Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-19 / 274. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 19. HOZZÁSZÓLÁS Intézkedések a nyíregyházi közlekedés javítására AZ ÁFÉSZEK KONGRESSZUSA UTÁN Továbbra is fő feladat az ellátás javítása Beszélgetés Kállai Sándor MESZÖV-elnölcIcel Az autóbuszközlekedés Nyíregyháza egyik nagy gondja: csúcsidőben már alig képes lebonyolítani a forgalmat. Olvasóinktól minden héten több levél érkezik, amelyekben a helyi közlekedés hiányosságait teszik szóvá. Többségük néhány visszatérő téma köré csoportosul, ezért felkértük Erőss Károlyt, az 5. sz. Volán igazgatóját, hogy foglalja össze a nyíregyházi tömegközlekedés javítása érdekében tett intézkedéseiket, terveiket. A gondokat is felsoroló leveléből idézünk: November 15—17. között tartották meg Budapesten az általános és fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusát. A tanácskozáson megyénket 50 küldött képviselte. A kongresszus munkájáról, a további feladatokról beszélgettünk Kállai Sándorral, a MÉSZÖV elnökével. — Tapasztalatokban gazdag, előre mutató volt munkakongresszusunk, melynek vitájában, mi szabolcsiak is részt vettünk. A nőpolitikái határozat végrehajtásáról Pá- lur Tivadarné, a szövetkeze- zetek kultúr- és tömegsporttevékenységéről Tóth Zsuzsa, a takarékszövetkezetek kisgazdaságokat segítő termelési kölcsöneiről Kiss Sándorné adott számot. Diczkó József a lakásépítő és fenntartó szövetkezet gondjairól beszélt. — A vita lényege a feladatok konkrét meghatározásában foglalható össze. Világosan megfogalmazódott: kereskedelmi egységeinknek továbbra is fő feladata a korszerű alapellátás, azon belül is a falvak, a munkáslakta települések ellátása. Természetesen figyelembe kell vennünk a meglévő üzlethálózat korszerűsítését, új üzletek „Kedves fiúk és lányok! Az iskolai diákparlamenten felvetődött, hogy jó lenne, ha az iskolarádió a szünetekben nemcsak zenét sugározna. A mai naptól megkezdődik az iskolarádió rendszeres adása. Hetente kétszer, kedden és pénteken a nagyszünetben jelentkezünk.” Forgott a magnószalag, mosolygós tekintettel figyelték a lányok. A vencsellőí gimnázium II. a. osztályának tanulói mind a heten — köztük ült osztályfőnökük, Gönczi Mária is. A bevezető után színes hírek következtek a „premierműsorban” — érdekességek a nagyvilágból. Igaz, nem sok köze volt egyiknek sem az iskolához —, ám a fő cél az volt az első adásnál: minél több gimnazista figyeljen föl az új kezdeményezésre, ne menjenek ki az osztályteremből a nagyszünetben, amikor megszólal az iskolarádió szignálja. Ezért kezdték különféle „cifra hírekkel”. Szerkesztő diákok A további tervek azonban mást is ígérnek. A november 19-i, pénteki bemutatkozás előtt már elkészült a következő műsor is: zenei vetélkedő. Egy-egy zenemű részletét játsszák be a hangszórókba, s ki kell találni (majd egy cédulán bedobni a levelesládába) a szerző nevét, a címet. Több ehhez hasonló elképzelést is dédelgetnék a szerkesztők. — Szeretnénk a zenei vetélkedők mintájára irodalmi versengést is tartani, valamint politikai vetélkedőket. Ezek biztosan sok diákot megmozgatnak majd — nemcsak a könyvnyeremények, hanem főleg a vetélkedés lehetősége miatt — mondta Gönczi Mária tanárnő. — Az én osztályom vállalt „védnökséget” az iskolarádió fölött, de ez nem jenyitásSt. A helyi árualapok növelése érdekében is többet kell tennünk. Szorgalmazni kívánjuk éppen ezért az ipari és a mezőgazdasági szövetkezetekkel való együttműködést. Ennek érdekében megyénkben már számos intézkedés született, eredményei is vannak, de még többet kell tennünk, hiszen a városok, a falvak jobb ellátása is azt követeli tőlünk. — A felszólalások igen hasznosnak bizonyultak, s ezért azok rendszerezése, a saját területünkön való felmérése kongresszus utáni feladat. Olyan belső szervezet kialakítását kell például szorgalmaznunk, amely lehetővé teszi az ésszerűbb, az eredményesebb gazdálkodást, mind az eszközökkel, mind pedig a munkaerővel. Vagy például a háztáji, a kisegítő és egyéb kisgazdaságokat fokozottabban kell támogatni a hús-, a zöldség- és gyümölcsellátás javítása érdekében. Éppen ezért hatékonyabb, szorosabb és szervezettebb együttműködésre kell törekednünk a helyi tanácsokkal, a szövetkezeti szektor másik két . ágával, a területünkön működő egyéb szerminden lent kizárólagos uralmat... Heten vannak a szerkesztő diákok — és hét osztálya van a gimnáziumnak. Ügy döntöttek, hogy mindenki vállal egy osztályt — azaz kapcsolatban marad velük, átveszi az ötleteket, kívánságokat, s azokat felhasználják a műsorok összeállításánál. Sürgették a felszólalók... Lesz miről hírt adni a kis gimnáziumban — ez egy percig sem kétséges. Az osztályok tanulmányi versenyben állnak egymással — ennek állása például mindig érdeklődésre tarthat számot. A gimnázium sporteredményei is érdeklik a diákokat — már csak azért is, mert szinte nincs olyan tanuló a 174 között, aki valamilyen sportágban ne szerepelne. Az iskolarádió műsorának készítése alatt is behallatszott a könyvtárhelyiségbe a labda puffogása a sportpályáról, a súlylökés eredményeinek örülök zsivaja ... Büszkén jegyezte meg Tóth Károly testnevelő tanár: míg pár évvel ezelőtt mindig akadt nyolc-tíz felmentett a tornaórákon, ma mindössze egy van! Mindehhez hozzáfűzte : a vencsellői gimnazista fiúk között nincs ok a másutt gyakorta elhangzó panaszra, hogy vézna, elpu- hult fiúk kerülnek az érettségi után a sorozóbizottságok elé... — Az iskolarádió kiválóan alkalmas lesz mozgósító szerepre is — mondta Munkácsy Miklós igazgató. —Ha társadalmi munkáról van szó, elegendő lesz pár felhívó mondat —, mert azt már sokszor tapasztaltuk a gimnáziumban, hogy szívesen dolgoznak a fiúk-lányok. vekkel. Szorgalmaznunk kell a kereskedelmi jellegű szolgáltatást, megfelelő intézkedéseket kell tennünk további javítása érdekében. Ügy tervezzük, hogy decemberben megyei küldöttközgyűlést tartunk, ahol a kongresz- szus határozata alapján a helyi sajátosságokat figyelembe véve határozzuk meg 1977. évi tervünket. — A VIII. kongresszusnak útmutatást adott Németh Károly elvtárs, a Központi Bizottság titkára felszólalásában. Többek között hangsúlyozta : szövetkezetpolitikánk arra irányul, hogy a szövetkezeti mozgalom továbbra is fontos bázisa legyen a szocializmus építésének hazánkban. Megtisztelő számunkra, hogy pártunk számít tagságunkra, munkánkra. Most mindenütt, így a szövetkezetekben is, az idei terv sikeres befejezésére és a jövő évi tervek jó előkészítésére kell fordítani a figyelmet. Mi ennek szellemében akarunk cselekedni, amikor feladatainkat számba vesszük, — fejezte be nyilatkozatát Kállai Sándor, a MÉSZÖV elnöke. Dragos Gyula héten Legutóbb például a sportudvar futópályáján munkálkodtak. Az iskolarádió lehetősége már az elmúlt tanévben is adott volt: készen állt az osztályokat behálózó hangszóróhálózat. A Rákóczi-em- lékév alkalmából készítettek- néhány összeállítást tavasz- szal. Az októberi diákparlament néhány felszólalója aztán sürgette a rendszeres adások megkezdését. — Mint mondtam, nem akarjuk kisajátítani a rádiót — mondta Gönczi Mária. — Ügy tervezzük, hogy ha egy-egy osztály konkrét elképzeléssel rendelkezik, akkor átadjuk nekik a mikrofont, a magnót: készítsék el maguk a műsort. így biztos, hogy mindenki számára érdekes, és főleg hasznos műsorok születnek majd. Szeretnénk, ha a diákok tájékozódásának is fontos forrásává válna az iskolarádió, és a kisebb-nagyobb kollektívák véleménye, kérései helyet kapnának az adásokban. Szólni minden diákhoz A tervek szépek, a lelkesedés is buzog a diákrádiósokban. Több iskolában találkozhattunk már hasonló kezdeményezésekkel — sok helyütt egy-két hónap után befulladt, másutt jól-rosszul működik. Pedig a lehetőség sokat rejt magában: egyszerre szólni minden gimnazistához. Ha ugyanolyan bizakodással és szívvel folytatják a vencsellői diákok a műsorok készítését, mint ahogyan elkezdték, akkor létrejöhet az iskolában egy állandó diákparlament — a hangszórók közvetítésével... Tarnavőlgyi György A Volán 5. sz. Vállalat az 1976-os évben legfontosabb feladatának tekintette a nyíregyházi városi tömegközlekedés helyzetének javítását. A rendelkezésre álló gépjárművek átcsoportosításával 1976. január 1-től négy, április 8-tól további két autóbuszt — melyek korábban szerződéses járatokat végeztek különböző építőipari vállalatoknál — helyeztünk forgalomba a helyi tömegközlekedés problémáinak csökkentésére. Ezzel elértük, hogy április 8-tól csúcsidőben tízpercenként közlekednek a járatok a 12-es vonalán. Lépcsőzetes gondok A késések csökkentésére segítséget kértünk a megyei tanács illetékeseitől. Néhány tervünk megvalósult, de több nem. Vállalati beruházásból megoldottuk a MÁV-állomás és a tbc-szanatórium végállomásokon a korszerű forgalomirányítást. A régi MÉK- telepen és a tbc-szanatórium- nál elkészült a fordulóállomás (tanácsi beruházás), lehetővé vált a 12-es járat útvonalának meghosszabbítása, ezzel 25-30 perccel „közelebb került” a városközponthoz a Guszev-lakótelep. Kezdeményezői voltunk, hogy társadalmi munkával készüljenek autóbuszvárakozó helyiségek, elhelyeztük a prototípust a 3-as járat rozsréti végállomásán, a kiviteli tervdokumentációt az illetékesek rendelkezésére bocsátottuk. Nem léptek előbbre a város üzemei, munkahelyei a lépcsőzetes munkaidőkezdés kéro — Olyan dühös vagyok mondja az asszony útitárs- nőjének —, hogy ki se tudom mondani. Szólt a múltkor a szülői értekezleten a fiam tanítónője: jó lenne, ha valamelyik szülő vállalná, hogy szőttest készítene a falra. Hárman vállaltuk. Hidd el, két hétig minden este ezt csináltam. Hagytam a mosnivalót, a férjem és a lányom takarított hét végén, pedig ezt a munkát nemszeretem rájuk bízni. Amikor készen lettem, bevittem az iskolába, behozták a többiek is. Nagy örömmel adtuk oda a munkát. A gyerek egyre csak mondta, hogy anya, amit kézimunkáztál, az még nincs a falon. Két hónap múlva, a legközelebbi szülőin is hiába kerestem a kézimunkákat. Akkor szólt a tanító néni: Csináltak ugyan a kedves szülők néhány falidíszt, de azok nem egységesek, ügy gondolja, jó lenne, ha mindenki adna húsz forintot és készen vehetnék meg a háziipartól. Nem szóltam, ott ültem földig lesújtva. e — A mi esetünk majdnem hasonló — szól a másik aszdésében, holott 9 óráig csúcsidejű sűrűséggel közlekedtetjük járatainkat. Január 1-hez képest a helyzet romlott, több intézmény visszatért a január 1-e előtti munkaidőkezdésre. Nem került sor a középiskolákban a tanítás idejének lépcsőzetes kezdésére sem, amelyet szeptember 1-től terveztek. Ez a csúcs- ideji (reggel 7—8 óra közötti) utasszámot 4000-4500 fővel csökkenthétté volna. Az irányítás javítása Javaslattal éltünk a délelőtti és délutáni csúcsforgalomban a közúti közlekedés irányításának javítására. Perceket vesztegelnek az autóbuszok a Bethlen G. utcai kereszteződésben (7, 7/a, 12, 8. 8/a), a Rákóczi útra balra kanyarodásnál (8, 8/a, 12), a Sóstói út—Stadion u. illetve a Krúdy Gy. utcai kereszteződésekben (12). Több, mint egy éve kérjük a Jókai téri lámparendszer Dózsa György útra és útról történő kanyarodás 15 másodperces zöldfázisának meghosszabbítását, mely csúcsidőben a 7 és a 7,/a járatoknál 3-6 perces állásidőket okoz (teljes menetidő 20 perc). Gondot jelent, hogy az autóbuszmegállókra vonatkozó KRESZ-előírásokat sokan megszegik (közületi autóbuszok beállítása, autóparkolóként való használata). A menetidő tartását egy gyakori panasz is befolyásolja. Az egyszemélyes kiszolgálásé járművek vezetői nem szívesen fogadnak el aprópénzt. Ez nem kizárólag szony. — A lányom tanárképzős, és tíz napig járt almát szedni Ilonatanyára. Szívesen tette, mert végül is jó célra megy a haszna. Én sem bántam, hogy nyakig vizesen, sárosán jött haza, hogy ráment egy pulóverje, nadrágja, meg cipője, mert a társadalmi munka az jó. A gyerek munkához szokik és tudja, hogy milyen nemes dolog dolgozni másokért. Hanem az egyik nap azzal jön haza a lányom, hogy adjak húsz forintot, mert rossz volt az idő, s az almaszedésből nem folyt be any- nyi, amennyit az ő KISZ- szervezetük gondolt, s így a munkát még meg kell pótolni. No, erre én lettem dühös, nem a húsz forintért, hanem azért, hogy miért kell mindent túllicitálni. Miért kell a tíznapos, szívesen végzett társadalmi munka örömét a szülők rossz szájízével megkeserítem? o — Képzelje — szól a középkorú férfi a mellette ülő nőnek. — így mulat egy mai magyar úr. Felépült az egyik vidéki városunkban egy középiskolai kollégium. Kimentem, megnéztem a beruházást műszaki átadás előtt. Ismerem a terveket, ennek ellenére meglepődtem. Milyen csodálatosan szép volt minden! Hanem az igazi meglepetés akkor következett, amikor az igazgatónő megmutatta a hálókba beszerzett faliszőnyegeket. egyéni érdekük, hanem az utazóközönség érdeke is. A pénzszámolással töltött idő napközben a menetidőt hosz- szabbítja — a jegykezelés alatt áll az autóbusz —, éjszaka a gépkocsivezető pihenőidejét csökkenti. Nem egyszer előfordul, hogy 23 órakor végző gépkocsivezetőink 3-4 órai munkával számolnak el 4-5000 forintnyi 10, illetőleg 20 filléres érmével. Jegykiadó automaták A közeljövőben az autóbuszokban elhelyezzük a táblákat, amelyeken kérjük, hogy tisztelt utazóközönségünk 1, vagy 2 forintos érmével fizessen. Ez annál inkább szükséges, mert 1977-ben Nyíregyházán is bevezetjük a 2 forintos érmével működő jegykiadó automatát. Az utazóközönségtől kérjük a jóindulatú megértést, az erre történő felkészülést. (A MÁV-állomáson és a tbc-szanatóriumnál működő forgalmi irodákat — át-, meneti időre — 2 forintos érmével, váltópénzzel ellátjuk.) Intézkedéseinkkel a csúcs- forgalom levezetését segítjük. Annyi autóbusz beállítására nincs és a közeljövőben sem lesz lehetőség, amennyivel a város tömegközlekedését zsúfoltság nélkül meg tudnánk oldani. Természetesen vásárolunk új és nagyobb autóbuszokat is: az 1976. évre terveinkben szereplő autóbuszok beérkezése (Ikarus 260 típusú szóló és Ikarus 280 típusú csuklós) mindennap várható. 1977 januárjától kezdődően megjelennek a több személyt szállító, kifejezetten a városi közlekedés céljait szolgáló autóbuszok, azonban ezek sem oldhatnak meg minden problémát. A megyei és városi gondjaink megoldásában — amelyek egyébként nem különböznek az országos gondoktól — társadalmi összefogást, a problémák segítőkész megértését kérjük. Azokban az esetekben, ahol dolgozóink mulasztásáról van szó, természetesen intézkedünk, felelősségre vonjuk őket. Drága torontáliak! Nagyon szépek, de egy középiskolai kollégium bizony nélkülözhetné őket. Kérdeztem is az igazgatónőt, aki csak úgy lezserül dobta hozzám: „Nézze, megmaradt százezer forintunk, gondoltam, miért ne lehetnénk már igazán szépek?” Csak magamtól kérdeztem, vajon a saját százezréből is ilyen szép akarna lenni? o Kamaszlányok beszélgetnek. — Olyan izomlázam van — mondja az egyik —, hogy alig tudok ülni. Nem hiszed el, az a süket tegnap kivitt minket a stadionba. Mondta, hogy melegítsünk be. EZ eltartott vagy öt percig. Aztán szólt, hogy fussunk 80 métert. Nem akartam kötélnek állni, de rámkiabált. Az sem volt neki elég, mondta, hogy most már 200 következik. Erre lett felháborodás. — Kétszáz méter? — kérdi a másik. — Igen, 200. Mit képzel? Nem vagyunk mi már pocos elsősök. Érettségi előtt velünk ezt nem teheti. Azt feleli erre a tanár, hogy Szabó Ildikó 15 kilométert edz naponta. Mondom, hogy akkor hívja ide őt, és edzzen helyettünk is ... A lányok hangosan tárgyalják a nem mindennapi esetet és olyanokat kuncognak, hogy elnyomják az egyik táskában rejtőző kis- rádióból bömbölő beatmu- asikát. (k) „ISKOLARÁDIÓ, VENCSELLŐ..." Diákparlament BUSZON
