Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-11 / 293. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 11. Már az új divat szerint készülnek tavaszra a női ballonkabátok a Nyír­egyházi Divat Ruházati Vállalatnál. Képünkön: Szabó Zsuzsa ragasztó présgépen rögzíti a ka­bátokba a bélést. (Gaál Béla felvétele) BEJÁRÓK (2.) A fél falu utazik A napi bejárás nagyon fáradságos. Legnagyobb probléma a zsúfolt jármű és a hosszú utazási idő. A bejáróknak ugyanis csak egyharmada utazik tíz kilo­méternél kevesebbet, a többség húsz kilométer körüli távolságról jár, de öt és fél ezren annál messzebbről utaznak nap, mint nap. Ez járművön töltött egy-két óra időveszteséget jelent. Szinte megdöbbentő az az adat, amit a nyíregyházi vá­rosi pártbizottság elemzésé­ben olvastam: a megye 230 települése közül 193-ból na­ponta utaznak dolgozók nyír­egyházi munkahelyükre. De negyvenhat olyan község van, ahonnan naponta legalább ötven — tehát legkevesebb egy autóbusznyi — utas ér­kezik reggelenként a megye- székhelyre. Ezren egy községből A város vonzáskörzete egyébként nagyon jól körül­határolható: az Ujfehértó— Nagykálló—Kálmánháza —Ófehértó—Baktalóránt- háza—Demecser—Nyír- bogdány—Tiszatelek—Gá- va—Nagycserkesz által köz­refogott terület. Vannak olyan községek, ahonnan a dolgozó lakosságnak több, mint fele naponta jár Nyír­egyházára. Ezek figyelemre­méltó módon nem azok a nagy települések, amelyekre elsőként gondolnánk — mint például Ujfehértó —, hanem olyan községek, mint Búj, Kótaj, ahonnan a fél falu reggel Nyíregyházára utazik -.dolgozni, csakúgy, mint a kö­zeli Őrösről, Nyírpazonyról, Nyírszőlősről. Őrösről csak­nem ezerháromszázán, Nyír­telekről ezren járnak be na­ponta Nyíregyházára dolgoz­ni. Rengeteg embert hoz na­ponta a „kisvonat”, a domb- rádi és a balsai vonalról A Nyíregyházára történő ingázásnál gondot jelent az is, hogy a közlekedés szinte minden vonalon lassú — ez alól csak a záhonyi fővonal kivétel. Részben ez, részben más kényszerítő körülmények indokolták, hogy az utóbbi időben egyre több vállalat térjen át dolgozóinak saját járművel történő szállítására. Ebben — sajátos helyzetük­nél fogva — elsőként az épí­tőipari vállalatok intézked­tek. Ma már a bejárók közül csaknem háromezren válla­latuk autóbuszaival, üzemi járatokkal érkezik munkahe­lyére. Vonattal, autóbusszal A többség még mindig vo­nattal (6000 fő) és távolsági autóbusszal (közel négyezer dolgozó) jár be. Ezek a nagy számok egyben azt is jelzik, hogy a bejárás körülményei­nek javítása a MÁV-nak és AKÖV-nek is nagyon fontos feladata. A jobb menetrend­szerkesztést, a kevésbé zsú­folt, kulturáltabb utazási kö­rülményeket jogosan sürgeti a bejáró dolgozók többsége. Kismértékben érezteti ha­tását a motorizáció terjedése is, hiszen saját járművel (személygépkocsi, motor, ke­rékpár) mintegy ezren közle­kednek, akikhez az azonos községből vagy útvonalról bejárók közül jó néhányan még csatlakoznak is. Akik nem saját járművel közlekednek, azoktól t nem­csak a hosszú utazási, hanem a hosszú várakozási idő is értékes órákat vesz el. A menetrendszerinti járművek­re átlagosan 60—90 percet kell várni. Elveszett 34 ezer óra Végeredményben az uta­zással és a várakozással 2,5— 3 órás holtidő alakul ki — hozzávetőlegesen naponta mintegy 34 ezer óra egyéb­ként hasznosítható időt vesz­tenek el a bejáró dolgozók. Üzemeink általában nin­csenek felkészülve a munka­kezdés előtti és munkakez­dés utáni hasznos, kultúrált időtöltés feltételeinek megte­remtésére. Egy-két' vállalat­nál vannak jó kezdeménye­zések, de a bejárók hatalmas tömegét tekintve még nincs figyelemreméltó eredmény. Sőt, a kezdeményező vállala­tok esetében sem eléggé jók a tapasztalatok: csak kevés dolgozó veszi igénybe a fel­kínált lehetőséget. Az elveszett idő és a be­járás különösen a nőknek okoz gorfdot. A bejáróknak ugyanis több, mint egyhar­mada nő és kivétel nélkül minden munkahelyen képvi­seltetik magukat. Közülük is legnehezebb annak a 2300 asszonynak a helyzete, akik­nek a család ellátásán kívül a gyermekek nevelésével is foglalkozni kell. Marik Sándor Következik: Könyv és au­tóbuszrádió. EZÜSTVASÁRNAPI KÉRDŐJELEK Kezdődhet a bevásárlás, ... Ismét az immár hagyo­mányos kérdőjelek: vajon készült-e megfelelően az ünnepek előtti bevásárlási csúcsokra a kereskede­lem. Lesz-e elegendő áru a boltokban karácsony és új év előtt? Nem ok nél­kül ültek össze tanácsko­zásra az érintettek az el­múlt napokban éppen eb­ben az ügyben a nyíregy­házi tanácson. A tanácskozáson elhangzot­tak összesítése alapján is megállapítható, hogy kenyér­ből, tőkehúsból, tejből, zöld­ségből és hazai gyümölcsfé­leségből az ellátás zavartalan lesz. A jelentkező igényeket mindenképpen kielégítik az érdekelt vállalatok, illetve a. kereskedelem. Ami a szezo­nális árukat illeti: fenyőfá­ból a MÉK 23 000 métert szer­zett be, az élelmiszerkisker 16 000 métert hoz forgalom­ba, amely 25 százalékkal több a tavalyinál. Igény szerinti ellátást igér a húsipar ko­csonya- és malachúsból is. ha a kereskedelem ezt az igényt tíz nappal előbb jelzi. December közepétől már narancsból is lesz elegendő. Javulás várható a banánnál is, mert elkészült az érlelő raktár, két napra csökkent az átfutási idő. A város ellátásá­ra 6300 hektoliter hazai sör áll rendelkezésre. A város ellátására a pince- gazdaság az ünnepek alatt elegendő bort biztosít. Márka üdítőkből — elsősorban sző­lőléből — 300 000 üveggel lesz. Egyedül a megkedvelt meggy Márka fog hiányozni az alap­anyag miatt. Ami újra problémaként je­lentkezik: kevés a szaloncu­kor, a függelékáru, az olcsóbb bor, az édességáruknál a díszdoboz. A FŰSZERT Vállalat Deb­recen, illetve Hajdú-Bihar megyei központú. Sajnos ke­vésbé veszi számításba a sza­bolcsi demográfiai változáso­kat. A bázisokhoz viszonyít­va egységesen ötszázalékos évi növekedést vesz alapul, ami Szabolcs-Szatmár me­gyében kevés. Nyíregyháza esetében például az igény 30 százalékkal növekedett. A margarin és az étolaj máris hiánycikk. Akadnak természetesen megyén belül is megoldható problémák. Például a kisvár- dai baromfifeldolgozó eseté­ben, ahonnan — mióta ők szállítanak — sem mennyi­ségben, sem minőségben nem kap Nyíregyháza elegendő árut. A megbeszélésen elhangzot­tak intézkedések is: egyes vállalatok ne a „bázisindex­hez” ragaszkodjanak, hanem a valós,'helyi igényeket igye­kezzenek maradéktalanul ki­elégíteni. Az ügyelet az utol­só percig legyen hatékony a nagykernél. Egyszerre vi­gyék ki a városba a déli gyü­mölcsöket, mindenképpen meg kell oldani a félkész torta gyártását. S ami még ennél is fonto­sabb az ünepek után szintén nem várhatják üres polcok a boltok vásárlóit. Tóth Árpád Az épületkarbantartás nem­csak a lakhatóság, az állag- megóvás, hanem a városkép szempontjából is jelentős. Az elmúlt ötéves tervciklusban végzett felújítások során már figyelembe vették az eredeti jelleg konzerválását, vagy az épületeknek eredeti stílusban való helyreállítását is. A TAKARÉKÉPÜLET, A NYÍRVÍZ, A LUTHER- HÁZ AZ IRODAHÁZ UTÁN JÖVŐRE FELÚ­JÍTÁSRA KERÜL A SZABOLCS UTCA 26, A SZÍNHÁZ UTCA 4, A TOLDI UTCA 28, 30, ÉS 32, A SZABADSÁG TÉR 8, VALAMINT A BESSE­NYEI TÉR 7/A ÉS B. ÉPÜLET. Űj dolog, hogy jövőre a la­kásjavítási keret terhére az épülettömbben lévő üzletek portáljait is korszerűsítik. T. Ä. Szépül a város Tervszerű épület-felújítások Nyíregyházán Szerencsés helyzetben van Nyíregyháza — mondja az in­gatlankezelő vállalat főmér­nöke. — Mert a gyors iramú fejlődés következtében arány­lag sok az új épület és ezek jó része még sokáig nem szo­rul felújításra. Korábban pénz hiányában sok volt az elhanyagolt épület a város­ban. A lakásfelújításokra szánt összeg növekedésével már a negyedik ötéves terv­ben sikerült felszámolni a restanciát. A VÁLLALAT ren­delkezésére ÁLLÖ MINTEGY 160 MILLIÓ FORINTBÓL PONTO­SAN 2221 BÉRLE­MÉNYT ÚJÍTOTTAK FEL EZ IDŐ ALATT. A Nyíregyházi Ingatlanke­zelő és Szolgáltató Vállalat jelenleg több, mint hatezer­kétszáz bérleményt tart nyil­ván a megyeszékhelyen. A bérleményeket szinte teljes mértékben lakások képezik. Ezek megóvásáról, karbantar­tásáról, felújításáról a válla­lat gondoskodik. Az ötödik ötéves tervben a lakásfelújí­tásra szánt újabb, mintegy 160 millió forintból azonban a bérlemények számának nö­vekedése ellenére is több jut a tervszerű megelőző karban­tartásra. A Szatmári Szimfonikus Zenekar hangversenye K iemelkedő zenei ese­ményszámba ment a Szatmári Állami Fil­harmónia szimfonikus ze­nekarának december 9-i koncertje a megyei műve­lődési központ hangver­senytermében. A kitűnő ro­mán együttes a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar szat­mári látogatását adta visz- sze cserehangverseny kere­tében. Zeneileg első kezde­ményezés volt ez a csere­hangverseny a két határ menti megye kulturális kapcsolatában, melyet a jö­vőben érdemes és kell is tovább bővíteni. Toduta román zeneszerző vonós zenekarra írt négy­tételes nagy méretű con­certója nyitotta meg a hangversenyt. A vendég ze­nekarnak kitűnő erőssége a nagylétszámú és kiváló vo­nóskar, mellyel élménysze- rűen adták elő a jól hang­zó mai hangvételű kompo­zíciót. Második számként Paga­nini I. hegedűversenye (D- dúr) hangzott el Petra Csa­ba hegedűművész előadásá­ban. Megemlítendő érde­kesség, hogy Petru Csaba nem vendége a zenekarnak, hanem szerződtetett szólis­tája, akire méltán büszke lehet a zenekar, hiszen nemzetközi hegedűverse­nyeken — mint amilyen a genovai „Paganini”-hege- dűverseny is volt, — díja­kat nyert. Paganini ezen hegedűversenye a szokásos három tételből áll s a „bo­szorkányos hírű” hegedűs tényleg a saját számára al­kotta meg ezt a rendkívüli nehézségekkel teletűzdelt koncertet. Az első tétel ka- denciája, az utolsó tétel szi­porkázó rondója a maga szédületes technikai bra­vúrjaival, nehéz hegedű­állásaival, ma is hálás, el­ismert versenyművé avatja a kompozíciót. Petra Csaba hegedűjátéka megmutatta, hogy méltó volt az elnyert nemzetközi hegedűverseny­díjakra. Harmadik számként Wei­ner Leónak Divertimentó- ját hallottuk (op. 24). A jó) hangzó, vonószenekarra írt művet még 1938-ban írta a szerző, s magyar népi dal­lammotívumokat dolgozott fel benne. A négy tétel: 1. Lakodalmas, verbunkos stí­lusban, 2. Tréfálkozás, 3. Panaszos ének Zemplén me­gyei népdalmotívumokra, 4. Kanásznóta, melyben egy dudatáncot dolgozott fel a szerző. A stílusos előadás méltán megmutatta és tol­mácsolta a mű minden Szépséglét. Utolsó számként Schubert III. szimfóniáját hallottuk, melyet 1815-ben komponált, de — mint a legtöbb Schu­bert-mű — ez sem került nyilvánosság elé a szerző életében. A teljes művet 1881-ben mutatták be Lon­donban. A patetikus, fantá­ziaszerű lassú bevezetés után fiatalos lendületet és energiát sugárzó gyors el­ső tétel következik. A má­sodik tétel sem lassú, ha­nem kissé nyugodt, szemlé­lődő allegretto. A menüet­tet sajátos humor és népies hangvétel jellemzi. Taran­tella-ritmusú finale zárja be a jól hangzó művet. Schubert „klasszikus-ro- manticizmusát” itt is, mint majd minden művében a hangzás szépségének a vá­gya, a hiányzó otthon utáni nosztalgia, a vándor magá­nyának gyötrő fájdalma jel­lemzi. A zenekar és kitűnő karmestere Comeliu Dum- braveanu a schuberti part­talan álmodozást, ezen ál­moknak a végtelent is meg­sejtető misztikumát hitele­sen tolmácsolta és tárta a hallgatóság elé. Comeliu Dumbraveanu karmester és zenekara hosszú időre él­ményt adó hangversennyel ajándékozta meg a nyír­egyházi közönséget. Vikár Sándor A nyíregyházi hangversenyen.

Next

/
Thumbnails
Contents