Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-11 / 293. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 11. Lázár György levele a Telefongyár dolgozóihoz Kedves elvtársak! A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében tisztelettel köszöntőm a fennállásának 100. évfordulóját ünneplő szocialista nagyvállalatunk, a Telefongyár dolgozó kollektíváját. A Telefongyár, mint a magyar hiradástechnika- ipar jeles úttörője a felszabadulást követően azzal szerzett magának hazai és nemzetközi hirnevet, hogy lépést tartott a műszaki haladással, s azért örvend megbecsülésnek ma is, mert a kor követelményeit kielégítő postai és vasúti hírközlő berendezéseket gyárt. A jubileum alkalmából őszinte elismerésemet és elvtársi jókívánságaimat küldöm a gyár gazdasági és műszaki vezetőinek, munkásgárdájának, szocialista brigádjainak, politikai és társadalmi aktivistáinak, mindazoknak a dolgozóknak, akik tudással és szorgalommal járultak hozzá szép sikereik eléréséhez. Kérem önöket, hogy hagyományaikat megőrizve, a jövőben is új eredményekkel öregbítsék gyáruk jó hirnevét, legyenek példa- mutatóak pártunk XI. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, és alkotó módon járuljanak hozzá népgazdasági terveink megvalósításához, a fejlett szocialista társadalom építésiéhez. A Minisztertanács nevében mindannyiuknak további sok sikert és boldogságot kívánok. Kulturális küldöttségünk hazaérkezett Moszkvából NATO: Elutasították a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének enyhülési javaslatát Épífés és újjáépítés Vietnamban Pénteken különrepülőgépen elutazott Moszkvából az a magyar küldöttség, amely Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság ülése alkalmából tartózkodott a szovjet fővárosban. A delegációt a repülőtéren P. N. Gyemicsev, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, kulturális miniszter és más szovjet hivatalos személyiségek búcsúztatták. Jelen volt az elutazásnál (Folytatás az 1. oldalról) Az említett pozitív tendenciák ellenére az idén — ez az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi üléséről kiadott közleményből is ismert — a nemzeti jövedelem, a termelés, így az életszínvonal is szerényebb mértékben emelkedett a tervezettnél. A fejlődés iránya és annak arányai jók, de fokozni kell a gazdasági építés lendületét. Ez fejeződik ki az 1977. évi terv előirányzataiban is, amelyek a nemzeti jövedelem, az ipari termelés, a mezőgazda- sági termelés, s ezzel párhuzamosan az életszínvonal tavalyinál gyorsabb ütemű fejlődésével számolnak. Az ipari termelés tervezett bővítését biztosítja a többi között az, hogy a szükséges energia- többlet rendelkezésre áll. Igen fontos követelmény, hogy továbbra is létszámnövelés nélkül érje el iparunk a termelési többletet. A mezőgazdaság jövő évi terveinek megállapításakor is az adottságokból indultak ki. A tervszámokat a rendelkezésre álló gépi technika, a műtrágya, a növényvédő szerek mennyisége és összetétele, a vetés- szerkezet és egyéb tényezők alapos tanulmányozása alapján állapították meg. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazda- sági termelés tervezett szintje rekordtermés elmaradása, vagyis átlagos időjárás esetén is elérhető. A miniszterelnök-helyettes rámutatott, hogy a vállalatok számára a gazdálkodás feltételei ezúttal kedvezőbbek, mint tavaly. Az 1977. évi terv előzetes adatairól már -szeptember végén, október elején tájékoztatták a vállalatokat, hasonlóképpen a köz- gazdasági szabályzók tervezett korrekciójáról is, ami egyébként jóval kisebb mértékű, mint tavaly. A külkereskedelmi megállapodások Marjai József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete is. A delegáció pénteken hazaérkezett Moszkvából. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár, Varga József, a Minisztertanács titkárságának vezetője és Lakatos Ernő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnök- helyettese. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. jelentős részét a korábbinál előbb aláírták., A kormányzat azt kéri a szakszervezetektől, hogy továbbra is rendszeresen tájékoztassák a tagságot az ország helyzetéről, a gazdasági élet dinamikusabb fejlesztésének feltételeiről. Továbbá, hogy a dolgozók kezdeményezései, a szocialista munkaverseny a népgazdaság központi feladatainak megoldását, tehát jó minőségű termékek álőállitását, a munkaidő jobb kihasználását segítse, s támogatást kér a kormányzat a szakszervezetektől az észszerű munkahelyi átcsoportosításokhoz is. Nem utolsósorban igen fontos, hogy a bérfejlesztésekkel a munka hatékonyságának növekedését ismerjék el, és segítsék elő, azok kapjanak magasabb bért, akik jobban dolgoznak, akik nehezebb körülmények között is helytállnak. Huszár István tájékoztatója után Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese a SZOT elnöksége nevében kor- referátumot tartott, amelyben az 1977. évi népgazdasági feladatokkal kapcsolatos szak- szervezeti teendőket elemezte. Ezután Vas Jánosnak, a SZOT titkárának előterjesztése alapján a tanácsülés szervezeti, személyi kérdéseket tárgyalt. Kovács Istvánt a SZOT tagságának meghagyásával — felmentette SZOT elnökségi tagsága alól és egyidejűleg jóváhagyta a SZOT üdülési és szanatóriumi fő- igazgatóság vezetőjének. Dr. Dobi Ferencet a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztálya vezetői beosztásából felmentette és egyidejűleg mint a MEDOSZ főtitkárát megválasztotta a SZOT elnöksége tagjának. Dr. Czerván Már- tonnét, a SZOT tagját felmentette a SZOT nőbizottsági tagságából és elnöki tisztségéből és egyidejűleg jóváhagyA NATO miniszteri tanácsa Brüsszelben pénteken véget ért kétnapos ülésén elutasította a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének javaslatát arra vonatkozóan, hogy a helsinki záróokmány aláírói mondjanak le a nukleáris fegyverek egymás ellen elsőként történő alkalmazásáról. „A szövetség tagállamai támadás esetén nem mondhatnak le arról, hogy igénybe vegyenek minden rendelkezésükre álló eszközt” — mondja ezzel kapcsolatban a tanácskozásról kiadott záróközlemény, nem részletezve, milyen „támadással” indokolja a negatív választ. Az elutasítást a NATO azzal próbálja enyhíteni, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában az aláírók már eleve kötelezettséget vállaltak a lemondásra az erőszak alkalmazásáról. Hírek szerint a miniszteri vitában Hollandia javasolta, hogy a későbbiekben ismét foglalkozzanak a szocialista országok tervezetével, „feltéve, ha a szárazföldi erők egyensúlya kialakul”. Ugyancsak elutasította a NATO azt a Bukarestben ta a SZOT szociálpolitikai osztálya vezetőjének. Dr. Suth Pétert felmentette a SZOT gazdasági igazgatósága vezetői beosztásából, mivel a SZOT elnöksége a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatójává nevezte ki. Nagy Lászlót, a SZOT tagját jóváhagyta a SZOT pénzügyi és gazdasági osztálya vezetőjének. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a más beosztásba került tisztségviselőknek érdemeik elismerése mellett, eddig végzett munkájukért köszönetét fejezte ki. A továbbiakban a tanácsülés a SZOT — munkabizottságok személyi kérdéseiben döntött. Személyi kérdésekről döntött a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szak- szervezetének központi vezetősége. Kovács Istvánt, a szakszervezet főtitkárát érdemeinek elismerése mellett felmentette főtitkári tisztségéből és elnökségi tagságából. Dr. Deli Istvánt a szakszervezet titkárát érdemeinek elismerése mellett felmentette titkári tisztségéből, mivel a szakszervezeti mozgalom más beosztásába kerül. Dr. Dobi Ferencet, a központi vezetőség tagját megválasztotta a szakszervezet elnöksége tagjának, valamint a szakszervezet főtitkárának. Személyi kérdésekről döntött a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége is. Nagy Lászlót, a szakszervezet titkárát érdemeinek elismerése mellett felmentette elnökségi tagsága alól és titkári tisztségéből. Dr. Sebők Évát, a szakszervezet központi vezetőségének tagját megválasztotta az elnökség tagjának, valamint a szakszervezet titkárának. Kiss Tibort, a szak- szervezet központi vezetőségének és elnökségének tagját megválasztotta a szakszervezet titkárának. megfogalmazott javaslatot is, hogy a két katonai szövetség ne bővítse tagjainak számát. A zárónyilatkozat szövegezői szerint az Atlanti Szövetség továbbra is nyitva áll minden olyan európai ország számára, amely „meg akarja védelmezni szabadságát”. Luns főtitkár a tanácskozás után tartott sajtókonferenciáján nem tagadta, hogy a NATO kész felvenni tagjai sorába Spanyolországot azt követően, hogy ott megtartják a jelenlegi kormány által elképzelt választásokat. Megerősítette ezt az elképzelést Kissinger amerikai külügyminiszter is. A kétnapos tanácskozás jelentős részét az európai problémáknak, ezen belül a kelet—nyugati kapcsolatoknak és az európai biztonsági és együttműködési konferencia óta eltelt időszak elemzésének szentelték. A NATO vezetői szokás szerint a fegyverkezés fokozása mellett foglalnak állást, arra hivatkozva, hogy „fenn kell tarta- niok és javítaniok kell védelmi erejüket" a Varsói Szerződés állítólag növekvő katonai ereje miatt. A biztonsági konferencia záróokmányának végrehajtásáról a közlemény azt mondja, hogy „valamelyes haladást már elértek, de sürgeti az úgynevezett „bizalomkeltő” intézkedések fokozását. A bécsi haderöcsökkentési tárgyalásokról a záróközlemény megismétli a nyugati fél korábban is hangoztatott nézeteit, vagyis ragaszkodik a fegyveres erők egyenlőtlen csökkentéséhez, miközben hallgat egyéb haderőnemekről. Az értekezleten Kissinger tájékoztatta kollégáit a hadászati fegyverrendszerek korlátozására vonatkozó szovjet —amerikai tárgyalásokról. Az amerikai külügyminiszter egyébként erről sajtókonferenciáján azt mondotta, hogy jelentős előrehaladást értek el, s az újabb SALT-megál- lapodás megkötése elérhető közelségbe került. Szeberényi Lehel fém REGÉNY 89. „Vége az életemnek” — hunyta be szemét a lány. S reszketésében kis idő múlva újra felnyitotta. Nem értette, hogy máris elvonult a vihar, és ő él és sebzetten. Az ember nem volt sehol. S akkor látta a fény meg- sokasodását. Látta a -fényt alulról is felszivárogni, s ölelkezni a fontivel. Látta az elmozdított követ, mely asztalnak szolgált a bőrök mellett. Annak a helyén bugyogott fel a világosság. Már tudta: a kijárat! Az igazi! Gondolt egy merészet — honnan a szív ekkora bátorsága? —, s elindult az ember után. Alattuk is volt egy barlangüreg, amolyan rövid sziklafolyosó, nyílásánál kis párkány, a játékos fantázia erkéllyé is előléptethette éppen. A véletlen a legjobb rendező. Vietnam tájain utazva egyre kerestem azt a jelképet, amely valamennyire is ki tudja fejezni a mai valóságot. Sok olyan helyen jártam, amely egy-egy részletet hűen tükröz — vagy a háború, vagy a béke időszakából. Csak hogy a háború Vietnamban úgy múlt el, hogy hatása, nyoma mindmáig él. Egyik helyszínt sem találtam igazinak, egészen addig, amíg a nagy kikötővárosban, Haiphongban el nem vittek megmutatni a lebombázott városrészt. — Valaha két-három emeletes házak álltak itt — mondta kísérőnk, amikor megálltunk a várost átszelő folyó hídján. — Az pedig — mutatott a háta mögé — a cementgyár volt. Pontosabban, most is az — tette hozzá. Hogy miért volt szükség erre a kiigazításra? Nos, a gyár fele láthatóan kiégett, bomba találta, mint az út másik oldalán álló lakóházat is. De a másik fele, amely épen maradt, úgy dolgozik, mintha nem ütött volna sebet az épületen, s a berendezéseken az amerikai pusztító szándék. És ez a mai Vietnam jelképe!... A háborútépte sebeket sok helyen eltüntették, ahol kisebb volt a kár, vagy volt már idő és energia hozzá. De ott sem állt meg az élet, ahol hiányoznak az anyagi eszközök, vagy még nem került sor az újjáépítésre. A vietnami újjáépítés természetesen nem egyszerű, nem könnyű probléma. Nem csak az anyagiak miatt, bár ez is számottevő. De a gondokat gyarapítja, hogy egy időben kell átállni a hadigazdálkodásról a békés építőmunkára, s egy- időben kell megoldani nemcsak az ipar, s a mező- gazdaság, hanem a társadalmi és gazdasági szerkezetét, fejlettségét, tekintve egymástól lényegesen eltérő Észak és Dél talpraáliítá- sát is. A feladatok óriásiak. De ha a vietnami népnek azt a küzdelmet, amely most azért folyik — mint ők maguk mondják —, hogy megnyerjék a békét is; szóval ezt a küzdelmet az ország ugyancsak óriási adottságai egyáltalán lehetővé teszik. Ezzel kapcsolatban hadd említsek meg néhány adatot. Igaz, hogy alacsony a vas, a szén, az olaj és az energiatermelés, de a vietA lányt, hogy kilépett oda, bénító erőtlenség fogta el. Sziklafal alatta, sziklafal fölötte. Az ég felhőiről függött az alá, és szédítő mélységekbe lógott. S ő mintha megkapaszkodott volna valahol a függélyes falon — semerre se léphetvén onnan —, közelebb a felhőhöz, távolabb a mélység feneketlen fenekéhez, melynek homályában patakocska fonala zengette a sziklákat. Túloldalról, honnan óriási bálványoknak tűntek e sziklák, tán a lány alakját is ki lehetett venni, bogárnyi alakját egy sziklaköntös redőjé- ben, közvetlenül a váll gödrénél, ahol a köntös különösen sok ráncot alkot. S első szédülete után felfedezte a lány, hogy a ráncon tovább lehet menni; hogy a nyak inain, nyaktörés veszélyével ugyan, de feljebb lehet hatolni, s az arc, a fej már lankákat, zugokat, pihenőket ígér. S a repedésekbe fészkelt csenevész növény itt is, ott is kapaszkodókat. S elindult felfelé a lány; ügyesen lépett, hiszen gyermekségétől barátságot kötött az erdővel, a fákkal, a bozótosokkal, mostoha, sziklás terepekkel — az „erdő lánya” volt, sose gondolt ilyesmire, míg Lonci ámuló szava nem nami hegyek, a partvidék és a Mekong-delta gazdag ásványi kincseket rejt az antracittól a kőolajig. Ha vannak is ma még gondok az 50 milliós ország élelmezésének kérdésében, vegyük figyelembe: megkétszerezhető, azaz 10 millió hektárral növelhető a termőföld. Mindehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy délen csak most kezdik bevezetni az évenkénti kétszeri rizsaratást, északon pedig már harmadszor is vetnek; igaz, a „téli” időszakban nem rizst, hanem különböző ipari növényeket. A lehetőségek számbavételekor nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a 3200 kilométer hosszú tengerpart egyaránt alkalmas a halászatra és a tengeri szállításra, az ország hatalmas kiterjedésű erdői pedig szinte még kihasználatlanok. S mindehhez 22 millió dolgozó áll rendelkezésre. De, bár sokféle lehetőség adott, az ország a 30 esztendős háború után nem képes minden területen előrelépni, ehhez túlságosan sok anyagi eszköz kellene, s ezt világosan látják is. Mint a pártkongresszus előtti összejöveteleken az embereknek is elmagyarázták, nem akarnak túlzott reményeket kelteni,megmaradnak a realitások mellett. S hogy mit foglalnak magukban az ilyen körülmények között született tervek? A fő célkitűzés, hogy megoldják a gyorsan növekvő lakosság élelmezését, másrészt munkalehetőséget teremtsenek az ország mai lakosságának, s azoknak a millióknak is, akik az elkö- vetkc.zendő években hagyják él az iskolát. Ezért a mezőgazdaságra koncentrálnak és erőfeszítéseiket összekapcsolják azzal a törekvésekkel, hogy egyre inkább a gépi munka váltsa fel falun a kézi munkát. E zzel egyidejűleg fontos feladatuknak tekintik a nehézipar alapjainak lerakását, hogy — mint Hanoiban ezt megfogalmazták — Vietnam elmaradott mezőgazdasági országból a kapitalizmus kihagyásával szocialista országgá fejlődjön. Vagyis a megfelelő adottságok mellett az elkövetkező rövi- debb időszakban csak a jövő gyors fejlesztéséhez szükséges lépéseket kívánják megtenni... tudatosította. Most mosolyt vont az arcára, és erőt adott, s a kő csodálatos otthonossággal és engedelmességgel hajolt a talpa alá. S im, fenn volt már a tetőn, a messzi táj legmagasabb pontján, hol a kopároson csak nehány fűszál lengett, s hol a reggeli nap az ég sarkából úgy végigsuhintotta sugarait, mintha az egész világot súrolni tudná velük, minden árnyékot elnyelvén. A zegzugos sziklafennsíkon csak kisebb horpadások, mélyedések mutatkoztak. Ezek törték több darabra a vidéket, melyet egyképp uralt a satnya csenkesz, gyöngyper- je, s díszlettek köztük a csipke ritkás bozótcsokrai. Mindjárt meg lehetett látni némileg délkeletre az egyetlen mozgó alakot. Éppen egy mélyedésből hágott fel, s a kés meg-megvillant a kezében, a surló fény útjába ütközvén. Odafönn megnőtt az ég mezejében, mint az árnykép, a kés is így megnőtt vele. És hét bükkfa állott ott kissé oldalt. Világosszürke törzsük kísértetiesen úszott a kék levegőtengeren. Hegyükben tépett kis zöld bojtot viseltek. (Folytatjuk) Ülést tartott a SZOT Cnody György
