Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-14 / 243. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. október 14. Egyedül. (Elek Emil íeiv.) Szarkaláb, önlögszem, küllőrojt Ahogy ősziesre fordul az idő, úgy szaporodik a tennivaló a kertészeti vállalatnál. Az őszi évelő virágok ültetését megkezdték. Sóstón, Nyíregyházán a Kossuth téren, a Bessenyei- és a Benczúr-park- ban. a Tanácsköztársaság téren összesen 20 ezer darab homokot és szárazságot jól tűrő, szakaszosan virágzó évelő virágot ültettek el. A szarkaláb. cickafarok, szépecske, kokárda, ördögszem és küllőrojt virágok 200 ezer forintba kerültek. Az őszi munkák között igen jelentős a százszorszép, a viola, és az árvácska kiültetése. Tulipánhagymából 100 ezer darabot ültettek el a parkokba. Idén ősszel 3200 fát telepítettek, ebből majdnem mind megfogant. A kitördelt, elpusztított iák megfelelővel való pótlása sokszor okoz gondot a vállalatnak. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a megyeszékhelyre körülbelül még 20 ezer darab facsemete kellene ahhoz, hogy megfelelő nagyságú legyen a zöldfelület, még inkább érthetetlennek látszik a rongálás. Hat évenként újítják fel a pázsitot is. Idén a Déli és az Északi alközpontokban, az Északi körúton, a Vasgyár és Tárgyalóteremből JÁTÉKNAK INDULT... Bíróság előtt másodszor áll, ám munkahelyén a fegyelmik sorozatát e »pta a 3b éves csenge- ri Zámbó Gyula. s valamennyi esetben közrejátszott az ital. Leg. utóbb hárman mentek be dolgozni ittasan a tsz csengersimai állattenyésztő telepére, de Zámbó még hozatott egy liter pálinkát és D. Ferenccel együtt megitták. Ezután még mindig azon törte a fejét, hogyan lehetne tovább inni, ezért birkózni hívta D. Ferencet. Azt mondta: engedje ma. gát földhöz vágni, akkor barma, dik munkatársuk is beszáll egy félliterrel. A birkózás játéknak iüdult, de verekedés lett belőle. Zámbó ugyanis nem akarta abbahagyni, s amikor D. Ferenc egy vödör vízzel lehütötte, Zámbó először egy vaskeretbe verte munkatár. sa fejét, majd amikor még ettől sem esett össze, leütötte egy vödörrel. Főnöke ekkor kivezette munkahelyéről, de este még elment harmadik munkatársához is. Miután beengedték, kést rán- tot, az asszony azonban nem engedte, hogy alvó férjét megszórja. Zámbót 1 év és két hónap börtönre ítélték. Büntetését szigorított börtönben kell letöltenie és kél évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Az ítélet jogerős. a Mező utcákon összesen 40 ezer négyzetméter pázsitot újítottak fel. Nyíregyháza parkjainak felülete összesen 760 ezer négyzetméter, ezt gondozzák egész éven át folyamatosan. A város 37 játszóterén húsz különböző fajta játékot helyeztek el. A közel 300 játékot már október végén ösz- szeszedik, noha az időjárás még hosszú ideig lehetővé tenné a gyerekeknek a hintázást, libikókázást a szabadban. A vállalat vezetője viszont azzal érvel, hogy a játékok karbantartását, festését, javítását nem tudnák elvégezni rövid idő alatt... A lakótelepektől távolabb, nagyobb területen „dühöngőt” többet építenek ezentúl a gyerekeknek. Jósavárosban már több háztömbnél építettek a hagyományosnál nagyobb játszóteret. A kerti padokat ugyancsak most szedik össze, 1400-at helyeztek el a sétálóhelyeken, a parkokban. A szobrok és emlékművek karbantartására tavaly 5 ezer forintot költött a kertészeti vállalat, öt szökőkútat javítanak, tisztítanak ősszel. Az őszi, téli előkészület a parkokban, a fák, az utak, növények ápolása, újak telepítése összesen 4 millió forintba kerül. (t. k.) Filmjegyzet Ötödik pecsét Sánta Ferenc regénye nyomán előbb színpadon volt látható a mű, most pedig Fábri Zoltán készített filmet belőle. A rendezőről köztudott, hogy szívesen visz vászonra értékes irodaimi alkotásokat, s ahol a hűtlen hűség elve vezérelte, (mint a Körhinta, a Húsz óra, vagy a 141 perc esetében), ott kiemelkedő alkotások születtek kamerája nyomán. Az Ötödik pecsét című munkája híven követi az eredeti mű, a regény cselekményvezetését, problematikáját. Az események a fővárosban játszódnak a nyilas hatalomátvétel után. A hely és az idő konkrét és valóságos. Egy kisvendéglőben estéről estére összejön négy kispolgár: a kocsmáros, rajta kívül az asztalos, a könyvügynök és az órás. Iszogatnak, beszélgetnek semmiségekről. Ezek a nyugodt beszélgetések éles ellentétben állnak a külső világ sejthető, de a filmen nem. látható borzalmaival. Ez mintegy előre vetíti, hogy maga a történet kevésbé akarja a valóság síkján mutatni a világot, inkább egyfajta példázat kíván lenni. Az órás megkérdi az asztaltársaság tagjait, ha választhatnának, kinek a szerepét vállalnák: a kegyetlen, vérengző 'kényúrét vagy a megalázott, kisemmizett elnyomottét, aki a maga becsületessége tudatában él. Eszmei szempontból, e kérdésfeltevésben gyökerezik a regény hibája, s azzal, hogy átveszi a filmé is. A választás lehetőségei ugyanis nem tartalmazzák azt a harmadik utat, amely az adott helyzetben több, mint nyilvánvaló: az embertelenség elleni harcét. A film cselekményének ez a szelete, amely expozíciónak tekinthető, olyan hosszadalmas, hogy eleve aránytalanná teszi a szerkezetet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy hozzávetőleg lepergett a film első harmada, s az egész egyetlen helyszínen, a kisvendéglőben játszódik, ahol a jelenlévők többnyire egy asztal körül ülnek, akkor érthető, hogy a néző „kí- vülmarad" a történeten. Pedig Illés György, az operatőr legalább annyiszor járja körül kamerájával az asztal- társaságot, mint a 10 ezer méteres síkfutó a pályát, de ezzel is alig-alig képes oldani a jelenetsor vontatottságát. Szerencse, hogy Fábri nem tartja meg filmjét végig a példázat síkján, hanem át-át- lendíti a cselekményt a valóság talajára, s ebben olyan partnerre talál Latinovits Zoltánban, aki jelenlétével hitelessé képes tenni az elvont élethelyzetet (egyébként ez élete utolsó filmszerepe). Szinte felízzik a film a tetőpontot adó jelenetben, ahol a szereplők választhatnak az életben maradás, vagy a haldokló kommunista meggyalázása között. Fábri itt nem elborzaszt, hanem „belevonja” a nézőt a helyzetbe, rákényszeríti az erkölcsi ítélethozatalra. Ha az Ötödik pecsét nem is tartozik Fábri Zoltán pályája kiemelkedő teljesítményi i sorába, néhány részlete mindenképpen jelentős, érzelmeket, lényeges erkölcsi ítéleteket képes mozgósítani a nézőben. Hamar Péter „A holtpontról el kellene mozdulni... A gyermek- és if- I fiúsa a védelem iúságvédelmel társadalmi üggyé kell tenni... A társada- *1/ fffUPIPin lom összefogása, a munkahelyi vezetők támogatása nélkül nem lehet eredményes a megelőző és az utógondozói tevékenység sem az egyes gyermek, a fiatalkorú, sem pedig általános vonatkozásban... Amit most teszünk, az már nem megelőzés, hanem mentés, mert a megelőző munkánk az nem teljes...” Az illetékes távolmaradt Szinte ez volt a tartalma a napokban tartott egyik gyermek- és ifjúságvédelmi ankétnak, amelyet az Oktatási Minisztérium 8. sz. Leánynevelő Intézetének nevelőtestülete hívott össze Nyíregyházán. Az intézetnek jelenleg 13 nyíregyházi üzemmel van kapcsolata: az üzemek vezetőinek segítségével helyezik el az átmeneti nevelőintézetben lévő fiatalokat. Szakmai tanácskozás A tapasztalatcsere azonban nem egészen sikerült, mert a sok meghívott közül csak az almatároló, a MÉK- központ, az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat és a cipőgyár képviselői jelentek meg. Mi lehetett ebből a kezdeményezésből? Egy szakmai tanácskozás, amely tele volt tűzdelve minden hozzászóló részéről óhajjal, amivel a társadalom, a munkahelyek vezetői, a gyermek- és ifjúságvédelemmel hivatalosan foglalkozó állami és társadalmi szervek vezetőinek címeztek — zömében jogosan. De éppen ők nem voltak ott! Ók és azok maradtak távol, akik miatt összehívták az értekezletet, akik segítséget nyújthattak volna. A társadalmi gyermek- és ifjúságvédelem napjainkban megyénkben is időszerű kérdés. A megyei tanács végrehajtó bizottságának idén keltezett határozata szinte minden állami és társadalmi szervnek határoz meg valamilyen feladatot, kéri valamilyen tevékenység végrehajtását. Segít a KISZ E határozat a gyermek- és ifjúságvédelem szempontjából két nagyon fontos tennivalót tartalmaz. Az egyik az, hogy a végrehajtó bizottság „felkéri... a KISZ munkahelyi, területi szerveit, kisérjék figyelemmel a megelőző és az utógondozói tevékeny folyamatos, rendszeres ellátását, fokozzák a közösségek (brigádok, alapszervezeti sejtek, stb.) ilyen irányú tevékenységét...” A másik, igen fontos tartalma e határozatnak az, hogy a végrehajtó bizottság a KISZ-szervezetek felkérésén túl a megye valamennyi gazdasági vezetőjéhez is felhívással fordul: valamennyi üzemben jelöljék ki az üzemi ifjúsági felelőst és azok tevékenységét a kiadott irányelveknek megfelelően szervezzék meg. Sajnálattal kell megállapítani, hogy e végrehajtó bizottsági határozat ma még nem vált általánosan ismertté. E határozat végrehajtásához ugyanis nem elegendő annak a megismerése, tudomásulvétele, hanem a konkrét feladatok végrehajtására fel kell készülni. Fel kell készíteni a KISZ- szervezetek vezetőit, felkeli készíteni az üzemi ifjúság- védelmi megbízottakat. Nekik érteniük és látniok kell a tennivalókat. Á beilleszkedés gondjai Erre mind az ifjúsági szervezetnek, mind pedig az üzemi ifjúságvédelmi megbízottaknak, felelősöknek szükségük van. A KISZ- szervezeteknek zömében olyan fiatalokkal kellene foglalkozniok — az általános érdekvédelmi, ifjúság- védelmi feladatokon túl — akik nem tagjai az ifjúsági szervezetnek, de nagyon igényelnék az ifjúsági szervezet segítségét. Sokan vannak, akik számára a munka befejezése után nincs meg a melég családi otthon, és ezek a fiatalok olyan helyen keresik az emberi kapcsolatot, hogy valakivel elbeszélgessenek, tanácsot kérjenek. Milyen fontos, hasznos, egyéni vagy kollektiv feladat volna, ha egy-egy KISZ-szervezet keresne, adna megfelelő barátot, barátnőt, egy-egy ilyen fiatal mellé? A végrehajtó bizottság segítséget kér az utógondozási tevékenységhez is. Ez pedig azt jelenti, hogy a KISZ-szervezetek, az üzemi kollektívák vállaljanak részt a fegyelmezetlen, a magatartásában és életfelfogásában antiszociális, esetleg már bűncselekményt elkövetett fiatalok munkahelyi, társadalmi beilleszkedésének elősegítésében. Itt a KISZ-szervezetek feladatai szorosan kapcsolódnak az üzemi ifjúságvédelmi felelős tennivalóival. Felkészíteni a munkára A megelőzés és utógondozás tehát nélkülözhetetlen az ifjúságvédelemben. Mind a megelőzés, mind pedig a tulajdonképpeni utógondozás nehéz, de szép és hasznos munkahelyi feladat. Szükséges volna azonban, hogy az illetékes állami és társadalmi szervek sürgősen teremtsék meg a KISZ- szervezetek és az üzemi ifjúságvédelmi felelősök a munkára való felkészítésének lehetőségét. A feladatok ismerete nélkül hiábavaló a kérés, hiába való minden elvárás. Ahhoz, hogy eredmény legyen e területen, a feladatok gondosabb és konkrétabb meghatározása kell. Dr. Toronicza Gyula ügyész A cédula az iskolaköpeny mosása előtt került elő. Jóllehet az édesanya rendkívül diszkrét, a fia feljegyzéseivel kapcsolatosan is tartja a szabályokat, mégis belenézett. Lehet, hogy a papír szélén lévő orosz fordítás keltette fel érdeklődését. Mert mindig tetszettek neki a cirill betűk, melyeket kevéssé sikerült megtanulnia. Ez a fordítás azonban korántsem, hetedikes fiáinak fő műve volt. A papír lényege egy kérdőmondat: „Attila, mond meg végre komolyan, szeretsz-e még?” Aláírás nem volt. Biztatónak látszott, hogy a leányka szépen írt, s főleg helyesen. A mama mégis meglepődött egy pillanatra. Mert afelől nem volt kétsége, hogy fia egészséges, és ennek megfelelően érdeklődést mutat a másik nem iránt, azt azonban nem hitte, hogy ilyen fogadtatásra talál a legényke. Hírből tudta, hogy „bomlanak érte a lányok”, ez azonban még mindig valami eszmei dolog. De hogy valaki immáron vallomását, ak újbóli megerősítésére szólítja fel, ez meglepte. Egy okos édesanya sohasem rohan fejjel a dolgok közepének. így kellő taktikai 4 LEVÉLKE előkészület után terelte a szót általában a lányokra. Fia, a szokásos kamasz fel- lengzősséggel közölte: nem érdekli a nők. Ezen szavakkal: a nők. És eb(be nyilván beletartozott az a kislány is, aki oly sürgetően szerette volna tudni, merre tartanak Attila érzelmei. A konyhai beszélgetés, amely a mosogató mellett zajlott le, miközben a kamasz tányérokat törülgetett, végül is oda érkezett, hogy az édesanya feltette a kérdést: — Nem te hagytad el ezit a papírt? A fiú megnézte, elhúzta a száját, s csak annyit felelt: — Ez a libái A vélemény summás volt, de mint kiderült, Attila mondta neki egyszer, hogy szereti, de ezt egyáltalán nem úgy gondolta, s különben, mondta ezt már másnak is, és mi lenne, ha mindenki ennyire begerjedne. Mindezt egyszuszra, pont és vessző nélkül adta elő, a szöveg gyorsaságához mérve a törölgetés eddig mérsékelt sebességét. Az anya most pajtássá változott, s mégis csak rákérdezett: — Es szeretted? Mármint milyen lány? A fiú kezében megállt a tányér. Rendes — felelte. Magas és szép haja is van. Szőke. De már vége. Ezzel a levéllel elrontott mindent. Engem nem lehet kényszeríteni — tette hozzá mélységes öntudattal. Utálom a cikis dolgokat, zárta le a beszélgetést. A z édesanya belenyugodott a beszélgetésbe. Néhány nap múltán azonban konstatálta, hogy az élet korántsem egyszerű. Attila délután egy lánnyal vonult az utcán. Kezében két táska. Cipelt, s mosolygott, beszélt. A lány, akivel ment magas volt és szőke. Attila átszellemüiten lépkedett mellette. A lány aztán az egyik sarkon megsimogatta. — Nem is olyan liba — szögezte le az asszony. Aztán diszkréten élvonult az egyik háznál. Mert ugyan miért is kellene zavarba hozni a fiát, aki olyan nagyon érzéketlen a nők iránt? B. U Virág a parkban
