Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-14 / 243. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. október 14. Jemen ünnepén B oldog Arábia — „Arabia Felix” — így nevezték az ókorban a sivatagos arab félsziget déli csücskét, a legendás Sába királynőjének birodalmát. Akkor a titokzatos távoli földet, az illatszerek és füstölők országát jelentette ez a föld, amelynek népe ma nemzeti ünnepét ünnepli. ősi civilizáció és iszonyú szegénység hordozója ez az ország. Sokszor kellett a szabadságszerető jemenieknek a hegyekbe és a kietlen sivatagba vonulniuk. Egyiptom urai és az Oszmán birodalom szultánjai próbálkoztak a fűszerek földjének meghódításával, míg 1839-ben megjelentek az „igazi” gyarmatosítók, az angolok. A Brit Birodalom először Adenben vetette meg lábát — hadikikötőt építettek ki az arab félsziget déli csücskén. Különösen nagy jelentőséget kapott az adeni koronagyarmat London számára a Szuezi-csatorna létrehozása után — az indiai utat őrizte. Az angolok sajátos és jellemző stratégiát folytattak: Adenben kifejlesztették a kőolajfinomító ipart és a kikötői szolgáltatásokat, miközben a többi területen féltve őrizték a feudális emírek zsarnoki hatalmát, a parasztok és pásztorok jobbágysorsát, sőt helyenként még a rabszolgaságot is ..'. "Az évtizedek azonban nem múltak el nyomtalanul Jemen felett. Az északi országrészben lezajlott fordulat után az adeni lakosság megmozdulásai és a haladó nemzeti felszabadítási front által 1963. október 14-én megindított fegyveres harc arra kényszerítette a briteket, hogy 1967. november 30-án elismerjék Dél-Jemen függetlenségét. Azóta 9 év telt el, kilenc történelmi év. A népi Jemen megvédte függetlenségét az északról támadó feudálisok és az amerikaiak által felfegyverzett nagy és gazdag szomszéd, Szaúd- Arábia ellen. Nagy társadalmi átalakulások indultak meg a sivatagos országban: a föld azé lett, aki megműveli, a kormány jelentős segítséget nyújt a szövetkezetekbe tömörült parasztoknak — gépeket, vetőmagot, tenyészállatokat és, ami szintén nagyon fontos, értékes tanácsokat kapnak. Az iparban a társadalmi szektoré lett a vezető szerep, s a termelés növelését a tudatos népgazdasági tervezés nagymértékben segíti. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság kormánya tervei végrehajtásában számíthat a szocialista országok, így hazánk segítségére is. O rszágaink között a magasszintű politikai kapcsolatokon kívül — amit az államfők és a kormánydelegációk kölcsönös látogatásai is jeleztek, — kialakultak a gazdasági kapcsolatok is. Hazánk hozzájárul a jemeni népgazdaság fejlesztéséhez, s számos jemeni fiatal magyar egyetemeken, főiskolákban, szakmunkásképző intézetekben kapja meg azokat az ismereteket, amivel részt vehetnek országuk építésében, hogy Jemen valóban Arabia Felix — Boldog Arábia lehessen. Novoje Vremja: Libanon összeesküvés áldozata A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap legfrissebb számában a libanoni válsággal foglalkozó cikkében többek között ezeket írja: „Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Libanon összeesküvés áldozata. Ez az összeesküvés elsősorban az izraeli agresszióval és az imperializmus közel-keleti mesterkedéseivel szembeszegülő és az első vonalban harcoló palesztin ellenállási mozgalom ellen irányul. Az utóbbi időben a Libanon körül folyó mesterkedésekben még egy aggodalomra okot adó tényező jelent meg. Sajtójelentések szerint bizonyos külföldi államok, valamint az arab világ egyes vezetői olyan terveket szőnek, amelyeknek nyilvánvaló célja: beavatkozni a libanoni belügyekbe. Arról van szó, hogy egy vagy több, a libanoni partoktól távol fekvő ország csapatkontingenseket küldene az országba. Az arab és a libanoni reakcióval egy gyékényen áruló imperialista körök — arra törekedvén, hogy szétzúzzák a palesztin ellenállási mozgalmat — még Libanon fel- darabolását sem elleneznék. Waldheim újra jelölteti magát Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden nyilatkozatban jelentette be, hogy ismét jelölteti magát a főtitkári posztra. Waldheim öt évre szóló mandátuma ez év végén jár le. Az ENSZ alapszabályainak megfelelően a főtitkár jelölését az öt állandó tagországnak (Szovjetunió, Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Kína) kell jóváhagynia. A Biztonsági Tanács várhatóan még ebben a hónapban megvizsgálja a főtitkár jelölésének kérdését. Waldheim nyilatkozata egyebekben hagsúlyozza, hogy számos ország ENSZ- küldötte, köztük az Afrikai Egységszervezet jelenlegi elnöke üzenetben támogatta újrajelöltetési szándékát, eddigi ténykedése alapján. Munkástüntetések, gyárfoglalás Belgiumban Charleroi belga kohászati központ munkásai szerdán Brüsszelben tüntettek, azt követelve, hogy a kormány azonnali intézkedésekkel gátolja meg a további munka- nélküliséget és adjon biztosítékot arra, hogy a tőkés vállalatok átszervezése nem jár a kisebb kohászati üzemek bezárásával. Tüntettek a kőbányászok is: az iparág munkásai két hete sztrájkolnak, mert az új kollektív szerződés megkötésénél a munkáltatók nem hajlandók elfogadni a szak- szervezet minimális követeié, seit sem. Több gyárfoglalásra is sor került a héten Belgiumban. A Siemens Művek belgiumi telepének munkásai például megszállták a gyár központját. Szovjet tudósok a naprendszer bolygóiról A szovjet Luna—24 automata űrállomás által a Földre juttatott holdkőzét alapján nyomon lehet követni a Hold történetének 2—3 milliárd évét. Éppen ezért a holdkőzet vizsgálata segítséget nyújt abban, hogy választ kapjunk néhány, a naprendszer bolygóinak keletkezésével. fe'- építésével és fejlődésével kapcsolatos fontos kérdésre — írják g Pravda keddi számában megjelent közös cikkükben Sz. Szokolov, a műszaki tudományok doktora, V. Barszukov, a geológiai tudományok doktora és B. Vla- gyimirov, a műszaki tudományok doktora. A Luna—24 visszatérő berendezése egyébként 2250 milliméter hosszúságú, 170 gramm súlyú kőzetmintát juttatott el a Földre. A holdkőzetről először röntgen-, fénykép- és szinképfelvételeket készítettek, meghatározták mágneses tulajdonságait. Ezt követően megkezdődtek a részletes kőzettani, vegyi és fizikai vizsgálatok. Szeberényi Lehel I A f REGÉNY 54. — Ne hagyja magát, Cip- rián bácsi! — „Cipri bácsi csak egy van, az se baj, ha fogatlan” — énekelték a fiúk. — Ez ronda — mondta Anyieska csucsori szájjal, tréfás duzzogón. Hornyák Marci kereste a kannát, hogy meghúzza. — Hol a kanna, gyerekek? — Elmentek vele vízért — mondta valaki. — De mikor elment már! — Kosznovszki Feró megállt, kezében állt az ékvas, amivel ott nagyolta a követ. — Legalább egy órája, vagy még több. — Majd jön akkor — mondták, s elhalasztották a szomjúságukat. De Laco nem jött. Csak délre jött — kanna nélkül. Nem is jött, támolygott lefelé a meredek meddőhányón, belekapaszkodott minden bozótba, amely keze ügyébe esett. Odale a rakodón két kő között, kormos bográcsban Totyogott a lebbencsleves. Sok krumpli, tészta és még több szalonnadarabka ugrált a piros lében. S körülötte kuporogtak már mindnyájan. Dédelgették a tüzet, kóstolgatták a levest. Zsabka már nem fért oda. Távolabb ült egy kövön, mint akit kirekesztettek. De Zsab- kát senki se rekesztette ki. ö változott meg nagyon. Ma- gánakvaló lett és szótlan. Ez a nagy lógós dolgozott egész délelőtt, mint egy barom. Buda tanító sokszor elnézte. Oda kellene menni hozzá — gondolta, aztán mégse ment. Kis. sé rándított a vállán — a bizonytalanság rándítása volt, mert nem értette a dolgot —, mások munkája után nézett. Most is oda-adapillantott a fiúra a fűztől, de nem érkezett egyébre, meg fene tudja, halogatta is. Mint fő-fő tűzőrparancsnok, dirigálta a lebbencsleves dolgát. — Még egy kis sót... Paprikát is lehet... A hagyma még nem eléggé puha... TELEX... NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés 31. ülésszakának gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó bizottságában felszólalt Hajnal Sándor a magyar küldött ség tagja. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításának szükségességével, valamint a gazdasági fejlődés nemzetközi és belső feltételei, vei foglalkozott. LISSZABON Csaknem húszezer diák. ta. nár és szülő tüntetett kedden este Lisszabonban Sottomayor Cardia oktatásügyi miniszter intézkedései miatt. Cardia a Soares-kormány hivatalba lépése óta több száz baloldali kommunista tanárt és minisztériumi vezetőt tett az utcára. Köztük a coimrai egyetem rektorát, aki Goncalves tábornok kormányában miniszterelnök-he. lyettesi funkciót vállalt. A tömeg követelte a minisztertől, hogy hagyja abba a „balra tisztogatást”, tartsa magát az alkotmányhoz és folytasson demokratikus oktatási politikát. WASHINGTON Az amerikai hadsereg „hat- csillagos tábornokává” nevezték ki George Washintg- tont, az Egyesült Államok első elnökét. Az erről szóló törvénytervezetet kedden írta alá Gerald Ford, jelenlegi elnök. Az USA hadseregében a legmagasabb katonai rangnak eddig az ötcsillagos tábornoki cím számított. Ford szavai szerint George Washington most „a múlt és a jelen valamennyi katonai rendfokozatánál magasabb rangot” kapott. LONDON James Callaghan brit miniszterelnök novemberben kétnapos hivatalos látogatást tesz Párizsban. Mint Londonban bejelentették, ez lesz az első találkozó annak az évenkénti magas szintű konzultációsorozatnak a keretében amelyben a két ország vezetői júniusban állapodtak meg. BRÜSSZEL Felújítják a Közös Piac és Egyiptom tárgyalásait új kereskedelmi szerződés megkötéséről. Az EGK felajánlotta, hogy a jövő évtől kezdve nagyjából felszabadítja az egyiptomi ipar termékeit a je. lenlegi behozatali vám alól, a mezőgazdasági termékeket illetően pedig — amelyek az egyiptomi kivitelnek csak kisebb részét jelentik — nagy arányú kedvezményeket biztosít, ugyanakkor a kileneek jelentős pénzügyi segítséget is kínálnak Kairónak. Amerikai levelünk Mikrofoncsapda R itka politikai baleset történt őfelsége William R. Tolbert, a Libériái Köztársaság elnöke szeptember végi látogatásának idején Washingtonban a kongresszus épületében. Az Egyesült Államokban hosszú idő óta együttműködő fekete bőrű elnököt szolgálataiért különleges megtiszteltetésben igyekezvén részesíteni, a fehér házi fogadás után azzal tüntették ki, hogy az amerikai kongresszus két házának együttes ülése előtt mondhatott beszédet. A kongresszusi program 12 óra 30-ra volt kitűzve. Tolbert meg is érkezett, de egy jelentéktelen ügyben folytatott obstrós beszéd miatt a törvényhozók még nem voltak szabadok, sokan pedig már elmentek ebédelni, így Tolbert felesége várakozott egy félórát. (Ilyen várakoztatásért, mint mondták odahaza feloszlatta volna a 70 tagú libériái kongresszust.) Az ülésteremben még kevesen voltak, de az emelvényen már fennült az 535 tagú kongresszus két házának elnöke, nevezetesen Carl Albert, a képviselőház elnöke és Nelson Rockefeller az Egyesült Államok alelnö- ke, aki egyben a száztagú szenátus elnöke is. Jól láthatóan unatkoztak, ezért beszélgetéssel ütötték agyon az időt. A beszélgetésük így zajlott le: Albert érdeklődéssel kérdezte Rockefellertől: — A libériaiak között sok a félvér? Rockefeller: — A többségük kizárólag fekete. Albert: — Igazi feketék? Mi? Rockefeller: (helyeslőén bólint) — De van nekik egy osztályrendszerük. Azok a feketék, akik visszamentek Libériába, felvették a déli fehérek összes tulajdonságát, s úgy bánnak a helyi feketékkel is. Albert: (közbevág) — Sose hagyják érvényesülni a helyi feketéket? Rockefeller: — Ah. Persze, hogy nem. Albert: — Egy kicsit azért változtatnak a beszédükön, de csak nagyon kicsit. (Hosszú szünet következik, mialatt csendben figyelték a Tolbert tiszteletére bevonuló diplomáciai testület képviselőit és az őket fogadó Edward Brooke szenátort, aki a szenátus egyetlen fekete bőrű tagja.) Rockefeller: — Ed Brooke az egy emberből álló fogadóbizottság. Albert: — Igen. (Hosszú hallgatás). Rabszolga lenne, ha ott (Libériában) lenne. (Mindketten nevetnek). Végre összegyűlt a törvényhozók fele, s jelt adtak: őfelsége bejöhet. Bejött. Taps, hajlongás, szívélyes üdvözlés. Ezután jött a beszéd, amelyben őfelsége dicsérte a konresszust, az Egyesült Államokban megvalósult ideális helyzetet, amelyben „nagyra értékelik az örök emberi méltóságot, mindenki számára biztosítva van a gazdasági lehetőség és a szociális egyenlőség”, majd megköszönte Albertnek a meleg, szívélyes fogadtatást. Albert 30 éves kongresszusi múltjából származó rutinnal udvariasan fogadta a dicséretet és a köszönetét. Ekkor még sem ő, se Rockefeller nem tudta, hogy az asztalon előttük lévő mikrofon nyitva volt és beszélgetésük egyenesen ment a sajtószobában elhelyezett magnókra. De Brooke és Tolbert őfelsége se szerzett még tudomást az előzetes magas szintű, feketéket és különösen Brooke szenátort sértő beszélgetésről. Rockefeller este meg együtt vacsorázott Tolberttal, s csak utána értesült saját és Albert „politikai balesetéről”. Mindketten mindent elkövettek, hogy az újságírók megsemmisítsék a beszélgetést tartalmazó szalagokat, de késő volt, mert a lapok már kinyomtatták a szöveget. A „mikrofoncsapda” okozta kínos helyzetben Rockefeller és Albert telefonon kért bocsánatot Brooke szenátortól, aki a sértésre méltóan visszaüzente: — Nem méltatom válaszra a beszélgetésüket. rr Ő felsége Tolbert pedig másnap a lapokból értesült róla, hogy az „örökértékű emberi méltósággal, a szociális egyenlőséggel” még szenátort és őfelsé- gi szinten is akadnak bizonyos hiányosságok az Egyesült Államokban. New York, 1976. október. JCouwu Qittuín. Egyszerre néztek fel, mert a zúzalék megmozdult, s néhány kődarab legurult a meddőhányó meredek lejtjén. Meglátták Lacót. — Most jössz? — kiáltottak fel neki. — És miért nem az úton? — Buda tanító csóválta a fejét. — A kannát hol hagytad? — tudakolta Dombaj Gyurka. Ekkor már Laco közel volt. s a két keze üres volt. mert bozót se volt ott, amit megfoghatott volna. S Laco előbb az egyik kezére nézett, aztán a másikra, de egyikben se találta a kannát Ezek meg nézték, hogy Laco észreveszi: nincs nála a kanna. És az arca olyan volt, mint aki ébred. Közel volt már Laco, néhány lépésre. Jól látták a tejszínű arcát, mely zavaros volt, mint az álomkórosoké. Fiatalabb volt Laco náluk egy-két évvel, alig egy hónapja, hogy megszabadult az iskolától. Eszes gyerek volt, s Buda tanító szerette volna, ha tovább tanul, de Laco a szemébe röhögött: elmegy segédmunkára, s egyből a dupláját kapja, mint most a tanító úr. Pedig a tanító úr már régén tanít. Odaért Laco a tűzhöz, és látták, olyan, mint a fal. A térde rogyadozni kezdett. S ketten felugrottak, mert látták, hogy mindjárt eldől. Megfogták a karját, s érezték, hogy reszket. Mindjárt leültették. — Vizet! — mondták. De víz nem volt. Csak any- nyi volt, amennyi a leveshez kell a bográcsban. Laco, hogy leült, s kipihegte magát, jobban lett kissé. — Mi történt? — kérdezték tőle, de nem kaptak választ. — Csak nem találkoztál te is vele? — kérdezte Kis Pista, gunyorkás szeme a társak tekintetét kereste. Laco válasz helyett bólintott. Krétafehér arca még mindig nem nyerte vissza színét. — A kannát elvette? Laco hitetlenül nézte körül magát újra. Az előbbi zavarodottsággal. Sejtelme sincs, hová lett —» állapították meg magukban a többiek. — Látott egy árnyékot, s ijedtiben eldobta — gúnyolódott Kis Pista. De nem társult hozzá senki. Éppen csak vigyorogtak, mintha timsó húzná össze a szájukat. Holub Ciprián éppen indulni akart a kővel. De most csak állt. maga is kővé váltan a megrakott kocsi tetején. Csóválta a fejét. — Igaz-e, mondtam, felső forrás ne menjetek? Göndör Lidi katonája ottan kóborolja... — Maga is hiszi ezt, tata? — Dombaj Gyírka fordította Ciprián bátyó felé a hirtelenszőke fejét. — Hisz, nem hisz — mormogott Ciprián bátyó —, láthatod, e! — Lacóra bökött. Kis Pista megnevettette a népet. így szövegelt: — Hol van az a katona már?! Rég disszidált, vagy megrágták a kukacok. Holub Ciprián nem nevetett velük, noha még Laco is megszínesedett kissé, s kezdte hinni, hogy álmodott. Holub Ciprián morozus maradt, s a megbántottságot alig titkolta. — Csak azt én mondhatok — szólott —, emerrefelé is van kút. S a falu iránt mutatott a világos, berekfoltos lankákra. — (Folytatjuk)
