Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-14 / 270. szám
4 KELET-M AGYARORSZÁG 1976. november 14. HÉTFŐ: Rhodesiái csapatok agressziója Mozambik ellen, a holtpont jelei a genti konferencián — A helyi népképviseleti szervek megválasztása Kubában — UNESCO-tanácskozás Nairobiban. KEDD: Lengyel párt- és állami küldöttség érkezik Moszkvába, Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek tárgyalásai — Szovjet—amerikai SALT-megbe- szélés. SZERDA: Fontos viták az ENSZ-ben a ciprusi válságról, az Izrael által megszállt arab területek helyzetéről és az erőszakról való lemondásról — Az újonnan választott csehszlovák parlament ülése. CSÜTÖRTÖK: Megkezdődik a Portugál Kommunista Párt kongresszusa — A népi Angola függetlenségének első évfordulóját ünnepli — Brezsnyev fogadja a román honvédelmi minisztert — Pártalakítási tervek bejelentése Egyiptomban. PÉNTEK: Általános sztrájk Spanyolországban — A londoni parlamentben leszavazzák a kormányt, Callaghan miniszterelnök Párizsba utazik s gazdasági támogatás lehetőségéről tárgyal a francia államfővel. SZOMBAT: A Vietnami Szocialista Köztársaság ENSZ-tag- felvételi vitája a Biztonsági Tanács előtt — Az arabközi béke- fenntartó erők Beirutban. Miközben a nyugati fővárosokban — választások után, választások előtt és válság közben rendezni próbálják a sorokat — a megélénkült diplomáciai tevékenység jellemzi Moszkvát; viszonylag csendesebb napok Libanonban; fontos fejlemények az Ibériai-félszigeten. Ezek az események kerültek előtérbe és kínálják a hét három kérdését. Tizenöt hónappal vagyunk Helsinki után, ám úgy tűnik, hogy az EBK záróokmányának gyakorlattá válása nem kevés huzavonával, a vártnál valamelyest lassabban megy végbe. Közrejátszik ebben a sok értelmezési és félreértel- mezési kísérlet, amelynek a nyugati oldalon tanúi lehetünk, de fékezőleg hat a politikai bizonytalanság is. Elegendő, akár egy hét viszonylag szűk időkeretében, a fejlett tőkés országok fővárosaira pillantani. Washingtonban még csak találgatnak Carter új csapatáról, egyelőre az őrségváltás bonyolítóit jelölik ki, akik átadják és átveszik az egyes tárcák ügyeit. Belső viták szülési fajdalmával vajúdik Bonnban az NSZK megcsappant többségű koalíciója is, a kormány megújítása előtt. Rómában az olasz miniszter- elnök gazdasági szükségintézkedéseihez toboroz híveket. A tömör felsorolás is érzékelteti, hogy a nyugati országok most elsősorban belső problémáikkal vannak elfoglalva, s átmenetileg kevesebb hír érkezhet kelet—nyugati tárgyalásokról. Moszkvában azonban változatlan a diplomáciai csúcsforgalom s kirajzolódtak Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP főtitkárának közeli útitervei is. A legjelentősebb mozzanatokra ezúttal a szocialista országok között került és kerül sor: néhány napja járt Moszkvában Gustáv Husák, a héten Edward Gierek vezetésével lengyel párt- és állami küldöttség érkezett a szovjet fővárosba, s Brezsnyev a következő napokban Jugoszláviában és Romániában tesz látogatást. A szocialista országok vezetőinek csúcstalálkozóit ugyanakkor a nemzetközi helyzet áttekintése és alapos elemzése jellemzi, a legfontosabb külpolitikai lépések kölcsönös egyeztetése az enyhülés továbbvitele és megszilárdítása érdekében. Befejeződött-e a libanoni polgárháború? Nem hinném, hogy akadna ma a világon valaki, aki erre a kérdésre egyértelmű igennel vagy nemmel tudna válaszolni. Úgy tűnik viszont, hogy az időnként fellobbanó tűzharcok és fegyveres összeütközések, amelyekről azért a héten is tudósítottak a táviratok, a fegyverszünet szabályát erősítő kivételek voltak. A harcok csendesedése azonban nem az általános rendezésnek, hanem Libanon kivérzésének és az arab békefenntartó-elrettentő erők túlsúlyának tulajdonítható. A zöld sisakosok létszáma — az arabközi erőkbe felvett Szíriái csapatokkal együtt — duplája a libanoni hadsereg tizennégyezres állományának, így nem okozott különösebb nehézséget szoros gyűrűt vonni a főváros, Beirut körül s végrehajtani az országon belüli „csapatszétválasztást”. Amin el Hadzs ezredes, az arabközi alakulatok parancsnoka nyíltan fogalmazott: „bársonykesztyűbe bújtatott vasmarokkal” kíván eljárni. A kérdés most csupán az, hogy a fegyvernyugvás több lesz-e átmeneti lélekzetvétel- nél? A biztonsági terv előírásai eddig lényegében megvalósultak, de vajon az arab államok segédletével a „régi”, ellentmondásoktól terhes Libanont kívánják-e feltámasztani, vagy megpróbálnak egy új, kiegyensúlyozottabb Libanont teremteni. Ha nem történik meg a szembesítés az igazi libanoni problémákkal, akkor fennáll annak veszélye, hogy a parazsat nem oltják ki, csak a hamu alá nyomják, s a tűz újra feltámadhat. Annál inkább, mert a válságtól gyötört közel-keleti térségben olyan sokan vannak, akik szívesen szítják a hamu alatt izzó parazsat. A spanyol polgárháború óta ezen a héten robbant ki az első általános sztrájk Spanyolországban. Nehéz körülmények között, részben illegalitásban, részben féllegalitásban, a rendőri szervek önkényével dacolva léptek akcióba a spanyol munkásosztály harcos szervezetei s fellépésük — jóllehet közvetlen, gazdasági célokért történt — egyúttal a rendszerváltozás szükségességét is hirdette. Hispániát továbbra is a fokozódó belső feszültség jellemzi. Az Ibériai-félsziget másik országában, Portugáliában a kommunista párt tartja kongresszusát. A könyvalakban megjelentetett tézisek, amelyek a párt legfontosabb feladatait foglalják össze és értékelik az 1974. áprilisa óta eltelt időszakot, valamint a tanácskozáson elhangzó kiegészítések a demokratikus erők összefogását, egy haladó alternatíva felrajzolását sürgetik. Portugáliában természetesen más a helyzet, mint Spanyolországban, de az itt zajló folyamatok sem mentesek az ellentmondásoktól. Haladó alkotmány, jelentős vívmányok és reformok az útjelzők az egyik oldalon, a másikon viszont reakciós ellengőz, törekvések a haladó erők szövetségének megbontására, kísérletek a kommunisták elszigetelésére. S a kö vetkező erőpróba itt is küszöböl áll, még eb(ben az évben helyi választásokra kerül sor. Réti Ervin Szeberényi Lehel i A rém REGENY 73. Zsabka hát mint félig szabad félig rab lépkedett a menetben. mely végre az erdő felé elindult. S ebből a félig szabad helyzetéből volt egy gu- nyoros oldalpillantása a Magret körül nyüzsgő tra- fikos felé: „Beáruljalak?” Sandi azonban könnyed vi- gyorral visszadobta a labdát. Magabiztossága mögött bonyolult gondolatmenet állt. Éspedig: „Magának, uram, peche van. Képzelje el. kiderülne. hogy maga fogta az ásót. négy pirosért. Ráadásul abban a szent meggyőződésben, hogy sírrablás történik. Hát tudja meg, hogy közérdek volt. sőt államérdek! S még ma nagyot fog nézni, uram!” Mindezt egyetlen fricska- villantásba sűrítette a kis ember. És ahogy a fegyveres hatalom oldalán ugrándozott, elemében, mint ki tudja, miféle titkok tudója. Zsabka elfogta, hogy elveszítette fölötte hatalmát. Ettől kicsit el is bizonytalanodott, s a rabságérzet kezdett dominálni benne. Végigmentek a „nemjóban- járás” útján, a patakmederben, mert a kis ember csak erre tudta az utat. Göndör Lidi keresztjénél felkapaszkodtak a gyökereken. A rendőrök maguk elé engedték a gyáriakat, a bársonyruhás parasztokat, akik ruhájukat kiméivé, szótlan kölletlenséggel hágtak fel a meredek parton, és annyi ügyefogyottsággal. mintha sc_ ha erdőt se jártak volna. Odafenn a templomhomá- lyú, nagy zöld kupolacsarnokban szétrázódtak kissé, mert tágabb lett a tér. A gyáriak, és a rendőrök csatárláncot alkottak a hatalmas fák szürke oszlopa között. melyek maguk fölött szétterítve tartották lombjukat. A parasztok pedig inkább együtt tartottak, egymás sarkát csaknem letaposva. mint a juhászkutyák terelte nyáj. Noha egy-egy tréfaszót is ejtettek fura helyzetükre, inkább csak a köny- nyebb viselés miatt. Kosznovszki Péter például így szólt: — Vetted fel napszám. Fra. nyo? — Áztat osztották? — Szaladj, kérjed! Ilyeneket szólották nagy néha. vadkörtevigyorral. De inkább nem szólották semmit, a képük pedig akkor is csak olyan volt. mint a zöld vadkörte. Magukban imádkoztak. De nem az égi Űrhöz, hanem akihez imádkozni közönségesen nem szokás, a pokolbelihez: ne tekintse bűnükül, mit nem önszántukból tesznek, vonja el büntető kezét a faluról. Eközben pedig jól előrehaladtak az erdő mélyének mélyére. „Fenének sietünk” — morgolódtak mert szedni kellett a lábat. Fel a meredeken, le a meredekről. A kis ember törte az élen a bozótot. Maigret a nyomában. Dombaj Josko homlokát tö- rölgette. lihegve. — Töpörtyű hogy tudja szaladni — mérgelődött. — Áztat fizetnek, nem mint téged. (Folytatjuk) Sokoldalúan fejlődnek a magyar—finn kapcsolatok A magyar—finn kapcsolatok sokoldalúan és intenziven fejlődnek, szerződésileg is megfelelően szabályozottak, problémamentesek. Szintjük jó alapul szolgál a két ország együttműködésének további gazdagításához és szélesítéséhez. A politikai kapcsolatok alakulást elősegíti, hogy a két ország a legtöbb nemzetközi kérdésben azonos, vagy egymáshoz közeli nézeteket vall. A kedvező irányú fejlődést nagyban befolyásolták a magyar és a finn vezetők gyakori személyes találkozói. A kapcsolatok fejlődése számos egyezmény megkötésében is kifejeződött. A két ország kapcsolatainak hagyományosan legélénkebb területét a kulturális együttműködés jelenti. A kulturális egyezmény keretében — kétéves munkaterv alapján — vegyes bizottság irányítja e kapcsolatok alakulását. A vegyes bizottság vezetését 1975-től államtitkári szintre emelték. Az együttműködés keretében sokrétűen, különböző területekre kiterjedően fejlődnek a két állam kulturális kapcsolatai. Mindkét részről sokat tesznek egymás kultúrájának széles körű megismertetéséért. Rendszeres együttműködés alakult ki egyetemek, tudományos intézetek, művészeti intézmények, ismeretterjesztő szervezetek között. A két ország tudományegyetemein 3—3 finn, illetve magyar lektor tevékenykedik. Kölcsönösen évente hosszabb időtartamra ösztöndíj áll rendelkezésre egyetemi hallgatók és kutatók számára. Évente egyetemi hallgatókat fogadnak teljes képzésre a küldő fél által megjelölt területeken. Kulturális kapcsolatok kiemelkedő eseménye volt az 1973-ban Budapesten rendezett finn kulturális hét, valamint az 1975-ben — hazánk felszabadulásának 30. évfordulójának tiszteletére — Helsinkiben megrendezett magyar kulturális napok. A kulturális kapcsolatok ápolásában és elmélyítésében jelentős szerepet tölt be a Finn— Magyar Baráti Társaság, amely 1975-ben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. A kapcsolatok sajátos formája a barátsági hetek egyidejű megrendezése a két országban. Eddig négy alkalommal: 1968-ban, 1970-ben, 1973-ban és 1976-ban rendeztek barátsági hetet amelyen a politikai delegációk mellett 200—300 tagú csoportok kölcsönös cseréjére is sor került. E hetek fővédnöke a két ország államfője volt. Élénk kapcsolat alakult ki tíz finn, illetve magyar testvérváros, valamint a két főváros között is. Rendszeresek a kapcsolatok a szakszervezeti szervek, a népfrontmozgalmak, az ifjúsági és nőszervezetek között is. A gazdasági együttműködés területén is számottevő a fejlődés. A hatvanas évek második felében megkezdődött fejlődés az utóbbi esztendőkben dinamikussá vált. Eő- nek megfelelően a magyar—finn kereskedelmi forgalom tavaly csaknem hatszorosa volt az 1968. évinek. A magyar kivitel fő cikkei acél hengereltáruk, acélcsövek, alumínium, friss zöldség- és gyümölcsfélék, s az utóbbi időben erőművi berendezések. Finnország elsősorban papírt, cellulózt, illetve papír- és faipari nagyberendezéseket szállított hazánknak. Jelentősen fejlődik a műszaki—tudományos együttműködés is. Az 1974-ben kötött, tíz évre szóló hosszú lejáratú gazdasági, ipari, műszaki—tudományos együttműködési megállapodás jó feltételeket teremt a két ország érdekelt vállalatai, intézményei és egyéb szervezetei között kooperációs tevékenységre. Az 1975. január 1-én életbe lépett a kereskedelmi akadályok kölcsönös megszüntetéséről szóló magyar—finn megállapodás értelmében mindkét fél meghatározott menetrend szerint csökkenti, végül eltörli a partnerországból származó árukra kivetett vámot, és megszüntetik az egyéb kereskedelmi akadályokat. Az 1970-ben életbe lépett vízummentességi megállapodás nagymértékben elősegítette a turistaforgalom fejlődését. 1974-ben például a finn beutazók száma öt és félszer volt nagyobb, mint 1969-ben, a Finnországba látogató magyar turisták száma pedig mintegy 50 százalékkal növekedett. Magyarországon nagyra becsülik Finnország pozitív nemzetközi evékenységét, békepolitikáját. Az 1948-ban kötött barátsági, együttműködési és köles nős segítség- nyújtási egyezmény alapján példamutató jószomszédi viszonyt és baráti együttműködést alakított ki a Szovjetunióval. Ismeretes Finnországnak az európai béke és biztonság feltételeinél: kialakításában vállalt fontos szerepe, az európai biztonsági és együtműködési értekezlet előkészítésében és lebonyolításába végzett nagy jelentőségű tevékenysége. Erinek az értekezletnek az első és a harmadik szakaszát Helsinkiben rendezték meg, s az ünnepélyes aláírásra is a finn fővárosban került sor az elmúlt évben. A záróokmányt Finnország is egységes egésznek tekinti, s az abban foglaltakat kész végrehajtani, ugyanezt várva valamennyi részt vevő államtól. A záróokmányból eredő feladatok megvalósításának összehangolása céljából két- és több oldalú konzultációkat is folytatnak, s ennek szolgálatában különböző társadalmi rendezvényeket is szerveznek nemzetközi részvétellel. A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság kapcsolatai teljes összhangban vannak a helsinki értekezlet záróokmányában foglaltakkal, s több tekintetben azokon túlmenő módon érvényesülnek közöttük. így például a már említett a kereskedelmi akadályok kölcsönös megszűntetéséről szóló egyezmény szerint. Kekkemen elnöknek a béke megőrzése és a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében kifejtett tevékenységét, valamint a finn—magyar kapcsolatok fejlesztésében szerzett érdemeit hazánkban jól ismerik és nagyra becsülik. Urho Kekk életrajza U rho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke 1900. szeptember 3- án, a közép-finnországi Pielavesi községben született. Középiskolai tanulmányai elvégzése után 1919- ben beiratkozott a Helsinki egyetem jogi karára, s hamarosan egyik vezetője lett a finn nemzeti diákmozgalomnak, 1926-ban általános jogtudományi diplomát szerzett. 27 éves korában a községek szövetségének jogtanácsosa, 1928-ban ügyvédi vizsgát tett. 1936-ban a jogtudományok doktora lett. 1936-tól 1956-ig — elnökké választásáig — egyfolytában parlamenti képviselő. 1946—47-ben a parlament első alelnöke, 1948—1950- ben elnöke. Az 1936-tól 1956-ig eltelt 20 esztendőben különféle posztokon vett részt a finn kormány tevékenységében. Vezette az igazságügyi, a belügyi, a külügyi tárcát, s öt alkalommal volt az ország miniszterelnöke. 1956-ban köz- társasági elnökké választották, s ezt a tisztet azóta is betölti. Közéleti tevékenysége mellett számos jogi és politikai könyvet is írt. Kimagasló érdemeiért több egyetem — köztük 1969-ben a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem — díszdoktorává avatta. Számos finn és külföldi kitüntetés, így a Magyar Népköztársaság zászlórendje gyémántokkal ékesített I. fokozatának birtokosa is. A finn politika alakításában játszott nagy fontosságú szerepe mellett döntő érdemei vannak az ország pozitív nemzetközi tevékenységének, a Szovjetunióval való baráti viszonynak és együttműködésének a kialakításában. Paasikivi miniszterelnök, majd államelnök legközvetlenebb munkatársaként részese és kimunkálója, majd továbbfejlesztője volt ennek a külpolitikai iránynak, amelyet azóta is Paasikivi—Kekkonen vonalként emlegetnek. Kekkonen elnök neve össze- forrot a békés egymás mellett élés politikájával. Ez irányú tevékenységének betetőzése volt az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésében és lebonyolításában vállalt kiemelkedő szerepe. Elnöki minőségében 1963- ban nem hivatalos, 1969-ben pedig hivatalos látogatást tett Magyarországon. 1975- ben jugoszláviai útja alkalmával kétszer is megszakította útját Budapesten, ahol hasznos eszmecserét folytatva ismét találkozott Kádár Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárával és Losonczi Pállal, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnökével. Az elnök egyébként egész életében aktívan sportolt. Ifjú korában Finnország magasugró csúcstartója is volt. Ma is rendszeresen fut és siel. Hazánkban is sportemberként járt először 1929- ben.