Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-20 / 275. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 20. párbeszéd ■PVHhét első három nap- wján nemcsak a szovjet a jugoszláv közvélemény, de az egész világ figyelme Belgrad felé fordult. Sajátos persze az is, hogy azok az orgánumok, melyek a szocialista országok közötti viszony, s elsősorban a szovjet—jugoszláv viszony megromlására spekuláltak, már jó előre a Brezsnyev-látogatás elmaradását jósolták, s a Jugoszlávia jövőjéről szőtt rossz ízű spekulációk, a Szovjetuniónak a balkáni szocialista ország ellen szőtt mondvacsinált terveit „szellőztették”. Ezeket a rossz indulatú koholmányokat cáfolta maga a mostani sikeres látogatás, de kitért rá a pohárköszöntő is, melyet belgrádi tartózkodása első napján mondott Leonyid Brezsnyev: „...e mesék kiagyalói olyan védtelen Piroskának akarják feltüntetni Jugoszláviát, amelyet szétté- péssel fenyeget az erős és gonosz farkas, az agresszív Szovjetunió.” A hamisítások és a két szocialista ország jó viszonyának megrontására törekvők állításainak cáfolatául szolgál a két párt és a két állam közötti kapcsolatok sokoldalú, dinamikus, felfelé ívelő fejlődése. E viszonyt jellemezve mondotta Tito elnök: „Szocialista országaink között már évek óta sikeresen fejlődik a sokoldalú és gyümölcsöző együttműködés gazdasági, politikai, tudományos és egyéb területeken. Ehhez jelentősen hozzájárult a JKSZ és az SZKP, fejlesztve az együttműködést és az alkotó, nyílt vitát az időszerű kérdésekről.” Ez az alkotó és nyílt légkör jellemezte a mostani tárgyalásokat is. Amint azt a küldöttségek vezetői hangoztatták: a korrektségen, kölcsönös előnyökön nyugvó kapcsolatok, a megbecsülés, az egyenjogúság, a szuverenitás és a szocialista építés választott útjának tiszteletben tartása határozza meg a két állam, a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek viszonyát. A két államot, a két pártot érintő kérdések mellett természetesen megtárgyalták a nemzetközi élet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom számos fontos problémáit is. Közismert, a Szovjetunió a Varsói Szerződés szervezetének legjelentősebb hatalma. Jugoszlávia nem tagja a szocialista védelmi és politikai közösségnek, s az el nem kötelezett országok nagy csoportjában játszik vezető szerepet. E mozgalom tevékenységének pozitív oldalát elismerte és méltatta az SZKP főtitkára is a belgrádi tárgyalásokon. A szerdán aláírt záróközleményből kitűnik: a két párt és a két állam vezetői minden olyan alapvető fontos kérdésben azonos álláspontot foglalnak el, amely jelenleg világunkban megoldásra vár. Vonatkozik ez az európai biztonság kérdéseire csakúgy, mint a közel-keleti válságra. Nem kevésbé fontosak azok a megállapítások, amelyek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomra vonatkoznak a közös közleményben. Az aláírók ismételten hitet tettek a kommunista pártok és a haladó erők sokoldalú, internacionalista együttműködése, a munkásosztály ideológiája, a marxizmus-leninizmus mellett, s méltóképpen értékelték a berlini konferencia jelentőségét is. A magas szintű jugoszláv —szovjet eszmecsere dokumentumai, a Leonyid Brezsnyev iránt tanúsított tisztelet és megbecsülés jelei a két ország kapcsolatainak további javulását, az együttműködés és a népek közötti bizalom és barátság lehetőségeit bizonyítják. Magyar felszólalások az ENSZ-ben I A magyar ENSZ-küldöttség — mint a múltban — továbbra is melegen támogatja a leszerelési világkonferencia összehívását, mint a leszerelési kérdések megvitatásának legátfogóbb formáját — jelentette ki az ENSZ-közgyű- lés politikai bizottságának ülésén elhangzott felszólalásában Hollai Imre nagykövet. Az MNK állandó ENSZ- képviselője rámutatott: az ENSZ-tagállamok túlnyomó többsége támogatja a világértekezlet megtartását. Ez érthető — mondotta —, hiszen a konferencia egyetemes fórum lenne, amelyen valamennyi állam — akár tagja az ENSZ-nek akár nem — egyenlő jogokkal vehetne részt. Véleményünk szerint ugyanakkor a jelenlegi nemzetközi politikai légkör lehetővé is teszi, hogy a leszereÍ lési kérdésekkel úgy foglalkozzunk a világkonferencián, hogy az előnyös legyen valamennyi nép számára. A magyar küldöttség megértéssel fogadja azokat a javaslatokat is, amelyeknek célja, hogy elmozdítsák az ügyet a leszerelési világkonferencia összehívását ellenzők által teremtett holtpontról. Ezzel kapcsolatban jelentkezett egy leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ENSZ- közgyűlés összehívásának gondolata. A rendkívüli ülésszakkal való egyetértésünk nem jelenti, hogy ezt az egyetlen lehetőségnek tekintjük. Ellenkezőleg: hasznos lépcsőfokot jelenthet a leszerelési világkonferencia felé vezető úton de nem helyettesítheti azt — jelentette ki Hollai Imre nagykövet. A közgyűlés plenáris ülésén folyó palesztin vitában is elhangzott a magyar állásfoglalás. Hollai Imre nagykövet emlékeztetett arra, hogy Magyarország mindig támogatta a palesztin népnek a saját állama megteremtésére irányuló jogos követelését. „Szükségesnek tartjuk, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezet a többi féllel egyenlő jogokkal vegyen részt a Közel-Kelettel kapcsolatos valamennyi tanácskozáson.” A chilei állapotokról, az emberi jogok megsértéséről tárgyaló 3. sz. bizottságban felszólalt dr. Kőmives Imre nagykövet a magyar küldöttség tagja. Megállapította: az elkészült munkabizottsági jelentés hatalmas tömegű adattal és helytálló ténnyel bizonyítja, hogy a chilei katonai junta a világközvélemény tiltakozása, az ENSZ és más nemzetközi fórumok elítélő határozatai ellenére változatlanul súlyosan megsérti az emberi és alapvető szabadságjogokat. A magyar nép és kormánya segítő együttérzéssel és aktív támogatással kíséri figyelemmel a chilei nép hősies harcát, Magyarország egyike azoknak az államoknak, amelyek otthont adtak a hazájukból elűzött chilei állampolgároknak. A TASZSZ cikke Román-szovjet kapcsolatok Nap mint nap érkeznek hírek a román nép munkasikereiről, amelyeket az egyes vállalatok és egész iparágak érnek el a Román Szocialista Köztársaság népgazdaságának fejlesztésében — írja a TASZSZ kommentátora. Ennek a fejlődésnek fontos eleme és erős mozgatója az a szoros gazdasági és tudományos-technikai együttműködés, amely Romániát a szocialista országokhoz, mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűzi. Ennek illusztrálására elég annyit megjegyezni, hogy a Románia külkereskedelmi forgalmának felét a KGST- országokkal bonyolítja le és hogy ez a forgalom 1970 óta megduplázódott. A tervmutatókból ítélve ez a volumen 1980-ra újból megkétszereződik. De még ennél is fontosabbak azok a változások, amelyek az árucsere szerke-1 zetében mennek végbe. Ezek Az Etióp Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanács csütörtökön nyilatkozatot tett közzé. Etiópia, amely az élet minden területén a gyökeres forradalmi átalakulás útjára lépett, végső célul egy új társadalom felépítését tűzte ki, amely az egyenlőségen, az igazságosságon alapul, s ahol a hatalom a munkásosztály pártja által vezetett Népi Forradalmi Front kezében összpontosul. Az ideiglenes katonai kormányzótanács mindent megtesz azért, hogy megteremtse a haladó erők egységét és létrehozza a munkásosztály pártját — hangsúlyozza az etióp kormány nyilatkozata. A dokumentum a továbbiakban rámutat, hogy a nemzeti demokratikus forradalom programjának megvalósítását Etiópiában akadályozzák a volt feudális földA Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának és a kubai forradalmi kormánynak a megbízásából Severo Aguirre del Cristo, a Kubai KP KB tagja, Kuba moszkvai nagykövete pénteken Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának átnyújtotta a „XX. évforduló” emlékérmet, amelyet a Moncada-lak- tanya ellen intézett és a kubai forradalom nyitányát jea változások arról tanúskod1 nak, hogy a Román Szocialista Köztársaság és a KGST többi tagországának gazdasági kapcsolatai új, minőségi-, leg magasabb szintű együttműködésen alapulnak. A kölcsönös áruszállításokban ma már 15 százalékot képviselnek a szakosodásban és kooperációban előállított termékek, amelyek egyrészt a KGST komplex programjának keretében, másrészt kétoldalú megállapodások alapján készülnek. Az 1976—80-as időszakra Románia máris további húsz új ilyen megállapodást kötött. A gazdasági eredmények mögött a román nép önfeláldozó munkája, az ország vezetőinek és egész társadalmának, a Román Kommunista Pártnak a szocialista országokkal, főleg a Szovjetunióval való szoros együttműködése áll. birtokosok, az imperializmus erői és a velük szorosan együttműködő anarchista elemek, amelyek megpróbálják megakadályozni a radikális politikai, gazdasági és társadalmi reformok megvalósítását. A fegyveres terror és a gazdasági szabotázs eszközével élnek, rágalomhadjáratot viselnek a kormány ellen, diverzáns cselekményeket hajtanak végre. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a reakció semmilyen próbálkozásai sem téríthetik el az új Etiópiát az általa választott útról és a múltban elnyomott dolgozó néptömegek visszavernek minden ellenforradalmi támadást. A nyilatkozat végül hírül adja, hogy az etióp forradalom ellen elkövetett véres bűncselekmények miatt egy különleges bíróság ítélete alapján 27 ellenforradalmárt kivégeztek. lentő támadás 20. évfordulójára alapítottak. Ilyen emlékérmet nyújtottak át az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjainak és póttagjainak, valamint a KB titkárainak is. Az SZKP vezetői őszinte köszönetüket fejezték ki a Kubai Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának és a kubai forradalmi kormánynak a magas kitüntetésért. NHT0parlament Több határozatot fogadott el csütörtökön a Virginia állambeli Williamsburgban ülésező NATO-parlament. A nyugati katonai szövetség 15 tagállamának parlamenti küldöttjeiből álló testület kifejezte óhaját, hogy „szabad és általános választások” megtartása után Spanyolország küldjön parlamenti megfigyelőt a NATO- parlament jövő évi ülésére. Megfigyelők rámutatnak, hogy a határozat Spanyolország teljes NATO-tagságá- nak útját egyengeti. A 200 küldött határozát- ban ítélte el a Dél-Afrikai Köztársaságot Namíbia megszállásáért és az apartheid rendszernek a területre történő kiterjesztéséért. Felszólították a NATO-tagálla- mok kormányait, hogy „segítsék elő és bátorítsák” a többségi uralom békés megvalósítását Zimbabwében és Namíbiában. Szeberényi Lehel «4 fém REGÉNY 76. Maigret odakapta fejét, de a sűrű hozottól mit se látott. Ekkor a kis ember csörtetett ki onnan. Hadonászott az ásójával. — Gyorsan, gyorsan!... Megvan, az istenit neki! Maigret zsebre csapta a pipáját, s szaladt a kis ember után. A helyet már tolongva körülállták. — Táguljunk! Táguljunk!... A kis ember furakodva vágott utat Maigret-nek. S Maigret ismételt csalódása jeléül újra kikotorta zsebéből a pipát. De most nem fenyegette meg vele Sandít. Mert, noíha nem várta hulla az embergyűrű közepén, de amit találtak, az lekötötte figyelmét Az emberek éppen egy termetes kőlap odébbmozdítá- sával voltak elfoglalva, mely kőlap akkor már csak félig takart egy rejtélyes nyílást. S e nyílás különösen azért volt rejtélyes, mert kar vastagságú vasfonatokból kovácsolt rácsozat zárta el. A vas- fonatokat rücskösre és vörhe- nyes színűre marta az idő. — Ez nem ma készült — Etióp kormánynyilatkozat Kubai emlékérem a szovjet pártvezetőknek Vlagyivosztok után Vlagyimir Brodeckij, az APN szovjet sajtóügynökség kommentátora írja: A Szovjetunió és az Egyesült Államok két évvel ezelőtt aláírt vlagyivosztoki megállapodása volt az utolsó konkrét fejlemény a hadászati támadó fegyverrendszerék korlátozásában. Sajnálatos, hogy az elmúlt két évben semmilyen látható haladás nem történt a szovjet—amerikai kapcsolatok e gyökeres kérdésének megoldásában. Mik az okai ennek? A kérdésre válaszolva emlékeztetni szeretnék arra a reagálásra, amelyet világszerte kiváltott a vlagyivosztoki megállapodás és azokra az eseményekre, amelyek ezt követték. Mint ismeretes, a világ békeszerető és reálisan gondolkodó erői forrón helyeselték és támogatták a megállapodást, és azt az enyhülés irányában tett gyakorlati lépésnek tekintették. E folyamat ellenzői haladéktalanul sietnek emlegetni a megállapodás „fogyatékosságait”. Bírálattal illették mind a szovjet, mind az amerikai felet. A „magas plafonokkal” való ijesztgetést felváltották a Nyugaton „Backfire”-nek nevezett szovjet bombázó hadászati lehetőségeiről szóló meddő találgatások. Ezt követően fogadták el az Egyesült Államok rekord katonai költségvetését. Más szavakkal az amerikai fél olyan autóversenyzőre emlékeztetett, aki a vlagyivosztoki megállapodás „biztonsági övét” magára öltve nem csökkentette a fegyverkezés ütemét, hogy így valamiféle egyoldalú előnyökre tehessen szert. Szó sincs arról, hogy a jelenlegi szilárdnak nem mondható helyzetben bármelyik fél is fel akarná áldozni saját védelmi képességét. Különbséget kell azonban tenni a védelemhez való törvényes jog és a katonai erőnek a béke egyetlen biztosítékaként történő beállítása között. Ez a hidegháború időszakára jellemző felfogás a világot olyan potenciális csatamezőként tünteti fel, amelyen két ellenséges tábor áll szemben egymással és ezek bármely pillanatban készek az összecsapásra. Hogy mivel fenyeget ez a felfogás, mindenki előtt jól ismert. A termonukleáris világkatasztrófák veszélyével fenyegetnek azok a próbálkozások is, hogy a távoli, vagy közeli jövőben bármelyik fél is egyoldalú előnyökre tegyen szert. Hiszen csak szüntelen fegyverkezési hajszához vezethet „a viszonylag biztonságos” első csapás mérésének elmélete, akár az első csapás megtételével való kacérkodással, akár a másik fél csapásától való örökös rettegéssel. Az újabb és újabb fegyverrendszerek létrehozása azonban nem szavatolhatja egyik fél biztonságát sem, hiszen a fegyverkezésben már eddig elért „sikerek” tökéletesen elegendő „megbízható” bombát és szállítóeszközt eredményeztek. Ebben a vonatkozásban .nehéz túlbecsülni a vlagyivosztoki megállapodás értelmét és jelentőségét. Szakemberek még számítják (mint ez a SALT—1 esetében is történt), hogy hány milliárd megtakarítást eredményezett e megállapodás a két fél számára. Még fontosabb az az ösztönzés,' amelyet a vlagyivosztoki találkozó a SALT—2 megállapodás számára adott. Ez az ösztönzés reméljük minden késlekedés ellenére meghozza gyümölcsét. A vlagyivosztoki megállapodás megvalósulásának lehetőségeiről szólva, hinni szeretnénk, hogy az új amerikai adminisztráció négyéves megbízatása határozottabb lépéseket tesz lehetővé a szovjet—amerikai kapcsolatok legfontosabb kérdésének megoldásához. Ez távolról sem jelenti azt, a mi szempontunkból, hogy a SALT—2 megállapodás végleges kidolgozásával a következő adminisztráció hivatalba lépéséig kellene várni. Hiszen minden nap elvesztése nagyon sokat jelent mindkét fél számára. A kölcsönös biztonságot új megbízhatóbb biztosítékokkal kell szavatolni, meg kell szilárdítani azt az irányvonalat, hogy a vitás kérdéseket békés úton rendezzék. Törekedni kell a kölcsönös érdeklődésre számot tartó egyéb kérdések egész köréről sikeresebb és gyorsabb tárgyalásokra a világhelyzet általános megjavítására. A szovjet fél nem egyszer az amerikai fél tudomására hozta szempontjait a SALT—2 tárgyalások során és konstruktív módon új javaslatokat terjesztett elő, amelyek a két fél egyenlő biztonsága megőrzésének elvén alapulnak. A Szovjetuniónak ma is ugyanez a felfogása. jegyezte meg a segédmester. — Persze, hogy nem! — kiabált Sandi, csaknem olyan vörösre hevüLten az izgalomtól. mint amily vörös volt az öreg vas. — A törökök csinálták! Maigret letelepedett egy zuzmóágyra, nézte a munkát, a kövek álcájából, a ránőtt laza gyeptakaróból mind teljesebben kibontakozó rácsot, mögötte az üreg titokhomályát. figyelt a bepotyogó törmelék messzeségbe vesző hangjára. Még a pipája is gondolkozott. Nem érdekelte más, mint ami végett elindult: kideríteni, felgöngyölíteni a lehető legcélravezetőbben a bűntettet, és aligha pusztán a gyarló kíváncsiság tartotta fogva a nagy nyomozót a különös üregnél, odázva dolgát. Maigret gondolkozott. Cserepeket rakott össze mindenféle hallomásaiból, s a nagy nyomozók ösztönével összefüggéseket sejtett. Fogalma se volt, miért kell elidőznie a mellékvágánynál. Egyet azonban tudott, s ez a szakma parancsa: senki és semmi sem oly ártatlan, hogy gyanús ne lehetne. Jelentéktelen apróságok néha a megfejtés kulcsát rejthetik. No éppen nem „jelentéktelen apróság”, amit találtak, közét az ügyhöz azonban aligha lehetett volna rációval kimutatni. Az ösztön, a szimat vetett itt cémaláncon horgonyt pusztán, az elemi logikának is képtelenül és nevetségesen. Aligha lehetett elképzelni, hogy hullát rejtettek el a rács mögé. Közein ököl, ha befért, nyitni meg ki tudja, mikor nyitották, a messzi időkben. Még a ráomlott kövek is összenőttek már. közeik begyapjasodtak az odatelepített humuszon. Ä kő- és gyeptakaróból épp csak kikandikált a vas. a rács két- három sötét szeme. A kövek alján is, amikor elmozdították. nedves földréteg volt, puhatestűek nyüzsögtek benne. Sandi tábori ásója mohó fürgeséggel működött a „török”' vasrács kiszabadításánál. Maigret merőn nézte, és intenzíven pöfékelt. Ekkor árnyék borult a pipára. onnan lecsúszott a nyomozó csizmájára. Maigret felnézett. s egy kordnadrágot látott. Furcsállta. hogy inog- binog a nadrág finoman rezeg, mintha szellőben száradna valamely kötélen, noha teljes szélcsend volt. A nadrág mögött más nadrágok is gyülekeztek, szintén kordanyagból. Valamennyien emberek voltak, a legelsőben személyesen Králik Franyó. — Van valami? — kérdezte Maigret. Franyó képe barázdáltabb és cserzettebb volt annál, semhogy színváltozásait érzékelni lehetett volna Pedig alighanem elpirult most. míg elébb sárga volt inkább, kifogyván a vér az arc medreiből. Pislogása jobban árulkodott. Esett ebből mindenfele, leginkább a kis ember ásójára, éppen csak Maigretnek nem jutott belőle. (Folytatjuk)
