Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-20 / 275. szám
1976. november 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Névjegy Kombájn vágja az enUtt a zsebben ^ faültetés — állami kötelezettség □ an három nagyon kellemes, ismeretlen ismerősöm. Kocsisné, ősiné és Kató K. Nevüket azért írom ilyen röviden és látszólag tiszteletlenül, mert sajnos pontosabban nem tudom. Ismeretségünk ugyanis onnan ered, hogy a tisztítóból hazaérkezett ruhám zsebében találtam két névjegyet. Ezekből kiderült, hogy a tisztítást Kocsisné végezte, a vasalás a másik két névhez fűződik. Igen megörültem ennek a névjegynek, amit alapjában véve akár védjegynek is nevezhetnénk. Jó alkalom lenne ez arra, hogy azon elmélkedjek: milyen jó, hogy végre van egy terület, ahol a szolgáltató nem személytelen, s ha csak így egy kartonról is, de megtudom, kinek köszönhetem a jó munkát. Ez is megérne egy írást, s biztos más területek is adódnának az életben, ahol ez a módszer elmenne. Mégse ezt éreztem itt a lényegnek, hanem azt, hogy ezek a munkások, más társaikkal együtt névvel ellátva vállalják a felelősséget. Hogy éppen ez ragadja meg az embert, annak jó oka van. Kicsit hozzászoktunk ahhoz, hogy amikor valamiért az embernek tartani kell a hátát, akkor azonnal „kollektív hátakkal" állunk szemben. Ez a szemlélet szüli az ilyen meghatározásokat, hogy az illetékes, a hivatal, a főhatóság és így tovább. Vagyis szépen elmosódik az a személy, aki valamit jól vagy éppen rosszul tesz. Erről a névjegyről az jut az ember eszébe, vajon mi lenne, ha mindenre rákerülne annak a neve, aki az ügyben valamit tesz, vagy éppen nem tesz. E mlékszem, volt idő, s nem is olyan régen, amikor hihetetlen lelkesedéssel kezdettek hozzá jó pár üzemben a Dolgozz hibátlanul mozgalomhoz. Kár, hogy csak futó kaland volt ez a legtöbb helyen, jóllehet ez is egyféle kollektív névjegytűzés volt a termék mellé. Vajon miért halványult el, miért vált időszakos kampánnyá? Talán belefáradtak a felelősségvállalásba? Emlékszem, arra is, mert huncut dolog a memória, hogy egy-egy üzletben az eladók köpenyére odakerült a név, hogy ezzel is kifejeződjék: a kiszolgálás minőségének felelősségét ez és ez vállalja. Ez is eltűnt. Még a hivatali aktákon is csak olyan jelzések láthatók: ügyintéző K., gépelte M-né. Vagyis 'elbújik a szignó mögé az, akinek á felelősséget vállalnia kell. Nem, a világért sem szeretnék itt egyéneket bántar ni. Hiszen, van kollektív felelősség is, egy elektronikus számítógépnél furcsa lenne, ha rátennék azt a végtelen névsort, mely az alkotókat sorolja fel. De sajnos nem az ilyen evidens esetekben marad tájékozatlan az állampolgár, hiszen itt a cég közli: mi vagyunk a gyártók, miénk az ódium. Van azonban egy sor terület, ahol bizony jó lenne tudni, ki is intézi ügyes-bajos dolgainkat, kinek köszönhetünk örömöt, esetleg bosszúságot. N em szeretnék végletesen messzi következtetésekig jutni, de meggyőződésem, hogy a ránk háruló növekvő kötelmek közül a legsúlyosabb és legfontosabb a felelősség vállalása. Kis és nagy ügyekért egyaránt. Bürget Lajos „Erdőben szegények, de fában gazdagok vagyunk”. Egy erdész mondta ezt pár évvel ezelőtt, s azóta szinte szállóigévé vált a mondás Szabolcs-Szatmár megyében. Az ellentmondásosnak látszó, de találó megállapítás arra céloz, hogy a meglévő faállománnyal jobban, ésszerűbben is gazdálkodhatnánk. A fa igen fontos alapanyag, s megyénk — a hegyvidékeket leszámítva — a jól erdősített megyék közé tartozik. Milyen ütemű a kitermelés, sarjad-e új erdő a kivágott helyén? — kérdezzük a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság illetékeseitől. Nyugdíjban a fejsze Dombrádi Lajos osztályvezető azzal kezdte, hogy a fagazdálkodás régóta tervszerű, de az utóbbi időben különösen reálisak és megalapozottak a tervek. Ebben az ötéves tervben 15 százalékkal több fát vágnak ki, mint az elmúlt ötéves terv során. A kitermelés meggyorsításához az is hozzájárul, hogy a munkát mintegy 98 százalékig gépesítették. Idén vásároltak modern traktorokat, önürítős szállítóeszközöket, év végén nagy teljesítményű fakitermelő kombájnt vásárol a gazdaság, amely nem csak gyorsítja, de könnyíti is a fakitermelést. Figyelmet érdemel, hogy a kitermelt erdők 70 százaléka jól hasznosítható akác, a többi tölgy és nyárfa lesz. A kitermelt fa egy részét megyénkben dolgozzák fel, több száz embernek biztosítanak ezzel munkalehetőséget. Tiszalökön és Vásárosna- ményban találunk jelentős fafeldolgozó üzemet, mindkettőben almásládát is gyártanak. Mivel a ládák igen keresettek, a naményi üzemben újabban három műszakban termelnek. A gazdaság nyírbátori üzemében a lakásépítéshez igen fontos cikket: a parkettát gyártják nagy mennyiségben. A lakosság évente 40 ezer köbméter fát vásárolhat a gazdaságtól, illetve a TÜZÉP-től. Évente 15 ezer köbméter faanyagot szállítunk a szénmezők kitermeléséhez. Jugoszláviában magyar segítséggel most épült egy papírgyár, amely a jövő év közepétől a szabolcs- szatmári erdőkből szerzi be alapanyagának jelentős részét. A szakember szerint a tölgyeket 80, a nyárfákat 40, az akácfákat 30 éves korukban érdemes kitermelni. Az utánpótlásról való gondoskodás állami kötelezettsége is a gazdaságnak. Rendelet írja elő, hogy a kitermelt erdők helyére újat kell telepíteni. A telepítést kismértékben két tényező akadályozza: a kivágott fák tuskó ja és a csemeteellátás esetenkénti zökkenője. A géppel kiszedett tus- kókra a lakosság még ingyen sem tart igényt, a megsemmisítés lehetetlen. Már újítási feladatként is szerepelt a nehéz tuskók hasznosítása, az újítási feladattal azonban eddig senki nem birkózott meg. Mészáros György főelőadó tájékoztatása szerint a cse- metézés a makkterméstől is függ. Ezen az őszön közepes volt a termés és a lakosság mintegy 600 mázsa makkot szedett, amit a gazdaság az átvétel után ki is telepített. A FEFAG jövő tavaszig 470 hektáron végez erdőfelújítási munkát. Már csíráznak a makkok Baktalórántháza, Nyírtura, Nyírbéltek környékén. Akácból többet is Wolf Tibor erdőmérnök az erdőfelügyelőségen. „A felügyelőség nemcsak a vállalat érdekét tartja szem előtt, hanem az állam érdekeit is.” Minden évben úgynevezett keretszámokat ad a gazdaságnak, s a gazdaság erre építi fel éves tervét. A tervet az intézmény kiegészítheti, módosíthatja a jóváhagyás előtt. Egy példa a módosításra: a gazdaság az öm- bölyi erdő egy részét később akarta kitermelni kapacitáshiány és más okok miatt. A felügyelőség közbenjárására időben megkezdték a kitermelést. Az időt hangsúlyozni kell, hiszen két-há- rom éves késés rontja az erdő minőségét. Az akácállományban így is tapasztalható némi értékcsökkenés, mivel a megyének és az országnak szűk a feldolgozó kapacitása. Szabolcs-Szatmár megye a jelenleginél több vágásra érett akácot tudna adni az országnak. Több feldolgozó üzemre, gépekre, és jobb munkaszervezésre van tehát szükség, hogy az írás elején idézett szólás-mondás feledésbe merüljön. Nábrádi Lajos Szedjük a makkot Jk agyszerű asszony a fe- wU leségem — büszkélke- w dett a barátom. — Imádjuk egymást. Sohasem veszekszünk, de még egy hangos szó sem esik köztünk. Nem mondom, régen előfordult, hogy ha későn jöttem haza, vagy ha túl sok pénzt költöttem, vagy ha túlontúl kedves voltam egy nőhöz. De ez ma már a múlt. Host úgy élünk, mint a galambok. Hogy mi történt? önálló lettem. Nem függök a feleségemtől. Számos fontos kérdésben a döntés jogát fenntartottam magamnak. Azt csinálok, amit akarok. Ha akarom, így döntök, ha akarom, úgy. Az én döntésemtől függ. Nagyszerű nő a feleségem. Tegyük fel, el akarok menni egy kedves kartársnővel a moziba munkaidő után. Tegyük fel. Mit csinál ilyenkor egy átlagférj? Hazudik. Azt hazudja, hogy leltár van, benn kell maradnia az üzemben, vagy a hivatalban. A nagyhalászi zsákgyárban szövéshez készíti a lánchengereket Béres Júlia fiatal dolgozó. (Elek Emil felvétele) Aztán az ilyen kiruccanáshoz pénz is kell. Honnan szerez pénzt egy átlagférj? Letagadja a prémiumot, vagy fizetésig kölcsönt kér. Hogy csinálom? Mi a helyzet nálunk? Amióta szabad kezet kaptam, amióta önálló vagyok, 2. A feleségemmel men- jek-e moziba, vagy a kedves kartársnővel? • 3. Lelkemre veszem-e, hogy otthon hagyom azt a szegény asszonyt, mármint a feleségemet, vagy nem veszem a lelkemre? A döntés joga az enyém. Önállóság és önállóan döntök a saját ügyeimben, egyszerűen bejelentem a feleségemnek, hogy: „Drágám, ma este, munkaidő után moziba megyek egy kedves kartársnővel.” S ez a jó, ez a helyes. Nem kérem a feleségem beleegyezését a személyemet érintő ügyekben: nekem, magamnak kell döntenem: 1. Menjek-e moziba, vagy ne menjek? A feleségem leadta nekem. Nálunk nem az asszony dönt, hanem én. Én döntök abban is, hogy: 4. Képes vagyok-e más nőre pénzt költeni, amikor a feleségemnek, mint mondja, nincs egy rongya, amit felvegyen, vagy nem vagyok képes? 5. Merek-e hazajövet a gyerekeim szemébe nézni, vagy nem merek? LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja a legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Kisvárdai Istvánná, a Vörös Október Férfi Ruhagyár nyíregyházi gyáregysége szabóipari szakmunkása, a Petőfi ezüstkoszorús szocialista brigád vezetője, a vállalati igazgatói tanács tagja. — A textiles szakmában hovatovább tűrhetetlenné fajul a helyzet a gyártó és a feldolgozó ipar között. Első osztályú konfekcionált árut csak első osztályú szövetből lehet készíteni. Az utóbbi időben viszont sok a gond a szövetek minőségével. Egy végen belül jelentős színeltérések tapasztalhatók. A kockás szöveteknél a hibás szövés miatt még rosszabb a helyzet. — A szabászatnak, ahol én is dolgozom, a varrodához jó minőségű, pontosan szabott anyagot kell továbbítania. A munkánkban a tűrés legnagyobb mértéke is mindössze három milliméter. A szalagok munkáját a hibás szövés nagyon lelassítja. Ez a munkásnők keresetét is hátrányosan befolyásolja. Ennek közvetve a vásárló is szenvedő alanya lehet, mivel a ruha — különösen a zakó —■ veszíthet esztétikai értékéből. — A nyíregyházi gyáregységben és a vásárosna- ményi telepen 900 dolgozó termel. A nők száma 750. Az éves terv 240 millió forint. Ezeket a számokat a 224 gyermekgondozási szabadságon lévők miatt és az aránylag magas fokú munkaerő-vándorlás miatt említettem. A gyáregység az alacsony kereset és más tényezőkből adódóan állandó létszámhiánnyal küzd. A csoportos teljesítményhez és személyi besoroláshoz kötött órabér nem ösztönzi eléggé a termelést, így az ittmaradást sem. — Kevés a törzsgárdata- gunk. A munkába álló fiatalokat nem tudjuk eléggé magunkhoz kötni. Az utol6. El tudom-e viselni a szegény kis árvák tekintetét, akikkel az apjuk — mármint én —• nem törődik, vagy nem tudom elviselni? Azt csinálok, amit akarok. Szabad kezet kaptam. Ha akarom, így döntök, ha akarom úgy. Ahogy kedvem tartja, ahogy éppen kedvem szottyan, önálló vagyok. Abban is én döntök: 7. Hidegen hagy-e, hogy hazajövet a feleségem kisírt szemmel fogad, vagy nem hagy hidegen? 8. Van-e bőr a képemen, hogy moziba megyek egy idegen nővel, vagy nincs bőr a képemen? 9. Vállalom-e a veszekedést azért, hogy moziba mentem egy kedves kartársnővel, vagy nem vállalom? Ezekben a fontos problémákban teljesen egyedül döntök, anélkül, hogy valaki is beleszólna. Nem kell előzetesen kikérnem a feleségem véleményét, azt csinálok, amit akarok. Hidd el, ez a helyes. A feleségem nagyon okosan felismerte, hogy VÁLASZOL: Kisvárdai Istvánná só két évben 1400 dolgozó lépett be, és csak 600 maradt itt belőlük. Más munkahelyekkel — a közelmúltban belépett új áruházakkal, az egyműszakos foglalkoztatottsággal — csak úgy tudunk verseny- képesek lenni, ha mi is többet nyújtunk a dolgozó nőknek. Többet kell törődnünk a gyermekgondozási segélyen léve kismamákkal. Erre késztet, hogy ebben az évben eddig 86-an mentek el szülésire, és gyesről csak kilencen jöttek vissza hozzánk. Itt elsősorban a gyerekek elhelyezésében léphetnénk előbbre. Azon is tömi kell a fejünket —, hogy ennyi nő esetében mindenképpen szükséges lenne egy egyműszakos kismamaüzem. — Ismerem a nők munkássá válásának minden nehézségét. Én még magánkisiparosnál szabadultam. A gyárban pedig végigmentem minden munkafolyamaton. Részt vettem a mindenkori szakmai és politikai oktatásban. Ezek tapasztalataival állítom, hogy az idősebb munkásnak, a törzsgárdatagok- nak a feladata a következő generáció nevelése. Társadalmi szerveinknek és a gazdasági vezetésnek jobban oda kell figyelni a fiatal szak- és segédmunkások fejlődésére, munkássá válására. — Szakmánkból adódik, hogy mi csak hajtjuk a gépeket. Nem jó az, ha már akkor javítják, amikor törés, szakadás, vagy egyéb meghibásodás állt be. Ha érvényt szereznénk a tervszerű megelőző karbantartás elvének, akkor is gyorsabban jutnánk előbbre. önállóságra vágyom, és azóta sok kérdésben önállóan döntök: 10. Vállalom-e a pofonokat a feleségemtől a moziért, vagy nem vállalom? 11. Megéri-e nekem az a nő, hogy a feleségem kikaparja a szememet, vagy nem éri meg? 12. Megéri-e az a mozi, hogy a feleségem elhagy, vagy nem éri meg? Ezekre a kérdésekre kell felelnem, ezekben a fontos ügyekben kell döntenem. A feleségem nem szól bele, rám bízza: azt csinálok, amit akarok. Nem függök tőle. S ez nagyon jó, mondhatnám azt is, hogy felemelő érzés. Hogy voltam-e már moziban egy kedves kartársnővel munkaidő után? Nem voltam. Mióta önálló lettem, annyi fontos kérdésben kell önállóan döntenem, hogy egyszerűen nem futja az időmből ilyen marhaságokra ... Mikes György
