Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-05 / 288. szám
1976. december 5. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Meglepetések E lső meglepetés. Szabad szombat és tanácskozás. Újdonság? Abban nem, hogy eszmét cseréltek a szocialista brigádvezetők. De abban igen, hogy nem munkaidő-; ben. Vajon megtelik-e a szép nagy ebédlő? Eljön-e az a több mint százhúsz szocialista brigádvezető, akit vártak, akit meghívtak? Zsúfolásig megtelt az új szálló ebédlője. Kubikosokkal, ácsokkal, szerelőkkel, lakatosokkal. Bumliztak az egész megyéből, fázódtak a fakaru- szokon, érkeztek motorral, kerékpárral, hogy véleményt mondjanak. Második meglepetés. Tizennégy, a hibákat ostorozó, s azokra megoldást kereső felszólalás hangzott el. Nyíltság, szókimondás. Egy felszólalás a tmk-ból: Javult a helyzet, de még mindig sok villamosgép érkezik be „elégve”. A hanyag kezelés az oka. A gépkezelők oktatásával ezen még javítani lehetne ... Háromezer alkatrészre lenne szükség. Az anyagbeszerzők az országot járják ér, tűk. „Uram, ilyen a világon sincs.” Mit tettünk? Gyártottunk. így készült el újítással a villamosgépek szárítására alkalmas kemence.” Taps. A kubikosok szocialista brigádvezetője: Mennyi idő alatt tudnátok lefedni az Ér-patak két oldalát — kérdezte a főmérnök, amikor meglátogatott. Körülnéztem, szóltam a fiúknak: mennyi idő alatt végzünk? — Két hét! — A főmérnök meglepődött. Akkor is, most is, hogy ez szóba kerül. „Itt a kezem — nyújtotta — ötszáz forint jutalom.” Megkaptuk. Az építkezés kubikos brigádjának vezetője olvassa, amit leírt. Hangosan, tagoltan. „Tavaly jelessel végeztem el a hetedik osztályt. De ez mellékes. De ne tessenek már nekünk azt mondani, hogy ez a tanulás nem áldozat a munkás részéről. Anyagi hátrányokkal is jár. Tessék csak számolni. Mit jelent ez, ahol négy gyerek van?! Javaslom, hogy az előkészítés idejére, arra az egy hónapra a vállalat a havi átlagot adja meg. Állítom, így mindenki elvégzi a nyolc osztályt.” Tetszik a javaslat. A következő felszólaló röviden szól: „Mozgalmat indítottunk: Becsüljük meg egymás munkáját. Úgy látom, jól halad. Mi vállaljuk, hogy a téliesítést, a fűtésrendszer kialakítását üzemanyag-megtakarítással végezzük el.” Kifogásolják, nem megfelelő időben szervezik a vállalatnál a kommunista műszakot. „Faluról járunk be. Amikor szükséges, az asszonyoknak is segíteni kell a háztájiban. Nem maradhat a földben, amit fáradtsággal megtermeltek. Ez is társadalmi érdek. Nem?! Javaslom, gondolkozzanak ezen a jövőben a vezetők, mielőtt döntenek.” Más. „Fiúk ne „kosárban” hozzátok a jövőben a tmk-ba a kéziszivaty- tyúkat javítani.” Derültség. Egy másik a szerszámhiányról panaszkodik: „Néha úgy vagyunk, mint az a kubikos, aki lapát nélkül áll be a gödörbe dolgozni.” Hangos nevetés. Harmadik meglepetés. „Köszönöm” — válaszolja tizennégyszer az igazgató. Sok helyen megköszöni ma már a vezető a bírálatot. Ahol erre bátorítást kapnak a dolgozók, mert olyanná formálta a légköri a vezetéssel együtt a kollektíva, ott úrrá lehetnek minden nehézségen. Jó volt hallani a segítő szándékkal ostorozott hibák őszinte feltárását, a szenvedélyes, itt-ott még megremegő hangot, a zizegő pipírla- pot, amint egy-egy, szóban még járatlan, de az ügyért tenni akaró brigádvezető keze remegett. Ha a minden ésszerű javaslatra adott „köszönöm”-öt a hibák megszüntetése követ, ez a szabad szombat megérte a munkát: felszabadultabban dolgozhatnak majd az emberek. Vasárnapi interjú László Gyulával, az SZMT Testnevelési és Sportbizottsága titkárával A szakszervezetek sportmunkájáról A Nyilván ön is tud arról, hogy a szak- w szervezetek megyei tanácsa testnevelési és sportbizottsága tevékenységét gyakran összetévesztik a társadalmi és állami egyesületek, sportszervek munkájával? — Főleg a nyilvános, a sportpályákon zajló rendezvényeinken mi is tapasztaltuk már. A szurkolók, a sportkedvelők nem mindig figyelnek oda, hogy ki is a rendező szerv. Ám ez csak az „átlagszurkolóra” vonatkozik. A pályák rendszeres látogatói, a .sportesemények résztvevői viszont ma már pontosan ismerik a szakszervezetek megyei tanácsának sportrendezvényeit. Ez eseményeknek — dicsekvő szándék nélkül mondom —, sajátos, mindenkor igazi kupahangulatuk van ... W Pontosabb választ is kaphatnánk? — Tevékenységünket elsősorban a gyárak, az üzemek és a munkahelyek falai között végezzük. A szakszervezeti alapszervezetekben, a szervezett dolgozók rendszeres testnevelési és sporttevékenységét igyekszünk sokoldalúan szervezni. A pályákon — a nézőközönség előtt — zajló események munkánknak csak egy részét képezik és azt bizonyítják, hogy létezünk, dolgozunk. Eleve nem sértő, ha egy-egy sportkedvelő „eltéveszt” bennünket. Korántsem pályázunk külön dicsőségre. Sajátos eszközeinkkel mi is az egyetemes magyar testnevelési és sportcélokért dolgozunk. A Mekkora a sportmunka becsülete a ^ szakszervezeti munkában? — Jogos a kérdés, mert — nem is oly sok évvel ezelőtt — a legtöbb munkahelyen nem tartották különösebben fontosnak a dolgozók természetes és jogos sporttörekvéseit. Ma már lényegesen más a helyzet. A SZOT elnökségének 1973. október elsején kelt határozata a testnevelés és sport helyzetét is alapvetően rögzítette, s bármely más szak- szervezeti munkával egyenértékűnek ismerte el. — Ezt a határozatot a szakszervezetek 1975-ben lezajlott kongresszusa is megerősítette. A Ügy tudjuk, megyénkben évek óta sok- w rétű szakszervezeti testnevelési és sporttevékenység zajlik. — Három fő csoportba sorolnám munkánkat. Elsőként a tömegtestnevelést említem. Négy formában zajlik megyénkben: a munkahelyi testnevelés, a kocogómozgalom, a kirándulások és a szocialista brigádok sportvetélkedője „kategóriájában”. A tömegtestnevelési formák közül legkedvesebb gyermekünk a munkahelyi testnevelés. Azért talán, mert a legzsengébb, legalábbis a résztvevők számát tekintve. Ma tizenhárom munkahelyen, huszonhét csoportban mintegy háromezer dolgozó végez munka közben 8-10 perces frissítő tornát. A munkahelyi testnevelés fő feladata a monotómia elleni küzdelem, a munkahelyi ártalmak, a munka közbeni balesetek megelőzése. A kocogóheteket évenként májusban rendezzük a különféle munkahelyek dolgozói és családtagjai részére. Szervezett kirándulásaink is népszerűek. Hetedik éve zajlanak, s megyénk mintegy négyszáz alapszervezete közül ma már háromszáz vesz részt a kirándulásokon. Az Ismerd meg megyédet mozgalom keretében úgy állítjuk össze a javasolt útirányokat, hogy megyénk műemlékeit, munkásmozgalmi és kultúrtörténeti érdekességeit is megismerjék a résztvevők. E tömegtestnevelési forma évenként közel tízezer dolgozó részvételével zajlik. A Mi a magyarázata annak, hogy — a ^ résztvevők számát tekintve — nem széles körű a munkahelyi testnevelés? — Elsősorban az, hogy minden rábeszélés nélkül igyekszünk megvalósítani. Teljes egészében tiszteletben tartjuk az önkéntesség elvét. Emellett azonban még ma is találkozunk olykor téves felfogással. Akadnak olyan munkahelyi vezetők, akiket még meg kell győznünk a munkahelyi testnevelés fontosságáról. Arról, hogy a legkritikusabb órákban végzett 8-10 perces torna nem jelent káros munkaidő-kiesést. Sőt, a dolgozók szellemi és fizikai felfrissülése révén kedvezően befolyásolja a munka intenzitását. Ezek magyarázzák e tömegtestnevelési forma viszonylag lassúbb térhódítását. A Mennyiben testnevelési jellegű a szocia- ^ lista brigádok sportvetélkedője? — Egészen pontosan téli sportvetélkedőről kell beszélnünk. Hiszen e rendezvénysorozatunk novembertől márciusig zajlik. Talán az elnevezés lehet kissé megtévesztő. Ugyanis szó sincs e rendezvényeken késhegyre menő küzdelemről. A hetenként rendszeresen — szabad szombatokon — zajló vetélkedőn elsősorban játékos, sok mozgá- sos és vidám gyakorlatokat végeznek a résztvevők. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a gyakorlatok könnyedek, mindenki által teljesíthetők legyenek. E tömegtestnevelési forma célja az, hogy a téli időszakban is biztosítsuk a dolgozóknak a szervezett, egesz- ségmegóvó mozgási lehetőséget. E testnevelési forma ma még csak Nyíregyházán zajlik. A múlt télen harmincnyolc csapat vett részt. Idén viszont ötven női és férfi szocialista brigád nevezett. Egy év múlva Kisvárdán és Mátészalkán is igyekszünk — városi szinten — meghonosítani. A Eddig a tömegtestnevelésről szólt. Ez ^ nyilván nem azonos a tömegsporttal? — Valóban nem, hiszen a tömegsportrendezvényeinken tétre menő, helyezésekért folyó eseményeken vesznek részt a dolgozók. A tömegsport egyik formája a munkahelyi spartakiádok rendszere. Évenként 4-6 sportágban írjuk ki e versenyeket szakmánként, majd szakmák közötti szinten. A szakmai győztesek sportáganként minden évben városi, majd megyei döntőkön mérik össze tudásukat a végső helyezésekért. Nagyon népszerű a szervezett dolgozók körében e sportforma, évenként mintegy tízezer résztvevővel zajlik. A A bevezetőben szólt a kupahangulatról. w Milyen rendezvényeikre gondol? — Az SZMT vándorkupa-bajnokságok- ra. Ez évben asztalitenisz, sakk, tenisz sportágban, valamint — női és férficsapatok részére — kispályás labdarúgásban rendeztük meg a bajnokságokat. E rendezvényeinket nemzeti és nemzetközi ünnepeink tiszteletére írjuk ki minden évben, mintegy háromnégyezer dolgozónak nyújtva tömegsportlehetőségeket. A részt vevő csapatok egyaránt nagy-nagy lelkesedéssel küzdenek, s talán elsősorban a kispályás labdarúgó-találkozókon alakul ki hamisítatlan kupahangulat. Ugyanis a kispályás labdarúgás örvend a legnagyobb népszerűségnek. Ez évben mintegy kétszáz csapat vett részt a ván- dorkupa-bajnokságon. A Önöket is érte az a „vád”, hogy a kis- ^ pályás labdarúgás károsan befolyásolja a sportág nagypályás változatát? — Hallottunk ilyen véleményt. Több labdarúgó szakember azt vetette a szemünkre, hogy tehetséges fiatal játékosokat orozunk el a nagypályás labdarúgástól. V Mi a válasz? — A munkahelyek dolgozóit mi nem befolyásoljuk, hogy milyen sporttevékenységet fejtsenek ki. Akik a kispályás labdarúgást szeretik, életkorra való tekintet nélkül részt vehetnek munkahelyük csapatában. Nincs szándékunk károsítani a nagypályás labdarúgást. Ez bizonyítandó, a jövő évben megrendezzük a nagypályás labdarúgó SZMT vándorkupa-bajnokságot is, ha a munkahelyek csapatai igénylik. A Milyen tömegsport-tevékenységet fejte- ” nek még ki? — A turizmusról is szólni kell. A KISZ megyei bizottsággal közösen, évenként megrendezzük a különféle túraversenyeket. Az a törekvésünk, hogy a szakosztályok egyre több dolgozóval kedveltessék meg a rendszeres túrázást. Különösen a Záhonyi VSC és SZÁÉV természetjáró-szakosztálya dolgozik igen eredményesen. Fontos eseményként tartjuk számon a szakmai sportnapokat is. Nyolc szakmai megyei bizottság, valamint a vasutasok területi bizottságának megyei csoportja rendezi meg évenként a saját sportnapját. Szakmánként változóan, három-hat sportágban évenként mintegy hatezer szervezett dolgozó sportol ez eseményeken. A Milyen szerepet töltenek be a minőségi ^ sportban? — Szabolcs-Szatmár megye sportegyesületei közül negyvenhét működik szakszervezeti bázison. A megye sportegyesületeinek mintegy ötödével van szoros kapcsolatunk. Közöttük olyan nagy egyesületek is találhatók, mint az NYVSC, a Tiszavasvári Lombik, a Záhonyi VSC, a Tuzséri MEDOSZ, a Vásárosnaményi Vörös Meteor, hogy csak néhányat említsek. Fő feladatunk az anyagi bázis megteremtése. Azon munkálkodunk, hogy az említett negyvenhét egyesület egyaránt rendelkezzék a zavartalan működéshez szükséges feltételekkel. Egyben ellenőrizzük, hogy a rendeltetésnek megfelelően használják-e fel az anyagi támogatást. 0 Ügy tudjuk, szép eredményeik vannak a társadalmi pályaépítési mozgalom terén is. — A pályaépítési mozgalom is hagyományaink közé tartozik. Az idei összesítés még nem készült el. Ám szemléltető lehet az 1975-ös év adata. A múlt évben megyénk szervezett dolgozói 7 millió-egyszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a különféle sportobjektumok építése során. Milyen 1976-os mérlegre számít? — Aligha lesz rosszabb a múlt évinél. Köztudott, hogy ez évben a SZOT és a Népsport szerkesztősége társadalmi sportpálya- építő akciót rendezett. E mozgalomban megyénkből tizenegy munkahely vett részt. Közülük a TITÁSZ mátészalkai üzemigazgatósága és a Tiszavasvári 115-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet kollektívája egyaránt jutalomban részesült. Ez korántsem azt jelenti, hogy idén csupán tizenegy munkahely épített az év során társadalmi munkával sporttelepet. A Szervezett formában zajlik a pálya- w építés? — Elkezdődött megyénkben a mozgalom, mely szerint minden négyszáznál több dolgozót foglalkoztató üzem, vagy munkahely társadalmi munkával tömegsportcélokra alkalmas létesítményt épít. A kisebb és főként egymáshoz közeli munkahelyek kollektívái pedig egymással társulva építenek majd valamilyen kispályát. E mozgalom 1980-ban zárul. A A tömegsportnak ugyancsak szüksége w van lelkes és képzett szakemberekre. Mi a helyzet e téren? — Feladatunk az oktatás és a szakemberképzés is. Évenként kéthetes tanfolyamot rendezünk 20-25 hallgató részére. A hallgatók a különféle munkahelyekről vesznek részt a tanfolyamon, ahol tömegsportszervezésből kapnak hasznos útravalót. örvendetes tapasztalatunk, hogy ismereteiket jól is kamatoztatják munkahelyükön a tömegsport érdekében. Továbbá — ugyancsak évenként — a munkahelyi testnevelés üzemi előtornászai részére is rendezünk egyhetes foglalkozásokat. A Mely munkahelyeket említené a jó tö- ^ megsport-tevékenység példájaként? — Nyíregyházán a papíripari vállalat, a dohányfermentáló, a SZAVICSAV, vidékről pedig a Záhonyi MÁV, a tiszavasvári alkaloida, a kisvárdai vasöntödéi vállalat, a Csepel Motorkerékpár Művek nyírbátori üzeme, a tuzséri ÉRDÉRT, a TITÁSZ mátészalkai üzemigazgatósága és a Szamos menti Állami Gazdáság kollektíváját. Már máris megjegyzem, hogy nem teljes és kissé igazságtalan e felsorolás. Ugyanis nagyon hosszan tudnám sorolni a munkahelyeket, ahol a lehetőségekhez mérten nagyon tiszteletre méltó szakszervezeti sportélet zajlik. A Hogyan oldják meg szerteágazó felada- ^ taikat? — A jó kapcsolatok révén. Szorosan együttműködünk a megyei testnevelési és sporthivatallal, a KISZ megyei bizottságával, az MHSZ-szel és a társadalmi szervekkel. 0 Mit mondana a további feladatokról? — A SZOT elnöksége a közelmúlt napokban tartotta legutóbbi ülését. Ezen ismét szó esett arról, hogy a szakszervezetek hatékonyabban segítsék az ifjúság és a felnőtt dolgozók testnevelését és tömegsportjának fejlesztését. Elsősorban a sportolási lehetőségek megteremtésével, újabb — tömegsportcélokat szolgáló — létesítmények építésével. Mindezek munkánk teljes egészét meghatározzák. Tovább mélyítjük kapcsolatainkat a KISZ-szervezetekkel, az oktatási intézményekkel, a sportszervekkel. Végezetül: nem fél attól, hogy egy napon kenyér nélkül marad a sportbizott— Nem. 1964-ben még körülbelül négyezer résztvevővel zajlottak le a különféle szakszervezeti testnevelési és sportformák. Ma legalább negyvenezer megyénkben a résztvevők száma. Közismert Szabolcs-Szatmár megye egyre dinamikusabb ipari fejlődése. Ezzel együtt növekszik a testnevelés és sport iránti igény is. Örökzöldnek tűnik a mi feladatunk. Nincs okunk aggodalomra! — Köszönöm az interjút. Bézi László
