Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. november 21. Ablakban. (Elek Emil felvétele) Itt lakott a magyar nábob... Helyreállítják a kótaji kúriát „Szép menedék volt a Törikszakad csárda a keresztúti gáton. Nevét nem őseitől nyerte e derék ház, hanem érdemekkel szer- zé, mert amíg azt elérte az utas, törni vagy szakadni kellett addig valaminek. Nyíregy­háza felé nincsen ugyan gát, hanem szaba­don járhat alá s fel a víz, amerre néki tet­szik. Ismeretlen ember, ha nekibátorodik e süppedéknek, tegyen testamentumot, mert ott vész, ellenben akik ismerősök a föld tit­kaival, könnyebben eljönnek rajta ...” A halhatatlan mesélő, Jókai Mór vetette papírra e sorokat, az „Egy magyar nábob” című regényében. Alaposan feladta a leckét irodalmáraink­nak, a Jókai-ku tatoknak, akik kivétel nélkül minden regényalakja mögött hajdanvolt sze­mélyeket, főhősöket kerestek, s mint utóbb gyakorta be is bizonyosodott: sikerrel. így történt ez a magyar nábob szemé­lyével. ö sem sokáig maradhatott inkognitó­ban. Mindenesetre a könyv kezdő sorai csak megkönnyítették a „nyomozást”. Hiszen még ma is akadnak anyakönyvi feljegyzések ar­ról, hogy megyénk Kótaj községét egykoron Keresztútként emlegették a hivatalos okmá­nyokban. S bár a későbbiekben bonyodal­mas, kusza szálakon vezetett kutatás után, de az irodalomtörténészek bátran jelenthet­ték ki: Kárpáthy János, a magyar nábob sze­mélye ráillik Kótaj-Keresztút egykoron élt nemesurára, Ibrányi Antalra. A duhaj, kicsapongó Ibrányi kúriája ma is ott áll Kótaj határában, s igaz erősen ma­gán viseli az évtizedek nyomait, megszületett a régvárt döntés; helyi és központi összefo­gással újjászületik a műemléképület. A copf stílusban épült kúriához valamikor 13 hold- nyi kert tartozott, melyet a versailles-i pa­lota mintájára képeztek ki. A kilencszobás nemesi udvarház érdekessége még, hogy szimmetrikusan elhelyezett 4—4 szobája kö­zötti helyiség mennyezete lényegesen maga­sabb a többinél. Az utolsó Ibrányi halála után a Körmendy család vásárolta meg a kúriát. Az ő vendégükként volt lakója a kas­télynak a századforduló éveiben Kacsóh Pongrác, a János vitéz zeneszerzője. A mintegy másfél millió forintos helyre- állítás munkáit az Országos Műemlékvédel­mi Felügyelőség irányítja. Elsőként a szük­séges állagmegóvást végzik el az épületen, majd a belsők helyreállítását követően kü­lön tanulmányterv is készül a kúria korhű berendezésére. Az izgalmas irodalomtörténe­ti emlékkel gazdagodó Kótaj műemléképüle­tével könnyen létrehozhatja egy helytörté­neti állandó kiállítás helyszínét is. (Kalenda) Mitől egyenértékű a bizonyítvány ? Megyei tennivalói a felnőttoktatási konferencia után A NAPOKBAN ÉRT VÉGET az orszá­gos felnőttoktatási konferencia, amely a megye számára is sok tapasztalatot hozott. Nyolctagú szabolcsi oktatási küldött­ség vett részt a konferencián, akik közül hárman itt kapták meg több éves fáradozá­suk magas elismerését. Hensperger János nyíregyházi középiskolai tanár a felnőttok­tatásban kifejtett munkásságáért részesült az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetés­ben, Frank Mihály újfehértói általános is­kolai tanár miniszteri dicséretet, Bessenyei Lajos, a Nyíregyházi Kossuth Lajos Dolgo­zók Gimnáziumának igazgatója a felnőttok­tatás 30. évfordulója alkalmából emlékpla­kettet kapott. •Az ünnepélyes pillanatokon túl azon­ban a konferencia munkamegbeszélés volt, a megtett út hiteles felmérése, a gondok számbavétele, az országos tapasztalatok köz- kinccsé tétele. Kővári Zoltánt, a megyei ta­nács művelődési osztályának felnőttoktatás­sal foglalkozó főelőadóját a konferencián különösen élesen megfogalmazott kérdések továbbgondolására kértük. Elhangzott a konferencián, hogy egyen­rangúvá kell tenni a felnőttek esti és le­velező képzését a nappalival. Ez, tudjuk, hogy nem valósulhat meg egyik napról a másikra, egy folyamat eredménye lehet csak. Mégis, milyenek a megyei tapasztala­tok? — A konferencián hallottak arról győz­tek meg bennünket, hogy az országos és a megyei tapasztalatok zömében megegyeznek. Nincsenék külön szabolcsi problémák. Az, hogy közelíteni, majd pedig egyenrangúvá szükséges tenni a felnőtt dolgozók iskolai oktatásának ügyét a nappalival, azt a me­gyei tapasztalatok is megerősítik, sürgetik. — Ebből következik, hogy megvannak a központi és a helyi tennivalók egyaránt. A konferencia ajánlásában is megfogalma­zódott, hogy mindenütt szorgalmazni kell az önálló épülettel, tantestülettel rendelkező iskolák, oktatási központok létrehozását. Fő­leg a városokban időszerű ez. A megyei ta­nács művelődési osztálya is foglalkozik en­nek távlati megoldásával. — Azt is tudnunk kell, hogy a felnőtt- oktatás rangját nem lehet csak felsőbb in­tézkedésekkel megteremteni. A hétközna­pok munkásai, a felnőtteket nagy türelem­mel és hozzáértéssel oktató pedagógusok is' sokat tehetnek azért, hogy emelkedjék a felnőttek iskoláiban a tanulmányi színvo­nal. Ez azt is igényli, ho: • a jelenleginél több kiváló pedagógus vegyen részt a fel­nőttek oktatásában, s ne akadjon egy ne­velő sem, aki csupán pénzkereseti lehető­séget lát az esti és levelező tagozatos mun­kában. Megfelelő-e a felnőttoktatásban részt vevő pedagógusok anyagi és erkölcsi elis­merése ? KÖNYV ZÁHONYRÓL AKIT A MOZDONY FÜSTJE MEGCSAPOTT Az olvasó is füstös lesz — képletesen szól­va — ha belefog Moldova György Akit a mozdony füstje megcsapott című riportregé­nyének olvasásába. Irodalmi folyóiratunk, a Kortárs fél éven át közölte a vasútról, a vas­utasokról szóló riportregényt, amely könyv alakban jövőre jelenik meg. A befejező részben Záhonyról szól az író, harminc év történelmét idézve és a jelent vallatva. Hogy miért lesz füstös az olvasó? Mert olvasás közben óhatatlanul megfog­ja a mű hangulata, izzása, ezért érzéseiben, tudatában az egyébként tőle távol levőnek, szidott, vagy közömbösen igénybevett vas­útnak részese lett. A siker titka, hogy az író észrevétlen beavat a százezernél több em­bernek kenyeret adó mammut szervezet, a vasút mindennapjaiba. Azzal, hogy az olvasó tiszteletbeli vasutas­sá válik, kénytelen egy kicsit átértékelni esz­ményeit, a munkáról vallott nézeteit. Moldo­va könyvében ugyanis az igazán jó vasuta­sok — nem az író, inkább saját értékrendjük szerint — a megszállott emberek közül ke­rülnek ki. Azok a példaképek, akik szinte feladva egyéni életüket a vasút legtelje­sebb rabszolgáivá válnak, ifjúságukat, majd érett férfiéveiket dobva oda a minden ener­giát felemésztő szervezetnek. (Nem véletlen, hogy az író is a nagybetűs vasút kifejezés­sel illeti, amivel a mindent megszemélyesí­tő, mindent magában foglaló hatalmat jel­lemzi.) Tiszteletre méltóak azok az emberek — többnyire az idősebb korosztály tagjai — akik annyira azonosulnak a vasúttal, hogy láthatatlan csavarként illeszkednek be a nagy egészbe, a napjaink sok gondjaitól csi­korgó, a menetrend által szabályozott folya­matba. Vasutasokról, vasutasokkal beszél az író, de közvetve egy szervezetet, a szervezet ál­tal teremtett gondolkodásvilágot, magatar­tásformát mutat be. Külön törvényei, szo­kásmódjai mintha igazolnák a mondást: „Állam az államban.” Mégpedig egy megme­revedett, nem egyszer túlszabályozott állam. A riportregény egyéniségüket megtartó hősei vallanak arról, hogy eredményt csak a sza­bályok, az utasítások megszegésével érhetnek el, mert a mozdonyvezető szeretné a menet­rendet a valóságos közlekedéssel egyezőnek látni, mert a tolatást irányítók a létszám- hiány ellenére is azon vannak, hogy a teher­vonatok rendben elinduljanak. A záhonyi átrakókörzet fejlődése, munka­tempójának bemutatása külön fejezetet ka­pott. Szabolcsban már elcsépeltnek ható ki­fejezések — mint Európa legnagyobb száraz­földi kikötője, a barátság kapuja — telnek meg tartalommal, adnak felemelő érzést az ott dolgozónak, miközben ugyanő a napi munka robotjában a részletek miatt talán nem érzékeli nap, mint nap az egészet. Pátosztól mentes az átrakókörzet bemuta­tása. Inkább száraz, szikár, már-már sértő az Állami díjas brigádtól az egyszerű átrakó­munkásig, a körzeti főnöktől a fontoskodó beosztottig, a hivatás helyett csak munkát végző orvostól a beteg, megrokkant vasuta­sig ívelő kép. Kitűnik, hogy a gépesítés mel­lett az átrakásban legalább olyan fontos a nyers erő, hogy az átrakómunkás a gyorsabb munkatempóval a forintot hajszolja, miköz­ben magát tönkreteszi. Meglátja az író, hogy munka közben is lecsúszhat a féldeci, hogy az emberanyagban nem lehet válogatni, az analfabétától a vándormadárig mindenki munkát kap az átrakó pókhálóként fonódó sinei között. Ám az országra-világra szóló eredmények ezekkel az emberekkel születtek. A riportregény — a maga sajátos műfaji lehetőségei között — beilleszkedik abba a sorozatba, melynek összefoglaló címe: Ma­gyarország felfedezése. Szociológiai igénnyel tárja fel mai életünk egy darabját, mutatja meg a vasutasok életét. Lányi Botond Honismereti kutatások A honismerettel foglalkozik a Jósa And­rás megyei Múzeum kiadványosorozatának napokban megjelent hetedik kötete. A dr. Németh Péter szerkesztette sorozat ezúttal a megyei honismereti és helytörténeti pályáza­tokra a korábbi esztendőkben beérkezett és díjazott pályamunkákat tartalmazza. Szinte valamennyi mű a Hazafias Népfront által ki­írt országos pályázatra íródott. „Bízunk abban, hogy nem a külső, ha­nem a tartalom adja meg a művek igazi ér­tékét. E szerény kötettel is — úgy véljük — hasznosan szolgáljuk felszabadulásunk har­mincadik évfordulójának lassan tovatűnő s egyben már a félévszázados megemlékezést is előkészítő, tisztelgő hagyományápolását, ünneplését” — írja a kötet előszavában Gulyás Emilné dr., a Hazafias Népfront me­gyei titkára. A kiadványban László Béla az 1945-ös földreform fehérgyarmati történetét mondja el. A szerző egykorú és még korábbi doku­mentumokkal, statisztikákkal érzékelteti a földosztás jelentőségét, az annak jóvoltából végbement változásokat. Dr. Gyarmathy Zsigmond munkájának — mely a vásárosnaményi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet gazdálkodásának történetét dolgozza fel 1951-től 1960-ig — egyes részle­teit már a „Helytörténeti tanulmányok és cikkek a felszabadult Magyarország történe­téből” című tanulmánykötet is közölte. Mun­kájában a szerző nemcsak egy mezőgazdasá­gi üzem életét, gazdálkodását eleveníti fel, de egyúttal bő teret szentel a település és környékének természetrajzi, közgazdasági és politikai ismertetésére is. Csiszár Sarolta a kötetben Gergelyi- ugornya felszabadulás utáni fejlődését, Ke- rezsi Mihály pedig Kisszekeres katonai fel­szabadításának történetét írja meg, már-már regénybe illő izgalmas hangnemben. Kollektív munka, szerzői közösség, a vá­sárosnaményi honismereti szakkör tevékeny­ségét dicséri a kötet ötödik alkotása. A Jósa András megyei Múzeum leg­újabb kiadványát — a sorozat sorrendben harmadik alkalommal foglalkozik a helytör­téneti gyűjtőmunka publikációival — Erdész Sándor és Németh Péterné rendezte sajtó alá. A kötet izgalmas olvasmány, az általá­nos és középiskolák diákjainak, helytörténe­ti szakköröknek s az eseményeket átélt, egy­kori szemtanúknak egyaránt, (k.) NYELVI SAROK Nevek születése Névnapjuk alkalmával köszöntjük a Ke- let-Magyarország minden Erzsébet, Jolán, Katalin és András nevű olvasóját. Névnapi ajándékul hadd nyújtsuk át nekik mindazt, amit a nevükről a névtudomány tud. Ismer­jék meg tehát keresztnevüket! A névtudományi szakirodalomból elég sok olyan statisztikai táblázatot ismerünk, amelyből kiderül, az egyes századokban, év­tizedekben vagy években melyek voltak a legkedveltebb, a legdivatosabb keresztnevek. E kimutatások szerint az Erzsébet és a Ka­talin a 16. század óta a legdivatosabb női nevek közé tartozik. Az Erzsébet név a héber Eliseba névből alakult. A nyugati indo-európai nyelvek Eli­sabeth formában vették át, innen került hoz­zánk. Köznévi jelentése a héber szónak: Is­ten az én esküvésem. A szó második elemé­nek a jelentését azonban néhány nyelvész bizonytalannak tartja. A név régi és mai népszerűségét mutatja a statisztikai kimuta­tásokon kívül az is, hogy igen sok becéző változata alakult ki az idők folyamán. A tel­jesség igénye nélkül felsorolok néhányat: Betti, Böbe, Bözsi, Böske, Csőre, Csőri, Er- zse, Erzsi, Erzsó, Erzsók, Pere, Pőre, Perzsi, Zsébe, Zsóka stb. A becézőnevek kialakulá­sának szinte minden módja tanulmányozha­tó e változatokban. Szép számmal van kö­zöttük olyan, amely a névtest megrövidíté­sével és képzővel jött létre: Erzsi, Erzsó. Más alakokban pedig a név első része tűnt el, és az így megcsonkult alakhoz járult kicsinyítő képző. így lett az Erzsébetből Betti, az Er- zsókból Zsóka. De olyan alakunk is van, amelyben a név megrövidül és megcsonkul egyszerre, s így vesz fel képzőt: Zsébe. Több alak pedig az ikerítésből vált ki. Előbb csak játékosan megszerkesztették a név ikerpár­ját: Erzsi-Perzsi, majd a Perzsi alakot ön­állóan kezdték becézésre használni. Kevésbé gyakori ma már a Jolán név. A 19. század második felében volt inkább csak divatos. A görög Jolnatha nevet Dugonics András (1740—1818) írónk magyarosította er­re a formára. Magyar előzménye is van en­nek a névnek. A régiségben Joleán alakban használták. Ritka név, a kevés becéző vál­tozat is ezt igazolja: Joli, Jolcsi, Jocó, Jo- lánka stb. A görög Andreiász név magyar változata az András. A görög név is már becéző for­ma volt. Jelentése: férfi, férfias. A gyako­risági táblázatokon a 16. század óta általá­ban a 10—15. helyek valamelyikét foglalja el. Az utóbbi években mintha növekedne a népszerűsége. A legnépszerűbb becézője, a Bandi alak az Andi-Bandi ikerítésből vált ki önálló becéző formává. Más becenevei is vannak: Andi, Andri, Andó, Andris stb. Bachát László — Az anyagi és erkölcsi elismerést pél­dázta a konferencián kitüntetésben részesí­tett nevelők megbecsülése is. A magunk ré­széről igyekszünk jobban odafigyelni azok­nak a teljesítményére, akik rendszeresen ta­nítanak a felnőttek iskoláiban. Jutalmazás­nál, a munka értékelésénél figyelembe vesz- äzük ezt a társadalmilag rendkívül hasznos plusztevékenységüket. Milyen továbbtanulási formára irányí­totta a figyelmet a konferencia? — Azt fogalmazták meg a plenáris ülé­sen és a szekciómegbeszéléseken is, hogy ne a gombhoz keressük a kabátot, hanem meg­fordítva. Mindenütt olyan felnőttoktatási Eormát kell választani, amely a legjobban megfelel a dolgozók érdeklődésének, a he­lyi igényeknek, lehetőségeknek. A szabolcsi­ak számára különösen fontos az a tapasz­talat, hogy fordítsunk nagyobb figyelmet a magánvizsgára előkészítő tanfolyamokra, amelyeket az iskolákon kívül, művelődési házak, intézmények is szervezhetnek. — Egy másik figyelemre érdemes for­ma a szakmunkások szakközépiskolája, amely a megyében is hamar népszerűvé vált. Ennek az iskolatípusnak az a felada­ta, hogy a szakmunkás-bizonyítvánnyal ren- lelkező fiataloknak lehetőséget adjon az érett­ségire, a középfokú általános műveltség meg­szerzésére. A cél, müveit szakmunkások kép­zése a népgazdaság számára. Régi gond és sokban összefügg a fel­nőttek tanulási kedvével, lemorzsolódásával: milyen az őket tanító tanárok módszertani élkészültsége, mennyire tudnak a felnőttek nyelvén szót érteni, s megtanítani őket az inálló ismeretszerzésre. Mi várható a kö­zeljövőben ? 0 KONFERENCIÁN ELHANGZOTT, hogy a pedagógusképző intézetek — főiskolák, egyetemek — a jövőben 'ordítsanak nagyobb gondot a felnőttoktatá- li módszerek megismertetésére. Ez tantervi /áltoztafásokat is kíván, jelenleg ugyanis a eendő pedagógusok nem kapnak ilyen fel­készítést és kikerülve az iskolákba a saját :apasztalataik alapján alakítják ki módsze- •eiket. Ezzel függ össze az a javaslat is, amelyet a KISZ KB képviselője mondott el i konferencián; vegyük igénybe a főiskolai- ígyetemi fiatalok közreműködését is a fel­lőttek oktatásában, a különféle előkészítő íanfolyamok lebonyolításában. — Egyébként a KISZ akcióprogramjá- ian szerepelni fog — mint ifjúságpolitikai éladat —, azoknak a fiataloknak a felku- :atása, akik nem végezték el az általános skola nyolc osztályát. A felnőttoktatás igyanis ifjúságpolitikai feladatokat is tar- ;ogat, mivel a képzésben résztvevők egy íagy része a fiatalabb korosztályhoz tarto­zik. Páll Géza

Next

/
Thumbnails
Contents