Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-29 / 307. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. december 29. Napi külpolitikai kommentár Menekülés a zsákutcába Pretoriában még folynak a fokvárosi zavargások nyomán kezdődött tárgyalások az apartheid rezsim „erős emberei”, Krueger rendőrminiszter és Van den Bergh, a Boss nevű titkosszolgálat főnöke között. Aligha jóslás, ha azt állítjuk, hogy az elnyomás két szakembere ismét csak az erőszak fogalmaiban gondolkodik és nem sokat törődik a lényeggel: azzal, hogy a dél-afrikai Sowetóbap elindult folyamat immár állandósult és ahhoz, hogy véget érjen, az okot, a fajüldözés gyakorlatát kellene felülvizsgálni. A rezsim „kisöccsénél”, a rhodesiai fehértelepeseknél ugyancsak a megszokott hangok.hallatszanak: az elnyomottak kétségbeesésének, haragjának kiáltásai. Miután Ian Smith miniszterelnök egy jottányit sem hajlandó engedni holmi észérveknek és ezzel már-már nyugati támogatóit is kifejezetten idegesíti, a világsajtó joggal ír a genfi Rhodesia-kon- ferencia zsákutcájáról. Érthető, hogy a közeli múltbein megnövekvő, majd most ismét halványuló remények egyfajta politikai sokkot okoztak Rhodesia tömegeiben. Tízezrek érezték úgy, a rendelkezésükre álló — korlátozott számú és veszélyes — eszközökkel is nyomást kell gyakorolniuk rabtartóikra. Pontosan ezt tették. Salisburyben, a fővárosban ennek az elhatározásnak az egyik legfontosabb megnyilvánulása a közlekedési dolgozók politikai tömegsztrájkja volt. A fekete buszvezetők, kalauzok, garázsmesterek harcos elszántságát bizonyítja, hogy habár többségükben mélyen vallásos emberek —, vállalták, hogy a szeretet ünnepét a gyűlölet elleni harc jegyében Smithék börtöneiben töltsék. A rendszer az elkerülhetetlen véget afféle „előre meneküléssel” igyekszik feltartóztatni, csapkod befelé és ugyanezt teszi kifelé is: Botswana határterületei ellen megkezdte, a szomszédos Mozambik ellen pedig tovább folytatja terror- támadásait. Ilyen körülmények között több mint érthető a mozambiki kormány nyilatkozata: Maputo nem fog habozni, hogy szükség esetén — magyarul: ha „a fehér bástyák” belehajszolják — barátai segítségét kérje, „függetlenül attól, mit gondol majd erről az ellenség”. Angola esetében már bebizonyosodott hogy az ellenség mit gondol erről. De az is, hogy ez a segítség az antikolonia- lista erők győzelméhez vezetett egy életre-halálra menő önvédelmi harcban. A Pravda cikke II Carter-kormányról A Himalájától az óceánig (1.) Ez hát India... Losonczi Pál a hissari egyetem tangazdaságában. TELEX... ANKARA A Tercuman című, Isztambulban megjelenő, nagy példányszámú konzervatív napilap kedden közölte: Törökország kivonja fegyveres erőinek egy részét a NATO parancsnoksága alól, ha az Egyesült Államok kongresz- szusa nem hagyja jóvá a török—amerikai „védelmi” Szerződést. Törökország állítólag már a NATO legutóbbi brüsszeli tanácskozásán a tagországok értésére adta, hogy a szerződés elvetése esetén véglegesen bezárnák a Törökország területén lévő amerikai támaszpontokat. Felelős török személyiségek a lap szerint kijelentették —, hogy az országnak a NATO- val fennálló kapcsolatait nem lehet különválasztani a török—amerikai viszonytól. A szerződés elutasítása nyomán a fegyverekben és hadianyagokban fellépő „űr” — hangoztatták ezek a személyiségek — természetszerűleg kihatna Törökországnak a NATO-ban való részvételére. BUKAREST A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának székházában hétfőn és kedden munkaülést tartottak Ni- colae Ceausescu elnökletével. A munkaülésen egyebek között megvitatták az 1977. évi népgazdaság-fejlesztési terv teljesítésével, különösen az anyagfogyasztás csökkentésével kapcsolatos intézkedéseket, az ellenőrző munkás- tanácsok tevékenységét, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkáját, valamint a néptanácsok tevékenységét a helyi ipar, a területi fejlesztés és a lakosság ellátása terén. A munkaülés végén Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára mondott beszédet. ANCONA Keddre virradó éjszaka enyhe földrengés rázta meg Közép-Itália keleti részét. A 3,7 erősségű (Richter-skála) földmozgás, amelynek epicentruma Rómától 170 kilométerre észak-keletre Mace- rata város közelében volt, nem okozott személyi sérüléseket, illetve anyagi károkat. RÓMA Kedden 48 órára beszüntették a munkát a szicíliai földmunkások. Akciójukkal amiatt tiltakoznak, hogy a földbirtokosok beszüntették a bértárgyalásokat, és nem hajlandók új munkahelyeket biztosítani. A szicíliai munkásokhoz hasonló sztrájkokba léptek az észak-olaszországi Lombardia tartomány földmunkásai is. TOKIÓ Kedden megnyílt a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. Mint az Akahata című napilap jelenti, a kétnapos ülés napirendjén az általános választások eredményeinek értékelése, a Japán Kommunista Párt legfontosabb feladatainak megvitatása és egyéb időszerű kérdések szerepelnek. ULÁNBÁTOR Kedden Ulánbátorban a nagy népi hurál, a mongol parlament megvitatta és egyhangúlag elfogadta az 1976— 80-as népgazdasági és kulturális tervet. Az új ötéves terv a társadalmi össztermék 44,8 százalékos és nemzeti jövedelem 41,9 százalékos növelését irányozza elő — az 1975- ös értékeihez képest. A terv szerint a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 1980-ig 16,5 százalékkal növekszik. TEHERÁN Az iráni kormány hivatalosan cáfolta azt a Kuvait által terjesztett hírt, amely szerint Irán azt kérte volna, hogy hívják össze a kőolaj- exportáló országok szervezetének (OPEC) rendkívüli értekezletét a tagországok kőolaj-kitermelési közös politikájának kidolgozására. Az 1977 januárjában hivatalba lépő Carter amerikai elnök kormányában a demokrata párt „mérsékelt centrumnak” nevezett középszárnyához tartozó politikusoknak juttatta a vezető posztokat — állapítja meg a Pravda keddi száma. A lassan teljessé váló új kormány összetételét elemezve a lap rámutat, hogy bizonyos előzetes várakozásokkal ellentétben Carter nem sok „új arcot” hozott magával. A már kinevezett mihiszterek és fehér házi tanácsadók fele John Kennedy és Lyndon Johnson idejében is felelős kormányzati, illetve diplomáciai poszton szolgált. A Kínai Kommunista Párt elnöke december 25-én értésre adta, hogy hamarosan az egész párt- és államgépezetet átszervezik, amihez nyilvánvaló indítékként a ,/légyek bandájának” bukása, illetve az általuk hátrahagyott „métely” eltávolítása szolgál. Hua Kuo-fengnek, a KKP KB és a kínai államtanács elnökének az országos mező- gazdasági konferencia plénuma előtt elhangzott beszédét a kínai lapok kedden teljes terjedelmében ismertették. Ebben a többi között Huanak a következő kijelentése is olvasható: „A központi bizottság a jövő évben, egy arra alkalmas időben az egész párt soraiban helyre- igazítási és megerősítési mozgalmat kezdeményez.” (A „helyreigazítás” Kínában rendre a nagy politikai bukásokat követte: ilyet rendeztek például Lin Piao bukása után is. A „helyreigazításon” Kína külföldi megfigyelői általában tisztogatást értenek.) A párt sorainak megtisztítását Hua Kuo-feng az alábbiakkal indokolta: „Uj párttagokat verbuváltak a párt szervezeti szabályzatának megsértésével, kádeAz elkövetkező évek amerikai külpolitikájának irányítóiról szólva a Pravda e személyek ellentmondásos politikai életrajzára hívja fel a figyelmet. Közülük többen, bár annak idején a hidegháború hívei voltak, reális szellemben felül tudták vizsgálni korábbi nézeteiket. Ami Cyrus Vance külügyminisztert Is Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadót illeti, ők, ha fenntartásokkal is, de kiállnak az enyhülési folyamat folytatásáért, a Szovjetunióval kötendő konstruktív megállapodások lehetőségeinek kereséséért. reket léptettek elő a Mao elnök által rögzített öt követelményt semmibe véve, sőt, az is előfordult, hogy rossz elemeket vettek be a pártba és csempésztek be a vezető testületekbe.” „Ez az ördögi burzsoá irányzat a legnagyobb mértékben megrongálta pártunk szervezetét és megmérgezte párttagjaink gondolkodását. Óriási károkat tett a párt harci erejében és tömegkapcsolataiban.” Az államgépezet megreformálásáról Hua a következőket mondta: „A jövő évben, erre alkalmas időben, meg kell tartani a tartományok, tartományi jogú városok és autonom területek népi gyűléseit (tanácsválasztásait). Vita és demokratikus konzultáció révén be kell választani a forradalmi bizottságokba (tanácsokba) azokat az elv- társakat, akik eleget tesznek a Mao elnök által támasztott öt követelménynek, szoros kapcsolatban állnak a tömegekkel és valódi támogatást kapnak tőlük.” A KKP KB elnöke ezzel egyidejűleg „aktívabb szerepet helyezett kilátásba a forradalmi bizottságok (tanácsok) számára „a párt központosított vezetése alatt”. Repülőtér, katonazenekar, himnuszok, vezényszavak, sisakos és turbános katonák. Lépteink alatt a szubkontinens földje. Az elnök üdvözli India vezetőit, a magyar kolónia tagjait ■'és felénk tart. Alacsony emelvényre lép, majd nyilatkozatot tesz az indiai sajtónak, rádiónak, televíziónak. Tőlem kartávolságra türkiszkék száriban Indira Gandhi. Kissé gondterhelt, de nem kelt fáradt benyomást. Időnként átnéz hozzánk, tekintete végigfut a sorokon, ismerkedik az arcokkal. Egy komoly úr napernyőt tart fölé. A kocsisor elindul, s most már Delhi utcáin járunk. Ez hát India, gondolom, de semmi olyat nem látok, amit előismereteim, vagy mondjuk így előítéleteim szerint látnom kellene. Se szent tehenek, se elefántok, se koldusok, se rosszul táplált emberek. Se passzát szél, se forró monszun. Szabályos igazi nyár. amire otthon azt mondjuk, gyönyörű nyarunk van. Egy anya közel áll elsuhanó kocsinkhoz, karján a bébi kis rékliben, de alul pucér. Jól látom, a gyerek pufók arcát, elégedetten alszik anyja vállán. Az első benyomások mindig meghatározói az élménynek. Egy téren csipkeszerű, fehér márvány épületek, gépkocsink útját piros kakas- tarélyos katona irányítja. Virágba borult bokrok, gépkocsivezetőnk mondja ugyan a nevét, de nem tudom megjegyezni. Azt annál inkább, hogy 60 éves, hét gyermek apja, második világháborús veterán, ott volt akkor is, amikor a japánokat kiverték Szingapúrból. India címerében tehén látható. Nehru mondta, nem véletlen, hogy India címerállata se nem sas, se nem oroszlán, hanem a jámbor tehén. Jelképe az erőszak- mentes harcnak, amelyet India függetlensége kivívásáért folytatott és jelképe a hindu vallásnak, amely ma is az életfelfogás alapja. De azért, ahogy elnézem a gépkocsivezető markáns arcát, lehet hogy ez csak jelkép ... Indiában nincsnek sírok és nincsenek temetők. Legalábbis én egyet sem láttam. A hindu vallás felfogása szerint halottaikat elégetik, generációk megtermékenyítő hamuját szívta már magába a föld. Nehru sírja kis földhalom egy nagy liget közepén, gyenge füvekkel behintve és persze ez sem sír, csak emlékhely. Nehru, akárcsak Gandhi, sehol sincs eltemetve. Az emlékhely mindössze azt jelöli, ahol elégették Nehru földi maradványait. Körüljárjuk a dombot, az elnök elhelyezi rajta a koszorúját és megigazítja a nemzetiszín szalagot. Nemzeti színeink majdnem azonosak India színeivel. A különbség csak annyi, hogy náluk a piros nem annyira piros ... ★ Könnyű írni India történetéről, de nem könnyű írni arról, hogy mi van ma Indiában. Különösem'nem könnyű hat nap benyomásai alapján megfogalmazni ezt, bármenynyire is kísért a látvány, az egyszerű indiai ember türelme, nyugalma, természetes intelligenciája, szerénysége. Nyoma sincs itt semmiféle nyüzsgésnek, törtetésnek, agressziónak, rohanásnak. Miből táplálkozik, honnan ered ez a magatartás? S itt talán érdemes idézni — a jobb megértés kedvéért — az indiai magatartást meghatározó hindu vallás Dzsa- vaharlal Nehru fogalmaztá lényegét: „a hinduizmus mint hit meghatározhatatlan, alaktalan, sokoldalú, mindenki azt fogadja el belőle; amit akar. Nemhogy meghatározni nem lehet, de még azt sem mondhatjuk róla, hogy a vallás a szó megszokott értelmében. Mai formájában ugyanúgy, mint az ősiben, különféle hiedelmeket és gyakorlatokat foglal magában. Lényege talán az, hogy élni és élni hagyni”. Nincs jelen az sem, amit előismereteink alapján tudni vélünk Indiáról, nem látjuk sem a maharadzsák vonulását, sem Kipling dzsungelét, s nem ütközünk sehol a kasztok falába. Ehelyett színesen öltözött nőket és szélesen mosolygó férfiakat látunk. De ez csak Uj-Delhi. Tudjuk, hogy Ó-Delhi falai mögött ott ül a nyomor és soha nem tapasztalt mértékben érzékelhetővé válik számunkra az igazság: az angoloknak nem az a bűne, amit megcsináltak, hanem az, amit nem csináltak meg... Vagyis gyarmatosítottak, civilizáltak — de nem humanizáltak. S ime, itthagyták India egyelőre feloldhatatlan társadalmi problémáját, tíz- és tízmilliók nyomorát... Mert India a szélsőségek világa. Itt megtalálható minden ami szép, jó és modem. Repülőgépgyárakat, atomerőműveket, világszínvonalon dolgozó vállalatokat, pompás szállodákat, magas szintű kultúrát. De ebben az országban tenyészik Kalkutta leírhatatlan nyomora is, olyan állapotok, amelyek érzékelésére nem alkalmas az emberi szó. Hua Kuo-feng a kínai politikáról (Folytatjuk) Bangalore-i városkép.
