Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-29 / 307. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 29. Tejgond? A vencsellői termelőszö­vetkezet háztáji bizottságá­nak elnöke felkereste szer­kesztőségünket. Azt panaszol­ta, csökken a községben a fejőstehenek száma. Ezt az­zal indokolta, hogy a tej be­gyűjtésnél nem veszik eléggé figyelembe a termelők érde­keit. A naponta átadott tej­ről fizetéskor nem kapnak elszámolást. Évek óta nem ellenőrzik, hogy a tejbegyűj­tő milyen zsírfokkal számol­ja el a bevitt tejet. Mint mondta, a termelők többszöri panaszát senki sem hallgatja meg. Kérésünkre a panaszt a Szabolcs megyei Tejipari Vál­lalat megvizsgálta és a kö­vetkező tájékoztatást juttat­ta el szerkesztőségünknek. Vencsellő községben az el­múlt évekhez viszonyítva a tejszállítók száma és a ház­táji tejmennyiség valóban csökkent. A szállítók száma 1974- ben átlagosan 120 volt, 1975- ben 103, 1976-ban pedig már csak 78. Hiányosság, hogy a tejszállítók kisköny­vét a hó végi zárás után a tej- begyűjtő nem adta vissza a termelőknek. Ettől függetle­nül a zsírvizsgálatokat az előírásnak megfelelően vé­gezte. A tejpénzt a ténylege­sen átadott liter és zsírszáza­lék alapján számfejtették. A községben több terme­lőt meghallgattunk. A tejke­zelők személyére, magavise­letére, munkavégzésére, a termelőkkel tartott kapcso­latára panasz nem hangzott el. A tehén létszámcsökkené­sét valójában a takarmány­helyzet és az alomhiány okozza. A községben több te­henet kellett eladni, mivel nem lett vemhes. Itt az in- szeminátor munkájában lát­ják a hiányosságot. A tejkezelőt pénzbelileg is elszámoltattuk. Eltérés, rend­ellenesség nem volt. Intéz­kedtünk, hogy a termelőknek havi zárás után a tej szállító kiskönyvét kötelesek vissza­adni, feltüntetni benne a szállított tej mennyiségét, a zsírkilogrammot, a forintér­téket. A vencsellői tejkezelő vál­lalatunknak törzsgárdatagja. Munkáját mindenkor becsü­letesen végezte és végzi. Meg­állapításunk az, hogy nem az ő munkája miatt csökkent a tehéntartók száma. A szerkesztő megjegyzése; a szarvasmarha-állomány csökkenése tény a községben. A vizsgálatból kiderült, az okok egy részét ismeri a köz­ség vezetése. Most az a fel­adat, hogy érvényt szerezze­nek a kormányprogram meg­valósulásának. (sigér) n gépjármű­adó-rendelet módosítása 1977. január l-től módosul a gépjárműadóról szóló pénzügy- miniszteri jogszabály. A módosí­tás az adófizetés rendjét érinti, az adó mértéke nem változik. A magángépjárművek üzemben­tartóinak a jövőben sem új, sem használt gépjármű vásárlásakor nem kell adóbevallást adniok. A tanácsi adóhatóságok a rendőr­ségtől kapott adatok alapján tartják nyilván az adóköteles gépjárműveket. A gépjármű után esedékes adót az üzemben­tartó maga állapítja meg a hen­gerűrtartalom, valamint az ed­dig érvényes adótételek alapján |s külön'felhívás nélkül befizeti a lakóhelye szerinti adóhatóság adóbeszedési számlájára. Az ön­adóztatás bevezetésével együtt megváltozik az adófizetés határ­ideje is. A jövőben a félévi adót június 30-ig, illetőleg december 31-ig lehet bírságmentesen fizet­ni. Az adót változatlanul átutalá­si postautalvánnyal — az eddigi számlaszámra — kell befizetni. A gépjárműadó pontos elszámo­lása érdekében a postautalvá­nyon fel kell tüntetni a befize­tés célját („gépjárműadó”) és a forgalmi rendszámot. Átutalási postautalvány továbbra is a he­lyi tanácsi adóhatóságnál sze­rezhető be. A tiszavasvári Alkaloida analitika II. laboratóriumában Kocsis Lajosné és Németh Lászlóné ellenőrzik a kész gyógyszereket. (Elek Emil felvétele) AZ ORSZÁGBAN ■ ■ Önkéntes cigányrendőrök a telepen Valamikor szeptemberben történt. Gyüre László rendőr őrnagy töprengve sietett a Titel utca és Orosi út felé. Nem ellenőrzésre ment, ha­nem egy olyan beszélgetésre, amely már megszokott erre­felé. A cigánylakosság neve­lését szolgálják ezek a ta­lálkozások. ÖSSZESZALADT KICSI ÉS NAGY amikor az őrnagy megérke­zett. Nem kell itt hírverés, az érkezést az első ház kutyája adja hírül hangos ugatással, majd pillanatok alatt terjed a hír. Most is így történt, s várták, vajon mi az érkező mondandója. Ami igaz, az igaz, most nem tört ki vala­mi nagy öröm. A bejelentés olyannyira szokatlan volt, hogy az emberek között egy­féle riadalom támadt. Mi az, hogy önkéntes segítő a cigá­nyok közül? Ezt még nem hallották, s meg is ijedtek. Miről is volt tulajdonkép­pen szó? Egy újabb lépésről, mely segíteni hivatott a ci­gánylakosság beilleszkedését, a társadalom egészére érvé­nyes szokások és törvények jobb megértését. A megyében mint köztudott, sokminden történt már, de valahogy mindig gyenge pont maradt a közrend azokon a területe­ken, ahol a cigányok laktak. Országosan is elsőként kez­deményeztek Nyíregyházán, hogy ezen a téren is történ­jék változás. A JELSZÓ: CIGÁNYOK A CIGÁNYOKÉRT volt. A történteket Gyüre László röviden így összegezi; — Mindig úgy volt, hogy a cigányok hallgatnak azokra, akik köztük tekintéllyel ren­delkeznek. Ez adta az ötletet, ilyen embereket kell kiválo­gatni, hogy segítői legyenek a rend őreinek. A feltételek szigorúak voltak. Büntetlen előélet, munkaviszony, és mindehhez tekintély a lakó­körzetben. így választották ki a két­szeres kiváló dolgozó Ádám Józsefet, akinek 15 éves munkaviszonya van, s élet­erős, 39 éves ember. Balogh Zoltán, Horváth Péter, Hor­váth Gusztáv, Makula János a dohányfermentáló dolgozói lettek társai, és a kis brigád vezetője a 45 esztendős, nyugdíjas Balogh Zoltán. Feladatukat pontosan kör­vonalazták: kötelességük, hogy területükön ügyeljenek a rendre, ha gyanús személyt vagy körülményt látnak, úgy értesítsék a rendőri szerve­ket, részt vesznek a rend­őrökkel a közös ellenőrzése­ken, s kaphatnak feladato­kat a szükségnek megfelelő­en. Van karszalagjuk és iga­zolványuk, így ha intézked-1 nek. igazoltatnak, a hatósági közegnek kijáró védelmet él­vezik. Működési területük a Titel utca és Orosi út körze­A nyíregyházi dohányfermentá lóban Gyüre László rendőr őr­nagy az önkéntes segítők egy csoportjával megbeszélést tart. téré korlátozódik. Ezen kívül kapcsolatban vannak a kör­zet megbízottjával, Antal Sándor törzsőrmesterrel. — A cigányokért a cigá­nyok nélkül semmire nem megyünk — mondja Gyüre László. Közéjük csak az menjen, aki ismeri szokásai­kat, aki beszéli nyelvüket, nem pedig valami fölény­nyel közelít hozzájuk. Nem szégyellem, megértem és sze­retem őket, ezért is szív­ügyem, hogy körülményei­ken változtassunk. SIKERES NEGYEDÉV van az önkéntes segítők mö­gött. Nem kell csodára gon­dolni. De néhány eset azért szót érdemel. Részt vettek kö­rözött személy felkutatásá­ban és elfogásában, közre­működtek általános ellenőr­zéskor, hasznosan segítették a mezőgazdasági tolvajlá- sok megelőzését, sőt mi több, orgazdát is lepleztek le. Ami még ehhez járul: javult a közrend a környéken. Járjuk a házakat és laká­sokat. Az őrnagyot minde­nütt tisztelettel fogadják, s ő is ismer mindenkit. Ma már nyoma sincs a szeptemberi riadalomnak, s bárkivel vált­son is szót az ember, kitet­szik: elfogadták a saját rend­őreiket. — A célunk — mondja az őrnagy —, a megelőzés. Ez kétségtelenül nem könnyű, de talán a gyógyászat nem ezen az úton jár? Nos, a mi önkénte seink fő ereje abban van, hogy visszatartó erőt jelente­nek, s már akkor közbelép­nek, ha valami gyanús. Isme. rik a környezetet, és ami ta Ián még több: saját példájuk erejével bizonyítják, mit je­lent a munka, s az annak ré­vén nyert tisztesség. NEM A LÉTSZÁM, A HATÁS A FŐ — folytatja —, éppen ezért nem olyan könnyű bekerülni közéjük. A nyíregyházi siker most arra biztat, hogy a me­gye más területén is hasonló önkéntes segítő csoportokat hozzunk létre. Az ünnepek előtt eligazítás volt az önkéntes csoport szá­mára. Felelősséggel figyelték, mi a kötelességük. Nem könnyű napok ezek számuk­ra sem. Ök is ünnepelnek, de közben a rendőrökkel együtt vigyáznak arra. hogy minél kevesebben legyenek azok, akik elrontják mások nyugal­mát. Munkájuk tiszteletet ér­demel. A telepi önkéntes rendőrök csoportja újabb bi­zonyíték, hogy lehet előre­lépni a cigánykérdés bonyo­lult szövevényében is, ha az értelem, a jó szándék, s a helyzet ismerete diktálja a tennivalót. B. L. A XVIII. század jelleg­zetes humoros alakjait ele­venítette meg a magyar humor és szatíra történeté­nek bemutaására az eddi­giek alapján sikerrel vállal­kozott Karinthy-színpad a legutóbbi, vasárnapi adás­ban, mely az eddigiek ta­lán legjobbika volt. A „víg géniuszú” Gvadá­nyi József — aki éppen 175 éve hunyt el — nem volt ugyan nagy költő, mint a műsor utókori „iro­dalmi törvényszéke” Ka- zinczyra, Aranyra, Koszto­lányira is hivatkozva meg­állapította, de a kecsegé- ben (egykor) bővelkedő Szamos mentéről Budára indult peleskei nótárius, Zajtay uram hamar nép­szerűvé vált alakjában a korabeli nemzeti öntudatra ébredés egyik tényezőjét, az idegen szokások és „módi” elleni küzdelmet örökítette meg. Igaz, hogy konzerva­tív-nemesi parlagiasan, bumfordi túlzásokkal, de hát a humorforrás buzogá- sának éppen ez a főoka. S ki ne emlékezne a mihasz­na kalandhős Rontó Pálra, aki ugyancsak Gvadányi tolláról került a — nem­csak irodalmi — köztudat­ba. S mi sem természetesebb, hogy a nemesi maradiság halhatatlan, súlytalanságá­ban is súlyos figurája, Bes­senyei György A filozófus című víg játékának sajnos csak az irodalomtörténet­ben emlegetett, ma már nemigen játszott egyik hő­se, Pontyi volt a műsor harmadik „kiemelt”, XVIII. századi alakja. Szalay Ká­roly nagy tájékozottságot bizonyító szerkesztése mind Gvadányi, mind Bessenyei szövegéből a leghatáso­sabb és legfordulatosabb részleteket emelte ki, ösz- szekötő szövege pedig rend­kívüli takarékosságával is maradéktalanul tudta szol­gálni nemcsak a világos megértést, hanem egyúttal azt, hogy a ma rádióhallga­tójának „antennáit” hogyan lehet a régi humorra cél­szerűen ráirányítani. Merkovszky Pál Mikszáth Kálmán regé­nyei, történetei szinte kínál­ják magukat a filmre, a te­levízióra. Van köztük olyan, amelyet nem első alkalom­mal adaptálnak. A Beszter­ce ostroma ezek közül va­ló. A belőle készített há­romrészes televízióváltozat több mindent megragadott a regény hangulatából, jel­legzetes Mikszáth-i színei­ből, azonban — úgy látszik — Mikszáth mesélő kedve túlságosan is magával ra­gadta Litványi Károly dra­maturgot és Zsurzs Éva rendezőt. Olyannyira, hogy a színképhez ugyan hozzá­illő, de teljesen fölösleges epizódokat találtak ki, tol­dották hozzá az eredetihez. (Pl. a vásári mutatványos jelenet; a színházi előadás, amely közben Lengefy és Pruzsinszky megegyezik, a dialógusra váltott írói köz­lés Apolka esküvőjéről stb.). Túlzottan részletezővé sike­rültek az Estella felkutatá­sáról szóló képsorok, ezt például nyugodtan helyet­tesíthették volna egy jól megoldott közléssel. Mind­ezek s még néhány más las­sú rész elnyújtották, tem- pótlanná tették a televízió­változatot. Az viszont eré­nye, hogy a regény számos érdekes alakját átmentette, árnyaltan, színesen mutatva be őket. Negyven évvel ezelőtt je­lent meg Tersánszky Józsi Jenő nek a Legenda a nyúl- paprikásról című regénye, amelyből Gyöngyössy Imre és Kabay Barna készített tévéfilmet Lehel Judit és Vörös Éva dramaturgok közreműködésével. A re­gény főhőse egy azok közül a Tersánszky-„hősök” közül, akik a társadalom perifé­riáján élnek, jólelkű, mások által kihasznált emberek­ként, akiknek tiszta em­bersége magára hagyottan kínlódik, s mégis fényesen világít. Ez a regénybeli idősödő ember a természet teremtvényeivel, az állatok­kal és a növényekkel keresi és teremti meg azt a kap­csolatot, amit az emberek­kel nem találhatott meg, mert azok elzárták magu­kat előle. Kiközösíti őt a társadalom, mert a szívből jövő jóságot nem ismervén, bugyutaságnak tartja, Ga­zsit magát pedig kissé hib­bantnak. Pedig az író, Ter­sánszky nem ütődött em­bernek írta meg ezt az öreg kiskandást. A film ren­dezőjének, Kabay Barná­nak és a Gazsit alakító Sie- mieon Woiciechnek súlyos tévedése, hogy „bolondra vették” a figurát, együgyű Gazsit alkottak, pedig en­nek az embernek nagyon természetes esze van és szí­ve, amely utóbbival a kör­nyezete nem rendelkezik. Gazsi csupán nagyon el­esett, nagyon kihasznált és nagyon egyedül van az ő nagy-nagy emberségével, tiszta szívével. Nagy kár, hogy így félresiklott a film, mert ezzel csupán egy köz­ismert extrém figurát te­remtettek, a falu bolond­ját, egy olyan valakit, aki­ről fel sem lehet fedezni, hogy tündöklő érzései, gon­dolatai lehetnek, „bolond” tettei mögött. Annál is in­kább lehet sajnálkozni ezen, mert Illés György képei még fekete-fehér készülé­ken is csodálatos hatá­súak, de nem kapták meg azt a gondolati megerősí­tést, ami az író eredeti el­képzelésében megtalálható. Seregi István Pistával, a barátság­vonat „főorvosával”, Izabella asszonnyal, kedves, mosolygós fe­leségével, és a nyuga­lom mintaképével, Viktor bácsival, vona-„ tunk vasúti „kormány­főnökével” négyesben • róttuk Kijev, Lenin-; grád, Moszkva utcáit,; tereit, áruházait. V Ha a kedves doki; térkép utáni tájékozó- dása után kerestük vol­na meg a Gum-ot, vagy észak Velencéjé­ben, Leningrádban a Frunze Áruházát, még karácsonyra sem lel­jük meg. Ö egyetlen esetben sem indult el térkép nélkül. Állhat­tunk tanácstalanul ut­cán, útkereszteződés­ben, múzeum előtt nagy forgalom kellős közepén, ő a legna­gyobb nyugalommal Persze, hogy eltéved­tünk. Áruházi vásárlásaink során a nagy forga­homlokára tolta szem­üvegét: Pillanat — mondta, s kereste, hol leljük meg ezt vagy azt az áruházát. So­rolta az utcákat, hol, merre kell fordulni, s már ott is vagyunk. lomban Viktor bácsi mindenki fölé maga­sodó alakja, de főleg kopasz feje volt a támpont. Öt követtük, hozzá tértünk vissza, így nem tévedtünk el soha, csak Pista, a dok­tor. ö mindig keresett­kutatott valamit. De, hogy mit, nem árulta el. Kijevben az egyik áruházban megkérdez­tem tőle: — Mit akarsz vásá­rolni? — Egy klassz bőrön­döt szeretnék. Talált. Barangolásunk ha­sonlóan ismétlődött Leningrádban, a Frun­ze Áruházban. — Mit vásároltál? — érdeklődtem. — Bőröndöt. Nevettük. Ez a bő­rönd már nagyobb volt, mint az előző. Felcihelődtünk a villa­mosra. ölébe vette. A nénikék mosolyogták. Következett Moszk­va. A Gum Áruház. Járjuk az emeleteket, rójuk a kilométereket oda-vissza a doktorral Kérdezem tőle: — Mit akarsz vásá­rolni? Szemüvegét homlo­kára tolta, s nevetve mondta: — Bőröndöt. Olyan szépek. így került a pici bő­rönd a nagyobbá, az a még nagyobbikba. Ha a vámos kinyittatta volna vele — ami nem történt meg — gondo­lom, meglepődött vol- |na. Farkas Kálmán a ryrm mellett M KÉPERNYŐ [3TÍIÍ1

Next

/
Thumbnails
Contents