Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-13 / 242. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. október 13. Optimizmus Á mammutfenyö (Sequoia gigantes) a fenyők, (Coniferae) osztályába, a mocsárcip- rusfélék (taxodiaceae) családjába tartozó fa. Főleg Kanadában érzi otthonosan magát. Hazánkban is fellelhető egy-egy botanikuskertben. Sőt mi több, már Nyíregyházán is megtalálható. Igaz, nem köny- nyen, mert még csemete, alig látszik. A fácskajelölt centimétere 500 forintba kerül, vagyis az ára már csecsemőkorban is mammut. De hát legyen, örülünk is neki. Az azonban szinte biztos, hogy a fa karrierjét, vagyis a százméteres magasságot nem érjük meg. Ez a mammutfenyő ugyanis elél 2—3 ezer évig is, és sok száz év kell ahhoz, hogy kamasszá fejlődjék. így az igazi optimizmus késztethetett csak a vásárlásra. Itt igazi perspektivikus beruházásról volt szó. Dédelgessük, védjük szeretettel. hiszen az szinte biztos, hogy egykor majd megkérdik utódaink: vajon milyen emberek voltak, akik ültették? (b) Könyvek között Munkaügyi « lexikon és Chagall A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül első helyen kell említenünk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusának most megjelent rövidített jegyző könyvét. Ez tartalmazza egyebek közt Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin előadói beszédét, az SZKP politikai bizottsági tagjainak s a külföldi küldöttségek vezetőinek — köztük Kádár Jánosnak — a felszólalását, a kongresszus határozatait, továbbá az SZKP újonnan megválasztott vezető szerveinek összetételét A Nők a történelemben sorozatban látott napvilágot Kelen Jolán érdekes visszaemlékezéseinek kötete, az Eliram- lik az élet... Bognár Ferenc hasonló témájú könyve És vándorbotot vettem a kezembe címmel jelent meg. Gazdaságpolitikánk tapasztalatai és tanulsága 1957—1960 címmel hasznos tanulmány- kötet jelent meg. (A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadóval közös gondozásban.) Gergely Ferenc £S Kiss György munkája a Horthy leventéi, amely a leventeintézmény történetét ismerteti. Hézagpótló kézikönyv a most megjelentetett Munkakönyvi Kislexikon, sok hasznos elméleti és főleg gyakorlati tudnivalóval. A Közgazdasági ismeretek sorozatban jelentette meg a kiadó Harry Nick kis tanulmányát a tudományostechnikai forradalomról. A Corvina Kiadó újdonságai közül említsük meg a Művészet és elmélet sorozatban napvilágot látott érdekes válogatást, amely Emlék márványból vagy homokkőből, öt évszázad írásai a művészettörténet történetéből címmel látott napvilágot. A Városalbumok sorozat új kötete a magyar—angol— francia—német—orosz nyelvű kísérőszöveggel Gink Károly művészi fotóinak gyűjteménye Várpalotáról. Több nyelvű, itthon és külföldön egyaránt népszerű időszaki kiadvány a Nemzetközi Költői Almanach; az Árion ez alkalommal a 9. számmal jelentkezik. Beragasztott ké pékkel jelent meg a Műhelytitkok sorozatban Maurer Dóra kötete, a Rézmetszet, rézkarc. Gerő Győző munkája a Török építészeti emlékek Magyarországon. A Baktalórántházi Ipari Szövetkezet konfekcióüzemében holland megrendelésre 20 ezer köpenyt készítenek. Képünk:munkában az ifjú üzem dolgozói, előtérben Kállai Mária. (Elek Emil felvétele) KISZ-PROPAGANDISTÁK SÓSTÓN Tantárgy: közéleti szereplés A sóstói erdő fái alatt elhagyottan állnak a KlSZ-tá- bor házikói, de a szomszédságukban lévő korszerű eszközökkel felszerelt, fűthető épület most is népes megyénk különböző részeiből érkezett 69 propagandista gyarapítja ismereteit hat héten át a KISZ-iskola falai között. Szinte minden mesterség kép. viselője jelen van, varrónő, juhász, betanított munkás, hírközlési mérnök egyaránt eljött ide. Valamennyien huszonhat évnél fiatalabbak. Az üzemek, vállalatok és más intézmények biztosították számukra a nyugodt tanulás feltételeit — hat hétre. Távollétükben is megkapják teljes fizetésüket, s a Sóstón töltött idő nem megy szabadságuk rovására, — megteremtve ezzel is a jobb ifjúsági munka feltételeit. Egész napos a program — legtöbbet a politikai és a társadalmi kérdésekkel foglalkoznak a fiatalok. Előadásokat hallanak pártunk politikájáról, a nemzetközi helyzetről, az ifjúságpolitikáról, a társadalmi viszonyokról, és egyéb témákról. Az előadásokat legtöbbször maguk a résztvevők tartják — egyben megtanulják, hogyan kell a különböző témákhoz anyagot gyűjteni, az előadások és politikai vitakörök forgatókönyvét elkészíteni. Az előadások után a témafelelősök és a hallgatók is értékelik az elhangzottakat, nemcsak kritikát, de önkritikát is gyakorolva. Szeretnek közösen énekelni, játszani, közben sok új mozgalmi dalt, csoportjátékot ismernek meg. Különböző szakkörök működnek, ahol megtanulják a propagandista munkához szükséges szemléltetőeszköz-készítést, a diafilm, magnetofon, a lemezjátszó használatát. Sokat vitatkoznak, megszokják a közéleti szereplést. (k. é.) Aratás helyett Galéria — szakmunkásjelölteknek Először a képzőművészeti világhét alkalmából készült országos kiadványban találkozhattunk a hírrel: a nyíregyházi 110. sz. ipari szakmunkásképző intézetben a megyében elsőként iskolagalériát avatnak. A szűkszavú híradást a megyei közművelődési szervek is megerősítették. Ennek ellenére a szeptember 18-ra tervezett és nyilvánosságra hozott galériaavatás elmaradt. A kezdeményezés elindítója a megyei művelődési központ, Géczi Ferenc igazgatótól kérdeztük meg, miért késett, mi lesz a sorsa az iskolagalériának. Kiváló ötlet Az ötlet mindenképpen kiváló, hisz a szakmunkásképző intézetben létrehozandó minigaléria jól segíti majd a jövendő ifjúmunkásainak képzőművészeti nevelését, ízlésük fejlesztését. A megyében tíz szakmunkásképző iskola működik. Nemcsak a 110-es, hanem valamennyi városi és megyebeli szakmunkásképző iskola, sőt más iskolák is, jó hasznát vennék a kisgalériának, különösen a tantervekben is szereplő műalkotás-elemzéseknél. Az ötlet a megyei művelődési központ egyik munkatársa és a Képcsarnok-Vállalat egyik a megyénkben járt képviselője közötti beszélgetés során röppent fel. A megvalósítás azonban egy kicsit lassabban haladt, bár a megyei művelődési központ levélben fordult a megyében élő és alkotó, s innen elszármazott képzőművészekhez, hogy alkotásaikkal segítsék az iskolagaléria megalapozását. Néhány képzőművész elzárkózott ettől — mondta a művelődési központ igazgatója. A tárgyilagosság kedvéért hozzá kell tenni, a felkérés lehetett volna személyre szólóbb, nem pedig egy meglehetősen hivatalos levél, melyet azonos szöveggel, sokszorosítva küldtek meg az alaptagoknak, s mindazoknak, akik egy-egy munkájukkal már eljutottak a nyilvános szereplésig. A késés ellenére A késés és a szervezésből tapasztalható kisebb bakik ellenére a tájékoztatás szerint mintegy 20—25 alkotás, zömében festmény, kisebb részben plakett és kisplasztika gyűlt össze a művészek felajánlása révén. Október 7- én érkezett meg a Képcsarnok Vállalat vezetőinek levele, melyben elismeréssel fogadják az iskolagaléria-ava- tást, s közlik, Csohány Kálmán, Hincz Gyula, Rekassi Csaba és Zala Tibor egy-egy alkotását küldik meg a galéria törzsanyagához való hozzájárulásként. Így, ha egy hónapos késéssel is, de megvalósul az igen hasznos, a megyében párját ritkító kezdeményezés: október 18-án sor kerül a zsűri által jóváhagyott képzőművészeti anyag birtokba vételére, illetve az iskolagaléria ünnepélyes felavatására a 110-es szakmunkásképző intézet kollégiumának földszinti klubjában. Azt tervezik, hogy a szabolcsi üzemek, vállalatok hozzájárulásával a következő években továbbfejlesztik a galéria anyagát, hogy az értékes műalkotások hozzájáruljanak a jövendő munkás- osztályának művészeti és ízlésneveléséhez. Mit fűzhetünk hozzá? Köszönet a kezdeményezésért és a művészek által felajánlott alkotásokért. P. G. 56 millió liter tejjel több Jobb gondozás, nagyobb hozam A tejipari vállalatok trösztjének adatai szerint 1976 eddig eltelt időszakában, az elmúlt év első kilenc hónapjához képest 5 százalékkal, kereken 56 millió literrel nőtt a felvásárlás. A tejipari szakemberek véleménye szerint ez főképp abból adódott, hogy a gazdaságokban gondosabban ápolják és takarmányozzák az állatállományt, és nagyobb tejtermelő-képességű fajtákat tartanak. Mindez együttesen évente 150—170 literrel növelte a tehenenkénti tejhozamot. A tejipari vállalatok a felkínált tejet folyamatosan zavartalanul veszik át és igyekeznek megkönnyíteni partnereik dolgát. A tejgyűjtők fejlesztésére 1976-ban 55 millió forintot költenek, a tsz-ek kezelésében lévő átvevőhelyeknek 120 hűtőgépet adtak kölcsön, s több nagyüzemnek tárolóedényeket bocsátottak rendelkezésére. A nagyüzemi gazdaságokban a 10 fok alá hűtött tej után az eddiginél nagyobb költségtérítést adnak, ezért hűtési díjra 50 millió forinttal nagyobb ösz- szeget fizettek ki, mint az elmúlt évben. A tanyai tejszállítás költségeihez 5 millió forinttal járulnak hozzá, s a kistermelői tehéntartók táp- és korpaellátásának javítására a tejipar együttműködési megállapodást kötött a gabonatröszttel. A nagyüzemekkel tovább bővítik az együttműködést; a tejipar vállalatai eddig mintegy 100 gazdasággal alakítottak ki szoros munkakapcsolatot. Növekedett az elmúlt hónapokban a tej értékesítés is, az ipar termékeiből átlagosan 6—8 százalékkal többet adtak el, mint a múlt év azonos időszakában. A KÉPERNYŐ ELŐTT A Tojáspatkolóval alighanem újabb nagysikerű népművészeti műsorsorozat indulásának lehettünk tanúi szerdán. A vetélkedőformáról köztudott, hogy izgalmai — nem egyszer a témáktól is függetlenül — kiválóan alkalmasak rendkívüli érdeklődés keltésére, és legalábbis a nézők- hallgatók számára játszi könnyedségű ismeretszerzésre. (Végtére ez is a célja, csak csinálni jóval nehezebb.) Hát még ha a téma olyan „össznépi” vonzatú, olyan sokak szívének kedves, mint a népművészet. A néptánccal foglalkozó első részben a legszembe- szökőbb — egyszersmind a legérdekesebb — a kérdések és feladatok ötletgazdag változatossága volt, s az egy-egy csapattal részt vevő öit művelődési központ versenyzői minket is tartalmas szurkolásra késztettek a képernyő innenső oldalán. (Ez utóbbiban különben helyileg is érdekeltek voltunk, mert az egyik csapat a nyíregyházi városi művelődési központ versenyzőiből állt, s a nagyon jó teljesítményre kapott pontszámai alapján másodikként jutott tovább.) Az egyes feladatok értékelését, a pontadást illetően az Or- tutay Gyula által vezetett tudós zsűri legtöbbször sajátos helyzetbe került: vagy semmit, vagy maximális pontszámot volt kénytelen adni az egyes feladatok megoldására és így kevésbé lehetett széthúzni a mezőnyt. Ámbár ez azt is jelentheti, hogy amit tudtak a versenyzők, azt igen alaposan tudták... Az ötletes szerkesztést Lengyelfi Miklósnak, az oldott, jó hangulatú műsorvezetést a sokoldalú Antal Imrének köszönhetjük. A Cserhalmi Imre írta tv-film, a Csillagok változásai mai társadalmi valóságunk egyik még kétségkívül meglévő jelenségét sarkította ki, az önző anyagiasság, az önoéllá növesztett egyéni szerzés értelmetlenségét, összebékíthe- tetlenségét a szocialista életformával. Szívesen, jó érzéssel nézhettük végig ennek az izzig-vérig mai témának fordulatos, mindvégig figyelmet keltő feldolgozását, noha a cselekmény végkifejlete már az elején sem lehetett kétséges. Ez a történet — a tanulni vágyó fiatal munkásasszony kitörése a szülei és a kedve ellenére rákénysze- rített házassága múltba visszahúzó, tegnapi eszményeken alapuló világából — legfeljebb kissé direkt mó-, dón egyszerűsítő volt, csakúgy, mint a szereplők jellemének vázlatos, csak a legjellemzőbb vonásokat kiemelő megrajzolása, ami helyenként a kidolgozatlanság benyomását keltette. Igaz, hogy a jellemeket a színészek igyekeztek a szerepadta lehetőségeikhez mérten jobban árnyalni, elsősorban a Rózsát alakító Bánsági Ildikó, akiről az első percben el tudtuk hinni, hogy ki kell törnie a tegnapi körből, hogy másfajta, maibb életre hivatott, s ugyancsak életteli figurát teremtett a másik póluson a kitűnő Berek Katalin és Raksányi Gel- lért. Szőnyi G. Sándor rendező egyszerű eszközökkel adott hiteles környezetrajzot a cselekmény keretéül, s tartotta a szereplőit egységesen realista játékstílusban. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT A rádió Kabarészínháza októberi műsorát örökzöld témának: a katonaéletnek szentelte. A hagyományoknak megfelelően a katonaélet mai eseményei mellett a múlt, a régi idők katonaságáról szóló tréfákat, vicceket, kiszólásokat is hallottunk ez alkalommal. Jellemző azonban, hogy a múlt ezen a viccszemlén „közelebb kúszott”, valahova az ötvenes évek elejére, közepére. Igaz viszont, az életkortól függ, hogy ki- nek-kinek mi a múlt, mi számít réginek. így vagy úgy, a mai vagy a régi időkben mindig volt s van nevetnivaló az élet — így a katonaélet — fonákságain, az újoncok csetlés-botlásán, az úgynevezett, kincstári szemléleten, vagy a kiképzők rigolyáin, magatartásán. Ez utóbbiakkal — lehetséges, hogy igazságosan — igen szőrmentén bánt a műsor, mintegy igazolva a szóvivő szavait, vigyázva: a viccek át ne lépjék a sérthetetlen határokat. Többnyire a mai kiskatonák és a régi altisztek voltak a váci viccszemle célpontjai. Úgy látszik, a hadköteles szerzők nem akartak függelemsértést elkövetni: az elöljárókon tilos nevetni. A műsort hangulatos keretbe foglalták Árkus József humorra érzékeny szóvivői szavai. Azt azonban ő sem tudta megakadályozni, hogy az est utolsó harmadának viccszintje (a villámtréfák utáni részé) az előző kétharmadhoz képest alább ne szálljon. Sem Komiás János, sem Hofi Géza műsorszáma nem érte el a tőlük megszokott színvonalat. Az NDK rádiószínházának műsorából hangzott el a múlt héten Rolf Schneider rádiójátéka, az Utóhangok. A javarészt monológokból álló darab arról szól, hogyan viselkednek olyan veszélyhelyzetben emberek, amikor a szituáció megoldásának módja nem rajtuk múlik elsősorban, s ha a megoldás végeredménye súlyosan veszélyezteti anyagi érdekeiket. A visszaemlékező monológforma jó lehetőséget ad az írónak, hogy szereplői egyéniségének külső burkát lefejtse, s mélyebbre világítson; és arra is alkalmas, hogy felvillantsa: milyennek látják egymást a veszélybe került repülőgép utasai. Ebből a képből nemcsak az derül ki, hogy az itt ábrázolt világ üzleti érdekekre épül, hanem az is, hogy az anyagi érdek, az életbevágónak tudott cél elérésének vágya olykor az életveszély tudatának is fölébe kerekedik. A leszállni kényszerülő repülőgép utasainak egy része a saját érdekeit akarja érvényesíteni minden áron, akár mások élete árán is. Hogy a kép teljes legyen, egy, a földön maradt embert — egy riportert — is hasonló szerepkörbe helyez, aki a szenzációra éhes üzleti világ szellemének megfelelően a bekövetkező tragédiát várja, lesi, hogy ő lehessen az első, aki hírt ad róla, ezzel alapozva meg karrierjét. A rádiójáték alapképlete nem új, a megírás árnyaltsága és a kiváló színészi játék (Gábor Miklós, Kautzky József, Mécs Károly, Kállai Ilona, Tordy Géza) emeli az emlékezetesek közé ezt az adást. Seregi István
