Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-04 / 287. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 4. „Versenyfutás" a jövőért p ÖTVENÉVES A NAGYECSEDI TÜZOLTÓ-EGYESÜLET Kezdetben volt a „gólyanyakú..." Mi lesz veled, gimnázium ? Az utóbbi években a középfokú oktatás élte át a legtöbb változást. Megszűntek a technikumok, megszülettek a szak- középiskolák, bevezették az egységes szakmunkásképzést. Ma már éppen ezért feltűnő a klasszikus iskolatípus, a gimnázium mozdulatlansága. Miért nem állt be az az iskola a „versenyfu­tók” közé? Milyen jövő vár a gimnáziumokra? Mi lesz a sorsuk a vidéki kisgimnáziumoknak? Kérdéseinkre Szedlák Richárd- tól, a megyei tanács művelődésügyi osztálya középiskolai cso­portvezetőjétől kértünk választ. Ismert tény, hogy a gimnázium sokat vesztett korábbi vonzerejéből. Míg a szakközépiskolákban nagy a túljelentke­zés, addig egyes gimnáziumokban a kezdő osztálylétszámot is alig sikerül összeszedni. Mi a gimnázium jelenlegi feladata? — Kettős feladatot hivatott betölteni: elsősorban felsőfokú tanulmányokban, másodsorban a termelő munkában való el­helyezkedésre készít fel. Az általános tantervű gimnáziumok­ban átlagosan 4500 diák tanul. Ez az az iskolatípus, amely a kettős funkciót alig, vagy csak túlfeszített munka árán tudja megvalósítani. Leszámítva a fakultatív tanfolyamokat, nem ad képesítést, emiatt képzetlen munkaerő-tartalékot nevel. A gimnáziumon belül vonzóbbak a szakosított tantervű osztályok. Emellett az úgynevezett fakultatív tantárgycsopor­tok bevezetése is azt a célt szolgálta, hogy bizonyos alapkép­zettséggel bocsáthassák útjukra a végzősöket. Mit mutatnak ezzel kapcsolatban a számok? — Tanévenként 1700 gimnáziumi tanuló tesz érettségi vizsgát, 70 százalékuk lány. Általában 800-an jelentkeznek továbbtanulni, közülük 300-350-et vesznek fel. Az iskola el­sődleges feladatát tehát alig több, mint 20 százalékkal való­sítja meg. Az is elgondolkodtató, hogy évente több mint 1000 harmadikos és negyedikes vesz részt egyetemi, főiskolai elő­készítőn, akikkel a felvételin nem mindig találkozunk. Éven­te 450-500-an végeznek szakosított tantervű osztályokban, az ő felvételi arányszámuk jobb. Többek között ezek miatt jelen­tek meg a szabadon választható, fakultatív tantárgyak, ame­lyek az egyéni tehetség fejlesztésének érdekében a munkába állás lehetőségeit könnyítik meg. Hogyan tud munkára nevelni a gimnázium? — Ez a legalapvetőbb pedagógustevékenység. Állandó té­nyezői a tanításban érvényre jutó megbízatások, a társadal­mi munka, az építőtáborok, az őszi munkák. A változó ele­mek az órarendbe illeszkednek. Jelenleg 12 féle gyakorlati képzésben közel 2100 tanuló vesz részt: fémek megmunkálása, rádiószerelés, technika, kertészeti gyakorlatok, szabás-varrás, könyvkötés, műszaki rajz, gép- és gyorsírás stb. A legújabb forma pedig a fakultatív tantárgyi és gyakorlati tanfolyam, ezt 3. osztálytól indíthatják az iskolák. A második idegen nyelvet is ideértve 12 ilyen tárgy választható, ebből érettségi előtt záróvizsgát tesznek, sikeres záróvizsga esetén egy szaba­don választható érettségi tárgyat helyettesítve az érettségi bi­zonyítvány mellé képesítő oklevelet, szakbizonyítványt kap­nak a tanulók. Ügy látszik, a jövőért való versenyfutásban ennek az is­kolának is fel kell zárkóznia a többi, korszerűbb közé. Terve­zik-e a jelenlegi arányok megváltoztatását, s mi lesz a lét­számgondokkal küzdő vidéki kis gimnáziumokkal? — Az első év kedvező képet mutat. Gyors- és gépírásból került sor az első sikeres záróvizsgára. A tanfolyam válasz­tási skálájának szélesedésével jelenleg több mint 500 tanuló részesül fakultatív képzésben. Bár néhány vidéki kis gimná­zium (Űjfehértó, Vencsellő, Ibrány, Nagyecsed) alig tudja kezdő létszámát összeszedni, adminisztratív intézkedéssel nem szüntethetők meg. Keressük azonban — éppen a fakultatív tantárgyi és gyakorlati képzés keretében — korszerűsítésük le­hetőségeit, hogy ne érettségizett „háztartásbelieket” hanem a megye üzemeinek újabb munkaerőket képezzünk. Tekintsük át végül a sort, milyen szakmai alapismerettel kerülnek ki a gimnáziumokból a diákok. Képeznek gyors- és gépírókat, gépkocsivezetőket, műszaki rajzolókat, művelődési ügyintézőket, könyvtárak, levéltárak, múzeumok számára ad­minisztrációs és technikai dolgozókat, kémiai anyagvizsgáló laboránsokat, tanácsi ügyintézőket, távgépíró- és telexkezelő­ket, építőipari tervelemzőket, számítógépkezelőket. Ügy hisszük, itt lenne az ideje alaposan megvizsgálni, ezek közül melyikre és milyen mértékben van szükség me­gyénkben, találkozik-e ez a kínálat a népgazdasági kereslet­tel? A gimnáziumnak ezen kívül szüksége lenne egy társadal­mi kontrollra is, de ez már a vállalatok, üzemek érdeklődésén múlik... Baraksó Erzsébet Vetélkedő község Közművelődési módszert ajánl követésre az újfehértói Ady Endre Körzeti Művelő­dési Ház. Az itt működő Vá­ci Mihály ifjúsági klub az egész községnek szóló vetél­kedősorozatot hirdetett, 30 éves korhatárig. Más lesz ez a vetélkedő, mint a megszo­kottak, elsősorban hosszabb, de tartalmasabb is. Havonta egy alkalommal hívják ver­senyre a nagyközség munka­helyeinek, intézményeinek, KISZ-alapszervezeteinek csa­patait irodalmi, történelmi, képzőművészeti, természet- tudományos, oktatási-nép­művelési, művészeti és mun­kásmozgalmi témákból. Ez a a program jövő decemberig tart, akkor térnek majd át a baráti országok történelmé­nek és szocialista fejlődésé­nek vetélkedős feldolgozásá­ra. A művelődési ház minden munkahelyet felkeresett, s örvendetesen nagy érdeklő­dést tapasztaltak. Azt remé­lik, hogy a vetélkedősorozat idején többen fordulnak majd meg a könyvtárban hi­ányzó ismereteket pótolni, ugyanakkor több író-olvasó találkozót rendeznek, s több ismeretterjesztő program­mal várják az érdeklődőket. A formalitások elkerülésé­Rövid kis ünnepség kezdő­dött a nagyecsedi tanácsház feldíszített házasságkötő ter­mében ezen az estén. A nagy­község önkéntes tűzoltói ül­tek a teremben — egyenru­hában vagy civilben, moso­lyogva vagy komoly tekintet­tel. A tanácselnök — aki egyébként a tűzoltóegyesület elnöke is! — röviden megem­lékezett az egyesület fél év­százados múltjáról. Közben nemcsak ő, a részvevők kö­zül is sokan nézegettek a második sor egyik széke fe­lé: ott ült egy idős, vékony arcú férfi. Murguly Gyula — az egyetlen abból a nyolc emberből, aki alapító tagja volt 1926-ban a tűzoltó-egye­sületnek. Kitüntetéseket ad­tak át, jutalmakat osztottak — a mai önkéntes tűzoltók mellett Gyula bácsi is étvette az érdemeire emlékező okle­velet, jutalmat. Szólt a cigányzene az ecse- di étteremben, folyt a fehér asztalok mellett a beszélge­tés. A veterán önkéntes tűz­oltó kissé kesernyés örömmel elevenítette fel az ötven év­vel ezelőtti időt. Iparoslegények kezdték — Hát, nem volt az egé­szen önkéntes annak idején, azt meg kell mondani! Min­ket — engem, egy másik ci­pészsegédet, meg még több iparoslegényt — behivatott a főjegyző úr. Azt mondta: na, emberek maguk lesznek a fa­luban a tűzoltók ... Ez nyár­időben volt, perzselt a szá­razság, és akkor bizony nem cseréptetősek voltak az ecse- di házak! Nád- vagy zsupfe- deles vót szinte miiid. Köny- nyen felgyűlt. És hát akkori­ban a falu apraja-nagyja a mezőn volt a betakarításnál — jóformán csak mi, iparo­sok maradtunk, mármint az Czemi fogászaton Pálfai Miklós fogász naponta 20-25 beteget lát el a Nyírsé­gi Nyomda mellett működő körzeti és üzemi fogászati rendelőben. (Elek Emil fel­vétele) re már előre gondoltak, ezért a verseny szabályai megen­gedik. hogy az ötszemélyes csapatok összetétele témakö­röktől és érdeklődéstől füg­gően változhat. Minden prog­ramot külön értékelnek, s az első három helyezett csa­patot jutalmazzák, a vetél­kedősorozat végén pedig az összesített pontszámok alap­ján döntenek a végered­ményről. Levelükben — amelyben erről a kezdemé­nyezésről beszámoltak — szí­vesen ajánlják a módszer át­adását mindazoknak, akik hasonlóra vállalkoznának ... (be) olyanok, akik szükség esetén tüzet is olthattak ... Megszerveztük a rendet, ki mikor lesz felvigyázó. Nap­pal közülünk, iparosokból ke­rült ki, éjszaka meg a bakte- rok ügyeltek — nekik egyéb­ként is ez vót a feladatuk. Volt egy nagy tűz a falu­ban ... úgy emlékszem, har­minckettőben. — Egy nagy vihar előtt közvetlenül ki- gyúlt egy disznóól. Valami kisgyerek kapott a kezébe gyufát. Jött a vihar, vitte a lángokat a szomszéd udva­rokra is. öt portán égett a hátsó udvar! Szerencsére olyan volt a szélirány, hogy a házakra nem terjedt át. Mi meg ugye — mivel a nádfe­delet oltani nem tudtuk — mindig a következő épülete­ket locsoltuk ... Nagy kárt okozott az a tűz. Az utódok parancsnoka Murguly Gyula mellett ott ült egyik utóda is: a nagy- ecsediek jelenlegi tűzoltó- parancsnoka, Kapás Ferenc. Harminc év óta tűzoltó- parancsnok a faluban! A me­gyében alig két-három ha­sonló „szolgálati idejű” ön­kéntes tűzoltóparancsnok van! — Ma harminc tagja van a nagyecsedi önkéntes tűz­oltó-egyesületnek, sok köztük a fiatalember. A felszerelé­sünk igen sokat fejlődött az­óta a „gólyariyakú” óta — mosolyog Gyula bácsira. — Negyvenötben vagy negyven­hatban kaptunk egy kocsi­fecskendőt, meg két vizeslaj- tot. Ezek még máma is meg­vannak — de már korszerűbb felszerelésünk is található a szertárban. Van egy percen­ként nyolcszáz liter vizet adó kismotorfecskendőnk és egy UAZ gépkocsink, amit átala­kítottunk tűzoltóvá! Most azt tervezzük, hogy a téeszek — az ecsedi és a fábiánházi is — készítenek két utánfu­tót, mindegyiken háromezer literes tartállyal! Ezekkel az­tán igen gyorsan ott terem­hetünk a tűz helyén. Bár ... inkább sose használjuk egyi­ket se...- (tarnavölgyi) P úm Ili gépírónő vala­honnan szerzett egy négyhetes tacskóköly- köt. Ettől kezdve Púm Pál nyugalmazott marhalevél­kezelő lakása fenekestől fel­fordult. Így történt sorjában: Ili egy este — munkából hazaérve — tömött papír­zacskót helyez óvatosan az asztalra. — Citromot hoztál, Ilikém? — örvendezik Pum- né. — Júj, hiszen ebben mo­zog valami! — A „valami” eközben nyivákolva és lucs- kosan kimászik a zacskóból. — Jé, egy kutyus! — Ilit nem zavarja a szülők elképedő arca, büszkén áradozik: — A csöppség mamája pedigrés faj kutya, a dúvadak elszánt üldözője, a rókalyukba is behatol... — Álljon meg a menet! — szól indulatosan az apja. Itt nincs se róka, se görény! Ebben a szűk, más­fél szobás negyedik emeleti lakásban nem lehet állatokat tartani! Ili nem hátrál meg, de a papa sem hajlik. A vita izzásig hévül. A szomszédból átkopognak. A beálló csendet Ili halk, de igen hatásos ér­ve szakítja meg: — Ha Csö- pi nem maradhat, akkor én is elmegyek a háztól. A kutyus tehát marad — egyelőre. A fürdőszobában kap helyet rongyokkal kibé­lelt papírdobozban. Pali bá­csi szobája szemben van a fürdőszobával. Kénytelen- ségből ő lett a kutyus „da­dája”. Első hét: a kutyus néhány napig nyugtalan. Alig eszik, keveset alszik. Szüntelenül nyivákol. Hiányzik a szülő- anyja. Púm Pál megszánja. Cukrozott, langyos tejcsivel BÉR, FEGYELMI, KITÜNTETÉS JANUÁR ELSEJÉTŐL Beleszól a szakszervezet Jelentősen megnőtt a szak- szervezetekkel szembeni tár­sadalmi igény. Ezért minden szinten fejleszteni kell a szakszervezetek tevékenysé­gét. Ezeket fogja hathatósab­ban segíteni szakszervezeti bizalmiak a január 1-től élet­be lépő új jog- és hatáskö­rükkel. A Nyíregyházi Köz­úti Építő Vállalatnál a szak- szervezeti bizalmiak egy cso­portja jog- és hatáskörük konkrét és részletes megha­tározásáról mondott véle­ményt: DAJNICS BÉLA, lakatosok bizalmija: — Korábban előfordult, mire feljutottak javaslataink az illetékesig, addig sok tor­zulást szenvedtek. Most a bizalmiak egyetértési joga bővül. Jó, hogy az egymást legjobban ismerők a műhely­ben döntik majd el a bére­zési, a kitüntetési, a jutalma­zási, a támogatási és más kérdéseket. Ám ma még úgy látom, tisztázásra vár a part­ner szerepének meghatározá­sa. A kifogásolási jog alkal­mazásával van gondom. Ha a bizalmi nem tudja ott „lent” a partner gazdasági vezetővel rendezni a problé­mát, akkor a vétó javaslat sorsáról már a szakszerveze­ti bizottság dönt. így pedig a vétó már nem biztos, hogy vétó marad.” SOLTÉSZ MIHÁLY, az építőipari gépszerelőktől. A bizalmiak jog- és hatás­körének a kiszélesítése most az új követelmények sorát jelenti. Ha nem ismerjük a szűk és a tág munkahely összes eredményét, hiányos­ságát, akkor nem hozhatunk helyes döntéseket. De akkor is nagy hibát vétünk, ha a dolgozó társainkról nincs tel­jes képünk. Vajon a bizal­miak a megváltozott hely­zetben nem vesznek-e le olyan terheket is a munka­helyi vezető válláról, amelyet hivatali kötelességünk ellát­ni? Nem az ördögöt festem cl fcilrs. HORNYÄK JÁNOS, a rak­tárosok csoportjától. „Béremelésre, jutalomra, kitüntetésre, segélyre csak akkor ajánlhatunk valakit, ha arra rá is szolgált. Ezzel azt akartam hangsúlyozni, hogy a szakszervezeti egyik fontos feladata a termelés se­gítése. Házunk táján az anyág- és alkatrész-ellátásban mutat­kozó zavarok éppen ebben hátráltatnak bennünket. A hi­ányzó alkatrészek házi gyár­tásához az anyagok minősége elégtelen. Bizalmi legyen a talpán, aki ellenérvet talál. A dolgozót viszont az ebből adódó keresetcsökkenés ese­tén is képviselni kell. A munkahelyi légkör, az élet- és munkakörülmények to­vábbi javításában látom a bizalmiak legfőbb feladatát.” KOSTYÁL LÁSZLÓ, az erősáramú villamosságiak csoportjától. „Javaslattevő és vélemé­nyezési jogunk eddig is volt. így jött létre többek között a fél évvel ezelőtt megkötött kollektív szerződés. Olyan is előfordult, hogy a gazdasági vezetést leszavaztuk. Mindez eddig esetleges volt. Január 1-től minden, a dolgozók élet- és munkakörülményét érintő kérdésben kérni kell a véleményünket. Ott leszünk a műhely munkarendjének a kialakításánál éppenúgy, mint a partner gazdasági ve­zetők tevékenységének a vé­leményezésénél, a kiváló dolgozó javaslatok előkészí- szítésénél. Beleszólunk az éj­szakai és a túlmunka elren­delésébe, fegyelmi tárgyalá­sokba, az áthelyezésbe, fel­mondásba, felvételbe.” GYULAI LÁSZLÓ, az au­tóvillamosságiak bizalmija. „Huszonkét éves korom nem azt bizonyítja, hogy a nagy szám miatt választottak meg bizalminak. Azt viszont igen, hogy a szakszervezeti vezetőknek, így nekem is él­ni kell ellenőrzési jogunkkal a dolgozók élet- és munkakö­rülményeit érintő felsőbb szintű rendelkezések, hatá­rozatok, előírások megtartá­sánál. Meg kell néznünk a munkaverseny, a munkavé­delmi, az újítási, törzsgárda- szabályzat végrehajtását. Gondoskodásunk terjedjen ki a nők, a gyermekes anyák, a fiatalkorúak védelmére. Sigér Imre kínálja, meleg ruhába bu- gyolálja. Az ebecske lassan megnyugszik. Nő az étvágya. Többször szundizik — főleg nappal. Második hét: Csöpi kezd érdeklődni az egész lakás iránt. A fürdőszobát elhagy­ja. Oda bezárni sem lehet, mért kibírhatatlanul jajgat. Kutya­komédia Gyakori tócsáit, kutyagumi­jait Pumné szitkozódva igyekszik eltávolítani és tisz­togatni a szőnyegeket. Csöpi éles fogacskáival rágja a ci­pőket, a szőnyegeket és főleg a papa bokáját. Már nem­csak nyivákolni, hanem ugat­ni is tud. Harmadik hét: Csöpi étvá­gya rohamosan nő. Kevesli a tejesít. Különösen a család étkezésekor csinál nagy ri- billiót. Már terítéskor a ma­ma lába körül téblábol. Kü­lönösen a húsfélék, a cson­tok után ácsingózik. Aztán jön a baj: a bélgiliszták. Futkosás az orvoshoz. Fer­tőtlenítés. Fokozott takarítás. A Piperascat szerencsére használ. Púm papa az szik­ba jár. Hangoztatja, hogy hamarosan kórházba kerül infarktussal. Az igazság ta­lán mégis az, hogy az sztk várójában kedvére szunyó­kálhat Negyedik hét: a szőnyegek már rojtosak. A bútorok, aj­tók összekarmolva A falban lyukak tátonganak. — Üris- ten, mit tegyek ezzel a ko­torékebbel? — fohászkodik nekikeseredve Púm Pál. — Vidd le sétálni, — tanácsol­ja Pumné — talán kifárad és többet alszik. Csöpinek tetszett a ház környéke. Mindenki után nyargalt hívatlanul is. A gye­rekek imádták. Még a durva szőrmók suhancok is játszot­tak, ingerkedtek vele: — Vi­gyázz, blöki, elvisz az egér! Csöpi ugyanis a nappali séták után valóban elfáradt és jócskán aludt. Ám éjfél után ismételten Riasztotta a papát. Mégpedig fejlettebb fokon. Erősebb lett, fel tü­dőit kapaszkodni az ágyra. Most már a takarót és a pár­nát rágta, vagy Púm Pál fü­lét nyalogatta. Mikor aztán a napokban széttépte a pár­nát s az öreg „gazdi” majd megfult a tollpihéktől, betelt a mérték. Pali bácsi nyakon kapta őkutyaságát és fogcsi­korgatva rontott be a szobá­ba lányához. —Itt a kutyád! Neveld meg! Ha engem éjjel nem hagy békén, agyonve­rem ... I li megpróbálta. Már­mint Csöpi nevelését. Nem sok eredménnyel. Igaz, mindössze három estét és éjszakát fordított erre a tevékenységre. Az ezt köve­tő reggel magával vitte Csö- pit és nem hozta haza este. Elajándékozta. önkéntes meggyőződésből... (Za)

Next

/
Thumbnails
Contents