Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-31 / 258. szám

1976. október 31. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 ELŐKÉSZÍTŐ KELLENE Kérdőjelek a felnőtt diákok MEGYÉNK TÁJAIN KISLÉTA előtt K IHEZ FORDULHAT a továbbtanulá­son gondolkodó felnőtt, hogy választ kapjon, melyik tanulási forma lenne a legalkalmasabb a számára? Hogyan dönt­hető el, hogy megvannak-e a szükséges ala­pok a továbbtanulásra? A megyeszékhely patinás középiskolájá­ban, a Kossuthban két helyen is kopoghat az ember, hátha a tapasztalatok választ ad­nak a felnőtt diák feje fölött gyakran kiraj­zolódó kérdőjelekre. A Kossuth Lajos Szak- középiskola esti és levelező tagozata öt éve fogadja az érdeklődő felnőtteket. De ebben az épületben található az önálló igazgatású, s már 25 éves múltra visszatekintő —, Dol­gozók Kossuth Lajos Gimnáziuma. A Kossuth szakközépiskola esti és levele­ző tagozatán — ahol döntő többségében fér­fiak tanulnak — csaknem háromszázan, az önálló igazgatási dolgozók gimnáziumában pedig nyolcszáz felnőtt korú tanuló ül dél­után vagy este az iskolapadokba. Évek óta több már az iskolában az esti és levelező ta­gozatos — magánvizsgára jelentkező — idő­sebb diák, mint a nappali tanuló. Az esti és levelező tagozatnak vezetője, Sinka Zsuzsanna: — A levelező tagozaton a lemorzsolódás 30 százalékos, az esti tagozaton tizenegy száza­lékos. Az év eleji létszám azt mutatja, hogy nagy az érdeklődés a levelező oktatás iránt. De még mindig tapasztalható tájékozatlan­ság a követelményeket és a munkajogi hely­zetet követően a jelentkezők, s olykor a vál­lalatok részéről is. Az évközi kimaradás fő­leg az első osztályokban magas. Sok felnőtt tanuló már az első beszámolón való sikerte­len szereplés miatt abbahagyja tanulmánya­it. A kimaradásokról nem kis keserűséggel beszél Bessenyei Lajos, a dolgozók gimnáziu­mának igazgatója: — A beiratkozott felnőtt tanulók lemor­zsolódása az első osztályokban olykor eléri az ötven százalékot is. Az okok természete­sen többfélék, családi, munkahelyi jellegű­ek, de gyakran tapasztaljuk, hogy a felnőt­tek egy része nem mérte fel helyesen a ké­pességeit, ismereteit. A TOVÁBBIAKBAN AZT BOGOZTUK, hogyan lehetne javítani a felnőttek tájékoztatását a továbbtanulási for­mákról, feltételekről, s hogyan lehetne mó­dot keríteni arra, hogy az igények szerint az iskolák megszervezzék a középiskolába je­lentkező felnőttek előkészítő tanfolyamát. Bessenyei Lajos így vélekedik erről: — A tájékoztatás megoldatlan. Volt ugyan korábban a minisztériumnak egy füzete, amely a felnőttek továbbtanulásáról tájékoz­tatott, de ez jórészt az iskolákhoz, a művelő­között Utolsó írói korszakának nagyobb lélegzet­vételű művei mellett Déry megírta a véle­ménynyilvánítás remekbe szabott miniatűr- sorozatát is. A napok hordaléka c. cikkgyűj­teményének további folytatásaként az Üjabb napok hordaléka naplójegyzeteit, önvallo­másait — fenntartás nélküli őszinteséggel, önéletrajzi jegyzeteit, melyek minden átté­tel és átköltés nélkül személyes jelenléte megkapó elevenségét idézik. Megnyilatkozá­sait olyan ember módján, aki tapasztalatok­ban gazdag életuttal a háta mögött a világ dolgait is legsajátabb magánügyének tudhat­ja. Lehetne méltatni ismereteinek tág hori­zontját, gondolatainak örökös villódzását, nyugtalan szkepszisét, s ugyanakkor azt a bölcs derűt, ahogy mindenkor és mindenről lehiggadtan beszél. Legjobban mégis azzal fog meg, hogy bármi legyen érdeklődésének a tárgya, az erről szóló mondanivalója egy­szerre emberközpontú, mélyen közösségi, s egyetemes társadalmi felelősség hatja át. Írásaiban nem a fantázia és lelemény munkál, adatokra, tényekre, tudományos ér­tékű megállapításokra hivatkozik, tűnődik, érvel. Arról ír, hogy az idő folytonossága je­lenkori történelmünk üledékrétegeit is egy­re tovább, teríti, rakja. Földünkön a társadal­mak szellemi, anyagi bizonykodásaiból sok nagyszerű dolog született, de egyrészük be­láthatatlan veszélyek forrásai is egyben. Az események, történések kifogyhatatlan töme­géből számlálhatatlan a fontos, de legalább annyi az érdektelen tény, produktum, s dési szervekhez jutott csak el, a munkahe­lyekre már aligha. Hasznos és szükséges len­ne, ha újabb tájékoztató füzetet jelentetné­nek meg a megyei oktatási szervek, s eljut­tatnák valamennyi munkahelyre. — Szerintem meg lehetne szervezni, — ha nem is könnyűszerrel — az előkészítő tan­folyamokat is, már a nyár folyamán legalább egy-két export részére, ahol a felnőttek felfrissítsék az általános iskola hetedik nyol­cadikos anyagainak legfontosabb tudnivalóit. Ennek azonban költségvetésileg is meg kel­lene teremteni a lehetőséget a megyéi ta­nács művelődési osztályának támogatásával. Annyi tisztázódott a Kossuth Lajos Szak- középiskolában szerzett tapasztalatok alap­ján, hogy a felnőtteket jobban fel kell készí­teni a középiskolai tanulásra, mert ez a to­vábbi előmenetel, a siker egyik fontos felvé­tele. A felnőttek nagy előnye a megszerzett és jól hasznosítható sok-sok élettapasztalat, de mindez nem pótolhatja a rendszeres, fe­gyelmezett tanulást. Ismét Bessenyei Lajos tapasztalataira hivatkozunk: — Sajnos a felnőttek tanulási moráljával nem vagyunk elégedettek. Sokkal többet tud­nának adni, ha komolyabban vennék a tanu­lást. Sokan közülük igénytelenek, beérik a kevesebb tudással. Némelyek egészen kevés időt, erőt fordítanak az ottani egyéni tanu­lásra, márpedig enélkül nehezen boldogul­hatnak a beszámolón és a vizsgákon. Sinka Zsuzsanna: N agyobb gondot kellene for­dítani arra, hogy megtanítsuk a felnőtteket a tankönyvek használatá­ra, a tanulás helyes módszereire. Jellemző, hogy az idősebbek, ha nehezebben is bir­kóznak meg az anyaggal, rendszeresebben, lelkiismeretesebben, célratörőbbek, jobban küzdenek a bennmaradásért. Mindkét felnőttoktatási vezető megerősí­tette, hogy akik viszont a sok gond mellett is eleget tesznek a tanulási kötelezettségük­nek, minden elismerést megérdemelnek. (Te­gyük hozzá: azok a tanárok is, akik sok-sok év óta nagy igyekezettel és hozzáértéssel fá­radoznak a felnőtt tanulók képzésén.) Van­nak azonban gondok, amelyeken sem a fel­nőtt tanulók, sem a tanárok egyelőre nem tudnak enyhíteni. Ez a jelenlegi nagy zsú­foltság, amely a tantermek kihasználásának menetrendszerű összehangolása mellett is okozhat problémákat. Remélhetőleg lényege­sen változni fog a helyzet, ha jó két év múl­va felépül az új nyíregyházi fémipari szak- középiskola, s a jelenlegi épületben több tan­terem jut majd a felnőtteknek is. A megoldás azonban csak egy lehet: a megyeszékhelyen létesítendő felnőtt ok­tatási központ kialakítása, amely kor­szerű, egyben sajátos iskolája lehet majd a felnőtteknek, az általános és a középiskolá­ban tanulóknak egyaránt. Páll Géza mindez a szemünk láttára halmozódik, fala- zódik. Nobel-díjasok pótolhatatlan eredmé­nyei, a civilizáció műanyagszentjei, túltáp- lálfcság és éhínség, tömeggyilkosságok és még mi minden megfér egymás mellett... Arról, hogy az emberi faj olyannyira kitágította lé­tének határait, hogy ez az élettér egyetemes tudás híján — mely elképzelhetetlen — egy­re nehezebben áttekinthető. Napjaink nyugalmát, szép pillanatait bo­hózatok és tragédiák sora zavarja, árnyékol­ja. Hírek röpködnek, vaskosra táplált szen­zációk sokkolják a ma emberét, s mindez egyidejűleg keveredik a valóban jelentős tar- talmúakkal. így hát nem csoda, ha kapkod­juk olykor a fejünket; mire figyeljünk, hol is tartunk? A legkülönbözőbb témák foglal­koztatják, s a felvetődő kérdésekre frissen kész a válaszadásra. Művészet, politika, fi­lozófia kapcsán azt vizsgálja, szembesíti, hogy meddig jutott az ember a haladás út­ján. De ugyanakkor a leghétköznapibb tárgy, fogalom, esemény ürügyül szolgál arra, hogy közérdekű témává avassa. Jelentős alkotók műhelymunkájának mel­léktermékeként összegyűjthetők azok a szel­lemi forgácsok, melyek — mint ahogy a csepp a tengert — tükrözni képesek a leg­jellemzőbb vonásokat, jegyeket. Déry 1972— 1975 közötti jegyzései ilyennek számítanak, s vallanak szemléletéről, világnézetéről, stí­lusáról. Ha úgy tetszik hályogtépő írások, melyek szókimondásuk, olykori kesernyéssé- gük ellenére sem kedvet apasztok. Adalékok az életműhöz, az abbahagyhatatlan munkál­kodást példázzák inkább, meg a rendtevés örök igyekezetét. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Futaky László Ráncos lett a 28 éves tanácselnök homlo­ka, amikor megtudta, hogy most nem a Má- riapócs központú nagyközség króniákáját kéri tőle az újságíró, hanem Kisléta múlt­ját, jelenét és jövőjét, Kisdéta lakóinak éle­tét akarja bemutatni a megye lakóinak. A múltat még csak be lehet mutatni külön- külön, de a jelen és jövő már közös — pró­bál érvelni — hiszen közös a tanács, a ter­melőszövetkezet, közös a három köz­ség — Máriapócs, Pócspetri és Kisléta — lakóinak öröme, ha valamivel gazdagabb lesz a nagyközség, s közösen törik a fejüket a gondok megoldásán, ha bármelyik testvér­községnek sürgősen szüksége van valami­re. A beszélgetésből azért mégiscsak kiraj­zolódik Kisléta, amelynek lakói a nagyobb közösségben is őrzik lokálpatriotizmusukat. — Van is mire büszkének lenni — kez­di a múlt ismertetését Dankú Miklós kislé- tai iskolaigazgató —. Az itt élő emberek nemcsak a község ezeréves történetét isme­rik, hanem a forradalmi hagyományokat is, s ha mások is jobban ismernék, könnyebb lenne megérteni: mi az az erő, ami mindig az új felé vonzza a kislétaiakat. Tulajdon­képpen csak játszani kellene az évszázadok­kal és kiderülne: ugyanaz a jobbra törek­vés vitte hadba a létaiakat 1646-ban I. Rá­kóczi György oldalán, mint amivel a felsza­badulás után az elsők között alakítottak tsz-t az emberek. A történelem nem itt kezdődik, 1230-ból származnak az első írásos feljegyzések, s 1322-től már azt is tudni lehet, hogy a Hunt-Pázmány nemzetség Dors nevű tagjá­nak tulajdona volt Léta. A forradalmi ha­gyományokat mégiscsak Rákóczi György óta számítják, aki innen üzent hadat a Kálié­ban állomásozó császári hadaknak. Később II. Rákóczi Ferenc 100 nemesi oklevéllel is­merte el a seregében harcoló létaiak haza­szeretetét, akik, s utódaik a Habsburgok idején is rebellisek maradtak. 1919-ben sem voltak tétlenek: a legelőn tartott illegális gyűlések után sokan a Vö­rös Hadsereg katonái lettek, a felszabadulás után pedig az elsők között kezdték meg a földosztást a szegények között. Ma is gya­kori beszédtéma a községben, amit akkor Laza János, a földosztó bizottság elnöke, Orosz Sándor, az első demokratikus bíró, s vele együtt a Bihari testvérek. Mikó János, Konyári András és Nagy Lajos, a kommu­nista párt megalakítói tettek; de arra is büszkék, hogy a járásban itt szervezték meg elsőként a termelőszövetkezetet, és a gépállomást, amitől abban az időben más községekben még idegenkedtek. A nagy, az egész község sorsát meghatá­rozó dolgok közül a községek összevonása és a tsz-ek egyesítése következik a sorban, s a kislétaiak ekkor is megmutatták: ettől az újtól sem félnek. Pedig önállóan is jól gazdálkodtak, az alakulás óta sem volt mér­leghiányos, mindig a jobbak közé tartozott a tsz és a község is a dinamikusabban fejlő­dők közé tartozott. A községben Orosz Miklós tanácselnök kalauzol végig. Mondja, s mutatja: nyáron, vagy tavasszal mennyivel szebb látvány lett volna az őszi arcát mutató virágerdő, a tár­sadalmi munkában elültetett gömbakácso- rok, az egészségügyi gyermekotthonnak haj­lékot adó kastély ősszel is csodálatosan szép parkja. — Most még nincs igazi rend — mente­getőzik Hudák Béláné, a gyermekotthon ve­zetője — mert még az utolsó simításokat végzik az új szárny építői, pedig igazán nincs ok a mentegetőzésre. A toldaléképü­letben ragyogó tisztaság, a hall falán kör­ben kalocsai mintákat festettek az ügyes kezek. Egy szobába vezet, ahol a felrakás­ra váró, tízezreket érő kalocsai és kereszt­szemes mintás térítők, népművészeti díszí­tésű falra akasztható tányérok sorakoznak. Valamennyi az intézetben dolgozó lányok, asszonyok kezemunkája. A kastély közelében építkezés folyik, pon­tosabban szólva ott is a befejezésen dolgoz­nak már a tsz építői. A vízmű épül, amely­nek két templom közt magasodó tornya már 165 család otthonába adja a vizet, köz­kifolyói behálózzák az egész települést. Az elhatározás még 1973-ban született, tavaly augusztus 20-án pedig megérkezett a víz, s a jelentős hozzájárulás ellenére két kézen meg lehet számolni, hányán voltak akik nem sorolták a legfontosabb feladatok közé. Azt már nem is mondják, mert minde­nütt általános, hogy évek óta nem épül für­dőszoba nélkül lakás: azt annál inkább, hogy két év alatt 34 lakás épült, de ha tíz évet kérdeznék, talán már könnyebb lenne a régiek számát megmondani. Miből épül­tek? A tsz-ben, a község intézményeiben, a varrodában keresett ezrekből. Jól fizetett —, bár a jég sok helyen elverte — az alma, rekordtermést takarítottak be dohányból, jó volt a búza, a rozs, a kukorica, s most sem szeretnének kevesebbet fizetni a tavalyi 135 forintnál, ami a tízórás munkanap értéke volt, s amivel az egyesülés utáni első évben elnyerték a kiváló címet. És persze a háztáji is pótolja a jövedel­met: külön agronómus foglalkozik a kis­gazdaságokkal, a tsz mindenkinek biztosít tápot és legelőt az állattartáshoz, s élnek is vele a falu lakói. 60 kocát kaptak a tagok a közöstől, amit malaccal, vagy hízott sertés­sel fizetnek vissza. Nem kis büszkeséggel említik a zöldségboltot — mindhárom köz­ségben van ilyen — amelyet a tsz lát el sa­ját termékeivel, vagy ha hiányzik valami, akkor megvásárolják, mert az ellátást is javítani akarják. Van bolt is: egy önkiszol­gáló, két vegyes és két italbolt, de új presz- szó építését is tervezik, amelyhez részjegye­ket váltanak, hogy hamarabb legyen a fia­taloknak hol szórakozni. A munkalehetőségek, a munkaerőhelyzet nyomán bontakozik ki a község egy másik arca: míg sok helyen elöregedésről beszél­nek, Kislétán fiatalodásról számolhatnak be és ez nagy feladatokat ró a közművelő­désért felelősséget érzők táborára. Azt mond­ják, kellemes helyzetben vannak, mert 57 érettségizett fiatal dolgozik Kislétán, s rá­juk lehet alapozni a közművelődésben. Az iskolaigazgató azzal büszkélkedik, hogy nincs pedagógushiány, és a jövőben sem kell ettől tartani, mert minden évfolyamon tanulnak ösztöndíjasok a főiskolán. Van 350 ember befogadására alkalmas házuk, s ha egy kicoT reprezentatívabbá teszik, akkor szerződése kötnek a színházakkal, hogy ide is rendszeresen látogassanak el műsoraik­kal. Unatkozásról ma sincs szó: 30 tagú énekkar, 11 tagú citerazenekar működik közre minden rendezvényen, a lakások 90 százalékában van televízió és nagyon sok szabad időt töltenek együtt idősek és fiata­lok a községért — társadalmi munkában. A tanácselnök ismét nehéz szívvel mond neveket, mert a csecsemőkön kívül az egész falut felsorolhatná, mégis kiválaszt néhányat a legjobbak közül. Angyal Géza és Danku Miklós, akik a konkrét munkán kívül a szervezésben jártak élen, de mondja Pén­zes Sándor, Reszkető András, Ujfalusi Sán­dor kisiparosokat, vagy Magyar Károlyt, Balog Józsefet, Balogh Sándort, akikről mint cigányokról néhány éve még nem tud­ták volna elképzelni, mennyire szívükön vi­selik a község fejlődését. Nem maradt ki a névsorból a kiváló népi ellenőri és érde­mes orvosi kitüntetés tulajdonosa, d’- Füles- di Béla, aki épp úgy ásót, lapátot fc mint a község többi lakója. Az eredmény természetesen nem maradt el: három éve mindig első helyen vi geztek a hasonló nagyságú községek társadalmi munkaversenyben, s tavaly például 570 fo­rint értékű munka jutott minden kislétai lakóra. A versenyen nyert pénzekből sze­relhették fel a higanygőzlámpákat, építhet­tek járdát és végezhették el a község csa­tornázását. Kisléta szépülése, fejlődése az utóbbi években nemcsak forintokkal mérhető, ha­nem szemmel is látható. S a legbüszkébbek arra, hogy ezért minden létai tesz valamit. Nemcsak azok, akik otthon élnek, hanem az a 32 értelmiségi is, aki innen indult útjára, s ma az ország különböző területein felelős beosztásukban is kislétainak tartják magu­kat. Tudósok, orvosok, politikusok, akik két­évenként találkoznak otthon, hogy újabb öt­letekkel, javaslatokkal járuljanak hozzá szülőfalujuk fejlődéséhez. Balogh József Könyvek Déry Tibor: Újabb napok hordaléka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents