Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-30 / 257. szám
1976. október 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 AMÍG A HÁZ FELÉPÜL (2.) Ki, mire képes Ha korábban azt mondtuk, hogy az építőipar kapacitása nagyjából megegyezik az 1980-ig jelentkező igényekkel, akkor párhuzamos fejlődést tételeztünk fel. Ez az építőipari szervezeteknél 30—35 százalékos termelésnövekedést jelent. Most azt vizsgáljuk, hogy a viszonylag kisebb jelentőségű építőipari munkákhoz lesz-e kivitelező, milyen feltételekkel rendelkeznek az egyes építőipari szervezetek. Ezért a minisztériumi vállalatokkal — amelyek a nagy volumenű, korszerű építkezések kivitelezői —, nem foglalkozunk. Nézni és látni ' F igyelmetlen emberre mondják, hogy néz, de nem lát. ám használhatjuk-e a többes számot, állíthatjuk-e, hogy emberek bizonyos csoportja — figyelmetlen? Szűkítve a kört: emberek bizonyos csoportja alatt gyári, vállalati vezetőket, irányítókat értve, kimondhatjuk-e, hogy néznek, de nem látnak? Gyakorlati s elméleti tapasztalatok egyaránt figyelmeztetnek e furcsa „vakság” meglétére, a gyorsabb haladás egyik, nem csekély akadályára. Véletlennek, váratlannak előre föl nem fedhetőnek tarthatjuk-e, hogy befejeződik a sok millió forintot követő rekonstrukció, s akkor derül ki: nincs elegendő képzett ember az új berendezések kezeléséhez? Pusztán annyi történt: az irányítók kizárólag a rekonstrukció gépi, technikai előnyeit számították ki papíron, s nézték, mekkora eredményekkel Tíe- csegtetnek, de nem látták, milyen további hatások származnak a változásokból, mi az, amiben még cselekedniük kell idejében. Kisebb és nagyobb horderejű tények magas halma tanúskodik a néznek, de nem látnak módon dolgozó táborának kiterjedtségéről. Hiszen beletartoznak e körbe azok is. akik nem látták meg egy-egy növényfajta fokozatos romlását — utalhatunk olyan ipari növényre, mint a len, s olyan tömegfogyasztási cikkekre, mint a burgonya — akik akkor vásároltattak nagy nyersanyagkészleteket vállalatok számára, amikor a világpiacon ezeknek a cikkeknek az ára a legmagasabban állt. A párt XI. kongresszusának határozata félreérthetetlenül mondta ki: .......a népgazdaság fejlesztésében változatlanul a szocialista terv- szerűség érvényesítését aell alapvető feladatnak tekinteni. Ezért szükséges a központi irányítás hatékonyságának növelése, a népgazdasági és a vállalati tervezés színvonalának emelése, az érték- és mennyiségi mutatók, valamint a tervcélok és -eszközök teljesebb összhangja.” Ez az alapvető feladat azonban nem korlátozódhat a dolgok, teendők egyszerű összeillesztésére, hanem mérlegelni kell a vár-, ható hatásokat, következményeket is. A gazdasági tevékenységben vannak, s lesznek is kockázati tényezők, azaz előre nem látható akadályok, nehézségek. Ha most ezeket súlyosbítják fölfedhető, de takarva hagyott kátyúk és buktatók, akkor valóban nyomasztóvá válhatnak a terhek. A szemészorvos sokféle pápaszemet kínálhat betegének, hogy visszanyerjék képességüket a megfelelő látásra. A társadalomnak is módjában áll a furcsa, nem orvosi értelmű vakság gyógyítása, s jó okulárék tucatjai használhatók erre. Olyanok. mint a vezetői alkalmasság szigorú érvényesítése, a felelősség számonkérése, a kihasználatlanul hagyott lehetőségek okozta veszteségek áthárítása a vétkesekre. Egy valami viszont nem engedhető meg. Az, hogy beletörődve a helyzetbe, tudomásul vegyük, vannak, akik néznek, de nem látnak. Mert ha ezt tesszük, akkor velük együtt botladozhatunk. V. T. — Tanácsi vállalat vagyunk, nincs pardon, amit előírnak, meg kell csinálnunk — mondja Tóth Pál, az ÉPSZER műszaki igazgatóhelyettese. Hegfelelő arányokat tartani Látszólag egyszerű a helyzet, hiszen a tanács a tulajdonos jogán szabhatja meg a vállalatnak, mit építsen. Az évi 280 milliós kapacitás túlnyomó része tanácsi megrendelésre készül, vagy a lakás- építési programhoz csatlakozik. Azonban az utóbbi években olyan fejlesztéseket hajtottak végre — a gyorsabb építkezések érdekében — amely sokszor kiszorította a hagyományos építési módot. Ahhoz, hogy a termelés nyereséges maradjon, a gazdálkodás kiegyensúlyozott legyen, megfelelő arányokat érdemes tartani. — Van olyan közbenső út, amely megfelel a megye érdekeinek éppúgy, mint a vállalatnak — állítja Tóth Pál. Más a helyzet az építőipari szövetkezeteknél, ahol a korábbi töretlen fejlődés helyett az idén megtorpanás tapasztalható. Kevesebbet építettek, mint a múlt évben. Csökkent a nyereség, a féléves mérlegkészítéskor veszteséges szövetkezet is akadt. — Bár nagyon mondják, hogy rendbejönnek, de őszintén szólva így is várunk az év végére 2—3 veszteséges szövetkezetei — szögezi le Czimbalmos István, a KISZÖV elnöke. Az okok itt éppen ellentétesek, mint a tanácsi vállalatoknál. A legtöbb szövetkezet még nem nőtt fel a középüzemi szintre, kevés a gép, akadályozza a jó munkát a nem kellő előkészítés. Pedig ebben az ötéves tervben a szövetkezetek 1500 lakás felépítését vállalták, munkájuk értéke már most meghaladja a 300 milliót. Olcsónr gyorsan? Az utóbbi években a legnagyobb hullámzás a termelőszövetkezetek által létrehozott -építőszervezeteknél volt. Ahogy befejeződött a szakosított telepek építését célzó program, úgy szűntek meg, lettek kisebbek az építőbrigádok. Az építőipari közös vállalkozások közül több megszűnt (Baktalórántháza, Vásárosnamény, Nyírbátor), a kevesebb megrendelés és a szakértelem híján — nemegyszer a gazdálkodás csődjét hagyva maga után. — Sokszor megalapozatlanul is létrehoztak TÖVÁLL- okat. Véleményünk szerint át kell menteni ezt. a kapacitást — fejti ki Zilahi József, a megyei tanács építési osztályvezetője. A szépen virágzó Tö- VÁLL-okat egy rendelet fogta meg. Eszerint ha nem az alapító tsz-eknek dolgoznak, 15 százalékos adót kell fizetniük. Ezt csak azok tehetik meg, akik olyan szinten dolgoznak — szervezettségben és minőségben egyaránt —, hogy így is kifizetődő marad közintézmények vagy lakások építése. Miután a korábbi években is akadt olyan kisebb beruházás, amelyre a tanácsok nem találtak kivitelezőt, kézenfekvőnek látszott, hogy saját maguk végeztessék el ezt a munkát — az általuk létrehozott költség- vetési üzemek révén. Bár elsősorban a fenntartási munkák elvégzésére lettek alapítva, mégis hasznosnak bizonyult, ha olcsón és gyorsan kisebb felkészültséget igénylő építkezéseket vállaltak. Ám van olyan példa is, mint a dombrádi, hogy egy emeletes épületet három év alatt készítettek el. — Nem normális helyzet, ha a helyi tanács nyomására új építkezésre vállalkoznak erejükön felül — bizonygatja Kállai Sándor, a megyei tanács csoportvezetője. Évente egymillióról Ebben az ötéves tervben a megyében húszezer lakás építésével számolnak. Közülük több, mint 12 ezer családi ház, javarészt a községekben, s itt a kivitelezők a a kisiparosok közül kerülnek ki, vagy családi összefogással épül fel a ház. Munkájuk értéke évente egymil- liárd forint körül van. Látszólag van kivitelező bőven, hiszen az építőipari szakmákban 1400 iparost tartanak nyilván. Azonban a mesterlevéllel rendelkező kőművesek száma például csak 109, helyettük sokszor a működési engedélyesek építenek, a házilagos kivitelnél pedig valakinek a neve alatt épül fel a ház. — Sok a különböző manipuláció a jogtalan iparűzők miatt. Naponta jönnek hozzánk ezért panaszra. Helyesebb lenne, ha munkaviszony mellett működési engedélyt kapna a vidéken lakó, s a hétvégen „maszekolással” foglalkozó szakember — említi Nagyfő Gábor, a KIOSZ megyei titkára. Végső soron mindegyik szektornál vannak gondok, a megnövekedett feladatok ellátására további fejlődésre van szükség. Következik: Korszerűbben — a hagyományos épí«0* LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Szimler Károly, a nyíregyházi Papíripari Vállalat feldolgozóüzeme Kossuth Lajos szocialista brigádjának a vezetője, a brigád munkavédelmi őre. — Minden korábbi aggály ellenére a papíripar meghonosodott Szabolcsban. Termelési eredményeink igen jelentősek. Az itt dolgozó 900 ember egymilliárd-hat- százmillió forintos tervet a papíriparban világszínvonalat jelentő modern gépeken teljesíti. A munkásgárda fiatal. A munkavédelemben mégis vannak gondjaink. Vannak annak ellenére, hogy a vállalatnál 1976 első három negyedévében csak 27 baleset történt. Ezek közül egy sem járt csonkulás- sal. És mi mégis elégedetlenek vagyunk. Elégedetlenek annak tudatában is, hogy az itt feldolgozásra kerülő anyag mozgatása, szállítása igen jelentős tételre rug. A szállítás pedig köztudottan sok balesetveszélyt rejt magában. — Ezek a gépek munka- védelmileg is a maximumot nyújtják és mi drága pénzért több esetben a technológiai utasítást is sértő, a termelést is lassító olyan munkavédelmi eszközöket — rácstól a fotocelláig — is beiktatunk, amelyre sem a tervező, sem a józan ész szerint nincs' szükség. Ám a mi munkásaink nem elég fegyelmezettek. A mozgó gépsorok közé is képesek lennének testi épségük kockáztatása árán is benyúlni. Hogy ettől visszatartsuk őket, plusz reteszeléseket, zárakat szerelünk fel. — Azt vetik ellen, hogy mindez az emberért van. Igen, de itt nem a géptől, hanem az embertől védjük az embert. Fegyelmezettséggel jelentős összeget takaríthatnánk meg. Ez szolgálná VÁLASZOL: Szimler Károly még jobban az embert. A szocialista brigádok — amelyből 42 működik a gyárban — munkavédelmi őrei, köztük magam is, a munkavédelmi szabályok, technológiai utasítások betartása terén tehetnénk még többet. — A munkavédelmi őrök a gépsorok mellett észlelik a munkájukat könnyítő, vagy zavaró jelenségeket. Azokat nem mindig rögzítik a munkavédelmi őrnaplóba. A szocialista brigádok, ahol egyébként rendszeresen váltják a munkavédelmi őröket, még nem élnek mindig a biztonságosabb munkakörülmények megteremtésének a lehetőségével. Sokszor évek eltelnek, amíg valamilyen észrevétel bekerül a munkavédelmi őrnaplóba. — A vállalatnál a balesetek okainak a kutatása már több dologra fényt derített. Igv állapították meg, hogy a balesetek egyik része a 4. munkaóra körül következett be. Ebben az időben most 20 perces tornát, kánikula idején 20 perces fizetett fürdőidőt iktattak be. A kutatás fő irányát most az őszi, tavaszi időben jelentkező baleseti források felderítésére, és az elhárítás módozataira lehetne irányítani. Minél hamarabb meg kell valósítani a csarnokban a színdinamikát és az ajtók légzsilipelését. — És ami legjobban fáj a munkavédelmi őrnek: ha a dolgozótársa kényelemből, esetleg a magasabb kereset reményében kikapcsolja a testi épségét óvó munkavédelmi eszközt. tesben. Lányi Botond M i, színjátszók, jelenleg ez elhagyott településeket járjuk. A Svejk e. regényből átdolgozott vígjátékot (azt hiszem jó a műfaj megnevezése) játsszuk. Szeretnénk derűt lopni a szívekbe. Legutóbb Cihákon jártunk. Balkányhoz tartozik, de egészen más világ. Tavaly még működött itt egy összevont általános iskola, ma már a diákok a balkányi tanyai kollégium lakói, ahol kényelmesen, kulturált körülmények között tanulhatnak a jövő munkásai. Az itt élők többsége termelőszövetkezeti tag, vagy a Balkányi Állami Gazdaság dolgozója. S a fiatalok is maradnak, itt a pusztán. Vajon mi tartja őket itt? Milyen erő? A közösség ereje. Megszűnt az általános iskola?! — Ifjú. sági klubot alakítunk! És megtették. Takarítottak, rendezkedtek, szépítették leendő kis „paradicsomukat”. Szinte a semmiből teremtették kedélyes világukat. Ki-ki a maga mód. ján segített. Volt olyan bácsi, aki szekereket kölcsönzött, mások kapát, ásót fogtak. A lányok, asszonyok a klubterem falait díszítették*— maguk készítette — faliszőnyeggel, képpel, hímzett térítőkkel. Október 17-ére — az avatóünnepségre — a Váci Mihály Ifjúsági Klub ünnepi díszben fogadta a tanya fiataljait, s a vendégeket. Ez az est kellemesnek bizonyult. A Svejk c. előadás után, a Kállai kettős népi együttes zenekara, és két táncos bemutatójával táncházat csináltak. Minden kezdet nehéz — tartja a mondás —, de ennek nem kell feltétlenül így lennie. A cibaki fiatalok kezdeményezését támogatni kell a cél elérése érdekében. Vezetőjük, a tanítónő, Szilágyi Istvánná, aki ezentúl — férjével együtt — Béke-telepen tanít, mégis ott marad. Elkelne némi segítség az illetékes tanácstól is. A cserépkályha például — amely- lyel a termet fűteni kellene — ha meleget nem is, de annál nagyobb füstöt, piszkot ad. S ez nem ma kezdődött, hanem már akkor is így volt, mikor itt még javában folyt a tanítás, Hogyan lehetséges, hogy ez a füst senkinek nem marta a szemét?! Ez az ifjúsági klub nem milliókat kér, csupán csekély támogatást a parkosításhoz, berendezéshez. Több, mint 400 emberért. Márton Mária Birt Korszerű gépek segítik a termelékenységet az ISG mátészalkai gyárában. Varga Tibor dobrevol- veres, félautomata esztergálógépet kezel. Kézi munkát csak az adagolás igényel. A műveleteket automatikus vezérléssel ellátja a gép. (Hammel József felvétele) A cibaki klub
