Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-14 / 270. szám
1976. november 14. 3 KELET-MAGYARORSZÁG Eredmények, tapasztalatok, tervek Irta: dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter A mint a népgazdaság valamennyi ágában, úgy a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban dolgozók is az év utolsó heteire jutó feladatok teljesítésén dolgoznak. Van ahol most tetőzik a szezon, a cukorgyárakban, a csokoládégyárakban — ugyanakkor a tervező és irányító szerveknél már javában folynak a jövő évi népgazdasági tervezési és költségvetési munkálatok. Ehhez kiindulási alap az idei esztendő tapasztalatainak elemzése, a várható éves eredmények megítélése. Arra kell válaszolni: vajon az V. ötéves tervidőszak kezdetének eddigi teljesítményei igazolják-e várakozásainkat, milyen fejlődésre számíthatunk a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, s mire alapozzuk a következő évek tennivalóit? Igaz, hogy az év vége felé közeledünk, de mégiscsak hátravan még abból soksok munkanap. Egy munkanap teljesítményének értéke pedig közepes gazdaságban is félmillió forint körül- li, Bábolnán pedig már napi 3 millió forintban, a Szegedi Szalámigyárban napi 12 millió forintban számolnak. Az évi eredményeket még csak körvonalazni lehet és szabad. Az köztudott, számos kedvezőtlen jelenség, köztük az aszályos nyár ellenére kenyérgabona-termésünk kiváló, a hektáronkénti termés az eddigi legjobb volt. Az elért eredmények igazolják, hogy pontos technológiával, korszerű gépesítettséggel, gondos, hozzáértő munkával és megfelelő fajták termesztésével akkor is érhetők el jó eredmények, ha az időjárás kevésbé kedvező az adott kultúra termesztéséhez. Természetesen mindezt tudva is tudomásul kell vennünk, hogy a leggondosabb munkával sem lehetséges a mezőgazdasági termelést függetleníteni az időjárástól. Ezt példázza az idei cukorrépa-, burgonya- és zöldségtermés alakulása is. Az időjárási tényezőkkel tehát számolni kell és ezért még többet kell tenni a termelési biztonság kibontakoztatása érdekében. Az említett kultúrák esetében ez azt jelenti, hogy a fajtaarányok javítására, a korszerű vetőmagellátásra, a területi koncentrálásra, a fajták termőképességének jobb kihasználására, s az emberi hozzáértésre fokozottan ügyelnünk kell. Mindezek érdekében bővíteni kívánjuk az iparszerű termelési rendszerek területét, fejlesztve a rendszer- gazdák integrátori tevékenységét is. I tthon és Európa-szer- te mindenkit közvetlenül és érzékenyen érint a burgonyatermelés visszaesése. A nagyüzemi vetésterület és az intenzív termelési rendszerek arányának növekedése megalapozza a termelési biztonságot, a termelési színvonal jövőbeni emelését. Az intenzív burgonyatermelés és -forgalmazás tervezett fej-' lesztése szükségessé teszi a rendszerek bővítéséhez a műszaki feltételek megteremtését, a tárolókapacitások bővítését, a központi felvásárlás szervezési és egyéb feltételeinek korszerűsítését. A kertészeti termékekből a lakosság ellátása egyenetlen volt és számottevő áremelkedés következett be. Az év második felében az ellátás javult és központi intézkedések történtek annak érdekében, hogy a téli és kora tavaszi ellátás zökkenőmentes legyen. A késő tavaszi fagyok, majd a hosz- szan tartó szárazság a termést kedvezőtlenül befolyásolta. A legnagyobb kiesés egyes zöldségféléknél és a nyári gyümölcsöknél volt tapasztalható. A kedvezőtlen termelési eredmények nyomán mind a lakossági ellátás, mind a gyümölcs- konzerv-termelés, mind pedig a friss gyümölcsexport kevesebb a tervezettnél. Lényegében hasonló helyzet alakult ki a szőlőtermelés területén is. Takarmánytermesztésünkre is kedvezőtlen volt az aszályos időjárás. A takarmánytermő területek fokozottabb hasznosítása, a tartalékok feltárása, a takarékosabb takarmányozás, a melléktermékek etetése azonban lehetőséget teremtenek állatállományunk fejlesztésére. A szarvasmarha-állomány fejlődését elősegítő intézkedések hatására tejtermelésünk kimozdult a holtpontról. A tejhozam növekedésének eredményeként mind a tejipar, mind a mezőgazdasági feldolgozó üzemek együttesen teljesítik előirányzatukat. A tejipar felvásárlása a tervezettet meg is haladja. S ertéstartásunk fejlődésére utal, hogy — az év elején észlelt alacsony nyitóállomány ellenére — vágósertés-termelésünk várhatóan megfelel a tervezettnek; a tenyészállatállomány pedig az év végére több lesz annál. A te- nyészállomány gyors növekedése máris érezteti kedvező hatását. Élénk a malac- és süldőkínálat. E téren az a törekvés, hogy mind több malacot híz.alja- nak meg! E célkitűzés megvalósítását takarmány hiá^k' sehol nem gátolhatja. Az abrakellátás biztosított! A húsellátás és a választékbővítés miatt egyaránt lényeges, hogy a baromfi- ágazat éves tervét húsból és tojásból egyaránt túlteljesíti. A juhtenyésztésünk is kedvezően fejlődik. A belföldi élelmiszer-ellátás összességében megfelelő. Igaz, hogy a zöldség- és gyümölcsellátás év közben akadozott. Kedvező jelenségként értékelhetjük viszont, a kiegyensúlyozott sertés-, baromfihús- és a tojásellátást. A korszerű táplálkozásnak megfelelő élelmiszerek kínálata és fogyasztása, valamint a háztartási munkát könnyítő félkész termékek választéka az elmúlt évihez hasonló színvonalú, de újabb, készülő beruházások segítik már a közeljövőben a továbblépést. _ Az ágazatainkkal szemben támasztott népgazdasági feladatokat az V. ötéves tervtörvényben megfogalmazottak szerint kell teljesítenünk. Ennek érdekében legfontosabb tennivalóink a következők: a belföldi igények mennyiségi és választékbeli kielégítése továbbra is elsőrendű feladat. K ülkereskedelmi tevékenységünket úgy kell 'alakítani, hogy teljesítsük a szocialista országokkal szemben vállalt kötelezettségeinket. Fáradozunk azon, hogy az import egyidejű csökkentése mellett a tőkés export erőteljesen növekedjék. Érdemes munkálkodni az élenjáró üzemek bevált gyakorlati tapasztalatainak, módszereinek, a tudomány legújabb eredményeinek elterjesztésén. Ezek révén is előre léphetünk az évek óta adósságlistánkon szereplő feladataink megoldásában. Nagy tartalékok rejlenek a ma még alacsonyabb színvonalon gazdálkodók felzárkózásában is. Számításba kell venni, hogy növekvő termelési ' feladatainkat csökkenő létszámmal kell megoldani. Ezért különösen jelentős a munka- és üzem- szervezés színvonalának javítása, az ezt szolgáló módszerek, ajánlások kidolgozása. Feladataink teljesítése érdekében — az egyre izmosodó nagyüzemek mellett — ki kell használnunk a kisgazdaságok lehetőségeit is. Az idén hozott intézkedések a termelési biztonságon alapuló, szervezett termék- előállításhoz jó alapot adnak. Fontos törekedni arra, hogy — ahol ehhez a feltételek adottak, vagy megteremthetők — ott a kisüzemekben is korszerűbb fajták, eljárások terjedjenek. Az 1976. évi gazdasági fejlődés fő eredményei azt mutatják, hogy népgazdaságunk fejlődése tervszerű. A legfontosabb gazdaságpolitikai célok megvalósulását segítő gazdasági folyamatok kibontakozóban vannak. Gazdaságunk tehát jó úton halad, az előrehaladás ütemét azonban fokoznunk kell és lehet a jövőben. Az új esztendőben kedvezőbb feltételek mellett telepíthetők új ültetvények, nagyobb állami támogatást élvez több beruházás és jobb felvásárlási árak kerültek bevezetésre a kertészeti és állattenyésztési termékek fontos cikkeinél. Újabb intézkedések segítik a bürokrácia, a fölösleges előírások számának csökkentését és 1977-től egyszerűbb, kedvezőbb lesz a kistermelés, adózása is. Mindehhez számottevően hozzájárul — a növekvő termelés mellett — a mező- gazdasági üzemek jövedelmének emelkedéséhez, új vállalati fejlesztési források teremtéséhez. M ennyiségileg fokozódó, minőségileg jobb belföldi ellátás — vagyis a hazai szükségletek elsődleges kielégítése, emellett az exportképesség fokozása, a fejlesztés, a hatékonyság javulásának gyorsítása: ez a fő feladat, ez a cél! Mindennek érdekében — ahogyan pártunk XI. kongresszusának határozata kimondja: „Biztosítani kell a szocialista termelési viszonyok további fejlődésének feltételeit, ki kell dolgozni a gazdálkodás olyan új módjait és szervezeti formáit, melyek elősegítik a mezőgazdaság további iparosodását, a mező- gazdasággal szoros kapcsolatban működő ipari vállalatok, illetve az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek közös tevékenységét, összehangolt fejlesztését”. Hiszem, hogy újabb tapasztalatokkal gazdagodva minden gazdaságban, vállalatban, minden munkahelyen ezen dolgoznak a jövőben is. Az irányító szervek dolgozóinak megtisztelő kötelessége ezt a törekvést támogatni, segíteni az egész országban. Műszakonként 12-13 ezer téglát gyártanak a Fehérgyarmati Téglagyárban. Felvételünkön: Bég árny Mária és Szabó Zoltánné B—30-as téglát készítenek az NDK- gyártmányú gépsoron. (Gaál Béla felvétele) 1 KONDENZVÍZ Próbatétel az erőműben LAIKUSOKNAK CSAK A SZÓ MÁSODIK FELE MOND VALAMIT, AZ ELSŐ RÉSZE SEMMIT. NEM ÍGY A HOZZÁÉRTŐKNEK, AZOKNAK A PÁRTTAGOKNAK, AKIK NAPONTA LÁTTÁK, HOGYAN FOLYIK EL A DRÁGA VÍZ. Jenei Kálmán, a TITÁSZ nyíregyházi vállalatának kazánkőművese, a hőerőmű pártszervezetének tagja: „Tűrhetetlen állapot, hogy többszöri figyelmeztetésünk ellenére kárba vész a kon- denzvíz” — tette szóvá a tag- könyvcserét megelőző beszélgetés alkalmával. Bíró Miklós csőszerelő: „Már szóltunk erről a pocsékolásról a művezetőknek is, de nem történt azóta sem semmi”, — summázta véleményét. Elfolyt tízezrek // rr Végső László üzemmérnök: „Oldja meg a vegyészeti üzem a kondenzvíz fogadását és továbbítását, a többit bízzák ránk,” — javasolta a beszélgetésen. Kondenzvíz. Olyan drága, értékes lenne? Felszította a kedélyeket. Elsősorban a fizikai munkáspárttagok fakadtak ki. Felelőtlenségről beszéltek, sürgős intézkedést követelve szavuknak, javaslatuknak. Simoni Sándor, a hőerőmű pártszervezetének titkára sejtette, hogy szóba kerül az ügy. Sokáig nem fogják tűrni sem a fizikai, sem a műszaki dolgozók, párttagok és pártonkívüliek, hogy szemük láttára tízezer forintokban kifejezhető érték „folyik el.” Utólag így foglalja össze a ja- . vasiatok nyomán született intézkedéseket: „A beszélgetések összegzése és elemzése után az értékelő taggyűlés elé került a párvezetőség határozati javaslata. Ennek lényege: a kommunisták kezdeményezésére és munkájával a legsürgősebben meg kell oldani az erőműbe visszakerülő nagy értékű kondenzvíz újra hasznosítását.” Érdemes ebben az ügyben párthatározatot hozni? Gőz, tonnákban Évente Nyíregyháza, a közel 90 ezer lelket számláló város távfűtéséhez és az üzemeknek 182 tonna gőzt termel a TITÄSZ hőerőműve. Ennek 70 százalékát a nagy- vállalatok (a Nyíregyházi Konzervgyár, a Taurus Gumigyár, a Szabolcs megyei húsipari vállalat, a dohányfermentáló, stb) használnak fel. Ötezer lakást látnak el távfűtéssel és meleg vízzel. Óránként a megyeszékhely lakossága 50 millió kalóriát igényel. A rendelkezések szerint az üzemek a már egyszer felhasznált gőz lecsapódott vízének 60 százalékát (konden- zátumát) kötelesek visszaszolgáltatni az erőműnek. Ez eddig is így volt. Ha mulasztások történtek, akkor kötbér útján megfizettették velük. A visszakerülő kondenzvíz mennyisége óránként elérte a 109 tonna gőzt, melynek vízben számított értéke 4800 forint. Egy nap alatt ez több mint 115 ezer forintra rúg. Lehetne folytatni a sort, hogy akkor mennyi az az érték, amely egy hónap egy negyed-, egy fél év vagy egy teljes esztendő alatt kerül vissza az erőműbe kondenzvízből. Hátha még a közvetett értékéről szólunk! Ha ugyanis ezt a mennyiséget okosan, gazdaságosan hasznosítják, ennyivel csökkenthető a homokra épült város ellátását amúgy is szűkösen biztosító vízművek vízének igénybevétele ipari célokra. Ugyanakkor ennyivel többet lehet adni Nyíregyháza lakosságának jó vízzel történő ellátására. Vajon mi történt április 27- ig a taggyűlésen elfogadott — s megvalósított — határozat megszületéséig az erőműbe visszakerülő drága kondenz- vízzel? Egy részét „felfogták”, gyűjtötték egy 20 köbméteres tárolóba. Csakhogy a technológiai fegyelmet nem tartották meg — s nem is volt megfelelő! Emiatt a víz egy része elfolyt! Csupán egy ne gyedévre vetítve is 12 ezer forint kár származott belőle a vállalatnak és a népgazdaságnak. (Az elmúlasztott újra hasznosítás további veszteség!) „ Visszahozni" a vizet Szóvá tették ezt egyszeregyszer taggyűlésen, külön böző fórumokon is, de min denki hallgatott. Aztán „betelt” a pohár! A tagkönyv cserét megelőző beszélgetéseken már követelték a párttagok, történjék valami sürgősen. Történt is. Simoni Sándor a hőerőmű pártszervezetének titkára papírra vetette az intézkedési javaslatot, s letette a gazdaságvezetők asztalára. ' Az új technológia kidolgozásában részt vettek párttagok, pártonkívüliek, fizikaiak és műszakiak. Többségben azok, akik szóvá tették az ügyet. Ennek az elképzelésnek az alapján új szívórendszert dolgoztak ki és építettek meg. Lényege, hogy ma már nem gravitációs úton, hanem szivattyús üzemeltetéssel „hozzák vissza” az erőműbe a kondenzvízet. így egy csepp sem folyik el. Bevált az új technológia. Havonta most 100 köbméter vizet takarítanak meg. Az így visszanyert kondenzvízet először is nem szükséges újra „lágyítani”, amelynek az előállítására korábban köbméterenként újabb 24 forintot fordítottak. Emellett a visz- szanyert víz eleve 70 fokos hőt tartalmaz, s ez további 20 forint megtakarítást eredményez köbméterenként. A megtakarítás összesen köbméterenként 44 forint. Maguk is megújultak Könnyű kiszámolni, menynyit ért a párttagok javaslata, kezdeményezése és munkája forintban. Számokkal nehéz volna viszont kifejezni, mit jelentett ez a „kondenzügy” a hőerőmű kommunistáinak életében. Amíg visszanyerték a vizet, maguk is megújultak felelősségérzetben, cselekvő akaratban. Éltek a pártdemokrácia lehetőségével, teljesítették az abból fakadó kötelességüket. Május 14-én jelentették, hogy a beszélgetések nyomán született párthatározatot végrehajtották. Farkas Kálmán Ez év második felében kezdték meg a Mátészalkai Ipari Szerelvénygyárban a kis kovácsoltvas szelepek gyártását. Felvételünkön: ifj. Egresi Pál lakatos FSZH nyomásmérő szelepet szerep össze. (Gaál Béla felvétele)
