Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-22 / 302. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 22. Milliókat f rr erő tanulmányok m m Összegezték a MTESZ idei munkáját 4 napokban értékelték a Műszaki Tudományos Egyesület szabolcs-szatmári munkáját. Jelenleg 19 tudományos egyesületben mintegy négyezer tag működik. Az MTESZ tevékenysége már nem korlátozódik Nyíregyházára. csoportok tevékenykednek Mátészalkán és Nyírbátorban is. Az egyesület egy évben átlagban 3-400 különböző rendezvény keretében vitat meg időszerű kérdéseket, és teremt lehetőséget ahhoz, hogy a tagok a tudomány és technika legkorszerűbb, szakterületeket érintő kérdéseit megismerjék. A nagyobb ipari központokon kívül egyre többször jönnek össze a műszaki élet képviselői a nagyközségekben is, ezek közül is kiemelkedő a Záhonyban, Tiszavas- váriban, Vásárosnaménv- ban és Rakamazon folyó munka. A rendezvények közül ebben az évben kiemelkedett a hagyományos műszaki hónap eseménysorozata. Számos országos jelentőségű konferencia is zajlott az MTESZ rendezésében, illetve közreműködésével. Ezek közül kölönös említést érdemel a Bolyai Matematikai Társulat, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület, a Magyar Agrártudományi Egyesület Nyíregyházán megtartott, nem egy esetben nemzetközi síkon is érdeklődést keltett tanácskozása. Nagy részt vállalt a szervezet a megyei termékbemutató rendezéséből is. Az egyesület évente jó néhány olyan tanulmányt dolgoz ki tagegyesületei bevonásával, amelyek a megye és a városok fejlődését segíti. Ezek közül az idén magasan kiemelkedik az, amely a megyeszékhely táv- hőellátása fejlesztésére készült. Ez már számolt az új lakónegyedek kialakulásával, és megvalósítása mintegy 100 millió forintos megtakarítást eredményezhet. Részt vett az MTESZ a megye ötéves tervének véleményezésében, a tudományirányítás helyzetének elemzésében. A helyi tapasztalatok, a magyar tudomány eredményeinek felhasználása mellet az MTESZ élt a nemzetközi kapcsolatok adta lehetőségekkel is. így elsősorban a szovjet társegyesület révén kapott igen nagy segítséget. Ehhez kapcsolódott a kassai és a lengyelországi Rzeszów műszaki erőivel. Évente sok szakember látogat a baráti országokba, de a megyei szervezet is fogadja a partnereit. A Műszaki és Tudományos Egyesületek Szervezete az év eredményeinek és tapasztalatainak figyelembe vételével dolgozza ki jövő évi terveit, melyek középpontjában a gazdasági élet fő területeinek még hatékonyabb támogatását kívánja állítani. Vegyesbolt — kocsmából Modern fizietet nyitott Ti- szabecsen a Fehérgyarmat és Vidéke ÁFÉSZ. A nagy raktártérrel ellátott létesítményt a régi bolthelyiség és a szomszédos italbolt átalakításával építette a tiszabecsi termelőszövetkezet építőbrigádja. A tavalyi 4 és fél milliós áruforgalom várhatóan több, mint S milliósra bővül az új vegyesbolt avatásával. (Molnár Károly felvétele) JÓNÁSNÉ A KÖZÉLETBEN Á tanácstag utcája — Arra tessék menni, a Petőfi utcán, ott már a falu vége van. Egy nagy új házban elől a lányáék laknak, egy pár házzal lejjebb .meg Jónásné, a tanácstag — igazítanak útba Oroson. Dolgos háziasszony fogad, a disznóölés tucatnyi teendőit hagyja abba. Mintha mindig a háztartással és a családdal foglalkozna. Jónás Istvánnét szinte mindenki ismeri. Itt született a faluban, s túl az ötödik X-en is itt él. A bizalom 1963-tól tanácstagi megbízóA nyírbogdányi kőolaj feldolgozónál ebben az évben várakozáson felülmúlóan fellendült az export. A világpiac nagy érdeklődést mutat a gyógyászati célokat szolgáló vazelinok iránt. Ennek megfelelően jó termelés- szervezéssel és számos műverseny Az Oktatási Minisztérium az 1976—77-es tanévre ismét meghirdette — immár a 11. alkalommal — a középfokú iskolák tanulóinak a Ka- zinczyról elnevezett szép magyar beszédversenyt. A versenyt Péchy Blanka színművésznő 1960-ban tett alapítványa indította el, és azóta az tízezreket megmozgató országos eseménnyé vált. Az alapítvány értelmében a diákoknak eddig háromévenként írták ki a versenyt, a megtartására a közbeeső években Győr-Sopron megye és Győr városa a maga erejéből vállalkozott. Az alapítvány idei módosítása nyomán a jövőben a versenyt évenként az Oktatási Minisztérium rendezi. Ugyancsak a Kazinczy- alapitvány módosítása értelmében a szakmunkásképző intézetek tanulói önálló versenyen indulnak, a többi középiskoláéval azonos szöveggel. Az országos döntőt a minisztériummal karöltve a Győr-Sopron Megyei Tanács, Győr város tanácsa, és a Győri Kazinczy Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola 1977 április 22—24-én rendezi meg Győrben. A megyei, illetve városi döntők első két-két, valamint a budapesti döntő 12—12 helyezettje vehet azon részt. A legjobban szereplő 15—15 középiskolás, illetve szakmunkástanuló nyeri el a Ka- zinczy-érmet és a vele járó pénzjutalmat. leveleket jelent Jónásnénak. Oroson elég gyakran megkeresték a Petőfi és a Deák Ferenc utcából: rendszerint a sáros utakat, járdákat panaszolják. — Évek óta jogos igény — mondja Jónásné. — De meg kell tanulnunk rangsorolni az igényeket. A Bem apó utcát például a ' közelmúltban kövezték le, ott többen járnak, oda jobban kellett, mint a mi utcánkba. A legtöbbször ez a nehéz: nemet mondani, s gyakran jogos igényszaki intézkedéssel a gyár megtöbbszörözte a termelést, és ebben az évben 1000 tonna fehér vazelint küldött a világ különböző részeibe. Decemberben Iránba indult nagyobb szállítmány. A gyár a várható piaci helyzetre felkészült, s mind a gyártással, mind a göngyölegszállítással biztosítani kívánja a kötelezettség zavartalan teljesítését. Nagy népszerűségnek örvendenek a nyírbogdányi üzemben készülő illetve kiszerelésre kerülő korrózióvédő szerek is. Közületek és magánosok is mind jobban megismerik a különböző védőanyagokat, amelyek jelentősége egyre nagyobb. Számítások bizonyítják, hogy a korrózió, más néven a rozs- dásodás évente több milliárdos kárt okoz a népgazdaságnak. Az ésszerű értékvédelem szükségszerűen növeli az ilyen készítmények iránti keresletet. s a nyírbogdányiak felkészültek, hogy ennek is megfeleljenek. Szegény O tt állt a nyírmadai kereszteződéstől valamivel lejjebb. Fekete kendőjén és szemöldökén vastagon ült a zúzmara. Karját felemelte és megállított bennünket. — Vigyenek be Naményba, megfizetem — mondta, amikor a hátsó ajtót kinyitottuk, de közben már le is fészkelő- dött az ülésre. — Aztán, mivel fizet? — kérdezte a kollegám cinkosan rámkacsintva. De ő is észrevette és nevetve válaszolt: — Hát forinttal. — Aztán van-e sok forint, — évődtünk tovább utasunkkal. . — Sok nincs, de annyi még akad, amennyi egy hozzám hasonló szegény asszonynak elég. re is várni kell a fontosabbak miatt. — Oroson most mindenkit foglalkoztat a vízmű építése. 1980-ra minden utcában vezetékes ivóvíz lesz. Gondunk is van vele: tíz éven keresztül minden családnak 800 forintot kell évente fizetni a vezetékes vízért, ha a ház, az udvar és a mellékhelyiségek hossza 27 méteren belül van. De a legtöbb porta ennél hosszabb, s már 28 méternél évi 1600-at kell fizetni. Ez különösen az idősebbeknek nem jó. A vízműtársulatnál ellenőrző bizottsági tagnak, a takarékszövetkezetnél az intéző bizottságban választották Jónásnét. Az utóbbiban például azzal is foglalkoznak, hogy ha valaki kölcsönt kér, megnézik, arra költötte-e a pénzt. A községi tanácson is gyakori „vendég”, bemegy akkor is szétnézni, ha konkrétan nincs valamilyen dolga. Kijönni viszont már mindig egy-két üggyel szokott. A tanácstagok tisztelik, végzett munkájáért megbecsülik. Négy éve a községi tanács végrehajtó bizottságának tagjává választották. A kilenctagú vb-ben ketten vagyunk nők — mondja Bodzás Erzsébet vb-titkár. — Csodálom, mennyi energia van abban az asszonyban. A háztartásban dolgozik, s azt gondolhatnák sokan, hogy a főzőkanál mellől nem lehet jönni politizálni. Jónásnénak ez is megy. Igényes önmagával szemben, őszinte: világos, tiszta meglátásai vannak. S nem vár arra, hogy társadalmi munkája révén valamilyen jól fizetett posztra tegyék. Jónásnét nem olyannak ismerik, mint aki csak az asztalra csap. Ésszerűen felméri a lehetőséget, s akkor kér, amikor igazán szükség van valamire. Tóth Kornélia asszony — Tsz-ben dolgoznak? — Ugyan, öregek vagyunk mi már ahhoz az emberemmel. Meg aztán ott kinn a tanyán nincs is tsz. Nem is volt. — Hogy hívják azt a tanyát. Hátha egyszer arra járunk és megkeressük a nénit. — Jöjjenek csak, keressék a Szabótanyát és Lőrinczé- ket. Nem messze van a falutól, vagy hat kilométer. — Ott már ismerik magukat? — Á, nem, ott mi csak egyedül lakunk. Csak azért hívják Szabótanyának, mert az az apáméké volt. Most meg a mienk. Van ott öt hold földünk, s ebből egy hold gyümölcsös, hát ezen élünk. — Megélnek belőle? — Nem ebből élünk, jóVAZELIN ÉS KORRÓZIÓVÉDŐ Irány: Irán A szép magyar beszédA szülői ház, a család fészekmelege nem menthette meg az elmagányosodástól Mariont, a Mi kislányunk c. kanadai tévéfilm rokonszenves hősnőjét, s nem pótolhatta számára a teljesebb emberi élethez való természetes igényét. Megérthettük „kitörési” kísérletét is. Története a maga mindennapiságában minden fölöslegesen érzelgős és tragikus felhang nélkül elevenedett meg a képernyőn, ami a tévéfilm készítőinek jó ízlésére, mértéktartására vall. Csakhogy a kissé leegyszerűsített, a finomabb tónusokkal adós maradt, árnyalatlanabb ábrázolás- mód kevesebb emóciót és továbbgondolást váltott ki bennünk, mint — mondjuk — az alaphelyzetében némileg rokonítható Koszto- lányi-mű, a Pacsirta emlékezetes magyar tévéváltozata. Igazi vetélkedővé avatta a nyíregyházi győzelemmel véget ért Tojáspatkoló döntőjét a rátermettség, ügyesség, a készségek alkalmazásának diadala a zömmel lexikális ismeretanyagot való reprodukálás felett. Szóval a más vetélkedőkben is sokat hiányolt játék, játékosság elsőbbségének örültünk. A műsor készítőinek nyilván ez a szándéka jutott kifejezésre a valóságos tojáspatkolásra kiszabott olyan magas pontszámokkal, amely bármelyik döntőbe jutott csapat számára lehetővé tette volna, hogy pillanatnyi helyezésétől szinte függetlenül megnyerje az igazán közhasznú versenyt. S hogy ezt a nyíregyházi városi művelődési központ csapata tette, annak külön örülünk és gratulálunk teljesítményükhöz. Már csak a heti lottószámokról való azonnali értesülés miatt is bizonyára rendkívül sokan nézték végig a vasárnap késő esti tv-lottót. A sorsolást kísérő tv-esztrád éppen ezért megérdemel ilyen, a korábbiaktól jóval ötletesebb, igényesebb előkészítést, forgatókönyvet, mint a mostani. A megvalósítás — reméljük egyelőre — még itt-ott elmaradt a sejthető szándéktól, de egészében véve kellemes szórakozást jelentett. A „civil” szereplők, a szerencse kegyeltjeinek szisztémái, megérzési elméletei és a persze sokkal racionálisabb tudományos magyarázatok pompásan beleillettek a műsorba, csakúgy, mint a hiteles sztorik. Vágó István szerkesztő-műsorvezető személyében látnivalóan jól felkészült, ambiciózus gazdára lelt a tv-lottó. Bár az adás elején egyszer-kétszer „túlbeszélte” riportalanyait, később jó arányérzékről és főleg kontaktus- és hangulatteremtő képességről tett tanúságot. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT Az eddig már sok érdekes témát megpendítő, elemző Körmikrofon legutóbbi adása a gyermek és a szülő, a gyermek és az iskola, meg a társadalom közti kapcsolatot vette szemügyre. A beszélgetés talán legizgalmasabb következtetése, hogy gyermekeinket — bár önállóságra bíztatjuk általában — több igen lényeges dologban, rossz beidegződéstől, szokástól irányítva, önállótlanságra neveljük. Sokszor döntünk helyettük, akkor is, amikor a gyermek már önmaga is tudna választani. Sok szülő maga választ például pályát gyermekének, akár úgy, hogy rábeszéli valamire, akár úgy, hogy bizonyos foglalkozásokat — főként a fizikai pályákat — eleve kizárja a számba jöhető lehetőségek közül. Ez nem új jelenség, ami mégis szóra késztet benne, az, hogy az önálló, felelős gondolkodásról való leszok- tatásnak a gyermekek társadalmi életében is van példája. Ez viszont majdnem új. Erről is a Körmikrofon legutóbbi műsorában beszélt az egyik résztvevő. Érdemes itt is szóvá tenni. Az úttörőparlament szinte teljesen másolja a felnőttek nagy tanácskozásait. Az érthető, hogy a gyerekeknek valamikor el kell kezdeniük a „közéletet”, ami iskolás korban természetszerűleg az úttörőmozgalomban való tevékenykedésben, fórumain való részvételben nyilvánul meg rendszerint. Az viszont már egyáltalán nem érthető, hogy 8-12 éves gyerekek „plenáris üléseken”, majd különféle „szekcióüléseken” vegyenek részt, s hogy ezeken az üléseken előre megírt, s a tanár által korrigált hozzászólással lehet szóra jelentkezni. Ezzel nemcsak vénségeket csinálunk gyermekeinkből, hanem az önálló gondolkodásról is leszoktatjuk őket, s mindenekelőtt arról, hogy figyelemmel vegyenek részt az efféle tanácskozáson, hogy mások szavaira is figyeljenek, mert esetleg reagálniuk kell rájuk a saját felszólalásukban. Vigyáznunk kell, hogy át ne örökítsük gyermekeink gyakorlatába azt, ami a miénkben is helytelen. Seregi István szággal faglalkozunk. Az sokkal kifizetőbb. Fiaskocánk van három. Az a kifizető. Még abraktakarmányt is adnak, ha az ember leszerződi. Meg aztán van három darab szarvasmarha. Az is jól hoz a házhoz. Csak tudni kell gondját viselni. — Na igen, azért jól fizetnek. Aztán meg még dolgozni is lehet vele. Szántani, vetni, stb. — A tehenekkel. Na még csak az hiányozna az uramnak, be nem fogná őket, nincs annyi fizetés. — De hát az almást, meg a földet valamivel csak dolgozni kell. — Az biztos. Arra vannak a lovak. Mert azt is tartunk. Méghozzá két csikót és egy kancát. Enélkül az emberem meg se tudna lenni. — De hát azt mondják, a lótartás ma már nem kifizető. — Hát ez biztos. — Mondom is én az uramnak mindég, de hát mit csináljak vele, ha ez a mániája. — Gyerekek nincsenek? — Van nekünk, négy. De már mind megkeresi, ami kell neki. — Akkor meg minek is törjék magukat. — Na, na. Az azért nem egészen úgy van. Tudják mifelénk az a régi mondás még most is érvényes, hogy „amíg élsz. adjál, ha meghalsz, hagy_ jál”. Azt szoktuk mondani az emberemmel, annyit már csak azért hagyjunk, amiből eltemetnek. — Van-e már ajándék karácsonyra a gyerekeknek,? — Na még az volna szép, ha nem volna. A mai világban ez nagy divat. Nem a kalácssütéssel versenyeznek az ünnepre, mint az én időmben, hanem azzal, ki tud nagyobb ajándékot venni. Naményban kiszállt. Szapora léptekkel elindult az áruház felé. Falcsik Ferenc
