Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-04 / 287. szám
4 kelet-magyarorszAg 1976. december 4. KOMMENTÁR Őrségváltás Mexikóban ■PSpio Grandén túl Vifnás világ kezdő- |^J§dik — az USA- Danez sok-sok évtizede afféle közhely, csak éppen, mint a közhelyek általában, tökéletesen igaz. Kevés határfolyó két partján olyan óriásiak a különbségek, mint a Rio Grande északi és déli partja, az Egyesült Államok és Mexikó között. A folyó déli oldalán nemcsak a szegénység kezdődik, hanem a gringo (jenki) -ellenesség is. Ennek Mexikóban számos érthető történelmi oka van. Az egyik az, hogy annak idején a katonailag megerősödött USA nagy területeket szakított ki a maga számára (jellemző, hogy az egyik tagállam neve Űj- Mexikó). A másik, nem kevésbé fontos ok, hogy Mexikó népe jól tudja: az erősebb szomszéd mindig is gazdasági, politikai nyomással igyekezett a neki tetsző mederbe terelni az ország sorsát — ugyanakkor súlyos dollármilliárdokat keresni Mexikó olcsó munkaerején és természeti kincsein. Amilyen hagyományos ez a nyomás, épp oly élő tradíció az ellene vívott, gyakran eredményes harc. Mexikó nemzeti hősei, Pancho Villa, Emilio Zapata fegyveres harc nyomán szorították vissza a nagybirtok és a külföldi tőke egyesült hatalmát és olyan korszakot indítottak el, amely már a század harmincas éveiben földreformokkal, államosításokkal igyekezett biztosítani az igazi önállóságot A jenki nyomás ellenére ez a vonal érvényesült a mexikói külpolitikában is. Közismerten Mexikó volt az egyetlen latin-amerikai ország, amely nemet mondott a Washington által az AÁSZ-ra kényszerített kubai bojkottpolitikára. Mexikó javasolta a szubkontinens országainak az amerikai monopóliumok ellen irányuló gazdasági tömörülését, a SELA-t. A most távozó elnök, Luis Echever- ria megteremtette, illetve megszilárdította országa kapcsolatait a szocialista, valamint a fejlődő országokkal, és még a legutóbbi hónapokban is államosításokkal, f öldkisa j átításokkal igyekezett a társadalmi igazságosság vizei felé kormányozni Mexikó hajóját. 0 8 * amerikai „ellen- I gőz” azonban a _| tőkés világkrízis idején különösen súlyosnak bizonyult. Mexikó komoly gazdasági bajokkal küzd. Megfigyelők szerint ez'ért nem lehetetlen, hogy a most beiktatott új elnök, az ötvenhat éves Jósé Lopez Portillo kénytelen lesz kesztyűsebb kézzel bánni a külföldi — értsd: amerikai — tőkével. Jósolni nehéz. A beiktatás napján csak az biztos, hogy a Rio Grandétól délre folytatódik mindkét hagyomány: az északi nyomásé, az ellene vívott küzdelemé úgyszintén. A kubai nemzetgyűlés első ulese A közel-keleti kérdés az ENSZ-közgyűlés előtt Az ENSZ-közgyűlés 31. közgyűlés közel-keleti vitái ülésszakának plénuma csütörtökön közép-európai idő szerint a késő e6ti órákban kezdte meg a közel-keleti helyzet vitáját. Elsőnek Eszmat Abdel Ma- gid, Egyiptom állandó ENSZ- képviselője szólalt fel. Beszédében kérte, hogy a közgyűlés fogadjon el határozatot a genfi közel-keleti békekonferenciának 1977 első negyedévében való összehívásáról. Az egyiptomi diplomata után Muffak al-Allaf, Szíria ENSZ-képviselője szólalt fel. Kijelentette: egyetért Magid- dal, s nyomatékosan rámutatott, hogy Izrael szembehe- lyezkedése egy palesztin állam létrehozásával — ellentmond az ENSZ-közgyűlés határozatának, amely annak idején engedélyezte Izrael állam létrehozását is. Haim Herzog izraeli képviselő kijelentette, hogy a „végeláthatatlanok és med- dőek”, „féktelen idő- és pénz- pocsékolást” jelentenek. Ugyanakkor azt állította, hogy „ami Izraelt illeti, a genfi közel-keleti konferenciát akár már holnapra is össze lehet hívni ..„Ne fecsegjünk, hanem kezdjünk el tárgyalni” — mondotta. A közgyűlés plénuma ezután meghallgatta Jugoszlávia és India képviselőjének felszólalását. Mindkét ország ENSZ-megbízottja sürgette, hogy a Palesztinái küldöttek részvételével mielőbb újítsák fel a genfi értekezletet. lakubovszkij marsall temetése Pénteken a Vörös téren, a Kreml falában elhelyezték (FolyUtú az 1. oldalról) tett intézkedésekről. A Minisztertanács a jelentést tudomásul vette. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a munkaügyi miniszter javaslatára a kormány módosította a társadalombiztosítási törvény végrehajtásáról szóló rendeletét. Az új rendelkezések egyebek között szabályozzák a táppénz alapjául szolgáló kereset kiszámításának módját, egyszerűsítik az ismételten keresőképtelenné váló biztosítottak táppénzének folyósítását, emelik a kórházi ápolás idejére járó ellátás mértékét. A könnyűipari miniszter jelentést tett az ágazatban folyó üzem- és munkaszervezés helyzetéről. A Miniszter- tanács a jelentést elfogadta és jóváhagyólag tudomásul vette az V. ötéves tervidőszakra előirányzott intézkedéseket. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Az újonnan választott kubai parlamenti képviselők csütörtökön Havannában egyhangú szavazással beiktatták a szocializmust építő Kubai Köztársaság legfelső állam- igazgatási szervét, a népi hatalom nemzetgyűlését. A képviselők a nemzetgyűlés elnökévé a Kubai Kommunista Párt veterán harcosát, a politikai bizottság tagját, Bias Roca Calderiót választották meg. Ezután a huszadik születésnapját ünneplő forradalmi fegyveres erők képviselője üdvözölte a nemzetgyűlést, majd Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára tartott beszédet. Ivan Jakubovszkij marsall hamvait. Itt nyugszanak a kommunista párt és a szovjet állam kiemelkedő személyiségei. A Lenin Mauzóleum mellvédjén ott voltak az SZKP és a szovjet állam vezetői — Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más személyiségek. Részt vettek a temetésen a szocialista államoknak a temetésre érkezett küldöttségei és sok ország katonai attaséi is. India Ázsia déli részén helyezkedik el a hazánknál kb 34- szer nagyobb (3 280 483 négyzetkilométer területű) ország, az Indiai Köztársaság. A fejlődő országok csoportjába tartozik, területe alapján földünk hetedik, a lakosság számát (604 millió fő) tekintve pedig a második állama. India 22 államból és 10 területből álló szövetségi állam, pozitív semlegességi politikát folytató agrár-ipari ország. A 200 éves brit gyarmati uralom következtében fejletlen gazdaságot és feudális jellegű társadalmi rendet átszövő vallási, nyelvi (hivatalosan 16 fő nyelvet és 1173 nyelvet, nyelvjárást tartanak nyilván), nemzetiségi és kasztellentéteket örökölt. Az 1971-es választásokon az ország demokratikus átalakításáért harcoló Indiai Nemzeti Kongresszus győzelme szabaddá tette az utat a gazdasági és a szociális reformok megvalósítása előtt. A nemzetgazdasága fejlesztésében különösen nagy jelentősége volt az állami szektor megteremtésének, amely jelenleg a bruttó nemzeti termelés értékének 15%-át adja és több alapvető iparágban vezető helyet foglal el. A megvalósítás alatt álló ötödik (1975—1979) ötéves gazdasági terv fő célja az állami szektor további erősítéMillió devlzaforint BEHOZATAL Millió devizaforint KIVITEL se, az ipari termelés fokozása, a gyorsan növekvő lakosság élelmiszer-ellátásának biztosítása. Az indiai gazdaság fejlesztésében a szocialista országok is részt vesznek. A Szovjetunió 70 nagy ipari objektum építésében működik közre, hazánk pedig fényforrásgyárak és timföldgyár szállításával járult hozzá az ország iparának fejlesztéséhez. Magyarország behozatalának 0,72, kivitelének 0,48°/„-a Indiába irányult. Az idei év első kilenc hónapjában a két ország közötti árucsereforgalom értéke kereskedelmi áron számítva 1 252,5 millió forintot tett ki. A magyar export főleg acélárukból, vegyszerekből, gyógyszerekből és műtrágyából, az import pedig olajpogácsából, jutából, vasércből, bőrárukból, kozmetikai cikkekből, konzervekből, és hanglemezekből áll. A kereskedelmi kapcsolatok mellett bővül az együttműködés az erőművi berendezések, gyógyszerek, a távközlési berendezések, a gépek gyártása, valamint a mező- gazdaság és az öntözés területén is. A nemzetközi kommunista mozgalom Neves szovjet szerzői kollektíva állította össze azt a tanulmánykötetet, amelynek magyar fordítása a közelmúltban jelent meg második és bővített kiadásban. (A nemzetközi kommunista mozgalom. Stratégia és taktika; Kossuth, 1976.) A mű a kommunista és munkáspártok mai — azaz az 1970-es évek közepére jellemző — tevékenységének néhány alapkérdését elemzi. Az alábbiakban a kötet több gondolatait elemezzük. & kommunista és munkáspártok összefogásának jelentő- sége napjainkban jelentősen megnövekedett, hiszen az egyes pártok egyre bonyolultabb bel- és külpolitikai viszonyok, a kapitalista országokban éles osztályösszecsapások közepette tevékenykednek. Bár különbözőek a harci feltételek, a nemzetközi kommunista mozgalom nem azonos egyszerűen a pártok összességével, hanem olyan független és önálló kommunista pártok harci szövetsége, amelyek a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján önként egyesültek, s közös harcot vívnak a közös ellenség ellen, a közös célokért. A kommunistáknak e feltételeknek is meg kell felelniük ahhoz, hogy vállalhassák a vezető szerepet abban a világméretű harcban, amely egyfelől a szocializmus, a béke és a demokrácia, másfelől az imperializmus, a háború és a reakció között folyik. Persze — ennek a harcnak nemcsak felfelé ívelő szakaszai vannak: a kommunistáknak az időleges visszavonulással is számolniuk kell. A mai világhelyzet azonban egészében véve mégis kedvez a mozgalom sikereinek, mivel vitathatatlanul megerősödött a régi világ átalakításában érdekelt erők (a szocialista közösség, a nemzetközi munkásosztály és a népek nemzeti felszabadító mozgalma) harci szövetsége. A marxisták—leninisták egyik fő céljuknak tekintik, hogy e három fő forradalmi áramlat külön-külön és együttesen is tovább izmosodjék. í^zázadunk 70-es éveinek egyik sajátossága, hogy a nem‘ ' zetközi kapcsolatok, az államok közötti viszony növekvő mértékben befolyásolja a forradalmi folyamatok fejlődését. Ez mindenekelőtt az osztályharc internacionalizálódásá- ban nyilvánul meg. Az imperializmussal ma már nemcsak osztályok, hanem a mérhető erőviszonyok szempontjából is egyenrangúvá vált államok, a szocialista világ államai állnak szemben, amelyek hatékony politikai és ideológiai eszközeik mellett megfelelő elrettentő erővel is rendelkeznek, a szocializmus és a haladás erői elleni erőszak visszaverésére. A hé- kés egymás mellett élés — amelyet az imperializmus kénytelen-kelletlen tudomásul vett — tartós, valamennyi nép érdekeinek megfelelő és a társadalmi haladást szolgáló nemzetközi viszonyokat jelent. A két társadalmi rendszer párharca napjainkban a fegyveres összetűzések helyett mindinkább a politikai tárgyalások, a gazdaság és — főképpen — az ideológia területére helyeződik át. Azonban az enyhülés sem ma, sem pedig egy jövőbeni még fejlettebb szakaszában nem válik forradalmi eszközzé. Változatlanul érvényes Lenin tanítása: „Minden forradalom legfőbb kérdése az államhatalom kérdése. Melyik osztály kezében van a hatalom — ez dönt el mindent.” Ha pedig így van, világos, hogy a hatalom jellege csak az adott társadalmak belső osztályerőviszonyai alapján változhat meg. A munkásosztály hatalma a proletárdiktatúrában fejeződik ki. A szocializmus ellenségei — a proletárhatalom korábbi fejlődése során elkövetett hibákra építve — ezt valamiféle teljességgel embertelen, az emberi természettel ellentétes dolognak tüntetik fel. Valójában az erőszak korántsem egyetlen funkciója a proletariátus diktatúrájának, sőt még nem is ez a legfőbb tartalma. A hangsúly a másik oldalon van: a szervező-nevelő funkción. Az MSZMP Központi Bizottsága idén októberben állapította meg: „Hazánkban a munkásosztály hatalmát megtestesítő proletárdiktatúra állama történelmi szükségszerűségként jött létre. A munkásosztály a hatalom gyakorlásába bevonja a parasztságot, az értelmiséget, a legszélesebb tömegeket. A szocialista állam valamennyi dolgozó osztály és állampolgár érdekeit fejezi ki, minőségileg különbözik minden kapitalista államtól, amely bármilyen formában is, de a monopoltőke, a burzsoázia uralmát jelenti.” A munkásosztálynak a hatalom megszerzéséhez 1917-ben és ma is forradalmi ideológiára és meghatározott belső, külső körülményekre van szüksége. A nemzetközi kommunista mozgalom stratégiája sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint hogy a kommunisták — világnézetük, ideológiájuk és céljaik azonossága alapján — kikovácsolják valamennyiük akaratának és cselekvésének egységét, meghatározzák e cselekvés fő közös irányait a forradalmi folyamat minden adott történelmi szakaszában. Éppen ezt szolgálták a kommunista és munkáspártok 1960. évi moszkvai értekezletei, valamint az európai pártok 1975. évi berlini konferenciája. Azok, akik a mozgalmon belül ellenzik a kommunisták világméretű stratégiájának kidolgozását, legtöbbször pártjaik önállóságát és függetlenségét féltik ettől, sőt némelykor olyan vélemények is napvilágra kerültek, hogy a közös stratégia a diktátum eszköze lehet a nagy pártok kezében a kis pártokkal szemben. Valójában az igazi marxisták—leninisták mindenkor elutasították és ma is elutasítják a diktátumot, bárhonnan jöjjön is az, tiszteletben tartják valamennyi kommunista párt önállóságát és egyenjogúságát. A szovjet tanulmány gazdag érvelés alapján mutat rá a proletár internacionalizmus szükségességére a nemzetközi kommunista mozgalomban. Egyértelműen egyenrangúnak ítéli meg az internacionalizmus legfontosabb ismérveit: a nemzetközi szolidaritást, a nemzeti és nemzetközi érdekek összegyeztetését. a pártok egyenlőségét és önállóságát. Szeberényi Lehel (4 Vént REGÉNY 84. A fény a kővel körülágyazott hamura, s megszenese- dett fadarabokra hullott. A boltozat ott természetes szűkületet alkotott, tölcsérformán. Csak fenn, magasan segítette a természetet az ember keze, átütvén a sziklát, hogy a füst távozhasson. Keskeny volt a lik, ha tenyérnyi, de a nap most betűzött rajta. „Arra sem nyílik hát szabadulás” — gondolta a lány. És nem értette magát, hogy csak így egyszerűen gondolja, kétségbeesés nélkül. Mint ki elképzelni se tudja magát reménytelen helyzetben. Tán mert egy ártatlan gyermek lelke lakik benne? Tán másért? Az ember visszatért hozzá a barlang homályából. Kannát hozott, s durva vályatú fatálkát. Mézet csurgatott a tálkába. „Igaz hát — gondolta a lány; az idegenszerű katonainget nézte, az inget, az ösz- szefércelt szakadásokat, az ingen. — Minden igaz.” Csak valami mégsem. Az erdő rémének emberi arca volt. A félvadság bo- zontján átsugárzott. Megint az a kedvesség, az a szomorkás szelídség, ami az első rá- pillantás élménye volt, s ami annyira elütött a vadság stigmáitól: a cserzettségtől, a bozontosságtól, hogy tán fel is nagyítódott éppen ezért. S a mozdulatai is — úgy lehet, a képzelet toldásától — határozottan hálás igyekezetnek hatottak. Ahogy a mézet esetlen kézzel csorgatta, s a fatálkát oda nyújtotta. Az az erős kéz remegni látszott. Az erős kéz, ha könnyű dologgal bibéi. Megint elindult, s megint hozott valamit. Megint és megint. Gombát és füstön szárított húst, gyökereket, gumókat és aszalt gyümölcsöt, melyek vadon teremnek az erdőn. Végül rozskalászból készült bodagot kotort ki a hamuból. Anyicska foga csaknem beletört. És ez volt az igyekezetében: lásd, mindenemet odaadom. S a szemében a boldogság fényeiből szőtt reszkető aggodalom: el ne illanj, csalfa tünemény; tíz körömmel ragaszkodom hozzád. Nézte, ahogy a lány eszeget, bár inkább csak gyümölcsöt. A beteget nézik így, ily bátorító, biztató mosoly- lyal, ily boldog megkönnyebbüléssel, ha végre ételhez nyúl. Asztalforma kő állt ott és tuskó mellette. Arra ült az mber. És csak nézte a lányt, nézte. Itta be magába szomjasan a látomást. Nem tudott betelni. A lány pedig fel-felmo_ solygott, de inkább csak lesütötte szemét, hogy szabaduljon a szüntelen nézéstől. Nem félt, nem tudott félni valahogy ezektől a szemektől, tudja isten, miért. Egyszer felpillantott, és látta a könny patakját a szakáll, ban csörgedezni. S ekkor az ember bújt a lány tágra nyílt tekintete elől, nagy, dúrva tenyerébe temetve arcát. Válla rázkódott. Sír! — csodálkozott a lány. — Miért sír? (Folytatjuk)
