Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-11 / 293. szám
1976. december 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ifjúmunkások N yíregyháza — gyorsan fejlődő iparával, új üzemeivel — a megye ifjúmunkásságának is központja, megyénkben itt dolgozik a legtöbb fiataj szakmunkás. Ezért is kíséri megkülönböztetett figyelemmel életüket, munkájukat az ifjúsági szövetség is. Ahány ház — annyi szokás: üzemméretekben ugyanez jellemző az ifjúmunkásokkal történő szervezett foglalkozásra is. Tucatnyi jő ötlet — a pályaválasztástól a szakmunkásképző intézeteken át a munkahelyi beilleszkedésig — a munkássá válás folyamatának megkönnyítése; ez az, amivel KISZ-szervezeteink a legtöbbet tehetik. Nyíregyházán valamennyi iskola úttörőcsapatát patronálja egy-egy üzem. A pedagógusok munkáját jól segíti az üzemi KlSZ-szervezetek- kel kötött szocialista szerződés. Többnyire ezek keretében, üzemlátogatásokon kapnak tájékoztatást az általános iskolások egy vállalat életéről, a tanulás, sportolás, művelődés lehetőségéről, s a legifjabbak többsége itt találkozik közvetlenül a fizikai munkával. Ezek a találkozások értékesek, de a legtöbb helyen mégis alkalomszerűek, anyagi jellegűek, a tartós kapcsolat kialakítására csak néhol alkalmasak. Hasonló tapasztalatokat lehet leszűrni a szakmunkástanulókkal kialakított kapcsolatokban is: a gazdasági vezetők nagy része még korántsem fordít olyan gondot a szakmunkástanulókra, mint amilyen indokolt lenne. Figyelemreméltó, hogy elsőként éppen a szakmunkás- tanulók szóltak erről: az ifjúsági parlamenteken szinte mindenütt felvetődött az iskola-munkahely kapcsolat. A jó példákat szélesíteni kellene: ismert az ÉPSZER, a Kelet Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat és még néhány üzem példája, ahol a szakmunkástanulókat a képzés utolsó évében szocialista brigádokba osztják be és ezzel is segítik szakmai, politikai fejlődésüket. Nagyon változó a kép a fiatalok fogadásánál is, amikor bizonyítvánnyal a kézben „ szakmunkásként először lépik át a gyárak kapuját. Jó eredmény, hogy Nyíregyházán például a KISZ-tagok 1976/77-es mozgalmi évre tett feladatvállalásában jelentős helyet kapott az ifjú munkavállalók patronálása: minden ötödik KISZ-tag írásban vállalta, hogy segíti ifjabb munkatársának beilleszkedését. I fjúmunkásaink, pályakezdőink nagy többsége jól veszi az első akadályokat, s néhány éven belül a munkahelyi kollektívák hasznos tagjai lesznek — állapította meg nemrégiben az ifjúmunkások helyzetét értékelő elemzésében a KISZ megyei bizottsága. — A munkaversenyben, a KISZ „Kiváló” mozgalmaiban eredményeik, a „KISZ-Radar” sok jó eredményt tükröz. Ám I tennivaló a beilleszkedés után is bőven van, a pályakezdő ifjúmunkások útja sokfelé rögös még. M. S. Kézzel törik a kukoricát. „IDE KÉT ISTEN KELLENE. EGY, HOGY AMIKOR ESIK SZÁRASZ SZÓN, S EGY MÁSIK, AKI HA SZÁRAZ, ÁRASSZON” — MOND TA KOSA BERTI BÁCSI. ÉS KINÉZETT AZ ABLAKON CSÜTÖRTÖK DÉLELŐTT, AMIKOR ÉPPEN SÜTÖTT A NAP. Menteni a menthetőt Éppen sütött a nap. És mindenki felderült. — Két ilyen hét, és mindennel végezni lehet — sóhajtott fel Czapári István, a csarodai tsz növény- termesztési üzemágvezetője. Eszembe jut, amit a namé- nyi határban mondtak a Vörös Csillag traktorosai: — Hát még ha felfagyna vagy öt centire! Két forduló közben álltak meg. Ács Gyula, Lapos Sándor, Kovács Ferenc, Kiss Sándor,- Tóth György és Jónás József. Reggel még sötétben jöttek, mert az ég már akkor jó időt Ígért. — Látja — mondta Ács —, hat gép, három eke. Csak így megy, és így se könnyen. Az MTZ kerekére sárkoloncok rakódtak, rátekeredett a kukoricalevél. Más gép aligha tudna erre a földre rámenni. Estig mennek, s a teljesítmény négy hold ekénként. Időnként bepörög a kerék, csapja a sarat. — Nem olcsó mulatság ez — toldják meg a többiek. Dupla üzemanyag, fele teljesítmény. Csak szikkadna még! A nagy gépek állnak Alinak az adapterrel felszerelt kombájnok a tsz-ek udvarain. Tehetetlenül, hiszen őket nem bírja a talaj. A tíztonnák elsüllyednének a cibere földben. Míg a fürge kis MTZ-k még csak szántanak, a tengeritáblákba csak az ember és fogat tud bemenni. — Van is becse most a lónak — magyarázza Danes Lajos a csarodai tsz-ben. Van harminc pár lovunk, s ma már nemcsak a tagoknak szolgáltatunk velük. A szó szoros értelmében ők húznak ki a sárból. A beregdaróci út mentén Bán Csabáné és idős édesanyja, Kosa Sándorné törik a tengerit. — Törjük hát. Kinek volna szíve itthagyni azt, amiért egész évben dolgozunk. Kimérte a tsz a táblát, s még jó hogy nem fagy. Törtünk mi márciusban is, ez mégiscsak jobb — vélekedig Bánná. — Meg a gép különben sem bírna itt. Nézze, hogy megrogyott a szár. És azok a beste varjak. Ha arra tekint, oda a lapos felé, láthatja: ülnek most is és várják, hogy dézsmálhassanak. És sorban mutatja a csöveket, melyekből hiányzik a szem. Mondják, Tarpán egyszerre négy-ötszáz ember szedte kézzel a répát, hogy ne menjen veszendőbe. Itt is, meg Darócon is, aki bírja, töri a tengerit. Székely Gyula és a felesége jönnek közelebb. Cipelik a kétfülű kosárban a letört kukoricát. Az asszony mondja: — Nyáron volt az aszály, most meg a muszáj. Sebes- tény Lajos, aki egy cigerettá- nyi szünetet tart, rábólint. Kezében egy cső. Suskóval törik. Nézi, s közben elmélkedik: — ötszáz ölet mértek ki. Négy nap elég is lenne, ha ilyen maradna az idő. Aszály és muszáj — Az idő a gazda, János a szolga — vágta rá a csattanót Székely. Nem felmentést keresnek, csak régi bölcsességekkel bizonygatják, legyen bármi, a mezőgazdaságban még mindig nagy úr az idő. — Mondják — sorolja egyikük a tábla közepén, hogy valamelyik éjjel 30 milliméter eső esett. Nyáron meg hatvan napig egy csepp sem. Szervezhet itt az ember! Most két gép kell az eke elé, meg itt törjük kézzel a tengerit, mint egykor. Tovább az úton Közben borulni kezd. A fel- leg szürke. Lóg a lába. És elered. Már hire-hamva sincs a napnak. Amerre még küzdöttek a talajjavító gépek, leállnak. Az út menti árokásók is abbahagyják a munkát. A tengeritörők öklöt ráznak az ég felé. Kocsord, Győrtelek, Nagy- ecsed. Gond mindenfelé. A szálkái járásban még mintegy ezer hektár töretlen kukorica. Ebben a három faluban a legnagyobb a gond. Magyarázzák: nem volt szárítókapacitás, napokig nem tudtak dolgozni akkor sem, amikor jó volt az idő. Persze elég üzemanyag sem volt. Rosz- szui számoltak a szövetkezetek. Pedig nagyobb gép, több üzemanyag. És most jön majd a hajrá. Még jó, hogy a cukorrépa mind kész. De szántanivaló akad. És de kellene! A szálkái járási pártbizottságon Kanyó László titkár mondja: — Nem volt rossz ennek az ősznek a kezdete. Mindent nem lehet az időjárásra sem fogni. Jobb szervezés is kellett volna. Tanultunk, s remélhetően a gazdaságok is. Most az történik, hogy aki végzett valami munkával, siet a másik segítségére. Hélyt kell állni embernek, de minden gazdaságnak. Ács két traktorral húzat egy ekét. Csarodán sürgetik a háztájiról a szárszállítást, mert szántani kell. Bánné, Sebestyén, Székely és a többiek mentik a menthetőt. „Ki tudja elnézni, hogy veszendőbe megy az évi munka!” „Még két hét”. „Csak süssön a nap". „Csak fagyjon fel” — dobog a fülemben, s közben hallom, mint reccsen a szár, koppan a cső a kosárban. Bürget Lajos LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja a legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdeztünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást; milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Tilk József, a Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat Lenin vállalati kiváló szocialista brigádjának a vezetője. — Az építőipar folyamatos változásban van. Ha a mi épületlakatos brigádunk lépést akar tartani az állandóan újúló technológiákkal, akkor ismereteinket napról napra bővíteni kell. Ehhez a vállalatnál szervezett továbbképzés kevés. Az — Brigádunk zömében nyílászárókat, belső térelhatároló-, meg üvegfalakat, lépcsőkorlátokat, polcos raktári berendezéseket, forgó ajtókat, portálokat és egyéb, a modem építkezés diktálta szerkezeteket gyárt, szerel vasból, alumíniumból és más fémes elemekből. Ma már az előregyártott elemek összehegesztése is a mi feladatunk. Tevékenységünk így kiterjed a vállalat szinte minden munkahelyére. Felelősek vagyunk az ÉPSZER 265 millió forintos éves termelési tervének a teljesítéséért. Erre pedig saját érdekünkben is érdemes odafigyelni. — Munkánk közben sokszor tapasztaljuk a tervező és a kivitelező vállalat közötti nagy távolságot. Jó lenne, ha már a tervezésnél figyelembe vennék a kivitelező vállalat anyagi, műszaki lehetőségeit. Az is segítené a munkánkat, ha részletesebb, nem csak a megoldás módjára utaló, de nem túlkomplikált tervet kapnánk. — A vállalatnál is, de főként a kereskedelmi szerveknél fordíthatnának nagyobb figyelmet az anyagellátásra. A középvállalatok nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egyes VÁLASZOL: Tilk József áruféleségekből feldúzzasz- szák a raktárukat. Úgy tudom, ezt a törvény sem engedi meg. A késedelmes szállítás viszont — például a csőprofilnál — sokszor azt vonja maga után, hogy az emberek nagy részét átkeli csoportosítani. Ez kiesést okoz a munkában, a keresetben, lemaradást a tervben, s alkalom a lazsálásra. — A különböző szakmák nem fordítanak elég gondot egymás munkájának a megbecsülésére. A mi termékeink megfelelő raktárak híján is károsodnak. A szállításnál sem becsülik meg eléggé őket, mondván, hogy a fém mindent elbír. Csak éppen azt nem veszik figyelembe, hogy egy nyílászárón egy centis ferdülés már azt eredményezi, hogy nem zárnak pontosan. A kőművesek se mindig állítják be pontosan a nyílászárókat. — Mi is nagyobb gondot fordíthatnánk a kézi és gépi szerszámok megóvására. Ez is része a takarékosságnak. Sokat teszünk a hulladékanyagok felhasználása területén, de még sok-sok lehetőség van a lehullott vasak, alumíniumlemezek és csővégek hasznosításában. — Könnyítené, szervezettebbé tenné a munkánkat, ha a negyvenöt tagú brigádnak lenne egy mikrobusza. Sokszor előfordul, hogy garanciális és más munkáknál két három órás munkáért kell kiszállni néhány embernek. Jelenleg a munkásjárat indulásáig munka nélkül várakoznak sokszor fél napot is. Szovjet—magyar földgázszerződés A MINERALIMPEX Külkereskedelmi Vállalat pénteken szerződést kötött a szovjet Szojuzgázexpörttal 1 milliárd köbméter földgáz jövő évi importjára. Az aláírásnál jelen volt Dimitrij I. Lev- | csenko, a Szovjetunió ma- J gyarországi kereskedelmi .1 képviselője. A Magyarországra irányuló szovjet földgázszállítások 1975-ben a Terstvériség-veze- ték üzembe helyezése utáni indultak meg és fontos szerepet játszanak a magyar népgazdaság ellátásában! energiahordozóval és vegy-j ipari alapanyaggal. Találkozás B ákány Antal, a fiatal tanító a kisváros vasútállomásán ácsorgóit csatlakozásra várva, amikor hátulról valaki a vállára csapott. — Szervusz öregem, hű de régen nem láttalak! Na, mi van már meg sem ismersz? — kiabált harsányan egy jól öltözött, bajúszos fiatalember. — Péter! Nahát, tényleg alig ismerlek meg — csodálkozott évek óta nem látott osztálytársára. Mesélj, mi történt veled? Hogyan végezted el a képzőművészeti főiskolát? — A, sehogy — legyintett Péter. Még másodéves koromban otthagytam. Nem nekem találták azt ki. Unalmas volt, ráadásul soha ném volt egy árva fillérem. — Akkor most mit csinálsz? — nézett rá megrökönyödve Bákány Antal, hiszen biztosak voltak, hogy az osztályból Péter viszi majd a legtöbbre. — Mit csinálok?! Fogózkodj meg, dolgozom! Látqm nem akarod elhinni, pedig így van. Nézd meg, ott áll a kocsim — mutatott az állomás előtt parkírozó hófehér Opelra. — Ráadásul azt csinálom, amihez igazán éretek. Festek. Tájképeket, szentképeket. Tudod-e micsoda üzlet ez? Többet kerestem a három év alatt, mint a fater fél életében. — Kik veszik ezeket a képeket? — Nyugodj meg, van rá vevő. Egy képért fizetnek két- háromezer forintot is. Képzeld csak el, micsoda üzlet ez, évente 80-100 darabot is megcsinálok. Jó, jó, tudom most elítélsz, s kérded, hova lett Péter, a művészjelölt. De hidd el, nekem van igazam. Mikor lett volna kocsim, lakásom? Soha, érted, soha! S még azt sem mondhatom, hogy halálra dolgozom magam. Igaz, az utóbbi időben kezd hanyatlani az üzlet, de még így is van egy jó évem. Majd átnyergelek valami más szakmára. Nem kell engem félteni, találok én magamnak munkát. De beszélj már magadról, mit csinálsz? Hallottam, valami istenhátamögötti faluban tanítóskodsz. Miért nem jössz már el, mi az ördög tart ott? — Nézd, nekem nincs Opelem, nincs évi százezer forintos jövedelmem, mégsem tudnék onnan eljönni. Talán a gyerekekért, igen képtelen lennék cserbenhagyni őket. — Atyaisten, hát már te is „fáklyalángosdit” játszol? — nevetett Péter gúnyosan. — Nem — nézett messze a tanító. De ha egy ideig idegenkedsz is a falutól, a gyerekek révén egész biztos, hogy megszereted. Mert meg kell szeretned, mert enélkül nem igaz ember a tanító. Tudod-e micsoda dolog az, ha nyáron — amikor tulajdonképpen elszakadnak a gyerekek a tanítótól — reggelente az ajtód ^lőtt ülnek, csak azért, hogy rneglássák mit csinál a tanítójuk. Ezt nem lehet megfizetni, ez a munkád igazi gyümölcse. — Á öregem, javíthatatlan álmodozó vagy! Mikor tanulsz már meg élni ? Mikor tanulod már meg, hogy pénz nélkül nem lehet élni? Ha pénzed van, mindened van. Világos, nem? Na gyere — legyintett Péter lemondóan — elviszlek a kocsimmal. Legalább egyszer utazz kényelmesen. Az állomáson ekkor jelezte hosszú sípolás, hogy elindult a tanító vonata. Bákány Antal futni kezdett, még talán eléri. El kell érnie, hiszen ma már több vonat nem indul hazafelé. Sikerült felkapaszkodnia. Balogh Géza
