Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. november 28. „Van aki így köszön: Képünkön: Tóth István utcai „fogadóórája" az óvoda előtt. (Elek Emil felv.) SZIA, PISTA” Egy tanácselnökről — félhivatalosan MÉG NÉHÁNY HÓNAPJA, HOGY A TANÁCS ELNÖKE. EZEKBEN A HÓNAPOKBAN ÍZLELGETI TULAJDONKÉP­PEN A FIATAL KOR MIN­DEN ELŐNYÉT ÉS HÁTRÁ­NYÁT. 9\ A művészettörténet a szakma része AMfflROI A MflMflM A mikor megmutattam a fényképet kollégáim­nak, sokféle barkochba választ kaptam: diák, tsz-, ÁFÉSZ-dolgozó, pedagógus, KISZ-titkár... A meglepő­dés jogos volt, amikor fel­fedve a titkot, mondtam: a kép Tóth Istvánt, a Biri Községi Tanács 26 éves el­nökét ábrázolja. Az 1670 lakosú Biri sok gondját-baját és természete­sen örömét vette a vállára Tóth István, amikor a helyi t6z-ben végzett karbantartó szakmunkát a község lakói­nak bizalmából felcserélte a’ tanácsleinöki poszttal. Ez né­hány hónapja történt: 1976 júliusában. Nem egykönnyen vállalta el, a szülei is ag­gódva figyelmeztették, gon­dolja meg, nagy felelősség, nagy teher ez. És nem min­dig sikerül mindenki kedvére teruni, haragosokat is szerez­het magának... — Én továbbra is az ma­radtam mindenkinek, aki vol­tam — mondja a fiatal ta­nácselnök. — Az iskolás gyermekek között jócskán akad, aki így köszön, szia, „Pista”. Az idősebbek fiam­nak hívnak. Megadják a tiszteletet, igaz én is meg­adom mindenkinek. Nem ér­zem és nem éreztem, hogy a tanácselnöki tisztségemmel talán néhány lépéssel távo­labb kerültem volna- bárki­től is... Még néhány hónapja, hogy a tanács elnöke. Ezekben a hónapokban ízlelgeti tulaj­donképpen a fiatal kor min­den előnyét és hátrányát. Akadtak már eddig is ügyek, amikor ki kellett mondani a nem éppen népszerű nemet is. Egyik-másik falubeli, a saját ügyének hevében, elfe­lejti: a törvény mindenkire egyformán vonatkozik. Só­gor, koma, rokon sem kivétel, nem lehet emeltebb hangja, ha bejön a tanácsházára. Nincs is baj az emberi kapcsolatokkal. Úgy érzi tisztelik, bíznak benne. Az emberek látják, hogy a köz érdekében fáradozik, a falu felemelkedése hajtja az érettségizett fiatalembert, aki legszívesebben az óvoda lé­tesítéséről beszél. Ehhez már neki is volt egy kis köze. — Helyi és központi segít­séggel most már Biriben sem kell óvoda nélkül iskolába menni a kis elsősöknek — mondja, ötven hely van itt a kicsiknek, igaz állandó gon­dunk van az egészségügyi kö­vetelményekkel, a tervezett­nél ugyanis több gyermeket kellett elhelyeznünk, s ezt a KÖJÁLL nem szívesen nézi el. A konyha bővítését, szo­ciális helyiségek építését ter­vezzük jövőre... A tanácselnök az idős em­berek sorsát is figyelemmel kíséri. A tanács és a tsz nem­rég a falu százhatvan idős emberét vendégelte meg. Több öregnek befizettek ál­landó ebédre a helyi kisven­déglőben. öröm látni, a mun­kában megfáradt emberek érzik, hogy nincsenek egye­dül. De milyen napi gondok foglalkoztatják a biri tanács elnökét? Kedvetlenül mondja, hogy leginkább két dolog borzolja mostanában az idegeket a faluban, ami épp olyan bosz- szantó a falusi emberek élet­formáját élő és vállaló ta­nácselnöknek, mint mások­nak. Egy idő óta a takar­mánytápok értékesítését a terményforgalmi és malom­ipari vállalattól az ÁFÉSZ vette át. Azóta nem jó az el­látás, az emberek, akik a háztáji gazdaságban, vagy egyéni gazdaságukban rend­szeresen foglalkoznak állat­tartással, Kállóba, Balkányba járnak tápért. De miért nincs helyben? — A másik gond — sorol­ja az elnök — hogy létesült a faluban egy olajkút, két A FELSŐFOKÚ TANIN­TÉZETBEN a demokratiz­mus fejlődésével párhuzamo­san egyre tartalmasabb, em­beribb kapcsolatok alakulnak ki tanárok és hallgatók kö­zött. Az intézetben ma már elfogadott, hogy tanár és hall­gató egyaránt tanulhat egy­mástól. Ezt bizonyítja, hogy fa Nyíregyházi Mezőgazdasági ' Főiskola kertész- és gépész­karán, a MÉM repülőgépes szolgálatnál a párttag hall­gatók és az oktatók alapszer­vezetei azonosak. A főiskolán folyó pártépí­tési munkáról a pártvezető­ség álláspontját Tóth László, a repülős tanszék vezetője, a pártvezetőség szervező titká­ra fogalmazta meg: — A hallgatók körében végzett pártirányítási tevé­kenységet ettől az esztendőtől már az első évben elkezdjük. Párttaggá való felvételük így már a második évben bekö­vetkezhet. A harmadéves hallgatók felvételével csak nagyon indokolt esetben élünk. A felvett fiatal párt­tagok így egy évig dolgozhat­nak a felvevő alapszervezet­ben. A KISZ feladatai közé tar­tozik, hogy kommunistává ne­velje tagjai közül a legki­válóbbakat. — Főiskolások vagyunk, és a mezőgazdasághoz kötődünk — koncentrálja gondolatait Nagy Beatrix harmadéves üzemszervező szakos hallga­tartályból kapja majd a la­kosság a fűtőolajat. De olyan lassan, körülményesen adják át rendeltetésének, hogy az emberek nem győzik kivárni, a közeli nagyközségekbe jár­nak olajért. Ezen is sürgősen változtatni kellene. Tóth István a nagykállói járás legfiatalabb tanácselnö­ke nem a panasz, hanem az elvégzendő dolgok hangján beszél Biri napi és távolabbi tennivalóiról. Jóval túl is jár már gondolatban a 76-os éven, 80-ra pillant; új ABC- áruházat, majd orvosi rende­lőt, s főként egy itt letelepe­dő orvost álmodik a gyorsan fejlődő falunak. Munka után pedig jó meg­pihenni a családi otthon me­legénél, feleségével, aki a tsz-ben dolgozik és kisgyer­mekükkel, aki feledteti az egész napos fáradságot. M ég az út elején áll, sok bizakodással, erővel. Főleg abban bízik, hogy a falu minden lakója támo­gatni fogja ezután is, mert csak együttesen juthatnak előbbre... tó, kertészkari KISZ-titkár. — A fiatal mezőgazdasági szakemberek elsősorban a korszerű ismereteket igénylő gazdaságokba kerülnek. A népgazdaság ágazatai közül az utóbbi évtizedekben a me­zőgazdaság fejlődése volt a legintenzívebb. Ezzel szem­ben a társadalmi, gazdasági, kulturális viszonyok legke­vésbé éppen a mi munkate­rületünkön, a tanyákon, a községekben fejlődtek. Ki­kerülve ezekben is segítenünk kell. így aztán, amikor a KISZ felkészít, ajánl egy fia­talt párttagnak, ezeket a szempontokat is mind figye­lembe kell venni. BENNE VOLT SZAVAI­BAN az is, hogy a főiskolás fiatalokat a KISZ-ben olyan felnőttekké kell nevelni, akiknek eszményképeik, szo­cialista céljaik vannak. Gon­dolatát így folytatta: — A közönyt, a félmun­kát, a hanyagságot kell szám­űzni életünkből. Ehhez pél­damutatókra van szükség. A főiskola pártalapszerve- zetei nagy gonddal követik azoknak a fiataloknak a fej­lődését, akikben az utánpót­lást látják. A legrátermettebb pedagógusokból patronálót állítanak melléjük. A három alapszervezetben most hét hallgató párttaggá nevelésé­vel foglalkoznak) Egyikük I1-. lés Ottó. — Harmadéves kertészhall­— Legalább nyolcvanezret ért az az aranykarkötő — na­gyon szép volt, csodás drága­kövekkel díszítve. Két kő ki­lazult és kiesett, azokat kel­lett visszatenni, megerősíte­ni. Hát... remegett a ke­zem, amikor hozzányúltam... Ez volt eddig a legértékesebb darab, amin dolgoztam. Egressy Tamás harmadéves ötvöstanuló visszahajlik az asztal fölé. Megigazítja a fe­kete műbőr kötényt az ölé­ben, óvatosan beleilleszti a szálvékony fűrészt az arany­gyűrűn már megkezdett nyomba. Láthatatlanul pereg a tizennégy karátos aranypor a köténybe. Egy szem sem mehet kárba. „Átnyergeltem az ötvösségre” Hirtelen megszólal a vek­ker. Csörgése nem zavarja a koncentrálva dolgozó fiút — megszokta. A nyíregyházi VAGÉP Vállalat Széchenyi utcai órásműhelyében ez nem ritka, akárcsak a kakukkszó vagy zengő óraütés. A helyi­ség egyik oldala az órásoké, a másik az ékszer javítóké, öten vannak ötvösök — köztük két tanuló, Egressy Tamás és Szabó Györgyi. Tóth Miklós, a tanulók gyakorlati oktatója maga is fiatalember — és alig négy éve dolgozik ékszerek­kel. — Hetvenkettőben kezdett ékszerjavítással foglalkozni a vállalat. Én magam órás vol­tam — aztán átnyergeltem az ötvösségre. Nagyon érdekes szakma — sok szépérzéket, kézügyességet és főképp tü­relmet igényel. Mi egyelőre csak javítunk, új ékszereket nem készítünk. De úgy tu­dom, tervezi a vállalat, hogy erre a tevékenységre is enge­délyt kér. gató vagyok. Szüleim, testvé­reim Paposon élnek. A má­tészalkai tangazdaságtól ka­pok ösztöndíjat. A szakmun­kásképzőben KISZ-titkár vol­tam, most évfolyamszervező titkárnak választottak meg. Loholás óráról órára, gyakor­lati munkára, ifjúsági foglal­kozásra; tanulás, sport, egy kis szórakozás — ezek adják életünket. Többet teszek-e miint évfolyamtársaim? Én ezt nem mérem soha. Erőm- höz mérten teszek eleget an­nak, amit tőlem elvárnak. — HAJTUNK-E ELÉGGÉ, vagy csak ez telik belőlünk? — töpreng Krauth Péter har­madéves repülőgép szakos, az egyéves párttag. — Pesti főis­kolát hagytam ott gyermek­kori álomért, a repülésért. Rá­adásul nős vagyok. Hetente járok haza a fővárosba. Itte­ni életemet az órák, a repü­lés, a tanulás, a társadalmi munka teszi. A pártalapszer- vezet KISZ-összekötője va­gyok és a kollégiumi bizott­ság elnöke. És ez mind ko­moly dolog. Ha elvtelenséget Iátok, nem tudom szó nélkül hagyni. Nem, ez nem azt je­lenti, hogy tanáraimnak nem adom meg a tiszteletet. In­kább azt: pedagógusainkra mi mind az intézetben, mind a magánéletben fel szeret­nénk nézni. Nekünk még na­gyon kellenek a példaképek. Sigér Imre — Az volna az igazi! — te­szi hozzá Egressy Tamás. — Az ékszerek javítása sem kis munka, de... a készítés mé­giscsak más. Ott az ember fantáziája is működhet. Meg­tervezheti, s el is készítheti az elképzelt ékszert... Az már művészet! Vinnai József, a műhely ve­zetője Szebbnél szebb éksze­rek, kelyhek képeivel teli könyvet mutat — az ötvös­művészet remekei régmúlt századokból. Tamás már jól ismeri ezeket — a művészet- történet jelentős helyet foglal el a szakmunkásképző tan­tárgyai között. Mindössze ez a két ötvös­tanuló van a megyében. A 107. számú szakmunkáskép­zőbe járnak általános tár­gyakra, míg a szakmai tudni­valókat Budapesten kapják. Havonta egyszer mennek föl pár napra konzultációra — ott is mindössze négyen van­nak, a másik kettő székesfe­hérvári. Nagyobb számmal csak az Állami Pénzverde ké­pez a maga számára ötvösö­ket. Ritka szakma. «* „Vigyázat! Drágakő!” Tóth Miklós kinyit egy biz­tonsági zárás fémdobozt. Ki­emel egy kis zacskót, külön­böző vastagságú fénylő le­mezkéket ráz ki belőle. Ti­zennégy, tizennyolc, huszon­két karátos arany — más és más színűek. Ezekből pótol­nak letört részeket, egészíte­nek ki hiányokat az éksze­reken. Arany! Mennyi minden ta­pad ehhez a szóhoz... Keve­seknek adatik meg hogy nap mint nap csillogó arany­Vincze László tárgyakat forgassanak a ke­zükben, hogy szebbnél szebb ékszerek legyenek munkada­rabjaik: onixköves pecsétgyű­rű, széles karikagyűrű, ki­nyitható medál, brilliánst be­foglaló szépen megmunkált függő, finom szemű arany­lánc. — A drágaköveknél na­gyon, de nagyon kell vigyáz­nunk. Ha például eltörik a gyűrű, s meg kell forrasztani, a kő mindig veszélyben fo­rog: ha nagyon felmelegszik, vagy hirtelen hűl le. Egysze­rűen szétpattanhat az esetle­ges tízezreket érő kő ... Szép pecsétgyűrűt hoznak a külső helyiségből, ahol a megrendeléseket veszik föl. Bővíteni kell. Tulajdonosa meghízott? Elajándékozta? örökölték? Ki tudja. Egy má­sik gyűrűn — különösen sú­lyos, vastag karika — mo­nogramot kell cserélni. Pár tizedmilliméter vastag arany­lemezből vágják ki az egy­másba fonódó betűket, s úgy illesztik a gyűrűre. Lánc a láng fölött Az egyik fal mellett két különös gép. Betűket metsze­nek az egyikkel egy zenélő doboz fedőlapjára. Ajándék­nak készül. A másikkal kari­kagyűrűk belsejébe véshet­nek dátumot, nevet. Százezre­ket érnek a gépek — külön­legesen finom masinák. Alig látni az aranyláncot az asztalon. Egy helyütt el­szakadt: meg kell forraszta­ni. összehúzott szemmel ha­jol fölébe az ötvös. Tűhegyes csipesszel összeilleszti a vé­geket, begyújtja a borszesz- lámpát, aranyötvözetből csip­pent le egy pici darabot, s azt helyezi az összeforrasztandó részre. Egy pillanat, s a láng máris egybeolvasztotta. És a lánc majd újra nyak­ba kerülhet —, hogy régi em­léket idézzen vagy jómódot mutogasson, szerelem zálogá­ul szolgáljon vagy csak egy­szerűen: szebbé tegyen egy szép arcot... Vázlat Páll Géza Ezt mondja a pilótajelölt: „Nekünk kellenek a példaképek” T. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents