Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-20 / 275. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 20. Forgácsok Ennek a történetnek minden szereplője megtette a maga hosszú útját. Látszólag egyszerű volt az ügy, de kiderült: mégsem mindennapi. Kudarc kudarcot követett — egészen mostanáig.__________________________________ Iskola a téeszbcn Hosszú az út az évnyitóig számoltam azzal, hogy pszichológusnak is kell lennem. Ezt lélektanilag hibáztuk el. Senki nem ment el, mert plusz fáradtságnak, vagy kényelmetlennek találták, vagy szégyellték. Újra kudarcot vallottunk. Pedig több, mint egy fél évet töltöttem el vele. Viszi a hírt a gyermek A legutolsóból okulva született meg a kihelyezett tagozat gondolata. Most már sajnálják, hogy ez előbb nem jutott eszükbe. Bár tavaly megvalósult volna. De akkor még a pedagógusok is a másik forma mellett voltak. Vass Piroska, a 14-es iskola igazgatója a pedagógusok véleményét összegezve úgy véli, szerencsésebb, ha az egyébként is elfoglalt tanárok az iskolai tantermekben oktatnak, ahol kéznél van minden szemléltetőeszköz. — Mi már tavaly felkészültünk — mondja az igazgatónő — hiába. Idén inkább mi engedünk. Ha a tsz azt kívánja, mi járjunk oda, szívesen tesszük. Még azzal is segítettünk, hogy a szülőket a gyermekek ellenőrző könyvein keresztül értesítettük. Idézzünk még egyszer a párttitkár véleményéből: — Semmilyen feladat nem adott még ennyi munkát. Érvek nélkül agitálni... Nem ígérhettem magasabb fizetést, se jobb beosztást. Csak azt, hogy nagyobb lesz az értékük. Mennyibe kerül egy ilyen tsz-iskola, mit várnak tőle, s miért érdekük finanszírozni? — kérdeztük Ács Zoltánt, a tsz elnökét. — Eddig 15 ezer forintot számoltunk össze, ami nem egy nagy összeg, ha arra gondolunk, hogy szociális-kultu- rális-sport alapunkból minden dolgozóra átlagosan 600 forint jut. Ennek egy része segélyezés, a többit kirándulásra, 10 színházbérletre, szakkönyvekre, üdülési hozzájárulásra és sportfelszerelésre költjük. Ennyi pénz jobb helyen nem is lehetne. Rövid szünet után még hozzáteszi. Kár, hogy nem divat — Itt, a város peremén, fel sem vehetjük a versenyt az ipari üzemek munkakörülményeivel. Tehát mindent meg kell tennünk, ha képzettebb, érdeklődőbb és aktívabb dolgozókra van szükségünk. Kár, hogy nem divat az ilyen iskola. Már tudjuk, miért húzódoznak tőle, a szövetkezetek. Mi a jövőre gondolunk, s úgy döntöttünk, nekünk megéri. Tizennégy tsz-tag jelentkezett a 7. és 8. osztályba. Ho- zájuk csatlakoznak a 14-es iskolába beiratkozok. Gyeb- rószki István, 36 éves tsz- traktoros szól a nevükben. — Mint a két puszta ujjam, úgy kezdtük az életet a feleségemmel. Előbb az anyagiak, aztán a gyerekek. A császárszállási Nyíritanyáról hosszú az út a városi iskoláig. Eddig nemigen értem rá. Ez a kihelyezett tagozat végre egy jó megoldás. Ki tudja, meddig bírom még a traktoron? Talán még szakmát is tanulhatok... Hosszú utak. Az elnök számolt, tervezett, a párttitkár agitált. Más módon, de ezt a hosszú utat járta be a traktoros és a pedagógus is. Az utak most találkoztak. Néhány nap múlva évnyitó lesz a nyíregyházi Dózsa Tsz iskolájának 7. osztályában. Baraksó Erzsébet A Dózsa Tsz-ben vagyunk, kívül a városon. A tsz dolgozói — bár nyíregyházinak számítanak — szórt tanyavilágban élnek, ami inkább hasonlít falusi, mint városi településre. Jó kilométernyire innen a déli ipartelep nagyüzemei kínálják a gyári munka bőséges választékát. A tsz szakmunkás-utánpótlása tehát nehezebb, mint bármely községi szövetkezeté. Szakma és iskola nélkül? Mitől lesz város a város? Ha egy sor föltétel összejön, s elérkezik a kellő pillanat, egy nagyközség megkapja a városi rangot. De vajon elég-e ez? Amikor Mátészalkán a körkérdés mondata elhangzott, senki nem akadt, aki ezzel elégedett lett Alakuló városközpont Lebontott, ósdi helyén születik az új. (Elek Emil (elvételei) Snrllíifi Állunk a sorban, a pénztárosnő megűUlUdlli állás nélkül veri a gépet, lassan jutunk előbbre. Idős asszony emeli fel a kosarát, amely ebben a pillanatban félrebillen, lezúdul az áru a kőre. Törött tojások, kiszakadt cukroszacskó, folyik a cseresznyebefőtt leve. „Jaj, istenem, most mi lesz? Mitévő leszek most?” Sír az idős asszony, s mondja, az a kevés kis nyugdíj... A pénztárosnő vigasztalja: „Tessék megnyugodni, nincs semmi baj, emberek vagyunk, majd jön a főnök kartárs, segít ő a nénin.” Mögöttem egy élces férfihang: „Minek jön az ilyen szerencsétlen vásárolni? Ellopja az időt, közben már megy a meccs a tévében.” a. s. volna. Ám lássuk, miként vélekednek az ott lakók. Csüllögh Mihályné, raktáros így vélekedik: — Sok minden épül, s ez már városias képet nyújt. De kellenek jó vezetők, akik tudják tervezni a jövőt, és ami szintén ilyen fontos: kellenek jó lakók, akik már ma felismerik, mi miért történik. — Az itt élők magatartásától függ minden — válaszol Megyer Árpád, a TITÁSZ munkása. Sok kulturális létesítmény, lehetőség szükséges, melyek mind alakítják az embereket, hogy tudjanak és akarjanak is élni azzal, ami születik. A kórház igazgatója, dr. Csiszár Gusztáv: — Körforgásban születik a város. Nem attól lesz azzá, hogy emeletes házak épülnek, hogy parkok alakulnak, hogy művelődési intézmények készülnek el, utcák nyílnak. A változás akkor következik be, amikor 8-10 év elteltével ezek már úgy hatnak az emberre, hogy él is az alkalommal. És ekkor, a megformált tudat formálja ismét a várost, hoz létre olyan dolgokat, melyek már a magasabb igényből születtek. így születik a városi embertípus, amely még emberibb várost alkot. Farkas József múzeumvezető: — az iskolában úgy tanítják, hogy a középkori város olyan település, melyet fal vesz körül, kapuja van négy égtáj felé, és belül összpontosulnak a szellemi erők, a céhek, s aki oda bemegy, megtalálja azt, ami igényeit szolgálja. Átvitt értelemben: a mai várost körülveszi az ipar, s ezen a falon belül összegződik a szellemi erő, s minden, ami az embert kell, hogy szolgálja. Megfelelni a várakozásnak Üzletsor, mely szolgálja az embert. — Hadd egészítsem ezt ki azzal, hogy a ma városába begyülnek az erők, s ugyanakkor kisugárzanak a korszerű gondolatok, életünket gazdagító dolgok — mondja dr. Varga Miklós, a városi tanács titkára. Az itt élők érezFelmérést készítettek. Ebből kiderül, hogy a szövetkezet 210 dolgozója közül 134 rendelkezik általános iskolai bizonyítvánnyal. Mindössze 31 szakmunkásuk van, s ösz- szesen 16 tanfolyamot végzett betanított munkásuk. Ebben az ötéves időszakban szükségük lenne még 30 szakmunkásra, erdőműveléshez, zöldségtermesztéshez, illetve a gépekhez növénytermesztő gépésznek és szakképzett traktorosnak. Jelenleg nincs egyetlen szakmunkástanulójuk sem. Képes János, a szövetkezet párttitkára nemcsak emiatt vállalkozott az iskola szervezésére. — Nem vagyok lágyszívű ember, mégis úgy volt, ahogy mondom: megsajnáltam azokat az embereket. Szakma nélkül, iskola nélkül mi lesz velük később? Hogy alkalmazkodnak majd a korszerű technológiákhoz? Legalább a fiatalabbjának kéne valami szakmát adni, amíg nem késő. Ezek után foglalta össze az „iskola” eddigi történetét. — Egy határt kellett vonnunk: 45 év. Először az önálló tanulásra próbáltuk rábeszélni a dolgozókat. Nem ment. Utána üzemekkel próbáltunk egyezkedni: HAFE, papírgyár — ez sem sikerült. Tavaly újra kezdtük. Szinte már minden készen állt, a 14-es, kisteleki-újkerti iskola tanárai segítettek. De nem zék valóban itthon magukat, az idejövök se csalódjanak, legyen vonzerő és példa a város. Ma Mátészalkán 16 ezer 300 ember él, és ehhez jön nappal még 6-7 ezer ott dolgozó. A település, amely egykor község volt, még nem nevelte ki az igazi városlakót, s a városba most beköltözők sokasága, a munkába bejárók hordozzák a falusi életforma megannyi szokását. Nem véletlen, hogy a lakóházak gyűlésein örökös vita az együttélés. Szinte állandó gond, hogy modem felszerelések funkciójuk ellenében használtatnak. Nagy számú embert ér traumaként a hirtelen megváltozott élet, és ezért Siófok után Mátészalka az országban az a város, ahoi a relatív bűnözési szám a legmagasabb. Az urbanizáció okozta megrázkódtatást sokan a szesszel telerálják, ami zavaró tényező a fejlődés időszakában. Hogy megszülessen a városlakó... Ha az ember a város mostani terveit nézi, örömmel állapíthatja meg: a fejlődés IIivP«7Í(i Az új városnegyed ABC-áruházát C1TC371U. nemrég bezárták, hogy elvégezzék a szokásos festést, nagytakarítást. Sokan jósolgatni kezdtek: „Karácsonyig így marad, ahogy a tatarozókat ismerjük...” öt nap után azonban újra megnyílt az áruház. Nemcsak szebbé tették, hanem a vevők korábbi kívánsága szerint át is alakították. Azóta több az élelmiszer, s ahol eddig presszósarok volt, „bélelt” feketékkel, ott most már henteslegény méri a tőkehúst. A nyitás óta gyorsabb és udvariasabb a kiszolgálás. Hanem ez a kis átalakítás azzal járt, hogy az eddigi „Bejárat” lett a „Kijárat” és fordítva. Itt méltatlankodott a minap az örökké elégedetlen vásárló: „Tisztára megzavarodik itt az ember.” Dühe még a pultnál is tartott — negyedóráig válogatott a rövid karajban. I olnfórs A főbérlő kiszáll kocsijából, sietne LiaHUlala. emeleti háromszobás lakásába, de az első fordulónál meg kell állnia. Markos legények bútorokat cipelnek, vigyázva, nehogy leverjék a falat. Közben a főbérlő szomszédja is megérkezik, s lépésről lépésre halad a bútorcipelők után. Üj lakótárs? — kérdezi szomszédját a főbérlő. — Ügy tudom, egy fiatal házaspár jön albérletbe havi ezerért a negyedikre — válaszol a szomszéd. — Rémes, hogy milyen emberek vannak, — súgja a főbérlő. — Akinek ilyen szép bú-' torra telik, miért nem vesz magának egy öröklakást? S miközben a főbérlő bemenne az államtól kapott háromszobás lakásába, még odaszól a szomszédnak: — Felelőtlen, kényelmes emberek ... „Körforgásban születik...“ üteme változatlanul gyors. Ipart vár 20 hektár közművesített terület; modern út szeli át a vámost; bontják a régi boltokat, már kijelölték az új bérházsor helyét; gondosan alakítják a városközpontokat, s külön esztétikai célt szolgáló térdíszek, szobrok kerülnek felállításra. Maketten már áll az új művelődési ház, tudják, hol lesz a város közigazgatási központja. A város vezetői legfőbb céljuknak azt tekintik, hogy olyan hatóerőt hozzanak létre, amely a várossal egyidő- ben építi az embert, alakítja az igazi városlakót. Befejezésül ismét a TI- TÁSZ-munkás egy gondolata, ami akár recept is lehet, de ha az nem, mindenben az új városi ember okos véleménye: — Modern ipar kell, ahol a munkás is kénytelen korszerűvé válni. Az ipar megtermeli az anyagi hátteret, s kialakítja az igényes emberek sokaságát. Aki munkájában igényes, az képes lesz arra, hogy lakóhelyét is formálja. Bürget Lajos Az országos statisztikái tanúsága szerint az Alföld legdinamikusabban fejlődő városa Mátészalka. Adatok sokaságával támasztja alá a felmérés, hogy pár év alatt, bármely nagyságrendű településsel összevetve, itt mutatható ki a leggyorsabb urbanizációs ráta. Kérdések az urbanizációról
