Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-13 / 242. szám

1976. október 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Együtt a lakossággal V árosunk lakossága eredményesen mun­kálkodik Mátészalka fejlesztésén, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális feladatok végrehajtásán. Ahhoz, hogy ezt elérjük, szükséges: az emberek is­merjék meg, fogadják el és tegyék maguké­vá a helyes célokat és legjobb tudásuk alap­ján dolgozzanak azok megvalósításán. Természetes, hogy pártbizottságunknak fontos szerepe van feladataink megértetésé­ben, elfogadtatásában és a lakosság mozgó­sításában. Ehhez elengedhetetlen az emberek véle­ményének megismerése. Az is nélkülözhe­tetlen számunkra, hogy irányító munkánk­nak legyen kontrollja, hogy eddigi tevé­kenységünkről is kérjük a dolgozók vélemé­nyét. Agitációs munkánknak tehát nagy je­lentősége van a párt és a dolgozók közötti kapcsolat folyamatos fenntartásában és ál­landó erősítésében. Lakosságunk egyetért a párt politikájá­val és támogat bennünket annak helyi érvé­nyesítésében. Eredményesen foglalkozunk a nagy jelentőségű társadalompolitikai hatá­rozatok végrehajtásával. A nőpolitikái, a népesedéspolitikai, a közoktatás- és közmű­velődéspolitikai határozatok végrehajtására konkrét intézkedési tervet készítettünk. Eb­ben meghatároztuk az állami, társadalmi és tömegszervezetek feladatait is, amelyek vég­rehajtását folyamatosan értékeljük. Gazdaságpolitikai feladataink előtérbe kerültek, mellyel városi szinten is rendsze­resebben foglalkozunk. A gazdaságpolitikai agitáció középpontjában a termelés, annak jobb megszervezése, a munkafegyelem ja­vítása, a munkásvándorlás csökkentése áll. Fontos szerepet kapnak e területen is a párt- alapszervezetek. Ók vannak közvetlenül a termelés, a mindennapi élet első vonalában, ök a határozatok végrehajtásának közvet­len szervezői és a dolgozókkal is állandó a kapcsolatuk. E munkáról elmondhatjuk: eredményesen segítik az üzemi demokrácia szélesítését, a munkássá válás folyamatát. Hozzájárulnak a munkások és termelőszö­vetkezeti tagok tulajdonosi szemléletének, közösségi magatartásának fejlődéséhez, a társadalmi, vállalati és csoporttulajdon gya­rapításához és megbecsüléséhez. Agitációs munkánk eszközei, módszerei sokszínűek. A legfontosabbak az üzemi ter­melési tanácskozások, kisebb-nagyobb cso­portokkal folytatott beszélgetések, pártna­pok, tanácstagi beszámolók. Üj formaként eredményesen alkalmazzuk a politikai vita­köröket, a munkásfórumokat. Eredménye­sen használjuk a sokszínű írásos és szemlél­tető agitáció eszközeit is. Rendszeresen jelen­tettünk meg városi kiadványokat, melyek az ötéves terv feladatairól, teljesítésének eredményeiről adnak tájékoztatást. Az üze­mi újságok, kiállítások, központi propagan­daanyagok, híradók is jól szolgálják a la­kosság folyamatos tájékoztatását. Munkasikereinket ezeknek is köszönhet­jük. Egy új városkép kialakulásával együtt fejlődik az emberek gondolkodásmódja. Si­került a városban nyugodt és alkotó politikai légkört kialakítani. Ezt segítette tevékenysé­günk nyíltsága, őszintesége és a lakosság ügyéért érzett felelősség. Állandóan szem előtt tartjuk, hogy a lakosság bizalmát csak az ügyéért érzett aktív tevékenységgel, az őszinte kapcsolat folyamatos fenntartásával lehet kiérdemelni. A jogos és megoldható kérdésekben való türelmetlenség késztet bennünket az ügyek lelkiismeretesebb és gyorsabb intézésére. Mint a megyei párt-végrehajtóbizottság legutóbb megállapította: Mátészalka dina­mikus fejlesztéséhez a jövőben is jelentős segítséget kapunk a központi és megyei szer­vektől. Nem nélkülözhető azonban, hogy vá­rosunk lakossága megértse céljainkat és tá­mogasson bennünket a végrehajtásban, mert a város fejlődése mindnyájunk érdeke. Mun­kánk során támaszkodunk a becsületes mun­kásokra, mezőgazdasági és értelmiségi dol­gozókra. Tudjuk, hogy a jövőben is csak ve­lük lehet várospolitikai feladatainkat ered­ményesen végrehajtani. E tekintetben biz­tató, hogy Mátészalkán is erősödött a mun­kásszemlélet, a munkáspolitika. Még többet kell azonban tennünk azért, hogy a munká­sokért érzett felelősség hassa át valameny- nyi szervezet tevékenységét minden szinten. Nagyobb a közügyek iránti érdeklődés. Növekedett a közügyekért lelkesedő, azért dolgozók száma. A városi pártbizottságban, a' tanácsban, a tömegszervezetek testületéi­ben jelentős számban vesznek részt munká­sok, akik szemléletükkel, magatartásukkal és munkájukkal segítik az egészséges helyi po­litika kialakítását. Nagyobb gondot fordí­tunk a lakosságot érintő áruellátás, szolgál­tatás, bölcsődei, óvodai ellátás megszerve­zésére, a lakásprobléma megoldására, a munkakörülmények további javítására. Vannak gondjaink is — a itöbbi között a szemléletben. Vannak, akik mindent csak építkezéssel akarnak megoldani, akik csak az építkezésben látják a fejlődést, és így a feladatainkat is. Gondjaink vannak a lakás- probléma megoldásában, még sokan türel­metlenek. A lakosság számának gyors növe­kedése miatt sem sikerült minden réteggel folyamatos kapcsolatot fenntartani. Sok a bejáró dolgozó, s kevés ideig tartózkodnak munkaidőn kívül a városban. Vannak még ügyeskedők is, akiknek a magatartása ellen­tétes a nagy többségével. A jövőben e gondok enyhítésén dolgo­zik a városi pártbizottság. Igyekszünk eljutni minden réteghez. Hatéko­nyabb felvilágosító munkával szükséges orientálnunk, aktív cselekvésre serkente­nünk. Politikánk eredménye mindannyiunk érdekét szolgálja. Ezért alakítása és megva­lósítása is közös feladat. Dr. Forgács András, a mátészalkai városi pártbizottság első titkára levél ngedje meg, tisztelt Ko­vács úr, hogy szeretet­tel üdvözöljük, s erőt, egészséget kívánjunk önnek és kedves családjának. És most térjünk a tárgyra. Ked­ves uram, önnek nem lett volna szabad így kibabrálnia velünk! Az szent és tény, hogy harcolnunk kell a tisz­tességtelen úton szerzett ha­szon ellen, pláne, ha az a közösség zsebéből vándorol át az ügyeskedőébe, de en­gedje meg, hogy megkérdez­zük: miért éppen a mi lakó­telepünkön kezdte el ezt a nemes harcot?! 'Most, amikor végre elkez­dődött életünk első boldog periódusa, jön ön, és ezzel a fenenagy igazságszeretete- vel újra félelmet lop a szí­vünkbe. Az egész lakótelep rettegéssel néz a jövő elébe. Ki sugallta önnek azt a vég­zetes ötletet, hogy panaszos levelet írjon a fensőbb ke­reskedelmi hatóságnak? Nem mondjuk, ha esetleg névtele­nül önti ki szíve nagy búját, a zűrt talán sikerül elsimíta­nunk. De ön teljesen elvesz­tette az eszét, hogy aláírta a nevét. A fensőbb hatóság persze szabályszerűen meg­tette a szükséges intézkedést. Az igaz ugyan, hogy a lakó­telepünk hentese 10 forinttal többet számolt önnek, de higgye el, ez merő véletlcn- ség, mondhatnám figyelmet­lenség. Mi bizonyíthatjuk, hisz mindannyian tőle vásároljuk a húst, hogy 2 forinttal soha­sem számol többet. Az ön ese­te puszta véletlen, higgyen nekünk, ö minden bizonnyal azt hitte, hogy ön nem a mi lakónegyedünkben lakik. Ezt ön, bizonyára furcsa viselke­désével provokálta ki. Gon­dolkodnia kellett volna, meg­beszélni velünk, a szomszé­daival ezt az ügyet, mielőtt tollat ragadott. Ha így cse­lekszik, mi megtérítjük a ká­rát. Ránk is tekintettel kellett volna lennie, szem előtt kel­lett volna tartania a mi érde­keinket is. Tudnia kell: a mi hentesünknek már van kocsi­ja. háza, nyaralója, sőt, a nyaralójában úszómedence is! A lányát férjhez adta, vil­lát építtetett neki. Mindene megvan, amiről valaha is álmodott. Az a 2 forint, ami­vel minket általában meg­vág, csupán a hajdani múlt, a lakónegyed első éveinek kedves emlékszimbóluma. Most, az ön fellépése széttör­te ezt az illúziót. Mert tudja meg: a hentesünket elviszik. Jön helyébe egy új. Az egész lakónegyed most azt találgat­ja, milyen lesz ... Egyet már sejtünk: ennek se háza, se nyaralója, se úszómedencé­je, de talán még kocsija sincs, így azon fáradozik majd, hogy mindazt megszerezze, ami az elődjének megvolt. Ebből következően sejtheti: kezdhetünk elölről mindent. eméljük, ha legközelebb valami észrevétele tá­mad, előbb kikéri a mi véleményünket, mielőtt va­lamit cselekedne. Az ön szomszédai nevében: J. P. c Munkában a burgonyaszedő kombájnok. (Hammel József felvétele) ŐSZI NAPOK Birkózás az idővel A ladányi útfélen Czombá- né és Oroszné a fordulóban csinál helyet a gépnek. Az orkán is átázott már, a vesz- szőkosárban kétszeres súlya van a burgonyának. Néha a Tisza felől jön egy áramlat, megkísérli arébb lebbenteni a ködöt, de sikertelenül. Fönn, a magasban a nap is próbál­kozik, de valahogy még bá­gyadtra sem sikerül az erőlkö­dés. A két asszony iparkodik, hiszen kétszer száz lóerő von­szolja a táblában az elefánt- nyi kombájnt feléjük. Ka­pavágás a bokor tövére, meg még egy, aztán hajlás. és új­ra hajlás. Zihálva, fulladva Varga Lajos és Tóth Sán­dor Zetorjai elé még kettő kerül. Fura páros, de csak ez bírja az ázott, vizes homo­kot, a hegynyi dombot. Mel­lettük ott erőlködnek, aszt­más lélegzéssel a pótkocsik. Pereg beléjük a krumpli. A szedőgépen két asszony do­bálja kifelé a csomós füvet, a rögöt. Szó alig esik. Erőlkö­dik a gép, fullad a traktor, és csendesek az emberek is. Áll az elnök Czap Lajos a tábla szélén. Rajta is csizma, mint mindenkin errefelé. Fi­gyeli, mint működik pontos óraműként az itt dolgozó együttes. Kétszeres erővel, mint máskor, egészen a sötér tedésig. —Rosszabb valamivel a burgonya, mint terveztük. Ez itt 90 hektár hollandi, egy táblában. Kétszer annyi gép, dupla erőlködés. De megcsi­nálják az emberek. És még mennyi mást is! Éppen a na­pokban volt közgyűlés. El­soroltam, mi van még hátra ebben az évben. Jó ötszáz va. gonnyi termést kell betaka­rítani. Ott van még vagy 20 vagon alma, 100 vagon bur­gonya, 100 hektáron répa, 200 hektár kukorica, meg van még szántanivaló is. És mind­ezt november 20-ig. Számítanak 250—300 em­berre. Ez sem mindig gond- mentes. Ott a háztáji, s akad, aki nem nagyon gondolkodik azon, hogy melyiket vegye előre. Keresi az embert a mándoki Üj Élet. De jönnek segíteni a katonák, gimnazis­ták Kisvárdáról, helyi isko­lások. Igaz, ez még csak az alma. Aztán küzdelem a va­gonért. És a bosszúság, mert nincs ládatető. Mintha akik ezt készítenék, nem tud­nák kiszámolni, hogy minden ládára kell egy. így a 3,60-as lapocska miatt dühöng az elnök, a rakodó, a raktáros, meg mindenki. Parola a pecsét A Vontatók egyre-másra érkeznek. Fordul balra, ame­lyik burgonyát hoz, jobbra az almás. Fut a szállítószalagon a krumpli, fúvatják meleg­gel, aztán be a raktárba Az almák körül nagy sürgés. Ez export, ez hazai. Egy népes csoport kapja el Czap La­jost. Egy fontos ügyben. Si­lózásról van szó. Lónyaiak. A mi önjárónk bírja azt a dombos részt, levágjuk, be- silózzuk. —Jó. A mi gépünk nehéz, a munka sürgős. Néhány szó még árról, időpontról, aztán egy parola a pecsét az egyez­ségen. így egyszerűbb. Szok­tak máskor is segíteni egy­máson, itt az adott szónak becse van. — De ugyancsak kevés len­ne sokszor a szó — mondja Balogh Géza villamosszerelő a gépműhelyben. — Mert ne­künk szerelőknek ez most igazi szezon. A gépeknek reggel menniük kell. s nap­közben sem lehet kiesés. Sár rágja őket. Bizony néha még éjjel is kopogtatnak: gyere mert baj van. Gondok között Az elnök, aki ugyancsak szíves házigazda, künn a gép­színek előtt átad egy fiatal­embernek. Neki sürgősen más dolga akad, jönnek ilyenkor a látogatók bőven. Szállítás, ér­deklődés, tárgyalás és kíván­csiság hajtja az embereket. Kinek kedvezményes alma kellene, kinek jobb burgonya, így hát az elnöknek nem elég. hogy a munka miatt törje a fejét, udvariasan végig kell hallgatnia másokat is. A gépműhely 12 munkásá­nak gazdájával maradok az udvar közepén. Domanics Jó­zsef mérnök 24 esztendős, de gondjaitól akár 50 is lehetne. — Szó se róla, akad. Reg­gel jó, ha az ember minden gépre ránéz. Van, akinek az intő szó, a jó tanács is elkel. Napközben itt van tennivaló, de jó, ha tudok arról is, hol milyen munka van, milyen a talaj, s milyen az idő. A gép ma kincset ér, de hiszen, az ember a lényeges, így aztán kinek-kinek a sorsa is izgat. Másként nem lehet dolgozni, főleg ha így sűrűsödik a mun­ka, mint ősszel. Persze nin­csen ebben különös, ilyen a gépjavítók élete, s végtére ez a kötelességünk. Fáradhatatlanul — Csak jönne egy kis szél, ha megfujja az almát, már lehet szedni.... — Csak ne essék az eső, a laposokban már így is víz alatt a vetés ... — Az menjen be egy koty- tyantóba az IFA-val aki ter­vezte, a teremtését.... — Bújjon el a fiatal az idő­sebbje mellett. Itt bizony ha­jolni kell, s azt nem szere­tik.... — Volt 100 hektár bab, 30 uborka, 20 paprika. Az asz- szonyok szedték fel.... — Nap kellene. Még 200 hektár vetés hátra... A cipőmön már vastag a sár. Alig bírom emelgetni. A nap még sehol. A köd nyom­ja a mellet. De nem pihen sen­ki. Egy nagy lüktetés az egész mándoki határ. Gép veri a fő taktust, embertüdő a síp. Bürget Lajos Vándorboltok a kistermelők részére Az AGROTRÖSZT hálóza­ta idén a tavalyinál mintegy 10—15 százalékkal több árut hoz forgalomba a kisterme­lők ellátására. A kisüzemi gépekből tovább javult az el­látás; 1976-ban eddig mint­egy 130—150 millió forint ér­tékű kisgépet értékesítettek. Az év hátralévő részében is folyamatos lesz az ellátás, a raktári készlet értéke hozzá­vetőleg 160—170 millió fo­rint, s ebből kielégítik az igé­nyeket. Elegendő daráló, prés, villanymotoros szivaty- tyú, háztáji fejőgép, baromfi­etető és -itató áll a kisterme­lők rendelkezésére. Továbbra is hiány van viszont kistrak- torokból, motoros kerti gé­pekből és robbanómotoros fűnyírókból. A háztáji termelők idén előnyösebb helyzetben van­nak azért is, mert tovább ja­vult a vegyianyag-ellátás, ed­dig mintegy 45 ezer tonna műtrágyát vásároltak a kis­termelők, az év hátralévő ré­szében hozzávetőleg ugyanek­kora készlet áll rendelkezé­sükre. Növényvédő szerekből a forgalom meghaladta a 300 millió forintot, s a továbiak- ban is zavartalan lesz az el­látás. Az AGROTRÖSZT igyek­szik az eddiginél folyamato­sabbá tenni a kistermelők ki­szolgálását. Miután kevés a bolt — különösen a szakbolt — a jövőben addig is, amíg elkészülnek az új üzletek, bővítik a vándorbolt-hálóza- tot.

Next

/
Thumbnails
Contents