Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-01 / 284. szám

1976. december 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A TSZ-KONGRESSZUS ELŐTT (1.) Mit ainak a közös gazriaságok ? HARMADIK ORSZÁGOS KONGRESZ- SZUSUKRA készülnek a mezőgazdasági szö­vetkezetek és a halászati szövetkezetek. Ez év december 14-én és 15-én mintegy 500 kül­dött vitatja meg Budapesten a tsz-mozgalom legfontosabb, időszerű kérdéseit. A tapasz­talatokat, a véleményeket, a különféle javas­latokat összegyűjtő és értékelő munka hó­napok óta folyik. A decemberi kongresszus nemcsak a tsz- ek működése, gazdálkodása, fejlődése szem­pontjából nagy jelentőségű. Egész társadal­munk nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek töretlenül, egészségesen fejlődjenek. Ezek a szövetkezetek közvetlenül hatás­sal vannak 800 ezer család, — mintegy 2 millió ember — életére. Tevékenységüktől,, gazdálkodásuktól, eredményeiktől függ a kö­zös munka körülményeinek, a személyes jö­vedelmeknek az alakulása, a tagok emberi, közösségi fejlődése és művelődése. A tagok többnyire ismerik saját szövet­kezetüket. Véleményt formálnak azonban a közös gazdaságokról azok is, akik falun lak­nak, de már nem a mezőgazdaságban, eset­leg nem is falun dolgoznak. A városi em­berek is értesülnek a szövetkezetek mun­kájáról és sajnálatos, hogy nem mindig a valóságnak megfelelően. HAZÁNKBAN 1462 TSZ, 123 szakszö­vetkezet, 19 halászati tsz, 266 szövetkezeti társulás működik. Tagjaik száma eléri az egymilliót. E szövetkezeti kereteken belül mintegy 640 ezer aktív dolgozó tevékeny­kedik: 6 millió hektárnyi földterületen 110 milliárd forint értékű eszközökkel évente 130 milliárd értékű terméket állít elő. A közös gazdaságok szervezik és segítik 800 ezer háztáji gazdaság termelését is. A mezőgazdasági szövetkezetek közös gazdaságai és társulásaik állítják elő a me­zőgazdasági termékek 60 százalékát. Viszont jelentős szerepük van abban is, hogy a tsz háztáji és a szakszövetkezetekbe tömörült parasztok gazdaságai a mezőgazdasági ter­mékek 20 százalékát adják. Ezek az arányok meghatározzák egyben azt a fontos szerepet is, melyet a mezőgaz­dasági tsz-ek a lakosság ellátásában, az ipa­ri nyersanyagok termelésében és az export­tervek teljesítésében betöltenek. Ismeretes, hogy a magyar mezőgazdaság a lényeges és a legfontosabb élelmiszerekből nemcsak a lakosság ellátását biztosítja, hanem a nép- gazdasági export 22-23 százalékát is adja. Sőt, az export részesedése a fejlett tőkés or­szágok viszonylatában általában meghaladja a 40 százalékot. MEZŐGAZDASÁGUNK MA KEVESEBB EMBERREL, kisebb termőterületen 45-50 százalékkal több terméket ad, mint tíz-ti- zenkét évvel ezelőtt. Gazdaságilag is kifi­zetődőnek bizonyult* tehát falun a szocialista nagyüzemek létrehozása, fejlesztése. Jól szolgálják egész társadalmunk érdekét, elő­segítik életszínvonalunk emelkedését és le­hetővé tették az új paraszti életforma kiala­kulását. Üj paraszti élet alakult ki a tsz-ekben, sőt azt is megállapíthatjuk, hogy a közös gazdaságok új körülményei között a régi ér­telemben vett paraszt kifejezés használata szinte már teljesen indokolatlan. Az utóbbi években kezdett nagyobb teret hódítani a tudományos és technikai forradalom is a magyar mezőgazdaságban. Ez a folyamat tart ma is. A szövetkezetek nagyüzemi kere­tei — jelenleg 3370 hektár az átlagterület — módot adnak a korszerű gépek, vegyszerek, termelési eljárások hatékony alkalmazására. Nincs szükség tehát újabb egyesülésekre. Üj- ra biztonságosabban termelhetnek a tsz-ek, és ismét gondolhatnak a célszerű beruházá­sokra. A tsz-eken belül kialakulj munkameg­osztás lehetővé és szükségessé tette az em­berek specializálódását, azt, hogy az egyes munkakörökhöz szükséges szakismereteket jól megtanulják. SOK ÖSSZETEVŐJE VAN ANNAK, hogy a közös gazdaságok a IV. ötéves terv idején a mezőgazdasági- termelés együttes 17 százalékos fejlődési ütemét meghaladva — változatlan áron számítva — 23 százalékkal növelték a termelésüket. Összességében, a korábbiaknál sikeresebben, tervszerűbben teljesítették feladataikat. A kétségtelenül számottevő sikerek mel­lett egyes fontos ellátási cikkek termelésé­ben — mint a tej, a friss zöldség, a cukor­répa, a dohány — a mezőgazdaság elmaradt a kitűzött céloktól. Elmaradt a többi között azért, mert a termelés közgazdasági feltéte­lei nem ösztönöztek kellően erre. Nem szá­míthattak a tsz-ek elegendő kézi munkaerő­re sem. Egyes növények termelésének a gé­pesítése viszont nem fejlődött kielégítően. Sőt: több zöldség- és gyümölcsféle termelé­sének a gépesítése továbbra is megoldásra vár. A szövetkezetek — törvényes lehetősé­geikkel élve — a IV. ötéves terv idején 40 százalékkal növelték az úgynevezett kiegé­szítő tevékenységüket. A tények azt mutat­ják, hogy a szövetkezetek rugalmasan gaz­dálkodtak, igyekeztek kihasználni a helyi adottságokat, lehetőségeket és gondoltak a jövőre is. A termelésfejlesztést segítő álla­mi támogatással és hitelekkel 1971—1975-ig több mint 53“ milliárd forint értékű beruhá­zást valósítottak meg. MEGFELELŐEN ÉLTEK A SZÖVET­KEZETEK a törvényben biztosított működé­si és gazdálkodási önállóságukkal. Az elért eredményeket azonban elsősorban a párt be­vált agrárpolitikája alapozta meg, mely ösz- szekapcsolta a szövetkezeti parasztság ér­dekeit, törekvéseit a terv főbb termeléspo­litikai célkitűzéseivel, biztosította a megfe­lelő ösztönző közgazdasági feltételeket, a szükséges gépeket, eszközöket, anyagokat a tsz-tagok szorgos munkájához. Következik: Korszerű munka — jobb élet. T. B. Kereskedelmi ifjúsági parlament Ha bejön a vevő... A megye kereskedelmében dolgozó fiatalok novem­ber 28-án, vasárnap Nyíregyházán tartották megyei if­júsági parlamentjüket. A parlamenten százhetven kül­dött vett részt — hat és fél ezer fiatalt, három tanácsi vállalat, 32 fogyasztási szövetkezet, valamint két szö­vetkezeti közös vállalat ifjú dolgozóit képviselték. A parlament plenáris ülésén dr. Hagymási József, a me­gyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, és Nagy Béla, a MÉSZÖV elnökhelyettese staámolt be a fiata­lok előtt a megye állami és szövetkezeti kereskedelmé­nek helyzetéről, az ifjúsági törvény végrehajtásáról a kereskedelemben, a fiatalokra váró ötéves tervi felada­tokról. A szövetkezeti kereskede­lemben dolgozók szekciójá­nak munkájában 125 küldött vett részt. A Nyíregyházi ÁFÉSZ egyik küldötte. Nagy T. Dániel kifejtette, hogy szövetkezetüknél az elége­dettség volt jellemző az if­júsági parlamentre, ahol a 385 fiatal többsége részt vett. A városi ÁFÉSZ-ről lévén szó azonban, több sajátos gond is felszínre került: első­sorban a fiatalok lakáshoz jutása Nyíregyházán. Gégény Béla, a MÉK küldötte felve­tette: a bolthálózat zöme ré­gi, elavult, főleg nők dolgoz­nak ezekben az üzletekben — és az árumozgatást kézzel végzik. Valamilyen kisgépre volna szükség ... Megoldat­lan Nyíregyházán a gyer­mekintézmények zárási ide­jének és a bolti eladók mun­kaidejének összeegyeztetése: az estig nyitva tartó üzletek­ben dolgozók csak a munká­ból eltávozva tudják elhozni kisgyermekeiket... Nagy Mária Fehérgyarmat­ról hasonló, de már megol­dott gondokról beszélt; az ÁFÉSZ ifjúsági parlament­jén részt vett a tanácselnök is — s egy héten belül in­tézkedtek!... összesen ki­lenc küldött nyilvánított vé­leményt, s egy ugyancsak fe­hérgyarmati fiatal felszólalá­sa zárta a szekcióülés hozzá­szólásait. Szóvá tette, hogy a frissen végzett szakemberek bérezése általában a lehető­ségek alsó határán van. A tanácsi vállalatok szek­ciójában több olyan felszóla­lás is volt, amelyekben sür­gető, megoldásra váró gondo­kat említettek a hozzászólók. Az IKV egyik küldötte tette szóvá: a nagy zsúfoltságban nem elég a félóra, ha ebé­delni akarnak valamelyik ét­teremben, bisztróban! A ven­déglátó vállalat küldötte sür­gette a már ígért ifjúsági klub megvalósítását. Az élelmiszer-kiskereske­delmi vállalat küldötte, Illyés Péter tolmácsolta az örömet, amit a vasárnapi nyitvatartás megszüntetése okozott — könnyebbé vált a kereske­delmi dolgozók munkája. Nem mindig könnyítik azon­ban a munkát az erre a cél­ra rendeltetett konténerek. Hamar elromlanák, s akkor inkább nehezítik az áru mozgatását, mint könnyítik. Másrészt gondot okoz, hogy tíz-húszkilós csomagokban találják az árut a konténer­ben, javasolta: a nagykeres­kedelmi vállalat fiataljai vál­laljanak védnökséget a kon­ténercsomagolások fölött, s vezessék be, hogy mindegyik­ben egy-egy papír legyen an­nak a nevével, aki csomagol­ta... Ök, a kisker fiataljai viszont vállalják: nem külde­nek vissza kitakarítatlan konténert! Az egyik küldött társai, s önmaga számára is megfo­galmazta az alaptételt: na­ponta százezrek fordulnak meg az üzletekben, s nem mindegy, milyen hangulat­ban távozik a vásárló... (t. gy.) Hófehér köpenyben három­százan a szabad szemmel alig látható spirálok fölé hajol­nak, s kezük nyomán gyul­ladhat fel a lakásokban az iz­zólámpa. A laboratóriumhoz hasonló nagy csarnokban ti­nédzserek és huszonévesek ismerkednek a nehézipar egy teljesen új ágával. Mondhat­nánk azt is: nemcsak Kis­várdán, de az egész ország­ban új szakmát honosítanak meg. Az V. ötéves tervben a Tungsram Egyesült Izzó és Lámpagyár termelése meg­kétszereződik, s ebben a fej­lődésben a kisvárdai gyár­egység is jelentős szerephez jut. Nagy Ágnes la­boráns: — Akik idejönnek dol­gozni, előtte le­mennek az üzembe szét­nézni. Jó néhá- nyan közülük elrémülve tá­voznak : sem látni nem le­het a miniatűr spirálokat, sem a kézügyessé­gükben nem bíznak. •— A kitartók azonban ellen­kező véleményen vannak — folytatja Smajda Erzsébet, a vállalati KISZ-bizottság tit­kára — mert tizenéves fia­taloknak a kétezer forinton felüli kereset nem rossz pénz. Erzsi Budapesten egy évig tanulta a szakmát, majd ta­valy novemberben jött haza meósként. A Császy Gimná­zium orosz—német tagozatán érettségizett. Kultúrfelelős, az irodalmi színpad vezetője. — Az idegen nyelvnek itt akkor veszem hasznát, ami­kor szovjet vendégek érkez­nek hozzánk. Egy teljesen új szakmát ismerek meg. Nagy Ágnes a Debreceni Vegyipari Szakközépiskolá­ban érettségizett, idén ősztől elsős a miskolci vegyipari utomatizálási főiskola kihe lyezett tagozatán, Kazincbar­cikán. — A vegyi laborban sósa­vas mosást, polírozást, a spi­rálok tisztítását végezzük. A főiskola elvégzése után üzemmérnökként szeretnék ittmaradni az Izzóban. Kosa István a spirálüzemben kezdett a szak mával ismer­kedni, majd a lámpagyártást | a váci üzemben tanulmányoz i ta, most disz­pécser. — Jó lenne j egy saját tmk műhely, mert jó néhányszor előfordult, hogy egy gépet igénylő mun­káért az Öntö­dei Vállalathoz kellett átro­hanni. Maródy József, a lámpa­üzem szivattyús műszerésze, aki a férfiöltöző zsúfoltságát említette. — Egészséges türelmetlen­ség jellemzi a fiatalokat — mondja Nagy István főmér­nök. — Egyszerre minden igényt lehetetlen kielégíteni. Az V. ötéves terv nagy fej­lesztési programjában áll a gázlefejtő és vegyiüzemrész megépítése, a lámpaüzem bő­vítése, a 3. üzemcsarnok, iro­daház, központi kazánház és szociális létesítmények átadá­sa. Kondor Miklós a gépi adatfel­dolgozóban műszerész. Az NDK-ban 3 évig tanulta a mechanikai műszerész szakmát. — Az adato­kat lyukkár­tyára vesszük és Pestre to­vábbítjuk, ahol ezt feldolgoz­zák. Lyukasz­tó- és kontroli- gépeink van­nak, minden adat két ember kezén megy át, így a tévedés minimális. A gépek javítása még elég lassú, hiszen egy hibának például 12 oka le­het. Kevés olyan gyár van, ahol minden dolgozó továbbtanu­lását támogatják. Többen em­lítették a Hajdúböszörmény­ben létrehozott „mérnök­óvodát” — szintén komoly lehetőség a szakmai tovább­fejlődésre. — Az egész ország fiatal „izzós” mérnökei itt találkoz­nak, szakmai kérdésekről, alapképzésről beszélgetnek. Két hónapja működik, bizo­nyára hozzájárul a kezdő szakemberek alaposabb kép­zéséhez. — A legfiata­labb gyárak egyike a mienk — folytatja Kundrák Gyöngyi mun­kaügyes. — 23 év az átlagélet­kor, bár most másfél év alatt hármat öreged­tünk. Ennyi­vel emelkedett a dolgozók át­lagéletkora. 1030 fiatal dolgozik a kis­várdai Izzóban — fiatalok a vezetők is. Min­denki azt mondja, ha a mos­tani nagy fejlesztési progra­mot megvalósítják és kétsze­resére nő a termelésük, ak­kor lesz majd igazán nagy gyár a kisvárdai Izzó. Tóth Kornélia Fotók: Hammel József FUSI—hivatalosan A hét végén házat építő kőműves, az otthoni kis mű­helyében bütykölgető lakatos, aki, ha arról van szó, a szom­szédnak is segít, a készséges varrónő, aki falun és városon egyaránt rendelkezésére áll a közeli és távoli ismerősöknek, — nem idegen egyikünknek sem. Bárki tucatszámra sorolhat fel ilyen embereket ismeretségi köréből. Kisiparosok ők mű­hellyel, vagy anélkül, iparral, vagy csak az üzemi munka után. Jellemzőjük, hogy kevesen vannak. A fejlettebb országok tulajdonsága, hogy a gépesítéssel, a mind nagyobb jóléttel egyidőben egyre nagyobb az igény a javítások iránt. S ami a legtöbb helyen gond, hogy kevés az ember, aki vállalja ezt a munkát. Szabolcs-Szatmár me­gyében különösen az aprófalvas környéken gond ez, ahol a harmadik határba kell menni borbélyhoz, az ötödik faluban akad cipész, egy elromlott villanykapcsoló, zár, vagy még bo­nyolultabb szerkezet esetén pedig vagy ért a javításához a tulajdonos, vagy dobhatja az egészet félre. Vannak szövetkezetek, amelyek szívügyüknek tekintik a javítások elvégzését, állami vállalatok, amelyeknek szervizei a lakosság rendelkezésére állnak, ám ezek mindenüvé nem juthatnak el. A javító-szolgáltató tevékenység fehér foltjai nehezen akarnak csökkenni. Ezért hozott határozatot a kor­mány a múlt héten az adókedvezményről, ezért igyekszik tá­mogatni a kisiparosok megyei szövetsége a munka mellett ipart váltókat. Az ellátatlan területek, szakmák iparosait akarják tá­mogatni, hogy a lakosságnak a kis falvakban, a városok pe­remkerületeiben se okozzon bosszúságot a szolgáltatás. Ehhez pedig megértő támogatás is kell. Vannak ugyanis a megyé­ben vállalatok, amelyek a másodállások megszüntetésekor először azokat az engedélyeket vonták vissza, amelyek a fa­lun lakó szakmunkásaik otthoni, munka utáni javító tevé­kenységére szóltak. Mások — mint a TITÁSZ, a MÁV Deb­receni Igazgatósága — mereven elzárkóznak attól, hogy dol­gozóik munka után ily módon jövedelemre tegyenek szert. Az engedély nem jelentene többet, mint hivatalossá tenné a fusizást. S mi ennek az előnye? Könnyebben ellenőrizhető, jobban befolyásolható, a mi­nimális adó révén még a tanácsi gazdálkodásban is ható té­nyezővé válna az ipar gyakorlása. Nem kellene félni a bün­tetéstől annak, aki munkaidő után két-három órát még dol­gozna, mert hivatalosan lenné. (lányi) Ezer fiatal -egy üzemben-Amíg felizzik a spirál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents