Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-01 / 284. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 1. Veszélyes! A METRIPOND szatmá ri gyáregységében a munkavédelem felügyelői megállapították: a kisméretű munkadarabok köszörüléséhez befogókészüléket nem biztosítanak. így a dolgozót súlyos baleseti ve szély fenyegeti. A daraboló műhelyben a szögvas darabolását, a szálanyagok meg munkálását balesetveszé lyesen végzik... A munka- védelmi oktatás elmulasztá sáért Gál Bertalan függetlenített csoportvezető fegyelmi felelősségre vonását rendelte el a munkavédelmi felügyelő... A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár vásárosnaményi gyára igazgatójának küldött levél is hiányosságokat, utasításokat tartalmaz. Az üzemrészekben hiányoznak a baleseti naplók. A lakatosműhelyben nem használják a hegesztők a rendszeresített bőrkötényt, és lábszárvédőt. Szabálytalanul üzemelnek a biztonsági transzformátorok. Működtetésüket a munkavédelmi felügyelő felfüggesztette. Az esztergapadnál december 31-re írta elő a tok- mányvédő és más védőeszközök felszerelését. A lakatos II. üzemben, ahol a nők ülő munkát végeznek, előírta a hőszigetelő padló beépítését. Hosszan lehetne sorolni a szakszervezeti munkavédelmi felügyelők által adott utasításokat. Köztudott, hogy a munkavédelmi előírások megsértéséből ebben az évben is súlyos balesetek, csonkulá- sok, tragédiák történtek. Gondoljunk csak az Alkaloida, és a MEZŐGÉP halálos üzemi baleseteire. Ha lapozgatunk az üzemi balesetekről készült jegyzőkönyvekben, szinte mindenütt — a szögbe lépéstől a csonkulásig, az égéstől, a fa- gyásig, a szeszesital-fogyasztásból adódó károktól a fáradtan munkába érkezésig — figyelmetlenséggel marasztalják el a dolgozókat. De arról már nem esik szó, hogy milyen volt az adott időszakban a munkahely rendje. Különös munkavédelmi fegyelmezetlenségek tapasztalhatók a második és a harmadik műszakoknál. Amíg a vezetők 8 órától 17 óráig néha felesleges ellenőrzésekkel is zaklatják a dolgozókat, addig az éjszakai műszakban ritka esetben néznek rájuk. Alaposabb ellenőrzés, szigorúbb oktatás, a mulasztók példás felelősségrevonása. Csak ezekkel csökkenthetjük a beláthatatlan következményekkel járó baleseteket, a jóvátehetetlen tragédiákat. Sigér Imre Betegen, önbizalom nélkül „Ha eljönnének egy szóra...“ Hl FÁJ B. GYÖ „Egy beteg kommunista sorsa.” Együttérzésre inspiráló cím a levél elejéin. Üjra és újra olvasom a kuszán, idegesen, kapkodva papírra rótt, lehangoltságot és elkeseredést árasztó sorokat. Egyetlen szóban említi a tsz-t, hasonlóan a tanácsot. Ebből nem derül ki, hogy kire, miért panaszkodik. Még kevésbé, hogy miben lehetünk segítségére. „Elmondani könnyebb, mint leírni.” Szabolcsveresmarti faluvég, Úttörő út 31. Az új családi ház sáros udvarának közepén daráló. Ázik a pálinkának szánt cefrealma. Amikor megáll a gépkocsi a kertajtó előtt, a gazda félbehagyja a. munkát. Elénk siet. Úgy tűnik, már várt bennünket. Ő B. György. Megviselt, rekedtes hangú ötven körüli férfi. Felesége meglepődik, szeme szomorúságról árulkodik. Betessékel a házba. Az ajtó mögött csecsemő alszik gyerekkocsiban. Az unokájuk. Itt laknak a lányáék a tő- szomszédjukban. Kértek és kaptak házhelyet, ott építettek. B. a konyhában mos kezet. Néhány pillanatra magunkra maradunk feleségével. S ekkor kibuggyan belőle a kérdés: „Csak nem írt, nem panaszkodik ez az ember?! Meg sem kérdezett bennünket. Mire jó ez? Mindene megvan, gondoskodunk róla. Debrecenben, a klinikán az orvos is mondta, vigyázzunk rá, tie hagyjuk magára.” Bejön a férje. Mutatom a levelet. Igen, ő írta. Kérdem, mi a panasza. Feleségét az orvosi papírokért küldi a másik szobába. Megnézzük valahányat. B. György most is beteg. Dolgoznia nem szabad. Leszázalékolták, résznyugdíjas. Operálták a fülét, kissé nagyszót hall. Cukros is. „így élek, látja. Most kellene a pénz, most kellene dolgoznom, hogy a gyerekeimet ta- ' níttaüni tudjam...” Ezer forint a nyugdíja, családi segéllyel 1700-at kapnák. „Nagy köszönettel tartozom a 26 éves Gyuri fiamnak. Ide adja a pénzét, ő gondoskodik rólunk” — veti közbe B. György. „Nagyon rendes négy fiúnk van” — folytatja a felesége. Gyuri a városon kőműves. Laci szintén. Bélát is magukhoz vették. Festő tanuló. Egyedül a nyolcadikos Tibor van otthon. Valójában róla kell csak gondoskodniok. Talán a betegsége tette túl érzékennyé B. Györgyöt, az apát? Talán az, hogy „leesett” a lábáról, s nem segíthet annyit, mint amennyit szeretne? Ezek is. De más is. 1961 óta párttag. 1963 márciusától leszázalékolásáig — 1974 — az ÉRDÉRT tuzséri fatelepén dolgozott segédmunkásként. Innen kényszerült nyugdíjba. „Ott vagyok most is párttag. Oda tartozónak érzem magam. De legalább eljönnének egy vigasztaló szóra. Sokat érne nekem” — panaszolja. „Jön ránk a tél, s még nem emberelték meg magukat eddig egy zetor fahulladékkal. Volt, amikor megdicsértek a jó ■ munkámért, most meg elfelejtenek.” Felesége hallgatja, kérleli ne panaszkodjon. Rönktéri munkás volt. Dolgozott a fűrészcsarnokban, később a kazánházban a fűtő mellett. „1974-ben százalékol- ták le. Azóta egyszer, 1976 tavaszán a párttagság összeírása alkalmával kerestek meg. Mészáros Viola volt kinn nálam. Neki is panaszoltam, küldjenek egy kis hulladékot. Eddig felém sem néztek.” Szóba hozná a tsz-t is, de a felesége közbe szól. „Ugyan, ne szólj már, egy szavunk nem lehel. A háztájihoz — mivel gyenge föld volt — még pótlást is adtak.” B. György hallgat. Régi sérelem vibrál szavában. „Nem mentem volna el, ha rendesebbek velem az akkori vezetők. Itt voltam mezőőr. Amikor meg oda voltam, azt mondták, beadtam az asz- szonyt a téeszbe.” Felesége közbevág: „Hallgass, régen volt, igaztalan vagy. Nem a mostani vezetők tették, ne bántsd őket.” Terítékre kerül a tanácscsal kapcsolatos panasz. „Itt az Úttörő utcában vannak még ü',res telkek. Ebből szeretnénk igényelni egyet Gyuri fiamnak.” Már említette Tutkovics József tanácstitkárnak, de elutasították. Felesége fűzi tovább a gondolatait. „Tavasszal szeretnénk építeni. Van tehenünk, két hízó, két fiaskoca, malacok. Tudnánk segíteni.” Mi is segítséget ígérve távozunk. A beteg ember megnyugszik. Keressük a tanácsnál Tutkovics József vb-tit- kárt. Ő mondja: „A fiú valóban beszélt velem, valamikor 2 évvel ezelőtt. Említette, szeretne építeni. Konkrétan nem jelölte meg a helyet. Lehet, hogy az Úttörő utcát is említette. Csakhogy abban az utcában állami telek már nincs azon a kettőn kívül, amely a községrendezési terv szerint beépítésre kerül. Ellenben a Tompa Mihály utcában van négy is, s ebből kaphat, ha igényel.” Irány Tuzsér, az ÉRDÉRT - telep. Légrádi József a pártvezetőség titkára: „B. György nálunk párttag, fel van mentve. Nem keresett meg bennünket segítségért.” Mészáros Viola az I-es alapszervezet szervező titkára: „Valóban én voltam kinn összeírni B. Györgyöt. Kérdeztem, van-e panasza. Ő a tűzifát említette. Úgy tudom, hogy ezt intéztük is neki. Szóltam Vass Dánielnek, a párttitkár- nák, mivel ő foglalkozik ezekkel az ügyekkel.” Vass Dániel: „Valóban én intézem négy éve. Úgy emlékszem, hogy az idén is megkapta Gyuri bácsi. Említette is nekem Kisvárdán, amikor találkoztunk. Köszönte. Itt dolgozik Gyuri bácsi veje, lánya. Ok szokták befizetni az árát. Eddig 55 mázsát kaptak. És most november 3-án igényeltek még 20 mázsát. Ezt még nem szállítottuk.” Vilmán Pál gyáregységvezető egyik tömböt a másik után forgatja. Keresi B. György nevét. Ezekbe a tömbökbe jegyzik a nyugdíjasoknak ingyen küldendő, ellenszolgáltatás nélküli fahulladékot, kérés nélkül is! Nem találja ... Kissé kesernyésen jegyzi meg. „Illenék őket rendszeresen meglátogatni, beszélgetni is velük. Mondjuk félévenként. Legalább száz ember vár bennünket." Olyan panaszok ezek, amelyeket emberségesen, figyelmesen el lehet intézni. Segítve általa egy beteg, nyugdíjas, amúgy is túl érzékeny ember gondján. Hogy érezze, nincs terhére családjának, s az üzemhez, abba a kollektívába tartozik, ahonnan nyugdíjba ment. Csekélységek? Meglehet. De hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy ember visszanyerje önbizalmát. Farkas Kálmán A cirkusz igazgatójához beállított egy artista. Az íróasztal előtt dupla szaltót csinált. — Még mindig a kettős szaltónál tart? — legyintett a nagyfőnök. Miért nem talál ki valami újságot? Látom az arcán, hogy nincs új száma. — Nehéz szakma az enyém. — Na és az enyém? A kritikusok mindig elégedetlenek a műsorainkkal. Kopogtak. Fiatal, sovány férfi lépett be. — Van kérem egy világszámom. Madárhangutánzó vagyok. Nekem teljesen mindegy, hogy kolibri vagy strucc. — Hol él maga? Madárutánzás? Nem mondom, ha ki tudna repülni az ablakon, szerződtetném, de mivel nem tud, az ajtót ajánlom. Jó napot! A menedzser a légtornászhoz fordult. — Látja, ilyesmivel keresnek fel. Tegnap például egy erőművész jelentkezett, hogy vasat tud görbíteni. Kit érdekel ma már az ilyesmi? Egy vasat sem ér. Nem mondom, ha a fogával csinálná. Vagy ha Tom Jones olyan erős lenne, hogy éneklés közben görbítené a vasat. Az lenne a slágerszám. — Na akkor én megyek. — Maradjon még. Olyan jó magával együtt panaszkodni. Ismét kopogtak. -•* Kinyílt az ajtó, és egy pincsi kutya sétált be. — Nahát! A kutya kopogott és kinyitotta az ajtót — ámuldozott a légtornász. — Ugyan, ez csak trükk volt. A gazdája nyitotta ki. Már itt is van! Na, mire tanította újabban a kutyáját? — Már harmincig számol. Próbálja ki, mondjon bármilyen számot harmincig, és Ottokár annyiszor fogja a lábát felemelni. — Hatványra és köbre is tudja a lábát emelni? — Nem — hüledezett a kutyaidomár. — Akkor taníttassa egy professzorral. Na, isten vele! Amikor a kutyás ember elment, a menedzser felsóhajtott: — így megy ez egész nap. Semmi nagy szám. Pedig úgy kellene egy bomba attrakció. — Bombát mondott? Mi lenne, ha fellövetném magam a mozgó trapézre? — Nem jó, a zaj idegesítené a publikumot. — Esetleg hangtompítóval lőhetnének ki. — Nehéz technikailag lebonyolítani. — Várjon csak, én a kettős szaltó közben a felém dobott labdát magasba függő hálóba fejelném. Hat perc alatt hat gól. — Ez jó lenne, de nem futna sokáig az ilyen szám. Már a második gólnál elvinnék magát focistának ... Palásti László A politikai személyiségekkel készített interjú az állampolgárok tájékoztatá. sának egyik igen hangsúlyos és messzeható formája. Ezek között is kitüntetett figyelmet érdemel, amikor hazánk vezető politikusai fejtik ki az irányító testületek állásfoglalását időszerű elvi vagy gyakorlati kérdésekben, megindokolva a döntést. A Gáspár Sándorral, a párt Politikai Bizottságának tagjával, a SZOT főtitkárával folytatott beszélgetésben (a riporter Megyeri Károly a televízió elnökhelyettese volt) több fontos kérdésről esett szó, azonban időszerű, ségét mégis az adta, hogy a szakszervezetekben bővülni fog a bizalmiak jogköre. Ám ez nemcsak a jogok, hanem a kötelességek megnövekedését is jelenti, mert a bizalmiaknak alapos ismeretekre, jártasságra kell szert tenniük azokban a témákban, amelyekben döntési joguk lesz. A jog és kötelesség szerves egysége nélkül az üzemi demokrácia semmit sem ér. E jogkörnövelés ugyanis az üzemi demokrácia fejlesztő, sét, erősítését célozza. Rendkívül jelentős lépésről van szó. Ezt az is mutatja, hogy olyan prominens politikus jelentette be, mint a SZOT főtitkára, méghozzá a legnagyobb nyilvánosságot jelentő tömegtájékoztatási fórumban. Ezt a gyakorlatot a televíziónak következetesebben kellene folytatnia, mint ahogyan az utóbbi években tette. Nem is emlékszem, mikor sugárzott a tévé hosszabb időtartamú, elemző igényű interjút, beszélgetést országos vezetővel, politikussal, miniszterrel. (Nem számítom A hétben vagy más aktuális műsorbon adott hosszabb-rövi- debb nyilatkozatokat.) Pedig, ha csak az utóbbi egy, másfél évre visszagondolok, lett volna rá néhány idősze. rű alkalom, esemény (új törvények, az ország egészére kiható fontos döntések, elvi állásfoglalások, gyakorlati intézkedések stb.) amelyek után vagy mint most: előttük, jó lett volna vezető emberrel készített, a mostanihoz hasonlóan elemző interjú által azon frissiben, részletesén tájékoztatni (sőt: agitálni!) a lakossá, got. A demokrácia, a közvetlen demokrácia erősítésének céljával (mert ha a döntésre jogosult jobban tájékozott, több az esély arra, hogy helyesen foglal állást.) És azért is, mert a szocialista demokrácia kibontakozá. sát, az emberekben még meglévő gátlások feloldását bátorítja, ha legfelső szintű vezetők érvelnek fontos kérdésekben. Seregi István A RADIO MELLETT A Rádiószínház bemutatójaként hangzott el vasárnap délután a 3. műsorban Lázár Ervin Krimi című költői hangjátéka. (A cím egybevetése a mi hevenyészett műfaj-megjelölésünkkel önmagában is jelzi a játékbeli események két különböző síkon való pörgetését. Az egyik visszapergetett cselekménysor, a műfaj szabályai szerint bonyolított, a végén a szokásos meglepetéssel és morális igazságtevéssel sem adós krimi — bár önmagában is megállta volna a helyét — csupán a hangképekben rekonstruált mérgezési história külső nyomozati burka volt. A tehetségtelen, rossz házaséletű, megalkuvó, ugyanakkor kicsinyesen bosszúállni akaró Gyurcsányi vegyész- mérnök megmérgezésének nyomon követése mögött sejtett föl az igazi történet, egy romantikus nagy szerelem története, — egyben a tragikus eset kulcsa, mert Gyurcsányi erre a szerelemre méltatlannak bizonyulva nemcsak saját kelepcéjébe esett, hanem maga után rántotta az őt múlhatatlanul szerető Jodot is. Csakhogy a krimi szigorú, tényszerű realizmust, vilá. gos logikát megkövetelő ábrázolásmódjával nehezen fért össze, nem is ötvöződhetett kellően ez a merőben más, romantizált, sőt némileg misztikus módon kibontott másik történet. („Jodo várja Karin Jadet a Fran- ke-cirkuszban” — visszatérő mottóval.) A nyomozót — aki a hangjáték formai keretét adó jelentését tette az esetről — Jodo üzenetei alapján megmozdult képzelete és jó ösztönei bár alapjában helyesen vezették a vegyészmérnök életének és halála körülményeinek fel. derítésében, rádióhallgatóként mégis inkább a Főnök világosabb okfejtését tudtuk jobban követni. Kőváry Katalin parádés szereposztással jó ritmusban rendezte meg ezt az összebékíthetet- len kettőssége ellenére is érdekes, mindvégig figyelemlekötő hangjátékot. Kiválóan jellemző címe volt Friss Istvánná és Barát Appolónia közös dokumentumműsorának: Ufából vagy Budapestről? A 35 éve, 1941 szeptemberében először jelentkezett szovjetunióbeli Kossuth Rádió, „az igaz magyarok titkos rádiója” történetéről és adásaiból készí. tett összeállítás igazolta a Kossuth Rádió egykori szerkesztőinek, munkatársainak törekvéseinek eredményességét, hogy valójában csak földrajzilag voltak távol, lélekben és eszmeileg összeforva az itthoni haladó erőkkel, dolgozó népünkkel, a nehéz hírszerzési körülmények között is frissen reagáltak a hazai eseményekre. Felvilágosító szóval, igaz hírekkel szolgálták a nép ügyét. Révai József csattanós, Bárdossyék és Kállayék háborús frázisait leleplező glosszái (pl. fordítsuk le magyarra, hogy mit jelent a „lövészárkok demokráciája”), vagy Gábor Andor rímbe szedett gondolatai (a „Minden elmúlik egyszer”- ről) hallatán bizony megértjük, hogy itthon még Kilián György is azt hitte egy ideig: az adó Magyarországról sugárzott. Az 1945. április 4-ig működő Kossuth Rádió történetének részletes ‘ feltárása, széles körű hallgatottságának elemző vizsgálata még hátra van. Ez a dokumentumműsor — egyúttal felszólítva az ilyen emlékek, tapasztalatok megírására — máris jelen, tős lépés volt ezen az úton. Merkovszky Pál KÉPERNYŐ IjjTlÍÉl Ezt §€ácirkusztl:i: