Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-05 / 288. szám

1976. december 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Új értékrend A SZOKÁSOS ÉVI GYA­KORLATI TERMELŐMUN­KÁRA ezúttal egy cukorka- és csokoládégyárba mentek a tanulók. Kissé felizgatott kedéllyel és sok-sok kérdés­sel tértek vissza. Tetszett ne­kik az üzem tisztasága, a sok új, korszerű gép, de nem tetszett sok minden más. Egyebek között a sok éssze- rűtlenség, amelyet a techno­lógiai szervezésben tapasztal­tak. Az egyik osztály tanulói kizárólag azzal foglalkoztak, hogy a pralinészemeket meg­számolták és lemérlegelve dobozba rakták. Azt kérdezték: ha oly sok és drága gép dolgozik egy ilyen édességgyárban, akkor miért nem állítanak be gé­peket a végtermék osztályo­zására, csomagolására és mérlegelésére? Miért kell a gyárban egy elmaradt mű­hely színvonalához illő, sok­sok munkaerőt kívánó tevé­kenységet folytatni? A tanár nehéz helyzetben volt. Hogy magyarázza meg azt, amit aligha lehet valóban megma­gyarázni ? A dolgozó ember, aki nem iskolai kirándulásokon, ha­nem mindennapi munkája közben szerzi tapasztalatait, maga is gyakran tesz fel kér­déseket magának, amikor egyik oldalon hallja, látja és sokszor szenvedi a munka­erőhiány következményeit, a másik oldalon viszont azt ta­pasztalja, hogy izomerőre bízzák azt, amit ésszel job­ban, gyorsabban, termeléke­nyebben és munkaerőt- nem pazarolva kellene és lehetne megoldani. S nem ritka az olyan példa sem, hogy a nagy értékű termelőberendezések hatékony kihasználását aka­dályozza a csatlakozó, kiegé­szítő műveleteket végző gé­pek hiánya. Azt természetesen, különö­sebb közgazdasági képzettség nélkül is meg lehet érteni, hogy az emberi munkának, vagyis az élő munkának gé­pekkel való helyettesítése csak akkor lehetséges és cél­szerű, ha a helyettesítés egy­úttal a gazdaságosságot, a hatékonyságot is növeli, ha a kihasználás folyamatos vol­ta biztosított. De azt is lát­juk, hogy a be nem fejezett gépesítés, a korszerű techno­lógiai sor indokolatlan meg­szakadása még nagyobb fe­szültséget képes előidézni, mert valamely ponton a mun­kaerő ésszerűtlen és pazarló felhasználásához vezet. HA EGY MAGAS TERME­LÉKENYSÉGŰ SZÁLLÍTÓ­SZALAG végén nincs rako­dógép, akkor több munkaerő kell a kiszolgáláshoz, mint­ha nem is lenne szállítósza­lag. Ha egy konzervgyárban a korszerű technológiai lánc­ból csak egyetlen láncszem is oda nem illő, torlódást ké­pes előidézni az egész gyár munkájában. Ha egy szállí­JEGYZET Mindenható szabályzók ? A mérnök közgazdász heteket töltött el vizsgálva a szabályzók hatását az elérhető nyereségekre. Kérték tőle, beleizzadt. Rajta kívül még hány és hány vezető beosztású dolgozó, főkönyvelő, beosztott könyvelő, közgazdász kínlódott a szabályzók ilyen, vagy olyan hatásainak mérlegelésén. Az alapos megismerés, a tévedés elkerülése felté­telezi a tájékozottságot. Sőt! Az ismétlés — mint a mondás itt tartja — a tudás anyja. Igen ám, csakhogy a szabályzók biflázóinak egyrésze valamiről megfeled­kezik. Gazdálkodásunkat — az ipari, mezőgazdasági és minden egyéb termelésfejlesztést, nem a szabályzók, hanem tervek határozzák meg. A szabályzók a tervet, a terv teljesítését szolgálják / úgy, hogy a termelőerőket, az elhatározott népgazdasá­gi, vállalati feladatok teljesítésére ösztönzik. Ebből kö­vetkezik, hogy a szabályzókkal nem a tervtől elkülö­nítetten, hanem azzal szorosan, a terv teljesítésének ol­daláról kellene foglalkozni. Egy kirívó példa: a termelőszövetkezet főkönyve­lőjével a műtrágya-felhasználás csökkentéséről beszél-« tünk. Úgy érvelt: pénzügyi helyzetük és a szabályzók arra ösztönözte őket, hogy visszamondják a korábban rendelt műtrágyamennyiséget. Területük egy részén úgy vetettek, hogy nem végeztek alapműtrágyázást. És a terv? A termelés bázishoz viszonyított 5—6 százalé­kos fejlesztése? Nem mondta ki, de gondolta, az „más káposzta”. A szabályzók félreértése vagy rossz irányú felhasz­nálása nem hogy használna, de tetemes károkat okoz­hat és elsősorban ott, ahol rosszul ítélték meg funkció­ját. Korlátozni, vagy az igények alá lecsökkenteni a termelés alapvető eszközeit, csak a várható termelési érték csökkenésével lehet. Ha elhagyják a műtrágyá­zást, vagy kihagynak a talajművelésből egy szükséges fázist, az elsősorban a termésátlag csökkenéséhez, a minőség romlásához vezet. Ez még nehezebbé, még bo­nyolultabbá teszi majd az említett termelőszövetkezet pénzügyi helyzetét. (Vonatkoztatható ez más példákkal az iparra is.) A feladat egyszerű. A tervet, a tervteljesítés mód­ját, lehetőségeit kell többször, gyakran vizsgálni, mert eredmény, felosztható nyereség csak munkával, több­letnyereség többletmunkával, magyarul tervteljesítés­sel, tervtúlteljesítéssel lehetséges és nem a szabályzók­kal való játszadozással. Seres Ernő tási rendszer fejlettebb, mint a raktározási rendszer, a leg­teljesebb zűrzavart kelti készáruraktárban. Ha egy kereskedelmi hálózat áru szállítási technológiája el­marad a hálózat áruforgal­mától, egy egész városban képes krónikussá tenni az áruhiányt. És bizony a mun­kaerő-felhasználás célsze rűtlen szervezésének sok másféle példái mellett, nagy számban találkozunk az előbb említett esetekkel. S nem is kell mindig költséges gépek beállítására gondolni. Ez annál inkább is meg­jegyzendő, mert áz iparági rekonstrukciók során tetemes beruházásokat fordítanak komplex fejlesztésekre, hogy azonos szintre hozzák az alaptevékenységet és a ki szolgálás technológiáját. A könnyűipar például az összes beruházásainak 6-7 százalé­kát szánja ilyen célra. A gyapjúiparban az idén igény­be vett hitelek 9-10 százalé­kát e terület fejlesztésével hasznosítják. Az egész textil- és textilruházati iparban — ahol a munkaerőgondok is legnagyobbak — csupán az anyagmozgatás korszerű­sítésére 900 millió forintot szánnak az ötödik ötéves tervben. A közlekedésben öt esztendő alatt kereken tíz szeresére nőtt a gépesített mozgatást lehetővé tevő kon­téneres áruszállítás. (Igaz, hogy ez még mindig csak el­enyésző töredékét teszi az évente szállítandó mintegy 130 millió tonnányi árumeny- nyiségnek.) DE EZEK A MILLIÓK ÉS MILLIÓK nem hozhatják meg a kívánt hatást, ha nem válik mindenütt általánossá az a szellem, mely magasabb rangra emeli az élő munkát, s nem törekszik annak a leg­ésszerűbb felhasználására a termelő- és kiszolgáló munka valamennyi fázisában. Végső fokon itt legalább oly mér­tékben a gondolkodásmód függvénye a változás, mint a technikai korszerűsítésé. Iparunk elmaradott szerkeze­te nemcsak technikai és technológiai elmaradást je­lentett, hanem az élő mun­ka igénytelen szervezésében és felhasználásában is kife­jeződött. Nyilvánvaló, hogy ilyen értelemben új érték­rendre és vele együtt új be­idegződésekre van szükség, s ennek talán még mindig a kezdetén vagyunk csak. Hi­szen mindez már nem csu­pán szervezési intézetek és munkaügyi osztályok, nem is csupán technológiai fejlesz­tési csoportok feladata. Álta­lános igénnyé kell válniuk és minden szinten. TALÁLKOZÁSOK \ Hűség a munkához A mikor Cs. Nagy József, akkor még ugyancsak Jóska, 1946 februárjá­ban belépett a nyírbogdányi gyár kapuján, maga se hitte, hogy itt öregszik meg. Bár ez ma még túlzás, hiszen ötven csupán, de ahogy kinéz, nem mozdul ő innen semerre már. Az eredendően mezőgazda- sági cseléd itt akkoriban csak olyképpen találkozott a ko­rábbi élettel, hogy a csilléket ökrök húzták. Más minden új volt a számára. Segédmun­kásnak került ide, aki nagy erejével mindenre képes volt. Ami azt illeti, három osztály- lyal mást aligha bízhattak rá. De Cs. Nagy eleinte nem so­kat gondolt ezzel. Hórukkos volt, s élvezte, nincs olyan te­her, ami kifogna rajta. A pa- rafingyárban kezdte, ami ak­kor sem volt éppen a legmo­dernebb, mint ahogy ma sem a legszívderítőbb hely. Ma is itt dolgozik. Megsokszorozni Igaz, Jóskából Józsi bácsi lett, a kilók is szépen rakód­tak mokány testére. De csak annyr történt, hogy 31 évvel idősebb lett? Ma ha Cs. Nagyról van szó, közvetlen munkatársaitól kezdve a fő­mérnökig, mind tisztelettel övezik. Bár ahogy ezt írom, jövök rá: nem pontos ez sem. Nemcsak tiszteletről van szó, ezt egyébként pusztán a kor is kölcsönözhetné. Ennek a munkásnak tekintélye van. s véleményére kíváncsiak. Kezdődött azzal, hogy fele­ségével, aki szintén cseléd­lány volt, nekiveselkedtek az életnek. A szép szeretet segí­tette át őket az újjáépítési idők nehézségein, no meg azon, hogy a fiatalembernek ismerkednie kellett azzal, amit ez a szó fed: gyár. Küzdött, hogyne küzdött vol­na az, aki eddig nem ismerte a munkahely körüli kerítést, az olajat, a parafint. a ben­zint. Legfeljebb a tűzszer- számban. Közben jöttek a gyermekek, sorban négy. Jó­zsef, István, György és Mária. N agy család, nagy gond. Több kenyér, több ru­ha. És ehhez, legyen bármilyen vad erő az emberben, az izom már A fordulat kevés. És Cs. Nagy József nekiült, hogy öt osz­tály anyagát belevésse az agyába. Cudar dolog volt, hi­szen jócskán kiesett már a ta­nulásból. És ehhez az egyik szaktanfolyam a másik után. Nem is tagadja, megszenve­dett a tanulással. Merthogy tény: könnyebb egy mázsát arrébblökni, mint képleteket tanulni. Hajtotta az is; mit szólnak hozzá a gyermekek, meg az is: csak az jut elő­rébb, akinek megizmosodik az agya is. Ahogy változott a gyár, az élet, úgy formálódott Cs. Nagy is. összegyűlt benne a sok tapasztalat, s idővel már nemcsak kérdezett, de szólt is. Ha kellett keményen odadör- gött a fiatalokra, ha meg úgy hozta a szükség, a gyári szer­vezésbe is beleszólt, nyugod­tan, tempósan, de súllyal. Ma is zavartan gyűrögeti a sapkáját, amikor arról beszél: jó lett volna még tanulni. Mert akkor ma ... Szóval jó a tapasztalat, de hát ebből se lehet örökké élni. A gyerekek, nos az más. Ök is az iparban vannak, ők fiatalok, s ha va­lami tanácsot tud adni ne­kik, akkor az csak a tanulás­sal függ össze. Erről beszél­nek akkor is. amikor leülnek egy-egy üveg sör mellé, s hányják-vetik a család sor­sát. Ha kell, ott a saját példa. ért mi a helyzet ma? Cs. Nagy József pon­tosan sorolja: olyan vazelint gyártanak, olyan ke­nőanyagot, amely a külföld­nek is kell. Például Iránnak. Éppen most csomagolják. És bizony nem mindegy, hogy milyen a minőség. És ilyenkor nem úgy van az, hogy hányko­lódunk, hogy így volt, úgy volt régen. Jót kell gyártani. Ha nem adunk, nem osztunk. És Cs. Nagynak ezt nem is kell bebizonyítani. Tudja ő azt, a gyakorlat tanította rá, hogy a semmiből nem lesz semmi. Még a dollárt is megtanul­ta átszámolni forintra. Mert hogy így látja az ember, mit is jelent a munkájuk. Külön­ben miként tudták volna el­érni azt, hogy ebben az év­ben megsokszorozták terme­lésüket? Szájából teljesen magától értetődő szavak ezek: piaci igény, exportterv, dol­lárpiac, korrózióvédelem. Egyre többször adódik, hogy a nagy erejére nincs szük­ség, de a fejére igen. Ez most az erőközpont. Kenik is, a maguk módján. Mert amikor leülnek ebédidőben, minden szóba kerül. Cs. Nagy, aki a csoport vezetője is, meghall­gatja az okos szót, s beszél is. Szervezésről, szorgalomról, meg arról, hogy ő hogyan ér­ti azt: a miénk. S ilyenkor az ember már nem közömbös. Letisztultán hatatlan, hogy az em­ber egy három évti­zede egy helyen dol­gozó embernek felteszi a kér­dést: mit jelent az a szó, hogy hűség. A válasz olyan rövid volt, hogy szinte csattant. „Munkát” Olyan letisztult a mondandója, mint amilyen vízátlátszó az apró csöveken lecsöpögő anyag, amit gyárt. Nem olyan régen volt egy porckorongsérve. Hét és fél hónapig volt táppénzen. Hi­ányzott neki a gyár, s Ke- mecséről így is át-átrándult körülnézni. Amikor munkába állt, mondták neki: óvatosan, nem kell emelni, kímélje ma­gát. De mesélik, olyan mint a cigarettázó kölyök. Időnként kimegy a rakodók közé, és megpróbálja, megy-e, még bír-e még. Lopva csinálja, magamagát győzködi. N em olyan régen fejez­ték be Kemecsén az új házat Nagyék. Ez már fürdőszobás, kényelmes. A második, amit életében épített. A régi szűk volt, kor­szerűtlen. Lebontotta. Ehhez is kellett erő. Meg az új épí­téséhez is. De hát ő már ilyen ember. Mer kezdeni újat. Bürget Lajos M' egvan-e még a tiszta szobátok? — kérdeztem az egyik szatmári ismerősömtől, aki már közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez. — Meg. Amíg így bírjuk magunkat, meg is lesz. Válaszából valami nemtetszés, bántó- dottság érződött. Rákérdeztem. Mondan­dóját rövidítve, a haragját kicsit szelí­dítve a következőkben adom közre. — A tiszta szobáért, mi, falusi embe­rek okkal, ok nélkül sok szemrehányást kaptunk már. Egyesek butaságnak, zsu­goriságnak, magunk ellen való vétek­nek tüntetik fel. Valami igazság van ezekben a felvetésekben, de nem ilyen egyszerű a dolog. A múltban sem volt, most sem az. A lakóház egy része, ne­vezetesen a konyha a háztáji gazdaság­nak egy termelő része. A konyhában langyosítjuk a moslékot, itt főzzük a ré­pát. apró krumplit a disznónak. Ebben a helyiségben erősödnek meg a napos­csibék, télen itt javítunk meg egy-egy ládát, kosarat, élesítjük meg a szerszá­mot. Itt fűtünk egész nap, itt töltjük az Időnket. — Az utcán már van járda, a tanács­házára, az iskolába tiszta cipőben el lehet menni. A kisparaszti udvaron sár Tiszta szoba van. A disznóól és a baromfiudvar sem patika, soha nem is lesz az. Ott munkát végezni csak gumicsizmában célszerű. A csizmát nem lehet a küszöb előtt na­ponta hússzor-harmincszor levetni. A konyha kövét könnyen felmossuk, de a drága szőnyeggel terített szobába ilyen lábbelivel kár lenne bemenni. — A vejem az udvarán járdát épí­tett a garázsig és a kiskapuig. Regge­lente tiszta cipővel szállnak a kocsiba; ő megy a műhelybe, a feleségét pedig viszi a szomszéd községben lévő bölcső­débe dolgozni. Se kutyájuk, se macská­juk. Ök munka után, szabad szomba­ton vagy vasárnap nyugodtan ülhetnek a szobában, nincs semmi gondjuk. Igaz, a hentesnél, a tejcsarnokban, a zöldsé­ges boltban többet állnak sorba, mint mi. — A konyhánk sem az már, mint ré­gen volt. Világosabb, van villany is, ott szól egész nap a rádió. Este, ha vég­zünk a jószággal, a szobában nézzük a televíziót. Érintetlen tiszta szoba nagyon kevés helyen lehet már. Az értünk va­ló jószándékú aggódást én megértem. Az éremnek azonban két oldala van. Amíg a lakásunk egy részében termelünk is, addig lesz tiszta szoba is. Csikós Balázs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents