Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-07 / 264. szám

1976. november 7. KELET-MAGYARORSZÁG 11 Zakuszka, konveyor, épületek Partnerük: szovjet megrendelő A madé in Hun­gary felirat egy­re gyakrabban tű­nik az ember szeme elé szovjetunióbeli látoga­tásaikor. Az utasokat szállító Ikarusok ottho­nias hangulatot teremte­nek Leningrád utcáin, a hatalmas metropolisban, Moszkvában és a ha­zánktól távol eső köztár­saságokban is. De a gyá­rak üzemcsarnokaiban működő gépsorokon, az élelmiszerüzletek polcain sorakozó konzerveken is feltűnik a „készült Ma­gyarországon” jelzés. A szovjet emberek meg­szokták és megszerették ter­mékeinket. köztük több sza­bolcsi gyáregység munkájá­nak eredményét. A megyei vállalatok közül most két olyanról lesz szó, amelyek, termelésük első perceitől ex­portáló partnerei a Szovjet­uniónak. és egy olyan építő­ipari vállalatról. melynek munkatársai a szovjet hatá­ron túl dolgoznak. A zakuszka előétel. Tíz éve gyártja a Nyíregyházi Kon­zervgyár. Receptjét minden dolgozó jól ismeri és bizonyá­ra meg is kóstolták a papri­kába töltött, paradicsommal leöntött készítményt. Töltelé­két — a sárgarépát, a petre­zselymet, a zellert, a külön­féle fűszereket és zöldsége­ket — olajban pirítják meg. Ez a recept a szerződés- kötéssel együtt érkezett, de exportál a gyár olyan hazai termékeket is, amelyeket elő­ször kóstolóba küldenek a szovjet partnernek. így is­merték meg az uborka- és paradicsomsalátát, a zöldbor­só-. a zöldbab-, a lecsókonzer- veket. a vegyesbefőtteket. A szovjet piac igényes és sikerként könyvelhetik el a konzervgyáriak, hogy termé­keikkel elégedettek. Ezt bi­zonyítja egyre növekvő ex­portjuk. Ebben az évben 28 ezer 200 tonna árut szállíta­nak a Szovjetunióba. Zakusz- kából több. mint 4200. ve­gyesbefőttből 7800, zöldbor­sóból 5000 és vegyes sava­nyúságból 6000 tonna kerül a szovjet emberek asztalára. A ZIL-kocsik vezetői sem igen tudják, hogy járművük festését magyar berendezé­sekkel végezték. Pedig a moszkvai gyárnak a 12 kilo­méter hosszú konveyorsort, a hozzá tartozó festőberendezé­sekkel együtt a Hajtóművek és Festőberendezések nyíregy­házi gyára szállította. A gyárt­mányok eddig igen jól vizs­gáztak: évente egyre nő azok­nak a szovjet vállalatoknak a száma, amelyek újabb és újabb megrendelésekkel lát­ják el a HAFE-t. Eddig a harkovi autógyár rendelése volt a legnagyobb. 16 kilomé­teres konveyorsor. Partnerük még a minszki traktorgyár, az optika látszerészüzem, a kromotroni képcsőgyár és más kijevi, pavlodari üze­mek. Termelésük 95 százalékát exportálják, ebben az évben 443 millió forintos értékben. A kész gyártmányokkal együtt egy-egy magyar szere­lő is útra kel. aki ä helyszí­nen irányítja a gépek üzem­be helyezését. A legfrissebb hírek szerint az orenburgi gázvezeték épí­téséhez tartozó beruházások kivitelezésén dolgozó magyar szakemberek december 5-ig teljesítik az ez évre megsza­bott feladatokat, s ezzel ele­get tesznek a magyar kor­mány és társadalmi szervek versenyfelhívásának. A gyors ütemben épülő beruházáson jelenleg több. más magyar vállalat munkásaival együtt a Kelet-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat 260 szakembere dolgozik. Az itteni nagy munka célja egy hatalmas nyomásfokozó kompresszorállomás épí­tése több más létesítmény­nyel együtt, amely lehetővé teszi, hogy a távoli orenburgi gázmezőről érkező földgáz egyenletesen és folyamatosan érkezzen el hozzánk, évente 2,8 milliárd köbméter. A beruházás előkészítése a helyszínen egy esztendeje tart. s befejeztek már szinte minden kiszolgáló létesít­ményt: az 1000 adagos kony­hát. a 300 személyes étter­met, a 100 személyes presz- szót. az orvosi rendelőt és át­adtak 141 lakást, amelyek­ben most az építkezés, ké­sőbb a kompresszorállomás dolgozói laknak. A nyomás­fokozó kompresszorállomás kivitelezése pár hónapja kezdődött el. s még az év vé­géig átadják első csarnokát. Balogh Júlia Bizonyít a rendszergazdálkodás Rekordok Dombrádon Dombrádon 1972-ben három szövetkezet, a Petőfi, a Kos­suth és a Vörös Csillag egyesült. Ez év január 1-el csatlako­zott hozzájuk a tiszakanyári Havasi Gyopár is. A koncentrá­ció hatására 5899 hektár nagyságú terület került egybe, amelyből 4413 hektár a szántó. Az egyesüléssel megszűnt a rivalizálás, az egyenlőtlenség, a harmados művelésbe avult a termelés fejlesztését akadályozó gazdálkodási mód. Kezdő­dött viszont a megszokottól nagyon is eltérő, a legfejlettebb gazdálkodásért való küzdelem. Egyesüléstől a „rendszerig' — Amit a három termelő- szövetkezetből összehoztunk, az 36 kisgép és a szellemi erők koncentrációja volt. A közel hatezer hektár már nagyüzemnek számít, de nem modern, ha nem tesszük azzá. Amikor felmértük a le­hetőségeket. a kiindulási pont az átlag 12 aranykoro­na értékű főid volt. Gyenge kategóriába tartozunk, a ho­moktól jobb a talaj, de dom­borzati viszonyaink rosszak. Jelentős a mély fekvésű rész, ahol esős időben, hóolvadás után emberfeletti munkát kell végeznünk. Az egyesü­lést követően arra töreked­tünk, ha gyenge is az adott­ság. mi ne gyengén és ne is közepesen gazdálkodjunk. A termelőszövetkezet veze­tői, akik több mint egy évti­zede. jó ismerői a gazdálko­dási feltételeknek a „nagy kö­zös” első évét így jellemez­ték: — Egy korszakot kellett le­zárni. A vezetőség eldöntötte, a tagság elfogadta, hogy gé­pesíteni, táblásítani szüksé­ges. de a háztáji állattartás miatt a részes művelést ne­hezen adták fel az emberek. A háztáji kérdését mindenki számára megnyugtatóan meg­NEGYVEN ÓRA Berencsi Gyula, az üzemi pártbizottság titkára: „Ta­valy rekordtermésre számí­tott megyénk. Területünkön 52 tehergépkocsiból álló me­zőgazdasági gépparkkal mint­egy 368 ezer tonna áru várt elszállításra. Kiszámoltuk, s rádöbbentünk, ennyi ter­ményt egyműszakos üzemel­tetéssel lehetetlen idejében, veszteség nélkül elszállítani. Segítségért fordultunk a dol­gozókhoz.” Erőss Károly, a vállalat igazgatója műszaki konferen­cián osztotta meg a gazdasá­gi és pártvezetés gondját: kérte a segítséget. így született a 40 órás moz­galom. Lényege elsősorban, hogy olyan párttagok is vo­lán mellé üljenek, segítsenek a szállításban, vállalják a második műszakot, akik ren­delkeznek gépjárművezetői jogosítvánnyal, de egyébként nem vezetnek gépkocsit. Dobos László műszaki el­lenőrzési csoportvezető: „Se­gítségünkre játszott a vélet­len is. Betakarítás előtt ka­pott a vállalatunk 4 darab ZIL billenős tehergépkocsit. Ezekre nem volt már vezető. Szováti Ferenc párttag, a jár­műfenntartási osztályvezető adta az ötletet „mi lenne, ha azok ülnének rá a párttagok közül, akik nem vezetnek, de rendelkeznek gépjárműveze­tői jogosítvánnyal?” Belies György pártcsoport­vezető, a belső ellenőrzési csoport vezetője: „Ez adott impulzust arra, hogy össze­üljön a pártcsoport és meg­beszéljük, milyen lehetőségek vannak a gépjárművek üze­meltetésére.” Czimer József pártcsoport- vezető-helyettes, műszaki üzemmérnök: „Először a négy tehergépkocsi üzemeltetését vállaltuk. Itt azonban már szóba került a 40 órás moz­galom is. Ügy döntöttünk, javasoljuk a Il-es alapszer­vezetnek, taggyűlésen beszél­jük meg, s döntsünk, hogyan Mérnök a volánnál ORSZÁGOS VERSENYFELHÍVÁS SZÜLETETT AZ IDÉN EGY PARTCSOPORT KEZDEMÉNYEZÉSE NYOMÁN. „NEGYVENÓRÁS MOZGALOM.” 1975. ŐSZ ELEJÉN KEZDEMÉNYEZTE A VOLÁN 5. SZ. VÁLLALAT MŰSZAKIAKAT TÖMÖRÍTŐ PARTCSOPORTJA. HOGYAN SZÜLETETT? MI VOLT A CÉLJA, S MIKÉNT VÁLT PÁRTHATÁROZATTÁ, LETT ÜGYE ELŐSZÖR A PARTSZERVE­ZETNEK, MAJD AZ EGÉSZ VÁLLALATNAK? tudnának a kommunisták se­gíteni.” A műszakiak pártcsoport­jába tartozó valamennyi párttag volán mellé ült. Igaz, hogy a második műszakot megfizették. Vajon lehet-e megfizetni a felelősséget, a fáradtságot? Tudták a pártta­gok, miért vállalták el a sok­szor nehéz, hetekig tartó má­sodik műszakot. És volán mellé ült Plenter Sándor. Ha szükséges volt, tehergépkocsit vezetett, szállította a termé­ket a rendeltetési helyére. Váltotta társát az autóbuszon vasárnap, hogy ne legyen fennakadás a személyszállí­tásban sem. Emellett ellátta saját munkáját is. Kevesen tudták a Sóstóra kirándulók közül, hogy a 8-as autóbusz vezetője alig néhány órás pihenés után még kukoricát szállított valamelyik távoli termelőszövetkezet földjéről. Helyt áll Lukács Tamás műszaki vezető és Dobos László. Benke László a mosó­csoport vezetője alig aludt va­lamit. Neki „könnyebb” volt a helyzete, ö a gépjárművek karbantartásáról gondosko­dott. Arról, hogy ha már tár­sai vállalták a második mű­szakot, akkor minden gép üzemképesen induljon útjá­ra. Belies György váltotta Dankó Ferencet, a lakatost, Fekete János, a gumiraktá­ros Czimer József mérnöknek adta át a volánt. Hajnal 2 óra 50-kor indultak az első járatok, s az utolsók minden­nap heteken keresztül éjsza­ka 23,50-kor fejezték be a munkát. És csak annyi idő volt, hogy üzemképessé te­gyék Benkéék a kocsikat, s újra induljanak az ország­utak vándorai. Ki volt ott hajnalokon késő éjszakákon? Kik ellenőrizték, rendben történik-e minden? Állta sza­vát a 8 tagú pártcsoport min­den tagja? Czimer József, a pártcsoport legfiatalabb tag­ja 40 óra helyett két hónap alatt 85 órát ült volán mel­lett. Benke Lászlónak „napo­kig” nem került le a lábáról a gumicsizma. Vállalati üggyé vált a 40 órás mozgalom. A Il-es párt- alapszervezet határozata jó talajra talált. Ehhez a párt- szervezethez 37-en tartoznak. Közülük mindazok bekap­csolódtak a mozgalomba, akik jogosítvánnyal rendel­keznek. Belies Györgyöt és Dobos Lászlót megbízta a pártszervezet, ismertessék a többi pártszervezetben is a kezdeményezést, a Il-es alap­szervezet határozatát. így erősödött, s talált megértésre párttagokban és pártonkívü- liekben az ötlet. Legalább 100 ember vállalta a máso­dik, nehéz műszakot. Közöt­tük 30 pártonkívüli, olyanok, mint Varga János gépkocsi­szerelő, Pazár Mihály szer­vizmunkás, Krasznavölgyi Gyula meós, Nyerges Jó­zsef művezető. Károlyi András pártonkí­vüli üzemmérnök: „Hogy én miért vettem részt a 40 órás mozgalomban? Elsősorban azért, mert okos kezdeményezesnek tartottam. Tudom, a műszakiak pártcso­portja kezdeményezte és a li­es alapszervezet határozata nyomán vált vállalati üggyé. Nem, nem a pénz hajtott. Ügy éreztem, nekem is tenni kell valamit. Ezt szabad idő­ből áldoztuk fel, kevesebb jutott a családra, de ha a jö­vőben lesz ilyen, szívesen részt veszek benne.” Már itt is az alkalom az idén. Nehezen lehetne túlbecsül­ni a pártcsoport kezdeménye­zését. Ha nincs a 40 órás mozgalom tavaly, akkor bi­zony a vállalat nem tudta volna megoldani a 368 ezer tonna mezőgazdasági termék idejében, veszteségmentesen történő elszállítását. Idén országos mozgalommá terebélyesedett a nyíregyhá­ziak kezdeményezése. Ezen az őszön már a Volán Tröszt va­lamennyi vállalata, szocialista brigádja, a műszakiak mellett a karbantartók, a forgalmi dolgozók, a rakodómunkások ügyé­vé vált. 1976-ban a második műszakkal keresett pénzek közösségi célt szolgálnak Nyíregyházán. Az „Együtt Nyíregyházáért” mozgalom keretében a gyermekintézmények bővítésére adják a keresetüket. És négy munkásnak a lakásköltségeit kívánják fedezni belőle. Farkas Kálmán oldottuk és tovább léptünk. Főbb növényeinkkel évről évre bővítve a kört, áttértünk az iparszerű termelési mód­ra, vagy ahogyan most rövi­den mondják, a rendszergaz­dálkodásra. — Voltak viták. A tagok véleményét így lehetne ösz- szefoglalni: „Ha megvesszük a gépsorokat, nem kell-e majd mégis kapálni?”. „Nem volna-e jobb a műtrágya és a gépek árát munkabérként kifizetni, mert így biztos lesz a termés és keresnek az em­berek? Egy John Deer áráért 18 MTZ-t vehetnénk és ha a drága gép elromlik, tizen­nyolc traktor esik ki a mun­kából. de ha egy MTZ meg­hibásodik. akkor tizenhét gép még dolgozhat tovább.” Éreztük nagy felelősséget vál­lalunk, a rendszerrel nekünk bizonyítani kell. Az első meggyőző érv Az első nagy erőgép a John Deer — a megyében is első volt — a termelőszövet­kezeti tagok körében csodá­latot váltott ki, de semmi töb­bet. Ami meggyőzte őket a vásárlás helyességéről, az a gyors és jó minőségű munka volt. A gép dolgozott és nem romlott el. 18 traktoros he­lyett viszont csak egy. illet­ve a váltótársat is figyelem­be véve kettő kellett. Munka­bért és üzemanyagot takarí­tottak meg a korábbival azonos terület megművelésé­ben. — 1971-ben — viszonylag kedvező, normális időjárású év'volt — az akkor még kü­lön gazdálkodó termelőszö­vetkezetek kukoricából együt­tesen 22,3 mázsás hektáron­kénti átlagot értek el. Egye­sülés után 33.8 mázsa volt a hektáronkénti termés. A rend­szerbe elsőként ezzel a nö­vénnyel léptünk be és már az első alkalommal a 600 hek­táros területen 45 mázsás át­lagot értünk el. A termelőszövetkezet két éve a gépsorra és a műtrá­gyatöbbletre 3,5 millió forin­tot költött. Ha az 1971. év> termésátlagot a 22,3 mázsát nézzük, akkor a 3,5 millió fo­rintos költséggel szemben a 45 mázsa kukorica után 1974- ben 6 millió 242 ezer forint a többlet árbevétel. Az első meggyőző érv ez volt. Újabb két növény — Egy év eredménye nem lehet végső bizonyíték. A jobb eredményt több éven át tartósan kell felmutatni és nemcsak egy növénynél, ha­nem többnél. 1975-ben már nemcsak a kukoricát, de a 400 hektáron a cukorrépát és 200 hektáron a burgonyát is zárt rendszerben termesztet­tük. 1974 ősze kritikus volt. ehhez az elhatározáshoz nem nyújtott segítséget. A sok eső miatt az őszi mélyszántást a területnek csak a 25 százalé­kán tudtuk elvégezni. Egyéb­ként decemberben még ve­tettünk. a kukoricát január­ban is törtük. Ezért búzából csak 28,5. kukoricából 31,1, burgonyából 167,2. cukorré­pából 390 mázsa volt az át­lagtermés. Annak ellenére, hogy a zárt rendszerű techno­lógiát csak 50 százalékban tudtuk alkalmazni, a termés­átlagok még így is jóval fe­lülmúlták az egyesülés előt­ti eredményeket. A tudomány, a korszerű technika és technológia al­kalmazása nem szünteti meg, csak mérsékelheti az időjá­rás káros hatásait. 1975-ben már jó volt az ősz, sikeres a szántás és vetés, biztos ala­pokról indulhattak Dombrá­don is az 1976. évi tervek tel­jesítéséért. Ilyen még nem volt... — A búzával — 437 hektár területen — bővítettük 1976- ra a rendszergazdálkodást. A rendszerbe vont területről át­lagosan 46,1 mázsás termést takarítottunk be. Voltak olyan búzatábláink, ahol 65,5, illetve 58,2 mázsa átlagter­mést értünk el. Ilyen termés még soha nem volt Dombrá­don. Első alkalom, hogy ter­melőszövetkezetünk vető­mag-szaporítással foglalkozik és ez is jól sikerült. 50 vagon kiváló minőségű, első osztá- jú vetőmagot értékesítet­tünk. A cukorrépát még szedik, a kukoricát törik a dombrá- di határban. Az eddigi ered­mények cukorrépánál 390— 400 mázsás, kukoricánál öt- ven-ötvenöt mázsás hektá­ronkénti átlagot mutatnak. A cukorrépa nem sikerült úgy, ahogy tervezték, de a kuko­rica termése több lesz a ter­vezettől és a tavalyi átlagtól. Dombrádon bizonyított a. rendszergazdálkodás. Az em­berek is bizonyítottak. Seres Ernő A kisvárdai Rákóczi Tsz tagjai ben. (Hammel József feiv.) szedik a zöldséget a kertészet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents