Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-01 / 284. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 1. KOMMENTÁR A nyugati sajtó Kongresszusra készül a VSZK Kampány után ég néhány hét és beiktatják magas hivatalába James Cartert, az Egyesült Államok új elnökét. Világszerte érthető várakozás előzi meg az elnök első megnyilatkozásait. De vajon jo- gos-e „első megnyilatkozásokról” beszélni? Hiszen az Egyesült Államok politikai porondja olyan, hogy minden jelölt több hónapos kampány alatt fejti ki nézeteit a belás külpolitika legfontosabb kérdéseiről, végül is — legalábbis elméletben — ennek alapján mondanak személyére nemet vagy igent a választók. Csakhogy mindaz, amit a jelöltek a kampány alatt mondanak, buboréknak bizonyul. Ez sommás megállapítás, mégsem újságírói túlzás, hanem a teljes igazság: az amerikai politikai gyakorlat sokszorosan bebizonyosodott modellje. Annyira az, hogy az amerikai szokásjog szerint a választások után a megválasztott elnöktől a sajtó sem kéri számon, amit a kampány alatt ígért. Hiszen azt egyedül és kizárólag megválasztása érdekében ígérte, és ki veszi azt komolyan? ... Amit azonban a már megválasztott el/nök mond, azt nagyonis jegyzik az amerikai és a nemzetközi politikai tőzsdén. És James Carter most ennek az általa is kitűnően ismert igazságnak a fényében nyilatkozott az egyik legnagyobb televízió-hálózatnak, a CBS-nek. Mintegy nyitányaként annak a korszaknak, amelyben a külpolitikai természetű állásfoglalások már nem a szavazókra sandítva vagy netán kacsintva hangzanak el, hanem — valóban diplomáciai, külpolitikai motívumok alapján. 4 4 z új elnöknek ezt az el1 * ső minden értelemben komolyan veendő nyilatkozatát bizonyos konstruktív elemek jellemezték. Nem kevesebbet jelentett ki, mint azt, hogy a második SALT-egyez- ményt már hónapokkal ezelőtt meg lehetett volna kötni, és az az amerikai fél — a korábbi kormány — hibájából nem jött létre. Azt is elmondta, hogy derűlátó a szovjet—amerikai kapcsolatokat illetően. Ha a kampány kötöttségeitől immár megszabadult politikus valóban a feszültség enyhítésére törekszik, minden oka megvan a derűlátásra: a Szovjetunió a jövőben is kész a kapcsolatok fejlesztésére. A békeszerető világközvélemény örömmel fogadta és üdvözölte azt a felhívást, amellyel a Varsói Szerződés tagállamai vezetőinek bukaresti tanácskozása fordult az európai biztonsági értekezlet záródokumentumát aláíró államokhoz, felszólítva őket, hogy mondjanak le a nukleáris fegyverek egymás ellen elsőként történő alkalmazásáról — írja a Pravda keddi száma. Ezt a véleményt tükrözik több nyugati sajtószerv .kommentárjai is. A Kölner Stadt- Anzeiger című nyugatnémet lap például kiemeli a Bukarestben megfogalmazott gondolat újszerűségét. Az Asza- hi Simbum japán újság pedig megállapította, hogy a szocialista országok a nukleáris leszerelés eszméjét védelmezik. Több nyugati lap ugyanakkor a fegyverkezési hajsza Hágában ‘kedden délután befejeződött a kilenc közös piaci állam kormányfőinek idei harmadik tanácskozása. Az EGK tanácskozásának ülését ezúttal, szinte teljes egészében a gazdasági kérdéseknek szentelték. Érdemi megállapodást azonban nem értek el, csupán elvi egyetértésre jutottak néhány kérdésben. A kormányfők kénytelenek voltak megállapítani, hogy a A Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottsága Vientiane-ban felhívást tett közzé a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának december 2-i, első évfordulója alkalmából. A Laoszi Forradalmi Néppárt felhívással fordul az ország minden dolgozójához, a népi felszabadító hadsereg harcosaihoz, a nemzeti felszabadító harc veteránjaihoz, a híveinek eszméit hangoztatja, és dühödt, rágalmazó kirohanásokat intéz a szocialista országok, ellen. A Reuter angol hírügynökség például úgy értékelte a javaslatot — mutat rá a Pravda —, mint a Varsói Szerződésnek a NATO-val szembeni fölénye megteremtésére tett kísérletet. A Quotidien de Paris című francia lap szerint a Szovjetunió arra használja fel az enyhülést, hogy gyengítse a NATO-t, s amilyen gyorsan csak lehet, a világdiplomácia vezetőjévé váljon. E rágalmak szerzőinek azonban, bármilyen ügyesen is fogalmazzák meg állításaikat, nem sikerül gyengíteniük azt a támogatást, amelyben a világ közvéleménye részesíti a szocialista országok új kezdeményezését — hangsúlyozza végül a Pravda. gazdasági fellendülés visszatértébe vetett korábbi reményeik korántsem váltak be teljes mértékben. 1976 második felében a gazdasági fejlődés ismét lelassult, a munkanélküliek száma emelkedett, az infláció növekedésének üteme alig csökkent. A jövő évi terveket veszélyezteti a nyersanyagok és mindenekelőtt a nyersolaj árának várható emelkedése — bár ezt a tanácskozáson elfotermelő kollektívákhoz, a parasztokhoz, minisztériumi és hivatali dolgozókhoz, a fiatalokhoz, hogy erősítsék a nép egységét, járuljanak hozzá a népi forradalmi hatalom megszilárdulásához. A párt hangsúlyozza, hogy a széles néptömegekben erősíteni kell a haza gazdájának érzését, folytatni kell a párt és a nép dicső forradalmi hagyományait, mindig készen kell állA Német KP országos vezetőségének elnöksége nyilatkozatában üdvözölte és támogatta a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének a helsinki záróokmányt aláíró kormányokhoz intézett javaslatát, miszerint kötelezzék magukat, hogy elsőnek nem alkalmaznak atomfegyvert egymás ellen. A Német KP felhívja a bonni kormányt, hogy támogassa a bukaresti tanácskozás javaslatát, folytasson olyan építő jellegű politikát, amelynek célja az enyhülés és a leszerelés megvalósítása. A Német KP egyidejűleg felhívta a szövetségi köztársaság minden békeszerető és demokratikus érzelmű polgárát, hogy igyekezzenek közösen gátat emelni a fegyverkezés és a kommunista- ellenes politika útjába. gadott nyilatkozat nem említi meg ebben a formában. A kormányfők végül is a Közös Piac gazdasági szolidaritásának megerősítését javasolták a válság ellenszeréül a következmények csökkentése érdekében. A hágai csúcstalálkozó hosszas vita után általános nyilatkozatot fogadott el a nyugat-európai politikai unió tervéről, az úgynevezett Tin- demans-jelentésről. ni az ellenség próbálkozásainak meghiúsítására, a haza megvédésére. A felhívás különös hangsúllyal szól annak fontosságáról, hogy erősítsék a testvéri szolidaritást a szocialista országok népeivel, támogassák a proletariátus, minden dolgozó nép harcát a békéért, függetlenségért, demokráciáért és a társadalmi haladásért. HÁGA Véget ért az EGK- csúcstalálkozó Vientiane 11 Laoszi Forradalmi Néppárt felhívása A vietnami kommunisták feladatai VIETNAM-SZERTE FOLYNAK a Vietnami Dolgozók Pártja megyei küldöttértekezletei, amelyeken megvitatják a központi bizottságnak a párt IV. kongresszusa elé terjesztendő beszámolója tervezetét és megválasztják a kongresz- szusi küldötteket. A kongresszusi beszámolótervezet közzététele és megvitatása az egységes Vietnami Szocialista Köztársaság kiemelkedő jelentőségű politikai eseménye. Jelentőségét az is fokozza, hogy a párt megalakítása, 1930. óta az ország helyzete most tette először lehetővé a párt kongresszusi dokumentumának előzetes közzétételét és országos méretű nyilvános megvitatását. A központi pártlap, a Nhan Dán öt teljes oldalát megtöltő beszámoiótervezet hét fejezetből áll: 1. a nagy győzelem és a történelmi fordulat; 2. a szocialista forradalom irányvonala Vietnamban; 3. a második ötéves terv iránya és feladatai; 4. a kulturális, társadalmi tevékenység; 5. a szocialista állam erősítése, a tömegmunka; 6. a világhelyzet, a párt nemzetközi feladatai és külpolitikája; 7. a párt vezető szerepének és harci erejének növelése. A dokumentum bevezető részében elemzi a 35 éves felszabadító harc múlt évi végső győzelmének körülményeit. A szocializmushoz hű forradalmárok törhetetlenül harcoltak mindaddig, amíg mindkét imperialista hatalmat ki nem verték Indokínából és meg nem valósították az ország újraegyesítését. A VDP ELŐZŐ, III. KONGRESSZUSA óta 16 év telt el. A beszámolótervezet ezt az időszakot elemezve megállapítja, hogy az amerikai agresszorok elleni hazafias ellenállás teljes győzelmével a vietnami forradalom új szakaszába lépett, amikor az egész ország független és egyesített, s amikor egyetlen stratégiai feladat előtt áll: a szocialista forradalom és a szocializmus építése. A beszámolótervezet megállapítja, hogy Vietnam az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő termelőerőkre támaszkodva nagy eredményeket ért el a szocializmus anyagi-műszaki alapjainak megteremtésében. A fejletlen mezőgazdasági ország a kezdeti nehézségeken már túljutott. Északon fokozatosan tökéletesedik a nagyüzemi gazdálkodás és délen is megkezdték a szocialista típusú népgazdaság alapjainak lerakását. Vietnam rendelkezik a gyors fejlődés feltételeivel: az országnak gazdag nyersanyagforrásai vannak, s a Vietnami Dolgozók Pártja vezette nép dolgos és kitartó. Északon még fejletlen a nehézipar, az országban még hiány van bizonyos mezőgazdasági termékekben és nem egészen ésszerű a munkaerő-elosztás. Délen még létezik a magántőke, esetenként ellenforradalmi szabotázsakciókat hajtanak végré, s naponta kell harcolni az amerikai és a saigoni rezsim maradványai ellen. A forradalmi erők előtt a beszámolótervezet a mai helyzetnek megfelelő feladatok teljesítését tűzi célul. A proletár- diktatúra megerősítése közben végre kell hajtani a termelési viszonyok, a tudomány és technika, valamint az ideológia és a kultúra forradalmasítását. Fontos feladat a mező- gazdaság korszerűsítésével az eddiginél jóval fejlettebb élelmiszer-gazdálkodás megteremtése és a terméshozamok növelése. A mezőgazdaság gyors fejlődése alapul szolgálhat az ipar reális, megfontolt, lendületes fejlesztéséhez, s a sokat nélkülözött nép jobb ellátásához. Gazdasági téren elsődleges feladat a nehézipar fejlesztése, de fel kell számolni a szegénységet, az elmaradottságot, s küzdeni kell az emberek szocialista tudatáért. VIETNAM KÜLPOLITIKÁJÁRÓL a beszámolótervezet •hangsúlyozza, hogy a párt tovább kívánja fejleszteni a testvéri szocialista országokhoz fűződő jó kapcsolatait és erősíteni akarja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat, annak egységét a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. Bőgős László Szeberényi Lehel |4 féttt REGÉNY , 82. — Ez az, látja. Fején találta a szöget. Egy falu, amelyik babonás rettegésben a saját ellenségét fedezte! Mondhatnám, túlzás nélkül: szövetsé. ges volt vele. Fonák, mi? Pedig így van, ha végiggondoljuk. Röhögni kell: az áldozatok mint bűnpártolók! Ezek a derék késtulajdonosok itt mögöttünk. Ma is hallgatnának, ha nem borul fel a serbli. Hagynának a sötétben tapogatózni. Látja, ez, ez a fantasztikus! Pipáját kiemelte a foga közül, s a levegőbe csapkodott vele. — A bűnpártolás bíróság elé tartozik! Ad abszurdum "íve a dolgot, ez is oda lenne állítható. De mit állítsunk a bíróság elé. Az ostobaságot? A sötétséget? — A történelmet — ajánlót, ta Buda tanító keserű szájjal. Ballagtak hallgatva. Kisvártatva Maigret megint kiszól pipája füstjének, s tűnődéseinek élénk gomoly- gásából: —Nem mondom, ami a trófeákat illeti, fura hobbyja van az ipsének S még ahová gyűjti! Eredeti ötlet... Játékos figura lehet, anyi szent. De hogy az istenbe került oda a kenyérvágó kés? Persze, biztos a lánynál volt... Fene érti... S még egy: a humánuma. Az ábra szerint ebben elég következetes. Reménykedjünk, hogy a lánnyal is ... Talán. Sötétig járták a sziklás vidéket. Az ismeretlen támadónak, s a lánynak nyomára sem leltek. Még két napig keresték őket. S akkor a munkások hazamentek. A rendőrök is elhagyták a falut. Maigret kezet rázott a tanácselnökkel. Csüggedt volt, s e szókkal búcsúzott: — Természetesen még nem zártuk le az ügyet. Amikor Anyicska fényben aranyló fürtjei fenn a kőbánya peremén, az erdő árnyékának éles vonalán ellobbantak, s láthatatlanná lett azoknak, kik odalentről a röstellkedés és aggodalom tekintetével követték, nemcsak a szemmel érzékelés szála szakadt meg. Anyicska is érzett szálszakadást. Szívdobbanás jelezte. A földtől elszakadok jutottak eszébe, az űrutazók, kikről annyit írnak, és beszélnek mostanában. Mintha eddig az ámyékvo- nalig tartott volna valamiféle vonzás. A földé, amit oly otthonosan tapodunk belőle való hús-vér lábbal. „Röghöz ragadt” — mondjuk. Ó drága rög: realitás, te ismerős, a biztonság illúzióját adó fészkünk sártapasztéka. Hogy le tudod kötni szárnyainkat! S im, ha elszakadunk tőled, mily riodalommal vágyunk vissza. Az űrben lebegésnek, a súlytalanság kellemetességé^ nek a szívre szakadó súly az ára: a magány alig viselhető szorongatása. Anyicska ezt érezte, az erdő árnyékába, majd magába az erdőbe olvadván. Érezte csak, értelemmel nem járta be így az érzés kusza rétegeit. Azt érezte csak tisztán, hogy mindentől Mszakadt, amihez kötődött. S magára maradt egészen. Az erdő hűvös félhomálya, leskelődő, alattomos csendje, az ismeretlenség, idegenség lelket ölelő ellenséges karja — ilyen lehet az űr fojtogatá- sa, amint a földgolyótól elszakadt magányos emberszármazékra tekered ik, A négy fal védettségében nőtt lényre rászakadt a falaknélküliség világa, a határtalanság, a végtelen minden bizonyosságot, biztonságot elnyelő, ijesztő és sivár réme. Egyedül, a mély erdőkön így érez az ember, hol nem kapaszkodhat a szem határokba, és bizonyosat se tud róluk, hogy vannak-e egyáltalán. Maga az út, ez a reményfonal is eltűnt a járatlan fűbe, kúszva, sarjnövények és sáfrányok alá. A harangvirágok üzengettek csak, mint kék csillag a lét melegebb tájairól. Anyicska haragosan intette csendre szívét: „Mitől félsz? Hiszen nem is létezik... Be kell bizonyítanod, hogy nem létezik”. Dacosan vágta a sűrűségben a sejtelme, az ösztöne szerint a csapást. Magában beszélgetett, csipkelődve a gyengeség sarjaival, melyek felütötték fejüket az erősnek hitt lélekben. „Hiszen az erdő lánya vagy. Lon_ ci mondta”. „Téged, megvéd az erdő”. „Igen, de ezt az erdőt itt nem ismerem” — felelt egy mélyebbről való hang. „Majd most megismered” — szól újra a csipkelődő. És kellett neki ez a beszélgetés, hogy társaságot teremtve magának, elűzze a szorongást. És az időt elvesztette, az utat nem érzékelte. Elég, hogy tudta: mélyen bent jár a. járatlan rengetegben. Szétnyíltak előtte, meg összezárultak mögötte az erdő szálfa- és bozótrendjei. A terep vad és nyugtalan lett. És akkor hirtelen egy kürtőn át bezuhogott a fény. Bezuhogott egy szűk sziklakatlanba a peremre kapaszkodó szálfák alkotta kürtőn. Odalenn a sziklalépcsők alján kis víz csillogott: a forrás. A víz csevegése zengve szólt a sziklák csendjén. Leereszkedett a kőlépcsőkön, a tenyérnyi fűpadra, mely élénkzölden és selymes, sűrűn tenyészett a víz közelében. Leereszkedett, és most először nézett körül, eddig egyszer se tette, mióta elindult. Erőltette nyakát. Mintha forgásában különös rozsda akadályozná. „Félek látni? — haragudott magára. — Azért is szembenézek veletek, ti fák, és kövek! Nem félek, hogy megmozdultok”. Belemeresztette szemét a lombokba, majd lesiklatta a vízre a hallgatag sziklák szürke hátát. S megint fel a lom. bokra, a titokrejtő, sunyi bozótra, mely sűrűn, ragacsoskuszán betelepedett a sziklák közé. Farkasszemet nézett mindegyikkel: meg-megmárt- va tekintetét a vízben, s kirántva, fellendítve onnan, mintha próbálná. A lelkét próbálgatná. Vagy edzené. Az asszonyok rémmeséi mind eszébe jutottak. És hiába akarta elhessegetni. A fiúk lesunyt szemmel, gyáván ültek a tűz körül. És hiába akart a képtől szabadulni. Szabadulni — mondta csaknem hangosan. Tudta, hogy az embereknek meg kell szabadulniok valamitől. Mitől is? ... A szívük ostoba félelmétől Hogy minden béklyóktól megszabaduljanak. Hogy élni tudjanak. Élni. Szabadon, em. bér módjára. Emelt fővel, nyílt tekintettel. Okosan és méltósággal, és nem mint a földhöz lapuló csúszómászó. Kocsmák és minden nyomorok mélyén oktalanul bujkáló. Ezért kellett neki idejönni. Erre a lehetetlen helyre. Ilyen buta módon, magányosan farkasszemet nézni az őscsenddel. Szíve zakatoló bátorságával megváltani őket! Óhatatlan, hogy e szíváldozathoz ne társítsunk amolyan bibliai gödölyeáldozatot. A lány mindezekre csak homályosan gondolt. De dacos és erős lelke minden figyelmével mégis. (Folytatjuk) A Varsói Szerződés tagállamainak javaslatáról
