Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
1976. október 31. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Szerződésszegések AMÍG A HÁZ FELÉPÜL A szerződés közös megegyezésen alapuló, írásban foglalt megállapodás, kölcsönös jogokkal és kötelezettségekkel. Szerződésszegés az a cselekvés, amikor a szerződő fél megszegi az írásban foglalt megállapodást. Nyírbogátról levélben idős Deres Miklós szerződésszegéssel vádolja iaz ÁFÉSZ-t, mert amikor tollat fogott, október 19-én, almájának nagy részét még nem vették át. Azt is közölte, hogy a községben még 550 kistermelő szenved kárt ugyanúgy, mint ő. Egy másik levélíró — Szabó Sándor Szamosúj- lakról — azt panaszolja, hogy húsz mázsa export almájáért, amit szeptember 24-én leadott, még október 25-én sem kapta meg a pénzt. Az ÁFÉSZ-átvevőhely lakásától két kilométerre van, és ezt az utat már tízszer járta meg. Ennyiszer esett ki a munkából, s ezért számítása szerint kétezer forint kár érte. Nem elszigetelt jelenség a két említett panasz és akihez szól a mulasztásoknak magyarázatát tudják adni. Több alma termett, mint amennyire számítottak. Akadozott a göngyölegellátás, ládahiány volt. Kevés volt az átvételhez az ember, a szállótóeszköz. Most már meggyorsult az átvétel, fogy a házikertekből az alma. Megnyugtatóbb a minősítés, a bizonylatolás és a kifizetés. A kedvező helyzetváltozás nem mentesít és nem mentesíthet senkit. Főleg akkor nem ha van olyan vélemény is a felvásárlók részéről, hogy: „eddig is volt probléma, ezután is lesz.” Mintha azt mondanák ki, hogy a kormánydöntés végrehajtása, — a kistermelők felkínált árujának átvételéről és tegyük hozzá, gyors, megnyugtató átvételéről — teljesíthetetlen lenne. Ez nem így van. Az ÁFÉSZ-ek a nyári felvásárlási időszakban már bizonyították rugalmasságukat, képességeiket. Az őszi betakarításban, szállításban, forgalmazásban — mert kedvezőtlenek voltak és még ma is azok a körülmények, — rendkívüli helytállásra volt és van szükség. De nemcsak a termelők részéről. Vonatkozik ez az ÁFÉSZ-átvevőkre is. Még akkor is, ha a tavalyitól, vagy tavaly előttitől nagyobb mennyiségű áru átvételét kell rendezni. A baj nem az, hogy sok alma termett. A hiba az átvétel ütemezésében, szervezettségében volt. A kifizetéssel kapcsolatos hitegetés viszont több mint felelőtlenség. Erre sem a nagy terméssel, sem más okkal nem lehet magyarázatot adni. „Vannak termelőüzemek, amelyek spekulációs céllal visszatartják, vagy nem a szerződött partnerüknél, a MÉK-nél értékesítik burgonyájukat.” Az idézett vélemény alapos helyzet- és helyismeret alapján hangzott el, és ha fordított sorrendben is, de szerződésszegésre vonatkozik. A MÉK Vállalat a termelőüzemekkel 2924 vagon áruburgonyára kötött szerződést. Szántóföldi növényeink közül a burgonya sínylette meg leginkább az aszályt, s ennek eredménye, — a felmérések szerint — hogy a szerződött partnereknél az értékesíthető áruburgonya 2450 vagon. A MÉK szállítási kötelezettsége országos ellátásra 2700 vagon. Az aszály ellenére a megyében termett burgonya az országos igény kielégítésére elegendő, sőt több is. Ezért nem megengedhető, hogy ne teljesítsük kötelességünket. A burgonya felvásárlása viszont, — részben az említett okok miatt — vontatott. Burgonyából az országos igény teljesítése nem a MÉK, hanem a megye kötelessége. A MÉK csak közvetít. Akik visszatartják árujukat, szerződést szegnek, s a kilónkénti 20—30 filléres többletbevételt választják a hitelt vesztés útját. A pillanatnyi helyzet kihasználói, az ügyeskedők azonban valamiről megfeledkeznek. A megye mezőgazdasági üzemei a burgonyatermelés fejlesztéséhez 26 millió forint állami támogatást kaptak. Ebből azok is részesültek, akik a magasabb árra, a szövetkezet gazdasági helyzetén alig változtató többletbevétel elérésére spekulálnak. Alma és burgonya. Egyikből több, a másikból kevesebb termett. Mégis van egy közös vonásuk: a szerződések körüli bonyodalmak. A kölcsönösségi elv nem teljesült maradéktalanul az előnyök oldaláról. Sok a kötelességmulasztás. Emberi dolog, emberekkel kapcsolatos és ezen nem csak lehet, de kell is változtatni. Seres Ernő PANASZOS LEVÉL NYOMÁN „Elszállt“ a valuta A baromfikeltető és értékesítő vállalattól 60 galamb elszállítását kérték Nyírtelekről. Amikor azonban a gépkocsi megérkezett, a felvásárlók hült helyét találták a galamboknak. Azt a felvilágosítást kapták: megették a macskák. Az eset szerencsére nem tipikus, de jelzi, hogy gondok vannak a megyében a galambtettiyésztés- sei, s egy Vásárosnaményból érkezett levél tanúsága szerint a felvásárlással is. „Titokban tudtuk meg../' Lakatos Sándor galambtenyésztő felhívja a figyelmet a felvásárló és feldolgozó vállalat „furcsa és rendszertelen” munkájára, ami jelentős valutaveszteséget okoz az ország népgazdaságának. „A tenyésztőket nem informálják időben, titokban tudtunk meg annyit, hogy valami miatt szünetel a felvásárlás Szabolcsban június, július és augusztus hónapokban, összesen 10 héten át.” E módszerek következtében csak a vásárosnaményi tenyésztőket 20 ezer forint károsodás érte, a népgazdaságot pedig ezzel arányban álló valutaveszteség. Javaslom, meghatározott időpontban vegyék át a húsgalambokat, és ha változás van, azrt időben közöljék. Legyen tervszerű átvétele kora tavasztól késő őszig és a kisvárdai feldolgozóüzem folyamatos termelésével egész évben. Eddig a levél, melyre választ kerestünk a Vásárosnaményi ÁFÉSZ-nél és a nyíregyházi baromfikeltető és értékesítő vállalatnál. Az ÁFÉSZ közvetít a tenyésztők és a baromfikeltető között, azaz értesíti a tenyésztőket a túrajáratok megérkezéséről, közli az elszállítandó mennyiséget a vállalattal. Rajtuk múlik, hogy az információk pontosak legyenek. Ök a változásokról minden esetben értesülnek, így történt ez a 10 hetes kiesés idején is, amikor a baromfikeltető táviratában az állt, hogy ornitózis betegség miatt szüneteltetik az átvételt. Elsikkadt információ Nem lehet azonban csodálkozni, hogy az információk mégis „elsikkadnak”. A tenyésztők a község és a vidék különböző részein laknak, egymástól függetlenül foglalkoznak a galambtenyésztéssel. Eddig még nem akadt 11 ember, aki szakcsoportot alakított volna, pedig e nélkül nem lehet a felvásárlás javulására várni. Miért? Azért, mert a tenyésztés nem rendszeres Na- ményban és megyeszerte sem. Sokan csupán hobbyból foglalkoznak a galambokkal, s csak egy kis mennyiség az, amit eladásra felkínálnak. Nincs mindig tervszerű fajtaválasztás sem. Ezért fordulhatott elő a bevezetőben említett eset és vált általánossá, hogy a nyíregyházi baromfikeltető túrakocsijai nap mint nap kevesebb darab galambbal érkeznek a debreceni feldolgozóba, mint ameny- nyit jelentettek. Az idén 10 ezer darab — 40 mázsa — húsgalambra kötöttek szerződést, de évek óta nem sikerült teljesíteniük a szerződésben vállált mennyiséget. Szakcsoporttal, tervszerűen A Vásárosnaményi ÁFÉSZ a következő évben megszervezi a szakcsoportot, s kis befektetéssel, a lehetőségeihez mérten egyéb módon is segíti a tenyésztők munkáját. Olyan feltételeket biztosít, hogy jól járjon a tenyésztő, az ÁFÉSZ, s megérje a baromfikeltetőnek is, hogy rendszeresebb túrajáratot indítson a járásba. Balogh Júlia Kötöttüzemű szalag továbbítja a munkadarabokat a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyárban. (Fotó: Hammel József) Korszerűbben — a hagyományos építésben Ellentmondásnak tűnik, hogy a hagyományos építési módnál is teret nyer a korszerűség. Pedig így igaz, hiszen egyre több kisgép segíti a munkát, olyan eljárások kerülnek bevezetésre, amelyek segítségével kevesebb ember gyorsabban tud építeni. Betonkeverő gép köny- nyíti a munkát, gépesített a szállítás, egy falat gyorsabban fel lehet húzni blokktéglából, mint a régi, kisméretű téglából. „A hagyományos építési technológia iránti igény kielégítésében jelentős szerep jut a tanácsi,, szövetkezeti építőipari szervezeteinknek és költségvetési üzemeinknek. Műszaki és gépesítettsé- gi felkészültségük közepesnek mondható, számottevő kapacitásfejlesztést saját erőből megoldani nem képesek. Támogatásuk feltétlenül indokolt” — állapítja meg a megye V. ötéves területfejlesztési terve. Vagyis a fejlődés attól is függ, hogy a vállalatok, szövetkezetek mennyire tudnak lépést tartani az új eljárások bevezetésével. Sürgősségi igény — A korszerűbb technológiát a kivitelezőnél az anyagi érdekeltség, a beruházónál a sürgősségi igény követeli meg — fogalmaz Bogdá- nyi Ferenc, a megyei beruházási vállalat igazgatója. Több munkát — várhatóan azonos létszámmal — csak jobban gépesített, felkészültebb építőipari szervezetekkel lehet elvégezni. A szövetkezetek például ennek a jegyében kívánják növelni az építőipari kapacitást. — Szerintünk csak 7—8 építőipari szövetkezetre lennek szükség. Olyanokra, amelyek középüzem szinten tudnak dolgozni — tolmácsolja a KISZÖV véleményét Czim- balmos István. A fejlesztéshez szükséges támogatást is ennek az alapján ítélik oda a szövetkezeteknek. Elképzelhetők egyesülések, amelyek révén egy- egy építkezést koncentráltabban, szervezettebben tudnak megvalósítani. Helyes arányokkal A befolyásolás a többi építőipari szervezetnél is megvan. Nem beleszólás ez a gazdálkodásba, hanem tudatos irányítás az általános megyei célok megvalósítása érdekében. Szerepet kapnak ebben a helyi tanácsok, amelyek egyre inkább a terület gazdáivá válnak. Jó példa erre a Szatmárcsekei Építőipari Szövetkezet és a Fehér- gyarmati TÖVÁLL egyesülése, amely egy járás építőiparának gazdája lett. A másik végleten megemlíthető Nyírbátor, ahol a TÖVÁLL megszűnt, a helyi építőipari szövetkezet belső bajokkal küzd, a költségvetési üzem nem érett meg nagyobb munkák végzésére, márpedig mindent az állami építőipartól nem várhatnak el. A helyes arányok kialakításánál a területi elhelyezkedésre is figyelemmel kell lenni. Vonatkozik ez a nagy építőipari vállalatokra éppúgy, mint a szövetkezetekre. Bár az építőipar önmagában nem helyhez kötött tevékenység, azonban egy-egy telephelyhez közel könnyebben, szervezettebben folyhat az építkezés. Előfordul, hogy a minisztériumi vállalatok is elvállalnak kisebb munkákat — ha már úgyis abban a térségben dolgoznak. Példa erre Záhony környéke. Ezt az irányzatot erősíteni érdemes. — Erőteljesen szorgalmazni kell az ismételten felhasználható tervek készítését — javasolta Somorjai Béla, a megyei építőipari vállalat műszaki igazgatóhelyettese egy tanácskozáson. — Csak olyan beruházásokat tervezzenek, indítsanak, amelyek kellően elő vannak készítve — kérte a helyi tanácsokat dr. Czimibalmos Béla, a megyei tanács általános elnökhelyettese. Előre tudni A fenti két példa a kivitelezések javításának másik módját mutatja. Már a terv- készítés során jó tudni, hogy ki lesz a kivitelező, mennyire felkészült, gépesített az a szervezet. Azzal pedig, hogy ismételten felhasználható terv alapján dolgoznak, a korábbi tapasztalatok felhasználásával gyorsulhat meg az építkezés. Jelenleg — ha nehezen is — minden tervbe vett beruházásnak van, vagy lesz kivitelezője. Az építtetőnek, a beruházónak ez néha fejtörést okoz. — Több utánajárást, több koordinációt kíván. Ezt csináljuk ma — mondja Bogdá- nyi Ferenc. így például a tanácsi beruházásoknál több új munkát elvállalt a Nyíregyházi TÖVÁLL, a kisebb községeknél beléptek a közeli szövetkezetek, számítani lehet a fejlődő költségvetési üzemekre. Közös érdek Az egyik építőipari vezető egy számot mutatott: minimális ráfizetéssel járt egy, a megye, az adott község szempontjából fontos építkezés. Hogy mégis miért vállalták el? A megyében lakom én is. Beláttam, hogy szükség van rá — hangzott a válasz. Megfogalmazása ez annak a helyes lokálpatriotizmusnak, amely közös érdeknek tekinti, hogy minden beruházás megvalósuljon a megyében, bárki határozza azt el. Ehhez szükséges a helyes munkamegosztás az egyes építőipari szervezetek között. Lányi Botond (VÉGE) z ügy egyébként nem mondható égbekiáltónak. Egy gyárban egy munkás eltulajdonított két kiló festéket. Nem szeretném bagatelizálni az ügyet, hisz’ végtére társadalmi tulajdonról volt szó. Ami talán mégis súlyosbítja az ügyet, az elkövető párttag, KISZ vezetőségi tag, egyébként kiváló dolgozó, sőt mi több, egy kis munkáscsoport vezetője is. Persze így az egész más súlyt kap. A gyár vezetője, amikor tudomást szerzett a lopásról, komoly gondokkal küzdött. Rendkívülien jó dolgozóról van szó. Soha eddig a legkisebb kifogás nem merült fel ellene. Közéleti munkája például szolgált. Vagyis annyi jó sorakozott egymás mellé, hogy az ember már--már hajlamosnak mutatkozna a megbocsátásra. A mérleg másik serpenyőjébe ugyanakkor nagy súllyal hullottak azok az érvek, melyek szigorú felelősségre vonást sürgettek. A dilemma adott volt. Fejét kell venni a fiatalembernek? Érdemes két kiló festékért kettétörni egy munkáspályafutást? Nyilván, a túl. zás itt éppoly hiba lenne, mint az oktalan engedékenység. összeültek a gyár vezetői. A döntés azonban az igazgató kezében maradt. Tudta, nem lesz könnyű beszélgetése a fiatal szakival. Igazságosnak lenni úgy, hogy a kollektíva is egyetértsen, s közben világosan kiderüljön: egy kommunista számára a magasabb követelményektől eltérni egy jottányit, ha úgy tét. szik egy gramm festéknyit sem szabad. — Inkább kilépek, de a szégyent nem tudom elviselni. Engedje meg, hogy felmondjak — kezdte a fiatalember. És mindent elmondott őszintén. Állt, egyik lábáról a másikra. s közben küzdött a könnyekkel. Ha egy kicsit későn is, de érezte, tette súlyos, sokkal súlyosabb, mint esetleg más esetében lenne. — Kilépni? Ez a legköny- nyebb. Nem mész sehová, maradsz. Szembe fogsz nézni az ezer munkatársaddal, és bizonyítanod kell. Gyáván megfutamodni egyszerű. Az igazgató rövid volt. határozott, de híjával az értelmetlen indulatnak, s dühnek. Közölte, többé nem mint csoportvezető dolgozik a fiú, három műszakba osztják be, megkapja a megfelelő pártbüntetést, de továbbra is helyt kell állnia a KISZ-ben. így határoztak a vállalat négyszögének ülésén. Az ügy óta eltelt néhány hónap. A minap ott jártam az üzemben, ahol a fiúra terelődött a szó. Az igazgató mosolygott. A módszer bevált. A gyári kollektíva segített átvészelni az életre leckét jelentő ügy utáni nehéz napokat. Figyeltek árgus szemmel, s a fiatalember napi. heti, havi teljesítményei magukért beszéltek. El tudta viselni a kérdő tekinteteket, s levonta a következtetéseket. Ügyszeretete erősebb mint valaha. Fegyelme példás. Magával szemben támasztott követelményei maximálisak. Kitűnik: ismét. S lassan az ügy feledésbe merül. Csak egy valaki nem törli ki emlékezetéből a két kiló festéket. A kapunál azóta sem nézik meg a táskáját. Bürget Lajos Q
