Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-31 / 258. szám

8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. október 31. Dicsérik a szabolcsi ifjúmunkásokat híradás uszty-ilimszkből Kedves és régvárt levelet kézbesített a pos­ta a közelmúlt napokban Kassai Istvánnak, a KISZ megyei bizottsága politikai munkatársá­nak címére. A sorok írója Puluczkai János, egyi­ke annak a nyolc szabolcs-szatmári ifjúmunkás­nak, akik Uszty-Ilimszkbe utaztak, hogy részt vegyenek a szibériai város új ipari létesítményé­nek, a cellulózgyárnak építésében. Több, mint két hónap telt el azóta, hogy a szabolcsi fiatalok elváltak kísérőjüktől, Kassai Istvántól, aki egész a határig kísérte a csopor­tot, Azzal búcsúztak egymástól, hogy rendszere­sen levelekben számolnak majd be az ifjúmun­kás-felelősnek s általa a KISZ megyei bizottsá­gának a szovjet városban eltöltött napjaikról, munkájukról, az építkezések állásáról. Az első híradás néhány napja érkezett meg Uszty- Ilimszkből. „Nagyon jól érezzük ma­gunkat, bár hiányoznak az ismerősök és a barátok — kezdi levelét Puluczkai Jan­csiba Nyíregyházi Festő- és La­káskarbantartó Ipari Szövet­kezet fiatal szakmunkása. Majd így folytatta: nagyon jó azonban, hogy annál köny- nyebben megszoktuk az itte­ni környezetet és hamar megbarátkoztunk az anya­gokkal és szerszámokkal is. Van két komplexbrigádunk, az egyikben és másikban is 20—20 burkoló, festő és kő­műves dolgozik. Az egyik ilyen csapat a városban te­vékenykedik, a lengyel szál­lót építi, itt serénykedik Ki­rály Zoli, Kiss Jóska, Resz- ler Pista és Torna Árpi. A másik komplexbrigád a ma­gyar éttermet csinálja, itt Papp Sanyi és jómagam dol­gozunk a szabolcsiak közül. Dobos és Elek az 1000 férő­helyes garázs építésénél van, mindketten falazóként. Papp Sanyi velem együtt a bur­kolok keze alá dolgozik. Mal­tert és más anyagot hordunk nekik. El kellett végeznünk a darukötözői tanfolyamot. Nagy újság, hogy ezt vala­mennyien sikerrel vettük ... Ami az időjárást illeti, volt már részünk egy kis hideg­ben. Szeptember 10-én elő­ször, és azóta is több alka­lommal esett a hó, igaz gyor­san el is olvadt. Felkészül­tünk a keményebb napokra. Semmiben sem szenvedünk hiányt...” A továbbiakban beszámol arról Puluczkai Jancsi, hogy egy 9 emeletes épület­ben laknak, a szobák nagyon kényelmesek. A KlSZ-alap- szervezetek munkájáról sem feledkezik el levelében. Mint írja, már megkezdték munká­jukat, ők például az ottani 5. számú általános iskola pio­nírjaival vették fel a kapcso­latot, patronálni fogják a szovjet úttörőket. „Az emberek igen barátsá­gosak és kedvesek s ami a fő, munkánkkal meg vannak elégedve, dicsérik is gyakran azt.” Valamennyiőjük gondja — szól a híradás — a nyelv isme­retének hiánya. Bíznak azon­ban a most kezdődő nyelv- tanfolyam sikerében — feje­ződik be a levél, amelyet nyolc szabolcsi fiatalember írt alá, mint ahogy papírra vetették: „a messzi szibériai városból”. Azt is megtudtuk, hogy a válaszlevél sem késett soká­ig. Már úton is van Uszty- Ilimszk felé, hogy hírül adja a Nagornaja utca 2Ö-as szá­mú ház szabolcsi lakóinak: a megye ifjúmunkásai, KISZ- esei büszkék eddig elért ered­ményeikre. S azt kívánják valamennyiüknek, hogy a ké­sőbbiekben is hasonló lelke­sedéssel, szorgalommal és jó munkával képviseljék a sza­bolcsi fiatalokat Uszty- Ilimszk nagyszabású építke­zésein. (kalenda) Pinceklub az Orosz-kastélyban A SZÉKELYI FIATALOK OTTHONA A copfstílusú, műemlékjellegű kastélyépület annyi intézménynek, szervnek adott már otthont. Tanácsi kirendeltség, könyvtár, kultúrotthon, Fiatalok és közművelődési dolgozók évekkel ezelőtt fel­vetették már a pinceklub ki­alakításának gondolatát. Kü­lönböző okok miatt az ötlet nem valósulhatott meg. Vál­tozást hozott a Demecser— Székely Nagyközségi Közös Tanács megalakulása. A klub építésére vonatkozó elképze­lések megértésre találtak. A demecseri KlSZ-szerve- zet gyakran hívta baráti ta­lálkozóra a székelyi KÍSZ- tagokat. Tetszett a székelyi fiataloknak a demecseri pinceklub, látták programját, házirendjét és természetes, hogy a székelyiek is szeret­tek volna maguknak ilyen klubot. Ez év tavaszán in­dult igazán az „akció”, s a nagyközségi tanács elnöke augusztus 20-án ünnepélye­sen átadhatta a klubot a fia­talaknak, 120 ezer forintba került. 10—10 ezer támoga­tást adott a járási művelő­désügyi osztály és a járási KISZ-bizottság. Jelentős ér­tékű munkát végeztek ma­guk a fiatalok. A pince elő­zetes megtisztítása, szaba­dabbá tétele az ő nevükhöz fűződik. Csöndes szombat este van. Nem érnek össze az utcai hi­ganygőzlámpák fény kévéi. A Homok-hegy felől érkező autó tompított fénye meg­törik az úton haladó jóked­vű fiatalok kis csoportján. A klubba mennek. Oda igyekszem magam is. A fekete ajtóról lekerült a lakat. A szürke lépcső, han­gulatos kanyarral boltíves folyosóra vezet. A klub ve­zetője Kertész Mária, a Nyír­egyházi Kölcsey Ferenc Gim­iskola, pártiroda, sportöltöző békésen megfér méternél vastagabb falai közt. Pincerendszere tüzelőtárolásra szol­gált, no meg egerek búvóhelye volt. názium és Szakközépiskola 4. osztályos tanulója. Ö mutat­ja be a klubot. Első kis helyiség a klub­iroda, szekrénnyel, íróasztal­lal, székkel, postaablakkal. Ezután belépünk egy játék­szobába. A falon újságkivá­gások: színészek, táncdal­énekesek képei. A bútorzat egyszerű és korszerű. Három asztal székekkel, könyvszek­rénnyel. — Itt tartjuk a folyóirato­kat, játékokat — mondja a klubvezető. Ezeket az újsá­gokat mi hoztuk ide, mutat egy folyóiratcsomóra, tervünk a Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin és egy politikai na­pilap megrendelése. Játék nem sok van még, de mi is hozunk alkalmakként ma­gunkkal. Kinyitja a szekrényajtót, társasjátékok, sakk, asztali- futball rejtőzik mélyén. — Különösen kedvelt a Rabló című társasjáték — mutatja — öt ember egész este eljátszhat vele. Ezután belépünk a másik játékszobába. Az asztalon lévő térítőkét a klubtagok maguk készítették. A falon lévő képeslapok kirándulása­ik emléke, A következő helyiség na­gyobb az előző háromnál. Ez a táncterem. Körül székek, 10—15 pár kényelmesen tán­colhat benne. A falon bor- márkacímkék, alkoholellenes plakát, tejet népszerűsítő ki­vágás békés együttélésben. — Van lemezjátszónk, magnónk — mondja kísé­rőm. Ez utóbbit ki kell cse­rélni. Szeretnénk újat vásá­rolni. — Vásárolni, miből? — kérdezem. — 23 klubtagunk van ed­dig, másoknak 2 forintos be­lépőjegyet kell alkalmakként váltani. Persze ez önmagá­ban kevés. Holnap almát szedünk a tsz-ben. A klubnak házirendje van. Jelenleg szombaton és vasár­nap üzemel. — A rendért mi magunk vagyunk a felelősek, — foly­tatja, a beszélgetést kísérőm. Tervszerű foglalkozásaink vannak, november 7-re meg­emlékezéssel, műsorral ké­szülünk. Munkatervünk is van, dolgozunk az akcióprog­ramok megvalósításán. Közben megérkeznek az el­ső vendégek. Táskarádión hallgatják a kívánságműsort, A menekülő róka Swiet-dal- nak sajátos hangulatot ad a boltíves folyosó. Oroszi László katona, ő szabadsága alkalmából jött ide. Erős István rendszere­sen látogatja a klubot, ahogy ő mondta táncolni, szórakoz­ni jön. Még többen vagyunk. Meg­érkezik Horváth Imre KISZ- titkár is. Május közepén a Kelet-Magyarország Székelyt bemutató írásában a'fiatalok kultúrálódási, szórakozási le­hetőségeiről tömören nyilat­kozott: „A pinceklub még nincs kész, marad a cukrász­da, mozi.” — Mi most a véleménye? — kérdezem. Most is tömören válaszol. — Van egy helye a fiata­loknak, ahol az időt haszno­san eltölthetik... Tóth László EGY DÖNTÉS HÁTTERE Faragó Mária kálváriája „Értesítem Faragó Mária elvtársnőt, hogy a szóvet. kezesünknél bolti eladói munkakörben betöltött és meg­határozatlan időre szóló munkaviszonyát az Mt. 23. §. 1. bek. értelmében 13 napos felmondással megszünte­tem. Munkaviszonyának megszüntetését az a körülmény tette szükségessé, hogy a kereskedelemben szakképzet- len és szakképzettségének megszerzésére nem tett lé­pést. Tuzsér. 1976. szeptember 14. Nagy Sándor ÁFÉSZ elnök”. NAGY SÁNDOR ELNÖK: azt mondják rá, gyenge fizi­kumú. Mikor felvette az ÁFÉSZ kereskedelmi osztá. lyának vezetője, ném voltunk itthon a párttitkár elvtárssal. Kényszerhelyzet volt, kellett az eladó. Először az áruházunk­ban kisegítőként dolgozott, majd utána került át a 3. szá­mú élelmiszerboltba. Én annyira nem ismerem, csak amennyit a boltvezetőnő el­mondott róla. RÉVÉSZ BERTALANNÉ BOLTVEZETŐ: sokat küsz. ködtem vele. Igyekeztem vol­na megtanítani mindenre. Nem érdekelte Faragó M.áriát a kereskedelem. Nagy a íor_ galmunk, én vagyok a felelős, megválogathatom a dolgozói­mat, nem? , FARAGÓ MÁRIA: először az ÉRDÉRT tuzséri telepén méretező voltam. őrültöm, amikor az ÁFÉSZ-tól szóltak, hogy mehetnék eladónak. Megkedveltem a kereskedői. Lakatosné Menydörgős J. met. szívesen tanultam volna tovább ebben a munkakör­ben. Jól éreztem magam az üzletben, a boltvezető is taní­tott. elmagyarázott sok min. dent. Beszéltem a kereskedel­mi osztály vezetőjével, hogy szeretnék kereskedelmi szak­munkásképzőbe menni. Azt mondta, kétéves mumtavi. szony kell a jelentkezéshez. Ezt meg akartam várni. Gyors- és gépíróiskolába is szívesen elmentem volna, utána esetleg maradhattam volna a szövetkezetnél. Noha kevés az ÁFÉSZ-nél a gép­író, nem engedtek ilyen isko­lába. Januárban véglegesítet­tek. (Pecsét, aláírás és iktató­szám nélküli „levéllel”). „Augusztusban már kénysze­rítettek a felmondásra, mire én nemet mondtam.” (Idézet Faragó Mária szerkesztősé, günkhöz érkezett leveléből.) NAGY SÁNDOR: nem mindenkiről rossz a vélemé­nyünk. Azóta vettünk fel Fa­ragó Mária helyére másat, az egészen másképp dolgozik. Délelőtt fél 11-kor bezár a bolt, a délutáni nyitásig min. dig itt tekergeti. FARAGÓ MÁRIA: nyáron kerékpárral, télen busszal jártam be Kálongatanyáról. Elég messze van, egy óra oda, egy óra vissza az út. az eper- jeskei vasúti átjárónál min. dig sokat kell várni. Nem ér­nék vissza a bolt nyitásáig. Ez tekergés?! Nagy Sándor Révészné MENNYDÖRGÖS JÁNOS, az ÁFÉSZ pártalapszerveze- tének titkára: többször be. mentem a boltba. Ügy láttam, nem érdekelte a kereskede­lem. nem tudott foglalkozni a vevőkkel. KEPICS ZSÓFIA BOLTI ELADÓ: én kerültem a Má­ria helyére. Gyakran vásárol­tam itt, engem a boltvezető vagy a férje szolgált ki. Csak láttam, hogyan dolgozik Ma­ri. Kicsit lassú volt, bár Ré. vészné már 24 éve van a bolt­ban, hozzá képest nem ne­héz lassabban kiszolgálni a vevőket. RÉVÉSZ BERTALANNÉ: udvariatlanul, tiszteletlenül visszabeszélt. Szerintem a vevők sem sajnálják, hogy nincs itt. Nemes Cs. FaragónA LAKATOS FERENCNÉ. a napközi otthon dolgozója: mindennap itt vásárolok eb­ben a boltban. Számtalanszor Marika adott ezt-azt. Ked­ves, udvarias volt, nem dur­va. mint ahogy ~ azt most mondják rá. FARAGÓ MÁRIA: nem tudok rosszat mondani Lujza nénire (Révészné). Tanított, figyelmeztetett, ha nem tud­tam valamit. Aztán máról holnapra megváltozott. Utói lag tudtam meg, hogy beadott Faragó Mária egy panaszlevelet a kereske­delmi osztály vezetőjének. Nem értem miért, és miért nem szólt nekem erről. BÖSZÖRMÉNYI VILMOS kereskedelmi osztály vezető, je: a levélben Révészné azt írta. hogy nem vállalja az anyagi felelősséget, ha itt marad Faragó Mária. Meg, hogy tiszteletlenül beszél ve­le. Révészné régóta boltve­zető, inkább az ő maradásá­hoz ragaszkodtunk. (Káré. sünkre a levelet nem mutat­ták meg az ÁFÉSZ-nél.) FARAGÓ ISTVÁNNÉ, az édesanya: nagyon megdöb­bentem. Marika hetekig csak sírt itthon. Gondoltam arra is, mivel a boltvezetőnő fér. je és Marika hárman voltak az üzletben, nem azért jött-e hirtelen ez a pálfordulás?! Hiszen mikor az áruházban dolgozott, a féléves leltárt hazahozta megcsinálni, késő éjszakáig számolta, hogy reggelre vihesse is be. Nem volt felelőtlen soha. Most viszont mielőbb el kellene helyezkednie, mert itthon nagy szükség van minden fil­lérre. Eddig is hazaadta a fi­zetését, most is nehezen jö­vünk ki enélkül. Én takarító­nő vagyok, két bátyja és a nagymama is itt élnek. FARAGÓ MÁRIA: eddig 1200—1300 forintot kerestem. Már így is sok a kiesés. Mi­előbb munkát kell találnom. A régi helyemen már úgy­sem érezném jól magam ezek után. Mándokkal egyesül a Tuzséri ÁFÉSZ, esetleg jó len­ne valamilyen állás ott is. Es­ti iskolába járnék, kereske­delmibe vagy gimnáziumba. De dolgozni és tanulni sze­retnék mindenképpen. NEMES CSABA, Tuzsér község tanácselnöke: megke­restem az ÉRDÉRT és a HUNGAROFRUCT vezetőit, hátha tudnak állást adni Máriának. Mindent elkövetek, hogy munkához jusson a kis­lány. Az ellentmondó véleménye­ket nem ártana alaposabban elemezni az illetékeseknek. A nehéz napok után mégis jő érzés, hogy azért van aki segítőkész Faragó Mária ügyében. Tóth Kornélia Fotók: Hammel József Nagy teljesítményű gépeken dolgoznak az Újpesti Gyapjúfonó újfehértói gyárában. (Hammel József felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents