Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-29 / 307. szám
1976. december 29. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Gazdasági időszámításunk IRTA: BALLAI LÁSZLÓ, AZ MSZMP KB GAZDASÁGPOLITIKAI OSZTÁLYÁNAK HELYETTES VEZETŐJE Kisvárdán az új kórház hő-, melegví z- és gőzellátását korszerű, nagy teljesítményű kazánok biztosítják. (Elek Emil felvétele) Favágók között az erdőben Fejsze nélkül — mikrobuszon ZZizz... zzizz... Gyors egymásutánban, két vágás és kés* a hajk. A lábon álló fa törzséből, közvetlenül a talaj fölötti részéből vízszintesen kimetszett ék. A hajkolást mindig azon az oldalon végzik, amerre a fának dőlnie kell. Általában a még lábon álló erdővel ellentétesen. Aztán már a másik oldalon harap bele a fa törzsébe a motoros kézifűrész. A hosz- szabb lélegzetű döntővágás következik. Aztán a döntővilla ösztökélésére nagy robajjal földre zuhan a derékvastagságú óriás... Néhány perc? Talán annyi sem. Már mennek is a következőhöz... A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGRE a folyamatosság, a részfolyamatok kölcsönhatása, összefüggése a jellemző. A gazdaság egyes területei, a fejlődés fő mutatói (a termelés, a fogyasztás, a beruházások, az export, az import stb.) szoros kapcsolatban állnak egymással és így naptári dátumokhoz nem kötődő, egyik évről a másikra áthúzódó egységes folyamatot alkotnak. A szocialista országokban a gazdasági folyamatok a terv- gazdálkodás körülményei között bontakoznak ki. A gazdasági tevékenység folyamatosságával szemben a népgazdasági, vállalati, tanácsi tervek naptári évre (évekre), meghatározott időtartamra vonatkoznak. A különböző időszakokra vonatkozó tervek közötti összhang biztosított. A tervek teljesítésére — többek között — megfelelő érdekeltségi rendszer ösztönöz. A tervek teljesítéséhez fűződő érdek, az egyoldalú naptári év szemlélet az időszak végén gyakran a gazdasági folyamatok erőltetett ütemű fel- gyorsulásához vezet, amelyet később a gazdasági tevékenység visszaesése követ. Téves lenne azonban ebből azt a következtetést levonni, hogy a tervidőszak végi „kiugró” teljesítmények, a termelési, forgalmazási „hajrá” a szocialista tervgazdálkodás lényegi sajátossága. Gazdasági növekedésünk azonban sohasem lehet teljesen egyenletes olyan értelemben, hogy minden fő folyamat állandóan azonos ütemben növekedjék. Ez sehol és semmilyen időben nem érvényesül. Nincs is ilyen követelmény. A viszonylag egyenletes ütemű fejlődés kritériumában egyfelől kifeje- jésre jut az, hogy egyes területeken a gazdasági folyamatokra jelentős hatást gyakorolhatnak gazdaságon kívüli tényezők (pl. az időjárás a mezőgazdasági termelésre, az ebből adódó anyagellátás az élelmiszeripari termelésre, egyes folyamatok alakulása szezonális jellegű), másfelől egy olyan kis országban, mint Magyarország, a gazdaság jelentős világgazdasági hatásoknak van kitéve. Amennyire egyértelmű az, hogy a fejlődés bizonyos ütemkülönbségei elkerülhetetlenek, annyira nem tekinthető szükségszerűnek azok bizonyos nagyságot meghaladó mértéke. A gazdálkodás jelenlegi gyakorlatában gyakran találkozunk a gazdasági folyamatok olyan mértékű ütemte- lenségével, amelyek a terv- gazdálkodás tartalmi követelményeivel ellentétesek és nem felelnek meg gazdasági fejlettségünk színvonalának, a gazdaságirányító szervek által biztosított feltételeknek. KÜLÖNÖSEN A TERVIDŐSZAKOK VÉGÉN rendszeresen ismétlődő „kiugró” teljesítmények, a termelési és forgalmazási hajrá és az azt követő visszaesés szembetűnő és okoz jelentős károkat. Az ipari termelésben pl. csaknem minden év decemberében 15-20 százalékkal nagyobbak, a következő év januárfebruárban ezzel szemben rendszerint mintegy 10 százalékkal alacsonyabbak a teljesítmények, mint az év átlagában. Az egymást követő december—január hónapok teljesítményei között gyakran 25-30 százalékos különbségek találhatók. Még ennél is nagyobbak az ütemtelenségek egyes iparágak termelésében (pl. gépipar) és hasonló év végi „hajrá”, év eleji visszaesés figyelhető meg a beruházások üzembe helyezésénél (pl. lakásátadások), az export—import forgalomban, stb. A helytelen szemléletből, a gazdálkodási fogyatékosságokból adódó ütemtelenségek rontják a gazdasági hatékonyságot, fékezik a gazdasági fejlődést. A termelési, felhasználási, értékesítési hajrák hatására nő a termelés költsége (pl. a több selejt és túlóra növeli az anyag-, energia- és bérköltségeket); romlik a termékek minősége, megbízhatósága és ezáltal piaci helyzete, perspektívája; a termelők a nemzetközi piacokon lökésszerűen változó árukínálattal nehezebben tudnak a legkedvezőbb áron értékesíteni. Ezzel szemben az év eleji csökkentett tempójú munka a termelési kapacitások és a rendelkezésre álló munkaerő kihasználatlanságához vezet. AZ V. ÖTÉVES TERV gazdaságpolitikai céljai között kiemlekedő helyet foglal el a gazdasági munka hatékonyságának erőteljes fokozása és a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításával összhangban a fejlődés dinamizmusának fenntartása. A gazdasági növekedés egyenetlenségének mérséklése tehát az ötéves tervcélok megvalósításának egyik jelentős, eddig még nem kellően hasznosított tartaléka. 1976. elején — a korábbi évekhez hasonlóan — mérséklődtek a gazdálkodás különböző területein a teljesítmények. Csökkentésük részben összefüggött az V. ötéves terv indulásakor végrehajtót! változásoknak a vállalati magatartásra gyakorolt hatásával. A vállalatok egy részénél a módosított gazdasági szabályozók hatásainak felmérése, a tervekben és a gazdálkodásban való érvényesítése az indokoltnál lassúbb volt. Késleltette a gazdálkodó szervezetek nagyobb aktivitásának kibontakozását a szocialista külkereskedelmi tárgyalások elhúzódása is. Később — az átmeneti bizonytalanság, óvatosság megszűnésével egyidejűleg — fokozatosan kibontakoztak azok a kedvező tendenciák, amelyek a legfontosabb gazdaság- politikai célok, a gazdasági egyensúly helyreállításának és a hatékonyság javításának folyamatát segítik. Az 1977. évi — az ez évi elmaradásokkal megnövelt — tervfeladatok ismeretében még inkább arra van szükség, hogy a gazdasági munka lendülete tovább folytatódjék, illetve fokozódjék. A soron következő magasabb követelmények teljesítéséhez az szükséges, hogy az 1976. és 1977. naptári évek közötti átmenet, az összefüggő gazdasági folyamatok áthúzódása zavarmentes, viszonylag egyenletes legyen. Ehhez a központi gazdaságirányító szervek kedvező feltételeket teremtettek. 1977. elején a gazd.asági szabályozókban csak kisebb módosításokra került sor, alapvető szervezeti változásokat sem terveznek. Az illetékes szervek év közben — nem várva meg a tervkészítés időszakát — határozatokat hoztak az állattenyésztés fejlesztésére, a zöldség- és gyümölcstermelés és -forgalmazás javítására, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelési és értékesítési biztonságának fokozására, soron kívüli intézkedéseket tettek az aszálykárok mérséklésére. A termelés anyagi-műszaki ellátása alapvetően kielégítő. A központi gazdaságirányító szervek az 1977. évi nép- gazdasági terv céljairól és követelményeiről a szokásosnál korábban tájékoztatták a vállalatokat. Mindez kedvező feltételeket teremtett a gazdálkodás számára ahhoz, hogy az 1977. évi felkészülés minden eddiginél gondosabb legyen és az irányítás, a végrehajtás minden szintjén az év kezdetétől a tervben foglalt célok megvalósítására összpontosuljon a munka. MAR 1977 JANUÁR ELEJÉN SZERVEZETTEN, jól előkészített gyártással lehet és kell hozzáfogni a tervcélok megvalósításához. Január elején és nem hónapokkal később. A jövő évi tervcélok 12 hónapos egyenletes és lendületes munkával teljesíthetők. Január és február már nem lehetnek a további tervezés, felkészülés hónapjai; nem szabad megengedni, hogy a vállalatok teljesítményei lényegesen elmaradjanak az erőforrások, lehetőségek csökkentett mértékű kihasználása miatt. A termelés hatékonyságát nem ronthatja a termelés és az árukibocsátás ütemtelensége. Az év eleji teljesítmények növelésével, a munkaidő teljesebb és jobb minőségű kihasználásával a vállalatok a meglévő, jelentős tartalékaikból meríthetnek. A vállalatoknál az irányítás és végrehajtás minden szintjén az adott tervezési-érdekeltségi rendszer keretében a népgazdaság érdekeinek felismerése és képviselete hozzásegíthet a termelési, árukibocsátási átmeneti zavarok megelőzéséhez, szervezett elhárításához. Valahol Gávavencsellő, Kótaj és Nyírtelek háromszögében. egy lankás domboldalon végzik a fakitermelést. Az év utolsó nekifutása ez a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nyíregyházi erdészetének több száz hektáros, egybefüggő erdejében. Itt dolgozik a tizenegy tagú Barátság szocialista brigád is. — ők már december húszadika körül teljesítették az éves tervet — mondja Fekete Ferenc, fahasználati műszaki vezető. — Az pedig háromezer-háromszáznyolc- vanöt köbméter. Körülbelül húszszázalékos túlteljesítésük lesz ... Harminc évet élt... Miközben a földön heverő fa körül csoportosul a brigád, Laskai Lászlóval, a brigád helyettes vezetőjével megkíséreljük megállapítani a vén akác életkorát. Körülbelül harminc gyűrű. Vékonyabb, vastagabb. Amilyen az időjárás volt. — Élt harminc évet... Mintha sóhaj szállna át az erdőn. — Nem sajnálják? — Hát... Nem! Újat ültetünk helyette. Fiatal, új erdő lesz itt is pár év múlva ... A többiek is belekapcsolódnak a beszélgetésbe: — Esetleg nyáron, amikor madár fészkel rajta. Azt sajnáljuk. — Megtettük már. hogy az odvas fát, amelyben fakopáncscsalád lakott, az odú felett vágtuk le, hogy megmentsük a fiókákat. — Nem fáznak? — Aki a fakitermelésnél fázik, az nem dolgozik. — Géppel könnyebb ... — Nagyobb a követelmény is. Munkaóránként egy emberre egy egész hét tized köbméter... Óránként váltás —... és el kell végezni a feldarabolást, kérgezést. mág- lyázást, sarangolást, hasoga- tást is. — A géppel egy ember egyfolytában csak egy órát dolgozhat, aztán váltani kell. így jut a többi munkából is mindenkinek. — Hány fát vágnak ki, egy műszak alatt? — A vastagságtól függ. Kétszáz-kétszázötvenet. — S amikor még csak fejszével dolgoztak? — Akkor még tuskós irtás volt, gyökerestől kellett kiemelni a fát. Egy-egy nagyobb fával egy napig is elkínlódott két ember. — Különösen télen, ha mélyre húzódott a föld fagya. Elég volt egy műszakban kifagyolni a másfél méter átmérőjű gödröt. — A tuskó most már marad. Majd kiszedi a gép... — Hol van a fejsze? — A raktárban. Nagyon ritkán van rá szükség. Csak ezekre a kicsikre, a vékony gallyak levágásához. A darabolást, meg a vastagabb gallyak eltávolítását is géppel végezzük. — Hol laknak? — Tiszabercel, Paszab, Ti- szatelek. — Hogyan járnak munkába? — Valamikor kerékpárral, motorral. Két éve pedig mikrobusz hoz-visz bennünket. — Étkezés? A favágás most sem majális — Meleg étel otthon. Itt legfeljebb meleg tea télen. — Pedig tudunk mi főzni is. Olyan lebbencset, hogy meg lehet rajta fordulni... — A slambucra mondják ezt... — Változik az idő. Hol van már a fejszével kujtorgó favágó? Motoros fűrész, mikrobusz, aztán jön majd a fakitermelő kombájn. — Fahasogató gépet is láttam a múltkor a tévében ... — Melyik évszakot szeretik a legjobban? — Sokan azt hiszik, hogy a nyár nekünk a legjobb. Nem. A tavasz, vagy az ősz. A tél mégiscsak hideg, a nyár meg fülledt, meleg. Olyankor csak sétálni, pihenni jó az erdőben. — Bizony, a favágás most sem majális, a gépet tartani is csak kérges tenyérrel lehet ... Az aranykoszorú mellett kétszer szerezték már meg a vállalat kiváló brigádja, egyszer pedig a szakma kiváló brigádja címet. Jövőre megpályázzák a Magyar Népköz- társaság kiváló brigádja kitüntetést. * A brigád vezetője Farkas István, tagjai: a két Laskai testvér. István és öccse László, a brigádvezető helyettese, aztán Oláh István, Molnár Károly, Nagy Sándor, Balogh János, Deák Imre, Fedor Béla, Lökös József és Szilvást Miklós. És ide tartozik Bandi, a nagy testű muraközi ló is. Egy éve vásárolták. Az ő szerszáma a közelítő kerékpár, hogy ne kelljen vállon hordani a fát. Egyedül ő nem jár haza. ott van a szállása egy erdőszéli háznál... Tóth Árpád E inden délután eligazítást tartanak a napkori Kossuth Termelőszövetkezet szakvezetői. Ebéd után a szövetkezet elnöke, a főagronómus, a főkertész és a brigádvezetők megbeszélik az eddig végzett munkát, döntenek a másnapi tennivalókról. Erdei Ferenc, növénytermesztési brigádvezető tizenöt éve dolgozik a szövetkezetben, tizenöt éve rendszeresen részt vesz az eligazításokon. — A szövetkezet megalakulásától brigádvezető vagyok. Hosszú volt ez a másfél évtized, sokszor bejöttünk .az irodába megbeszélni a dolgokat. Beszéd közben természetes egyszerűséggel cseng a hangja. Érzem, szívvel végzi a munkáját, azt csinálja, amit szeret. Így lehet dolgozni, eredményt elérni. — Magunk között csak brigádnak nevezzük azt a kétszáznyolcvan fő növénytermesztőt, akik kora tavasztól késő őszig végzik a szántóföldi és kertészeti növények ápolását. A brigád zöme nő. A férfiak a rakodásban, szállításban és a talaj-előkészítésben dolgoznak. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, megbeszéljük apró és nagy gondjainkat, terveinket. Legnagyobb munkánk, az almaszedés október végén befejeződött. Nagy kő esett le mindannyiunk szívéről. Csaknem 800 vagon alma termett és nem kis feladat ennek leszedése, csomagolása, szállítása. A brigádvezető határozottsága tiszteletet ébreszt az emberekben. De nemcsak ezért tisztelik a faluban. Községi tanácstag, párttag és a szövetkezet vezetőségének is tagja. Közéleti ember. A britfáilvezet« — Mindig szívesen végeztem társa- dabni munkát. Az ifjúsági mozgalomba a felszabadulás után kapcsolódtam be, így nem ért váratlanul negyedszázaddal ezelőtt a tanácstagi megbízatás. A múltban napszámosként kereste a kenyerét. A szülői háznál öten voltak gyerekek, nehezen éltek, úgy ahogyan sokan akkor. Nap, mint nap küzdöttek a létért, a megélhetésért. Ez a küzdés késztette állásfoglalásra: melyik oldalra álljon. Eddigi munkájával már bizonyított. Így fogalmazott: „Van viszonyítási alapom: mi volt akkor és hová fejlődtünk most.” — Huszonöt családot képviselek a tanács ülésein, ennyi gondot, örömöt viszek magammal minden alkalommal a tanácsházára. Évente tanácstagi beszámolót tartok. Ilyenkor nagyon sok dolog a felszínre kerül. Persze, a tanácstagi munkám nem korlátozódhat csak az éves beszámolókra. Ha végigmegyek az utcán, megállók az emberekkel, elbeszélgetek velük, kérdezgetem őket. Három éve párttag. Ügy érezte, a kommunisták között a helye, habár addig is együtt dolgoztak közösen, közös célért. Mint tanácstag és mint párttag munkálkodik azon, hogy megfelelő minőségű ivóvizet kapjon a község, minél hamarabb megépüljön a vízmű. M unkaideje reggeltől estig tart. Bármikor megkeresik, készséggel áll az emberek rendelkezésére. Felesege és egyetemista fia megszokta, hogy a férj, az apa keveset tartózkodik otthon, mások ügyét intézi. Sipos Béla
