Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-21 / 276. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 21, HÉTFŐ: az USA megvétózta a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételét az ENSZ-be. — Karamanlisz görög miniszterelnök tárgyalásai Párizsban. KEDD: Carter, a megválasztott amerikai elnök sajtóértekezlete Plainsben. — Az első nyugodt nap Bejrutban, fegyverropogás nélkül. SZERDA: közös közlemény aláírásával véget ért Leonyid Brezsnyev belgrádi látogatása. — Kekkonen finn köztársasági elnök Budapestre érkezett. CSÜTÖRTÖK: a madridi kortez megszavazta az alkotmány módosítását. — Az amerikai Williamsburgban véget ért az úgynevezett NATO-parlament ülése. PÉNTEK: népszavazás Algériában az új alkotmány elfogadására. — A bonni szövetségi gyűlésben Franz-Josef Strauss pártja, a CSU külön frakciót alakított. SZOMBAT: Kekkonen elnök befejezte magyarországi látogatását. — El Kholi befejezte az Arab Liga megbízásából Libanonban végzett közvetítői tevékenységét. A hét 4 kérdése 1. Mi az eredménye a belgrádi csúcstalálkozónak? Bebizonyosodott, hogy a szovjet—jugoszláv kapcsolatok még szilárdabbá tételéhez megvan minden feltétel. Leonyid Brezsnyev és vendéglátója, Tito ismételten megerősítette a két párt és a két ország közti kapcsolatok alapelveit: a szuverenitás, a függetlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való bp nem avatkozás egyformán ezek közé tartozik. Érdemes idézni a sajtóvisszhangból egyrészt a moszkvai Pravdát, amely rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia a nemzetközi élet kérdéseiről vagy azonosan vélekedik, vagy nagyon közelálló álláspontot foglal el, másrészt a belgrádi politikát, amely arra utalt, hogy a két ország útjai a belső fejlődést és a szocializmus építésének formáját tekintve nem esnek egybe, éz a tény viszont csak növeli a közös közlemény rendkívüli értékét. A világsajtót bejárta a Brezsnyev-pohárköszöntöből vett idézet és az a találó hasonlat, amely a nyugati propaganda „meséiben” a Szovjetuniót „farkasnak”, Jugoszláviát pedig „Piroskának” titulálta... Csattanó válasz volt ez mindazoknak, akik mindenütt „szovjet veszélyt” látnak és Belgrádra is valamiféle „szovjet fenyegetést” éreznek ránehezedni. 2. Miért született új alkotmány Algériában? A tizennégy éve függetlenné vált ország új belső fejlődés előtt áll, ennek megfelelően a világban is, mindenekelőtt az úgynevezett harmadik világban és az el nem kötelezettek között akar nagyobb súllyal fellépni. Nemrég ottjártam Algériában és a vilaják (a megyék) főnökeivel, az FLN (az egyetlen párt) vezetőivel vagy éppen diákokkal, fiatal munkásokkal folytatott beszélgetések közben érezhettem: ez az év a politikai mozgósítás esztendeje Algériában. Júniusban már rendeztek egy népszavazást: akkor a 190 oldalas „nemzeti chartát” fogadták el a választók, most ennek sűrített, rövidített és alaptörvénnyé emelt változatát. Megtanultam, hány jelző illik az ország neve mellé: arab is, afrikai is, mohamedán államvallású is, ugyanakkor el nem kötelezett és a harmadik világhoz tartozó. Személyes élményként még egy jelző kívánkozik ide: fiatal ország! Húszegynéhány éves politikusokkal, harminc- egynehány éves gyárigazgatókkal, egyetemi tanárokkal találkoztam ... S a fiatalságból adódik az is, hogy a nép- szaporulat terén ugyancsak gyarapodnak. Ma már 17 millióan varrnak, pedig 1962-ben a háború befejeztekor 10 millióra fogyatkozott az a lakosság, amely másfél millió halottját siratta. S nem is szegény ez az ország: évi 50 millió tonna olaja, vagy éppen hihetetlen nagy földgáztartaléka (összesen 4000 milliárd köbméterre becsülik!) megadja a fejlődés lehetőségét. 3. Miért adta be a derekát a spanyol szélsőjobboldal? Való igaz. a kortezban elsöprő többség alakult ki az alkotmánymódosítás mellett. Az embernek az az érzése, hogy — túl szép a menyasz- szony! A „bunker”, vagyis a francóista szélsőjobboldal egy tekintélyes része egyszeriben belement volna abba, hogy a jövő évi választásokon egyenlő esélyekkel induljon vele szemben a kereszténydemokrácia vagy a polgári baloldal? Alighanem az rejlik a francóisták látszólagos meghátrálása mögött, hogy biztosítékokat kaptak: ezért azok a „szabad választások” nem lesznek annyira szabadok... A választási rendszer, a választókerületek határainak megvonása stb. a jobboldal javára fordíthatja majd a választások kimenetelét. S az is valószínű, hogy Suarez kormánya csupán a nem kommunista baloldalt engedi indulni. Az antikommu- nizmus árnya nem tűnik el Madrid felől a kortez mostani szavazása után sem. 4. Mi is a/ a „NATO-parlament”? Semmi esetre sem igazi parlament! A tizenöt ország parlamentjeiből amúgy meghívásos alapon toboroznak össze vagy 200 képviselőt, természetesen még véletlenül sem hívnak oda kommunistát, (pedig a római és a párizsi törvényhozók között tekintélyes az arányuk!), hanem csupa olyan „megbízható”, a NATO céljaival mesz- szemenően egyetértő politikus jön össze egyszer egy évben, aki előtt nyugodtan lehet beszélni fegyverkezési kiadások növeléséről, a szocialista országokkal szemben diplomáciai taktika és katonai stratégia kérdéseiről. Nem igazi parlament, mert döntéseket nem hozhat, nem is tartozik neki senki és semmi felelősséggel. Mi hát akkor? Jobbára csupán fórum, ahol újra meg újra el lehet mondani az atlanti propaganda szólamait, s az egészet úgy lehet tálalni, mint valamiféle „nép- képviselet” megnyilatkozását. Csak azért érdemes mégis odafigyelni, mert néha valóban előre elárulják a szószátyár képviselők, hogy mire is készülnek valóban a Pentagon és a brüsszeli NA- TO-központ vezetői. S például egy ajánlásban kifejezték hő kívánságukat: Spanyolország „a szabad és általános választások” után már küldjön ki parlamenti megfigyelőt a madridi kortez, a „NATO-parlament” jövő évi ülésére. Ami nyilvánvalóan Spanyolország leendő N A- TO-tagsága irányában tett lépés lenne. Vagy az sem volt "érdektelen, ahogy Nelson Rockefeller, az olajmágnás és republikánus államférfi miként is sürgette a „NATO- parlament” szónoki emelvényéről az iparilag fejlett tőkésországokat: alakítsanak ki egységes politikát az olajexportáló országokkal szemben! Pálfy József Szeberényi Lehel i4 fém REGÉNY 77. — Nekünk muszáj menni haza. — No? — ámult el Maig- ret, úgy tett. mintha elámul- na. — Hát erre nem kíváncsiak? Mi sül ki ebből? — Kíváncsi vagyunk mink.... — Engedelmesen szólott Franyó. izzadta a szót. A szemét meg leszegte az időrágott vasra. Maigret nézte az atyafi nadrágját. gyönyörködött a kord remegésében. „Alaposan reszket a lába szára — mondta magában elégedetten. — Már ezért megéri a dolog”. — És minek kell hazamenni? — kérdezte a pipások ősnyugalmával. — Muszáj az ... Vizecske kell adni állatnak. Hátulról is segítették: — Sír ólba. Kéri enni. — Idő mikor jön, annak enni kell. Maigret mind meghallgatta ezt az egyhúrú sirámot — No, hát nem eszik olyan forrón. Az asszony majd ad neki. — Intett: csücsüljenek csak le! De a parasztok nem ereszkedtek a fűbe. Nyugtalan álldogáltak ott és meglehetős szerencsétlenül. Most majd kijózanodnak — gondolta Maigret. mert ismerte a lelkűk titkos rugóját. Tragikus arcuk elárulta: életük tán legsúlyosabb perceit élik. Verítésekes félelemben. két hatalom kutyaszorítójában. Az e világi és túl világi erők közé préselődve. Úgy közibük sajtolódva. hogy még a levegő is kinyomódik az emberfiának gyenge eresztékű tüdejéből. Eközben nagyot lódult az ügyködök gyülekezete. Egymást csaknem letaposták, mert hátraestek szinte, hogy kitépődött az erős rács a helyéből. Szabaddá lett a pokol kiskapuja. a hátsó bejárat. Franyóék eltakarták a szemüket. Sandi futó pillantást vetett a rácsra, mintegy keresvén a hiányzó lakatokat — a népi képzelet hétről tudott —, de e futó pillantásnál nem vesztegetett többet az ügyre. A pepita bricsesz korcából zseblámpa került elő, a bugy- gyos zubbony alól hegymászó kötél. Maigret csak nézett: ez aztán az előrelátás! Engedte Sandít előre, ereszkedni. Azaz Sandi nem engedte őt. Maigret mosolygott a dolgon. Mosolygott a kis ember különös mohóságán, ahogy kézzel-lábbal félretaszigálva mindenkit, elsőnek birtokba veszi a likat. Izgal inában mindjárt becsinál — mosolygott Maigret. S így mosolyogva nyomult utána, pipástul, A plzeni Skoda-művek nagy teljesítményű turbinákat is gyárt. BARÁTAINK ÉLETÉBŐL A tudás és tehetség névjegye „Utazik” a turbina egy elkészült része. Csehszlovákia gazdasági életében a gépiparnak rendkívül fontos szerepe van. A szocializmus építésének idő-, szakában maga a gépipari termelés is változott. Üj, műszaki szempontból igényes ágazatok létesültek, jelentős gépipari-tudományos-mű- szaki bázis épült ki, emelkedett a dolgozók képesítésének színvonala is. A gépipar valóban a csehszlovák nép tudásának és tehetségének névjegye. A népgazdaság egyetlen más ágazatában sem találni annyi munkásdinasztiát, amelyben a szakmai ismeretek apáról fiúra szállnak. Ezek az emberek jelentik az üzemek „aranytartalékait”, kiváló munkáskollektívák, amelyek a többi iparág fejlesztését szolgáló nagy teljesítményű gépeket, berendezéseket képesek gyártani, ezzel is öregbítve a csehszlovák dolgozók jó hírét az egész világon. A gépipar jelentőségét tanúsítja,-hogy fejlesztésével a CSKP Központi Bizottságának 1976. szeptember 3-i ülése is foglalkozott. Csehszlovákia miniszterelnökének beszámolója, s a CSKP KB tagjainak hozzászólásai is azt hangsúlyozzák, hogy ez nem csupán jelentős gazdasági, de rendkívül fontos politikai feladat is. Biztosítani kell, hogy a hatodik ötéves tervben — 1976—1980 — a gépipari termelés az 1975. évvégihez képest 51 százalékkal emelkedjék. Ez valóban társadalmi ügy, hiszen bizonyos mértékig ez határozza meg, milyen sikeres lesz az egész nemzet- gazdaság feladatainak végrehajtása. A gépipari dolgozók legnehezebb feladata az, hogy biztosítsák a gépipari kivitel 72 százalékos növelését. Ezt már nem lehet a hagyományos formákban végrehajtani, csak úgy, ha különös figyelmet fordítanak a" gyártmányok műszaki színvonalára és megbízhatóságára, ugyanakkor hasznosítják a Szovjetunió és a többi szocialista ország gépipari vállalataival sikeresen fejlődő együttműködésünket. Igyekszünk bővíteni a tőkésországok gyáraival és vásárlóival fenntartott kölcsönösen előnyös kapcsolatainkat is. Terveinkben nem feledkezünk meg a fejlődő országok szükségleteiről sem. Mindezeknek a feladatoknak teljesítéséhez vállalataink és az illetékes kereskedelmi szervezetek javuló üzleti tevékenységének is hozzá kell járulnia. Mór ismerjük a gépipari termelési terv feladatainak az idei év eddigi nyolc hónapja alatt elért ereményeit. A gépipari dolgozók eredményesen teljesítik feladataikat. Ez nem csupán a meny- nyiségre vonatkozik, a minőséget is javítják. Uj, jelentős sikereket értek el az atomenergia és a vegyipar számára készülő gépek és berendezések, a kohászati berendezések, a szerszám- és formázógépek számjelvezérlésű berendezéseinek, a mérő- és szabályozó műszerek, a textilipari gépek, az építőipari és útépítő gépek, a mezőgazdasági gépek, stb. gyártásának területén. A gépiparban a többi iparághoz képest a legmagasabb a közép- és főiskolát végzett szakemberek száma. Az sem véletlen, hogy éppen a gépiparban fejlődik legsikeresebben a komplex brigádok mozgalma, a munkások, technikusok és tudósok közötti gyümölcsöző együttműködés. Ez meghozza eredményét, s a kiváló, műszaki szempontból tökéletes gépipari termékek minden világrészben, a föld több, mint 140 országában igen keresettek. Jaroslav Körinek, a Rudé Právo helyettes főszerkesztője míg a többieknek intett: maradjanak kívül egyelőre. Franyóék ünneplő pantal- lós lába földbe gyökerezett, e mostoha, zuzmós köves földbe, tisztes távolban a nyílástól, hol a két ember eltűnt. Rémületük önfeledt csápja odaszegeződött a helyhez, honnan a világ pusztulása, mint felbuggyanó gonosz forrásból, mindjárt elindul. Dermedten álltak, s titokban keresztet vetettek. Tudták, teljes bizonyossággal, hogy azok ketten, akik oda bemerészkedtek, soha többé nem látják meg a napvilágot. A pokol kénköves lángja közt, mely a felnyitott Vaskapun át mindjárt kicsap, mint gyilkos virágke- helyből, kiröppen az ördög, ki eddig az aranyborjút őrizni odaláncoltatott, s kit örök időkre felváltanak az őrségben azok ketten, kik oda bementek. És jaj következik a világra, a vége sincs jajok sora! Villámok és sötét fellegek, és soha többé nem süt ki a nap... Hanem a percek múltak, s a kénköves láng késett, még füstje se látszott. Azaz egy vékony füstöcs- ke előgöndörödött csakhamar. Még a szív sem érkezett rá egy ijedelmeset dobbanni, követte a pipa. Maigret vidám pipája, elégedett feje. No lám — mondta ez az elégedett fő, — lám, a szimat! Sandi némileg késve mászott ki a lyukból. Nem volt most olyan igyekezetes. Csalódott volt. Noha zubbonyát bátyúként csomóra kötve hozta magával, tele lelettel. Csakhogy e kincs nem a török korból származott, s anyaga korántsem drágakő és nemesfém. Származására nézve nagyon is újkori volt, s közönséges vasból való, némi csont és fa hozzáadásával. Sandi tovább akart kutatni, de omlás zárta el az utat, s minthogy Maigret beérte azzal, amit találtak, vissza kellett fordul- niok. (Folytatjuk) IjTfAH! I°í
