Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-21 / 276. szám
1976. november 21. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Tiszteletkörök E gyik vállalatunk igazgatóhelyettese más munkakörbe ment. <3 maga kérte ezt, kisebb felelősség, nagyjából ugyanolyan jövedelem várta az új helyen. Valami változás mégis történt. Ez pedig a funkció rangjára, súlyára vonatkozik. Egyesek szemében csökkent a tekintélye. Más dolog egy egész megyét behálózó vállalat vezető beosztású emberének lenni, és más egy egészen kis vállalatnál ugyanez a szerepkör. Emberünk kiheverte a tekintélycsökkenést, ám nem egészen így ismerősei, baráti környezete. Észrevehetően kevesebben köszönnek rá azóta. S amit máskor egy telefonnal elintézhetett, apróbb adminisztrációs és egyéb ügyeket, mostanában meghosszabbodott az ügyiratok útja... De mindez semmi, aki a beosztásomért becsült csak, attól én elviselem, hogy csak biccent, azelőtt pedig majd hogy kezet csókolt. De az már mégis sok, hogy amikor az áthelyezésem zajlott, s néhány hétig még bizonytalan is volt, nem esem-e két szék közül a földre, többen azt híresztelték, valami lehet a fülem mögött. Feleségemet, aki éppen ebben az időszakban kapott volna előléptetést, a várakozás csendje fogadta. Hónapokig halogatták a kinevezését. Egy bizalmas kollégája, az üzemi négyszög egyik tagja megsúgta: azért van a habozás, mert nem tudják, hogyan alakul az én ügyem. Elvégre, a férj és a feleség munkahelyi dolgai is valahol összefüggnek. Megértheti — mármint a feleségem —, hogy a férj lefelé tart — alkalmatlanná vált a funkciója betöltésére — a feleségnek is viselnie kell a következményeket! A furcsa okoskodás önmagában nem érdemelne sok figyelmet. Előfordul ilyen, a sugdolózás, az intrika rendelettel, varázsigével aligha eltüntethető rossz, melynek egyetlen ellenszere a nyílt és őszinte munkahelyi légkör. Ismerősünk ügye is elrendeződött, valóban kisebb székbe került, ahol viszont legnagyobb örömére, úgy érzi, hasznosabb munkát tud végezni, mint a korábbi helyén. A feleség is megkapta a saját munkája, tehetsége jogán megérdemelt magasabb beosztást. Az ügy elrendeződött, mondhatnánk, a lovagiasság szabályai szerinti Mégsem lenne jó túl könnyen pontot tenni utána, s teljesen ártalmatlannak nyilvánítani emberi és társadalmi kártékonyságát. Hasonló esetek ugyanis másutt is előfordulnak. Olykor elvtelen előnyök, praktikus „előjogok” felkínálásának formáját ölti a magasabb funkcióban lévő férj iránti „tisztelet”. A feleségek nagy többsége nem kér az ilyen előnyökből, az az igénye, hogy a saját munkája után becsüljék. A kivagyiságnak persze ellentétes példáival is találkozhat az ember. Hallottunk munkahelyi torzsalkodásról, ahol a feleség húzta a rövidebbet, őt bántották, ok nélkül. A régi szólásmondás szerint : a fiamnak mondom, a menyem értsen belőle. A feleséget érték a fur- kálások, amelyeket tulajdonképpen a férjének címeztek... Senki nem állíthatja, hogy az iménti esetek általánosak, s ezek lennének a legégetőbb munkahelyi gondok. Azt sem állíthatjuk azonban, hogy a rokonizmus vadhajtásai már kivesztek volna. Ugyancsak nem tűntek még el a beosztásnak, a viselt funkciónak, nem pedig a valóságos embernek szóló tiszteletkörök. Néha a szék nagysága és kicsisége után ítél, minősít egy-egy munkahelyi közvélemény, vagy annak egy része. Ez magában hordozza a túlzásokat, az indokolatlan felmagasztalást, vagy az indokolatlan lekicsinylést. M indenre nem lehet erkölcsi normákat előírni, ki kit tiszteljen és miért. Valójában megvannak az értékítélet tiszta forrásai, melyek az ember rangját meghatározzák egy-egy közösségben. De még élnek beidegződések, azt is mondhatnánk, a régi színezetű, „uram-bátyám” értékmérők is. Hogy meddig, az mindnyájunkon múlik. I Márfon Lajossal, a PM Bevételi Főigazgatóság I megyei hivatalvezetőjével A gazdálkodás ellenőrzéséről _ Tudja-e, hogy öltöket „mumusként” V tartják számon a vállalatok? — A revízió olyan mint a vizsga, tehát egyfajta drukk is kíséri. Ennek ellenére sok példát említhetnék arra, hogy nem mindenütt tartanak bennünket mumusnak. Az olyan gazdálkodó egységeknél, ahol viszont a szabálytalanságok sokaságát állapítjuk meg, a jövőben is a revízió teljes szigorával élünk. Kérem, szóljon röviden a hivatal fel- 9 adatáról. — A pénzügyi revíziót végző szervezetet kormányunk 1967 közepén hozta létre. A gazdaságirányítási rendszer változását követően 1971 januárjától az ország összes vállalatának, szövetkezetének pénzügyi revízióját egységesen a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága, illetve annak területi szervei végzik. A munkamegosztás a következő: a minisztériumok és más országos hatáskörű, valamint a társadalmi szervek felügyelete alatt lévő gazdálkodó egységek pénzügyi revízióját a területi igazgatóságok, míg a tanács felügyelete és irányítása alatt álló vállalatok, szövetkezetek, egyéb gazdálkodó szervek pénzügyi revízióját a megyei hivatalok végzik. Ez az egységes szervezet — mind rugalmasabban igazodva a gazdaságirányítás követelmény- rendszeréhez — következetesen őrködik a népgazdasági érdek és az állammal szembeni kötelezettségek teljesítése felett. Pártunk XI. kongresszusa határozata is szól az állami ellenőrzés szigorának fokozásáról. Ez jut kifejezésre apparátusunk munkájában. Ez így általánosnak tűnik. Konkrétab- 9 ban: miből áll az önök munkája? — A pénzügyi revíziók közvetlen feladatkörébe tartozik a mérlegek valódiságának, a költségvetési kapcsolatok elszámolása helyességének, az alapok képzésének, a számviteli és a bizonylati rend, az okmány- fegyelem, valamint az ezekkel összefüggő jogszabályok megtartásának a vizsgálata. Mi végezzük a vállalatok, szövetkezetek törzskönyvi nyilvántartását, az államilag támogatott beruházások okiratainak kiadását, ezek pénzügyi elszámoltatását, a veszteséges és az alaphiányos mezőgazdasági szövetkezetek revízióját, munkájának elemzését. Még így is csak a legfontosabbakat említettem. Nem tűnhet ügy mindebből, hogy az W önök munkája sérti az önálló gazdálkodást a vállalatoknál? — Szó sincs erről. A rendszeres revízió végtére is magát az önállóságot segíti. Mi nem avatkozunk be a vállalati, szövetkezeti önálló gazdálkodás folyamatába, azonban szükség esetén jelzéseket adunk a felügyeleti, vagy más szerveknek tapasztalatainkról. Számtalan eset mutatja, hogy ezek a jelzések éppen az érintett vállalat, szövetkezet érdekét szolgálják. Másfelől a közgazdasági tartalmú pénzügyi revízió a gazdálkodó szervek tevékenységét népgazdasági szemszögből, ágazati szinten, egységes elvek és módszerek szerint elemzi. Talán máris kitűnik, hogy nehéz feladat hárul ránk, amelynek hivatalunk is igyekszik minél jobban eleget tenni. Itt említem meg, hogy negyvenhármán dolgozunk a megyei hivatalban, amelyből 28 dolgozó revizor. Ágazatilag három osztályban — ipar, kereskedelem, mezőgazdaság — látjuk el feladatunkat. Munkatársaim közül 23 felsőfokú végzettséggel rendelkezik, 10 munkatársunknak okleveles könyvvizsgáló képesítése van. Ezek ellenére folyamatosan gondoskodunk dolgozóink szakmai, politikai továbbképzéséről. _ Választ kapnak-e önök egy-egy vizsgá- 9 lat során arra, hogy összességében miként gazdálkodik valamelyik vállalat? — Az egységes szervezetben nagyobb lehetőség nyílt a közgazdasági szemlélet elmélyítésére, a szakmai színvonal növelésére. Ma már a pénzügyi revízió a gazdálkodó egységeknél végbemenő valamennyi gazdasági folyamatra kiterjed. Mi funkciójában vizsgáljuk, hogy milyen a gazdasági szabályzók és központi intézkedések hatása a gazdálkodási munkára, az eredmény alakulására. Másként fogalmazva: tájékozódunk, hogy miként érvényesülnek az egyes vállalatok, szövetkezetek munkájában a központi döntések. Vizsgálataink során választ kapunk arra, hogy a vállalatok, szövetkezetek elősegítik-e a népgazdasági terv megvalósulását; milyen a munkaerő-, eszköz- és költséggazdálkodás színvonala, s hogy milyen munka- és üzemszervezési intézkedéseket hoztak a gazdálkodás eredményességének növelésére. Csak szúrópróbaszerűen szoktak ellenőrizni egy-egy vállalatot? — Nem. Revíziós munkánkra a terv- szerűség és a rendszeresség a jellemző, amit a helyszínen előre meghatározott program szerint végzünk okmányok és bizonylatok alapján folyamatosan, és időszakok kihagyása nélkül kétévenként. Ahol szükséges, ott minden évben sor kerül revízióra. Évente átlagosan 240 gazdálkodó egységnél tartunk pénzügyi revíziót. Megállapításaink ebből fakadóan megbízható következtetések levonására alkalmasak. Ugyanakkor számos témavizsgálatot is tartunk, s az itt szerzett tapasztalatunk alapján reális, aktuális jelzéseket tudunk adni a pénzügyi vezetésnek, gazdaságirányító párt- és állami szerveknek a különböző folyamatokról. így járulunk hozzá a gazdasági folyamatok elemzéséhez, a szükséges döntések előkészítéséhez. A témavizsgálatokból készült összefoglalókat a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóság az igényeknek megfelelően bocsájtja a megyei párt- és tanácsi szervek rendelkezésére. _ Ezek után hallhatnánk-e valamit a re- 9 víziók tanulságaiból. — A vállalatok, szövetkezetek magatartása, gazdálkodási, pénzügyi fegyelmének megítéléséhez 1969-től elvégzett több mint 1500 vizsgálat alapján bőséges tapasztalat áll rendelkezésünkre. Általában elmondhatjuk: a megyénkben lévő gazdálkodó egységek tevékenysége összhangban van a nép- gazdasági célokkal. Évről évre növekszik azoknak a vállalatoknak, szövetkezeteknek a száma, ahol a mérleget, a költségvetési kapcsolatokat rendben találjuk, illetve jelentős eltéréseket nem állapíthatunk meg. Az utóbbi két évben erősödött a gazdaságosságra való törekvés. Megyénkben is nagyobb gondot fordítanak a belső tartalékok feltárására, a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítására, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére, az ésszerű takarékosságra, a mérsékelten javuló belső ellenőrzésre. Megfigyelhettük azt is, hogy a gazdálkodó egységek a mi ellenőrzéseink előtt a korábbi mulasztásokat önrevízióval igyekeznek helyrehozni. _ Ezek szerint minden a legnagyobb rend9 ben? — Korántsem. A pénzügyi elszámolási fegyelem általában javul, egyedileg azonban a kép már nem ilyen kedvező. Revizoraink minden évben elég sok hibát, mulasztást tárnak fel. Az adóhiány összege is minden évben meghaladja az előző esztendeit. Persze ez nincs ellentmondásban az előbbiekkel. Inkább arról van szó — s ez ne tűnjön dicsekvésnek —, évről évre javul apparátusunk ellenőrzési munkájának színvonala, hatékonysága, hibafeltáró képessége. Ebben a célratörőbb vizsgálati módszerek alkalmazása, a közgazdasági szemlélet tervszerű fejlesztése, a helyi ismeretek bővülése igen jelentős szerepet játszik. Ügy is fogalmazhatnánk: lassacskán minden „kiskaput” ismernek revizoraink. _ Melyek a tipikusan visszatérő mulasz9 tások? — A vizsgált szervek többségénél a mulasztások döntő részben gondatlanságból, a jogszabályok ismeretének hiányából, az elszámolási fegyelem lazaságából, a felületes ellenőrzésből származnak. Kisebb hányadánál azonban tudatos, szándékos jogszabály- sértéssel, a gazdálkodás erkölcsi normáit sértő magatartással is találkozunk. Ilyen esetekben általában a magasabb érdekeltségi alapok fiktív kimutatására irányul a szándék. Ezért 1974-ben 79, tavaly 91, az idén október végéig pedig 50 millió forinttal csökkentette a revízió a vállalatok, a szövetkezetek által kimutatott mérlegeredményt. Hasonló az arány az alapok képzésénél. Vagy: két éve 26, tavaly 35, az idén október végéig pedig 26 millió forint adóhiányt állapítottunk meg. A revíziók során azonban nemcsak az állami költségvetés rovására, hanem a vállalatok, a szövetkezetek javára történő eltéréseket is meg szoktuk állapítani. Ez azonban lényegesen kisebb volumenű, mint például az állami költség- vetést megillető rész. _ Mi a következménye annak, ha a re- 9 vizor szabálytalanságokat, vagy mérleghamisítást állapít meg? — Mindenekelőtt: a valós helyzetet állítjuk vissza, s ezen túl bírságot szabunk ki. Adóhiányok és jogtalan alapképzések után 1974-ben 10, tavaly ugyancsak 10, míg az idén október végéig 6 millió forint bírságot szabtunk ki. A bírságon kívüli szankció keretében tavaly és tavalyelőtt 2-2, idén 1 esetben büntető eljárást, 2-2 esetben gazdasági bírságot, 20 esetben pedig fegyelmi eljárást kezdeményeztünk. Eddig konkrét adócsalásra utaló körülményt két üzemben állapítottunk meg, s természetesen mindkét esetben büntető eljárást kezdeményeztünk, melynek nyomán bíróság marasztalta el a vétkeseket. Az ismétlődő hibák esetében lehetőség van arra, hogy az intézkedéseket, ha kell, személyi bírság útján kényszeresük ki, aminek mértéke 3-5 ezer forintig terjed. Már éltünk ezzel a lehetőséggel is. Említette a mérleghamisítást. Hallhatnánk egy tipikus esetről? — Tipikus esete a mérleghamisításnak, ha a vállalat vagy a szövetkezet az árbevétel egy részét csak a következő évben számolja el annajc ellenére, hogy a teljesítés megtörtént. Ezt azért teszi, hogy kevesebb adót fizessen. Gyakori ennek a fordítottja is: még el nem végzett munkákért is elszámolják a bevételt, hogy ezzel javítsanak a mérlegeredményen. — Hasonlóan szabálytalanság forrása, ha a saját beruházások teljesítményértékét helytelenül állapítják meg, vagy a megengedettnél nagyobb egységárat alkalmaznak. Az építőiparban leggyakoribb hiba a jogszabály- ellenes rész- és szakaszszámlázás. A tsz-eknél az említetteken túl az eladott, de tárolási szerződéssel visszatartott termények elszámolásánál csúszik be hiba. Számtalan esetben szankciót alkalmazunk, mert a beruházások ráfordításait egyes vállalatok költségként számolják el; vagy, hogy műszaki fejlesztési költségként állítják a mérlegbe a termelést vagy a fejlesztési alapot terhelő költségeket. Igen veszélyes a gazdálkodásra, amikor a részesedési alapot terhelő kifizetéseket általános költségként számolják el. Hosszan sorolhatnánk még a tipikus eseteket. _ Érintette a nyereséget. Önök szerint a 9 január 1-én életbe lépett új szabályozók várhatóan milyen hatással lesznek az idei nyereségre? — Év vége közeledtén időszerű ez a kérdés. Kétségtelen, hogy a közgazdasági szabályozó rendszer módosítása feszítettebb követelményeket állított a vállalatok, a szövetkezetek elé. Ismeretes az is, hogy a szigorítás a gazdálkodó egységeknél általában nyereségcsökkenéssel járt. Az intézkedésre a gazdálkodás eredményességének fokozása — a belső tartalékok feltárása, a szigorúbb takarékosság — érvényesítése érdekében került sor. A gazdálkodó szervek az új körülmények között az 1975. évi nyereség tömegét — vizsgálati tapasztalataink alapján — az ötödik ötéves terv harmadik évében érhetik el, ha megfelelnek a magasabb követelményeknek. Jelenleg csak az első kilenc hónap adatai állnak rendelkezésünkre, amelyekből valószínűsíteni lehet, hogy megyénkben a gazdálkodó egységek 25 százaléka a változás szerint várhatóah jobb, 50 százaléka a várható, 25 százaléka pedig a vártnál kisebb nyereséget ér el. A tsz-ek nyereségét csak hozzávetőlegesen lehet megítélni. Ügy véljük — a gyors jelentések adatai is azt mutatják —, hogy az 1975. évi 31 veszteséges, alaphiányos szövetkezettel szemben 1976-ban kevesebb, (kb. 24) lesz a veszteséges tsz, s várhatóan kisebb lesz a veszteség tömege is. _ Igaz-e, hogy önök azért olyan szigorú- 9 ak, mert jutalékra dolgoznak? — Örülök a kérdésnek, mert valóban van ilyen feltételezés. El kell oszlatnom ezt a tévhitet. Nehéz munkánkat, a mindennapos vidéki kijárást és munkatársaink felkészültségét anyagilag, erkölcsileg megbecsülik. Az éves szinten kapott jutalmunk hasonlít az élet más területén jól dolgozók jutalmához. Anyagi elismerési rendszerünk teljesen független az adóhiányok megállapításától, a bírságolás színvonalától. _ Végül még egy kérdés: hová kerül az 9 önök által beszedett adó, a bírság? — önadóztatás van. A vállalatok, a szövetkezetek által fizetett különböző adók egyrészt az állam központosított bevételét képezik, másrészt — s ez a nagyobbik rész — a befizetések az önkormányzathoz, a megyei tanácshoz kerülnek. Az önkormányzathoz beérkező milliók és a központi támogatás szolgálnak majd a költségvetési, illetve a fejlesztési kiadások fedezésére megyénkben. így tehát a vállalatok, a szövetkezetek által befizetett különböző bevételekből oldjuk meg fejlesztési terveinket, tartjuk fent kulturális, egészségügyi, szociális intézményeinket. Ebből építünk például új lakásokat, iskolákat, s minden olyan létesítményt, amely növekvő igényeink kielégítésére szolgál. — Köszönöm az interjút. Angyal Sándor
