Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-14 / 270. szám
1976. november 14. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET A postaláda E gy olvasói ankéton történt. Folyt a beszélgetés az újságról, olvasásról, terjesztésről, s eközben szólalt meg a község postahivatalának vezetője: — Tudják, az is gond itt, hogy nincs a községben a házaknál postaláda. Mit tehet a kézbesítő? Bedugja a kerítésbe a lapokat, bedobja az udvarra. Aztán jön a kutya, szétcibálja, jön az eső, szétáztatja, s jön esetleg valaki, aki elviszi magával. Pedig ott, ahol harmincezret se sajnálnak egy kerítésre, jutna biztosan egy hatvanjorintos levélszekrényre is. Oda is figyelt mindenki, hiszen volt igazság a kifakadásban. Volt, hiszen kétségtelen tény, ahol 30 vagy akár 40 ezer is jut arra, ami jól látszik, tetszetős, sőt, néha hivalkodó, biztos akadna még egy hatvanas a háznál. Arra a célra, hogy azon keresztül találjon utat a lakáshoz újság, folyóirat, levél. De mert úgy van azzal sok ember, hogy ami nem nagyon látszik, arra bizony sajnálja azt a három húszast. De csak a postaládával lennénk így? Aligha. Ha jól körülnézünk, akad más példa -is, talán még fontosabb is. A külsőségek gyakorta szorítják háttérbe a tartalmat. Említsem az embereket, akik pompásan kiöltözve mennek el egy-egy hangversenyre, s a muzsikából egy akkordot sem visznek haza fejükben, de gazdagon sorolják mások öltözékét? Vagy említsem azt az ismerősöm, aki bevallotta, hogy csupán azért ment el a tárlatra, hogy lássák: ő is ott van? De szólhatok arról az idősebb férfiról, aki csak azért vette meg a kocsiját, hogy azzal hetente kétszer kiálljon az udvarra, lemossa, s közben módot nyújtson arra, hogy megcsodálják. De semmivel sem jobb az a falusi asszonyka, aki szintén büszkén mutatta hűtő- szekrényét, amelyet három éve be sem dugott, s ott díszelgett az előszobában, szépen letakarva, virágvázával a tetején. Tehát sok minden látszik, jól mutat, de éppen a lényeg hiányzik mögüle, belőle. Nehéz eljutni oda, hogy hadat üzenjünk a látszatnak, s hihetetlen energiát fordítsunk arra, hogy reprezentáljuk anyagi erőnket, fontosságunkat, ki mit. A legtöbb esetben pedig egy valóságos vagy éppen jelképes hatvan forinton múlik a dolog. Azon, hogy áldozzunk arra, ami elősegíti az érték közelünkbe férkőzését. Szándékosan hoztam egymás mellett az olyan példákat, amelyek az anyagi magamutogatást és az úgynevezett szellemi önkelletést vonultatják fel. Egyszerűen nincs mód arra, hogy élesen különválasszuk ezeket, hiszen mindkettő gyökere egy és ugyanaz. Az a meggyőződés, hogy elegendő kifelé valamit rep- zentálni, az azonnal társadalmilag is becsült értékké válik. Az . igazság azonban egészen más, s szerencsére mind többször pirulhat el az, aki ebben a tévhitben téves értékrendet állít fel magának. Társadalmunkban kezd kialakulni az az okos kritikai mód, amely a külsőség mögé tekint, s azt kutatja, hogy rejlik-e valódi érték az egyénben, fed-e igazi, s jó értelemben vett gazdagságot a látható. Mint hallom, szó van arról, hogy a jövő évtől tiltja majd a hatóság azt, hogy egyes autósok csicsadisszel tegyék feltűnővé kocsijukat. Az ok közlekedés- biztonsági meggondolás. Igen, ezt lehet hatóságilag tiltani, de sajnos a másféle hivalkodás megszűntetése nem megy ilyen egyszerű módon. Pedig társadalombiztonsági okokra hivatkozással gátat kell vetni az elé, hogy oly sok ember igyekezzék külsőségek mögé rejtőzni, vagy éppen azok révén magáról a talmi értéket leplező képet pingálni. Erre csak egy mód van: a közvélemény szigorú ítélete, kritikája. Szinte hallom: kár ebből ügyet csinálni, ki nem büszke arra, amije van, ki ne örülne a népszerűségnek? Nem világot rengető ügyek, vajon miért kongat vészharangot a hírlapíró? Nos, vészharangról nincsen szó. Ennyit valóban nem ér meg az egész kérdés. Szívem szerint legfeljebb a lélekharangot húznám, s vígan temetném ezt a rossz jelenséget, mely éppen az élet szép, igaz és nemes dolgairól tereli egy gyakorta a nagyon is jól megérdemelt figyelmet. ~Vatárnapi TILKI LÁSZLÓVAL, interjú | A KEMÉV ÉPÍTÉSVEZETŐIÉVEL A munka szervezéséről S Mi az építésvezető feladata? — Egy munkahely vezetője vagyok, csaknem öt éve Záhony térségében. Általában, illetve átlagosan száz dolgozója van az építésvezetőségnek és 15 nagy értékű gép tartozik hozzánk. A munka összefogása, koordinálása feladatom. Naponta kétszer is körbejárom a munkahelyet, személyesen győződöm meg mindenről. Nem könnyű feladat, hiszen a munkahelyünk több mint hat kilométer hosszú területen fekszik. A beosztott vezetőknek úgynevezett reszortfelelősségük van, de ez engem nem mentesít az összes felelősség alól. Mivel a terület veszélyes munkahelynek számít, a szükséges munkavédelmi feltételek megteremtéséről is gondoskodnom kell. _ Milyen úton jutott erre a fontos beosz9 tásba? — Gimnáziumban érettségiztem, majd a vasúthoz kerültem. A vasútnál is bejártam a lépcsőfokokat. Voltam pályamunkás, előmun- kás, pályamester, majd elvégeztem a MÁV műszaki tisztképzőt, ahol tantárgy volt az építkezés is. A KEMÉV-hez 1972-ben jöttem. Itt voltam művezető, majd főművezető. Levelező úton technikusi oklevelet szereztem a nyíregyházi építőipari szakközépiskolában. Közben végeztem kisebb kőműves munkákat, jártas vagyok az ács szakmában is. Hasznát veszi-e korábbi tapasztalatai- 9 nak? — Miközben bejártam a lépcsőfokokat, közelebb kerültem az emberekhez. A legtöbb dolgozó régi ismerősöm. Megértem a művezetőket, persze elnéző nem vagyok. Dolgozik nálunk két művezető, egy térmester, egy segédművezető és két technikus. Hasznát veszem, hogy jártas vagyok az adminisztrációs munkákban is, például az anyagigénylést is velük beszélem meg, ilyenkor jó értelemben mindegyiknek maga felé húz a keze, de éppen a tapasztalatom miatt nem tudnak félrevezetni. Milyen receptet írna elő az ideális épí- 9 tésvezetőnek? — Első dolgom: példát mutatni a munkában és a magánéletben egyaránt. Nem vagyok ideges alkat. ígérgetni nem szeretek, nehogy valakit is csalódás érjen. Megtanultam, ami nekem kis ügynek tűnik, az másnak a legnagyobb. Szerintem nincs ideális építésvezető. Mindegyikben találhatnak hibát felettesei, vagy beosztottjai. A képzeletbeli recepthez talán ezt írnám: az ideális építésvezető először vegye figyelembe a közérdeket, s csak aztán a magánérdeket. Ebben a beosztásban az ember állandóan képezze magát, olvasson szaklapokat, folyóiratokat és igyekezzen megvalósítani a dolgozók hasznos javaslatait. . Hogyan alakította ki kapcsolatait a dol- 9 gozókkal? — Itt száz ember dolgozik, ennek ellenére mindenki személyes ismerősöm, kevés kivétellel mindenkit közelebbről is ismerek. Szorongás, félénkség nélkül jönnek hozzám a dolgozók ügyes-bajos dolgaikkal. Néhány dolgozó lakásépítésénél társadalmi munkában elláttam a műszaki ellenőr szerepét. Arra is volt példa, hogy kérvényt írtam valaki helyett. Többet vagyok a munkahelyemen, mint az irodán, s egy közös kirándulás is közelebb vitt a dolgozókhoz. A kapcsolatok régebbre nyúlnak, a törzsgárdatagokat még művezető koromból ismerem. A megfelelő hangnem megtalálásával sikerült mindenkivel jó, munkatársi kapcsolatot kialakítani. Miként értékeli a szocialista brigád- 9 mozgalmat? — Ezen a téren nem tudok humánus lenni. A mozgalom hármas követelményét mindig szem előtt tartom. A követelmények nagyok. A múlt évben például a nyolc brigád közül csak egy nyerte el a szocialista címet. Ezt részben az összeszokottság hiányával magyarázom. Bízom abban: a dolgozók megértik, hogy a tavalyinál komolyabban kell venni a mozgalmat. Nem szeretem, ha csupán általános felajánlások, névleges munkák sorakoznak a brigádnaplóban. Azt akarom, hogy rangja, tekintélye legyen a mozgalomnak. A legutóbbi kommunista szombaton már bejött a brigádtagok nyolcvan százaléka. A brigádvezetőkkel kéthetente értekezletet tartunk, s ezeken a fórumokon szinte részletekig megbeszéljük a teeendőket és ennek az utóbbi időben már kézzelfogható a haszna. _ Mondjon néhány példát arra, miként 9 intézkedett a termelés javítása érdekében? — Sikerült bevezetni, hogy minden munkának van egy tartalékja. Ez azt jelenti, ha például esik az eső, befejezzük a cement rakodását, de nyomban más munkához foghatunk a közelben. Szervezési intézkedésekkel végre tudtuk hajtani, hogy az elmúlt télen nem volt fagyszabadság, mindenki dolgozott, csaknem nyári teljesítménnyel! Az anyag- szállítás nálunk több lépcsős az érkezéstől a beépítésig. Jó előkészítéssel egy lépcsőt kiiktattunk, ezzel időt és pénzt takarítottunk meg. Az egyenlősdiséget a jutalmazási rendszernél megszüntettem, számítva arra is, hogy ez népszerűtlen intézkedés lesz. Az új jutalmazási rendszer mindenkit jobb munkára serkent. Mennyire jelentős az a beruházás, ame- 9 lyen dolgoznak? — A Záhony térségéhez tartozó, úgynevezett északi rendezőpályaudvart készítjük. Számos sínpárat, kitérőt kell építeni, és a rendezőhöz szükséges üzemi létesítményeket, szolgálati helyeket, közműveket és szociális létesítményeket. Munkánk eléggé sokrétű. Több lépcsős beruházás ez, átnyúlik a következő ötéves terv első éveire is. Az új rendező meggyorsítja a vasúti kocsik átrakását, a kocsik kihasználása is javul majd. Mindezek jelentőségét nem kell méltatni. Említésre méltó felajánlásunk: nyár elejére) vagyis a következő vasútasnapra szeretnénk átadni az építkezés egy részét. _ Fontosságuk miatt a beruházások je- 9 lentenek-e önnek pluszfeladatokat? — Feltétlenül. Kisvárdától majdnem Komoróig terjed az építkezési területünk, többnyire a határban, a kukoricaföldek helyén dolgozunk. így néha a beruházókkal kisajátítási ügyeket is kell tárgyalnom, és közismert, hogy ezek az ügyek eléggé „kényesek”. A beruházások fontossága miatt havonta egyszer szemlét tartanak itt a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium dolgozói. Gyakran meglátogatnak bennünket a debreceni vasút- igazgatóság vezetői is. Részemről ez is egyfajta figyelmet igényel. A nagy építkezési terület miatt sokat mozognak az emberek és a gépek egyaránt. Arra is vigyáznom kell, hogy ezek a mozgások ne járjanak sok veszteséggel. Pluszfeladatot a már említett kétszeri gya loglás. Van ugyan egy Zuk-kocsink, de gyalog járok, hogy többet lássak. Egyébként az emberek is igénylik, hogy naponta találkozzak velük. A vállalat központja viszonylag messze van, s néha a távolság is gondot okoz. Távol vannak a vállalat központjától. 9 Érzik-e ennek hátrányát a munkaszervezésben, vagy az anyagellátásban? — Dolgoznak nálunk távol lakó munkások, és gépkezelők. Hétfőn késve érkeznek az autóbusszal, és érkezésükig többször kihasználatlanul áll a rakodógép, vagy csak „félgőzzel” dolgozik. A kulcsemberek hiánya egy óra alatt is veszteséget jelent. Aztán úgy kell szervezni a munkát, hogy a lemaradást még aznap pótolják. Az anyagokat általában hátrányos helyzetben tudjuk fogadni és tárolni. Ha hiányzik valami, nem szaladunk rögtön Nyíregyházára, a Tünde utcai központi telepre. Jó a kapcsolatunk a térségben lévő másik három építésvezetőséggel, s jószomszédi alapon néha kölcsön kérünk tőlük különböző építőanyagot, vagy szerszámot. Állandó telefon összeköttetésünk van a vállalat központi irodaházával, és a vezetők is gyakran meglátogatnak bennünket, így a hátrány a minimálisra csökken. _ Nincsenek „szem előtt”, kik ellenőrzik 9 munkájuk minőségét? — A mi munkánkat is egy szakemberekből álló bizottság veszi át. Lazításról szó sincs. Az emberek tudatában vannak munkájuk fontosságának, tudják, hogy a tervet teljesíteni kell. Ez serkenti őket. A munka- fegyelemmel párhuzamosan a technológiai fegyelem is szilárdult nálunk. A milliméterekre is vigyáznunk kell, hiszen „termékünk” nagyobb részén vonatok közlekednek majd. Az átadási határidőkkel és a minőséggel itt is összefügg a célprémium. Ez pedig épp oly serkentő, mint például a Jósavárosban, a la- kásépí tkezéseknél. 9 Miben lát kihasználatlan tartalékokat? — Elsősorban a munkaszervezésben. Az lenne a jó, ha a munkát nemcsak a vezetők szerveznék, hanem mindenki szervezője lenne a saját munkájának. Még jobban ki lehetne használni a gépeket, persze ehhez még egységesebb szemlélet kellene és szükség lenne az anyagellátás további javulására. Sokat javulna, gyorsulna munkánk, ha a beruházások előkészítése gördülékenyebben haladna. Az előkészítő munkák általában tervszerűbbek, naprakészebbek lehetnének. Persze ez már a társvállalatok kapacitását érintené. ^ Enged-e önállóságot a művezetőknek, a 9 brigádvezetőknek, hogyan segíti hasznos kezdeményezésüket ? — Természetesen minden vezető rendelkezik egyfajta önállósággal. Nemcsak joguk, kötelességük is önállóan dolgozni, intézkedni. Munkájuk során gyakran adódnak olyan helyzetek, amelyekben csakis önállóan és gyorsan kell dönteniük, nem várhatnak az én véleményemre. Megbízom ítélőképességükben, önállóságukban és ezt ők is tudják. Ha a maguk területén nem lennének képesek önálló munkára, visszahívnák őket beosztásukból. A fontosabb, átfogóbb feladatokat persze közösen vitatjuk meg. A hasznos, és megvalósítható kezdeményezésekre elismerő szó és prémium a válasz. Az ésszerű- sítőknek külön jutalom jár, sajnos jelentősebb ésszerűsítés csak egy volt az elmúlt években. % Élt-e már a fegyelmi jogkörével? — A kollektíva fegyelmezett, ezen a téren nem vagyok nehéz helyzetben. Gond — bár egyre csökkenő —, hogy a brigádok többnyire újak, kevéssé összeszokottak. A technológiát, az itteni speciális munka fogásait még nem tökéletesen sajátították el. A szorgalom, az igyekezet megvan, a rutin, a gyakorlat még nem egészen. Uj dolgozót általában a brigád javaslatára veszünk fel, és ezekért a dolgozókért maga a brigád vállal kezességet. A brigádok tehát egyfajta fegyelmező erővel is rendelkeznek. A brigádtagok segítik az újoncok beilleszkedését. Nem ritkán munkahelyen kívüli gondjaik enyhítésében is segítenek, s mindez kihat a munkafegyelemre. Van egy szeszmentes büfénk a telepen, ebben megvásárolhatják a legszükségesebb élelmiszereket, ritkán kell bemenniük a faluba vásárolni, így kevsebb lehetőségük kínálkozik az italozásra. Az aktatáskákban senki sem hoz italt. A dolgozók tudják, hogy szonda van a szekrényemben, s ezt néhányszor már elő is vettem. A fegyelemsértőt először figyelmeztetem, de hangsúlyozom, hogy a következő fegyelemsértése után már súlyosabb elbírálásra számíthat. Augusztusban, három dolgozónak felmondtam a munkaviszonyát, italozás, és egyéb fegyelemsértés miatt. A felmondással a brigádok egyetértettek. • Szakszervezeti tisztségviselőként védi a dolgozók érdekeit, s mint építésvezető a szigorú gazdasági előírásokhoz ragaszkodik. A kettősség nem okoz-e önnek gondot? — A4, sz. főépítésvezetőség műhelybizottsági titkára vagyok, társadalmi munkám túlnőtt az építésvezetőségen. Háromszázötven ember érdekét védem a szakszervezetben. Az igaz, hogy néha hangnemet kell váltanom, sőt szerepváltásra is szükségem van. Ám a szakszervezetnek is érdeke a termelés növelése, a látszólagos ellentmondásokat áthidalom, és ez adja munkám szépségét, Nábrádi Lajos
