Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. október 31. A HÉT LEGNAGYOBB NEMZETKÖZI VISSZHANGOT keltett eseménye kétségtelenül Leonyid Brezs- nyev moszkvai beszéde volt. Hozzájárult egy formai elem is: most először fordult elő, hogy a főtitkár által a Központi Bizottság ülésén elmondottakat még aznap nyilvánosságra hozták. Ez azonban mindjárt a lényegre utalt: arra, hogy a külvilág a legilletékesebb forrásból — valóban első kézből — értesülhetett így róla, merre tart a Szovjetunió, s hogyan ítélik meg e hatalmas ország kormányzó pártjának legfelső vezető testületében a pártkongresszus óta eltelt hónapok belső és nemzetközi fejlődését, milyennek látják a holnap távlatait. A kép mindkét vonatkozásban reális és bíztató. A Brezsnyev-beszéd — és a szovjet parlamentben időközben törvényerőre emelt tizedik ötéves terv — az eddigi fejlődés eredményeire építve, s tanulságait is elemezve nagyszabású, ugyanakkor a növekedés belső, hatékony- sági és minőségi tartalékait előtérbe állító galzdasági és szociális fejlesztési programot adott. (Emlékeztetőül érdemes megemlíteni, hogy a nemzeti jövedelem 26, az ipari termelés 36, a mező- gazdasági termelés — évi átlagban — 16 százalékkal növekszik; a gyarapodást 90 százalékban éppen a termelékenység javításával fogják elérni. A reáljövedelmek 21 százalékkal emelkednek; ez természetesen egyetlen adat csupán az életszínvonalprogram számsorából.) A célok még hangsúlyosabbá teszik, hogy a szocialista nagyhatalom a legközvetlenebbül érdekelt a békében,' az építőmunka kedvező külső feltételeinek tartósításában. „AZ EGÉSZ VILÁG LÁTHATJA, hogy a Szovjetunió a béke és a békés együttműködés útját járja, és az egész világnak tudnia kell, hogy továbbra is ezen az úton haladunk!” — ez a Brezsnyev- beszéd egyik kulcsmondata. A szovjet vezetés természetesen látja az enyhülést fékező tényezőket is, amelyeket az amerikai választási hadjárat mostani finisében különösen jól lehetett érzékelni. Felmérte azt az általánosabb irányzatot is, amelyből joggal vonja le a következtetést, hogy — az Egyesült Államok példájánál maradva — bárki kerüljön is a Fehér Házba a kedden esedékes elnökválasztások eredményeként, Washingtonnak a jövőben is számolnia kell a világon ténylegesen kialakult erőviszonyokkal, hiszen eddig is éppen az erőarányok késztették az amerikai vezető köröket arra, hogy keressék a megállapodásokat a világszocializmussal. A szemléletnek és a politikai gyakorlatnak e józan magabiztossága mellé helyezve szembeötlő az Egyesült Államokban az, hogy a belső pártpolitikai versengés kiéleződésével mennyi a rögtönzés és a kapkodás, mégpedig korántsem csak a kortesek fellépésében. Erről talán mindennél többet mond, hogy a héten Kissinger külügyminiszter is kénytelen volt elismerni: az amerikai választási előkészületek bizonytalansági elemeket vittek a nemzetközi politikába. Ugyanakkor ezek az elemek korántsem vittek bizonyosságot a választások kimenetelébe (holott nemegyszer éppen a szavazathódítás lett volna a céljuk). A keddi amerikai választás, amelyen nemcsak az elnök és az alelnök személyéről, hanem 435 képviselőházi tagságról, 33 szenátusi helyHÉTFÖ: Leonyid Brezsnyev nemzetközi visszhangot keltett beszéde az SZKP Központi Bizottságának ülésén. KEDD: Befejezi munkáját a Libanonnal foglalkozó arabközi csúcsértekezlet. SZERDA: Kínában folytatódnak a tümeggyűlések Hua Kuo-feng pártelnöki kinevezése és „az összeesküvést szőtt négyek” leleplezése alkalmából. CSÜTÖRTÖK: Rhodesia-érte- kezlet Genfben. — Választások Egyiptomban. PÉNTEK: A szovjet parlament törvénybe iktatja a 10. ötéves tervet. SZOMBAT: A „Közös Piac” külügyminisztereit villámtanácskozásra hívták Hágába. ről és 14 kormányzói posztról is döntenek, teljesen nyílt esélyekkel zajlik majd. Kiszámíthatatlan ugyanis, hányán lesznek, akik úgy érzik: sem a köztársaság párti Gerald Ford, sem a demokrata párti Jimmy Carter programja nem ad igazi választ az ország előtt álló égető belpolitikai, mindenekelőtt gazdasági kérdésekre (egyedül a a munkanélküliek sfcáma több, mint 7 millió!). Az idei amerikai választások nagy kérdőjele ezért a közönyösök, a nemszavazók tömbje, amelynek arányait talán emberközelbe hozza egy példa. Egy dallasi olajipari vállalkozó, L. E. Klein előbb szabadnapot ígért minden alkalmazottjának, aki hajlandó elmenni a keddi voksolásra. Aztán készpénzt ajánlott. 25 dollárra kellett felsrófolnia a taksát, hogy emberei végre kötélnek álljanak ... NOHA AZ AMERIKAI VÁLASZTÁSOK küszöbén a világ nem oki nélkül gyanította, hogy a washingtoni diplomácia látványos afrikai ingajárat-sorozata és rhode- siai „csomagterve” reklámcélokat is szolgál, az akciók mozgatórugói sokkal inkább a tőkés világ afrikai gazdasági és hadászati érdekeltségében keresendők. A hét közepén Genfben mindenesetre nem váratlanul kezdődött afféle „süketek párbeszédeként” az a kerekasztal-érte- kezlet, amelyen a Smith-féle rhodesiai telepesrezsim a Kissinger-tervre hivatkozva arra készül, hogy valamilyen formában átmentse a maga uralmát. Az ország őslakosságának — a többségnek — képviselői viszont ezt átlátván, bejelentették: akár fegyveres harc árán is készek kikényszeríteni a hatalom átadását. A Kissinger-terv — homályosságával és kibúvóival — sokban emlékeztet az amerikai külügyminiszter közel-keleti diplomáciai akcióira, amelyekről ma már jól látható, hogy inkább konzerválták a válságot, semmint előmozdították az igazságos rendezést. Ebben a helyzetben robbant ki az alapválság sajátságos nyúlványaként a libanoni dráma. S ez ismét aláhúzza, hogy mennyire sürgető a valóban átfogó megoldás, amelynek kimunkálója a genfi közel-keleti értekezlet volna. Magában Libanonban a héten a tűzszünet közepette enyhült a feszültség. A KAIRÓI ARAB CSÚCSÉRTEKEZLETET követően azonban a jobboldali erők máris jelezték, hogy nem hajlandók beengedni területeikre a „zöld sisakosok” arabközi rendfenntartó alakulatait, s a szomszédos Izraelből nyugati tudósítók azt jelentették, hogy Tel Aviv katonailag — fegyverrel, sőt helyenként párhuzamos akciókkal is — támogatja a jobboldaliakat Dél-Libanon- ban, ahol a palesztinok táborai vannak. Ebben a helyzetben különösen fontos lenne, hogy rendeződjenek a kapcsolatok egyfelől a palaszti- nok és a libanoni hazafiak, másfelől a libanoni háborúba belesodródott Sziria között. Ezért hét végén figyelmet keltett a hír, hogy a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetőinek egy csoportja rövidesen Damaszkuszba utazik, hogy tárgyaljon a sziriai vezetőkkel. Közlemény Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének hivatalos, baráti látogatásáról Jugoszláviában Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Dzsemal Bi- jcdicsnek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsa elnökének a meghívására 1976. október 28—30. között hivatalos, baráti látogatást tett a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke belgrádi tartózkodása során látogatást tett Vidoje Zsarkovicsnál, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöksége alelnökénél, valamint Sztane Dolonc- nál, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB elnöksége végrehajtó bizottságának titkáránál és baráti eszmecserét folytatott velük. A magyar kormányfő és a kíséretében lévő személyiségek találkoztak a Szerb Szocialista Köztársaság kormányának képviselőivel, majd ellátogattak Újvidékre is, ahol megbeszéléseket folytattak a Vajdasági Szó. cialista Autonom Tartomány képviselőivel a kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdésekről. A két kormányelnök. Lázár György és Dzsemal Bijedics baráti munkalégkörben széles körű eszmecserét folytatott a két ország kapcsolatairól, azok továbbfejlesztésének lehetőségeiről, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. A két kormány elnöke elismeréssel méltatta a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság együttműködésének fejlődését. Kiemelték, hogy az előrehaladás a két ország kormányai és népei közös törekvésének az eredménye, amely ar_ ra irányult, hogy az adott lehetőségek k! használásával minél eredményesebben alakuljon a jószomszédi viszony. A két ország kapcsolatai az egyenjogúság, a kölcsönös bizalom és a megértés, valamint a két ország nemzetközi helyzete és belső fejlődése sajátosságai tiszteletének szellemében fejlődnek. Megállapították, hogy a kapcsolatok sikeres előrehaladásában jelentős szerepet játszottak a legfelsőbb párt- és állatni vezetők találkozói, a társadalmi, a politikai szervezetek és más intézmények rendszeres kapcso. lata. A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság baráti kapcsolatainak elmélyítésében nagy szerepet játszik a magyarországi horvát, szlovén, szerb nemzetiség és a jugoszláviai magyar nemzetiség, amelyek a megértés tényezői a két ország között és szoros összekötő kapcsot alkotnak a baráti együttműködésben. A két kormányfő kifejezte megelégedését a kapcsolatok és az együttműködés eredményei felett, további közös erőfeszítést tar. tott kívánatosnak, hogy a jövőben is folytatódjék a jószomszédi viszony erősödése. A megbeszélések során' a két kormány elnöke különös figyelmet szentelt a magyar— jugoszláv kapcsolatok fejlődésének. Hangsúlyozva, hogy a nemzetközi gazdasági folyamatok nehézségei ellenére sikeresen megva. lósult a tervezett árucsere-forgalom, kiemelték, hogy kétoldalú erőfeszítések szükségesek az árucsere-forgalom további növelésére. a növekedést gátló étnyezők elhárítására. A gazdasági együttműködés fejlődésében jelentős szerepet játszik az 1976—80-as időszakra szóló ötéves árucsere-forgalmi megállapodás. Eredményes volt az áttérés a szabad devizás elszámolásra. A két ország gazdaságai eredményesen működik együtt az olyan nagy objektumok létrehozásában, mint az Adriai kőolajvezeték, a közös vegyipari beruházások, a Duna—Tisza csatorna létesít, ményei, a timföldipari együttműködés és mások. A két kormányelnök meghatározta a gazdasági kapcsolatok további kibővítésének irányelveit, előtérbe helyezve a termelési szakosodás; és a kooperációt mint a gazdasági kapcsolatok tartós és egyenletes fejlődésének biztosítékait; támogatta az olyan korszerű formák alkalmazását is, mint ipari létesítmények építésének közös finanszírozása. kölcsönös hitelezés és közös beruházás. A két kormány intézkedéseket tesz, hogy a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság és a két ország illetékes szervei következetesen munkálkodjanak az elfogadott irányelvek valóra váltásán. A két kormányfő hangsúlyozta, hogy kézzel fogható eredmények születtek a két ország együttműködésének más területein is, és egyetértett abban, hogy közös erőfeszítésekre van szükség a műszaki-tudományos, a kulturális, az oktatási és a határ menti együttműködés bővítésére és fejlesztésére. Lázár György és Dzsemal Bijedics széles körű eszmecserét folytatott a nemzetközi kérdésekről, amelyek keretében szó volt a nem. zetközi helyzet enyhüléséről és a világ válsággócairól, az európai helyzetről és az európai biztonsági konferencia záróokmányának megvalósításáról, ezzel összefüggésben az 1977. évi belgrádi értekezlet előkészítéséről, valamint a colomból konferencia és az el nem kötelezett országok tevékenységéről, a leszereléssel kapcsolatos problémákról, a nemzetközi gazdasági helyzetről, az ENSZ szerepéről és más kérdésekről. Megelégedéssel állapították meg, hogy az áttekintett kérdésekben álláspontjaik megegyeznek, vagy közel állnak egymáshoz. Ez alkalommal is hangsúlyozták, hogy a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság jószomszédi viszonya, annak további fejlődése nemcsak a két ország érdekeit, hanem a béke és biztonság erősítését is szolgálja a világ e térségében. A két kormányelnök meggyőződését fejezte ki, hogy a széles körű eszmecsere, az áttekintett kérdésekben létrejött egyetértés hasznos volt, és hozzájárult egymás álláspontjának jobb megértéséhez, a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság barátságának és együttműködésének további erősítéséhez. A magyar kormányfő magyarországi látogatásra hívta meg Dzsemal Bijedicset, a JSZSZK Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnökét, aki a meghívást örömmel elfogadta. Óvári Miklós felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) rozza erőfeszítéseinket, széles perspektívát nyit népgazdaságunk fejlesztéséhez, biztonságot ad terveink megvalósításához. Népeink barátságában és együttműködésében kiemelkedő szerepe vám a világ békéjéért és biztonságáért a többi szocialista országgal együtt vállalt közös felelősségünknek. A Varsói Szerződés keretében megvalósuló együttműködés népünk békéjének, biztonságának, függetlenségének megbízható támasza. Az SZKP XXIV. kongresz- szusán meghirdetett békeprogram, amit a XXV. kongresszus továbbfejlesztett, s az SZKP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén Brezsnyev elvtárs beszéde ismételten megerősített és számos fontos kérdésben konkretizált, népünk teljes egyetértésével és támogatásával találkozik. Kitért Óvári Miklós arra, hogy a világhelyzet tendenciájának erősödésében meghatározó szerepe van a szocialista országok egységének, egyeztetett külpolitikájának, fejlődő együttműködésének a nemzetközi politikai küzdőtéren. A magyar és a szovjet nép kapcsolatának erősödését az élet minden területén elsősorban az teszi lehetővé, hogy a két ország vezető pártjának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Magyar Szocialista Munkáspártnak a politikája azonos elveken nyugszik, azonosak népeink alapvető érdekei, s azonosak céljai. A továbbiakban megállapította: — A Szovjetunióval való mélyen baráti, internacionalista viszonyunk fontos megnyilvánulása kulturális együttműködésünk is, amely mind mértékét, mind pedig jellegét, úgyszintén bizalmi légkörét tekintve, megfelel általános kapcsolatainknak, szerves része azoknak. Napjainkban a Szovjetunió, val, a szocialista országokkal való kulturális együttműködésünk nemcsak az egymás közti kapcsolatok rendszerében van egyre fokozódó jelentősége. Közvetve-közvetle- nül a két rendszer kiterjedtebb ideológiai küzdelmében is mind hatásosabb fegyverré válik. Azáltal, hogy a példa erejével bizonyítja: a szocialista országok felfogásában és gyakorlatában az országok közötti kulturális együttműködés az emberi kultúra legjobb klasszikus és mai értékeinek kölcsönös megismertetését, a népek közötti megértés szellemének térhódítását szolgálja. És azáltal is, hogy megnöveli képességünket arra, hogy közös, szocialista válaszokat adjunk a mai világ, a mai kultúra sokakat foglalkoztató problémáira. Átérezve a magyar—szovjet kulturális együttműködés jelentőségét, azon vagyunk, hogy kapcsolatainknak ezen a területen is minél előbbre jussunk. Ezt kívánják kölcsönös érdekeink, ez felel meg mélyen baráti, internacionalista szövetségünknek. Beszédét a szónok így folytatta: a magyar—szovjet barátság erősítése a Magyar Népköztársaság hivatalos politikájának alappillére. E cél érdekében dolgoznak állami szerveink, a tömegszerveze. tek. az MSZBT-n kívül más társadalmi mozgalmak és szervezetek is. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság sajátos mozgalmi eszközökkel segíti a magyar— szovjet barátság fejlesztését. A társaság jól érti feladatait e munkamegosztásban. Megszűnt a korábbi párhuzamosság, s minden formális kezdeményezés. Javult az MSZBT együttműködése az állami és társa, dalmi szervekkel. Ez javította a munka hatékonyságát, s hozzájárult ahhoz, hogy ma hazánkban a barátság ápolása egész társadalmunk legbensőbb ügye. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság sokrétű munkájával társadalmunk legkülönbözőbb rétegeivel ismerteti meg a Szovjetunió gazdasági, kul. turális és tudományos eredményeit. Különösen az utóbbi években tett sokat azért, hogy sokoldalúan megismertesse hazánk állampolgáraival a kommunizmust építő Szovjetunió népeinek életét. Az elnökség írásos beszámolója helyesen állapítja meg. hogy a tagcsoportokban végzett munka nemcsak mennyiségében, hanem minő. ségében is javult. Öt esztendő alatt a tagcsoportok száma háromszorosára emelkedett, kedvezően alakult területi elhelyezkedésük, rétegbefolyá. suk. A tagcsoportok jól élnek sajátos lehetőségeikkel, mindjobban az egészséges öntevékenység jellemzi munkájukat. A magyar—szovjet barátság több tízezer társadalmi munkását őszinte köszönet illeti lelkes munkájukért. Megragadom ezt az alkalmat, hogy külön és hangsúlyozottan megköszönjem mindazoknak az elvtársaknak és párton kívüli barátainknak odaadó munkáját, akik ezt az egész népünk számára jelentős és fontos ügyet szolgálják. Az ő sokrétű, ötletekben gazdag munkájuknak is köszön, hető, hogy a Szovjetunió iránti barátság mélyen gyökerezik. él. erősödik népünk érzés- és gondolatvilágában! Kedves elvtársak! A Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkájának eddigi eredményei szilárd biztosítékot jelentenek arra, hogy a társaság nemes feladatát a jövőben is egész társadalmunk javára, sikerrel teljesíti. Kérjük, tegyenek meg mindent a jövőben is annak érdekében, hogy a társadalom valósághűen ismerje meg a Szovjetunió nagy eredményeit, s a munka minden területén szoros, mindennapi barátságok alakulhassanak ki a két ország munkásai, parasztjai, értelmisége között. Pártunk nagyra értékeli a Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkáját. A jövőben is számít kezdeményező, a barátság eszméjét és gyakorta, tát tovább mélyítő tevékenységére. Munkájukat abban a meggyőződésben végezhetik, hogy a magyar—szovjet barátság ápolásával fontos feladatot látnak el, hazánk érdekeiért. népünk boldogulásáért. közös nemzeti célunk, a fejlett szocialista társadalom felépítéséért dolgoznak, s egyben szolgálják a szocializmus világméretű erősödé, sét. Kívánom, hogy az országos értekezlet végezzen eredményes munkát. Kívánom, hogy a küldött elvtársak a mozgalom lelkes társadalmi munkásai, a tanácskozás tapasz, talataival gazdagodva érjenek el további sikereket! — fejezte be fölszólalását Óvári Miklós. A tanácskozás ma folytatja munkáját. mar ar^ _______n -
