Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

1976. december 25. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Megyénk képzőművészetében nagy szerepe van annak a nyolc alkotó- f — nak, akik tagjai a Képzőművészeti Alapnak. Munkájukból készített Összeállítást! Elek Emil Pál Gyula: Asszony Soltész Albert: Erőmű (Lengyelország) Tóth Sándor: Női fej Lakatos József: Zúzmara Horváth János: Alvók (tusrajz) SZA­BOLCS­BAN AL­KOT­NAK Kerülő Ferenc: Bejárat Huszár István: Bundás lány Hajnalban érkezett haza Pestről, a tsz-kongresszus- ról. Az ágya melletti aszta­lon három üzenet várta. Az egyik a megyei tanácstól, hogy aznap délelőtt a ke­reskedelmi bizottság ülése­zik. A másikban a csengeri tanács kér sürgősen egy jegyzőkönyvet. A harmadik: délelőtt érkezik az újságíró. o A kurblis készülék kitar­tóan csörög. Telefon az Al­földről: mo6t tudják szállí­tani a tízezer almásládát. Kesernyés mosoly: „Jól néztünk volna ki, ha idáig várunk...” Bódi Sándor, a szamos- tatárfalvi Ady Tsz elnöke. Tagbaszakadt fekete ember, szeme tatárosan ívelt. Szür­kés konfekcióruhában, szür­ke ingpulóverben ül a sze­gényesen berendezett irodá­ban. Itt, ebben a kicsiny faluban született nagyon sok őse, talán a tatárjárás­tól kezdve. Nagyapjára emlékszik közülük, ő feles­bérlő volt. Apja négy és fél holdjára hat gyermek ju­tott. „Ahhoz, hogy megél­jünk, kevés, hogy éhen hal­junk, sok ...” Az elnök ki­járta a hat elemit. Utána télen napszám, nyáron ara­tás minden tizennegyedik keresztért. Történelem dióhéjban. 1948-ban létrejött Tatárfal­ván a földnélküliek föld­bérlő szövetkezete. 1949 no­vember: gyűlés a faluban, alakul a termelőszövetkeze­ti csoport. Bódi Sándor dél­előtt belépett, délután vetni kezdett, mert sürgetett az idő. Jött a tél, akkor a gyü­mölcsöst metszette ötödma­gával a száztíz holdas kert­ben. Egy év telt el, ez alatt hat elnököt választott és váltott le a tagság. 1950: „Itt laktam közel egy cse­lédházban. Tél volt, az is­tállóból hánytam a trágyát. Hívnak a szövetkezetbe. Az emberek tapsolnak. Mond­ják, hogy megválasztottak elnöknek." így kezdődött a közéleti szereplése. Szándékosan nem írom, hogy karrierje. o 1951-ben megkezdték a tagosítást. Két év múlva a másik községből jöttek a földet visszakövetelni. A föld maradt. 1956. Őrség védte a vagyont. Esténként gyűléseket tartottak: a szö­vetkezet marad! Csengerből autóval kiment egy ember és ellengyűlésre verbuvált. Az elnök a belső zsebében lévő nagykésre mutatott: „Ha itt egy szót mer szól­ni a tsz feloszlatásáról, ezt kapja a hátába...” A tag­ság megfordította az autót, ötvenhat október 29-én Szamostatárfalván párttag­felvétel volt, egy Gyökér nevezetű ember lépett be a kommunisták közé. A tsz teherautóján mindig is ott volt a vörös csillag. Meg­alakult a Kádár-kormány. „Volt egy demizson szilva, o A legnagyobb élmény mégis hatvanhárom május 23-a. Kádár elvtárs az öt­száz lelkes távoli szatmári faluban. Délután a Számos- töltésnél, a nagy diófa alatt beszélt. „Annyi népet még soha nem láttam. Volt, aki már tíz órakor leült a töl­tésre.” A gyűlés utáni uzsonnán megkérdezte Ká­dár elvtárs, hol van a fele­sége, meglátogatná. Mutat­ja a fotelt, amelyiken ült. Az aljára akkor azt írta. „Ezen a helyen foglalt he­lyet Kádár elvtárs szerény lakásunkban.” Az elnök arcán eny­hül a fáradtság, a szeme mosolyog. Bódi Sándor ötvenkét éves kora ellenére a megye legrégebbi tsz-elnöke. e Milyen volt a huszonhat év? „Volt, hogy a gyerekeket hetekig csak aludni láttam. Könnyű sosem volt, de szép igen.” Egy zárszámadás képe villan elő ötvenháromból. „özvegy Beregi Pálnénak, azelőtt urasági cselédnek leolvastam tizenhatezret. Jön vissza egy óra múlva: nem tévedtünk? Megilleti őt ez a rengeteg pénz? Megnyugtattam, megilleti. Kezet akart csókolni, mint azelőtt az uraságnak. Sose éreztem magamat ilyen rosszul és ilyen jól egyút­tal.” Azóta kicserélődött a fa­lu. A nádtetőket palára, cserépre váltották az embe­rek. Az új házba új bútort vettek, rádiót, tévét. Olyan nagycsaládos emberek, mint Gereben Pál, Fehér Gyula minden gyereknek építettek lakást. Hatvanegy: nagy ün­nep a faluban. A megye falvai közül Tatárfalván fo­lyik először vezetékből víz. Következnek az udvari csa­pok, a fürdőszobák, a víz­melegítő boylerek. „Ezek azok a jóleső érzé­sek, hogy nem volt haszta­lan a sok gyötrelem ...” Értékelik az emberek? Rossz kérdés. Hatszor vá­lasztották eddig újra. Küzdelem. Negyvenki­lencben megkezdték a gyü- mölcsösítést — a mai napig is tart. Tatárfalva és a ké­sőbb csatlakozó Szamosan- gyalos 840 hektáron gazdál­kodik. A föld kevés, mun­kát a környéken csak a tsz ad. Ezért is kell a gyümöl­csös. Háromszáz hektáron alma, hét hektáron meggy. Meg-megrándul az arcán az izom. „Nincs olyan nap, hogy valamiért ne reszket­ne az ember. Jöhet fagy, jég, sok eső, aszály ... Ka­punk-e gépet, lesz-e takar­mány elég? Lesz-e pénz a munkadíjra, tudunk-e idő­ben permetezni...?” o Kirakatban van a vezető. Nagyítóval figyelik. Kocs­mába nem jár, az ünnepe­ket, a névnapokat otthon tölti családi körben. Az emberek érzékenyek, kivé­telezni nem lehet, jobbnak látja így. Az éjféli híreket még meghallgatja, a haj­nal már talpon találja. A kikapcsolódása? Jó zene a rádióban, a tv híradója és hétfőnként Petress István műsora, a Mikrolánc. Es a tizenöt hónapos unoka. „Alig várom, hogy az ölembe vegyem...” Majd kilenc évig képvi­selő is volt a parlamentben. Nem könnyen vállalta, de azt mondták, pártfeladat. Szorgalmasan járt a foga­dónapokra, beszámolni a választóknak. Az Ország­házba nem egyszer a tech­nikumi vizsgákról érkezett. Nem titkolja, nagyon izgult a felszólalásakor, s azt sem, hogy kisebbségi érzéssel szorongott egy-egy ülésszak előtt, vagy a szünetekben a folyosón. „Ha az ember nem úgy ejt ki egy szót, ahogy ezt Lőrincze vagy Grétsy előírja ...” A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának is tagja volt kilenc évig. Köz­ben elvégezte a mezőgaz­dasági technikumot és az esti egyetemet. Most is pártvezetcségi tag, pártbizottsági tag. A községi és megyei tanács tagja. Beválasztották a já­rási pártbizottság fegyelmi bizottságába. Sűrűn szívja a cigarettát a kék csomagból. Ha nincs gyűlés, napi két doboz Re­gét, ha van, akkor három­mal. Kilencéves korában nyolcfilléres paklidohány- nyal kezdte. Munkással, Kossuthtal, Fecskével foly­tatta. „Szállunk lefelé a gyengébbekre, ahogy öreg­szünk.” Szemben a háza, még nincs befejezve. A fiával közösen építette, közösen is lakják. Mégis: az ebédje sokszor estére marad. Ad­dig beéri a csésze reggeli tejjel. o Berecz Andris: Faliképterv Az elnök állomásai Most ősszel, amikor az almájukat szállították, a szovjet átvevők csak annyit mondtak: „Szamostatárfal- va? Pakolják befelé!” azt megittuk a hírre. Az­tán megtartottuk az ország első felvonulását.” Azt írta akkor a megyei újság: Szamostatárfalva a szocializmus kicsi, de erős területe. Száztíz önkéntes jelentkezett: bárhol hajlan­dó rendet csinálni. Elsőnek alakult harminc emberrel egy munkásőrszakasz. o Valaki, aki nem ismeri jól, azt is mondhatná: köny- nyű neki. Mert elnök. Hol járt szabadságon? Balaton, külföld? A hu­szonhat év alatt sehol. A technikum, meg az esti egyetem hét éve alatt éven­te járt volna neki negyvenöt nap. Egyet se vett ki. „He­lyettes itt nincs, reprezen­tálni itt nem lehet.” Ha megfárad, ha eljön a nyugdíj ideje? Van egy kis telke kis gyümölcsössel. Abban elbogarászik. A járási pártbizottságon tudtam meg, hogy az elnök több mint egy éve súlyos műtéten esett át. Azóta fél vesével dolgozik. Sokszor két-három ember helyett.

Next

/
Thumbnails
Contents