Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-19 / 300. szám

8 KELET-MAGYARORSZÁG—VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. december 19. HIT TESZ A TÉESZ A HŐKÉRT? Munka egész évben Anyaság miatt távol Hiszen az anya a legfonto­sabb társadalmi funkciót tölti be, amikor minden idejét, energiáját a gyer­mek egészségének óvására, szellemének kibontakozta­tására fordítja. És ne feledjük, ezért anyagi áldozatot is hoz. A szociális kedvezmény fejé­ben — foglalkozásától füg­gően — egy-két ezer fo­rintról mond le havonta. És lemond a részére is fontos közösségi életről, olykor kissé saját szakmai szelle­mi fejlődéséről is. Ez utóbbi veszély akkor fenyeget, ha a munkahely megszakítja a kapcsolatot az évekre szabadságolt munkatárssal. Ám ez mind ritkábban fordul elő. Sok­kal inkább jellemző, hogy meghívják a rendezvények­re, hogy meglátogatják, hogy felkínálják neki a to­vábbtanulás lehetőségét, és a nem túlságosan bőséges segélykeretből is jut a gyesen levőnek. A találékonyságnak nem­csak szociális érzés a moz­gatója, hanem az a józan megfontolás is, hogy a tá­vollévő munkatárs — amint lehet — az anya szerepe mellett vállalja eredeti fog­lalkozását is. Segítenek ne­ki a két hivatás egyezteté­sében, gyermeke elhelyezé­sében, hogy a kínzó lét­számhiányt ezáltal is eny­híthessék. Mert erre igen nagy szükség van. Különösen az úgynevezett női pályákon — ápolónők, bölcsődei gondo­zónők, kereskedelmi dolgo­zók körében —, ahol a 8— 10 százalékot is meghalad­ja a gyermekgondozási sza­badságon levők száma. G ondoljuk csak meg: 10 év alatt másfél mil­lióan vették igénybe, de egyetlen esztendő viszony­latában is több mint ne­gyedmillió asszony munká­ját nélkülözzük a népgaz­daság különböző területein. Nem mindegy tehát, ho­gyan biztosítják részükre a visszatérés feltételeit, mi­ként csökkentik az átállás­hoz szükséges időt. L. M. HÁROM HELYISÉGET FÜTENEK. Háromszáz forintot „eszik” meg az olaj- kályha. Itt meg fűteni kell, nem lehet a gyerekeket egy helyen megtartani. Körülöttünk apróságok. — Hálisten kenyérgondunk nincs, de nem dúskálunk, az biztos. Azt viszont nem szeretném, ha a gyerekeimet meg­szólnák az iskolában. Tessék elgondol­ni, már hajnal öt órakor kelek, vasa­lom azokat a ruhákat, amelyeket előző este mostam. Csak már a mosógép is rossz. Hol az egyik, hol a másik szom­szédtól kérek. Éppen készültem Erzsi­kéhez elkérni, mert itt percnyi megál­lás sincs. mert most karácsonyra ebből vettem Sándornak és Gyulának cipőt és puló­vert, a többit élelemre költöttem. Hús­ra, cukorra, lisztre, meg egy kis sza­loncukorra. A karácsonyfára. És el is ment az utolsó fillérig ... TAKARÉKOSKODIK DÉZSINÉ. Ke­resetéből a kst-be rakott pénzből most kapott 2400 forintot. Ebből jutott az édesanyának 700 forintos télikabátra, a kislányának kabátra, sapkára, Pistinek csizmára, a férjének egy pulóverre. — És oda is lett. Hetven forint ma­radt égen földön. Férjem kért kst-elő­BANGA KÁROLYNÉ fia­talasszony, aki gyermekgon­dozási szabadságon volt, ami­kor úgy döntött, hogy kevés neki a betanított oklevél, szakmunkás lesz. — Huszonötén vagyunk a kihelyezett gyümölcster­mesztő szakmunkás-tanfo­lyamon. Közülük tizenketten nők. Hetenként háromszor négy órát tanulunk az ala­pozó kémia, fizika, matema­tika mellett sok a szaktárgy és a gyakorlat. A betanított- munkás-bizonyítványt kiváló minősítéssel szereztem meg, szeretném, ha ilyen lenne a szakmunkás oklevél is. Ha Az édesanya este 10 órakor még éb­ren van. Varr, stoppol, s mindig mos. Fáradtan kerül az ágyba, s gondokkal ébred. Reggelit készít, besegít az öltöz­ködésbe a kisebbeknek, s ellenőrzi rend­ben, tisztán mentek-e el az iskolába. — Családlátogatásra jöttek a múlt­kor a tanítók. Csodálkoztak a sok gye­rek láttán. Dicsérték a gyerekeket, hogy milyen tiszták. Ők nem is tudták, hogy ilyen nagy a családunk. Ha az iskolások elmentek, ott a baba, Gyöngyike. Őt látja el, s mellette főz. Mosolyogva újságolja, hogy ma paszulyt főzött. — Mennyit? — Egy tízliteres fazékkal. És tésztát csináltam. Ha töltött káposztát készít, másfél ki­ló rizshez csak mutatóba kerül hús. Havonta 1600 forint fizetéskiegészí­téssel segíti a tanács a nagycsaládot. Ebből jut élelemre, ruhákra. — De minden fillérrel elszámolok. A blokkokat elkérem, ahol vásároltam, s bemutatom Nagynénak, aki kijár a ta­nácstól ellenőrizni, arra költöm-e, ami­re adják. Jól jártam ezzel a pénzzzel, leget 1500 forintot. Abból lesz a kará­csony, az ünneplés. Gondjai közül egyetlent említ csu­pán. — Szeretnénk úgy haladni, mint a többiek. Ez elképzelhetetlen egy olyan családban, ahol hat gyerekről kell gon­doskodni. Esetleg egy kis bútort szeret­nénk vásárolni a régimódi helyett. Egy olyan szobagarnitúrát... Férje rakodómunkás volt. Nem bírta. Ezért lett éjjeliőr. — Ha ő jobban keresne, ha bírná ma­gát, akkor nem lenne nagy baj, s több mindenre jutna. De így?! Mikor ide köl­töztünk, azt hittem lenéznek, hogy ilyen nagy családdal vagyunk. De úgy örü­lök, amikor egyik szomszédasszony is jön, a másik is, kérdik, miben segítse­nek. Én meg csodálkozom. Itt tanyáz­nak, itt érzik jól magukat közöttünk. UTÓSZÓ HELYETT. Elárulok egy tit­kot, talán így is meglepetés lesz. A tej­ipari vállalat karácsonyi ajándékképpen egy új mosógépet vásárol a Dézsi csa­ládnak. Farkas Kálmán J anuár elsején jubilál a gyermekgondozási segély, vagy ahogyan gyak­ran emlegetjük: a „gyes”. Tizedik évfordulójához kö­zeledik az intézmény, ame­lyet méltán tartunk a ma­gyar szociálpolitika újítá­sának. Sikeres újításának, mert az első tíz évben csak­nem másfél millióan éltek azzal a lehetőséggel, hogy termelőmunkájukat, foglal­kozásukat 3—3 évre az anyai hivatással cseréljék fel. Hogy főfoglalkozásban gyermeket gondozzanak, ne­veljenek és erre az időre háttérbe szorítsák kereső foglalkozásukat. MÁTÉSZALKA, MÁRCIUS 21. TÉR. Modern lakónegyed. Egyik színes kocka­ház földszintjének 9-es, másfél szobás la­kásában él a Dézsi család. Alig lépünk a lépcsőházba, már hallani a babasírást. Meglepődve nyit ajtót Dézsi Gyuláné, a tejipari vállalat munkásnője. A pará­nyi előszobában a fal mellett gyerekko­csi. A babára a nyolcadikos Gyuri ügyel. Fogja a karjában, s behozza a „nagy” szobába. Az édesanya becézgeti a kis dundi lányt. — Mutatkozzunk be szépen, én vagyok a Gyöngyike, és négy hónapos vagyok — babusgatja. Gyöngyi a legkisebb. Ő a kedvenc, a legújabb jövevény. Nyolctagú család. Négy fiú, két lány. Dézsiné nem tud mozdulni a gyerme­kektől, különösen nem a picitől. Gyesen van. — A tejüzemben a tasakos tej csoma­golásánál dolgoztam. Öt hónapja vagyok gyesen — mondja. Itt mindennap több liter tej, két-há- rom kiló kenyér szükséges. — Tetszik tudni, milyen egy nagy csa­lád helyzete — mondja. — A férjem be­teges, most éjjeliőr, 1500 forintot keres. Ebből 500 forintot fognak le havonta eb­be a lakásba, mert 20 ezer forinttal se­gített a FÜSZÉRT Vállalat, ahol dolgozik. Én 1100 forint gyerekgondozásit kapok. Nem is tudom, mi lenne, ha a családi pótlékot, a 2300 forintot nem kapnánk ... Ágyak. Festett ruhásszekrény a sarok­ban, szakadozott szőnyegek. Az ajtó mel­lett nagyképernyős tv-készülék. — Édesanyámék vették. Mi 2000 forint­tal segítettünk be. Ezt a négyszemélyes rekamiét is a szüleimtől kaptam, a sző­nyeget, csillárt is. És 3 ezret adtak a la­kásba is. így tudtunk befizetni. Kocsordon élnek a szülei. Ha jönnek, mindig hoznak valamit az unokáknak, a nagy családnak. Itt minden fillérnek megvan a helye. — Nem kertelek, 1500 forint marad a családra, ha mindent kifizetek. Ruhára? Á, arra ebből nem is lehet gondolni. Kölcsön szoktam kérni. Jók a szomszé­dok, segítenek, mondják, ha megszoru­lok, csak szóljak nekik. Csakhogy azt is vissza kell fizetni... A baktalórántházi Dózsa Termelőszövetkezetben is érvényes az a mondás: a nők munkája nélkül megállna az élet. A növénytermesztésben, kertészetben, egyre inkább az állattenyésztésben is férfiak csak a gépeken találhatók. A szövetkezetben a fizikai dolgozók fele nő. Az adminisztráció­ban pedig összesen egy férfi van. A vezetőség 11 tagja közül négy nő. A szövetkezet párttitkára, a személyzetise, a főkönyvelő helyettese, egy üzemgazdász és több csoportvezető a gyengébb nem soraiból került ki. Valamit ezek az adatok is jeleznek, de a nőkkel való törődés ennél sokkal több. Erről kérdeztünk meg négy tsz-tagot. Kismamaüzem a nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezetben. (Hammel József felvétele) Nagy gond volt életre hívni ezt a háromévi félig- meddig fizetéses szabadsá­got. Akkor is, ha anyagilag nem biztosítja a gondtalan megélhetést, de garantálja a jogfolytonosságot; nem­csak a munkahely fenntar­tásával, a szolgálati idő be­számítással, hanem a távol­iét idejére is biztosított bér­emeléssel. Ma már magától értető­dő, hogy az anya, aki évek­re otthon maradt egy — vagy három — gyermeké­vel, visszatérve ugyanazt a bért kapja, mint társai, akik a munkahelyen töltöt­ték ugyanezt az időt. Magától értetődő. Vajon igazságos is? Feltétlenül. gyalog mentek kapálni. Ma már a kis buszok, vagy ponyvás teherautó viszi őket mindennap. — Én nagyon jól tudom, mennyit változott a helyze­tünk. Tizenegy gyermeket neveltem fel, de én eggyel sem lehettem otthon három évig. A kezdet óta sokat fej­lődött az SZT^Í, növekedett a családi pótlék összege is. — A tizenegy gyermekből kettő általános iskolás, a többi gimnáziumot végez, vagy már végzett. Ügy ne­veltem fel a gyerekeket, hogy szinte mindennap munkában voltam. Az utóbbi években már ad tanulmányi segélyt is a tsz. Most különösen jól érzem magam a baromfite­nyésztésben. Megkeresem a havi 3 ezret, ebből 1800 az alap, a többi a takarmány­felhasználástól, a ráhizlalás- tól és a csirkeelhullástól függ. Ha most kellene dön­tenem, hogy takarítónő le­gyek, mert az is voltam, vagy a tsz-ben dolgozzak, újra a belépési nyilatkozatot írnám alá. letesszük a vizsgát 10 száza­lékkal több lesz a bérünk, de a szövetkezet is jól jár, mert szakszerűbb munkával többet tudunk termelni. Ajánlom a gyesen lévő fia­talasszonyoknak, hogy tanu­lással használják ki a három évet. Nyolc éve már az Aranyhomok szocialista bri­gád tagja vagyok. A brigád­ban nagyon jól érezzük ma­gunkat. Egymást segítve dol­gozunk. Van olyan hónap is. hogy jóval a háromezer fö­lött keresünk. CSICSETKU MÁRTA az Aranyhomok szocialista bri­gád utolsó leánytagja, de ő sem sokáig, karácsonykor lesz az eljegyzés. Arra a kérdésre, megvan-e már a bútor, így válaszolt: — A rávaló megvan, de a bútort, ha összekerülünk, ak­kor vesszük meg, ami majd akkor lesz a divat. Az álta­lános után rögtön a tsz-be jöttem tagnak. Én is meg­szereztem a betanítottmun- kás-bizonyítványt, most szakmunkásnak tanulok. A szocialista brigád címet fel akarjuk váltani a Szakma ki­váló brigádja címmel, most ezért versenyzőnk. — Jól keresünk. Mi fiata­lok jól érezzük itt magun­kat. Van klubunk, van mozi a községben. A szakmunkás­tanfolyammal a nyáron több tanulmányi kiránduláson vettünk részt, amit egy kis szórakozással is összekötöt­tünk. * Ami a tsz-en múlik, amit az anyagi helyzete megen­ged, megteszi a nőkért. Még többet szeretnének tenni. Azon fáradoznak, hogy min­den munkahelyen megte­remtsék a higiénikus szociá­lis helyiségeket. Ha kérik a dolgozók, akár a szántóföldi üzemegységekbe is kiszál­lítják a meleg ebédet. Arra sai'kallják az ÁFÉSZ-t, hogy a külső községekben is javít­sák az áruellátást, mert a jó kereset mellé ez is kell. Cs. B. ségben — Baktalórántházán, Nyírjákón és Nyírkércsen — aki dolgozni akar, az egész évben munkát kap. Amikor megvolt a munka- lehetőség, akkor újabb prob­léma jelentkezett. Az óvo­dás korú gyermekektől az asszonyok nem tudtak egész nap dolgozni, mert a taná­csi óvoda reggel 8-"kor nyi­tott csak. A szövetkezet ve­zetősége felajánlotta a ta­nácsnak, hogy minden óvo­dába ad egy gondozónőt, azt fizeti is, és reggel 6-tól este 6-ig legyen nyitva az i^voda. így történt. Azóta mintegy ötven fiatalasszony nyugod­tan ledolgozhatja a napi 10 órát. ÖZVEGY MANDÁCSKÓ KÁLMÁNNÉ még emlékszik arra az időre, amikor a ha­tár legtávolabbi részére is SZABÖ MIKLÓSNÉ, a szö­vetkezet személyzetise és egyben a nőbizottság elnöke így vélekedik: — A törődés első és leg­fontosabb lépcsője a megfe­lelő, állandó foglalkoztatás. Ezért hoztuk létre a láda­szegező üzemágat, ahol mint­egy nyolcvan nő — amikor vége az almafeldolgozásnak, a dohánycsomózásnak — té­len is tovább dolgozhat. A nődolgozók közül közel száz­nak már megvan a betaní- tottmunkás-bizonyítványa. A gyümölcsösben így a metszés női munka lett, értenek hoz­zá. Az enyhébb téli napokon mintegy hatvan lány és asz- szony állandóan a gyümöl­csösben dolgozik. A 42 ezer darab gyümölcsfa többségét a nők metszik. Ma már el­mondhatjuk, a három köz­Pézsiék, nyolcán

Next

/
Thumbnails
Contents