Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-02 / 285. szám
1976. december 2. KELET-MAGYARORSZÄG 3 A TSZ-KONGRESSZUS ELŐTT (2.) Korszerű munka—jobb élet A TERMELŐSZÖVETKEZETI KÖZÖS GAZDASÁGOK a IV. ötéves terv idején a 23 százalékos termelésnövekedést csökkenő dolgozói létszámmal érték el. öt év alatt csaknem 120 ezerrel lett kevesebb a közös munkában részt vevő aktív korú emberek «zárna. Az V. ötéves terv, mint ismeretes, újabb 130 ezer fős munkaerő-csökkenést irányoz elő a tsz-ekben és ezzel együtt 25 százalékos termelésfejlesztést. Közismert, hogy a szövetkezeti fiatalok elsősorban a gépesített ágazatokban, a korszerű munkahelyeken dolgoznak szívesen. A régi, elhanyagolt állattenyésztő telepeken alig-alig lehet fiatalt találni. Mindezt figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a tsz-ek csak úgy tudják teljesíteni az elkövetkezendő években a növekvő termelési feladataikat, akkor lesz elegendő szakképzett fiataljuk, ha javítják; korszerűsítik a munkavégzés feltételeit és segítik az életkörülmények fejlődését is. Ezért van olyan nagy szerepe a tsz-ekben is a technika, a kemizálás térhódításának. A gépek, a gyomirtó vegyszerek, az etetőberendezések, a szállítószalagok nemcsak a munkát könnyítik meg, nemcsak a kaszálástól, a zsákolástól, a lapátolástól szabadítják meg az embert, hanem egyáltalán már a termelés nélkülözhetetlen tényezői. Vagyis: ezek a korszerű eszközök rengeteg munkáskezet is helyettesítenek, viszont csak akkor hasznosulnak jól, ha tapasztalt, hozzáértő emberek bánnak velük. Az első tehát az ember, akiért és aki által a gazdasági fejlődés végbe megy. Jelenleg a tsz-ekben mintegy 640 ezer aktív korú személy dolgozik rendszeresen. A járadékosok és nyugdíj ások száma valamivel meghaladja a 400 ezret. A szövetkezetekben az aktív korú tagok átlagos életkora most 41 év, vagyis 3 évvel alacsonyabb mint 1971- ben volt. Figyelemre méltó az is, hogy a tsz-ben dolgozók csaknem egyharmada már 1945 után született. A szakmunkások száma pedig megközelíti a 110 ezret. PÁRTUNK ÉLETSZÍNVONAL-POLITIKÁJÁNAK megfelelően, a IV. ötéves terv idején jelentősen növekedett a tsz-tagok és alkalmazottak közösből származó jövedelme. Az aktív dolgozókra jutó havi átlagkereset 53 százalékkal nőtt, az 1970. évi 1790 forintról 2750 forintra emelkedett. Ez a növekedési ütem csökkentette a tsz-dolgozók és az állami ipar munkásainak a keresete közötti különbséget. A tsz-ekben a fizikai munkát végzők havi átlagkeresete 1975-ben 11 százalékkal volt kevesebb az állami ipar, és 7-8 százalékkal az állami gazdaságok fizikai dolgozóinak a kereseténél. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy a termelőszövetkezeti havi keresetek mögött mintegy 27 százalékkal több munkaidő-teljesítés állt, mint akár az állami iparban, akár az állami gazdaságokban. A XI. pártkongresszus határozata szerint az elkövetkező években a tsz-tagok jövedelme is olyan arányban növekedhet, mint a munkásoké. A rendes, szorgalmas munkának így a tsz-ekben is meg lehet az anyagi elismerése. SZÖVETKEZETI MOZGALMUNK tapasztalatai azt bizonyítják, hogy azok a közös gazdaságok értek el kiváló gazdasági eredményeket, amelyekben megfelelően érvényesült a demokratizmus. Nagy előny származik ugyanis abból, ha fontos döntések előtt minél többen véleményt mondanak, észrevételeket, javaslatokat tesznek, fgy formálódhatnak ki a legjobb megoldások. Törvényeink pontosan szabályozzák és biztosítják a tsz-ek működési, gazdálkodási önállóságát. A termelőszövetkezetek kollektív tulajdonosai, gazdái maguk a tagok. Ok jogosultak dönteni a közös gazdaság legfontosabb ügyeiben. Mivel pedig jövedelmük a közös gazdálkodás eredményétől függ, döntéseikkel jelentős mérvű kockázatot is magukra vállalnak. Természetesen a szövetkezeti demokrácia szerves része a szocialista demokráciának. A XI. pártkongresszus szerint törekedni kell a szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztésére is: „Ügyelni kell rá, hogy formái a termelési feltételek módosulásával változatosabbakká váljanak, gazdagodjanak.” A termelőszövetkezeti kongresszust megelőző szövetkezeti közgyűléseken, majd a megyei, illetve a területi szövetségi küldött- gyűléseken érdemben is sok szó esett erről a feladatról. Ismeretes, hogy az utóbbi két- három évben az egyesülések következtében lényegesen megnövekedett, 3300 hektár fölé emelkedett a tsz-ek átlagterülete és ennek következtében gyarapodott az egy tsz-ben lévő tagok száma is. Bonyolultabbá vált a gazdálkodás. Sok rendeletet, állásfoglalást, határozatot kell ismernie annak, aki el akar igazodni a szövetkezetek ügyeiben. Gyakran nem könnyű ez a tsz-ek vezetői, elnökei, főkönyvelői számára 6em. ENNEK ELLENÉRE SEM MONDHATUNK LE a tagok jogainak az érvényesüléséről. A decemberi kongresszus bizonyára összegezi majd azokat a tapasztalatokat, megoldásokat, bevált új formákat, melyek révén a megnagyobbodott közös gazdaságokban is hatékonyan megvalósulhat a demokratikus vezetés. A demokratizmus erősödése a szövetkezetekben természetesen megköveteli -a kötelességek lelkiismeretes teljesítését is. Ugyancsak szükséges a belső ellenőrzés hatékonyságának a növelése, hiszen az ellenőrző bizottság tevékenysége az önkormányzat fontos része. Társulnia kell ehhez az úgynevezett vezetői ellenőrzésnek és a legalább kétévenként sorra kerülő tanácsi törvényességi vizsgálatnak, valamint az oly fontos általános pénzügyi ellenőrzésnek is. A rendszeres, hatékony ellenőrzés elejét veheti a későbbi bajoknak és elősegítheti a szövetkezetek nyugodt, egészséges fejlődését. Következik: Önállóság, tervszerűség, társadalmi érdek. T. B. átyod körül járhattunk. A forgalom lelassult. A járműkara- belekeveredett egy szekér is, és a szembeforga- lqm is lassította a tempót. Az autó egy pótkocsis jármű mögé került. Áruval rakták meg, ládák és zsákok tornyo. sodtak rajta. És a legvégén, a pótkocsi lenyíló hátsó oldalánál valami szék- és padke- veréken két ember ült. Hideg volt. Fújt a szél. Időnként valami hó és esőfélét is kergetett. Felhős volt az idő, szürke és kilátástalan. Se ősz, se tél. Az az időjárás, ami a legedzettebbet is megviseli. A hideg és a nedves, ség áthatol a ruhán, bebúvik a csontokba, merevít és borzongat. A két ember olyan volt a kocsin, mintha egy szürkéssárga agyagtömbből faragták volna. Válluk és karjuk ösz- szeért, pufajkájuk összesimult. A fejükön nagy kucsma, a gallér hajtókája ma. gasra gyűrve. Kezüket a zsebükbe süllyesztették. A kabátokból és a kucsmák alól csak a szemek világítottak kifelé. Pontosan felém, le az autóra. A mi kocsinkban meleg volt. Nagyon meleg. Kigomboltam a kiskabátomat is. És leeresztettem a nyakkendő□ vár.oa met. Rágyújtottam, és a kis pillengőablak húzta ki a füs. töt és a meleget. Mentünk a pótkocsis után. Lépésben. Zúgott benn a fűtés keltette meleg levegő, és a rádióból kellemes barokk muzsika szólt. Szemem az előttünk haladó járműre szegeztem. A két emberre. A platóra. a papír, aztán száll róla félig elégve. A szembe. És különben sem érdemes mozdulni. A mozdulatlanság is tartja a meleget. És ott lenn. Azok ott a jó melegben. És még mi minden van előttük. Le kell szállni. És melegíteni, dörzsölni az elgémberedett kezet. És toporogva életre kelteni a szemek Ha én ülök ott fönn, biztos nagyon meggyűlölöm azt, aki az autóban ül. Csak le kell nézni. Meleg, kényelem, még a cigaretta luxusa is. Különösen a lehúzott nyakkendőcsomó az ingerlő. És a kigombolt ing. A szemek csak néz_ nek lefelé, tartósan, be az autóba. Ügy érzem, rám. Fáznak. Szeretnének rágyújtani. Nem teszik. Fúj a szél. Nem érdemes kivonni a kezet a zsebből. S ha kiveszi? Ügy fúj a szél, hogy nincs az a gyújtó, amely lángot ad. Meg különben is minek. Ha meggyullad, hát ki tudja tartani ilyen szélben? És milyen rossz íze van a szélben a dohánynak. Rossz, mert felizzik lábat. Utána pedig rakodni. Mázsákat, tonnákat. Egyre rosszabbul érzem magam. A szemeket látom, amint néznek. Talán nem is tudják pontosan, de belém- néznek. Begombolom az ingem. Ne hivalkodjak a meleggel. A nyakkendőt is megigazítom. Talán így hihetőbb, hogy nincs is olyan meleg itt? Megszívom a cigarettát, és eloltom. Nem ingerelem őket. Nem, csak azért sem. De így sem érzem jól magam. Nógatom a vezetőt: előzzön. Nem tud. A szembeforgalom állandó, ahol szünetel, ott a keskeny út padkája veszélyes. Az agyagember-kolosszus szemei pedig néznek. A Magyar Posztógyár nagykállói gyárában sok fiatal ismerkedik a korszerű üzem rendjével és a gépek kezelésével. Kokrán Mária a szövőgépnél. (Hammel József felvétele) LÁBON ÁLLÓ KUKORICA Nem elég megtermelni... A kombájnos tudja és érzi, mit jelent az*, ha akkor töri a tengerit, amikor már fehér a határ. A lapát, a vontatókötél előlép első rangú munkaeszközzé. Néztem, — közel a Kraszna hídjához — egy kukoricatábla kellős közepén Magos Zoltán kom- bájnost. A hótól, sártól, vizes csutkától eldugult szalmarázó részt tisztította lapáttal. Dermesztő északkeleti szél fújt, kékre-zöldre fagyasztotta amíg — legalább tízszer — le- és felszállt az indítófülkébe. Mi, vagy kik kényszerítik a kom- bájnosokat, vontatóvezetőket az ilyen áldatlan munkára? Akadozott az átvétel November 25. Kocsord és Győrtelek határában még tengernyi sok a tengeri. Győr- teleken kérdeztük az okát. — Mert a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat nem tudta teljesíteni a szerződésben vállalt kötelességét. Magvas, tanulságokban gazdag volt a beszélgetés. Érdemes felidézni. — 502 hektár kukoricát vetettünk, abból 350 még betakarítatlan. A KITE termelési rendszerhez tartozunk, a szükséges gépsorunk a korszerű termeléshez megvan, de nincs szárítóüzemünk. Tavaly mérleghiányos volt a termelőszövetkezet, a tervben szerepelt a szárítóüzem megépítése, de a mérMilyen véletlenen múlik, hogy ők vannak a platón, és én benn a kocsiban? Hogy az övék a hideg és szél, enyém a meleg és kényelem. Persze kell az aki a platón utazik és kell az is, aki a személygépkocsiban. De mennyi mindennek kellett összejátszani, hogy ők vannak künn, és én benn. És másként is lehetne. Kiszámíthatatlan pályák? Vagy eleveelrendelések? Vagy törvényszerűségek logikus menete? Mindegy milyen magyarázattal támogatom a kialakult helyek rendjét, tulajdonát, véletlenét vagy éppen szükségszerűségét. A szemek néznek, és lassan már nem is látok mást, mégha félrefordítom a fejem, akkor is előttem vannak. Aztán előzünk. Végre. Könnyed ívvel megyünk el a pótkocsi mellett. Felgyorsul a járművünk. Eltűnik a szemem elől a két ember, a szemek mögöttünk maradnak. És csak néznek, talán valaki mást. De mégse tudok szabadulni a gondolatoktól. Fo- galmazgatom magamban saját igazam és a két ember igazát. Talán kell is néha, hogy ilyen történjen. Hogy szembenézzünk emberekkel és gondolatokkal. Hogy mérlegre tegyük helyeinket. Bürget Lajos leghiány után már nem volt rá anyagi fedezet. A kukorica szárítására ezért szerződtünk le a gabonafelvásárlóval. Észrevehető, Tóth Ervin elnökhelyettes és Tóth Bertalan főmezőgazdász nem szívesen beszélt a kialakult kellemetlen helyzetről. Előkerült a szerződés is, amely tartalmazza: ha a győrteleki Egyesült Erő Termelőszövetkezet megkezdi a kukorica aratását, a gabonafelvásárló naponta nyolc vagon mennyiséget fogad. — Egyetlen alkalommal tudtunk öt vagon termést átadni, aztán egyre csökkentették az átvett mennyiséget. Volt olyan nap, hogy csak annyi kukoricát vett át a terményforgalmi, amennyit a John Deer két óra alatt betakarított. Ezért naponta le kellett állítani a kombájnt. A hitegetés nem megoldás! A John Deer teljesítménye, ha folyamatosan dolgozik, naponta ezer mázsa kukorica betakarítása. A termelőszövetkezet 40 mázsás tervezett termését figyelembe véve ez 25 héktár. Ha csak ez az egy gép dolgozik, a munka akkor sem tarthatott volna tovább húsz napnál. De a győrteleki- eknek nemcsak egy kombájnjuk van. Rendelkezésükre áll még egy ugyancsak nagy teljesítményű E—512-es gép is. — Ha csak rajtunk múlik, már régen letudtuk volna a kukoricát. Mi az ügyben sokkal többet nem tehetünk, minthogy kértük a járási hivatal mezőgazdasági osztálya, a járási pártbizottság segítségét. (Mindazt amit Tóth Ervin említett, a járási hivatal osztályvezetője megerősítette, sőt kiegészítette. — A gabonafelvásárló illetékes vezetőjével beszéltünk, de a járási pártbizottság is határozott intézkedést kért. Akkor még nem volt se hó, se sár, amikor a megoldásra ígéretet kaptunk, és érthető, hogy éz a termelőszövetkezetet megnyugtatta. Az ígéretek teljesítése azonban elmaradt. Hivatkoztak a napraforgószárítás elhúzódására — ez igaz — és arra, hogy a járásban szűk a kapacitás. Természetesen mi tudjuk, hogy a gabonafelvásárlónak itt a járásban kevés a szárítóüzeme, ám a hitegetés ennek ellenére nem megoldás.) Csak a felvásárló? Az idő, az időjárás sok mindent megold. A győrtele- kiek esetében ez úgy jelentkezik, hogy ma már jóval kevesebb a szárítandó kukorica, mint két héttel ezelőtt lett volna. A termés jelentősen csökkent és szárítókapacitás is van már, jó néhány környező tsz-ben az üzemi szárítók felszabadultak. — 40 mázsás terméssel számoltunk — mondta a főmezőgazdász — hogy leesett a hó, s nagyon sok kukoricaszár földre került, jó, ha hektáronként 30-35 mázsás lesz az átlag. A mi helyzetünkben — hiszen eleve veszteséggel terveztünk — a termésátlag csökkenése további gondokat teremt. Győrteleken november végén nem csak a közös, «de a háztáji kukorica jó része is a határban volt. Ebben az esetben már lehetetlen a gabonafelvásárlót okolni. — A 273 hektár háztáji kukoricából még 80 hektár a töretlen — mondta Tóth Bertalan. — Legfőbb oka a késői érés, de a tagok más irányú elfoglaltsága is közrejátszik. Fontossági sorrendben ! A más irányú elfoglaltság az almahámozás. A község apraja-nagyja — akiknek van — ipari almát hámoz. Az ÁFÉSZ 5 forintért vásárolja fel hámozottan azt az almát, ami különben másfél forintot, vagy annyit sem érne. Jó jövedelem ez a tagoknak, de a kukorica a határban van és ez a munkát, az őszi szántást akadályozza... — Nem érdekli most azokat a kukorica akik az almával, a napszám három-négyszeresét megkereshetik, megkeresik. * Győrteleken év elejétől új vezetői vannak a termelőszövetkezetnek, nincsenek köny- nyű helyzetben, de a terv, ami a gazdálkodás javítására, a termelés fejlesztésére készült, jó, megalapozott. A megvalósítás azonban nemcsak a vezetőkön múlik. Ehhez kell a partnerek szerződésben vállalt kötelezettségének teljesítése is és nem utolsósorban az, hogy a termelő- szövetkezet tagjai — saját javukra — teljesítsék feladataikat. Seres Ernő
