Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-11 / 293. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 11. Lázár György levele a Telefongyár dolgozóihoz Kedves elvtársak! A Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa nevé­ben tisztelettel köszöntőm a fennállásának 100. évfor­dulóját ünneplő szocialista nagyvállalatunk, a Telefon­gyár dolgozó kollektíváját. A Telefongyár, mint a magyar hiradástechnika- ipar jeles úttörője a felsza­badulást követően azzal szerzett magának hazai és nemzetközi hirnevet, hogy lépést tartott a műszaki ha­ladással, s azért örvend megbecsülésnek ma is, mert a kor követelményeit kielé­gítő postai és vasúti hírköz­lő berendezéseket gyárt. A jubileum alkalmából őszinte elismerésemet és elvtársi jókívánságaimat küldöm a gyár gazdasági és műszaki vezetőinek, mun­kásgárdájának, szocialista brigádjainak, politikai és társadalmi aktivistáinak, mindazoknak a dolgozók­nak, akik tudással és szor­galommal járultak hozzá szép sikereik eléréséhez. Kérem önöket, hogy ha­gyományaikat megőrizve, a jövőben is új eredmények­kel öregbítsék gyáruk jó hirnevét, legyenek példa- mutatóak pártunk XI. kongresszusa határozatai­nak végrehajtásában, és al­kotó módon járuljanak hozzá népgazdasági terve­ink megvalósításához, a fej­lett szocialista társadalom építésiéhez. A Minisztertanács nevé­ben mindannyiuknak to­vábbi sok sikert és boldog­ságot kívánok. Kulturális küldöttségünk hazaérkezett Moszkvából NATO: Elutasították a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének enyhülési javaslatát Épífés és újjáépítés Vietnamban Pénteken különrepülőgépen elutazott Moszkvából az a magyar küldöttség, amely Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhe­lyettesének vezetésével a magyar—szovjet kormánykö­zi kulturális együttműködési bizottság ülése alkalmából tartózkodott a szovjet fővá­rosban. A delegációt a repü­lőtéren P. N. Gyemicsev, az SZKP Politikai Bizottságá­nak póttagja, kulturális mi­niszter és más szovjet hivata­los személyiségek búcsúztat­ták. Jelen volt az elutazásnál (Folytatás az 1. oldalról) Az említett pozitív tenden­ciák ellenére az idén — ez az MSZMP Központi Bizott­ságának legutóbbi üléséről kiadott közleményből is is­mert — a nemzeti jövedelem, a termelés, így az életszínvo­nal is szerényebb mértékben emelkedett a tervezettnél. A fejlődés iránya és annak ará­nyai jók, de fokozni kell a gazdasági építés lendületét. Ez fejeződik ki az 1977. évi terv előirányzataiban is, ame­lyek a nemzeti jövedelem, az ipari termelés, a mezőgazda- sági termelés, s ezzel párhu­zamosan az életszínvonal ta­valyinál gyorsabb ütemű fej­lődésével számolnak. Az ipa­ri termelés tervezett bővíté­sét biztosítja a többi között az, hogy a szükséges energia- többlet rendelkezésre áll. Igen fontos követelmény, hogy továbbra is létszámnö­velés nélkül érje el iparunk a termelési többletet. A me­zőgazdaság jövő évi terveinek megállapításakor is az adott­ságokból indultak ki. A terv­számokat a rendelkezésre ál­ló gépi technika, a műtrágya, a növényvédő szerek mennyi­sége és összetétele, a vetés- szerkezet és egyéb tényezők alapos tanulmányozása alap­ján állapították meg. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazda- sági termelés tervezett szint­je rekordtermés elmaradása, vagyis átlagos időjárás esetén is elérhető. A miniszterelnök-helyettes rámutatott, hogy a vállala­tok számára a gazdálkodás feltételei ezúttal kedvezőb­bek, mint tavaly. Az 1977. évi terv előzetes adatairól már -szeptember végén, október elején tájékoztatták a válla­latokat, hasonlóképpen a köz- gazdasági szabályzók terve­zett korrekciójáról is, ami egyébként jóval kisebb mér­tékű, mint tavaly. A külke­reskedelmi megállapodások Marjai József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete is. A delegáció pénteken ha­zaérkezett Moszkvából. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent dr. Ro­many Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Molnár Ferenc kulturális ál­lamtitkár, Varga József, a Minisztertanács titkárságá­nak vezetője és Lakatos Er­nő, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnök- helyettese. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. jelentős részét a korábbinál előbb aláírták., A kormányzat azt kéri a szakszervezetektől, hogy to­vábbra is rendszeresen tájé­koztassák a tagságot az or­szág helyzetéről, a gazdasági élet dinamikusabb fejleszté­sének feltételeiről. Továbbá, hogy a dolgozók kezdeménye­zései, a szocialista munka­verseny a népgazdaság köz­ponti feladatainak megoldá­sát, tehát jó minőségű termé­kek álőállitását, a munkaidő jobb kihasználását segítse, s támogatást kér a kormányzat a szakszervezetektől az ész­szerű munkahelyi átcsopor­tosításokhoz is. Nem utolsó­sorban igen fontos, hogy a bérfejlesztésekkel a munka hatékonyságának növekedését ismerjék el, és segítsék elő, azok kapjanak magasabb bért, akik jobban dolgoznak, akik nehezebb körülmények kö­zött is helytállnak. Huszár István tájékoztató­ja után Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese a SZOT elnöksége nevében kor- referátumot tartott, amelyben az 1977. évi népgazdasági fel­adatokkal kapcsolatos szak- szervezeti teendőket elemezte. Ezután Vas Jánosnak, a SZOT titkárának előterjesz­tése alapján a tanácsülés szervezeti, személyi kérdése­ket tárgyalt. Kovács Istvánt a SZOT tagságának megha­gyásával — felmentette SZOT elnökségi tagsága alól és egy­idejűleg jóváhagyta a SZOT üdülési és szanatóriumi fő- igazgatóság vezetőjének. Dr. Dobi Ferencet a SZOT nem­zetközi kapcsolatok osztálya vezetői beosztásából felmen­tette és egyidejűleg mint a MEDOSZ főtitkárát megvá­lasztotta a SZOT elnöksége tagjának. Dr. Czerván Már- tonnét, a SZOT tagját felmen­tette a SZOT nőbizottsági tagságából és elnöki tisztségé­ből és egyidejűleg jóváhagy­A NATO miniszteri taná­csa Brüsszelben pénteken vé­get ért kétnapos ülésén el­utasította a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének javaslatát arra vonatkozóan, hogy a helsinki záróokmány aláírói mondjanak le a nukleáris fegyverek egymás ellen első­ként történő alkalmazásá­ról. „A szövetség tagállamai tá­madás esetén nem mondhat­nak le arról, hogy igénybe vegyenek minden rendelke­zésükre álló eszközt” — mondja ezzel kapcsolatban a tanácskozásról kiadott záró­közlemény, nem részletezve, milyen „támadással” indokol­ja a negatív választ. Az el­utasítást a NATO azzal pró­bálja enyhíteni, hogy az eu­rópai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróok­mányában az aláírók már eleve kötelezettséget vállal­tak a lemondásra az erőszak alkalmazásáról. Hírek szerint a miniszteri vitában Hollan­dia javasolta, hogy a későb­biekben ismét foglalkozzanak a szocialista országok terve­zetével, „feltéve, ha a szá­razföldi erők egyensúlya ki­alakul”. Ugyancsak elutasította a NATO azt a Bukarestben ta a SZOT szociálpolitikai osztálya vezetőjének. Dr. Suth Pétert felmentette a SZOT gazdasági igazgatósága veze­tői beosztásából, mivel a SZOT elnöksége a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgató­jává nevezte ki. Nagy Lász­lót, a SZOT tagját jóváhagyta a SZOT pénzügyi és gazdasá­gi osztálya vezetőjének. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa a más beosztásba ke­rült tisztségviselőknek érde­meik elismerése mellett, ed­dig végzett munkájukért kö­szönetét fejezte ki. A továb­biakban a tanácsülés a SZOT — munkabizottságok személyi kérdéseiben döntött. Személyi kérdésekről dön­tött a Mezőgazdasági, Erdésze­ti és Vízügyi Dolgozók Szak- szervezetének központi veze­tősége. Kovács Istvánt, a szakszervezet főtitkárát ér­demeinek elismerése mellett felmentette főtitkári tisztségé­ből és elnökségi tagságából. Dr. Deli Istvánt a szakszerve­zet titkárát érdemeinek el­ismerése mellett felmentette titkári tisztségéből, mivel a szakszervezeti mozgalom más beosztásába kerül. Dr. Dobi Ferencet, a központi vezető­ség tagját megválasztotta a szakszervezet elnöksége tag­jának, valamint a szakszer­vezet főtitkárának. Személyi kérdésekről dön­tött a Kereskedelmi, Pénzü­gyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezetének köz­ponti vezetősége is. Nagy Lászlót, a szakszervezet titká­rát érdemeinek elismerése mellett felmentette elnökségi tagsága alól és titkári tisztsé­géből. Dr. Sebők Évát, a szakszervezet központi veze­tőségének tagját megválasz­totta az elnökség tagjának, valamint a szakszervezet tit­kárának. Kiss Tibort, a szak- szervezet központi vezetősé­gének és elnökségének tagját megválasztotta a szakszerve­zet titkárának. megfogalmazott javaslatot is, hogy a két katonai szövetség ne bővítse tagjainak számát. A zárónyilatkozat szövegezői szerint az Atlanti Szövetség továbbra is nyitva áll min­den olyan európai ország számára, amely „meg akarja védelmezni szabadságát”. Luns főtitkár a tanácsko­zás után tartott sajtókonfe­renciáján nem tagadta, hogy a NATO kész felvenni tagjai sorába Spanyolországot azt követően, hogy ott megtart­ják a jelenlegi kormány ál­tal elképzelt választásokat. Megerősítette ezt az elkép­zelést Kissinger amerikai külügyminiszter is. A kétnapos tanácskozás je­lentős részét az európai prob­lémáknak, ezen belül a ke­let—nyugati kapcsolatoknak és az európai biztonsági és együttműködési konferencia óta eltelt időszak elemzésé­nek szentelték. A NATO ve­zetői szokás szerint a fegy­verkezés fokozása mellett foglalnak állást, arra hivat­kozva, hogy „fenn kell tarta- niok és javítaniok kell vé­delmi erejüket" a Varsói Szerződés állítólag növekvő katonai ereje miatt. A bizton­sági konferencia záróokmá­nyának végrehajtásáról a közlemény azt mondja, hogy „valamelyes haladást már el­értek, de sürgeti az úgyne­vezett „bizalomkeltő” intéz­kedések fokozását. A bécsi haderöcsökkentési tárgyalásokról a záróközle­mény megismétli a nyugati fél korábban is hangoztatott nézeteit, vagyis ragaszkodik a fegyveres erők egyenlőtlen csökkentéséhez, miközben hallgat egyéb haderőnemek­ről. Az értekezleten Kissinger tájékoztatta kollégáit a hadá­szati fegyverrendszerek kor­látozására vonatkozó szovjet —amerikai tárgyalásokról. Az amerikai külügyminiszter egyébként erről sajtókonfe­renciáján azt mondotta, hogy jelentős előrehaladást értek el, s az újabb SALT-megál- lapodás megkötése elérhető közelségbe került. Szeberényi Lehel fém REGÉNY 89. „Vége az életemnek” — hunyta be szemét a lány. S reszketésében kis idő múlva újra felnyitotta. Nem értette, hogy máris elvonult a vihar, és ő él és sebzetten. Az ember nem volt sehol. S akkor látta a fény meg- sokasodását. Látta a -fényt alulról is felszivárogni, s ölel­kezni a fontivel. Látta az elmozdított követ, mely asztalnak szolgált a bő­rök mellett. Annak a helyén bugyogott fel a világosság. Már tudta: a kijárat! Az iga­zi! Gondolt egy merészet — honnan a szív ekkora bátor­sága? —, s elindult az ember után. Alattuk is volt egy bar­langüreg, amolyan rövid szik­lafolyosó, nyílásánál kis pár­kány, a játékos fantázia er­kéllyé is előléptethette éppen. A véletlen a legjobb rendező. Vietnam tá­jain utazva egyre ke­restem azt a jelképet, amely valamennyire is ki tudja fejezni a mai valósá­got. Sok olyan helyen jár­tam, amely egy-egy részle­tet hűen tükröz — vagy a háború, vagy a béke idő­szakából. Csak hogy a há­ború Vietnamban úgy múlt el, hogy hatása, nyoma mindmáig él. Egyik helyszínt sem ta­láltam igazinak, egészen addig, amíg a nagy kikö­tővárosban, Haiphongban el nem vittek megmutatni a lebombázott városrészt. — Valaha két-három emeletes házak álltak itt — mondta kísérőnk, amikor megálltunk a várost átszelő folyó hídján. — Az pedig — mutatott a háta mögé — a cementgyár volt. Pontosab­ban, most is az — tette hozzá. Hogy miért volt szükség erre a kiigazításra? Nos, a gyár fele láthatóan kiégett, bomba találta, mint az út másik oldalán álló lakóhá­zat is. De a másik fele, amely épen maradt, úgy dolgozik, mintha nem ütött volna sebet az épületen, s a berendezéseken az ame­rikai pusztító szándék. És ez a mai Vietnam jel­képe!... A háborútépte se­beket sok helyen eltüntet­ték, ahol kisebb volt a kár, vagy volt már idő és ener­gia hozzá. De ott sem állt meg az élet, ahol hiányoz­nak az anyagi eszközök, vagy még nem került sor az újjáépítésre. A vietnami újjáépítés természetesen nem egysze­rű, nem könnyű probléma. Nem csak az anyagiak mi­att, bár ez is számottevő. De a gondokat gyarapítja, hogy egy időben kell átáll­ni a hadigazdálkodásról a békés építőmunkára, s egy- időben kell megoldani nemcsak az ipar, s a mező- gazdaság, hanem a társa­dalmi és gazdasági szerke­zetét, fejlettségét, tekintve egymástól lényegesen eltérő Észak és Dél talpraáliítá- sát is. A feladatok óriásiak. De ha a vietnami népnek azt a küzdelmet, amely most azért folyik — mint ők ma­guk mondják —, hogy meg­nyerjék a békét is; szóval ezt a küzdelmet az ország ugyancsak óriási adottságai egyáltalán lehetővé teszik. Ezzel kapcsolatban hadd említsek meg néhány ada­tot. Igaz, hogy alacsony a vas, a szén, az olaj és az energiatermelés, de a viet­A lányt, hogy kilépett oda, bénító erőtlenség fogta el. Sziklafal alatta, sziklafal fö­lötte. Az ég felhőiről függött az alá, és szédítő mélységek­be lógott. S ő mintha megka­paszkodott volna valahol a függélyes falon — semerre se léphetvén onnan —, közelebb a felhőhöz, távolabb a mély­ség feneketlen fenekéhez, melynek homályában pata­kocska fonala zengette a sziklákat. Túloldalról, honnan óriási bálványoknak tűntek e szik­lák, tán a lány alakját is ki lehetett venni, bogárnyi alak­ját egy sziklaköntös redőjé- ben, közvetlenül a váll göd­rénél, ahol a köntös különö­sen sok ráncot alkot. S első szédülete után felfe­dezte a lány, hogy a ráncon tovább lehet menni; hogy a nyak inain, nyaktörés veszé­lyével ugyan, de feljebb le­het hatolni, s az arc, a fej már lankákat, zugokat, pihe­nőket ígér. S a repedésekbe fészkelt csenevész növény itt is, ott is kapaszkodókat. S elindult felfelé a lány; ügyesen lépett, hiszen gyer­mekségétől barátságot kötött az erdővel, a fákkal, a bozó­tosokkal, mostoha, sziklás te­repekkel — az „erdő lánya” volt, sose gondolt ilyesmire, míg Lonci ámuló szava nem nami hegyek, a partvidék és a Mekong-delta gazdag ásványi kincseket rejt az antracittól a kőolajig. Ha vannak is ma még gondok az 50 milliós ország élelme­zésének kérdésében, vegyük figyelembe: megkétszerez­hető, azaz 10 millió hek­tárral növelhető a termő­föld. Mindehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy délen csak most kezdik bevezetni az évenkénti kétszeri rizs­aratást, északon pedig már harmadszor is vetnek; igaz, a „téli” időszakban nem rizst, hanem különböző ipa­ri növényeket. A lehetősé­gek számbavételekor nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a 3200 kilométer hosszú tengerpart egyaránt alkalmas a halászatra és a tengeri szállításra, az or­szág hatalmas kiterjedésű erdői pedig szinte még ki­használatlanok. S mindeh­hez 22 millió dolgozó áll rendelkezésre. De, bár sokféle lehetőség adott, az ország a 30 esz­tendős háború után nem képes minden területen elő­relépni, ehhez túlságosan sok anyagi eszköz kellene, s ezt világosan látják is. Mint a pártkongresszus előtti összejöveteleken az embereknek is elmagyaráz­ták, nem akarnak túlzott reményeket kelteni,meg­maradnak a realitások mel­lett. S hogy mit foglalnak magukban az ilyen körül­mények között született ter­vek? A fő célkitűzés, hogy megoldják a gyorsan nö­vekvő lakosság élelmezését, másrészt munkalehetőséget teremtsenek az ország mai lakosságának, s azoknak a millióknak is, akik az elkö- vetkc.zendő években hagy­ják él az iskolát. Ezért a mezőgazdaságra koncent­rálnak és erőfeszítéseiket összekapcsolják azzal a tö­rekvésekkel, hogy egyre in­kább a gépi munka váltsa fel falun a kézi munkát. E zzel egyidejűleg fon­tos feladatuknak te­kintik a nehézipar alapjainak lerakását, hogy — mint Hanoiban ezt meg­fogalmazták — Vietnam el­maradott mezőgazdasági or­szágból a kapitalizmus ki­hagyásával szocialista or­szággá fejlődjön. Vagyis a megfelelő adottságok mel­lett az elkövetkező rövi- debb időszakban csak a jö­vő gyors fejlesztéséhez szükséges lépéseket kíván­ják megtenni... tudatosította. Most mosolyt vont az arcára, és erőt adott, s a kő csodálatos otthonos­sággal és engedelmességgel hajolt a talpa alá. S im, fenn volt már a te­tőn, a messzi táj legmagasabb pontján, hol a kopároson csak nehány fűszál lengett, s hol a reggeli nap az ég sarkából úgy végigsuhintotta sugarait, mintha az egész világot sú­rolni tudná velük, minden árnyékot elnyelvén. A zegzugos sziklafennsíkon csak kisebb horpadások, mé­lyedések mutatkoztak. Ezek törték több darabra a vidé­ket, melyet egyképp uralt a satnya csenkesz, gyöngyper- je, s díszlettek köztük a csip­ke ritkás bozótcsokrai. Mindjárt meg lehetett lát­ni némileg délkeletre az egyetlen mozgó alakot. Éppen egy mélyedésből hágott fel, s a kés meg-megvillant a ke­zében, a surló fény útjába üt­közvén. Odafönn megnőtt az ég mezejében, mint az árnykép, a kés is így megnőtt vele. És hét bükkfa állott ott kissé ol­dalt. Világosszürke törzsük kísértetiesen úszott a kék le­vegőtengeren. Hegyükben té­pett kis zöld bojtot viseltek. (Folytatjuk) Ülést tartott a SZOT Cnody György

Next

/
Thumbnails
Contents