Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-05 / 3. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 5. A „Nyírség" szekrénysor sikere Új akusztikai kezelőcsarnok Kisvár dán TERMELNEK A moszkvai olimpiára? AMIÉRT senki sem fizet ELTŰNIK FÉLHILLIÁRD LITER IVÓVÍZ 15 tőkésországba exportál képkereteket a Budapesti Elektroakusztikai Gyár kisvárdai faipari vállalata. Felvételünkön: Bubanyák Ferencné és Balogh Miklósné a képkeretek léceinek fényezését végzi. (Gaál Béla felvétele) Nehéz évet zárt december 24-én a Budapesti Elektroakusztikai Gyár kisvárdai faipari vállalata. Mind a termelés, mind az értékesítés a tavalyinál nagyobb feladatokat rótt a vállalatra. Terveiket a gondok ellenére is teljesítették. A vállalat árbevétele meghaladja a 49 millió forintot. A legtöbb bevételt a hagyományos profil — a bútor- és képkeretgyártás — hozta. Jó piaca volt a „Nyírség 2” szekrénysornak, s e termék fejlesztett változatát a „Nyírség 3-at” az idén kezdik meg üzemszerűen gyártani. Ezenkívül folytatják a Várd; szekrénysor termelését is. Képkeretből a hazai szükségleten kívül több, mint 10 milliós értékben exportáltak 15 tőkésországba. Következő évre szóló tervük a jelenlegi exportmennyiség 10 százalékos növelése. A vállalat műszaki fejlesztése a kazántelep rekonstrukcióján és néhány új faipari berendezésen kívül az elektroakusztikai profil bővítését szolgálja. Elkészült egy 300 négyzetméteres új könnyűszerkezetes akusztikai szerelőcsarnok, melyben a termelés 1977-ben indul. 1977-ben zömmel hangsugárzókávákat, elnökségi bútorokat, oktatóberendezéseket, diákasztalt gyártanak. A szerződést már megkötötték 5000 darab Svájcba szállítandó hangsugárzókávára és várható, hogy a moszkvai olimpia elektromos berendezéseinek kivitelezésére is kapnak megrendeléseket. Tizenegymillió köbméter vizet termeltek az elmúlt évben a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vízmüvei a megyében. Ebből több mint félmillió köbméter, pontosabban 561 millió liter tűnt el, mielőtt a fogyasztókhoz került volna. Ennyit nem-tudnak számlázni, ez az a veszteség, amiért senki sem fizet a vállalatnak. Hol, és hogyan tűnhet el, ennyi ivóvíz? A beszélő házimúzeum A vállalat nyíregyházi üzemvezetőségének irodájában a szekrény tetején sorakoznak azok a szerelvények, csodarabok, amelyeket különös alakra formált az elszökő víz. Nem túlzás: „megette” a vasat. A kezdetben hajszálvékony folyás lassan ujjnyi, vagy még ennél is vastagabb, girbe-gurba lyukkő nőtt. Ki tudja, hány ezer liter folyt el addig a föld nagy mennyiségű víz elfolyá- sával járó csőtörés is előfordul évente, amit más vállalatok okoznak, s amelynek kijavítása is eléggé költséges. Megfelelő szintű közműtérkép esetében ezt javarészt el lehetne kerülni. Néhány régi vezetékről csak akkor szereznek tudomást, amikor már az egész környéket eláztatja az elromlott szerelvényből kiáramló víz. A vállalat számlájára íródnak még a hálózati és szolgáltatási veszteségek. Ha csepeg a csap Az egészséges, jó ivóvíz szolgáltatása közérdek. Azért is fizet a lakosság minimális összeget. És talán ezért is pazarolják sokan. Jelenleg a megyében mintegy harminchárom-ezer lakás kap vizet e hálózatról, megközelítőleg több, mint százezer vízkivételi lehetőséggel. Kevesen tudják, hogy egy csepegő csapon, — amely szinte minden lakásban található — évente akár egy köbméter víz is elfolyhat. Hozzávetőlegesen a megyében mintegy 18-20 ezer köbméter víz megy így évente veszendőbe. ami megfelel Nyíregyháza egy napi fogyasztásának. Igaz, ez már nincs a „veszteséglistán”. Méri az óra. tehát fizetnek érte. Mégsem jó ez a vállalatnak, még kevésbé a népgazdaságnak. Hiszen ez az ár — köbméterenként egy, illetve három forint — nem fedezi a költségeket. Csak jelentős állami dotációval kapja ilyen olcsón a lakosság. Van olyan vízmű a megyében, ahol húsz forintnál is többe kerül az ivóvíz előállítási költsége köbméterenként. Az egészséges, jó ivóvíz drága kincs, jobban kellene becsülni mindenkinek! Tóth Árpád Ötvenezer látogató Táncház,kiállítás Klubokr szakkörök a VMK-ban Trabant és Wartburg: 82-re Az idén 85 ezer új autó Körülbelül ötvenezer ember fordult meg 1976-ban a Nyíregyházi Városi Művelődési Központ kiállításain, rendezvényein — tanúsítják a vendégkönyvek, a belépőjegyek, a „nézőszámlálások”. Tizenhat kiállítást rendeztek — volt köztük amatőr képzőművészek tárlata, a sóstói nemzetközi művésztelep kiállítása, egyéni bemutatkozások sora. A rendezvények száma több, mint hetven volt az év során: előadóművészek estjei, kórusok, zenekarok műsorai, vers- és prózamondó verseny, műsoros-táncos estek a fiatalok számára. A művelődési központ által szervezett események jó része valóban eseményt jelent a megyeszékhely életében. Ilyen volt például az amatőr művészeti együttesek vetélkedése, a nagysikerű táncházak szervezése, az amerikai Columbia egyetem kórusának vendégszereplése, a Sóstón már másodízben megrendezett országos rockzenei tábor zenekarainak bemutatkozása az ifjúsági parkban, vagy a Váci Mihály vers- és prózamondó verseny, melyen a Dunán inneni megyék versenyzői szerepeltek. Ha több hely lenne...! Nagy gondot jelent a művelődési központ számára, hogy nincs megfelelő épületük: eredmény volt ugyan a városi kiállítóterem létrehozása, sok érdekes eseménynek adott már otthont — de a lehetőségek korlátozottak, a helyiség nem mindenhez elég. Egyéb hellyel sincs bőséggel megáldva a VMK: mindössze két közepes méretű klubteremmel rendelkeznek, valamint egy kis szobácskával, ahol másfél ezer kötetes szakmai (népművelői) könyvtárat rendeztek be. Ha nagyobb eseményt szerveznek, helyiséget kell bérelniük... A művelődési központ munkájában nagy helyet foglal el a Nyíregyházán működő hat művelődési ház, három klubkönyvtár és hat önálló klub munkájának szakmai-módszertani irányítása, segítése. Ezeken kívül három közös fenntartású kört, illetve klubot is segítenek : a konzervgyárral munkáskórust, a városi népfrontbizottsággal nőklubot, a pedagógus-szakszervezettel „ifjú pedagógusok klubját” működtetnek. A város köz- művelődési intézményeiben dolgozó szakemberek számára rendezték be a VMK- ban az említett szakmai könyvtárat, ezenkívül tizenöt alkalommal tartottak előadásokat, hatszor gyakorlati bemutatókat a népművelők számára. Díjak, diplomák A művelődési központban tizennyolc klub, szakkör, művészeti csoport dolgozik. A hat klub munkájában ösz- szesen 250, a két szakkörben félszáz, a hét művészeti csoportban 158, a három baráti körben 110 fiatal és idősebb ember találkozik rendszeresen. Jól működő ifjúsági klubjuk, a Sipkay Barna Klub szép eredményekkel dicsekedhet 1976-ban: második helyet szereztek a „Szabolcsi ifjúság” megyei klubvetél- kedőn. A kertbarátok klubja egy országos kiállításról több díjat is elhozott a tagok termékeivel, barkácsolt kisgépeivel. A képzőművészeti stúdió díjazott volt a százéves megyeszékhely pályázatán, a díszítőművészeti stúdió alkotói díjat kaptak a Kis Jankó Bori pályázaton. A jól ismert Zenith beat- együttes Orosházán arany-, Győrben bronzdiplomát kapott, amikor az ország legjobb amatőr zenekaraival mérte össze tudását. Az ifjú zenebarátok köre számtalan díjat, oklevelet nyert, a legemlékezetesebb azonban számukra a lemezfelvétel volt — hiszen azóta többször hallhatták hangjukat különféle rádióműsorokban... Bővül az Igrice Hosszú volna a részletesebb felsorolás, de egyet még meg kell említenünk: a Nyíregyházi Városi Művelődési Központ csapata nyerte meg a nemrég befejeződött tévésvetélkedőt, a Tojáspat- kolót. A szép sikerből ugyancsak kivette a részét a VMK Igrice együttese is... Jövőre azt tervezik: kibővítik az együttest szólóénekesekkel, táncosokkal, hogy sikerrel indulhassanak a „Röpülj páva” újabb versenyén... (t. gy.) alatt, amíg valaki észrevette, jelezte. A gond nem is az, hogy elromlanák a földbe fektetett vezetékek, szerelvények. Ez a vizes szakma elmaradhatatlan velejárója. Inkább az a baj, hogy aki látja, rendszerint elmegy mellette, nem jelzi, hiszen nem az ő pénze folyik el. A vállalat szakembereinek nem áll módjukban mindennap bejárni a megyében lefektetett, mintegy ki- lencszáz kilométer hosszú vezetéket. A lakosság sokat segíthetne a bejelentésekkel... Közműtérkép hiányában Eléggé gyakori jelenség — különösen Nyíregyházán — a munkavégzés közben keletkezett csőtörés, a beépített szerelvények, a tűzcsap elhúzása, megrongálása. A Kert utcai munkáknál például egy alig kétszáz méteres szakaszon többször is okoztak csőtörést az építők. Harmincnál több ilyen, Sok szabolcs-szatmári is Budapesten töltötte az év utolsó napját, hogy gépkocsiját átvegye a Merkur-telepe- in. Sok érdeklődő azonban nem jelent meg, több mint 350-en nem vállalták, hogy autójukat a téli hidegben a szabad ég alatt tárolják. A Merkur tájékoztatása szerint azok, akik december és március között nem vették át kocsijukat, csak júliusban juthatnak hozzá az igényelt járműhöz. Ebben az esztendőben az ország útjain sok új autó jelenik majd meg. A Német Demokratikus Köztársaságból 32 ezer 500 Trabant és Wartburg kerül forgalomba. Azok, akik Ladára várnak 31 ezer ilyen autóhoz juthatnak hozzá, ezenkívül ezer Volga, ugyanennyi Zaporo- zsec és 500 Moszkvics érkezik Magyarországra. Lengyel Fiatokból 8000 kerül forgalomba. Csehszlovákiából 10 ezer kocsit vár a Merkur. Az első negyedévben kétezer régi Skoda és ezenkívül számos új kibocsájtású 105-ös és 120-as tesztkocsi is fut majd az országutakon. Dáciából és terepjáró kocsikból is több mint ezer kerül a piacra, ezeken kívül a Merkur 20 ezer használt autót is értékesíteni szándékozik. A megrendeléseket és a beérkező kocsimennyiséget figyelembe véve többségében már 1980 körüli időre igazolják vissza az előjegyzéseket. Kivétel a Skoda és a Polski 1500-as, ezek egy részét már az idén szállítani tudják. A Dácia 1978-ra, a Lada 1979- re és 80-ra, Moszkvics és Polski 126-os 1981-re jegyeztethető elő. A legreménytelenebb azok helyzete, akik Trabantot vagy Wartburgot szeretnének, ezekre már csak 1982 után számíthatnak az új megrendelők. A mikor beszereltük a gépet, minden úgy ment, mint a karika- csapás. Mindent bekötöttünk ellenőriztünk, rendbe tettünk. Aztán elfordítottam a kapcsolót, és semmiféle meglepetést nem éréztem a felzúgó hang hallatán — ezt vártuk mindannyian, tudtuk, hogy dolgoznia kell a masinának! Éppen a végére értünk a műszaknak, kikapcsoltam hát a gépet, és elmentünk öltözni. A gyár akkor még csak félig-meddig volt készen. Egyik-másik részén még építkeztek, s ez a gép, amiről beszélek, olyan helyen volt telepítve, ahová a gyárkerítésen belül tartózkodók közül bárki bemehetett. Másnap reggel megyünk vissza, nagy nyugalommal elfordítom a kapcsolót, hogy egy kicsit gyönyörködjem a hangjában... és semmi. Meg se moccant. Leesett az állam, akárcsak a többieknek. Nosza, nekiestünk a műszerekkel, szerszámokkal, mindent átvizsgáltunk, megnéztünk. Kiderült: egy szemernyi feszültség nincs a gépben. Hü, a mindenit! Mi a fene lelte ezt a gépet tegnap délután óta?! Végül nem maradt más hátra, elkezdtem követni a gépből kifutó vezetéket. Más lehetőséget már nem láttam a hibára. Megyek, megyek mellette — egyszer csak meghökkenve álltam meg. Nyomtalanul vége szakadt a vezetéknek a falon. Egy éles metszés — és sehol semmi. Továbbsiettem — vagy tíz méterrel odébb folytatódott. No, nekiestünk nyomozni — hova tűnt a vezeték. A nyomok alapján kiderítettük: valaki (nyilván egy kívülálló az építkezés dolgozói közül) ácsszekercével vagy hasonló szerszámmal kimetszett egy jókora darabot, vidáman feltekerhette a karjára, és hazavitte. Egy darabig nem tudtuk, sírjunk-e vagy nevessünk. Aztán az utóbbi mellett maradtunk — muszáj volt a saját buzgóságunkon nevetni, ahogyan jó orvos módjára az utolsó pőréikéig átvizsgáltuk a hallgató gépet, s akkor ilyen oka van a hibának. Mintha az orvos félórai hiábavaló vizsgálódás után venné észre a fuldoklás tüneteit mutató betegén, hogy az nem vesz levegőt... ★ Az egyik gépünk istentelenül rázkódni, zötykölödni kezdett az egyik nap. Mintha idegrohamot kapott volna. Nyomban kikapcsoltam, és körülnéztem: hol van egy téemkás. A környéken nem láttam egyet sem közülük, így hát odaszóltam az egyik tanulógyereknek. Csendes, mulyaképű fiú volt, az ugratásainkra sosem sértődött meg, pedig hát ami igaz, igaz. lett volna oka néhanapján... Most is feltámadt bennem a kisördög, amíg jött a gyerek, kacsintottam egyet az odébb álló fiúkra. Azok vették a lapot, figyelni kezdtek. „Eredj le a téemkába, szóljál, hogy a gépem epilepsziás!” — mondom a srácnak, aki megpróbálta elismételni a szót. másodszorra sikerült is neki. Erre számítottam. Megkérdezte: mi az, hogy epilepsziás? Mondom neki, így hívják a szerelők a gépnek ezt a hibáját. Megnyugodva elment. V ártuk vissza, mosolyogtunk előre, hogy a téemkások, akik általában nem tartoznak a csendes emberek közé, majd jól kiosztják a fiút. Olyan tréfának szántuk, mint ahogy bennünket tanulókorunkban kanyarfúróért küldött a mester... Jön a srác pár perc múlva, semmi nem látszik az arcán. Meglepődtünk. Odaáll elibém, és mondja a választ: — Azt mondta Gabi, azonnal szóljatok az üzemorvosnak. Addig is szoríts kanalat a fogai közé! Kitört a nevetés a többiekből, a fiú meg csak nézett rám nagy komolyan, mintha tényleg azt várná, előveszek egy kanalat a z; ebemből. Aztán ő is elröhintette magát a komor képem láttán... Mégsem volt olyan mulya! Tarnavölgyi György
