Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-05 / 288. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 5. „Elfelejtett" rendelet... Hová lesz az olcsó áru ? — Tessék mondani, hol találok egy pár 35-ös magas szárú fiúcipőt? Bejártam már érte az egész várost, sehol nem találtam. — Sajnálom asszo­nyom, mi sem tudunk adni. Keveset kaptunk belőle, egy óra fogyott. alatt el­Ez a párbeszéd december másodikén délelőtt hangzott el a Kelet Áruház cipőosztá­lyán, de épp úgy elhangozha­tott volna a Nyírfában, vagy a Centrum Áruházban, mint a Tanácsköztársaság té­ri gyermekruházati boltban, a válasz ugyanaz lett volna. A „nincs” más fontos, olcsó termékre is sűrűn elhangzik. Olyan termékekre, amelyek árusítását a divatos és drága áruk mellett a Belkereske­delmi Minisztérium kötele­zően írt elő a boltok számá­ra. Mi, s miért nincs? Erre a kérdésre kísérelünk meg vá­nagy többsége megtalálható minden boltban, ám a vá­sárló mit sem ér ezekkel, ha épp az nincs, amit keres. Senki nem mondhatja pél­dául, hogy nem lehet ruhát venni, mert a legkülönbözőbb méretekben és minőségben kínálja a kerskedelem, csak­hogy az árak olyan magasak lettek, amelyek alaposan meglepték a vásárlókat. A könnyűipari rekonstruk­ciótól mindenki azt várta, hogy a korszerűbb, nagyobb szériák gyártására, vagy ép­pen alapnyaggyártásra alkal­mas gyárak, üzemek olcsón termelnek — ez azonban nem akar igazolódni a boltok pol­cainál. Mindez különösen indokol­ja, hogy a kereskedelemben állandóan legyen az előírt olcsó árukból. De vajon mit tehetnek akkor, ha nem kap­nak? A megyei tanácsi fel­mérés szerint a Textil Nagy­A nyíregyházi kenyérgyár intenzív dagasztógépé­vel 2 perc alatt 840 zsemle anyagát készíti el Mo- rovszki Gyula. (Gaál Béla felvétele) Konténerben a boltig Automata kenyérgyár Nyíregyházán laszt adni személyes tapasz­talatok és egy közelmúltban készített megyei tanácsi fel­mérés alapján. Az olcsó áru körébe egyes élelmiszerek, vegyi és ruhá­zati termékek, iparcikkek, összesen közel 120 termékfé­leség tartozik, amelyek több­ségét keresi a vásárló, s ame­lyek árait a szerényebb jö­vedelműek, a nagycsaládosok is meg tudják fizetni. Köz­tük szerepelnek azok a gyer­mekruházati termékek, , is, amelyek termelői és fogyasz­tói árát 1973. március elseje óta nem emelhetik. Például a gyermek tréningöltönyökét. — Egész évben alig kap­tunk, ha van, akkor sem minden méretből hoznak — mondták egybehangzóan min­den boltban és áruházban — s ugyanilyen a helyzet a tré­ningnadrágok, kerti nadrá­gok, a kötött felnőtt- és gyer­mekkesztyűk, a férfi pamut atléta, a női harisnyanadrág, a nylonharisnyák, az olcsóbb férfi- és női kabátok, férfiru­hák, pamutpantallók, a szá­ras gyermekcipők esetében. Az olcsó árú termékek kereskedelmi Vállalat a meg­rendelt Gabi nadrágoknak 72, a kiskamasz pantallóknak 35 százalékát szállította az ipar, s így nem csoda, ha rossz volt az ellátás. Nagyjából ugyanazok a ter­mékek hiányoznak minden helyen, jóllehet a beszerzés helyei — a sok közös mellett is — eltérnek egymástól. Vannak azonban olyan ter­mékek is, amelyek a nagyke­reskedelmi vállalatok beszer­zési gondatlanságai miatt hiányoznak a boltok pultjai­ról, s néhány olyan termék is, amelyet a kiskereskede­lem nem kér, mert — azt mondják — a vevők nem ke­resik. A tények azonban azt jel­zik, hogy egy jó intézkedést hiányosan hajtanak végre! Sürgető, hogy a Belkereske­delmi Minisztérium a társ­tárcákkal közösen oldják meg a gyárási gondokat, a nagykereskedelmi vállalatok­nak — ha másként nem megy — kötbérigénnyel ér­vényt szerezni a szerződések megtartásának, a kiskereske­delemnek pedig folyamatosan rendelni a divatcikkek mel­lett az olcsó árukból is. (balogh) A megye sütőipara a ne­gyedik ötéves tervben az or­szágosnak több mint egytize- dét, 136,4 millió forintot ka­pott fejlesztésre. Ebből napi 176 tonna kapacitásbővítést terveztek és 177,9 tonnát ér­tek el. A megyét jelenleg 44 sütőüzem 284,4 tonna napi kapacitással látja el. A tervidőszakban Nyírbá­torban, Nyíregyházán, Kis­várdán, Tarpán, Tiszavasvá- riban és Záhonyban volt je- lentősebb beruházás, illetve épült új üzem. Ezenkívül még sok rekontsrukciós bő­vítést, kemencecserét haj­tottak végre. Ennek ellenére — ha a napi fogyasztást egy emberre 55 dekának vesszük — Szabolcs-Szatmár megyé­ben még mindig öt deka hi­ányzik az optimális kapacitás eléréséhez. Kormányhatározat értel­mében országosan is tovább fejlesztik a sütőipart. Az ötö­dik ötéves tervben például újabb 1,3 milliárd forint költ­séggel további, napi 1979 tonna kapacitásnövelést kell elérni, összesen 45 új üzem épül fel és megkezdik hét olyan létesítmény beruházá­sait is, amelyeket már a ha­todik ötéves ciklusban he­lyeznek üzembe. Ezek között A tárgyalóteremből van a két műszakban 480 mázsa kapacitású új nyíregy­házi kenyérgyár is. A kapacitásnövelés mel­lett egyre nagyobb figyelmet fordítanak a technológiák korszerűsítésére. A program keretében épül fel az a négy gyár, amely az ország összes sütőüzemét ellátja majd az úgynevezett citopán-préfer- menttel. A készítmény hasz­nálatával nem kell előková- szolni, kevesebb munkaerő és edény kell a kenyérkészítés­hez. Az első citopán gyár Zalaegerszegen épül fel. Az ilyen gyár felépítése területi szempontból is előnyös len­ne Nyíregyházán. A megye sütőiparának fej­lesztésére ebben a tervidő­szakban már 150 millió fo­rintot költenek. Ebből a szükségesnek megfelelő arányban részesül a nyíregy­házi és mátészalkai vállalat. Amíg a negyedik ötéves cik­lusban 58,7 millió forint tá­mogatást kaptak, ebben az ötéves tervben már 75 mil­liót. A fejlesztések során új lé­tesítmény készül el Fehér- gyarmaton, Vásárosnamény- ban, Nagykállóban és Mán- dokon. Rekonstrukciós bő­vítés lesz Mátészalkán, Dé- mecserben, Üjfehértón, Nyír­bátorban, az új kenyérgyár­ban kemencecsere lesz. A nem közvetlen termelés- növelő fejlesztések is előtér­be kerültek. Kisvárdán étke­ző, orvosi rendelő, korszerű fürdő-öltöző épül a sütőüzem mellett. A szállítás korszerű­sítése során a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat már 1979- ben kap egy IFA típusú kon­ténerkocsit. Ezzel az egymil­lió forint értékű szállítóesz­közzel a megyeszékhely na­gyobb üzleteibe viszik majd ki a kenyeret korszerűbb, hi- giénikusabb körülmények között. Az ellátás javítására sütő­ipari szakboltot létesítettek Nyíregyháza-Jósavárosban. Később itt finompékáru üzem is lesz. A nyíregyházi, volt hármas üzemet sütőipari tanműhellyé alakították át. Nyíregyházán a tervidő­szakban már részben elké­szül az első, áthordó rend­szerű, alagútkemencés ke­nyérgyár, ahol minden tech­nológiai folyamat — a szál­lítástól a késztermék beraká­sáig — automatizált lesz. Ezt megelőzően 1979-ben — szin­tén a megyeszékhelyen al­kalmazzák először a konté­neres kenyérszállítást. Tóth Árpád Lebukott a Csekonics — mond­ták sokan Mátészalkán, amikor elterjedt a híre, hogy Bartha Sándort a rendőrség előzetes le­tartóztatásba helyezte. A hír nem volt meglepetés. Bartha a MÉK mátészalkai kirendeltségének áruforgalmi vezetője volt, de manipulációi miatt fegyelmivel elbocsátották. Csak egy ezek kö­zül: a 120 ezer forint értékű gyümölcsösében termett almát az utolsó darabig export minősé­gűnek vette át. Miután itt fel­mondtak neki, a Mátészalkai ÁFÉSZ alkalmazta előbb árufor­galmi előadóként, majd felvásár­lási alapegység-vezetőként. A 34 éves Bartha nem sokat te­ketóriázott. már az első almafel­vásárlási idényt kihasználta. Jól jött neki ehhez, hogy a felvásár­lási tevékenység irányításán, üz­letkötéseken kívül a felvásárlók munkájának összehangolása, el­lenőrzése is feladatai közé tarto­zott. Ezzel akart visszaélni, ami­kor a tiszakóródi tsz-től olcsón vásárolt, de exportképes almát a nyírcsaholyi felvásárlótelepre vi­tette, s a minőségi többletbevé­tel fejében 50 000 forintot köve­telt magának. A felvásárló nem ment bele, ezért Bartha másik felvásárlót keresett. A 2,60-ért vásárolt újabb ti­szakóródi almát már Nyírmegy-, gyesre. Nehéz Mihálynak szállí­totta, s mivel ezt az almát 4,20- ért adták tovább a Szegedi MÉK- nek, a többlet az övék maradt. Bartha ekkor még csak ötezret kért, két hónap múlva azonban már 26 ezerért tartotta a mar­kát. Ennyi almát adott el két szegedi lakosnak, s Nehéznek azt mondta: saját magának is megszerezheti ezt a pénzt a ti­szakóródi alma minőségi különb­ségéből. Bartha tulajdonképpen ekkor jött rá, hogy Nehéz Mihálytól nem nehéz pénzt szerezni, s né­hány nap múlva már 100 ezret követelt. Igaz, ő intézte el a szö­vetkezetnél, hogy Nehéz újabb 230 ezer ellátmányt kapjon, bár még az előzőleg kapott ellát­mánnyal sem számolt el. Nehéz ekkor is átadta a százezret, ám egy váratlanul kapott leltár fel­fedte a Barthának adott pénzek miatti jelentős hiányt. Nehéz el­len ekkor leltárhiány miatt indí­tottak eljárást, mert még nem derült ki, hogy mi is okozta ezt. Miután azonban Bartha többszöri kérés ellenére sem volt hajlandó visszaadni a háromszorra felvett 131 ezer forintot, Nehéz mindent elmondott. Alighogy megkezdődött a pót­nyomozás, Bartha tudomást szer­zett róla és nyomban mentőak­cióba kezdett. Debrecenbe, majd Szegedre utazott, hogy ismerőseit hamis vallomásra bírja, s így nem derült volna ki, hogy a Ne­héz által tanúk előtt átadott pénz az ő zsebébe került. Az ismerősök nem vállalták el a hamis tanú szerepét, a további mentőakciót pedig Bartha letar­tóztatásával akarták megelőzni. Bartha azonban még mindig nem adta fel a küzdelmet. A fogdá­ban lévők nyírására-borotválásá- ra beengedett Samók Ferenc fodrásszal üzent először az ap­jának: mozgósítsa az ismerősö­ket, hogy megmenekülhessen a felelősségrevonás alól, de üzent egy ismerősének is, aki fontos tanú volt Bartha biztosítási csa­lásának ügyében. Mert Bartha ilyen módon is megpróbált pénzt szerezni. Itta­san beleborult az árokba, s mi­vel nem volt CASCÓ-ja, meg­kérte Bálint Pál ismerősét: vál­lalja el, hogy a baleset az ő hi­bája miatt történt, s így felelős­ségbiztosítása alapján Bartha megkapja a 20 ezer forint körüli kárt. Két beosztottját, Papp And­rást és Bakos Zoltánt is megagi­tálta, hogy szemtanúként igazol­ják kitalált meséjét. Bartha Sándor és társai ügyé­ben a napokban hozott ítéletet a Mátészalkai Járásbíróság dr. Barkasz László tanácsa. Barthát folytatólagosan, társtettesként el­követett jelentős kárt okozó sik­kasztásban, 3 rendbeli hamista- núzásra rábírásban, magánokirat­hamisításban elkövetett csalás kísérletében és közlekedési vét­ségben mondták ki bűnösnek, s ezért 1 év 6 hónap börtönre ítél­ték. Mellékbüntetésként 2 évre eltiltották a közügyek gyakorlá­sától és 1 évre a járművezetés­től. Nehéz Mihályt 10 hónap bör­tönre, Bálint Pált 6000, Bakos Zoltánt és Papp Andrást 5000— 5000, Samók Ferencet 4000 forint pénzbüntetésre ítélték. Bartha aránytalanul alacsony büntetését az ügyész törvénysértőnek talál­ta és megfellebbezte. (b. j.) Kétmilliós ösztöndíj középiskolásoknak Kétezer szabolcs-szatmári középiskolás kért tanulmányi ösztöndíjat az 1976—77-es tanévben — s közülük csak 819 kaphatott. Ennyire futot­ta a keretből, amely nem is kicsi: kétmillió-ötvenezer fo­rintot osztanak szét az arra jogosult diákok között. Átla­gosan kétezer-hatszáz forint körül van az ösztöndíjak ösz- szege — ami azt jelenti, hogy van kétezer és négyezer fo­rintos is köztük. A tanulmá­nyi félévek elején kapják kézhez az éves ösztöndíjak felét-felét a tanulók szülei. Ök dönthetik el aztán, hogy fiúknak, lányuknak tansze­rekre, ruhára vagy egyébre van-e szüksége ... Az ösztöndíjat igénylők (és arra jogosultak!) nagy száma ösztönözte a megyei tanácsot arra, hogy nyáron körlevél­ben forduljon a megye válla­lataihoz, szövetkezeteihez. Az SZMT-vel, a megyei KISZ- bizottsággal, a szövetkezetek megyei szövetségeivel közö­sen azt kérték: ajánljanak föl pénzt a megyei ösztöndíjalap növelésére. (Az említett két­millió-ötvenezer forintból ugyanis kétmilliót az Állami Ifjúsági Bizottság bocsát a megye rendelkezésére, a töb­bit a megyei tanács tette hoz­zá.) Lehetőséget kaptak a válla­latok, szövetkezetek, hogy dolgozóik gyermekei számára ajánlják fel a pénzt — ha az megfelel az ösztöndíj feltéte­leinek. A feltételek: fizikai dolgo­zó gyermeke, anyagi körül­ményeik gyengék, a középis­kolában jó tanuló, és közössé­gi életben is aktív. A mintegy ötszáz helyre szétküldött felhívásra mind­össze huszonegy igenlő vá­lasz érkezett. Tízenegyné- hányan közölték, hogy nem tudnak hozzájárulni az ösz­töndíjalaphoz. Máshonnan vá­laszra sem méltatták a felhí­vást ... Ebből a huszonegyből két tsz ígért ugyan pénzt, de egyik az utolsó percben (pár napja!) közölte, nincs már rá keretük, a másik pedig azóta is hallgat... Egy ÁFÉSZ még nem fizette be az ígért össze­get, így aztán összesen tizen­hét. vállalat és szövetkezet nyolcvanhétezer forintjáról döntött a megyei diákszociá­lis bizottság a napokban tar­tott ülésén. — Most a vállalati felaján­lások nyomán újabb har­mincegy középiskolás került az ösztöndíjasok listájára — ám jóval többen is lehetné­nek, ha például a megye 147 téeszéből nem csak kettői!) ajánl fel pénzt, vagy a 37 ÁFÉSZ közül nem csak négy ... A jövő év elején új­ra meghirdetik az ösztöndíj- alap növelésére az akciót. Remélhetőleg az 1977/78-as tanév kezdetén jóval több di­ák örülhet... (tgy) VÍKENDHÁZ, LAKÓÉPÜLET A LEENDŐ GYÁR HELYÉN Önkényes építkezők — Üj házak sora épül Nyíregyháza déli határán, az ipartelepítésre kijelölt te­rületen — mondja Kovács István, a városi tanács mű­szaki osztályának helyettes vezetője —, sőt ezen a környéken már felhúzták az első emeletes lakóházat is. Nagy gonddal néz szembe emiatt a tanács. Az egyes te­rületeken elharapózó enge­dély nélküli építkezés pedig újabban nem is egyszerűen építésigazgatási probléma, hanem már városi érdekeket sért. Emlékezetes, hogy 1973— 74-ben, amikor teljes körű­en felmérték az engedély nél­küli építkezéseket, mintegy ezer létesítmény miatt kellett bírságot kiszabni a megye- székhelyen. Akkor úgy lát­szott, hogy rendeződik a helyzet, ám az elmúlt év de­cember 3L-ig újabb 97 je­lentősebb, engedély nélküli építkezés ügyében hoztak el­marasztaló határozatot. Az idén pedig — amikor mun­katerv szerint a város déli ipartelepének határán lévő Kisteleki szőlőben végeztek a tanács szakemberei — hat­vanegy új épületet, találtak, köztük 25 lakást. Valamennyi engedély nélkül épült. — Kettős gondunk van e- miatt — fűzi hozzá Markó András, a műszaki osztály ve­zetője. A városrendezési tervet keresztezik az ilyen építkezésekkel, másrészt, úgy tűnik, az építkezők „bekalku­lálják” a 20-30 ezer forintos bírságokat, mondván, ennyi­vel többe kerül a lakás, — tehát a bírság nem éri el a kívánt hatást. Az idén vizsgált városrész például azért különösen fon­tos, mert tartalék iparterü­let Nyíregyháza számára. Ha ugyanis a Tünde utca déli ol­dalán lévő gyárakat, üzeme­ket bővítik, vagy újabbakat telepítenek, azok éppen ide kerülnek. Á még délebbre lé­vő területen pedig már nem terjeszkedhet tovább az amúgy is nagy területen fek­vő város. Ez a rész ugyanis külterületnek minősül, nem építenek utat, járdát, bolthá­lózatot, közműveket — ame­lyeket máris igényelnek azok a családok, akik engedély nélkül építkeztek ott. A tanácson természetesen az okokat is kutatják, vajon mi indokolja az engedély nélküli építkezéseket? A Kis­teleki szőlőben például az, hogy sokan jutnak örökség — vagy az építési tilalom miatt olcsó vétel — révén szőlőhöz, gyümölcsöshöz. Természete­sen nincs arról szó, hogy szer- számoskamra, gyümölcstároló vagy kisméretű pihenőhelyi­ség építését tiltanák — ezek­re engedélyt is adnak, meg­felelő feltételek mellett. A tulajdonosok nagy része azonban egészen más, az in­dokoltnál sokkal nagyobb el­képzeléseket valósít meg — ezt jelzik a nagy, sőt emele­tes lakóházak, víkendházak, amelyek teljes összevissza­ságban épülnek a szőlők kö­zötti dűlőutakon. — A gondok egyre nagyob­bak, s ezért újabb intézkedé­seket határoztunk el — mondja dr. Nagy Árpád, a városi tanács vb-titkára. — Behívjuk a tanácsra azokat, akik engedély nélkül nagy épü­leteket emeltek olyan terüle­tekre, amelyekkel a tanács­nak egészen más elképzelései vannak. Ismertetjük a mi terveinket és a tulajdososok lehetőségeit. Elmondjuk azt is, hogy tavaly az engedély nél­kül épített létesítményeknek több, mint a felét kényszer­bontás útján megszüntettük, s ez vár most az újabb ilyen épületekre is. Nyíregyháza rendkívül gyorsan fejlődő vá­ros, ezzel együtt járnak a fejlesztés gondjai, amelyek nem egy-két év feladatait képezik. Szeretnénk követke­zetesen megvalósítani város- rendezési terveinket, ame­lyek jók, s amelyek a Nyíregyházán lakók és az itt dolgozók számára egy­aránt fontosak. A közös ér­dek miatt nem alkudhatunk meg azokkal, akik. ön­hatalmúlag keresztezik a vá­rosrendezési tervek valóra váltását. M. S. „Adj nekem százezret! 44

Next

/
Thumbnails
Contents