Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
10 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 7. A csőkígyó építői Harmadik éve, hogy Magyarországon dolgoznak a Testvériség gázvezeték építői szovjet SZAJUZZAGBANGÁZ Vállalat szakemberei. Most a Keleti termékvezeték országhatártól — Beregdaróctól Nyírbogdányig húzódó szakaszát építik. A szovjet szakemberekkel munkájukról, életükről beszélgettünk. Orenburg Szovjet szerelőkkel a Tisza-parton * — Segítségül hívtak bennünket a magyar elvtársaink, és mi örömmel jöttünk — mondta Vlagyimir Nyikolaje- vics Kaleknyik, az üzemi pártbizottság titkára. A kibontakozó szocialista gazdasági integráció elősegítésére érkeztünk az önök országába. Ezért dolgoznak szabolcsi építők is a Szovjetunióban, az orenburgi gázvezetéken. Jelenlegi munkánknak nagy lendületet adtak az SZKP XXV. kongresszusának határozatai és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulójára való készülődés. Kommunistáink, építőink azt vállalták, hogy ez év végére befejezik a termékvezetéképítés ránk eső szakaszán a fektetési munkákat... A szovjet építők Nyíregyházán a Jósaváros modern épületeiben kaptak lakást. Vannak közöttük többen, akik az építkezés idejére családdal együtt érkeztek hozzánk. A Jósaváros üzleteiben megszokott vendégek kedves mosolyukkal és az esetek többségében az árukra rámutató szovjet vásárlók. A városrész játszóterein a magyar és szovjet gyerekek már úgy összeszoktak, hogy a felületes szemlélő nem is tud különbséget tenni közöttük. * A szovjet mélyépítők bázisa a nyírmadai határ dombjai között húzódik. Itt ütöttek tanyát a monstrumgépek. Itt tárolják a hegesztőapparáto- kat, a csövek és az építési anyagok egy részét. Innen irányítják a mindennapi munkát. Vásárosnaményt, a műutat elhagyva burgonya- és répatáblákon, réteken át aszfaltsimára taposott agyagút csillagként vezet bennünket a termékvezeték-fektetők jelenlegi munkahelyére, a Tisza partjára. Hegesztők, szerelők, csőburkolók, erő- és munkagépkezelők, emelődarusok, buldózerosok, traktoristák, gépkocsivezetők, szivattyúkezelők dolgoznak itt nagy szorgalommal. — Az országhatártól Vá- sárosnaményig már a földben van a vezeték — mondja Ionov Jurij Pávlovics részleg- vezető. — Beregdaróctól a Tiszáig húzódó szakaszon a munkahely nem kényeztetett el bennünket. Az altalaj mindenütt vizes. A vonalszakasz teletűzdelve utakkal, kanálisokkal, amelyeken nekünk minden át kellett jutnunk. Legnagyobb akadály természetesen a Tisza volt. De a Jenisszejhez, a Volgához és más folyamokhoz, a kilométer széles vízfolyásokhoz szokott szakemberek a Tisza medrébe is nagy biztonsággal, zökkenőmentesen helyezték el a termékvezetéket. Ebben a magyar folyami szakemberek segítségünkre siettek. Ök készítették elő a medret. A vásárosnaményi járás, valamint a nyírmadai községi, termelőszövetkezeti meg az állami gazdasági vezetők is segítik munkánkat. Természetesen mi is segítségükre vagyunk, ha valamilyen munkához a mi gépeink nekik megfelelnek. Rajtuk kívül nagyon jók a kapcsolataink a nyíregyházi 5. számú Volán Vállalattal, ahol gépparkunk karbantartását, főbb javításait el tudjuk végezni. Baráti szálak kötnek bennünket a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalathoz is. Nem csak a szükséges alkatrészeket tudjuk legyártani forgácsoló-, marógépeiken, de eljárunk velük a Bükkbe, a Mátrába és más helyekre kirándulni. * — Ahhoz, hogy a Tisza medrébe lefektethessük a különböző kőolajtermékek vezetékét, a két parton 50 ezer köbméter földet kellett megmozgatnunk, — mondja a Szibériából, Omszkból ide érkezett kommunista kotrógépkezelő, Vlagyimir Jelizárov. — 1962 óta vagyok a szakmában. Ilyen talajjal, mint a Ti- sza-part, még nem találkoztam. Érdekes ez a tiszai homok. Sokszor észre se vettük, és kiment alólunk. Most a csőáthúzáshoz kitermelt 50 ezer köbméter földet toljuk vissza a helyére, és ezzel visszaállítjuk a folyó mindkét partját. — Régen együtt vagyunk a fiúkkal. A munkában nincs olyan feladat, amit ne tudnánk elvégezni — halljuk Alekszandr Nyikolájevics Lo- gacsov buldózeristától. A magyar elvtársak mindenben segítenek. Én a családommal — feleségemmel, kilenc- és kétéves lányaimmal együtt érkeztem Nyíregyházára. Elhoztam a kocsimat is. Szabad időnkben járjuk az önök csodaszép országát. Én itt is gyönyörködök. Nézem ezt a csodálatos, ligetes, erdős tiszai árteret. Mindenütt megtalálom a természet szépségét. * Szovjet barátaink munkahelye kilométerekre elnyúlik. Rajta mindenütt emberek szorgoskodnak. Duruzsolnak a gépek. Egyenletes nyomást mutat a Tiszán áthúzott, nyomáspróba alatt álló csövön a műszer. Távolabb hegesztik. burkolják a csöveket, ássák gépekkel az árkot, majd fektetik a csőkígyót a szovjet szakemberek. A fektetéssel vállalásuk szerint ez év végére készülnek el. Januárra- februárra már csak a nyomáspróbák, a bekötés marad. Sigér Imre Irány Bármiféle kapcsolat minősítéséről legyen is szó — emberi, társadalmi, vagy országok közötti politikai, gazdasági kapcsolatokról — az idő, a kapcsolat időtartama, „életkora” mindig fontos mérce. A kapcsolatok tartósságának különösen a nemzetek közötti együttműködésben nagy a hatása. Az utóbbi több mint 3 évtizedben a szocialista országok gazdasági fejlődésében, sok szempontból talán a legfontosabb szerepet éppen az játszotta, hogy a KGST-tagor- szágok nemcsak a mindennapokon, a rövid távú kereskedelmi kapcsolatokban számíthattak egymásra, korrekt üzletfélként, hanem hosszú távon tervezhettek saját nemzeti erőforrásaik mellett a tartós kooperációban rejlő előnyökkel is. Hossza: 2750 kilométer A tartós kapcsolatok körét gyarapítja legújabban az európai KGST-országok nagyszabású közös vállalkozása: az orenburgi földgáz- vezeték építése. A vezetéket (hossza Orenburgtól a Szovjetunió nyugati határáig 2750 kilométer) 5 egyenlő szakaszra osztva Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és Bulgária építi. A szovjet vállalatok alvállalkozóként vesznek részt a munkában, ahogyan azt tőlük az építő országok megrendelik. A munkát, az anyagot, az építőipari gépeket, a beépítésre kerülő berendezéseket az 5 építő ország finanszírozza. A csövek egy része az NSZK-ból érkezik, a hálózat „szívei”, a kompresszorállomások és az „idegrendszere”, a távirányítás és ellenőrzés elektronikus hálózata ugyancsak az NSZK iparának terméke. A vezeték átmérőjét tekintve (1400 mm) egyike lesz a világ legnagyobb csőhálózatának, hosszát tekintve pedig világrekorder. Évente 28- 30 milliárd köbméter földgáz szállítására lesz alkalmas. Ebből 4 milliárd köbmétert a vezeték „fogyaszt” majd el a kompresszorállomások gázturbináiban. A 22 N emzedékünk nagy eseményeket él át, és ezek óhatatlanul új jelzőket csatolnak a hétköznapok fogalmához. Népünk új életrajzának kerete rendkívül tág, belefér öröm és bánat, szenvedély és szenvedés, élmény, érzés és gondolat. Micsoda folyamatok hömpölyögnek nagy sodrással, hullámzással keresztül-ka- sul életünkön és változtatják azt szakadatlan áramlással! Azt mondjuk, a fejlett szocialista társadalmat építjük, de talán ritkán gondoljuk át a törvényszerűen jelentkező nagy emberi, társadalmi folyamatokat, azok mélységét, gazdagságát. Épülnek szerte az ország tájain a nagyberuházások. Nevelő kohóikban megjelenik, szocialista nagyüzemi munkássá formálódik a hajdani parasztember. A szocialista mezőgazdaságban most éljük át a teljes generációváltás utolsó szakaszát, amikor máris többségben van az a nemzedék, amely csak hírből ismeri a faekés, sző- rösmezsgyés kisparaszti gazdálkodást. Messze tűnt tőlünk az analfabétizmus sötétsége, az idő, amikor a négy polgári is kivételes végzettségnek számított. Emberi buktatókkal küzdve formálódik az új életforma, az új szellemiségű életmód. Valahol itt kell keresni a hétköznapok valós gondjai közepette is, a hétköznapok felemelő történelmi és forradalmi pátoszát. Elég ritkán ejtjük ki manapság a „forradalmi” jelzőt. Ez még nem baj, legkompresszorállomás biztosítja majd a gáz szállításához szükséges 60-75 atmoszférát. A távirányítás és ellenőrzés elektronikus rendszerének korszerűségét mutatja, hogy a vezeték teljes hosszában csupán két diszpécserközpont lesz. Magyar szakemberek Tulajdonképpen már az is haszonnak könyvelhető el, hogy a magyar szakember- gárda is részt vesz ebben a nagyszabású, nemzetközi beruházásban, hiszen itt a legkorszerűbb technikával és építésszervezési módokkal ismerkedve mindenképpen bővül látókörük, növekszik szaktudásuk. Jelenleg, mint ismeretes, hazánkból az építőipari gárda dolgozik a vezetéken, az úgynevezett 5. szakaszon Huszt, Bogorodcsán, Goszja- tyin és Ivanov-Frankovszk térségében. A debreceni házgyár paneljeiből szerelik ösz- sze a kompresszorállomásokhoz csatlakozó kolóniák lakóépületeit: háromszor 140 lakást, bölcsődét, óvodát s egy csaknem 1000 férőhelyes iskolát, s Ivanov-Frankovszk- ban (az 5. szakasz központjában) még 60 lakást, összeállították már mindenütt a szükséges felvonulási épületeket, szerelőbázisokat is. Ez utóbbiak a magyar alumíniumipar termékei: alumíniumvázas üzemcsarnokok. A magyar építők az 5. szakaszon, a tervek szerint jövő nyárra végeznek, s akkor átadják a helyüket a Gyár- és Gépszerelő Vállalat turbina- és kompresszorszerelőinek. Az ő létszámuk is, az építőkhöz hasonlóan, kétezer lesz. A munkaerőn, a szaktudáson, a házgyári paneleken, a könnyűszerkezetes csarnokokon kívül, a magyar fél feladata az 1-es szakasz munkáihoz korszerű, nagy teljesítményű építőipari és föld- munkagépek beszerzése, oldalgémes traktorok, csőszigetelő gépek, hegesztőberendezések, buldózerek megvétele a világpiacon. Az említetteken kívül a magyar fél az építkezés költségeinek alább nem kopik a szó fénye. Az lenne baj, ha félreértenénk a mát. A forradalmak szilajabb napjait a viszonylag lassúbb, fokozatosabb változások időszaka váltja fel, és a folyamat forradalmi lényege többé nem jelenik meg kiáltóan, harsogom Így lehetnek, akik félreértik a történelem szükség- szerű sebességváltását. Azt hiszik, vége a revoluciónak, tovatűnt a vörös izzás. Tudjuk, nem tűnt el. Törvényszerű, hogy a szocialista építés folyamatában a revolúciós és evolúciós fejezetek nem válnak el egymástól olyan élesen, mint a polgári fejlődésben. Marx valósághűen látta, hogy a polgári átalakulás során meztelenné válnak a célok, a csábító ideológiai burok szétreped, és a Saint Just-ök eltűnése után leplezetlenül és drasztikusan tűnnek elő a burzsoázia valóságos és partikuláris osztályérdekei. A szocialista forradalom barrikádgyőzelme után is a forradalom gyakorlati építése következik. E szakasz a hétköznapok ideje, amikor nem lobognák szüntelen a zászlók, és nem harsog az induló. Megritkulnak a szikrázó konfliktusok, a nyílt, egyértelmű próbatételek, helyreáll a köznapiság uralma. Többé nem borotvaéles határszituációkban kell helytállni, hanem a mindennapokban, és ez a helytállás ráeső részét, annak egy hányadát — autóbuszokkal is kiegyenlítheti. Milliárdos nagyságrendben Mindennek fejében 20 évem át, évente csaknem 3 milliárd köbméter földgázt kap májd a magyar gazdaság az orenburgi vezetéken, amelynek egy része a magyar gazdaság által nyújtott hitel és munka törlesztése lesz. Ezzel a földgázimporttal 1979 végétől számolhat a népgazdaság. Ennek révén, 1980-ban, évi 10 milliárd köbméter földgáz áll majd a felhasználók rendelkezésére. Ez nem kis részben járul hozzá ahhoz, hogy újabb 20-25 települést köthetnek be a gázszolgáltatásba, újabb 140 ezer kis és nagy fogyasztót s további 80 ezer lakásban fűt- hetnek majd gázzal a 80-as évektől kezdve. Az orenburgi földgázvezeték építése jól mutatja, hogy milyen számottevő tartalékok rejlenek a szocialista országok gazdasági együttműködésében, különösen ennek, új, korszerű megoldásaiban. A nagy értékű, nagy horderejű létesítmények közös építése, mint az együttműködés új, hatékony formája lehetővé teszi a terhek megosztásával az erőforrások összpontosítását. Ezáltal egy- egy jelentős, több országot érintő nyersanyag-kiterme- lő, -szállító vagy -termelő kapacitás hamarabb léphet munkába, hamarabb térülhet meg s rövidebb idő alatt járul hozzá a műszaki, gazdasági színvonal emeléséhez, így az effajta együttműködés a szocialista országok gazdasági közösségében tovább gyarapítja a tartós, tehát biztonságos kapcsolatok számát s ezzel a haladás új forrásait nyitja meg a szocialista országok számára, az együttműködés gazdagabb lehetőségei felé nyitva utat — a következő évtizedekre. G. F. mély emberi értéket, állhatatosságot követel. A hétköznapiság veszélyeket is rejt magában. A békésebb viszonyok között látszólag kisebb a tét, mint az élethalálharc idején. Kevésbé nyíltak az ellentétek, így fennáll annak a veszélye, hogy elszaporodnak a kisebb-nagyobb kompromisszumok, gyakoribbak lesznek a megtorpanások, felőrlődhetnek a gyengébb meggyőződések, deformálódhatnak a kevésbé szilárd jellemek. Lenin azt mondta, hogy a hétköznapi munkához kell a legtürelmesebb, legállhata- tosabb, a, legnagyobb hősiesség. Egyetlen fellángolás semmit sem ér. Naponta kell szembenézni a gyarlóságok, a rossz szokások, s beidegződések seregével, amelyek ellen többé nem használhatók sikeresen a barrikádharc fegyverei. ' kérdést nem tesszük fel alternatív módon: mikor nehezebb, mikor könnyebb a forradalmi harc, és ebben vagy abban a helyzetben miként kell forradalmárnak lenni? E kérdésben nincs szükség akadémikus moralizálásra. A mi jelenünk is a forradalmi folyamat fontos szakasza. Soltész Istváa > Ab Gyermekko- p rában a kes- ^ kény Kraszná- ban fürdött, alig, hogy elérte a nagykorúságot, eljutott Volgográd mellé, a világ legnagyobb vízi erőművéhez. Ópályiból indult parasztcsaládból, hogy a mátészalkai gimnáziumban megszerezze az általános műveltséget. A jeles érettségi bizonyítvány után tanárai bíztatták: „Eredj Moszkvába és tanulj tovább”. Nem kellett sokáig bíztatni: öt év után mérnöki diplomával jött haza. Most — és minden bizonnyal örökre — Nyíregyháza az otthona, és a HAFE Tünde utcai telepén dolgozik. A fenti sorokból már sok-sok ismerős és barát tudja, hogy Jámbor Miklós mérnökről van szó. Tíz év telt el azóta, hogy hazajött a Lenin-renddel kitüntetett Moszkvai Energetikai Egyetemről. Az ottani izgalmas pillanatok, a kedves emlékek frissen élnek emlékezetében Ahogy beszél, látszik: a bőség zavarával küzd. Re•• Ünnepi ebéd gényre való történetet tudna elmondani annak ellenére, hogy — mint általában a mérnökök — nem bőbeszédű. Egy november 7-i emlékkel kezdi. — November 7-e a Szovjetunióban kétnapos ünnep. Az egyik évben vasárnap követte az ünnepet, így három napra mehettek haza a diákok. Azt mondja nekem az egyik évfolyamtársam, a Gena: „Gyere le a szüléimhez, itt laknak mindössze 300 kilométerre.” Tipikus orosz család vendége voltam három napig. Abban á parányi faluban tapasztaltam először, hogy a szovjeteknek nem csak nemzeti, de családi ünnep is november 7-e. Rengeteg fogásból állt az ebéd, most hirtelen csak egy étel nevére emlékszem: saslik. Igaz barátságot kötött szovjet, német és arab diákokkal. Az ópályi disznótorost, a szabolcsi jonatánt sokan általa ismerték meg. A szép diákélet végén, a már említett vizi erőműhöz ment termelési gyakorlatra, a villamosmérnöki diplomájához ez jó ajánlólevél. — Kapcsolatom a szovjet emberekkel és az orosz nyelvvel nem szakadt meg. Zemljánszki mérnök a kőolajtermék-vezetéket építi Nyírbogdány alatt, de családjával Nyíregyházán lakik. Gyakran találkozom vele, csak úgy, mint néhány szovjet katonatiszt barátommal. Munkahelyemen néha betöltőm a fordító szerepét. A Pravda a politikát, a Krokodil a sajátos szovjet humort hozza az otthonomba. Most november 7-én Zemljánsz- kiék meghívtak bennünket ebédre. Valószínű, részben oroszos ebéd lesz. Nekik is mint nekünk, két gyermekük van, játszás közben nincs szükség tolmácsra. Nábrádi Lajos Emberi hétköznapok A
