Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. október 31. Dicsérik a szabolcsi ifjúmunkásokat híradás uszty-ilimszkből Kedves és régvárt levelet kézbesített a posta a közelmúlt napokban Kassai Istvánnak, a KISZ megyei bizottsága politikai munkatársának címére. A sorok írója Puluczkai János, egyike annak a nyolc szabolcs-szatmári ifjúmunkásnak, akik Uszty-Ilimszkbe utaztak, hogy részt vegyenek a szibériai város új ipari létesítményének, a cellulózgyárnak építésében. Több, mint két hónap telt el azóta, hogy a szabolcsi fiatalok elváltak kísérőjüktől, Kassai Istvántól, aki egész a határig kísérte a csoportot, Azzal búcsúztak egymástól, hogy rendszeresen levelekben számolnak majd be az ifjúmunkás-felelősnek s általa a KISZ megyei bizottságának a szovjet városban eltöltött napjaikról, munkájukról, az építkezések állásáról. Az első híradás néhány napja érkezett meg Uszty- Ilimszkből. „Nagyon jól érezzük magunkat, bár hiányoznak az ismerősök és a barátok — kezdi levelét Puluczkai Jancsiba Nyíregyházi Festő- és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet fiatal szakmunkása. Majd így folytatta: nagyon jó azonban, hogy annál köny- nyebben megszoktuk az itteni környezetet és hamar megbarátkoztunk az anyagokkal és szerszámokkal is. Van két komplexbrigádunk, az egyikben és másikban is 20—20 burkoló, festő és kőműves dolgozik. Az egyik ilyen csapat a városban tevékenykedik, a lengyel szállót építi, itt serénykedik Király Zoli, Kiss Jóska, Resz- ler Pista és Torna Árpi. A másik komplexbrigád a magyar éttermet csinálja, itt Papp Sanyi és jómagam dolgozunk a szabolcsiak közül. Dobos és Elek az 1000 férőhelyes garázs építésénél van, mindketten falazóként. Papp Sanyi velem együtt a burkolok keze alá dolgozik. Maltert és más anyagot hordunk nekik. El kellett végeznünk a darukötözői tanfolyamot. Nagy újság, hogy ezt valamennyien sikerrel vettük ... Ami az időjárást illeti, volt már részünk egy kis hidegben. Szeptember 10-én először, és azóta is több alkalommal esett a hó, igaz gyorsan el is olvadt. Felkészültünk a keményebb napokra. Semmiben sem szenvedünk hiányt...” A továbbiakban beszámol arról Puluczkai Jancsi, hogy egy 9 emeletes épületben laknak, a szobák nagyon kényelmesek. A KlSZ-alap- szervezetek munkájáról sem feledkezik el levelében. Mint írja, már megkezdték munkájukat, ők például az ottani 5. számú általános iskola pionírjaival vették fel a kapcsolatot, patronálni fogják a szovjet úttörőket. „Az emberek igen barátságosak és kedvesek s ami a fő, munkánkkal meg vannak elégedve, dicsérik is gyakran azt.” Valamennyiőjük gondja — szól a híradás — a nyelv ismeretének hiánya. Bíznak azonban a most kezdődő nyelv- tanfolyam sikerében — fejeződik be a levél, amelyet nyolc szabolcsi fiatalember írt alá, mint ahogy papírra vetették: „a messzi szibériai városból”. Azt is megtudtuk, hogy a válaszlevél sem késett sokáig. Már úton is van Uszty- Ilimszk felé, hogy hírül adja a Nagornaja utca 2Ö-as számú ház szabolcsi lakóinak: a megye ifjúmunkásai, KISZ- esei büszkék eddig elért eredményeikre. S azt kívánják valamennyiüknek, hogy a későbbiekben is hasonló lelkesedéssel, szorgalommal és jó munkával képviseljék a szabolcsi fiatalokat Uszty- Ilimszk nagyszabású építkezésein. (kalenda) Pinceklub az Orosz-kastélyban A SZÉKELYI FIATALOK OTTHONA A copfstílusú, műemlékjellegű kastélyépület annyi intézménynek, szervnek adott már otthont. Tanácsi kirendeltség, könyvtár, kultúrotthon, Fiatalok és közművelődési dolgozók évekkel ezelőtt felvetették már a pinceklub kialakításának gondolatát. Különböző okok miatt az ötlet nem valósulhatott meg. Változást hozott a Demecser— Székely Nagyközségi Közös Tanács megalakulása. A klub építésére vonatkozó elképzelések megértésre találtak. A demecseri KlSZ-szerve- zet gyakran hívta baráti találkozóra a székelyi KÍSZ- tagokat. Tetszett a székelyi fiataloknak a demecseri pinceklub, látták programját, házirendjét és természetes, hogy a székelyiek is szerettek volna maguknak ilyen klubot. Ez év tavaszán indult igazán az „akció”, s a nagyközségi tanács elnöke augusztus 20-án ünnepélyesen átadhatta a klubot a fiatalaknak, 120 ezer forintba került. 10—10 ezer támogatást adott a járási művelődésügyi osztály és a járási KISZ-bizottság. Jelentős értékű munkát végeztek maguk a fiatalok. A pince előzetes megtisztítása, szabadabbá tétele az ő nevükhöz fűződik. Csöndes szombat este van. Nem érnek össze az utcai higanygőzlámpák fény kévéi. A Homok-hegy felől érkező autó tompított fénye megtörik az úton haladó jókedvű fiatalok kis csoportján. A klubba mennek. Oda igyekszem magam is. A fekete ajtóról lekerült a lakat. A szürke lépcső, hangulatos kanyarral boltíves folyosóra vezet. A klub vezetője Kertész Mária, a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimiskola, pártiroda, sportöltöző békésen megfér méternél vastagabb falai közt. Pincerendszere tüzelőtárolásra szolgált, no meg egerek búvóhelye volt. názium és Szakközépiskola 4. osztályos tanulója. Ö mutatja be a klubot. Első kis helyiség a klubiroda, szekrénnyel, íróasztallal, székkel, postaablakkal. Ezután belépünk egy játékszobába. A falon újságkivágások: színészek, táncdalénekesek képei. A bútorzat egyszerű és korszerű. Három asztal székekkel, könyvszekrénnyel. — Itt tartjuk a folyóiratokat, játékokat — mondja a klubvezető. Ezeket az újságokat mi hoztuk ide, mutat egy folyóiratcsomóra, tervünk a Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin és egy politikai napilap megrendelése. Játék nem sok van még, de mi is hozunk alkalmakként magunkkal. Kinyitja a szekrényajtót, társasjátékok, sakk, asztali- futball rejtőzik mélyén. — Különösen kedvelt a Rabló című társasjáték — mutatja — öt ember egész este eljátszhat vele. Ezután belépünk a másik játékszobába. Az asztalon lévő térítőkét a klubtagok maguk készítették. A falon lévő képeslapok kirándulásaik emléke, A következő helyiség nagyobb az előző háromnál. Ez a táncterem. Körül székek, 10—15 pár kényelmesen táncolhat benne. A falon bor- márkacímkék, alkoholellenes plakát, tejet népszerűsítő kivágás békés együttélésben. — Van lemezjátszónk, magnónk — mondja kísérőm. Ez utóbbit ki kell cserélni. Szeretnénk újat vásárolni. — Vásárolni, miből? — kérdezem. — 23 klubtagunk van eddig, másoknak 2 forintos belépőjegyet kell alkalmakként váltani. Persze ez önmagában kevés. Holnap almát szedünk a tsz-ben. A klubnak házirendje van. Jelenleg szombaton és vasárnap üzemel. — A rendért mi magunk vagyunk a felelősek, — folytatja, a beszélgetést kísérőm. Tervszerű foglalkozásaink vannak, november 7-re megemlékezéssel, műsorral készülünk. Munkatervünk is van, dolgozunk az akcióprogramok megvalósításán. Közben megérkeznek az első vendégek. Táskarádión hallgatják a kívánságműsort, A menekülő róka Swiet-dal- nak sajátos hangulatot ad a boltíves folyosó. Oroszi László katona, ő szabadsága alkalmából jött ide. Erős István rendszeresen látogatja a klubot, ahogy ő mondta táncolni, szórakozni jön. Még többen vagyunk. Megérkezik Horváth Imre KISZ- titkár is. Május közepén a Kelet-Magyarország Székelyt bemutató írásában a'fiatalok kultúrálódási, szórakozási lehetőségeiről tömören nyilatkozott: „A pinceklub még nincs kész, marad a cukrászda, mozi.” — Mi most a véleménye? — kérdezem. Most is tömören válaszol. — Van egy helye a fiataloknak, ahol az időt hasznosan eltölthetik... Tóth László EGY DÖNTÉS HÁTTERE Faragó Mária kálváriája „Értesítem Faragó Mária elvtársnőt, hogy a szóvet. kezesünknél bolti eladói munkakörben betöltött és meghatározatlan időre szóló munkaviszonyát az Mt. 23. §. 1. bek. értelmében 13 napos felmondással megszüntetem. Munkaviszonyának megszüntetését az a körülmény tette szükségessé, hogy a kereskedelemben szakképzet- len és szakképzettségének megszerzésére nem tett lépést. Tuzsér. 1976. szeptember 14. Nagy Sándor ÁFÉSZ elnök”. NAGY SÁNDOR ELNÖK: azt mondják rá, gyenge fizikumú. Mikor felvette az ÁFÉSZ kereskedelmi osztá. lyának vezetője, ném voltunk itthon a párttitkár elvtárssal. Kényszerhelyzet volt, kellett az eladó. Először az áruházunkban kisegítőként dolgozott, majd utána került át a 3. számú élelmiszerboltba. Én annyira nem ismerem, csak amennyit a boltvezetőnő elmondott róla. RÉVÉSZ BERTALANNÉ BOLTVEZETŐ: sokat küsz. ködtem vele. Igyekeztem volna megtanítani mindenre. Nem érdekelte Faragó M.áriát a kereskedelem. Nagy a íor_ galmunk, én vagyok a felelős, megválogathatom a dolgozóimat, nem? , FARAGÓ MÁRIA: először az ÉRDÉRT tuzséri telepén méretező voltam. őrültöm, amikor az ÁFÉSZ-tól szóltak, hogy mehetnék eladónak. Megkedveltem a kereskedői. Lakatosné Menydörgős J. met. szívesen tanultam volna tovább ebben a munkakörben. Jól éreztem magam az üzletben, a boltvezető is tanított. elmagyarázott sok min. dent. Beszéltem a kereskedelmi osztály vezetőjével, hogy szeretnék kereskedelmi szakmunkásképzőbe menni. Azt mondta, kétéves mumtavi. szony kell a jelentkezéshez. Ezt meg akartam várni. Gyors- és gépíróiskolába is szívesen elmentem volna, utána esetleg maradhattam volna a szövetkezetnél. Noha kevés az ÁFÉSZ-nél a gépíró, nem engedtek ilyen iskolába. Januárban véglegesítettek. (Pecsét, aláírás és iktatószám nélküli „levéllel”). „Augusztusban már kényszerítettek a felmondásra, mire én nemet mondtam.” (Idézet Faragó Mária szerkesztősé, günkhöz érkezett leveléből.) NAGY SÁNDOR: nem mindenkiről rossz a véleményünk. Azóta vettünk fel Faragó Mária helyére másat, az egészen másképp dolgozik. Délelőtt fél 11-kor bezár a bolt, a délutáni nyitásig min. dig itt tekergeti. FARAGÓ MÁRIA: nyáron kerékpárral, télen busszal jártam be Kálongatanyáról. Elég messze van, egy óra oda, egy óra vissza az út. az eper- jeskei vasúti átjárónál min. dig sokat kell várni. Nem érnék vissza a bolt nyitásáig. Ez tekergés?! Nagy Sándor Révészné MENNYDÖRGÖS JÁNOS, az ÁFÉSZ pártalapszerveze- tének titkára: többször be. mentem a boltba. Ügy láttam, nem érdekelte a kereskedelem. nem tudott foglalkozni a vevőkkel. KEPICS ZSÓFIA BOLTI ELADÓ: én kerültem a Mária helyére. Gyakran vásároltam itt, engem a boltvezető vagy a férje szolgált ki. Csak láttam, hogyan dolgozik Mari. Kicsit lassú volt, bár Ré. vészné már 24 éve van a boltban, hozzá képest nem nehéz lassabban kiszolgálni a vevőket. RÉVÉSZ BERTALANNÉ: udvariatlanul, tiszteletlenül visszabeszélt. Szerintem a vevők sem sajnálják, hogy nincs itt. Nemes Cs. FaragónA LAKATOS FERENCNÉ. a napközi otthon dolgozója: mindennap itt vásárolok ebben a boltban. Számtalanszor Marika adott ezt-azt. Kedves, udvarias volt, nem durva. mint ahogy ~ azt most mondják rá. FARAGÓ MÁRIA: nem tudok rosszat mondani Lujza nénire (Révészné). Tanított, figyelmeztetett, ha nem tudtam valamit. Aztán máról holnapra megváltozott. Utói lag tudtam meg, hogy beadott Faragó Mária egy panaszlevelet a kereskedelmi osztály vezetőjének. Nem értem miért, és miért nem szólt nekem erről. BÖSZÖRMÉNYI VILMOS kereskedelmi osztály vezető, je: a levélben Révészné azt írta. hogy nem vállalja az anyagi felelősséget, ha itt marad Faragó Mária. Meg, hogy tiszteletlenül beszél vele. Révészné régóta boltvezető, inkább az ő maradásához ragaszkodtunk. (Káré. sünkre a levelet nem mutatták meg az ÁFÉSZ-nél.) FARAGÓ ISTVÁNNÉ, az édesanya: nagyon megdöbbentem. Marika hetekig csak sírt itthon. Gondoltam arra is, mivel a boltvezetőnő fér. je és Marika hárman voltak az üzletben, nem azért jött-e hirtelen ez a pálfordulás?! Hiszen mikor az áruházban dolgozott, a féléves leltárt hazahozta megcsinálni, késő éjszakáig számolta, hogy reggelre vihesse is be. Nem volt felelőtlen soha. Most viszont mielőbb el kellene helyezkednie, mert itthon nagy szükség van minden fillérre. Eddig is hazaadta a fizetését, most is nehezen jövünk ki enélkül. Én takarítónő vagyok, két bátyja és a nagymama is itt élnek. FARAGÓ MÁRIA: eddig 1200—1300 forintot kerestem. Már így is sok a kiesés. Mielőbb munkát kell találnom. A régi helyemen már úgysem érezném jól magam ezek után. Mándokkal egyesül a Tuzséri ÁFÉSZ, esetleg jó lenne valamilyen állás ott is. Esti iskolába járnék, kereskedelmibe vagy gimnáziumba. De dolgozni és tanulni szeretnék mindenképpen. NEMES CSABA, Tuzsér község tanácselnöke: megkerestem az ÉRDÉRT és a HUNGAROFRUCT vezetőit, hátha tudnak állást adni Máriának. Mindent elkövetek, hogy munkához jusson a kislány. Az ellentmondó véleményeket nem ártana alaposabban elemezni az illetékeseknek. A nehéz napok után mégis jő érzés, hogy azért van aki segítőkész Faragó Mária ügyében. Tóth Kornélia Fotók: Hammel József Nagy teljesítményű gépeken dolgoznak az Újpesti Gyapjúfonó újfehértói gyárában. (Hammel József felvétele)
