Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-12 / 268. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1976. november 12. kommentár Vietnam ENSZ-felvétele A harmadik Vélő a Biztons Tanács előtt N em égészen két év alatt az Egyesült Államok kormánya egyazon ügy kapcsán harmadszor is élt az ENSZ Biztonsági Tanácsában megillető vétójogával. A BT tagfelvételi bizottságának szerdán megtartott zárt ülésén az USA képviselője ismét leszögezte: kormánya nem támogatja a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételét a világszervezetbe. Az erre irányuló javaslatot Guayana terjesztette elő, társszerzői pedig: a Szovjetunió, a Benin Köztársaság, Kína, Libia, Panama, Románia, Svédország és Tanzánia. Mint látható: az országok oly széles köre támogatja Vietnam jogos igényét, amelyek egyébként társadalmi berendezkedésüket illetően jócskán különböznek egymástól, s több kérdésben eltér a véleményük. Abban viszont megegyeznek, hogy a bátor harc árán szabadságát és országa egységét kivívott Vietnam 50 milliós népét megilleti a hely a földünk békéjéért és biztonságáért felelős világszervezetben. Mi sem lenne természetesebb, mint hogy az indokínai népek győzelmével végződött erőpróba lezárta után a fő felelősséget viselő amerikai kormány számot vetne a realitásokkal és igyekezne a nemzetközi együttműködésbe bevonni egykori áldozatát, a hős vietnami népet. Annál is inkább, mert a komoly erőt képviselő és nagy nemzetközi tekintélynek örvendő VSZK aktív közreműködése nélkül nem képzelhető el tartós biztonság megteremtése Délkelet-Ázsiában. Ehelyett azonban az USA mondva csinált ürügyekkel gátolja, késlelteti Vietnam ENSZ-felvételét. .Néhány száz amerikai katona sorsáról van szó, akik agresszorként érkeztek Vietnamba és eltűntek a háború viharában. Ezzel szemben a hanoi kormány — sajnos — elegendő információval rendelkezik arról a mintegy milliónyi vietnami állampolgárról, akik az amerikai agresz- szió következtében elpusztultak. Tarthatatlan továbbá az a zsaroló ízű amerikai igény, hogy a párizsi tárgyalások eredményességétől teszi függővé Vietnam felvételét. Az ENSZ nem amerikai magánklub, hanem egyetemes nemzetközi szervezet, amelyben tucatszámra rendelkeznek tagsági igazolvánnyal olyan országok is, amelyek még nem rendezték vitás ügyeiket. Szeberényi Lehel \A fé REGÉNY 71. Ez az ember megérezte, hogy felvirradt a napja. De az is lehet, egyszerűen csak tudomást szerzett róla. hogy az ő ideje eljött. Túrabakancsot húzott hát és térdnadrágot, azt a pepitát. Alakjához képest elméretezett térképtáskát akasztott a nyakába, csak a méretarányos tábori ásó hiányzott, mert az már ott volt a helyszínen eldúgva, azaz még a múltkor ott maradt. „Nem baj — szólott magában —. ha többen találunk is rá a törökök mesés kincsére. úgyis az államot illeti. A dicsőség azonban a miénk”. Sandi hát túrához öltözötten jött a térre, s jól következtetett. Míg a többiek, amit nem szerettek volna maguknak, arra nem is készültek. És Sandinak se hittek, ki maga „paraszti logikájára” hivatkozva előre megmondta, mielőtt még bárki illetékes A nyugati hírügynökségek értesülése szerint szerdán a Biztonsági Tanács tagfelvételi bizottságának zárt ülésén az Egyesült Államok ismét közölte: nem támogatja a Vietnami Szocialista Köztársaság ENSZ-tagfelvételét. A múlt évben az Egyesült Államok két ízben vétózta meg a vietnami felvételi kérelmet. A kérdést — mint már jelentettük — a Biztonsági Tanács pénteki ülésére tűzte napirendre. Mint a hírügynökségek jelentik, Tapely Bennett ame- riakai ENSZ-delegátus inNagy-Britannia újabb javaslatokat terjesztett a Rhodesia jövőjével foglalkozó genfi konferencián részt vevő küldöttségek elé azzal a céllal, hogy kimozdítsa a holtpontról a tárgyalásokat. A brit javaslat szerint a függetlenség kikiáltása csak a szükséges alkotmányjogi és törvényes ügyek elintézéséig húzódhat. A dokumentum szerint az elintézésre váró ügyek megoldása 15 hónapot vesz igénybe. Ugyanakkor szóba ereszkedett volna velük, kilépvén hozzájuk a lépcsőre. hogy nem másért hivatták őket. mint hogy az erdőre kell menni, a lány keresésére. — Szerintem... — ágált a kis ember az őt centiméterekkel meghaladó, ünneplőbe öltözött társak között, kiknek minden inkább kedvükre volt. mint hogy a lányt keressék. sőt ez egyenesen érdekük ellen való volt (vegyük figyelembe azt a jogos reményt, hogy a lány árán — hiszen az ördög tehetetlensé- nek is van határa — szinte biztosan megnyerhetik a falu s a maguk szabadulását) — szerintem — ágált a kis ember, figyelmen kívül hagyva társai érdekét, — a Vaskapu- s2tl*L' kell megnézni. Kő- hajítá-. ^bányától. És egy reggelen a Zsabkát arra látták osonni... — Merre? — kérdezte egy brummogó hang. A lépcsőről zöttyent alá váratlan. Mindnyájan odanéztek a hangra, s a kalapjukhoz nyúltak. — A Vaskapu-sziklát mondom. felügyelő úr — szólott Sandi a maga közvetlen módján, mintha régi ismerőse lenne az öreg Maigretnek, ki odafönn a lépcsőn rövid pipáját joviálisán félárbocra eresztette. Akár kérdőjelnek doklásul ismét arra hivatkozott, hogy az Egyesült Államok nem rendelkezik elegendő információval a vietnami háborúban elesett, illetve eltűnt amerikai katonák sorsáról. Az amerikai diplomata hivatkozott arra, hogy a pénteken Párizsban kezdődő amerikai—vietnami megbeszélések, amelyeken a két ország közti kapcsolatok rendezésének lehetőségeit kutatják, eredményessége esetén kedvezően befolyásolhatja Vietnam ENSZ-felvétele ügyében hozandó amerikai döntést. megemlíti, hogy a felszabadító mozgalmak szerint elegendő 12 hónap is. Pieter van der Byl, rhode- siai külügyminiszter, a fehértelepes kormány küldöttségének vezetője csütörtökön kijelentette, hogy kormánya egy ízben már engedményt tett, amikor elfogadta a rho- desiai rendezésre vonatkozó angol—amerikai javaslatot és további engedményekre nem hajlandó. is tekinthették. — Ott kellene megnézni, azt mondom. Maguk is azt mondják? — fordult az öreg nyomozó a bársonyban parádézó atyafiakhoz. Azok sunyítottak. leszegték a tekintetüket. — No — járt a pipa a fogak zöttyenőin. Mintha maga a bölcs nyugalom lengedezne a tér fölött. — Komolyan kérdezem. Maguk ismerik az erdőt. Azért is hivattam magukat. Végigtekintett az embereken, megállapodott a botja mankójára támaszkodó vénséges vén Janón. — Maga, bátyám mit keres itt? Csak nem akar velünk jönni az erdőre? Fejét csóválta, s hazaküldte Janót meg a sok öreget mind. — Tehát? — fordult újra az atyafiakhoz. — Az utat ismerik. Az atyafiak mozgolódtak, kahicsoltak, és főként kerülték a találkozást az öreg Maigret vesevallató tekintetével. Ez várt kicsit fenn a lépcsőn. majd pipája félreszaladt a foga közt. — Vagy nem ismerik? Szólni kellett. Králik Franyo kezdte hümmögve: — Hát ugyebár, út nincsen. Ottanfele. (Folytatjuk) Edward Gierek Kazahsztánba látogatott A lengyel párt- és állami küldöttség, mely Edward dereknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével november 9-e óta hivatalos baráti látogatáson van a Szovjetunióban, csütörtökön Moszkvából szovjet Kazahsztán fővárosába Alma- Atába utazott. A vnukovói repülőtéren — amelyet feldíszítettek Lengyelország és a Szovjetunió lobogóival — Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Alek- szej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és más szovjet vezetők búcsúztatták a delegációt. Beiktatták az új egyiptomi kormányt Anvar Szadat egyiptomi államfő szerdán a Maduj Sza- mamduh Szalem miniszterelnök vezetésével megalakult új kormány beiktatásakor mondott beszédében hangoztatta, hogy Egyiptom továbbra is elsőrendű feladatának tekinti az Izrael által megszállt arab területek felszabadítását. Hangoztatta, hogy országa nemzetközi szinten jó kapcsolatokat akar fenntartani minden állammal, s ezzel ösz- szefüggésben kijelentette: elképzelhető, hogy a jövőben folytatódni fognak a Szovjetunióval való tárgyalások. V Újabb javaslat Rhodesia jövőjéről Együttes cselekvés A cél, amiért földrészünk kommunistái harcolnak, nem szűk értelemben vett pártérdek. Európa valamennyi népét, minden dolgozóját közvetlenül érintő ügyért szállnak síkra. Ez a magyarázata annak is, hogy amikor az európai testvérpártok berlini konferenciáján az elfogadott dokumentum megfogalmazza a kontinens kommunistáinak közös teendőit, egyben harcba hívja a földrész valamennyi haladó és reálisan gondolkodó emberét, munkásokat, parasztokat, alkotó értelmiségieket, ifjakat és nőket, szocialistákat és demokratákat, hívőket és felekezeten kívülieket, a béke minden őszinte támogatóját: közös erővel szánjanak szembe a hidegháború híveivel, az enyhülés ellenfeleivel, a nemzetközi reakcióval. Védelmezzék és szilárdítsák a békés egymás mellett élés elvi alapján kiharcolt vívmányokat, a Helsinkiben 33 európai ország kormánya által a múlt év augusztusában elfogadott eszméket és kötelezettségeket. Tegyenek meg mindent, hogy a politikai enyhülést katonai enyhüléssé fejlesszék; fékezzék meg a fegyverkezési hajszát, vessenek gátat a stratégiai fegyverek továbbfejlesztésének és növelésének, számolják fel a külföldön elhelyezett katonai támaszpontokat, vívják ki a leszerelést, a katonai kiadások csökkentését, a katonai tömbök egyidejű felszámolását. Az európai kommunista és munkáspártok olyan célokat fogalmaztak meg Berlinben, amelyek nemcsak a kommunisták számára fontosak, hanem valamennyi nép, minden dolgozó ember érdekeit egyaránt szolgálják. A nagyszabású program valóra váltásáért vívott küzdelmükben ezért joggal számíthatnak minden békeszerető, haladó erő támogatására; kezet nyújtanak mindenkinek, aki e harcban szövetségesük lehet, vagy akar lenni. Az együttműködési készség hangsúlyozása természetesen nem jelenti azt, hogy a kommunisták elfelejtkeznének az ideológiai különbségekről. A testvérpártok berlini tanácskozásukon is leszögezték, hogy „ ... elutasítanak minden olyan politikát és világnézetet, amely lényegét tekintve a munkásosztályt a kapitalista rendszernek rendeli alá”. Úgy vélik azonban — és ezt a tapasztalatok is mindinkább megerősítik —, hogy a kétségtelenül meglévő különbségek ellenére is gyarapodnak a találkozási pontok a szövetségesekkel. A béke, a demokrácia, a társadalmi haladás ügye érdekében közösen lehet és kell fellépni a szocialista, szociáldemokrata pártokkal, minden olyan politikai párttal, csoporttal, felekezeti és más tömörüléssel, amely hajlandó részt vállalni földrészünk sorsdöntő kérdéseinek megoldásában. Mindehhez természetesen nem elég a kommunista pártok együttműködési készsége. A partnereknek is le kell küzdeniük a bizalmatlanságot, a gyanakvást. Ehhez is kapcsolódik a berlini tanácskozás résztvevőinek az a megállapítása, hogy a közös fellépés legnagyobb akadálya az antikom- munizmus. Az elfogadott dokumentum rámutat, hogy a reakció az antikommuniz- must nemcsak a kommunista pártok, a szocialista országok ellen irányítja, hanem a hatalmát veszélyeztető valamennyi haladó erő ellen is felhasználja. A kommunisták nem tekintenek mindenkit anti- kommunistának, aki nem ért egyet politikájukkal, vagy éppenséggel bírálja tevékenységüket. Éppen ezért közös érdek — a párbeszéd és együttműködés sikere függ tőle! —, hogy e mozgalmak soraiban elszigeteljék és leküzdjék az anti- kommunizmust. A kommu- nistaellenesség elvetése nagymértékben vinné előre a kommunista és a szocialista, szociáldemokrata pártok együttműködését. A munkásmozgalom ezen különböző pártjainak és osztagainak közös tevékenységepedig — minimális külpolitikai és társadalmi program alapján — sikerre vinné a béke, a biztonság, az együttműködés és a társadalmi haladás ügyét Európában és kedvezően hatna az egész világ fejlődésére. A testvérpártok berlini konferenciája ezért is fordult felhívással Európa minden demokratikus erejéhez, hogy működjenek együtt e nemes célok megvalósításában. Ahogy az elfogadott dokumentum aláhúzza: az európai kommunista és munkáspártok „szükségesnek tartják a kommunisták és az összes demokratikus, békeszerető erő közötti párbeszédet és együttműködést. Eközben abból indulnak ki, ami ösz- szeköti őket, és fellépnek az együttműködést gátló bizalmatlanság, az előítéletek leküzdéséért”. V.'F. Diplomáciai kapcsolat nagyköveti szinten A Magyar Népköztársa- valamint Sao Tómé és Principe Demokratikus Köztársaság nagyköveti színtű diplomáciai kapcsolatot létesített. ‘ Az ország két nagyobb szigetből — Principe és Sao Tómé —, s több kisebb szigetből — Pedras Tinhosas és Rodas szigetekből — áll. A mintegy 964 négyzetkilométer területű szigetek vulkanikus eredetűek, s Nyugat-Afrika partjai előtt a Guineai-öböl- ben helyezkednek el. A 76 ezer főt számláló lakosság 55 százaléka őslakos fang, a kontinensről erőszakkal áttelepített kongók és kongák aránya 36 százalék. A mulattok 7, az európaiak (főleg portugálok) a népesség 2 százalékát alkotják. A szigeteket a portugálok 1471-ben fedezték fel és 1522- ben gyarmatosították. A lakosság a rabszolgasors és a gyarmatosítás ellen többször fellázadt, utoljára 1953-ban. Az 1960-ban alakult Sao Tómé és Principe Felszabadítási Bizottság (1972-től Sao Tómé és Principe Felszabadításáért Küzdő Mozgalom) vezette a felszabadítási harcot a portugál gyarmatosítók ellen. A fasiszta rendszer anyaországi bukása után a szigetek 1975. július 12-én elnyerték függetlenségüket. A szigeteken főleg exportra termelő ültetvényes gazdálkodás folyik. Fő termények: a kakaó, a kávé, a kopra, a banán, a kinin és a pálmamag. Az állattenyésztés és a halászat helyi jelentőségű. Ipara néhány kisüzemre korlátozódik (malom, szappanfőző, pálmaolaj-sajtoló, famegmunkáló). Legnagyobb külkereskedelmi partnere Portugália, az export 50, az import 40 százalékát a volt anyaországgal bonyolítják le. II nürnbergi fórum előtt a chilei junta November 24—26. között Nümbergben a második világháború fasiszta főbűnösei elletni per színhelyén nemzetközi fórumot rendeznek a chilei fasiszta junta bűntetteinek elítélésére. Az akcióról csütörtökön Bonnban sajtóértekezleten tájékoztatták az újságírókat. A sajtóértekezleten részt vett Clodomiro Almeyda, az Allende-kor- mány egykori külügyminisztere, az Unidad Popular ügyvezető titkára. A nürnbergi fórum megrendezését két évforduló teszi időszerűvé. Harminc esztendeje tartották a hitleri fasizmus főkolomposainak tárgyalását és három éve ragadta magához puccsal a hatalmat Santiagóban a chilei fasiszták csoportja. A november végi tanácskozáson részt vesz az egykori nürnbergi per több tanúja, a vád képviselője, a chilei haladó személyiségek, köztük Hortensia Allende asszony, a meggyilkolt chilei elnök özvegye. Clodomiro Almeyda a sajtóértekezleten elmondotta, hogy nemzetközi szinten egyre fokozódik a chilei junta elszigetelődése. Az Unidad Popular pártjai és a chilei kereszténydemokraták között mind szorosabbá válik az együttműködés. Uj politikai fejleménynek minősítette, hogy a kereszténydemokraták egyre élesebben szembefordulnak a tábornokok uralmával és Chilében együttműködnek a baloldali haladó erőkkel, a szakszervezeti és diákmozgalomban, az emberi jogok védelmében való küzdelemben. Egy kérdésre válaszolva Almeyda jelezte, a Chilén kívül élő chilei hazafiak nem tervezik egy politikai menekültekből álló emigráns kormány felállítását, mert ez megnehezítené a junta megdöntéséért jelenleg eredményesen folyó nemzetközi harcot. A Chilével kapcsolatos nemzetközi fórum nyugatnémet rendezői szem előtt tartották azt is, hogy az NSZK kormánya jelenleg közvetett módon jelentős gazdasági támogatást nyújt a santiagói rezsimnek. A nürnbergi fórum feladata, hogy kifejezésre juttassa az NSZK haladó közvéleményének álláspontját, amely elítéli a junta mindennemű támogatását.
