Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-04 / 287. szám
1976. december 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Háttal a feladatnak V alaha a közéletben járatlan csizmadiának tanácsolták: a suszter maradjon a kaptafánál. Ám politikus csizmadia — nagyon helyesen — azóta is akad. S van politizáló, sajnos sokszor csak a maga szemszögéből politizáló vállalat, szövetkezet is. Olyan, amelyik már korántsem azon és azért dolgozik, amiért életrehívták. Hogy példákat említsünk: Nyíregyházán .a városi tanács öt évvel ezelőtt azért alapította a tanácsi építőipari vállalatot, hogy a tanácsi kezelésben lévő épületek felújításának, fenntartásának legyen gazdája, amelyik mellesleg a tanácsi úthálózat javításában, építésében is részt vesz. A TAÉV azóta utat épít Záhonytól Nyírbélte- kig, munkájának tizedét sem teszi ki a lakáskarbantartás. A Tempó Ipari Szövetkezet elsősorban a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások bővítéséért jött létre, manapság mégis több az ipari termelő munka aránya, mint a szolgáltatás. Űjfehértón és Rakamazon az építőipari szövetkezetek napjainkban átalakultak faipari tevékenységet folytató szövetkezetekké. A példák kiözé azonban nem lehet egyenlőségjelet tenni. Hiszen a vállalatok, szövetkezetek önállóak, maguk határozzák meg, hogy milyen gazdálkodást folytatnak. A Tempó például az utóbbi öt évben jelentősen bővítette szolgáltatásait, az ipari termelés nagyobb jövedelme is nem egyszer a szolgáltatás fejlesztésére ment el. Az építőipari szövetkezetek olyan faipari munkába kezdtek, ahol igény van a tevékenységükre. Ugyancsak igény — rendelések alapján — végez útépítést a TAÉV, de itt a nagyobb igény éppen az épületek javításánál, fenntartásánál lenne. K érdés, hogy a vállalatokat, szövetkezeteket mi készteti, hogy a tevékenységi körüket módosítsák. Országos, megyei méretekben igaz, hogy a pártkongresszuson meghatározott gazdaságpolitikához, a megyei pártértekezleten előirányzott fejlesztési elképzelésekhez, az ötéves tervekhez kell igazodni. Az érdekképviseleti, a felügyeleti szerveken is múlik, hogy ez az igazodás menynyire sikerül. A KISZÖV a Tempót a szolgáltatás fejlesztésére ösztönözte, a tanács szakigazgatási szerve viszont hagyta, hogy a TAÉV elsősorban a városon kívül keressen munkát. Pedig ide is alkalmazhatjuk a mondást: mindenki azt végezze, amivel megbízták, amiért felelős. L. B. NYÍREGYHÁZA: jósavárosi panoráma. (Hammel József felvétele) Munkaerőgondok a Volánnál Vette a kalapját... „Olyan kaput kellene felállítani, amelyen csak bejönni lehet.” A Nyíregyházi 5-ös számú Volán Vállalat szakszervezeti tanácskozásán hangzott el az idézett mondat. Arra utal, hogy a vállalatnál nagy a fluktuáció, vagyis a munkásvándorlás. November 29-én tapasztaltuk a mondat igazát: harminc „új” munkakönyv feküdt az illetékesek asztalán, s harmincán várakoztak a folyosón, hogy útbaigazítást, oktatást kapjanak. Ezzel szemben a közelmúltban legalább harminc dolgozó munkakönyvét kellett levenni a polcokról... Röviden szólva: munkaerőgondokkal küzd a Volán. Erről a szakszervezeti fórum után éppen látogatásunk napján tanácskoztak a vállalat gazdasági vezetői. Átjáróháznak tekintik A tanácskozás szünetében beszélgetünk Mezősi Tibor gazdasági igazgatóhelyettessel. Dátumokat és számokat említett. Mint mondja 1975- ben az volt a cél, hogy a dolgozók havi munkaideje 210 óra alá csökkenjen. Ezt általánosságban el is érték, de az autóbuszok személyzete 213 órát dolgozott. A következő év végéig akarják utolérni az ipart, vagyis addig kívánják bevezetni a 191 órás munkahónapot. — Tovább javítjuk a szociális és a munkafeltételeket, hogy a dolgozók szívesebben maradjanak. Bogár László, a vállalat munkaügyi osztályának vezetője elöljáróban azokról beszélt, akik nem maradtak. Idén 130 tehergépkocsi-vezető, 30 buszvezető, és 87 szállítómunkás vette a „kalapját”. A számok azt bizonyítják, hogy sokan átjáróháznak tekintik a vállalatot. Pedig a fizetés itt közel azonos az ipari munkások fizetésével. Az osztályvezető a gondok enyhítéséről: *— Idén a házon belüli tanfolyamok után 123 dolgozónak adtunk a kezébe jogosítványt. A szerződés értelmében legalább két évig kötelesek itt maradni. A következő napokban újdonságként anyagilag támogatjuk az MHSZ-nél a sorköteles fiatalok jogosítványszerzését. A támogatott fiataloktól azt várjuk, hogy leszerelés után nálunk dolgozzanak. A hiányzó rakodómunkások helyébe gépeket állítunk, és segít az egyre elterjedtebb konténeres szállítás is. Segítenek gondunkon, ha a vállalatok több árut szállítanak rakodólapokon. Idén 59 jegykezelő is kilépett tőlünk. Most új prémiumrendszert vezettünk be. Gyakori, hogy a buszvezetők a megengedettnél jóval tovább ülnek a volánnál, olykor-olykor fáradtan vezetnek... Magától adódik a kérdés: miért nem vezényelnek át vezetőket teherkocsiról buszra? Gyakorlati évek, vizsgák és kategóriák állják útját az efajta vezénylésnek. Kezdők segítése Görög György, a tehergépkocsi-vezetők vezénylője így válaszol: — A megye iparosítása rányomja bélyegét a mi létszámgazdálkodásunkra is. A fiatalok jó része türelmetlen, gyakran indok nélkül is távozik. — Mit tesz, ha egy gépkocsivezetője nem jön be dolgozni? — A műhelyben mindig javít 2—3 gépkocsivezető, s ilyenkor közülük vezénylek valakit. A létszámhiányt a szállíttató észre sem veszi. Az új felvételisek között találjuk Muhar István kis- várdai fiatalembert, aki a MÁV-nál volt segédmunkás. Azért jött ide, mert a gépkocsivezetést szakmának tekinti és több barátja is a vállalatnál dolgozik. Fogadkozik, hogy hűséges lesz. A vállalat vezetői bizalommal fogadják az újoncokat és arra kérik a törzsgárdistákat, hogy segítsék a beilleszkedésüket. Végezetül nézzük: a beilleszkedés segítése mellett mit lehet és mit kell tenni. Szükség van a munkahelyi légkör javítására, a fegyelem megszilárdítására. Ajánlatos a dolgozók egy részét több féle munkavégzésre kiképezni, a kalauzok példája nyomán az anyagi ösztönzésen is érdemes elgondolkodni. Nábrádi Lajos LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja a legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdeztünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgaiadasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Pogácsás György, a Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat Szamuely Tibor vízvezeték-szerelő szocialista brigád vezetője. — Lehetne jobban. Kezdjük talán a munkaidő jobb kihasználásával. Ledolgozni mindenütt a teljes munkaidőt. Nem akarom kiemelni a brigádot, de nálunk már hét óra előtt névsorolvasás van és nem lehet befejezetlenül otthagyni a munkát, ha letelt a munkaidő. Mégis nagy gondot fordítunk az ellenőrzésre. Többet ér ez, mint a blokkórával hitelesített pontos megjelenés. — Ami a szervezést illeti: jó lenne megegyezni végre a tanáccsal, hogy a nagyobb felújításoknál megfelelő szükséglakást adjanak. Rengeteg energiát köt le és mindkét részről sok bosszúságot okoz, hogy a lakó a felújítás ideje alatt is a lakásban tartózkodik. Sok ezer munkaóra megy veszendőbe azzal, ha kerülgetjük egymást, már a munkaidő befejezése előtt el kell takarítani a törmeléket, az anyagokat, szerszámokat. Másnap újabb órák telnek el a visszaköl- tözéssel. — Lehet, hogy furcsán hangzik: sokat segíthetnek munkánk javításában maguk a lakók is. Például azzal, hogy csak akkor kérjenek sürgős segítséget, ha az valóban szükséges. KőnkVÁLASZOL: Pogácsás György rét eset: telefonál az egyik bérlő, „azonnal jöjjenek, mert már bokáig ér a lakásban a víz!” Csak egy tömszelence csepegett! Vagy: már kedden látták, hogy csőrepedés van, de csak szombaton jelezték sürgősre, mert akkor vannak otthon egész nap ... Aztán a dugulások. Legalább harminc százalékkal kevesebb fordulna elő — s ez adja nekünk is a legtöbb munkát — ha egyes lakók nem a lefolyókba tennék a szemetet. — Gyorsabban tudnánk dolgozni, ha jobb lenne az anyagellátás és a beszerzett apró idomok között kevesebb volna a selejt. Vagy ne lenne tízféle csaptelep. Például, ha elromlik egy, szinte biztos, hogy nincs olyan. Át kell szerelni az egész csatlakozó vezetéket. Feltétlenül gyorsabban tudnánk dolgozni, ha több kisgépet szerezne be a vállalat. Például gépi menetvágót, duguláselhárítót. — Jól tudjuk, nem a bérlő van mi értünk, hanem fordítva. Brigádunk huszonegy tagú. Munkánk elismeréseképpen kaptuk meg nemrég az ezüst plakettet. Segítünk a felújítások vízvezeték-szerelői munkáiban, de első mindig a lakók panaszának gyors orvoslása. Nevelési programot fogadott el az SZMT A Szakszervezetek Sza- bolcs-Szatmár megyei Tanácsa december 3-án Nyíregyházán ülést tartott. A testület megtárgyalta az SZMT 1976—1980-ig szóló nevelési programját Megállapították, hogy iparfejlesztési politikánk eredményeként a bérből és fizetésből élők száma meghaladja a 130 ezret. Gyarapodott a műveltség, növekedett a politikai, társadalmi aktivitás. A szakszervezetek nevelő tevékenységének feladata a jövőben a műveltségi színvonal emelése. Nagyobb figyelmet kell fordítani az ingázó és naponta bejáró dolgozók nevelésére és képzésére. Az V. ötéves terv idején a nevelési törekvéseknek jobban kell segíteni a termelést, a munkások képzését, tanulását. Az SZMT úgy döntött, hogy húsz üzemben függetlenített közművelő munkába állításával kell segíteni ennek a feladatnak a megoldását. Az SZMT ülésén ezt követően tájékoztató hangzott el a megye lakás- és kommunális ellátásának javításáról. Az ötödik ötéves tervben húszezer lakás épül a megyében, és tovább bővülnek a kommunális beruházások Is. 1 942. június 13-án a börtönkórházban a kegyetlen kínzásokba belehalt Rózsa Ferenc, a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságának titkára. Ennyi volt az a hír, ami a még szabadon maradt, a nagyméretű letartóztatások elől mély illegalitásba vonult kommunistákhoz eljutott. A horthysta nyomozók Rózsa elfogásakor nemcsak azt tudták, hogy a KMP egyik vezető egyénisége került kezükbe, hanem — a letartóztatottakból addig kicsikart vallomások alapján — azt is sejtették, hogy ő a Szociáldemokrata Párt baloldalával folytatott tárgyalások irányítója, a két párt együttműködését rögzítő megállapodás szerzője. Remélték, ha Rózsa Ferencet vallomásra bírják, kezükben a nagy lehetőség az SZDP általuk régóta sürgetett betiltására. A nagy „adu” tehát a kezükben volt, s a vezérkari főnökség nyomozói biztosak voltak abban, hogy Rózsát megszólaltatják. Hogy mennyire bíztak dolgukban, arra jellemző, hogy ezekben a napokban beszállították az Andrássy-laktanyá- ba Szakasits Árpádot is, az SZDP főtitkárát, a KMP tárgyalópartnerét, hogy Rózsa vallomása esetén azonnal kéznél legyen. A fennmaradt — nyomozók által készített — 10-12 soros vallomásban csak az SZDP- vel való tárgyalásról volt szó. Ezt akarták Rózsával aláíratni. Ezért kínozták, gyötörték, ütütték, verték 10 napon át. A Szabad Nép főszerkesztője, a KMP titkára azonban nem vallott. Ö maga írta a párt központi lapjában: „Inkább válaszd a halált, minthogy árulóvá légy!” Rózsa nemcsak a pártban szállóigévé vált mondatához maradt hű, hanem élete azon nagy felismeréséhez is, hogy a fasizmus elleni harc sikerének egyik legfőbb titka a munkásosztály egysége. Tudta jól, ha szóra bírják, nemcsak az SZDP léte kerül kockára, hanem mindazok a kezdeti eredmények is, amelyek közel egy évtizedes kemény küzdelemben lerombolták a magyar kommunisták és szociáldemokraták között emelt mesterséges válaszfalakat. Rózsa Ferenc — mint fiatal építészmérnök — Németországban ismerkedett mega kommunista mozgalommal és kötelezte el magát vele életreszólóan. A gazdasági válság előestéjén és első éveiben a nagy műveltségű, fiatal mérnöknek bizonyára hamar feltűnt, hogy a weimari köztársaságban a kommunisták és szociáldemokraták egymás elleni küzdelme, a munkásegység hiánya a legfőbb oka a Hitler barnaingesei elleni harc sikertelenségének. Meggyőződésében Hitler hatalomra jutása csak megerősítette. Hazatérte és a magyar kommunista mozgalomba való bekapcsolódása után elszánt híve, harcosa lett az antifasiszta munkásegység megteremtésének. Szakmai munkája, a munkásokkal való közvetlen munkakapcsolata, politikai gondolkodásuk megismerése csak megerősítették szándékában. Az 1930- as évek közepén már a KMP azon funkcionáriusai között találjuk, akik politikai meggyőződéssel vallják a kommunisták és szociáldemokraták együttműködésének szükségszerűségét. Rózsa Ferenc a munkásegység nemzetközi tapasztalatainak nem egyszerű másolását tartotta szem előtt, hanem megértette: a legális SZDP és az illegális KMP között nagyon is egyedi, sajátos egység, együttműködés megteremtésére kerülhet sor. Minden sablon, vagy általánosítás csak árthat a közös ügynek. Ezek után talán nem véletlen, hogy 1935-hen éppen Rózsa Ferenc nevéhez fűződik a szociáldemokrata és kommunista fiatalok között létrejött antifasiszta akció- egység megteremtése, amely azután a fasizmus elleni egy évtizedes harc tüzében is kiállta a próbát, maradandónak bizonyult. Rózsa Ferenc 1939-ben már a KMP egyik vezetője, 1940 decemberében a Központi Bizottság tagja, majd titkára lett. Ezen új, magas poszton is a munkásegység következetes harcosa maradt. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az SZDP baloldalával való tárgyalások előkészítésében, az akcióegységen is nyugvó függetlenségi mozgalom 1941 őszén és 1942 tavaszán elért sikersorozatában. A mikor 1942 februárjában a Szabad Népnek, a párt központi lapjának főszerkesztője lett, akkor is egyik legfontosabb feladatának azt tar- i tóttá, hogy olyan lapot adjanak a munkások kezébe, amelyből megértik, hogy az együttes harc nélkül közös nagy céljuk, a fasizmus szétzúzása aligha lehet eredményes. „Ha a munkásosztály nem egységes, akkor nem képes mozgalmait kifejleszteni és győzelemre vinni, a többi dolgozó rétegeket és osztályokat maga mögé állítani.. írta Rózsa Ferenc „Munkásegységet” című cikkében. Majd hozzátette: „Meg kell értenie mindenkinek, hogy itt nem „taktikázásról” van szó, hanem harcos együtt- haladásról.” Fiatal, 36 éves volt, amikor életét kioltotta a fasizmus, de e rövid idő alatt is maradandót alkotott a munkásegység előkészítésének fáradhatatlan harcosaként. Pintér István ItozsaFerenc
