Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. október 31. ÉDES, VAGY ÉRDES Anyanyelvűnk a középiskolában Beszélgetés Kállai János szakfelügyelővel Megóvni értékeinket Műemlékek megyénkben Anyanyelvűnket — a neve is mondja — anyánktól kapjuk, mint az életünket. Szinte azzal együtt, mert szükségünk lesz rá életünk végéig, ha szólunk, ha írunk, ha dolgozunk. Édes, ha jól élünk, érdes,. ha visszaélünk vele. Hatalmas birodalom, óriások palotája, útvesztőkkel, labirintusokkal. Ritkán gondolunk rá, hogy tökéletes birtoklása egykor kiváltságosok joga volt. Szépségeinek felfedeztetése, élsajátíttatása leginkább a iskola feladata. Megyénkben két szakfelügyelő segíti, ellenőrzi a középiskolai magyar nyelvoktatást. Kállai Jánost, a nagykállói Budai Nagy Antal Szakközépiskola tanárát két éve »bízták meg a szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézetek szakfelügyeletével. Bevezetőben azt kérdeztük: — Mi a legfontosabb cél a hozzá tartozó huszonhárom iskolában? — Kettéválasztanám az irodalmat és a nyelvet, ugyanis mindkét iskolatípusban az a cél, hogy a majdan'munkába álló fiatalok az irodalomórák segítségével értő olvasókká váljanak, tudatosan válogassanak a könyvek között, megfelelő esztétikai értékítélettel kerüljenek ki az iskolából. A nyelvtanórák célja, hogy ehhez szabatos, választékos kifejezőkészség és beszédkultúra járuljon. — így van-e ez a gyakorlatban, vagy nem? — Kezdjük egy szomorú ténnyel. Ismerjük az általános iskolai felmérések statisztikáját, s ezek szerint a felsősök 25—30 százaléka nem képes az ismeretelsajátító egyéni tanulásra. Egyszerűen azért, mert nem tanult meg rendesen olvasni. Keserves, hogy ez általában a szakmunkásképző intézetek első osztályában újra kiderül. Az ilyen gyerek társai között elkeseredik, „lemond” a tanulásról. Várhatjuk-e, hogy később, fiatal munkásként endszeresen művelődő szakemberré váljék? Az a tapasztalatunk, hogy lemondani egyetlen diákról sem szoktak. — Vannak-e tehát módszerek, amelyeket szabad, s amelyeket nem szabad követni? — Nem szabad követni azt, amelyik csak a tanár szerepét hangsúlyozza. Jó lenne elfelejteni a rémséges „eldöntendő” felelteté- si módszert, amikor a diák csak igent, vagy nemet mondhat. Aztán itt vannak a feladatlapok, tesztek. Újabban annyi van belőlük, hogy a diáknak nincs lehetősége az élő, ösz- szefüggő beszédre, elfeledkezhet a kifejezés szabatos formáiról. Töredezett feleteket, fél mondatokat hallok óralátogatáson. — Ez minden iskolatípusra jellemző? Vagy vannak különbségek? — Három csoportra osztom az iskolákat Szakközépiskolára, szakmunkásképzőre, illetve a gyors- és gépíró iskolára. Ez utóbbiMintegy másfél éve hunyt el. Ezt a kiállítást a múzeum még éltében meg akarta rendezni. Elhárította, nem szeretett szerepelni. A Nemzeti Galéria nagy kiállítása után vidéken elsőnek a Kulturális Minisztérium, s a Nemzeti Galéria anyagából megrendeztük, de már azzal a szomorú érzéssel, hogy most már csak emlékének tisztelgünk ahelyett, hogy neki s tehetségének fejeztük volna ki elismerésünket, és nagyrabecsülésünket. Hogy hazánknak egyik legjelentősebb szobrásza volt, ma már senki sem vitatja. Nemcsak állami kitüntetései, s külföldi elismerései, nemcsak szerte az országban köztereken álló szobrainak nagy száma tanúskodik rendkívüli tehetségéről, hanem az a tény is, hogy szabadfoglalkozású művész létére iskolát tudott teremteni. Ilyenkor az ember a művész titkát keresi, s keresés közben nyitott szemmel sok mindenre rá is lehet jönni. Meg lehet állapítani, mint ezen a viszonylag szűk keresztmetszetű kamarakiállításon is, — mindössze 28 db-ról van szó, — hogy a mester többféleképpen dolgozott. Hogy itt segítsünk valamelyest az érdeklődőknek, a legelső korszakából, az első római év utáni időből, nincs semmi. Hasonló zárt, s logikus formákkal mások is dolgoztak ugyanebben az időben, különbség csak az, hogy ezek éppen olyan kerényisek. Azután a római hatás érdekesen divergált. Megismerkedve az időszámítás előtti V. századi etruszk sírkamrák festményeivel, azoknak a robusztus formavilágában kezdett gondolkodni. Erőteljes, ban irodalmat nem tanítanak, viszont igen jó a nyelvtant gyakorló módszerük. Néha egy egész órát tréningeznek nyelvhelyességi, stilisztikai feladatok megoldásával. — És a másik kettő? — Bevallom, sokan rémisztgettek kezdetben a nagy különbséggel. Úgy tapasztaltam azonban, hogy ez a szakadék a szakközép- iskola és a szakmunkásképző között a tanterv és az óraszám miatt van. A szakmunkás- képzőkben mindössze évi 20—22 órát foglalkoznak a nyelvvel. Csodákat tehát inem várhatunk, bár igen szépek a nagyobb szakmunkásképző intézeti nyelvi munkaközösségek eredményei. — Hogyan látja a szakfelügyelő, van-e szabolcsi diáknyelv? — Szerintem itt is az a diákzsargon él, mint bárhol másutt. Megfigyeltem viszont, főleg a szakmunkásképzőkben, hogy milyen bizonytalan a ragozás. Keverik a -hoz, -hez, ragot a -nál, -nél-lel, erős a kell helyett a kellesz használata, s — ezt Nagykállóban fedeztem fel — rátesszük, elvisszük helyett azt mondják, rátegyük, elvigyük. Tudomásul kell vennünk, hogy a diák többet hallja szüleit, társait, mint pedagógusát, a tanárnak tehát plusz munkát kell végeznie, ha műveltebb embereket szeretne útjukra engedni. — Csak a magyartanár feladata ez a munka? — Elsősorban, de nem csak az övé. Szerepük a legfontosabb, ők is „vizsgáznak”, elég, ha csak arra utalok, hogy a magyar az egyetlen tárgy, amiből iskolatípustól függetlenül mindenkinek érettségiznie kell. De óriási a kötelező irodalom is, s ebből a tárgyból van a legtöbb dolgozatírás-javítás. Ezért merek bátran a többi pedagógus felelősségére is utalni, mert bizony ritkán javítják ki még a súlyos hibákat is. Jó lenne ezen változtatni. —.Végül kérjük, foglalja össze, miért tartja fontosnak anyanyelvűnk tökéletes megismerését, ápolását? — Úgy érzem, ehhez túl kellene lépnem a szakfelügyelő szerepén. Nem az iskola miatt érzem fontosnak. Azoknak a fiatal munkásoknak a jövője miatt, akik ezekből az iskolákból kerülnek ki. Mit fognak elérni, ha olvasni nem tanultak meg? Többek lesznek-e valaha, ha nem keltjük föl kedvüket, igényüket az önművelésre? Napjainkban és a jövőben, mind többen szerepelnek nagy nyilvánosság előtt. Nem a közéleti nyelv tökéletes művelésére oktatunk s nem választékos fordulatokra. Csak egy olyan beszédkultúrát szeretnénk az iskolákban elsajátíttatni, amely az iskolának is, a tanulónak is kötelessége. Ez ugyanis a hazafias nevelés egyik eszköze. sokszor érzéki női figurák kerültek ki újjai alól, melyek mozdulatainak az élettel való telítettségére fordította figyelmét. Sajátos ke- rényis világ ez is, nem lehet mással összetéveszteni. A nagy fordulópontnak a sátoraljaújhelyi Partizán emlékművet szokták említeni. Fordulópont Kerényi művészetében, de fordulópont a magyar emlékműszobrászatban is. Ennek a pátosza, ereje, új hangja kötelező mérce lett minden igényesebb köztéri alkotás számára. A Felvonulók című népstadioni szobrának itt is kiállított kisebb vázlata Kerényi tehetségének másik oldalára mutat rá. A nagy művész még azokban az időkben is tudott alkotni, mikor az alkotó számára nem volt egészen megfelelő légkör. A Felvonulók lényegében Kerényi legrealistább figurái, mégis a csoportnak a zöld ággal és igazi élő lépésekkel való összetűzése, s a tengelyből való elirányulása valami robbanásszerű feszültséget ad, az eléggé tradicionális formáknak. Formateremtő ereje, s fantáziája kimeríthetetlen. Figyeljük meg félhomályban, vagy félig behunyt szemmel az alakok sziluettjét, mennyi kifejezés és változatosság van bennük! S a plasztikai értékek a fény erősödésével fokozatosan gazdagodnak. Nézzük sorA z Alföld műemlékekben leggazdagabb vidéke Szabolcs-Szatmár megye: jelenleg 269 (!) védett épületet tartanak számon a megyében. Ezek közül hetvenkettőt műemlékké nyilvánítottak, a többi pedig műemlék) ellegű. Tizenöt épület az elmúlt évek során elkerült Szabolcs-Szatmárból: a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeumba szállították valamennyit. Az ország nagy múzeumfaluja ezzel az épületegyüttessel nyitotta meg kapuit. Értékes freskók Megyénk területén a 15. században két feudális központ alakult ki: Nyírbátorban és Kisvárdán — itt nagyon szép későgótikus és reneszánsz alkotásokat hoztak létre, melyek ma országos jelentőségű műemlékek. A központoktól távolabb eső területeken jellegzetes népi építészet virágzott, melynek harangtornyok, malmok, lakóházak a legsajátosabb emlékei. Meglepően nagy számban maradtak fenn téglából, kőből épült épületek, főképpen templomok — annak ellenére, hogy ez a terület tartós építőanyagban szegény volt. Sajnálatosan kevés viszont a védett népi épület (mindössze harmincöt darab) — ám ezek között nemzetközileg számon tartartottak is vannak, például faharangtor- nyok vagy a tákosi református templom. Igen nagy művelődéstörténeti értéket képviselnek a templomok belsejét díszítő freskók — például a csarodai, az ófehértói vagy a nyírbéltelki templomban. A megye kastélyai és udvarházai többnyire a 18. században épültek — szerényebb méretekben, barokk stílusban: ilyenek a Vásá- rosnaményban, Beregsurányban, Mándokon vagy Székelyben látható kastélyok, udvarházak. Két várunk van: a kisvárdai, mely későgótikus stílusban épült a 15. században, és a vajai várkastély, mely szintén ebből a századból származik. Helyreállítás és múzeumfalu A népi épületeket falusi ácsok, asztalosok még a 18. században is a hagyományos szerkezettel és díszítésekkel építették. A már említett tákosi templom sárral tapasztott sövényfala, kazettás menyezete igen híres, de említhető a túristvándi vízimalom vagy a Túrricse több lakóháza is. Szabolcs-Szatmár legrégebbi épületei a későromán stílusú falusi templomok: ilyen téglából épült, mázas téglával díszített emlékeink vannak például Baktalórántházán, Piricsén, Vámosatyán vagy Csengersimán. Megyénk műemlékeinek védelme igen nagy feladatot jelentés nem kis anyagi ráfordítással is jár. Az Országos Műemléki Felügyelőség is hozzájárul anyagilag a helyreállításokhoz, ugyanakkor saját költségével (mintegy 14 millió forinttal) helyreállította például a Vay-kastélyt Vaján, a nyírbátori múzeumépületet, a kállósemjéni, nagy dobosi kastélyokat, a túristvándi vízimalmot, stb. Néhány évvel ezelőtt kezdett épülni Sóstón a megyei múzeumfalú, mely várhatóan 1985-re lesz teljesen készen. Ekkorra a megye minden tájegységét képviselő épületek helyet kapnak benne: a Nyírség, a Rétköz, a Mezőség, a Szamoshát és a Tiszahát népi építészetét idézi fel egy-egy épületcsoport. Bőséggel vannak még feladatok a megye műemlékvédelmében. Figyelmet érdemel a ban csak a fejeket: a Mózesét, Szent Jánosét, Jagnáét, Dózsáét, Csontváryét, a lányszöktető bikáét. Külön kicsiben is élmények. Szellemi gazdagságát árulják el témái is. Ókor, biblia, mítosz, történelem, forradalom, felszabadulási harc, az emberi lét adják témáit és ezek világában még egy bűbájos kiskakas is megtalálja a helyét. - Kerényi titkát keresve mintázási módját is megfigyelhetjük, mennyire függetleníti magát a konkrétumtól, s mennyire válik maga is a művészi teremtő erő részévé. Formáinak ön- törvényét a fejeken is követhetjük. S a sajátos előrecsúszott fejtartások, olykor a homlok tetejéig felnyúló orrok stb. mind szigorúan a kifejezés szolgálatában állnak. Túlteszi magát az anatómián, de úgy, hogy a mű ezáltal bizonyos többletet nyer. Valami teremtéshez közelálló ténykedésről van tehát szó, ami korunk művészetének a nagy vívmánya. Végső következtetés mégis csak egy lehet. Kerényi titkát csak megközelíteni lehet, bizonyos mértékig körüljárni, de maga a titok, művészetének a lényege, benne volt a művészben. Koroknay Gyula terv: megmentik két felszámolt község értékes épületeit: Komlódtótfaluról a Becsky- kúriát, Nagygécről pedig az Árpád-kori református templomot szeretnék áttelepíteni! Anyagi áldozattal is A megye falvaiban több olyan régi lakóház található, melyeket érdemes volna megőrizni az utókornak. Ez azonban nem mindig egyszerű dolog: a többnyire idős tulajdonosok közül ugyanis sokan elzárkóznak az elől, hogy házuk megóvására igénybe vegyék a műemléki felügyelőség által felajánlott anyagi támogatást. Valamiféle félsz visszatartja ezeket az embereket, hogy ilyen „ingyenpénzt” elfogadjanak. Ezért úgy döntött a műemléki felügyelőség az elmúlt évben, hogy tíz kijelölt népi lakóházat megpróbál megvásárolni gazdáiktól. Ugyancsak helyben szeretnék megőrizni a nagy hírű szatmárcsekei temető fejfáit: tartósító injekciókkal teszik örök életűvé a csónak alakúra faragott fejfák erdeit. Megyénk tanácsa az ötödik ötéves terv idejére mintegy tízmillió forintot szán műemlékeink helyreállítására, megóvására, öt kastély, a kisvárdai vár és környéke, hét kúria, négy népi lakóház, a nyírbátori magtár, a tarpai szárazmalom, a túristvándi vízimalom és a nagyari Petőfi-ház szerepel a tervekben. Az Országos Műemléki Felügyelőség támogatását is igénybe veszik 19 templom, és öt harangláb helyreállításában, illetve felújításában — ebben az esetben az épületek tulajdonosainak közreműködésével. A város- és községfejlesztési tervek kidolgozásánál a tanácsok „műemléki körzeteket” alakítanak ki, s ennek figyelembevételével építkeznek, bontanak. Működött korábban a megyében egy úgynevezett műemléki albizottság is — sajnos azonban immár négy éve nem ült össze... Tavaly döntés született: helyette egy másik bizottságot hoznak létre, hogy műemléki ügyekben szakértők dönthessenek — de ez azóta sem jött létre. A műemléki bizottság munkáját némileg pó1 tolják a Felső-Tisza-vidéki Intéző Bizottság időnkénti elvi állásfoglalásai a megye műemlékeivel kapcsolatban, de ez természetesen nem mindig elegendő. Fontos lenne hatékonyabban kézbe venni megyénk műemlékeinek ügyét — pótolhatatlan értékekről van szó. Tarnavölgyi György Ratkó József új versei Terzina a csőlakókról Nagyvárosok forró bélrendszerében élünk bolyhok, nyálkák közé tapadva. Nem lakhatunk a fegyverek csövében. A korhely dalokból Rám virrad az éjszaka, a fekete, hosszú hajnal. Ujjamat küldöm haza, verekedjék meg a bajjal. Visszajön véresen s inog, mintha én dalolnék, részeges fejedelem, mintha énekkel hajolnék. Idegen madár Elnyel a limfocita köd, te idegen madár. Körülfog, megfojt és kilök magából ez a táj. Vidd innét énekeidet. Itt már hódít a hó. Költözz a fényhez közelebb, ének-hozó! Bűnnek alítják * Szeretnék már sás lenni vagy fehér fű vagy gólyahír, hogy hasznomat vegyétek, olyan növény, akinek dolga semmi más, csak nőni, amíg lehet, és újra nőni s teremni bármit itt, az édes honi tájon; lenne latin nevem, hogy meg ne gyanúsítsanak, ha más talajból nem tudok kihajtani; szeretnék már sás lenni vagy gólyahír, létemmel elbeszélni azt, amit létemmel mondok most is, s oly hiába, mert bűnnek alítják szavaim. ♦gyanítják Baraksó Erzsébet Kerényi Jenő művészete
