Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-14 / 270. szám
KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. november 14. alcmunkásképző Nyíregyházán Dankó Miklós linómetszete. Az igazi „szögény ember” Egy múzeumigazgató emlékére A közelmúltban véget ért múzeumi hónap késztetett arra, hogy Kiss Lajos bácsiról, az igazi „szögény emberről” Jósa András utódjáról a múzeumigazgatói székben, írjak. Nem lexikális adatokat, művek ismertetését célozza e néhány sor. Szándéka csak annyi, hogy megmentse azt a néhány szerény emléket, amely az akkori megyei múzeumunk és könyvtárunk gazdag életű igazgatójához fűz. Tanárunk volt Boross Géza tanár és festőművész, akit az idő kegyetlen pusztítása már odavitt azóta az „Atya” mellé. Felejthetetlen emlék, hogy volt ideje, kedve, tehetségesekhez és tehetségtelenekhez leülni, korrigálni, hogy megtanítson bennünket a tanítói mesterségnek egyik szükséges elemére, a rajzolásra. Korrigálás közben többről is esett szó, képekről, olvasmányokról, zenéről. Kicsit úgy érzem mai fejjel, integráltan kaptuk tőle a műélvezővé nevelést. S micsoda boldogság volt, hogy szegény diákként, ingyenes tanulónak járhattam az ún. művészrajz- órákra. Boross tanár vitt el a múzeum akkori igazgatójához. Kiss Lajos bácsihoz. így került be tehát a múzeumlátogatások során már ismert termeken túl a kíváncsi diák a csodálatos könyvtár rejtelmeibe. Lajos bácsi, az Atya (így hívták családja és barátai) kövérkés, mozgékony öregúr volt. Fülemnek szokatlan zenével beszélt szögediesen, lassan és tempósan. A be- protezsáltnak szóló (valószínű máshoz is nagyon-nagyon kedves volt) néhány meleg szóval fogadott — „hát te vagy az lyányom”, — s beengedett féltett könyvei közé. Először csak egy szerzőtől — Veres Pétertől — kértem könyvet. Nagyon rövid idő múlva jelentkeztem új könyvért. Lajos bácsi „megvizsgált”. Rám emelte kicsi, reszkető fejét, megkérdezte a véleményemet a kivitt könyvről. Alig tudtam kinyögni — „úgy érzem, olyan földszagú, életszagú könyv volt ez.” Magához húzta a fejemet, megcsókolta arcomat, reszkető kezével, atyaian megpaskolta kepemel. „Lyányom, ez nem betyár- sági De tudsz olvasni!” Aztán elindult velem könyvei birodalmában, s ettől kezdve ö válogatott nekem, s minden héten a „pult alól’' előre összegyűjtött, nekem külön csoportosított könyveket kaptam. Mire is emlékszem? Itt már nincs pontos időrendi sorrend, csak a kiemelkedő nagy emlékek. Jászai Mari önéletrajza, s rögtön mellé az elhagyott férjnek, Kassai Vi- dornak az emlékezései. D e sok téli estén bandukoltunk haza a szomszédban lakó, azóta örökre elment, Váci Miskával az Alvégre, szorongatva hónunk alatt a számunkra előre elkészített könyveket, örültünk az ígérkező, új élményeknek beszélgetve a már olvasottakról. Salom Ásch A zsoltáros, Az anya című művek maradtak meg többek között máig. Az utóbbiból még ma is érzem az üres, de régi jó ételek ízét őrző fazékban főtt forró víz illatát, amit ennivaló pótlásnak forralt az anya, s ezzel a forró vízzel csapta be éhező családja gyomrát. Hogy eltűnődtünk akkor ezen Lajos bácsival, s csak később jöttem rá, hogy mennyire rokon ez a könyv az asszonysors ábrázolásában az ő talán ma már sokak által elfelejtett művével. A szegény asszony könyvével. S aztán jöttek sorban tovább hetenként az újabb könyvcsomók. Aztán megtudtam, hogy Lajos bácsi is ír. Hogy felnéztem rá ekkor, s magántanítói filléreimből meg is vettem, s szerencsésen ma is őrzöm A szegény ember élete, A szegény asszony élete, Vásárhelyi hétköznapok című műveit. (Hogy bánt, hogy nem kértem meg akkor, írja bele szép, megcsodált reszkető betűivel a könyvekbe a nevét. A Vásárhelyi hétköznapok című kötetben olvashatjuk a Nyírség életéből gyűjtőcím alatt itt született írásainak egy részét vízimalmokról, halászatról, földházakról, szappanfőzésről, a falusi szegény ember vasárnapi dolgairól Szabolcs vármegyében témájú tanulmányait. A múzeumban aztán Lajos bácsi több alkalommal megmutatta az általa gyűjtött, emlékezetem szerint főleg a halászatot bemutató gazdag gyűjteményét. Milyen szeretettel vette kézbe a tárgyakat, s hogy tudott mesélni róluk! Szavai nyomán megelevenedtek a kiállított tárgyak, vísszavittek bennünket a múltba. Ilyen emlékezetes „tárlatvezetést” azóta sem éltem át. Ez a csodálatos szubjektív erő sugárzik írásaiból is. A szegény asszony könyvéből idézem a következőt: „Az asszonyok történetének megírásairól elfeledkezett még a történelem is. Az egyszerű pórnép asszonyainak életmódjáról alig van adatunk. Ez pedig feltűnő és sajnálatos, mert hiszen az asszony munkája általában ősibb, mint a férfié. A tény az, hogy a szegény család középpontja, összetartója az anya, aki nélkül nincs családi élet.” TTgy gondolom, ne- II künk a Hazafias Népfront aktivistái- hivatott feladatunk ápolni emlékét, s tenni minél többet azért, hogy szépen gazdagodó múzeumokban az első Kossuth-díjasok között kitüntetett Kiss Lajos életművéből egy állandó kiállítás létesüljön, vejének, Boross Gézának képeivel együtt. Lengváry József né Rendhagyó író-olvasó találkozó Rendhagyó író-olvasó találkozót rendeztek a napokban Vásárosnaményban: Balázs József SZOT-díjas író munkásokkal, szocialista brigádok tagjaival hagyományt ápoló, mégis újszi ű keretek között találkozott a művelődési központ képzőművészeti alkotásokkal „díszített” kiállí tótermében. A hagyományt előzmények tanúsítják: előzetes ismeret- szerzés, előkészítés során TIT- előadók az üzemekben munkások, szocialista brigádok tagjai körében ismertették egy-egy író munkásságát. így 1975-ben Móricz Virág, ez évben Balázs József alkotásai, a könyvek képezték az ismeretek alapját. E tömegeket mozgósító rendezvény visszahelyezte megérdemelt rangjára az irodalmi tudat- formálást. Az előzetes ismeretszerzést játékos számadás követte, s ez tette az író-olvasó találkozót rendhagyóvá. Műszakváltás után, a napi munkától fáradtan ültek könyvekkel megrakott asztalok köré a munkások, a szocialista brigádok képviselői 5 fős csapatokban. Vetélkedő keretei között adtak számot ismereteikről. Gondolkodtató kérdések, pergő, de lényegre utaló válaszok, vibráló feszültség, a tények és összefüggések alapos ismerete jellemezte e nemes versengést. Kérdés, válasz, zsűri — elnöke az író — rangsorolás, eredményhirdetés, ajándékként az alkalomhoz illően sok-sok könyv. Mindez együtt jelzi a vetélkedő sikerét. Fokozta a hangulatot a versengést követő szerepcsere. Szervezők, résztvevők egyaránt jó érzéssel távoztak, mindannyian „nyertek”. Miklós Elemér SZÍNHÁZ KERTÉSZ ÁKOS: NÉVNAP Hogy a komédia mint műfaji megjelölés mennyire helytálló Kertész Ákos kétrészes színpadi darabjának címe alatt, arról lehetne vitatkozni. Az azonban tény, hogy a komédia felszín alatt már az első részben is komoly kérdések feszülnek, s ezek .a darab második felében nagyon is komoran törnek elő. Vig Gusztávék kiszikkadt házasságában, a férj névnapjának délutánján, egy kurta órácskára újra egymásra talál a házaspár. A nap addigi eseményei áthangolják őket. Ilonkát a csinos új ruha és egy jól sikerült frizura, barátnőjének: Julinak művei; Gusztit pedig a titokban szabadságon töltött nap kellemes kószálása. Ez a boldog együtt- lét változás, megújított boldogság kezdete lehetne közös életükben, azonban Guszti gyáva, nem meri álszemérmes barátai előtt vállalni a boldog házastársi együttlétet, elárulja, cserben hagyja feleségét, és inkább elfogadja a barátok által rátukmált hazugságot, hogy szabad délelőttjén idegen nővel volt, s belemegy ebbe a hamis férfiöntudat diktálta alantas dicsekvésbe. Ügy tűnik, rendes, tisztességes munkásemberek a Névnap szereplői, de gondolkodásukra nem igen hatottak a haladó eszmék, különösen ami a család életét, s benne a nő és a férfi pozícióját, kettőjük kapcsolatának minőségét illeti. Itt a férfi még most is számot tart arra, hogy — ő lévén a „családfő” — szava, akarata törvény és megtá- támadhatatlan legyen. Itt még elismerésre méltó férfibuzgalom a szoknyaügy amit takarni igyekszik a férfiszolidaritás. Itt az asszonynak csakis alkalmazkodnia szabad, mást gondolni, mást akarni, lázadni meg egyáltalán nem. Kertész Ákos egy másik darabjával kapcsolatban vele folytatott beszélgetésben arról szólt, hogy nagyon érzékeny mindenfajta emberi egyenlőtlenségre, a nemek közötti viszony torzulására, mindenféle megkülönböztetésre és elnyomásra. Számára a férfi és a nő közötti viszony nem egyszerűen szerelmi téma, mert az embernek emberhez való legalapvetőbb kapcsolata a férfi-nő viszony, ez tükrözi azt is, hogy meddig jutott a társadalom az emberi viszonyok humanizálásában. A Vig Gusztávék, Varga Lehelék, Mazur Lász- lóék mikrotársadalma nem jutott messze ebben. A férfiak ragaszkodnak idejétmúlt nézeteikhez, az asszonyok — Vigné kivételével — úgy gondolják, hogy nem lehet változtatni asszonyi sorsukon, családbeli helyzetükön, a beletörődés türelmével fogadják el — igaz, nem szitkok nélkül — férjük ballépéseit, „családfői” rigolyáit. De ezen az estén a vendég asszonyok is Gáborj áni Szabó Kálmán kiállítása Ennek a kiállításnak nemrég az ugyancsak a Jósa András Múzeumba rendezett Kerényi-kiállítás érdekes aktualitást ad. Mindketten római ösztöndíjasok voltak, úgynevezett római iskolások. Kerényinél az iskola csak kiindulást jelentett, G. Szabó stílusában tartósan megőrizte a kapott hatást, többször vissza is tért Rómába, de az a formavilág, melyet az ottani hatások alatt alakított ki, idehaza egyre inkább hazai tartalommal telik meg. Talán nem is lehetett volna ez másként. Debrecenben született 1897-ben. Itt járt iskolába, a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után 22 évig itt tanított a református kollégiumban. Csak a háború után került Budapestre ismét a főiskolára mostmár tanárként. Életútjának irányát az Adyval, Móricczal s Veress Péterrel kötött barátsága, a velük rokon életfelfogása határozta meg. 1955-ben hunyt el. Festő és grafikus volt. Mint grafikus ismerte az egész világ, hosszú lenne felsorolni külföldi sikereit, kiállításait, kiadványait. Néhány szép kötetét megemlítjük. Visioni d’Italia (Olaszországi látomások) néhány szép lapja a falakon is látható. A Parasztok népi hangvétele nagy dolog volt abban az időben. Legutolsó mappája „A tél”. Az ehhez készített vázlatok közül négy ragyogó tusrajza a kiállítás legszebb darabjai közé tartozik. Pár ecsetvonás egy-egy rajz, mégis bennük van a hómező végtelensége, a téli erdő minden varázsa. Különböző fametszeteit végignézve csodálni kell, milyen sajátos szépségeket tud a fehér-feketéből kicsalni. Szeret csúcsfényekkel rajzolni, fölényes tudással játszik a felületekkel, gazdagon kombinálja a ritmus adta lehetőségeket és ugyanakkor mélységesen együttérző figyelemmel kíséri a különböző emberi sorsokat. Ezek a lapjai felette is állnak korai, csillogó, de hideg délolasz metszeteinek. A kiállítás anyagának az erősségéhez tartoznak a Ko- csordon készített vázlatai is: Szektás asszony drámaiságá- val, s a lélekelemzés mélységével tűnik ki, míg a Kendős asszonyok a falusi nép paraszti báját állítja meggyőzően elénk. Mint festőnek legismertebb, s legnevesebb alkotása a református kollégiumban lévő történeti diákéletet bemutató nagy freskó ciklusa. Az ezekhez készült vázlatok közül három portré szerepel a kiállításon: az egyik éneklő diák, a nagybotos, s egy könyvmetsző diák. Tiszta modelálás bizonyos szépségkultusz, s a plasztikus formálás itáliai tanulság. A mongolos szemek sajátos helyi hagyományok ápolása már hazai vonás. A nagy debreceni festőt több száll fűzte megyénkhez is. Még nincs kiderítve a mi Barzó Endrénkhez való kapcsolata. Barzónak útkeresésének idejéből van néhány rajza, ami arra mutat, hogy ismerte G. Szabó művészetét, s ebben az irányban is kísérletezett. Néhány nyáron lejárt Ko- csordra a Veress Péter-féle parasztfőiskolára, akkor készítette ezeket. Készített mesefreskókat a nyíregyházi volt szegényházi óvodában. Utolsó nagyobb ciklusa a városban a régi csemege áruházban volt, melyek közül csak egy maradt meg a húsüzletben. Egyébként az óvodában is csak részletek maradtak. Koroknay Gyula — Vigné lázadása láttán — kiöntik keserveiket férjük elé, szemükbe vágják gyengéiket, a családi élet szeny- nyesét. Hasztalanul. A keserűség késztette szókimondás a hajnali órákra meghunyászkodó vagy csipkelődő, nyelv- öltögető duzzogásba fullad náluk is. Az ez ellen az életmód és családi státus ellen fellázadó Vigné is visszatér menekülésnek szánt éjszakai sétájáról, beletörődéssel adja meg magát az utált-unt életformának, az érzelmek nélküli szürkeségnek. Benne sem él olyan erősen a méltóbb élet iránti igény, hogy szakítani tudjon ezzel a mostanival. Kertész Ákos az életet írja, ezt elbeszélései, regényei (Hétköznapok szerelme, Sikátor, Makra, Névnap), belőlük készült drámák jól mutatják. A debreceni Csokonai Színház Orosz György rendezte előadása a Névnap hiteles, életteli közvetlenségének átadására, közvetítésére törekedett, általában sikeresen, de több helyen harsányabban, lármásabban a kívánatosnál, komédiázva ott is, ahol elegendő lett volna az irónia. E sokszor ricsajos harsányság sem tudta elfedni a tempó olykori lelassúlá- sát, az itt-ott jelentkező üresjáratot. Az előadáson látszik, hogy a színészek — Sárközi Zoltán (Vig), Csáky Magda (Vigné), Agárdy Ilona (Juli), Lengyel János (Varga Lehus), Soós Edit (Bözsi), Csikós Sándor (Mazur), Titkos Sári (Mazur- né) szeretik ezt a darabot, szívesen játsszák, komédiáz- zák végig. Jól érzik magukat benne. Ez a művel és a figurákkal való együttérzés itt- ott némi túljátszásra is ragadtatja őket. A külsőségekbe való fogódzkodás másik oka lehet, hogy még nem mindegyikükben érett a szerep, a mű. Ezekkel a kifogásokkal együtt is jóhangulatú előadást hoztak a Csokonai Színház művészei. Seregi István Á Képzőművészeti zseb- könyvtár Á képzőművészettel összefüggő legérdekesebb kérdésekre igyekszik választ adni a Képzőművészeti zsebkönyvtár — sok ismeretet adó, érdekes és élvezetes kézikönyvsorozat, amely átfogja a művészetelmélet és művészettörténet valamint a vizuális kultúra főbb témáit. Az egyes kötetek foglalkoznak egy- egy művészeti ág eljárásaival, technikájával és történetével is. A sorozatnyitó munka a képzőművészet iskolájának két kötete lesz. Az első decemberben, a második kötet a jövő év első negyedében jelenik meg: teljes egészében az új képzőművészeti technikák, eljárások leírását és illusztrációit közli. A továbbiakban napvilágot lát Lyka Károly: A művészetek története című munkája. Az antikváriumokban is ritkaság Jacob Burckhardt: A reneszánsz Itáliában című klasszikus munkája. Katona Imre: Magyar kerámia és porcelán című munkáját is megjelentetik. Későbbre tervezik Der- csényi—Zádor—Körner: Kis magyar művészettörténetének megjelentetését, amely a honfoglalástól napjainkig tárgyalja a magyarországi művészet alakulását. Mario de Micheli: Az avantgardizmus című alkotása a XX. század „izmusait” értékeli.
