Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-10 / 266. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 10. A nyíregyházi háziipari szövetkezet új üzemcsarnokában korszerű gépen végzi az exporttermékek speciális munkáit Bí- ^Jit. (Elek Emil MODELLHÁZ, FODRÁSZAT, KOZMETIKA Szolgáltatóház épül Kisvárdán Hképernyö®» KRESZ- pályázat Mindenki közlekedik A megyei Közlekedés- biztonsági Tanács és a Ke- let-Magyarország szerkesztősége az idén ismét megrendezi a „Mindenki közlekedik” című KRESZ- pályázatot. A közlekedési rejtvénypályázaton a totó szabályainak megfelelően kitöltött és postai levelezőlapon beküldött helyes megfejtésekkel vehetnek részt olvasóink. A pályázatot egymást követő négy csütörtöki lapszámunkban közöljük, az elsőt november 11-én. A kérdéseket úgy állították össze, hogy azokra az 1976. január 1-én életbe lépett KRESZ ismeretében bárki pontos választ adhat. Nem titkoljuk viszont, hogy a kérdések egy jelentős része éppen a kevésbé ismert, de nagyon fontos, vagy vitatott kérdéseket vette célba — ezzel éppen a legnehezebb területen szeretnénk segíteni a KRESZ még jobb elsajátítása érdekében. Pályázatunkon természetesen nemcsak járművezetők, hanem gyalogosok is részt vehetnek, mindenki, aki a közlekedés kérdései iránt érdeklődik. A helyes válaszokat beküldők között értékes tárgyjutalmakat sorsolnak ki. A nyertesek névsorát a Kelet-Magyarország 1976. december 19-i számában közöljük. Kisvárdán a lakosság szolgáltatását négy ipari szövetkezet, hét kisvárdai és nyíregyházi központú vállalat részlege, valamint 164 kisiparos végzi. A négy ipari szövetkezet 1976 első félévében több mint 4 millió forint értékben végzett szolgáltatást. A további bővítés érdekében a megyei tanácstól 2 millió forintot kapnak fejlesztésre. A vállalati szolgáltatások között ki kell emelni az újakat: a bútorjavítást, az egyedi megrendelések teljesítését, a hőszolgáltatás bevezetését és a fűtőhálózat kiterjesztését. A Gyár utcai lakóNem kis örömmel fedeztük fel a Rákóczi-emlékév programjait, eseményeit felsoroló műsorfüzetekben a vajai Vay Ádám Múzeum nevét. Oly rangos intézmények társaságában foglal helyet a vajai múzeum, mint a fővárosi Nemzeti és Szépművészeti Múzeum, valamint a sárospataki vármúzeum. Ez is bizonyítéka annak, hogy az országos szervek megkülönböztetett figyelemmel kísérik a vajaiak gyűjtő- és rendszerező tevékenységét, azt a munkát, melyet Molnár Mátyás és munkatársai végeznek. Ha telepen megépült szolgáltatóházban férfi és női fodrászat, GELKA és a Nyírségi Patyolat Vállalat új tisztító üzeme kezdte meg működését ez évben. A lakossági szolgáltatásban jelentős munkát végeznek a kisiparosok. Szobafestő, kőműves, burkoló, ács, női és férfiszabó mesterekből így is kevés van. A szolgáltatás javítására a felszabadulási lakótelepen egy 200 négyzetméter alapterületű szolgáltatóházat épít a tanács. Itt háztartási kisgépeket is javítanak majd, mé- retesruha-készítés és -javítás, fodrászat és kozmetikai szacsak az utóbbi esztendők rendezvényeit vesszük számba kitűnik; a vajaiak nem egy eseményükkel járultak hozzá a Rákóczi-emlékév országos sikeréhez. A szabolcsi település adott otthont az országos Thököly-emlékünnep- ségnek, a Rákóczi-emlékév nyitányaként rendezett tudományos konferenciának. Vaján találkoztak a Rákóczi- hagyományokat gyűjtő és őrző úttörőcsapatok, rajok fiataljai s a vajai intézmény vállalkozott arra, hogy felkutatja és rendszerezi a Rákóczi és katonáinak nevét vilon lesz benne. A kereskedelmi szolgáltatás még nem kielégítő. A kávét, a mákot, diót és húst mindenütt meg lehet darálni. A készruhák méretre igazítását, a harisnyák szemfelszedését, gyógyszemüvegek készítését, valamint szemüvegkeretek javítását is végzik. Az ÁFÉSZ-áruház műszaki osztályán segítenek a vevőknek a hitellevéllel kapcsolatos teendőktől a házhoz szállításig a tartós fogyasztási cikkek vásárlásánál. A jövő év elején új bar- kácsboltot és műhelyt adnak át. Vincze Péter selő utcák, parkok, intézmények helyszíneit, emlékeit. A vajaiak kutatómunkája, most az emlékév végéhez közeledvén sem ért véget. Még az idén önálló kötetben megjelenik, könyv alakban közkinccsé teszik a Vaján rendezett tanácskozás anyagát, a Rákóczi-korszak elismert szaktekintélyeinek, kutatóinak értekezéseit, referátumait. A vajai múzeumnak címezve érkeznek azok a pályázatok, amelyek az országos emlékbizottság felhívására íródtak és a Rákóczi-múze- umokban, emlékhelyeken tett kirándulásokat, élményeket írják le. S bár a végleges beérkezési határidő 1977. június, már ez ideig is szép számmal küldtek leírásokat, beszámolókat az ország minden részéből Vajára. A vajaiak legújabb vállalkozása pedig, hogy valamennyi megyéből, városokból, kisebb nagyobb településekről összegyűjtik az emlékév helyi eseményeit, programjait. A sikeres munka érdekében 10 pontból álló kérdőívet szerkesztettek és küldtek el hazánk szinte valamennyi településére a vajaiak. Többek között arról is érdeklődnek, hogy hány alkalommal rendeztek megemlékezéseket, tudományos ismeretterjesztő előadásokat Rákócziról és szabadságharcáról. Tartottak-e szellemi vetélkedőket, állítottak-e szobrot, vagy emléktáblát a vezérlő fejedelem tiszteletére, jelent-e meg kiadvány, helytörténeti jellegű megemlékezés, tartottak-e névadást, rendeztek-e kirándulást az emlékhelyekre? — kérdezik a vajaiak. A beérkező válaszokhoz, több helyről fotókat, meghívókat és forgatókönyveket, ünnepi beszédeket is mellékeltek. Ezekből az emlékekből állandó tárlatot rendeznek be Vaján s a feldolgozott statisztikákból, információkból pedig jelentés készül, amelyről a közeljövőben Molnár Mátyás múzeumigazgató is beszámol az Országos Rákóczi- Emlékbizottságnak. (kalenda) Az igazságon elkövetett erőszak, a „justizmord” feltárása akkor is valódi drámai feszültségtől terhes, ha csupán tévedés, vagy tévedések sorozata ártatlanok meghurcolásának, pláne „törvényesített” meggyilkolásának az alapja. A szombaton este sugárzott Sacco és Vanzetti című olasz— francia koprodukciós filmben azonban ettől többről van szó: tudatos gyilkosságról, melynek a célja a baloldali radikális munkás- mozgalom kompromittálása volt egy kettős rablógyilkosság ürügyén, a huszas évek Egyesült Államában. A megtörtént eset filmbeli feldolgozása — a több árnyalatú anarchista mozgalomnak és a két feltehetően jószándékú, de a kettős rablógyilkosság vádjában mindenképpen ártatlan áldozatnak a némi idealizálása ellenére is — meggyőző volt, értelmileg és érzelmileg egyaránt. A kapitalista törvénykezés látszatfüggetlensége legmélyebben a dráma — szerintünk — csúcspontján, Vanzettinek a kormányzóval folytatott beszélgetésében tárult föl, mikor kiderült, hogy azért nem kaphatnak Saccóval együtt kegyelmet, mert a fennálló társadalmi rend ellen törnek. A tömegek tiltakozásának érzékeltetése a tervezett, majd végrehajtott kivégzések ellen részben egykorú filmmontázsokkal is igen hatásos volt, viszont az érzelmekre való fölösleges „rájátszásnak” tűnt a villamosszékes kivégzés naturalista hűségű megjelenítése. „Hívni, ébreszteni, emlékeztetni” volt a célja és a legfőbb mondanivalója a Vszevolod Vitaljevics Vis- nyevszkij (1900—1951) híres korfestő drámájából, az Optimista tragédiából készített A szovjet kultúra hetének első bemutatója a Rádiószínházban a Ranglétra volt, Szamuil Aljosin színművének rádióváltozata. Bár tudományos intézetben játszódik a darab, mégis a történet és a következtetés, vagyis a téma általános problémát vet fel, bármiféle munkahelyen előfordulhatnak (és sajnos, elő is fordulnak) hasonló esetek: nem a tehetséges ember kap rangot, címet, fontos beosztást, nagyobb fizetést, jövedelmet, hanem a simulé- kony, alkalmazkodni tudó középszerű, aki nem alapos átfogó tudással, nem önálló, eredeti ötletekkel, hanem azzal szerez pártfogókat magasabb körökben, hogy „tud viselkedni”. S ebfoen nem is kevésszer nemcsak a közvetlen vezető a hibás, hanem a felsőbb szintű pro- tektorok is, akik „a dolgokra való szélesebb rálátásukra” hivatkozva várják el az alsóbb szintű vezetőktől, hogy középszerű vagy éppeh tehetségtelen pártfogoltju- kat előnyben részesítsék a tehetséges rovására. Holott ez valójában álhumanizmus. Ám Szamuil Aljosin ennél többet mond a Ranglétrában. A tehetséges ember mellőzése nemcsak őt magát teszi tönkre, hanem demoralizálja a közösséget is, megtörheti a kollektíva munkájának lendületét is. Aljosin darabjában az erkölcsi győzelem a fiatal teriagyhatású tv-játéknak, melyet vasárnap láttunk Sándor Pál rendezésében. Az anarchia nem szül rendet — legfeljebb a régi lerombolásában segít, de az sem mindegy, hogy milyen eszközökkel. A forradalmi törvényesség, az új rend kialakulása jelenthette csak a jövő építésének az alapját a darabban megidézett hősi korban, s a forradalmi tömeg egyedei, az egyes emberek közül sokan válaszút elé kerültek s voltak, akik elbuktak. Voltak olyanok is, akik áldozatokká váltak ártatlanul. A kiemelkedő hősök azok, akik a tömegeket a jövő útjára segítettek vezetni. Ilyen hős volt a komisszár, Kútvölgyi Erzsébet acélkemény és tiszta hitet sugárzó megformálásában. Az ellenpóluson Garas Dezső remekül karakterizált anarchista vezére is nehezen felejthető tanulságokkal szolgált. Kettőjük személyi tragédiája, noha merőben más okokból következett be, s végső soron a jövőt szolgálta. A darab többi főbb szereplője is élesen jellemzett hús-vér alak, s életre keltésükben kitűnő színészeink egész sora jeleskedett, közülük is Lukács Sándort (Alekszej) és Trokán Pétert (parancsnok) említjük meg külön. Szántó Erika dramaturg műsorlapban! előzeteséből egyetértünk azzal, hogy „ ... a műterembe nem szorított mű a külső helyszín hangulati erejével helyettesítheti mindazt, amit az élő lélegző színház egyszeri varázsa nyújthat.” Helyettesítette is, sőt ez az igazán formabontó alkotás tévés megjelenítése a kulisszáktól még az itt alkalmazottól is nagyobb mérvű elszakadást tett volna lehetővé. hetséges tudósjelölté, Mak- szim Karpové (Kalocsay Miklós). Nem egyedül azért, mert tehetségesebb és nagyobb tudású, mint Barmin (Kautzky József), hanem azért is, mert a közösségi cél: a tudományos probléma megoldása érdekében a munka befejezéséig részt vett a kutatásban és a megoldásban. Távozása Lavrov osztályvezető (Kállai Ferenc) veresége is. A rádiójátékból két igen jó színészi alkotás sokáig emlékezetes marad: a Kállai Ferencé és a Kautzky Józsefé. A Rádiószínház szombat esti bemutatója százezrek közkincsévé tette Puskin nagyszerű drámáját, a Borisz Godunovot. Hazánkban csak a belőle, Muszorgszkij által írt opera közismert, ezért ez a rádiós bemutató a hallgatóknak felfedezés is. A dráma művészi értéke mellett nyilvánvalóan ez is indokolta, hogy elsőrangú szereposztás (Bessenyei Ferenc, Huszti Péter, Bihari József, Darvas Iván, Néme- thy Ferenc, Balázs Samu stb.), a darabhoz komponált zene (Durkó Zsolt), neves énekkarok gazdagítsák a rádióváltozat értékét. Varga Géza rendezésében az utóbbi évek egyik legmaradan- dóbb, legszínvonalasabb rádiószínházi előadása hangzott el. Seregi István Hozzászólás: qz egyoldalú párbeszédhez Az 1976. október megjelent „Egyoldalú beszéd a művelődésről” című írás hatására elkerülhetetlen, hogy ne ragadjon tollat egy érintett vezető. Természetesen nem magyarázkodás a fő mondanivalóm. Igaz a csönd, a hallgatás, ami az említett értekezletet jellemezte. Magyarázatul talán annyit, hogy az ott részt vevő vezetők elég sok értekezleten vesznek részt, különböző feladatokat beszélnek meg és ezen az értekezleten nem merült fel olyan szembetűnő probléma, ellentmondás, amit feltétlen helyére kell tenni, így a vita elmaradt. Talán köszönhető ez a városi pártbizottság titkárának és a városi tanács elnökhelyettesének, akik világosan beszámoltak gondjainkról, feladatainkról, eredményeinkről. Remélem, vezető elvtársaim nevében is kijelenthetem, nem a közöny volt a hallgatás oka. Marad tehát a lehető legkényelmesebb kifogás, a „szerénység”, persze ez sem olyan tisztán igaz, mert problémák, gondok vannak mindenki háza táján. Mindenesetre néhány eredményt és problémát leírok. Gyárunknál különböző szervezett oktatási formában 85 fő vesz részt, szakmunkásainkat továbbképezzük, párt- és tömegszervezeti oktatásokat szerveztünk 400 fővel. Rendszeresek a politikai totók, vetélkedők, vitakörök. Iró-olva- só találkozót szerveztünk többször is, kiállításokat rendeztünk dolgozóink alkotásaiból. Színházbérieteket vásároltunk a dolgozóink részére, és kirándulásokat, találkozásokat szerveztünk. A KISZ-eseink névadó ünnepséget rendeztek több ízben is. Könyvtárunk van, a könyvvásárlás ez évben 150 ezer forint. Tánccsoportunk van, melyet a város más egységeinél is be kívánunk mutatni. Minden évben megrendezzük a fiatal szakmunkások versenyét, és vállalati szinten a „Viharsarok Kupa”-ver- senyt. Szocialista brigádvállalásainkban előkelő helyet foglal el a kultúrprog- ram. Emellett örömmel közölhetem, hogy folyamatban van a függetlenített népművelőnk beiktatása. Természetesen gondjaink is vannak. Meg kell építenünk a sportpályánkat, és egy nagyobb ifjúsági klubot, előadótermet, ami az V. ötéves terv folyamán válik valóra. Bejáró dolgozóink művelődési lehetősége korlátozott. Jelenleg gazdátlan a velük való törődés, ugyanis a községek nem képesek megoldani anyagi okok miatt, a város, azt hiszem, hasonló gondokkal küzd, tehát marad a gyár. Mindent mi sem tudunk megoldani, így marad a javaslat. Javaslom, hogy az utasellátó büfék helyett valamilyen kultúrváróterem nyisson ki. A tapasztalatom az, hogy ha semmi mást, de alkoholt lehet kapni a pályaudvaron. Fennáll az a veszély, aki ma nem alkoholista, sajnos, idővel azzá válhat, hisz’ a lehetőség adott. Nem közömbös, hogy mivel töltik a kényszerű várakozást a munkásaink és még az sem megoldható, hogy a gyár lépjen ebben először, hiszen a Tünde utca közlekedése ma még megoldatlan ehhez a feladathoz. Szalóki István, HAFE-pártvezetőség titkára 22-én párlljabb gyűjtőmunka Vaján A Rákóczi-emlékév eseményeiről Merkovszky Pál A RADIO MELLETT
