Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. november 21. kozásokra, de messze lakunk a klubtól, a gyerekek meg kicsik, így aztán nem mentem el. Az a jó — folytatja, — hogy itt a szövetkezetnél a kisgyermekesek egy műszak­ban dolgozhatnak, s ha a gye­rek beteg, megértik, hogy táppénzre megyünk. Pedig sok gondot okoz, hogy az így kieső munkáskezeket pó­tolják. Nagyon örültem, mi­kor visszatértemkor emelték a fizetésemet függetlenül at­tól, hogy hosszú ideig nem dolgozhattam a szövetkezet­ben. „Visszahívtak“ Algái Istvánná példája más természetű. Ö nem vette igénybe a teljes három évet. A nyíregyházi 110-es számú szakmunkásképző iskolában tanít vasipari alapismeretet. — Matematika—fizika sza­kon végeztem el az egyete­met. Ez a két tudományág szinte nap mint nap válto­zik, nagyon nehéz lépést tar­tani vele. Itt három év kie­sés szinte pótolhatatlan lema­radást okoz. Nagyon szeretek tanítani, s mikor hívtak vissza az iskolába, szívesen mentem. Míg otthon voltam, majdnem kevesebbet foglal­koztam a kicsivel, mert min­dig akad munka: mosás, va­salás, főzés, bevásárlás, s közben a gyerekkel nem tudtam eleget törődni. Na­gyon szépen fejlődött, ezért úgy döntöttünk: vállalom a munkát, hamarabb térek vissza a gyesről, s a gyermeket héthónapos korá­tól kezdve bölcsődébe vittük. Szeret gyerekek között len­ni, hamar megszokta új kör­nyezetét. öröm nézni, hogyan ügyesedik, okosodik. — A megnövekedett csa­ládnak természetesen jól jön az én keresetem is ... Kántor Éva támogatják a tanulni vágyó­kat, s megkezdhetjük az isko­lát a gyermekgondozási segély ideje alatt. Én is jelentkez­tem a Nyíregyházi Élelmi- szeripari Szakmunkásképző Iskolába. Konzervgyártást ta­nulok. Most, hogy már dol­gozom, heti két alkalommal nyolctól fél kettőig iskolában vagyok, de ezekre a napokra is teljes bért kapok. Alig vá­rom, hogy meglegyen a szak­munkásvizsgám! Persze, nemcsak a fizetés miatt, ha­nem azért is, mert sokkal jobban értek ezután a szak­mámhoz, s megismerem va­lamennyi konzervgyártó gép kezelését — mondja öröm­mel Nagyidainé. Minya Mihályné és Kiss Andrásné, a Nyírség Ruháza­ti Szövetkezet varrónői, öt és fél, illetve négy és fél évig voltak otthon a gyerekekkel, sokat változott ezalatt mun­kahelyük. — Szinte újra kellett tanul­ni a szakmánkat — mondja Kiss Andrásné. Ma már más­féle ruhákat készítünk, mint annak idején; meg kellett szokni az új gépeket, s meg­változott a munkaritmus is. Ezeket a gépeket újra mun­kába lépésemkor láttam elő­ször, idő kellett, míg megba­rátkoztam velük. A KISZÖV ifjúsági házá­ban rendszeresen tartanak klubfoglalkozásokat a kis­mamák, részére. A fiatal asz- szonyok itt érdekes témákról hallanak előadásokat, s képet kapnak a szövetkezet életé­ről is. Megtudják, milyen vál­tozásokra került sor munka­helyükön, milyenek az új gépek, mit készítenek velük és hogyan. Ezalatt egy má­sik teremben a gyerekekkel foglalkoznak, vigyáznak rá­juk. Minya Mihályné: kaptam meghívókat ezekre a foglal­Kismamák — „gyes“ után Fél év után Tiszavasváriban A telefonközpontban a távírógépek kopogása, a te­lefoncsörgés egy pillanatra sem szünetel. Naponta 3- 400 táviratban jelzik a vo­natok indulását, érkezését, a szovjet és a magyar határon lebonyolódó árucsere-forgal­mat, állandó összeköttetés­ben vannak az ország vala­mennyi távírógépcsoport­jával. A beérkező adatokat lyukszalagra veszik, a gép táblázatot állít össze, s az adatfeldolgozásra a kiberne­tikai csoporthoz viszik a szükséges információt. A MÁV záhonyi állomásán évek óta gépi adatfeldolgo­zással rögzítik és tárolják a tudnivalókat. A távgépíró­csoport vezetője Tóth Sán- domé 25 éve dolgozik a MÁV-nál, körzeti nőfelelős, a Zója szocialista brigád Majoros Király Lászlóné Béláné — Eleinte kételkedtek, ho­gyan tudok majd elsősorban a férfiakkal bánni. Mikor legelőször bementem az órá­ra, beszéltem, de nem tud­Záhony: 1500 nő dolgozik Kiss Tóth Jánosné Sándorné Király Béláné, 28 fő mun­káját irányítja. Naponta ál­talában negyvenszer a kézi­váltót is állítania kell a vá­gányoknál. — A beérkező vonatok több tucat vágányra jönnek. Egyszerre 26 kocsit húzunk fel a gurítódombra, 9 váltó segítségével továbbítjuk őket. Egy mozdulaton mú­lik, hogy minden kocsi a megfelelő helyre kerüljön, s ne történjen karambol. Királynét a Mosolygó An­tal szocialista brigád veze­tőjévé választotta, s a Haza­fias Népfront kongresszusá­ra is delegálták. A férje a 2-es raktárban számadó, a lánya raktámok és a fia ko­csirendezőnek tanul. \ — Most nagy forgalmi vizs­gára készülök, az árufu­varozási, szeméiypénztarí, árupénztári, kocsirendezői után ez lesz az ötödik. Tóth Kornélia Fotók: Hammel József ■» — A záhonyi körzeti át­rakóban dolgozó 1500 nő munkáját figyelemmel kí­sérjük a nőfelelősök segítsé­gével. Az utóbbi években si­került elérnünk: több terü­leten is bátran kineveznek bizonyos posztokra nőket. Sok esetben jobban „bevál­nak”, mint a férfiak. Eddig elképzelhetetlen volt például egy női oktatótiszt. Most a hat közül az egyik egy fia­talasszony. A nőbizottságban a lányok, asszonyok az anya­gi elismerésen kívül egyre aktívabb közéleti szerepet kérnek. A szociális támoga­tás, a továbbtanulási lehető­ség, a vasutascsaládok mun­ka- és időbeosztása a leggya­koribb témáink az üléseken. Amikor Tóth Sándorné odakerült a záhonyi átrakó­hoz, mindössze három mor- zegépen dolgoztak. A 25 év jelentős fejlődést hozott. — A gyorsabb és ponto­sabb adatfeldolgozást és -to­vábbítást csak így tudjuk tam, miről. Csak azt láttam, hogy figyelnek rám. Itt fő­ként szakembernek kell len­ni, s utána pedagógusnak. A gurítódombi kis házban kezelőasztal, mellette han­gosbemondó. A váltókezelő Égy Ígéret és a kíváncsiság vezetett vissza a tiszavasvá- ri Vasvári Pál Termelőszövet­kezetbe. Év elején tértek át a munkaegységről a dolgozók­nak rendszeres havi fizetést biztosító munkanap elszámo­lására. A változás felháboro­dást és kavarodást váltott ki a tagság egy részéből. A do­hánypalántákat nevelő asz- szonyok egymás között csak arról beszéltek, milyen rosz- szul jártak, bezzeg amikor a munkaegység még megvolt... A kedélyeket nem lehetett lecsillapítani. Az újdonság erejével ható 10 órás munka­napok szerinti bérezés lénye­gét és előnyeit sokan nem ér­tették, csak a nehézségeit lát­ták és azt érezték, ők jártak mindenképpen rosszul. Az új rendszerű fizetésnek még na­gyon a kezdetén voltak, vár­juk meg legalább az első év tapasztalatait. ★ Ezért találkoztam most ugyanazokkal az asszonyok­kal, a Kórik Gáborné munka­csapat négy tagjával. Búzave­tőmagot csáváztak a magtár­ban, bekötött fejjel, gumi­csizmában és jól, rétegesen felöltözve, hogy ne fázzanak a huzatos helyiségben. A gé­pek leállítása után ömlött a szó az asszonyokból. — Nem lehet dicsérni ezt az egész menetet — mondja a bőbeszédű Csukerda Jánosné. Tizenhét éve a legjobbak kö­zött van a csapatunk, még­sem méltányolták a munkán­kat. Egészséges dohánypalán­tákat neveltünk, mégis azok jártak jobban, akikét a beteg­ség miatt nem nőttek nagyra és most a fizetés súlyra tör­tént. Még erkölcsileg sem ismerték el, hogy mi nagy munkát fektetünk a dohány­ba. — De nem is rótták meg magukat ezért — vetette köz­be Benke Lászlóné agronó- mus, a dohány- és a cukorré­paágazat irányítója, — mert tudta a termelőszövetkezet, milyen gondjaik vannak. A vezetőség a kereset pótlására meszeltette ki a telepet és úgy döntött, ezt az asszo­nyokra bízza. Mégis, alig jöt­tek el a munkára... A keresetkiesés pótlásáért más növények betakarításá­nál kellett többet dolgozniuk. Lippainé a cukorrépánál se­gédkezett és abban a hónap­ban több volt a fizetése 3000 forintnál. Ám a csalódást ez sem homályosította el, mert tudják, a rosszul sikerült do­hánytermés miatt a csomó­zásnál is kevesebbet fognak keresni. — Az ösztönzésnek ne le­gyen prémium a neve, de mindenkit egyformán érint­sen, ha megérdemeljük — mondja Paronai Jánosné. Mert hiányzik nekünk az a rész is, amit korábban termé­szetben kaptunk a répa és do­hány után. — Ezt az összeget most is megkapják év végén és az egyelést végző gépek munká­ja ugyancsak a szövetkezet bevételét gyarapítja — érvel Benkéné. — A részesedés el­érheti a 20 százalékot is. — Ugyan, drága Katika ... — Igaz, mi itt kritizáljuk a normákat, mert azt szeret­nénk, ha többet kereshet­nénk, de ha mi lettünk vol­na a termelőszövetkezet ve­zetői, tudtuk volna' jobban csinálni? Lippai Andrásné • , Paronai Jánosné Csukerda Jánosné ség megtámadta. Hiszen ők az új palántából, a pálmonos- toriból, több pénzhez jutottak ugyanannyi munkával. A mi dohányunk levelei a száraz­A fiatal agronómusnő: kezdetben a norma meg­felelt napi másfél munkaegy­ségnek, de azóta már há­romszor változtattuk. Figye­lembe vettük a rendkívüli szárazságot is. Például nem tettünk különbséget az anya- és a hegylevél között az el­számolásnál és a pórékötés normáját 30 fillérről 60-ra emeltük. A palántanevelés órabéres volt, de amikor lát­tuk, milyen kicsik a levelek, áttértünk a darabbérre. Er­ről, sajnos, nem beszéltek az asszonyok. — Tudja, az az igazság, most minden forintért job­ban meg kell dolgozni, mint a munkaegységes időben. De akik dolgoznak, nem keres­nek kevesebbet. Ezt megálla­píthatják az asszonyok is, ha alaposabban utána számol­nak. A félreértéseknek az is oka, hogy a természetbeli juttatásokat ingyen juttatás­ként fogták fel, pedig értékét levonták a munkaegységből. Mégis fájóbb most a kereset­ből fizetni. Ha a termés jobb lett volna, a hangok sokat változnának. Ez volt a véleménye a tsz főagronómusának is. Van premizálási javaslat, amit a közgyűlés fogad el, csak az a baj, kevesen járnak a köz­gyűlésekre, s ha ott vannak, alig beszélnek. — Minket megért Katika és jól szól az érdekünkben — mondják. De nem elég, ha csak Ben- kénét kérik meg a közvetítés­re. Ezért aztán előfordul, hogy több hitelt adnak az egymás közötti értesülések­nek, mint vezetőik tájékozta­tásának. Pedig, mint ez a be­szélgetés is bizonyította, sok hasznos ötlete van a Kólik- csoportnak. Van mit megva­lósítania belőle a tsz vezetői­nek, különösen ami a nor­mákra és az ösztönzésekre vonatkozik. Mert így az lát­szik, mondanivalójuk csak 21 tagú közösségük érdeke. Azért a kedélyek lassan megnyugszanak. De igaz, ah­hoz, hogy a tagság elégedett legyen. többször kell szót váltani az emberekkel és jobban el kell oszlatni a fel­vetődő kételyeket. Balogh Júlia Kórik Gáborné Benke Lászlóné \T j Megnyugszanak a kedélyek, de... megoldani. Az egy példány ban érkező adatokról öt má­solatot készítünk: a körzeti és az állomásirányító, az automata vágányhídmérleg, a széleskocsi-felíró és az át­rakásvezető kap belőle. A hatodik a kibernetikai cso­portnak megy. Család az átrakóban Kiss Jánosné is nagyon pontosan emlékszik a kezde­tekre. Forgalmi gyakornok­ként kezdte Vásárosna- ménvban, majd telefonköz­pontos lett. 24 éve van Zá­honyban. Mint a legtöbb vasúti dolgozó, náluk is az egész család az átrakóban keresi a kenyerét. A férje vonatmenesztő, szintén 24 éve, az öccse is itt dolgozik, az apja .a vasúttól ment nyugdíjba. — Mint előjelentő táv- írász, a vonatok adatait elemzem, továbbítom. A 8 általános után vasúti szak­vizsgát tettem. Soha nem gondoltam volna, hogy egy életre a vasúthoz kötöm ma­gamat. Egy éve a árufuvarozást és díjszabást Majoros Lászlóné oktatja. — Több mint 400 felnőt­tet tanítok, elsősorban olya­nokat, akik most jöttek a vasúthoz. Jó néhányan van­nak köztük, akik engem is betanítottak, mikor ide jöt­tem. A záhonyi vasúti szak- középiskolában óraadó va­gyok, érettségire készítek fel 23 tanulót. Lényeges a kü­lönbség a felnőttek és a ta­nulók oktatása között. Tisztképző után Majorosné 10 éve vasutas, rendfokozata intéző. Két éve végezte el á MÁV-tisztkép- zőt Pesten. Jelenleg majdnem minden hatodik dolgozó nő a gyer­mekgondozási segély kedvez­ményeit veszi igénybe me­gyénkben. A főként lányokat, asszonyokat foglalkoztató munkahelyeken arányuk en­nél is nagyobb. Nemcsak munkájuk kiesése jelent gon­dot, hanem az is, hogy távol­létük alatt munkahelyükön, sok változás történik. Ezek megismerése, megszokása hosszabb időt vesz igénybe. Ez is sürgeti, hogy a kisma­mákkal a gyermekgondozás ideje alatt ne szakadjon meg a kapcsolat, hanem tudják, mi történik közben munkahelyü­kön, s igyekezzenek pótolni a szakmai hátrányt. Tartják-e a kapcsolatot a munkahelyek a kismamákkal? Hogyan lehet pótolni a gyakorlatból való kiesést? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. „Tanulni kezdlenr Nagyidai Jánosné, négy he­te dolgozik újra a Nyíregyhá­zi Konzervgyárban, ahol most egyműszakos a kismama­üzemben. Nagy örömmel fo­gadták, amihez az is hozzá­járult, hogy a gyár dolgozói közül több mint ötszázan vannak gyesen, s bizony nagy szükség van a munkáskezek­re. — Távollétem alatt gyak­ran érkezett hozzánk meghí­vó: gyermeknapra, mikulás­ünnepségre, nőnapra, ifjúsági parlamentre, társadalmi munkára. Két gyerek mel­lett nehéz lett volna elmen­ni, de a szervezők óvónénik­ről is gondoskodtak, így volt, aki vigyázzon az apróságok­ra. Ezeken a találkozókon ott voltak a gyár vezetői is, akik beszámoltak a munkahe­lyen történt változásokról, az elért eredményekről. — Még a gyermekgondozá­si segély ideje alatt kaptam egy levelet a gyárból, hogy Í JRA KELL TAHULIi A SZAKHÁT

Next

/
Thumbnails
Contents