Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-14 / 243. szám
1976. október 14. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Kevesebben — többet HAZÁNKBAN a statisztikai adatok szerint 1950-ben a kereső lakosság 51 százaléka tartozott a parasztsághoz. Az 1975-ös adatok arról tanúskodnak, hogy az aktív keresők alig több mint 20 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. Megyénkben ezek a számok eltérőek az országostól. Negyedszázaddal ezelőtt a munkaképes lakosság 67 százaléka volt mezőgazdasági foglalkozású, és az elmúlt évben még mindig 37 százaléknál tartottunk. A csökkenés különösen országosan, de megyénkben is jelentős. Ennek ellenére a termésátlagok, az állattenyésztés hozamai állandóan növekszenek. Csupán a IV. ötéves terv idején megyénkben a gabona átlagtermése 40—45 százalékkal emelkedett. A téli alma hozama mintegy 25 százalékkal nőtt. A kukorica termésátlaga különösen a zárt rendszerű termelés hatására néhány év alatt szinte megkétszereződött. Fejlődött az állattenyésztés, kiemelkedő eredmények születtek a baromfitenyésztésben. Az utóbbi években kiegyenlítődött a két alapvető osztály, a munkásság és a parasztság jövedelme. A mezőgazdaságból a szocialista átszervezés előtt is jelentős volt az ipar elszívó hatása. Különösen meggyorsult ez a folyamat az 1960-as évek elején. Egyrészt növekedett az iparosítás üteme, másrészt a termelőszövetkezeti községekből a szükséges elvándorláson túl is mentek el fiatalok. A kezdeti esztendőkben a termelőszövetkezeti tagok lényegesen kevesebbet kerestek, mint a munkások. Nemcsak az szállt fel a vonatra, aki munkaerőként valójában feleslegessé vált falun, de az is, aki egy kicsit jobban akart élni. A HATVANAS évek nagy elvándorlási hulláma után, ahogy erősödtek a termelő- szövetkezetek, sokan vissza is jöttek a falvakba. A tendencia továbbra is a csökkenés maradt. A negyedik ötéves terv időszakában nem az egész mezőgazdaságot, csak a termelőszövetkezeti tagokat figyelembe véve a csökkenés a következőképpen alakult a megyénkben. A tervciklus elején 55 ezer 300 tsz-tag dolgozott a szabolcs-szat- mári tsz-ekben, 1975 végén pedig 45 600. Ez majdnem 8 ezres különbség. Ez idő alatt a mezőgazdasági nyugdíjasok száma 32 500- ról 37 ezer fölé emelkedett. A csökkenés nagyobb hányadát már a nyugdíjba vonulók száma tette ki. A kővetkező években az új nyugdíjtörvény hatására — a termelőszövetkezetekben is, fokozottan a népgazdaság más ágazataiban, a dolgozókéhoz hasonló lesz a nyugdíjkorhatár — öt évig évente két korosztály megy nyugdíjba. Ez tovább gyorsítja a csökkenést. A gépesítéssel, a termelékenység növekedését fokozó beruházásokkal a legtöbb helyen megfelelően ellensúlyozzák az élőmunkahiányt. Különösen az utóbbi években indult meg megyénkben a nagyüzemi termelés a belterjesség irányába. Problémát jelentett országosan és nálunk is, és még ma sem mindenütt megoldott, hogy a mil- liárdokba kerülő gépekhez, szakosított telepekhez a szövetkezetekben maradt munkaerő nem mindenütt rendelkezik megfelelő szakképzettséggel. A kiképzett szakmunkások, ha valamennyien a mezőgazdaságban maradnak, akkor is kevesen lennének, de mivel ők könnyen el tudnak helyezkedni a népgazdaság egyéb ágazataiban is, így soraikban elég nagy a fluktuáció. A MEZŐGAZDASÁGBAN FOGLALKOZTATOTTAK számának csökkenése természetes, és továbbra is várható, ezt a következő években is gépekkel és egyéb termelékenységet fokozó beruházásokkal, jobb munkaszervezéssel lehet ellensúlyozni. Az eddigieknél azonban sokkal nagyobb gondot kell fordítani a középvezetők és a szakmunkások képzésére. Az átgondolt gépesítéssel óriási eredményeket lehet elérni, de fordított esetben bele is lehet bukni. Néhol eluralkodott az a nézet: ma már kisebb jelentősége van az embernek, a gépek korát éljük. Nyilvánvaló, ez a felfogás teljesen hibás. A mai szövetkezetekben dolgozó emberekre sokkal nagyobb feladat hárul, mint azokra, akik 20—25 évvel ezelőtt kezdték a szövetkezeti gazdálkodást. Akkor egy kaszával, kapával dolgozó ember néhány száz ölet, esetleg egy holdat művelt meg naponta. Mennyivel más a felelőssége egy ko'mbájnvezetőnek, aki 80—100 holdat is levág, elcsépel egyetlen nap alatt, vagy annak a vegyszerező traktorosnak, aki több száz holdon is képes kiszórni a gyomirtó szert! Nem is beszélve a legújabb technikáról, a repülőgép- és a helikoptervezető felelősségéről. Nemcsak az általuk művelt terület termése, hanem a rájuk bízott technika is több millió forint értékű. Ezek a példák jól bizonyítják: nem csökken, hanem sokkal inkább növekszik az ember szerepe a termelésben. Szabolcs-Szatmárban azonban nemcsak a fogyatkozás gondjával kell szembenézni, egyes területeken még mindig probléma az ott élők — szinte kivétel nélkül nők — foglalkoztatása. A lakosság ellátásában nagy szerepe van a kézimunka igényes gyümölcs és zöldség megtermelésének, és szükség van az itt termelt dohányra is. A legutóbbi megyei pártértekezlet az ötödik ötéves tervre szóló határozatában a zöldségtermesztésről — hogy csak egyetlen kézimunka igényes növényt említsünk — így határozott: „A tervidőszakban a zöldség- termelés volumenét mintegy 30—35 százalékkal lehet növelni”. Korlátlan piaca van a bogyós és csonthéjas gyümölcsöknek. Ezek telepítésével is növelni lehet a foglalkoztatottságot. Természetesen, csak a mezőgazdaság ezeken a területeken nem oldja meg a ma még mintegy 30—35 ezer nő teljes munkába állítását, iparosításra is szükség van. MEGYÉNKBEN KÉT IRÁNYBAN szükséges cselekedni: fokozott gépesítéssel, szakemberképzéssel pótolni a várható csökkenést, másrészt foglalkoztatni a falvakban meglévő teljes, vagy részleges munkát vállalni tudókat. Az iparosodás előrehaladásával az utóbbi gondunk csökken, de más területeken növekszenek a fogyatkozás gondjai. A mezőgazdaságtól a következő években is egyre több terméket várunk. Természetes folyamatnak kell vennünk, hogy kevesebb ember többet termeljen. Csikós Balázs Átjáróház N agyon megörültem annak az újsághírnek, amely szerint a rendőrség sorozatosan elkövetett fondorlatos bűncselekmények miatt őrizetbe vette Zubek Z. Elek foglalkozásnélkülit. A rendőrség a lapok útján egyben felhívással fordult azokhoz a károsultakhoz, akik még nem tettek feljelentést Zubek ellen, hogy jelentkezzenek és tegyenek vallomást a szélhámos ügyében. Zubek Z. Elek engem is rendkívül ravasz módon csapott be. Elhitette velem, hogy összeköttetései révén cipőkanalat tud szerezni, s mivel éppen szükségem volt egy cipőkanálra, örömmel odaadtam neki a beszerzésre kért összeget, nyolcezer forintot. Azóta nem láttam sem őt, sem a pénzemet, úgyhogy végül is kénytelen voltam a cipőkanalat a legközelebbi háztartási boltban én magam megvenni, négyhuszért. A rendőr-főkapitányság folyosóján, a tanúkihallgatásokat végző nyomozó szobája előtt egyre nőtt azoknak a száma, akiket Zubek. ez a rossz megjelenésű szélhámos a legagyafurtabb trükkökkel megkárosított, özvegy Hufnagel Alajosné sírva adta elő, hogy őt olcsó baracklekvár be. szerzésének a meséjével állította oda a Tanácsköztársaság téren egy nagy bérház elé, majd a lekvár árával, tizenhétezer forinttal a zsebében Zubek bement a házba. Ez reggel nyolckor volt. Délután három óra után a jóhiszemű özvegy gyanút fogott, s a lekvárbeszerző keresésére indult. Ekkor tudta meg, hogy a szóban forgó épület a város egyik legforgalmasabb átjáróháza; Zubek Z. Elek tehát a túlsó oldalon, a Dózsa György úti kapun távozott, özvegy Hufnagelné még csak harmichárom éve lakik Nyíregyházán, ezért nem ismerte ezt az átjáróházat. Slukk Jenő nyugdíjas fizikatanár és sógora. Zöm Döme 'kárpitosmester egy pakli magyar kártyára adták oda az asszonyok elől eldugott pénzecskéjüket, harmincezer forintot Zubeknek, akinek ezután bottal üthették a nyomát. Még ravaszabb módon ejtette át Baglyasalji Ru- dolfnét, akinek bemesélte, hogy tudna szerezni számára tíz deka élesztőt. Minthogy élesztőt csak a fűszerboltban lehet kapni, Baglyasaljiné kaova kapott a kedvező alkalmon és előre kifizette az élesztő árát, hatvankétezer forintot. ... Azóta már a bírósági tárgyalás is megvolt Zubek ügyében. Huszonnyolc rendbeli csalásért és sikkasztásért jogerősen kétévi szabadság- vesztésre ítélték a szélhámost. Két évig tehát nem lesz Zubek Z. Elek. D e mi lesz a magukra maradt jóhiszemű emberekkel két hosszú évig — Zubek Z. nélkül ? Heves Ferenci A Budapesti Épületgépészeti Vállalat megrendelésére 15 komplett, hatvan részből álló markológép gémszerkezetét készítik a Tiszalöki Hajójavító Üzemben. Képünk: Fekete Sándor hegesztő a vasszerkezet összeállítását végzi. (Elek Emil felvétele) TÁBLA A GYÁRKAPUN n Munkásfelvétel nincs!” A Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárának — köznyelven a Bóninak — a kapuján hatalmas tábla: Munkásfelvétel nincs! Ez azt jelenti: a dolgozók itt jól érzik magukat. De ezt mondják el maguk. Pénzzel nem lehet — Huszonhárom éve olajszag jár át, — kezdi Vadon János lakatos, olajgyári csoportvezető. Nem azért nem mentem el innen, mert máshol nem keresném meg a 3500 forintot. Pénzzel nem lehet mindent mérni. A gépek hozzám nőttek. Ott voltam beszerelésüknél, sajnáltam, amikor kiselejteztük. Ez a gyár még soha sem hagyta cserben a munkásait. És ez azért van így, — nézzen a gépek közt dolgozókra, — mert mindig hozzáadták tudásukat a munkához. Az ingázással szerzett 200—300 plusz forintért fordítsak hátat a munkatársaimnak, a gyárnak? Az olajgyár a megye legrégibb üzeme. 1855-ben alapították. Igazi fejlődése mégis a felszabadulás után kezdődött. Az olajütés mosószergyártással és gyertyaöntéssel bővült. Az 580 dolgozó között 70 olyan család van, amelyben a családfő mellett a feleség és a gyerek, illetve a gyerekek is itt keresik a kenyerüket. Nagycsaládosok — Fiatal fejjel egyszer elmentem a gyárból — mondja Pásztor István gyertyaöntő segédmunkás. — Csakhamar rájöttem, hogy pénzért mindenütt meg kell dolgozni. Visszakérezkedtem. Megvan a nyolc általánosom. Biztatnak, hogy jövőre már a szakmunkásiskolába is felvesznek. Ez a kereset miatt is jó lenne. A lehetőségekhez mérten gondoskodnak a gyárban a nagycsaládosokról és a gyereküket egyedül nevelő anyákról. Ebben az évben gyerekenként 4—600 forinttal megtoldott fizetést kaptak. Lakásépítési kölcsönnel segl tik az új házasokat. Rendszeresen találkoznak a gyesen lévő kismamákkal és a gyár nyugdíjasaival. Biztosítják az üdülést. Kollektív szerződés szerint adják munka- és védőruhát. Működik az üzemi jogsegélyszolgálat. És „ügyhiány” miatt szünetelteti munkáját a munkahelyi döntőbizottság. Nem asszonyálom — A nők a mosószergyártás idetelepítésével kerültek nagyszámban az üzembe, — mondja a 49 éves Birta Jó- zsefné betanított csomagológép-kezelő. — Nyolc éve haj tóm ezt a gépet. Nem asz- szonyálom a mosószergyártás. Zaj és mosóporszag a levegőben. De a kapálástól, az éjszakai műszak ellenére is könnyebb. Az, hogy ebédlő, fürdő, öltöző várja a munkás nőket, annak, mint szakszervezeti bizalmi is örülök. Viszont az is igaz, hogy többet lehetne tenni a nők anyagi elismeréséért, a munkakörülmények javításáért. A három műszak a gyerekek miatt igen nehéz, — jellemzi helyzetét a mosószerüzemben a 40 éves négy gyermekes édesanya, Térjék Lász- Ióné kiszerelő. — A gép nem enged megállást. De négy osztállyal másutt nem igen keresnék ilyen jól. Nyolcvan százalék törzsgárda Nyírbátor a lehetőségek városa. Egyre több üzem települ itt meg. Ám addig, amíg ezek nem jelentenek jobb munkakörülményeket, dinamikusabb fejlődési lehetőséget, biztosabb kereseti forrást, addig az ingázni nem akarók a Bónit választják. Aki pedig belül van a gyárkapun, az nem mozdul. Ezt bizonyítja az is, hogy a dolgozók több, mint 80 százaléka törzsgárdatag. Sigér Imre K özel egyórás volt az igazgatói beszámoló az ifjúsági páriámén ten. Röpködtek a számok, i hosszú idézetek, a kaciíán tos közgazdasági kiíejezé sek, a mutatók, a „célkitű zések”. Igen nagy túlzás lenne azt állítani, hogy fe szült figyelem kísérte a beszámolót. Az üzem fiataljainak egy része jóformán nem is értette az elmondottak nagy százalékát. Sok fiatal már csak sugöosódott a vége felé. türelmetlen pillantásokat vetett az órájára. .. Csak ezt követően kerülhetett sor a parlament leglényegesebb részére, a fiatalok hozzászólásaira, a vitára. Mire idáig jutottak, sok részvevő már elment — bejárók, akikre nem vár a busz, a vonat. így hát fél ház előtt folyt a beszélgetés. Az igazgatóval beszélgetve megemlítették neki, hogy talán kissé hosszúra nyúlt a beszámolója. Csodálkozva vonta fel a szemöldökét: de hiszen ő arra törekedett, hogy minél többet mondjon el a fiatal dolgozóknak az üzem fejlődéséről, gondjairól, terveiről. Miért volt ez baj ?! Mert igaz ugyan, hogy sokan elmentek közben, de hát arról nem ő tehet... Igazát érezve kissé talán meg is sértődött: ő csak jót akart, miért kifogásolják hát... Megfeledkezett azonban valamiről: hogy nem termelési tanácskozásra gyűltek össze a részvevők — hanem ifjúsági parlamentre. Ahol nem a gazdasági vezető a főszereplő, hanem a fiatalok. A maguk gondjaival. javaslataival, észrevételeikkel... Hogy a vezetői beszámoló itt nem cél volt. hanem eszköz! Eszköze a fiatalok tájékoztatásának, a vita megindításának. Hogy minél rövidebben, minél tömörebben kellett volna beszámolnia az elmúlt évekről — elsősorban a fiatalokért tett intézkedésekről, és a fiatalokra váró feladatokról beszélve. Másrészt megfeledkezett arról is — amit egyébként termelési tanácskozáson sem szabadna szem elől veszteni —, hogy a jó beszámoló nem a számok rengetegétől, vagy a bonyolult kifejezésektől. s nem is az idézetektől lesz hasznos. Hanem lényegretörő tartalmától és főleg közérthetőségétől. Mert, hogy közérthetően is meg lehetett fogalmazni ugyanazt, az bebizonyosodott a későbbiekben. A kérdésekre adott válaszaiban lényegében elmondta ugyanazokat a dolgokat, amit beszámolójában. Csakhogy nem vaskos papírkötegről olvasva, hanem szabadon, olykor tréfálkozva. S láthat, ta, hogy egy ifjúsági parlamenten lényegesen nagyobb sikere van az élőbeszédnek, mint a statisztikák nak, többet értenek meg a fiatalok egy közvetlen mondatból, mint tíz — a maga helyén egyébként nagyon értelmes és hasznos — idézetből. .. S ha tizenöt—húsz percre fogja az említett beszámolót, talán még többen használhatták volna fel annak tartalmát. Azok közül, akiknek el kellett menniük... T. Gy.
