Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-07 / 237. szám
1976. október 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hogyan él a osa Iád ? JELENTŐS LÉPÉSEKKEL haladunk a társadalmi egyenlőség útján. Ezen az úton szükségszerűen merül fel a kérdés: hogyan éljünk? Hogyan éljünk abban a társadalomban, amelyben egyre kiteljesedőbb valóság a társadalmi megkülönböztetések, hátrányok' és privilégiumok megszüntetése. A . válaszok ha nem is mindig teljes tudatossággal, de már a szocialista társadalmi változás talaján, azt természetesnek tekintve, általában a jelent meghaladó igénnyel fogalmazódnak, az útkeresés szándékával bátrak és mesz- szire tekintők, alapjában reálisak és a nehézségekkel is számotvevők. Általános rokonszenvet vált ki az a megfogalmazás: éljünk úgy, hogy cselekedeteink méltóak legyenek szocialista eszményeinkhez. Ennek az igénylésnek tudatában kereshetjük azokat az általános, de közel sem könnyű erkölcsi, magatartás- és szokásbeli problémákat, amelyek megváltoztatása, szocialista tartalmú megoldása szinte minden egyes embertől ítéletei, cselekedetei, szokásai tudatos változtatását igénylik. A rangban és fajsúlyban egyenértékű társadalmi kérdések hosszú sorából most csak egyet emelünk ki: a férfi és a nő családon belüli egyenlőségének problémáját. A politikai, gazdasági és kulturális haladás eredményeként a férfi és a nő állampolgári jogai szinte hiánytalanul egyenlőek és társadalmi esélyegyenlőségük is egyre jobban közeit)' egymást. A munkájában és családjában helytálló nő láttán megváltozik a társadalom értékítélete „a” nőről, kialakul a szocialista jellemvonásokkal gazdagodó, képességeit a társadalom hasznára kamatoztató nő ideálképe. Társadalmunk tudati haladásának egyik legjelentősebb kifejezője ez a kialakuló új értékítélet. ár jó ideje áll üresen az igazgató szobája. Nem fogadnak benne vendégeket, nem hangos a tanácskozásoktól. Reggelenként csak Margit néni, a takarítónő lépi át a küszöböt. Letörli a port a fotelekről, az igazgató támlásszékéről, az asztalokról. Ritkán kiporszívózza a szőnyegeket. Ilike, az igazgató titkárnője is árválkodik. Nem zsongják körül, nem teszi a szépet neki senki. Nem illatozik a presszókávé, s a metszett, konyakospoharak is ott állnak tisztán, érintetlenül gazdára várva a vitrinben. Nagyritkán látják csak az igazgatót a gyáron belül. Hosszú ideje beteg, táppénzen van. Régen rebesgetik: leszázalékolják. Nyugdíjba megy. Küldik az öreget — tudni vélik egyesek. Bennfentesek már azt is sejtik, ki lesz az utód, ki kerül a faragott támlásszékbe. Két éve tart a szellemi totózás, eredménytelenül. Megbízott igazA MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XI. kongresszusi határozatában felhívja a társadalmat, tegyen még többet a nők társadalmi esélyegyenlőségének javítása, teljessé válása érdekében. Ebben a változásban természetesen a nőnek magának is aktívan, tudatosan kell és lehet részt vennie. A folyamatban a férfi ugyan elveszti a megelőzően élvezett privilégiumokat, de éppen ezáltal és eközben nyer új értékeket. Többek között a nőben egyenrangú társat a társadalomban és a családban, a teljes embert hitvese, gyermekei anyja személyében, s teljesebb örömet az apaságban. így a megelőző társadalmi rendtől örökölt hátrányok leküzdése, illetve a privilégiumok elvesztése az ember általános emelkedését, személyiségének kiteljesedését eredményezik. Mindenki tudja: a család a gyermekek életre indításában meghatározó szerepet játszik. Éppen ezért, ahhoz, hogy minden megszülető fiú és leány társadalmi lehetőségeit egyenlő eséllyel ki is használhassa, ahhoz már a családi nevelés minden mozzanatának is a szocialista ember nevelése szolgálatába kell állítania. Amikor a hogyan éljünk jelent és jövőt formáló kérdéséről beszélünk, a nevelésben kialakult és még tovább élő egyenlőtlenségeket is reálisan számba kell venni, hogy további gyakorlatunkban tudatosan, korszerűen fogalmazzuk, alakítsuk és fogadtassuk el gyermekeink elé állított követelményeinket. Tudjuk, hogy az általánosan javuló gazdasági és kulturális feltételek ellenére is társadalmi rétegenként, illetve a városi, vagy a falusi életviszonyoknak megfelelően igen különbözőek a családok táplálkozási, higiéniai és kulturális igényei és ezek kielégítési gató irányítja az üzemet. Tavaly tavasszal az egyik reggel munkások jelentkeztek Ilikénél. i — Olyan utasítást kaptunk, hogy pakoljunk ki mindent az igazgatóiból, mert festeni fogják — mondta a vezetőjük, s hozzáláttak a kirámoláshoz. Ilike felderült és meglepődött. Ki tudta volna abból a csillogó kék szemekből most kiolvasni, hogy abban reménykedik, visszajön az igazgató, vagy Halmágyi kartárs személyében új főnöke lesz? Ilike tippje Halmágyi volt, mellette blokkolt. Átjárt a megbízott igazgató titkárnőjéhez tenni a szépet. A munkások kipakolták a székeket, fotelokat, asztalokat. A festők fütyörészve hozzáláttak a falak tisztításához. Lassan haladt a munka. És elkezdődtek az előszo- bázások is Halmágyi irodájában. Főosztályvezetőknek, osztályvezetőknek, előadóklehetőségei, s hogy ezek is befolyásolják, gyorsítják vagy lassítják a női és férfiszerepekre rakódott nézetek és szokások változását. Ahhoz, hogy megszülető gyermekeik igazán jól használják ki a társadalom által felkínált egyre javuló lehetőségeket, az is szükséges, hogy a szülők, az apa és az anya is tudatosan cselekedjenek, fiú- és leánygyermekük sokoldalú, egyenlő jogú és esélyű teljes személyiséggé nevelésének érdekében. Nevelő munkájuk eredményétől is függ, hogy az új nemzedék tagjai a társadalmi realitás talaján álló, önálló, tevékeny, a családi és a szélesebb társadalmi közösségi tevékenységre kész, harmonikus emberek legyenek. A NÖ ÉS A FÉRFI társadalmi esélyegyenlősége a szocializmus építésének eredményeként egyre jobb lesz, de figyelmeztetni szükséges: az intézményes nevelés — az óvoda, az iskola, tömegkommunikációs eszközök együttes pozitív hatása is csak nehezen bonthatja le azokat az akadályokat, amelyeket netán a családok, a tradicionális nevelés következményeként, már a kisgyermekkorban fiaik és leányaik elé még felépítenek. A családok a társadalom támogatása, a pedagógiai ismeretek megszerzéséhez nyújtott gazdag források nélkül nem birkózhatnak meg a feladatokkal. Ezért a szocialista életmód formálásának egyik alapproblémája: megnövelni az ember ismereteit az emberről. Segíteni a szülőt abban, hogy értő, érzelemgazdag, tudatos nevelője legyen gyermekének, s hogy ezáltal is előkészítse fiát és leányát arra, hogyan éljen egyenlő jogával, egyenlő esélyekkel. T. J. nak, , /adminisztrátoroknak egyszerre sürgős beszélni valója akadt. Mindenki Hal- mágyit kereste, csak vele akart tárgyalni, csak neki akarta elmondani búját-ba- ját, elképzeléseit, javaslatait. Halmágyi érezte, hogy ez már az új igazgatónak szól. Osztályozta az embereket. Nem, nem utasított ő ki senkit. Közben a festők végeztek az igazgatói irodával, jöttek a munkások, s visszapakolták a székeket, fotelokat. Mindent a helyére raktak. Nagy várakozás követte, mi történik ezután. / like új frizurát csináltatott. Megfiatalodott. Margit néni, a takarítónő mosolygott az egészen. — Ráfért már erre az irodára is, hogy rendbehozzák — mondta az egyik reggel, s kulcsra zárta a szobát. Ilike nem tudta, mire vélje Margit néni megjegyzését. Várakozó pillantást vetett a takarítónőre. — Egy esztendeig megint bírja — jegyezte meg. — Ilike, — fordult a titkárnőhöz. — A kulcs nálam lesz. Csak egy hónap múlva jövök takarítani. Ügysem használja ezt a mi igazgatónk —, s határozottan elköszönt, mint aki biztos a dolgában. Farkas Kálmán Halász Béla, a gépesített rakodás helyettes vezetője — rádión keresztfii irányítja a munkát Oláh István a mérlegelő rakodókocsi irányítója. A felső pályán álló k öcsiből mérlegelve ömlik le a koksz az a Isó vagonba. Az ömlesztett vasérc átrakása darukkal. Úriás IKonténer átemelése. I ffézref I munka I | nélkül I S orakoznak a magyar I és a szovjet vagonok I ■ százai és a mázsák a I milliói. Érc, koksz, szén érke- J a zik úgyszólván szünet nélkül H H és ömlik a bunkerekbe, s a| markolók is ott terpeszked- I I nek a vagonsorok között. H K ( Egy-egy markolásra két I l' köbméter ércet öntenek a I R magyar kocsikba. A bunker I B magas építményére kokszot I B hozó szovjet vagonsor áll. 1 B Tartalma az alól lévő acél- j H tartályba ömlik, ahonnan i Bj mérés után jut az alsó színt I R magyar kocsijaiba. Nincs | R lapátolás, kokszportól le- n H pett, izzadó munkás. Auto- “i Elf mata gépek végzik a munka J U nehezét. Az eperjeskei öm- ' B lesztett átrakó pályaudva- i |W ron emberi kéz érintése j i nélkül rakják a kocsikba i I az ércet is. Ilyen tempóhoz j I elengedhetetlen az irányítás 1 ifi gyorsasága és megbízható- I 1 sága. Azért van a kulcsem- I . I berek vállán a rádió adó- j B vevő. A lüktető munka | fj egyik eredménye, hogy a r 1-j szovjet mozdonyok eperjes- I 1 kei tartózkodási idejét 65 í | percre szorították és a záho- | I nyi körzet eperjeskei átrakói I B kitűnően bonyolítják a meg- ! P növekedett és meggyorsult I r határforgalmat. Hammel József .
