Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-19 / 274. szám
1976. november 19. KELET-HAGYAKORSZÁG 3 MÁR HAGYOMÁNY A könnyűipar Szabolcsban |zabolcs leggyorsabban fejlődő iparága a könnyűipar — hangzott el a párt megyei végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén. Számunkra különösen sokat mond ez a megállapítás, hiszen megyénkben — az ország más részeivel ellentétben — még mindig sok asszony és lány cserélné fel szívesen a háztartást üzemi munkával, ha a lakóhelye környékén munkahely volna. Másrészt azért is kellenek a munkaigényes üzemek, hogy a mezőgazdaságban felszabaduló ezreket és a munkaképes korúvá felnövő fiatal nemzedéket is el tudjuk helyezni. Sok történt ezért az elmúlt öt esztendő alatt. Ma már 45 könnyűipari — elsősorban textil-, cipő- és faipari — üzem működik Szabolcs-Szatmár 16 településén. A közel 7 ezer új munkahely főként nőknek teremtett elhelyezkedési alkalmat. Kétmilliárdos új termelési érték szövetből, ruhából, cipőből, papírból, bútorból és fából: fél évtized során annyi új kapacitást teremtett a megye könnyűipara. Nem is olyan régen még joggal panaszolták az elavult kis üzemekben dolgozók — különösen a nagyvállalatok gyáregységei — hogy hozzájuk a legrégibb, s már régen korszerűtlen gépeket hozzák, amelyekkel nehéz körülmények között lehet csak termelni. A hatékonyságot itt bizony aligha követelhették meg az ócska masinákon dolgozóktól. A legutóbbi öt esztendő ezen a területen is gyökeres fordulatot hozott. A beruházások milliárdjainak csak kisebb része ment el az épületekre, a nagyobb hányadát európai színvonalon dolgozó korszerű gépekre költötték. Szükséges az adat: ez idő alatt könnyűipari üzemeink gépeinek és berendezéseinek értéke hétszeresére növekedett. Hatékony termelésre képes technikával találkozhatunk szerte a megyében. Gondoljunk csak a nyíregyházi papírgyárra, amelyben minden egyes munkahely megteremtése több mint egymillió forintba került. Vagy a patikatisztaságú újfehértói gyapjúszövőre, a nagykállói posztógyárra, a fehérgyarmati és tiszalöki HÓDIKÖT-üzemekre, a Szatmár Bútorgyárra, s a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi és vásárosna- ményi telepeire. A különbséget akkor mérhetjük fel leginkább, ha láttuk korábban a nagyhalászi kendergyárat poros, egészséget romboló, emberi erőt facsaró környezetével, s ha most megyünk ugyanoda, a kender-juta tiszta, szép, kellemes klímájú üzemébe. Nem túlzás, hogy Szabolcs könnyűipara szinte a földből nőtt ki. Ipari szövetkezetekkel kezdődött, tanácsi vállalatokkal bővült és minisztériumi irányítású üzemek sorával folytatódik a könnyűipar-teremtés, csupán néhány évre visszatekintő hagyománya. Mert ma már hagyománynak tekinthető az országos és megyei erőfeszítéssel szép gyümölcsöt termő könnyűipar. Hagyomány, mert ezekből az üzemekből évenként immár 800 milliós tételt pakolnak speciális teherautókba, a vagonokba és a repülőgépekbe, hogy a szabolcsi munkás jó hírét vigyék a Szovjetunióba, az NSZK-ba, Lengyelországba és Hollandiába, Csehszlovákiába és Ausztriába. Jó érzés leírni, hogy máris itt a hagyomány folytatása. A mérnökök, tervezők asztalain, az építők rajzán, vagy a már mindenki által látható falvakban körvonalazódik a holnap. A szakemberek számára egy új beruházás olyan, mint a többi: csupán számítás, talajegyen- getés, technológia dolga. Ám a Csengerben, Záhonyban, Nagykállóban, Nyíregyházán, Űjfehértón, Mátészalkán, Vásárosnaményban és az ezek környékén lakó hatezer lány, asszony számára a jobb megélhetést, a kulturáltabb környezetet, az élet sokoldalú átalakulását jelenti az új cipőgyár, a bőrfeldolgozó, a posztóüzem, a papírgyár, a szövődé, kötődé és ruhaüzem. A most induló öt évben újra megduplázódik a köny- nyűipar termelése, s a termékek újabb jelentős része kerül a külföldi piacokra. Ebből következik az immár helyi feladatok sokasága. Felkészíteni az asszonyokat holnapi tennivalóik jó végzésére, házi tanfolyamokon, megyei iskolákban képezni, továbbtaníttatni a meglévő, illetve létesülő gyárak szakembereit. Máshonnan hozni, illetve szakmai főiskolákra küldeni a mérnököket, közgazdászokat. A mai kép — különösen a felsőfokú képzettséget igénylő munkaköröknél — e tekintetben egyáltalán nem rózsás. Kevés a mérnök, a közgazdász, a technikus. A feladatok ugyanakkor nagyon nagyok, s a jövőben csak fokozódik a követelmény a termelékenység, a lehetőségek kihasználása, a választék, a minőség iránt. □ z új gyárak munkába állásával egyidőben kell megbirkóznunk a bonyolult feladatokkal, ezeket megvalósítani csak hozzáértő emberekkel lehet. Az érem másik oldala, hogy ahol jól dolgoznak, ott a munkájuknak megfelelő bért kell kapniuk. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elv következetes megvalósításáért is sokat kell tenni megyénk könnyűiparában — foglalt állást a végrehajtó bizottság. Kimondta: a fejlesztési, képzési tennivalókkal azonos értékű feladat, hogy a területi pártszervek és az üzemi pártszervezetek törődjenek az emberekkel, akiken végül is minden jövendő érték sorsa múlik. K. J. Ifjúsági parlament a Szabolcs Cipőgyárban November 20-án, 17 órakor tanácskoznak azok a gyári fiatalok, akiket a nemrég lezajlott üzemrészenként megtartott ifjúsági parlamenteken küldötteknek választottak meg. A parlamenten a vállalat igazgatója már választ ad azokra a kérdésekre, javaslatokra is, amelyek az üzemrészekben lezajlott parlamenteken elhangzottak. Az ifjúsági fórum jelentőségét növeli: a gyár dolgozóinak több mint a fele 30 éven aluli fiatal. Árt Buchwald: f: A szabadság új értelmezései Cédula az előszobában Munkáink az állami aazdasáaban Alig fél éve került a Magyar Posztógyár nagykállói gyárába Molnár Lász Ióné. Hamar elsajátította a kártológép kezelését, s ma már teljesítménye eléri a régebbi dolgozókét. (Hammel József felvétele) A mikor késő este hazaérkeztünk a családommal, láttam, valaki cédulát dobott az előszobába. Ez állt rajta: „Elromlott a svingszivaty- tyú alkatrésze. Intézkedjen, mert különben leáll a betonozás.” Akkor nem feküdtem le. Még éjszaka felkerestem azokat, akik a hibát kijavíthatják. Másnap folytathattuk az alapozási munkákat. Klapoff Miklós — aki az esetet elmesélte — csak egy azok közül a főépítésvezetők közül, akikkel az utóbbi időben szót váltott a krónikás. Ezt az éjszakai munkaszervezést azért mesélte el Klapoff, hogy valamelyest érzékeltesse: a hozzá hasonló beosztásúak nem ragadhatnak az íróasztalhoz, s nem kényelmesed hetnek el a forgó fotelekben, a színes telefon- készülékek mellett, abban bízván, hogy így is megy majd minden, mint a karikacsapás. Valamennyi építésvezető emlékeiben fel-felvillannak azok az epizódok, amikor szorított a cipő, s amikor nem a távolból, hanem a helyszínen kellett szervezni, utasítani, vagy éppen személyes példát mutatni. Ez utóbbira megint egy Klapoff-sztori: „Ha jól emlékszem, 1974- ben megkaptunk egy félig kész csarnoképítést Mátészalkán, a MOM-ban. Sürgetett a határidő. Az építésvezető itt egy jószándékú, elméletileg jól felkészített, de a gyakorlatban még tapasztalatlan fiatal, kezdő szakember volt. Nem volt mit tenni, az itteni munkáknak huzamosabb időn át főépítésvezetőként is művezetője voltam.” Ez az utóbbi eset sem egyedi. Sokan elmondhatják, hogy végigjárták ama bizonyos ranglétrát, amíg első számú vezetők lettek. Eközben megismerhették a gyakorlatban, mi keserítheti a munkásember napjait, mitől tolul a vér a brigád- vagy a művezető arcára, s hogy miként lehet ezeket az akadályokat elhárítani. Az ilyen vezetőt hiába kötnék az íróasztalhoz. Hajtja őket a vérük, mert megtanulták: a személyes jelenlétet, a meggyőző szót, a szakszerű érvelést a legfényesebb, merített papírra rótt írás sem pótolhatja. Számos helyen fellelhető az az „üzenő füzet”, amely Klapoff Miklós osztályán is megvan a nyíregyházi központban. Ez helyettesíti őt, amikor körútra indul, az építkezésekre, a munkások közé. (a. s.) gét földművesek, napszámosok, kisiparosok, morzsabirtokosok, értelmiségiek és munkások alkotják. Ezek munkabért kapnak, sztrájkba lépnek, közben adót fizetnek saját akaratukból. Az USA- ban ugyanis rendkívül megnyugtató, hogy az történik, amit a többség akar. A szabadság országában a többség akaratát fejezik ki azok a törvények, amelyek megszabják a magas adót és kamatlábat, a kevés munkabért. Sajnos, a milliomosok nem tehetnek semmit, ugyanis ők kisebbségben vannak és a szabadság országában a lakosság kisebbsége nem tehet mást, mint belenyugszik a többség akaratába.” Meri-e ezek után valaki is állítani, hogy a szabadság országában a kapitalizmus egyik helyen tudományos kapitalizmus, a másik helyen nevetség tárgya? A szabadság országában ezt állítani senki nem meri. Dénes Géza fordítása Nagyüzem — kerítés nélkül ni. Sokféle munkát végzett a határban, az elmúlt hetekben például nehéz almásládákat cipelt és gombos villával rakta a csöves kukoricát. Minden bizonnyal azt is megéri, hogy a gombos villát a sutba vágják. Nem vágyik gyárba, itt is munkásfiatalnak érzi magát. Ha akarja, betér a KISZ- klubba — tv, lemezjátszó és könyvespolc is van benne. A háztájit is biztos jövedelem- forrásnak tekinti. Véleménye: „Jó ez a kollektíva, segítjük egymást, ezért érzem jól magam a területen.” Farkas János tehenész Riga motorján robog a bekötő úton. Otthonról jön, vége a munkaközi szünetnek. „Hát persze, hogy munkás vagyok. Nagyban megy nálunk minden. A villát már alig használjuk, vizet nem kell cipelnünk, mert az istálló önitatós.” Ennyit mond szűkszavúan és továbbhajt. Lakásépítés — fiataloknak A tehenészetről mégis többet megtudunk. Például azt, hogy Bodnár Sándor bácsiék nem saroglyán, hanem géppel hordják ki a trágyát, Tanfolyam rakodóknak a szecskavágó kerekét nem kell már tekerniük, árammal működik. A Dankó-pusztai állattenyésztő telepen a közelmúltban adták át az új szociális létesítményt, amelyben modern öltöző van. Egyébként a szociális létesítmény ezen a régi telepen is megtalálható. Süveges Miklós fogatos hagyományos munkát végez, mást nem is végezhet. Mégis úgy érzi, hogy munkájának nagyobb a tekintélye, mint régen. Balia Józsefné örömmel mondja, hogy ha távol dolgoznak, autóbusz hozza be őket az ebédlőbe. Idényben mákot egyesei, megy- gyet szed. Most a raktárban dolgozik, s kezeit mutatva büszkén mondja: „Munkásasszony vagyok, kérem.” Nagy Antal gépszerelő és egyben párttitkár. Azzal kezdi a beszélgetést, hogy az egykori kapások többségéből modern növényvédő, vagy kertész szakmunkás lett. A vállalatokkal való összehasonlításnál említi, hogy itt is van lakásépítési alap. Évente két fiatal lakásépítését támogatja a gazdaság. S túl a technikán és az anyagiakon: ezekben a hetekben 18 tehenész politikai oktatásban vesz részt. Nábrádi Lajos — És a kisebbség akarata? — kapja fel a fejét a csokoládébőrű szír professzor. — A kisebbség? Hm, a kisebbség természetesen aláveti magát a többség akaratának. Ezután közgazdasági témát vitattak meg, majd legjobb egészséget kívánva egymásnak barátságos kézfogással elbúcsúztak. Kasimir szír professzor oldalát igen fúrta a kíváncsiság, vajon mit akar az USA lakosságának többsége, ezért hónapokon át személyesen belevetve magát a tömegbe, tanulmányozta a lakosságot, annak akaratát és színvonalát. Aztán mindezekről irt egy dolgozatot. A komoly adatokkal alátámasztott, megalapozott dolgozat eljutott egy józan életű, reálisan gondolkodó amerikai humoristához. Ez belelapozott, egyes részeit kimásolta és saját vicclapjához beadta, amely szó szerint eképpen leközölte: „Az Egyesült Államokban a lakosság túlnyomó többséA Fehér Ház 158. számú szobájának ajtaján kopogtattak. A szobában Cunningham író, történész, szociológus és közgazdász, egyben kormányközi jogtanácsos éppen heti képeslapját olvasgatta, a kopogtatásra az érkező elé sietett. Melegen szorongatta barátjának, Kabur el Kasimir- nak, a szír államtudományok professzorának kezét. Egymással szemben belesüppedtek a mély fotelokba. — Ügy gondolom — kezdte Cunningham —, magánjellegű tájékozódásunkat megelőzve általános kérdésekkel foglalkozzunk. A szír professzor helyeslő- leg bólintott. — Akkor talán azzal kezdem, hogy az USA lakosságának életviszonyát törvények szabályozzák, méghozzá a szabadság törvényei. Törvény határozza meg a munkabéreket, az élelmiszerárakat, az adókat, a házbért, a kamatlábat s mindazt, ami az életszínvonalat kialakítja. A törvények a lakosság többségének akaratát fejezik ki. Tóth János traktoros csaknem negyedszázada dolgozik a gazdaságban. Gumicsizmája sárt dagaszt, mint régen, de munkaeszköze és szemlélete összehasonlíthatatlanul más. Az „őskorban” —, mert így nevezi a kezdetet — kaszával aratta a búzát. Nehéz volt, roppant nehéz a kezdet, hiányolták a gépeket, ugyanakkor idegenkedtek is tőlük. A vezetők többször elmondták, de magától is rájött, hogy kaszás és kapás emberre nem lesz szükség, a mező- gazdasági munka elveszíti idényjellegét. Tanult hát traktorosnak és nem bánta meg. Sőt, mint mondja, egyre büszkébben és elégedettebben ül a modernebbnél modernebb gépekre. Hát még annak, hogy örül: a kongresszusi határozatnak nem csak erkölcsi, de anyagi hatása is van. Januártól a gazdaság traktorosai nem 7, hanem 10 forintos órabért kapnak. Akárhogy számolja, több mint 40 százalékos növekedés ez. S nem fél már a téltől. „Télen is lesz pétisózás, anyagmozgatás, miegyéb.” Pocsaji László rakodómunkás széles vállú, erős fiatalember. Azt mondja, izgatotton gondol a télre, de csak azért, mert minden bizonynyal ekkor küldik el targoncavezetői tanfolyamra. Tehenész Rigával „Az igazgató mondta a minap, hogy hármunkat elküldenek tanfolyamra, mert jövő ősztől már gépesítjük az almarakodást” — mondja a fiatalember és látszik rajta, hogy már maga alá képzeli a targoncát. Csaknem gyerek volt még, amikor tíz évvel ezelőtt ide jött dolgoz„Az állami gazdaságok fizikai dolgozói a munkásosztályhoz tartoznak.” (Idézet a XI. pártkongresszus határozataiból.) Hosszú ideig tartó, minőségi változások után váltak munkássá a Tiszalöki Állami Gazdaság dolgozói is. Jelentős technikai, gazdasági és tudati változáson mentek át. Iparszerűvé vált a termelésük, a terület olyan, mint egy hatalmas nagyüzem, kerítés nélkül. Univerzális traktorok élénkítik a határt, a dolgozók egységes munka-, ruhában járnak, akár egy vállalatnál.
